Bioszféra

Pókbarátoknak: Link
Fotó és videó szekciót érdemes végignézni, szenzációsak!

Ezt ne reggeli közben nézzétek: Link

Döglégy lárvákkal festenek - vagyis a festékes lárvákat másztatják a papíron, vásznon, s így készülnek a mûalkotások. :-)))
A kivitelezõ/kiötlõ csajok bûnügyi entomológusok lesznek, így meglehetõsen jól ismerik a különféle lebontó rovarokat.

Lehet...
Ez 2 hetes fotó, holnap megnézem mire jutottak!

Ilyen öreg fákra fanyalodtak??? Vagy mega-hód, aki mamutfenyõn nevelkedett. :-)))

Rég találkoztam már ilyen "faragott" fatörzsekkel Link

Gyönyörûek!!!

Fent a dombon, a 86-os fõút két oldalán nagyon szép színesek most az erdõk, így ma délután felbicikliztünk oda a tesómmal körülnézni.

Fák: Link Link Link Link Link Fiatal csemeték: Link Az erdõ széle a fõút mellõl fotózva: Link Gombák, makkok: Link Link Link Plusz még egy bónuszkép, ami tegnap készült, egy másik erdõ szélén: Link
A galéria: Link

Sziasztok!

A tegnapi rövid zempléni túrám képei: Link

Link
Farkasok a Bükkben - "kissé" negatívra sikerült a cikk.........

Forrás: Veszprémi 7nap, 2010. 10. 22-ei száma.

Ezek a szömörcék csodásak!!! Gratula és köszönet!

Lada 2104 lesz az, a 2401 a Volga egyik típusa.

Szerdán hazafelé Veszprém és Márkó között csináltam ezt a pár õszi képet a Bakonyról. Sajnos megint nem volt idõm megállni és ezért a minõség nem a legjobb. Link Link Link Link

50 felett már én sem merek felmenni Pestre, mert az egészségem nem bírná ezt a stresszes közlekedést.
Pedig elárulom, 72-ben Autóforgalmi Szakközépiskolát végeztem,nem a Ripl Rónaiban, hanem a Gömb utcai suliban.Akkor még a Szoc.Kgst. autói szaladgáltak szép komótosan, meg a füstös 4-es busz hasította a Népközt.útját. Apám jött fel Pestre, a ballagási ünnepélyre, de látszott rajta az izgalom, nehogy baj legyen, meg akkori új Lada 2101-es szedan kocsival. Akkor.. az volt a sláger a Merkúrnál. Most 2010-ben most is Ladám van,2401-es kombi, de ha még egy egyszerû falu-közti országúton is haladok, 90-95 tel, akkor is meg kell elõzni engemet egy nyugati kocsinak.Nem tudom mi az oka ennek, nem tudják egyesek elviselni, ha egy öreg autó halad elõttük, nem a biztonság az elsõ, hanem a márka.. Szomorító. Pedig az a 90-95 km/h.sebi épp a biztonság határa - erre felé.

Az erdõs utakon pedig a 40 km/h is sok lehet az állatok védelmében.

Noli, még szerencse hogy megúsztad. Ilyen köz- és önveszélyesekkel szemben nehézgéppuskára gondol az ember, de legfeljebb utánaküld egy cifrát (amin esetleg jót röhög) viszont mi emberek vagyunk és azok is tudunk maradni. Eseted sajnos nem egyedi példa. Hosszas betegeskedés után idén elhunyt Gyöngyi barátnõm pár éve Hozzád hasonló helyzetbe került. Õ is megúszta, az alig karnyújtásnyira utána igyekvõ már nem. A régi ferihegyi terminál akkoriban védetlen kanyarodója mindig veszélyes volt gyalog és kocsival egyaránt. Gyalog indult haza. A zebra szélén állt, a belsõ sávban Vecsés felõl érkezõk becsületesen megállva felsorakoztak és vártak. Egy Vecsés felõl száguldva közeledõ kocsi viszont nem állt meg, az üres jobb szélsõ sávban elõzni kezdte a várakozó sort, Gyöngyi épphogy elugrott elõle. Az utána igyekvõt kapta telibe és eldobta 60 méterre. Szegény fiatal nõ a helyszínen meghalt, azon a hétvégén lett volna az esküvõje. Rajta már nem segített hogy a baleset után õrlámpát telepítettek oda. A nehéz, terjedelmes és gyors mercivel nemigen arcoskodtak teherautók sem, mégis ugyanott Pest felõl érkezve este, az egy sávra leszûkülõ jobb sávból valaki mögém állt a balra kanyarodó sávba és reflektort villogtatva nyomult rám mert lassítani kezdtem. Nem törõdtem vele, lassulva gurultam tovább a kanyarodó felé. Erre balról szorosan kicentizve megelõzött és elém vágva egyenesen belerohant a sávvégi terelõtáblába. Bevittem Gyöngyit, megittam egy kávét, megvártam míg a hibbant (jellemzõen) kiskölök összeszedegeti kocsija szétrepült darabjait. Bár engem is veszélyeztetett, nem tanúskodtam, mert a vezetõ nem sérült meg, egyértelmûen õ volt a hibás, a kocsiját vihette bontóba de az õ dolga hogy számol el biztosítójával. Autózásban különösen tapasztalható hogy a figyelmetlenség rosszindulat és közöny határtalan, néhány pánikra hajlamos kivételével akik krízishelyzetet elõidézve gondolkodás nélkül cselekednek. A szívmûtét óta nem vezetek fõleg az eszement bunkók miatt. Nem indokolatlan, szigorú pszichológiai vizsga IS kellene a jogsihoz akár a fegyverviseléshez. Repülõre se kap mindenki jogosítványt. Agresszív, elmeroggyant, könnyen pánikoló ne ülhessen kocsiba, az autózás is "veszélyes üzem". Tágabb értelmezésben a gépkocsi is lehet fegyver, károkozásra emberölésre alkalmas gyorsan mozgó tonnás vasdarab. Felgyorsult könnyû autó is viselkedhet úgy mint fába fúródó ágacska orkánban, szétrepülõ darabjai akár a gránátrepeszek. Valamit tenni kellene, egyre több vezetésre alkalmatlan ember ül száz és száz lóerõkre amitõl nemhogy óvakodna, de istennek érzi magát. Saját szomorú példa: a merci elõtt 16 szelepes Mazdám volt ami robbanékonyan gyorsult, ezért óvatosan jártam vele. Akkor suhanckorú egyik fiam engedély nélkül elvitte (a veszélyesen gyorsuló kocsitól tiltottam minden fiamat) és egy órán belül országúti fának perdülve totálkárosra törte. A képeket alkalomadtán feltolom érdekességnek, mert riasztó és tanulságos látvány, kész csoda hogy kölköm épségben megúszta csupán lefejelte a kormányt.
Ami az állatokat illeti, egyes állatoknak "csak állatok" nomeg bíznak az ütközõsínben, gallytörõ rácsban. Elfelejtik hogy az ütközõsín sem minden esetben véd (egyik fórumkollegánk tett fel képet szélvédõn "berepülõ" szarvasról) Az ütközõsín típusfüggõ lécecske vagy komoly vasdarab. Saját élmény: sötét téli este mellékutcában haladva keresztezõdés elõtt megálltam mert közeledõ reflektorfény látszott a házfalakon. A jeges út miatt óvatosan fékeztem. Már álltam, lábam a féken a féklámpa virított, mégis a mögöttem nyomuló messzirõl belém rohant nehéz kocsimat áttolva a keresztezõdésen. A keresztbejövõ már elhaladt akkor, a mercit megóvta a szerencse és a hátsó ütközõsín, hátracsapódó fejem a fejtámla. Nagyot durrant, feldühödve ugrottam ki de végül elnevettem magam. A siheder vezetõnek semmi baja, viszont az Opel eleje látványos rommá tört de hátsó karosszériámat el se érte, terjedelmes robusztus ütközõm rugalmas mûanyagborítása csupán megkarcolódott. Figyelmetlen volt, a papával számoljon el õ, kézfogással búcsúztam mert elpityeredett szegényke legényke. Bocs a hosszas filóért, ha egyszer feltörnek az emlékek nehéz leállni, sajnos lenne mirõl mesélni napestig

Most elképzeltem, ahogy te utánasietve megkínálod egy szelet csokival.

Jesszusom... Ezek szerint nem tudtál utánarohanni?

Egyébként nálam a legcsúnyább az volt, amikor a Lágymányosi utca és a Bartók sarkán a zebrán, úgy hogy nekem volt zöldem, az egyirányúban tolatva elütött egy félõrült. Hamar el is iszkolt.

Köszönöm!

Mai délelõtt Link
Mai délután Link

Ehhh...

Lordom, engem zebrán akart a szegény kutyeszhoz hasonlóan eltenni láb alól egy tahó... Megállok, mert mindig megállok, mivel félek a kocsiktól, akkor is megállok, ha messzi van és át tudnék menni, de inkább megvárom, míg elhúz és tiszta lesz az út. Ahogy állok a zebra elõtt, két kocsi jön, az elsõ lefékez és int, hogy menjek át. OK, ma már ez a szabály, hogy meg kell állniuk, de én szerencsére gyanakvó vagyok. Szóval elsõ kocsi megáll, erre a mögötte érkezõ második ELÕZ A KÖRFORGALOM ELÕTTI ZEBRÁN... Ha nem elég jók a reflexeim és nem tudok visszaugrani, úgy elcsap, mint egy nyulat... Hát mit gondolt az a népi tejföltartó cserépedény, hogy mi a frászért áll meg az elõtte lévõ autó a zebránál? Kedvem lett volna beleereszteni egy aknagránátot.
Ja és egyedül ült benne egy hím, tehát nem szülõ nõvel sietett a kórházba (ami amúgy az ellenkezõ irányban is van).
Az állatok elütésébõl sokan sportot ûznek, na õk is tökéletesen érdemesek az aknagránátra.

Noli mentségemre szóljon, az úttesten sikertelenül átkelni igyekvõ élõlények láttán ugrott be a filmbõl a kisteknõsök lomhaságukhoz mérten igencsak sebes sprintelése a vízig. Természetesen össze sem hasonlítható a Természet ésszerû és az Ember oktalan "ragadozása"
Bubu hihetetlen nagyot "szólnak" kocsinak csapódva. Nekem sikerült egy varjút frontálisan elkapnom mert a felrebbenõ többitõl más menekülési útja nem volt (azt vélem madáron is meglátni a rémületet pld. feltettem a fiókájáért aggódó aparigó fotóját, neki is más a tekintete mint semleges helyzetben) és nem felejtem rémülten tágra nyílt szemét ahogy a motorház fölé vergõdött majd kétségbeesett igyekvését hogy a kocsitetõ fölé kerüljön. Hajszál híján sikerült is neki, de én 100 km/ó körül jöttem, a kocsitetõ pereme csak elkapta.
Egy kukoricásból kiröppenõ fácán Latvija mikrobusz szélvédõjének csapódott. A sofõr csak 60-al ment, de a szép megtermett fácán akkorát durrant mint az ágyúlövés és a szélvédõt is betörte.
A rémült és segélykérõ tekintetrõl eszembe jut még az a szép német-juhász, amit mellettem-elõttem ütöttek el. Ahogy pörögve elsodródott mellettem, vele is "összeakadt" tekintetünk. Nem vagyok túlzottan érzelgõs, de szívszorító volt a derékba kapott elsodródó kutya fájdalmas és kétségbeesettnek tûnõ tekintete. Elõtte néhány másodperccel még peckesen, szinte büszkén sétált az autók között, õ is át akart kelni a túloldalra (gazdáját nem láttam). Láttam mi lesz, én lassítottam de a mellettem haladó sebességcsökkentés nélkül elcsapta. Felmerült bennem, ha már az állatot nem sajnálja, a kocsiját se félti? Ez van

Nálam nem kell ahhoz kocsiban ülnie egy embernek, hogy velem szembe jõve ne ismerjem fel..

De jó ez a megfogalmazás! Nekem pont fordítva mûködik az agyam. Csomó ismerõstõl kapok letolást, hogy állok a zebránál, megáll, integet, átmegyek, de észre se veszem, hogy ki volt a kocsiban. Egyszerûen képtelen vagyok arra, hogy a kocsit egy átlátszó tárgyként kezeljem, egyszerûen csak egy veszélyes doboz számomra, és tök mindegy, hogy az anyám vezeti vagy a szomszédom, nem fogom felismerni, hogy hús-vér ember van a szélvédõn belül, akkor se ha dudál vagy letekeri az ablakot...

Kérem az Ésszerû Embert arra, hogy lássa már meg, mi folyik elõtte, a szélvédõs üvegen túl, olyan 5-500 méterre, vagy azon is túl.
Én már borzongtam azon is, amikor egy fácán-tyúk nekireppent a Ladának olyan 50-65 km.sebinél. Sajnáltam nagyon.

Amíg a teknõsökre vadászó ragadozók és a teknõsök versengésére volt párszázezer év, addig a kisállatok és traktorok / kocsik versengése mindössze pár évtizede áll fenn. Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a két dolog összehasonlítható? Ennyi erõvel evolúciós versengés lehet az is, ha egy géppuskás sorfal elõtt kell elfutni minden évben az egész lakosságnak - aki életrevaló, túléli...

Tegnap bringázás közben halálra gázolt felnõtt sünöket is láttam. A lefotózott elgázolt siklók még aránylag "egyben maradtak", de a kilapított sünik szinte csak tüskéikrõl ismerhetõk fel, nem fotóztam le. Valahányszor szántóföldi munka folyik (szorgalmas gazda, gondozott föld) felriasztott élõlények serege igyekszik a hétvégi házak körzetébe menekülni átkelve az aszfaltos úton ahol sokan halálukat lelik, kezdve hernyókkal, csigákkal a nagyobb testû lassan mozgó élõlényekig. Nincs megoldás, senki nem kárhoztatható érte. Élni kell, a gazda dolgozik hogy legyen mit enni (nekünk is) a földjén megtelepedett kis lények menekülnek amerre szabad az út, ez a Sors a szerencsések és életrevalók megmaradnak. Menekülésük nagyon emlékeztet a frissen kikelt kisteknõsök élet-halál versenyfutására ragadozók között a tengerpartig.

De legalább jó jel hogy nem puskaporos a levegõ felétek Hari
Elég eseménytelennek ígérkezõ õszi délelõttnek indulunk, de legalább (errefelé) aranyló õszi verõfényben. Nem tudom a hirtelen felerõsödött tetõrecsegtetõ szél és az egyidejûleg bekövetkezett légnyomásugrás mit ígér, egyenlõre itt is pormentes tiszta a levegõ. Talán a légköroptika produkál esetleg valamit bár ahhoz magasabb felhõk közremûködése kellene, õket most nem látom pedig közepes körüli a fedettség jól kilátni felfelé. Körülnézek makróügyben
Juteszembe Nola pókhálója. Tapasztalom, hogy egy gombostûfejnyi pókocska is testméretéhez arányítva elképesztõ méretû hálót képes szõni. Van valahol egy képsorom a bejárati ajtómra telepedett kölyökpókról és a teljes négytenyérnyi ablakszemet lefedõ hálójáról, elõkeresem viszonyításnak Nola felvétele érdekes látvány, köszi hogy csatoltad Nola
Ui: Hari (és T. Modik, fórumtársak) bocs az üres kommentért, R.A.R robot önkényeskedik míg agyon nem ütöm és újabbat írok (R.U.R = Rossum Universal Robot sci-fi nyomán R.A.R = Retek Adatközlõ Robot)

Nem a por hiányzik! Hanem az (számomra) érdekes idõjárási események.

Hari, nincs elég közönséges por a levegõben? Legalább tiszta a levegõ felétek Nem pontosítottál, a porhiány sokféle lehet pld. babahintõpor, puskapor, por köhögésre fejfájásra hangulatjavításra
Floo nagyon elkaptad a hangulatot GRAT

Nagyon szépek!
Nekem különösen a páragomolyos-õszierdõs fotók tetszenek.

Jut eszembe, kirándulásról, porördögrõl álmodtam... Összevissza kavargott, hol szélesebb volt, hol keskenyebb. Elvonási tüneteim vannak...

Így van, ez volt! :-))))

Noli Benzin - az elsõ pillanatban akaratlanul elfogja az embert a röhögés akár egy Darwin díjas produkciónál, aztán kezd sajnálkozni... Ebbõl még vándoranekdota lesz Rögtön kapcsolódik hozzá a disznóölésben felrobbantott coca emléke
A tagadó nyilatkozatokkal úgy vagyok elhiszem én hát hogyne, természetesen lehet õszinte beismerés de... az a számítógépes hacker aki valóban "penge" csendben észrevétlen "dolgozik" és SOHA NEM ISMERI BE hacsak rajta nem kapják. A trükköket ellesõ lelkes utánzói pedig hadd menjenek a falnak Úgy vélem az "ütõképes biohackerekre" is igaz lehet, néhányan bizonyára sokkal többre képesek mint amennyit beismernek. Kell nekik FBI és rendõrség? Õk tudják mire képesek és beérik ennyivel, óvatosan hallgatnak mert nem hiányzik nekik hogy az elsõ gyanús esetben õket "zárolják" elsõnek. "Aki a legjobban döngeti a mellét, az köhint legelébb"
Nem mondtam hogy egyszerû a biológiai-genetikai manipuláció.
Az idézett kulcsmondata "nyilatkozta az egyik "biohacker" srác, hogy egy fehérjetüske-módosítási (egyszerû) feladattal képtelen megbirkózni..." de ott lappang mögötte hogy MEGPRÓBÁLTA és bizonyára még sokan próbálták/próbálkoznak "sufniban". Elõbb-utóbb valamelyiknek csak sikerül, ezért hangsúlyozom az ellenõrizetlen kísérletek ellenõrzését. A lentebb csatolt petri-csészés festmény csupán jelentéktelen játék ami veszélyessé is fordulhat mivel jelzi a képességet, mely zsarolással fenyegetéssel felhasználható károkozásra rossz kezekben. MEGELÕZÉS MEGELÕZÉS MEGELÕZÉS a társadalom érdekében ellenõrizni kellene az otthoni kísérletezést akár a fegyvertartást errõl dünnyögök. És akkor ott van még a természetes mutálódás, pld. rezisztenssé vált kórokozók. Esetükben nem is kell bonyolult géntechnológia, elegendõ a "szelektív fajtanemesítés" konyhalaborban némi szakismerettel

Amikor elindultam itthonról Lenti felé 4 óra után nemsokkal, már felsejlett a kék ég a nyugati horizont felett, sejtettem, hogy szép látvány lesz útközben!
Lenti mellett sütött ki a nap Link
A távozó felhõzet páragomolyait és az õszi erdõt beragyogó nap csodaszép látványt produkált Link Link Link
Nappal szembe Link
És a csúcs, a kedvencem Link Link

Jut eszembe: "...vagy szobafestõ pemzli vagy papucs orrán pamutbojt..."

Akkor ugyanarról beszélünk :-) Annak idején találós kérdésnek tetted fel, ha jól emlékszem.

Egy szétfoszló ecsetre emlékeztet leginkább szerintem.
Pihe nyálkagomba (Stemonitis fusca) bükkfatörzsön feliratú kép.

Szerk.: Kinek mi jut eszébe róla.

Melyikre gondolsz? Az öngyilkos pamutcsomóra?

Megtaláltam egy régebbi fotómon is szereplõ nyálkagombát (amit nem sikerült meghatározni): pihe nyálkagomba a bizonyos. Tán fent van itt is a képtárban. Link

A Buday Ádám nagyon jó fotós és mellesleg jó fej is. :-))

Ez igen!

Minden bioszféra-lakónak ajánlom: Link
Gyönyörûek!

Lordom, az elsõ férjem családjában olyan is volt, hogy a moslékos vödörbe engedte a motorja benzinjét az egyik gyerek, s a mama feltette reggel a kályhára melegíteni a disznóknak. Se a disznók nem reggeliztek aznap, se a temetkezési vállalkozó nem maradt munka nélkül.
Szóval az emberi hülyeségnek nincsenek határai, az biztos, ez ellen nem lehet védekezni.
Azonban, ahogy már korábban is nagyon sokszor leírtam, a biológiai-genetikai manipulációk nem egyerûen és nagy sikerességgel elvégezhetõ dolgok. Néhány alaplépés már iparosított (oltóanyag-elõállítás kapcsán az influenzavírusok fehérjetüskéinek manipulálása vagy a sokat emlegetett GFP génszakasz beültetése) folyamaton kívül egyelõre nagy apparátussal dolgozó és sok-sok munkaórát dolgozó kutatócsoportok kezében van a hatékony munka. A Nature cikkben is nyilatkozta az egyik "biohacker" srác, hogy egy fehérjetüske-módosítási (egyszerû) feladattal képtelen megbirkózni...
A bacis festmény:

Noli szerintem mégsem alaptalan az aggodalom, mert 2000 helyett akár 20 fõ is sok ha közülük csak egy is útjára bocsát valami ismeretlen dolgot véletlenül vagy szándékosan. Elismerem, 7 milliárdból levezetni 7000-et a hipotetikus 99.999 - 0.001% alapján, hasonló a Drake-formulához, mely N=1 is lehet a Galaxisban élõ értelmes lények becslésére de lehet több millió is
Megjegyzem, a kísérletezések helyszíne nem feltétlen ellenõrzött tudományos szentély. A "laborszemélyzet" sem feltétlen hivatásos. A filmekben ábrázolt "félõrült zseni" misztikus alakja nem fantazmagória mivel minden korban akadnak jó képességû, de közösségbe beilleszkedni képtelen, magukat autodidakta módon képzõ emberek akik otthon kísérletezgetnek valós vagy téveszméikkel. Tényleg nem a gépeken múlik minden, ám a tudásbázis kiszolgálásához a hangsúly a felszereltségen illetve annak helyigényén és energiaellátásán van. Ha ezt kellõ megszállottsággal valahogy megoldják együtt van hely eszköz és tudásanyag. A tudomány fejlõdése során eleinte otthonukban dolgoztak kiemelkedõ kémikusok, fizikusok, orvosok, sebészek, még a rádiócsillagászok is. Manapság már nem kell intézmény és félõrült zseni hogy diákok is elboldoguljanak hétköznapi ember számára bonyolult dolgokkal otthon a sufniban, "publikálásra" és problémamegoldó információcserére ott a net, mely akár "egyetemi könyvtárként" is funkcionál annak aki tudja mit keres. Amatõr szinten utánzással kezdõdik, aminek következõ lépése az önállósodás és próbálkozás. Sok próbálkozás közül egy "bejöhet", ami az egyik fõ veszély és van realitása. Az intézményi felhasználásra szánt mûszerekbõl egyre több kerül magánkézbe, így lelkes dilettáns kutató kezébe is juthat. Ez pusztán kapcsolatok kérdése nem e-bay vásárlás az egyetlen forrás. Nem szabad lebecsülni az amatõröket tény hogy sok közöttük a kótyagos megszállott de azért akad elég okos és autodidakta módon jól képzett is. Õk a magánélet szférájának leple alatt dolgoznak "rejtve és fedve" amíg véletlen fel nem figyelnek rájuk. Az otthoni kísérletezés hasznos lehet de könnyen ön- és közveszélyessé is válhat. Ezért nem akkor kell kapkodni amikor már "a szomszéd mosógépe felrobbant" A magánélet védelme szent dolog, de közérdek az ellenõrzés, mert az efféle kísérletezés kissé olyan mint aki fegyvert próbál barkácsolni sufnijában. A veszélytelen prímszámok rendszerezésében (bár kódtörési szándékkal párosulva nemzetbiztonsági kockázat lehet) évezredek alatt nem jutottak sokra mert nagyrészt mindenki elõdjeinek nyomdokát követte. Viszont léteznek utak melyeken más irányból közelítve a problémát ugyanazon felismerésekre vezetnek, egyúttal messze vezetõ újabb utak nyílnak. A "hivatalos" kutatás sem más mint próbálkozás (maga a kutatás szó jelzi) csak rendszerezettebb, átgondoltabb, támogatottabb és ellenõrzött melyet nemegyszer gazdasági-politikai-katonai "irányelvek" terhelnek szemben az amatõrök kötetlenségével. A telefon létrehozásán (a maguk idejében) komoly laboratóriumok dolgoztak, mégis megelõzte õket egy magányos ember otthona padlásszobájában folytatott kísérleteivel, õ is véletlen ismerte fel más irányú próbálkozása közben. A biológia miért lenne kivétel dilettánsok hasznos vagy káros vakszerencséje alól? A világító yoghurt, egyszerûbb szervezetek klónozása, színváltoztató festmény (bár ez utóbbiért az FBI négy évig rángatta a "mûvészt") még tréfa, de idõ kérdése milyen váratlan meglepetések érkeznek a sufnikból. Gyerekes fizikai kísérlet, egy öreg porszívó furnérból összetákolt dobozrezonátorral párosítva kitûnõ infrahang-generátor. Az infrahang önrezonancián alapuló élettani és fizikai hatásai ismertek, ezért katonák is kísérleteztek vele. Egy ablaküveg betöréséhez elég egy madzagra kötött "T" fejesvonalzó forgatása. Zárt szobában a mély "brummogó" hangot a pörgetés fordulatszámával változtatva eltalálható az üveg és ablakkeret önrezonanciája, az üvegtábla ütés-érintés nélkül rezonálni kezd majd darabokra törik (cáfolni igyekeznek mint énekhanggal a pohártörést - ennek ellenére mûködik). Az emberi találékonyság határtalan és mindig akad legalább egy felelõtlenül kísérletezõ fanatikus a hétmilliárdból. Nem szabad lebecsülni azzal hogy miért nem lehet, inkább meg kell vizsgálni megvalósítható-e speciális felszereltség nélkül. Az alapvetõ ismeretekkel ütközõ eszközök-eljárások javarészt fikciók (örökmozgó, halálsugár, vákuumenergia kinyerés és társai) de kellemetlen "hátsóudvari" meglepetések szerintem nem zárhatók ki. Analóg példa az életbõl: laborgyakorlat során ellenõrzõ körséta helyett olvasgató felügyelõ tanár csak a robbanásra figyelt fel melyet egy tõle messze esõ munkaasztalnál önkényesen kotyvasztó diák idézett elõ, szerencsére "csak" három diák komolyabb sérülését okozva (a felelõtlen kísérletezõre mintha sörétes puskával lõttek volna üvegszilánkokkal). Egy másik diák otthon barkácsolt valami igen labilis szerves vegyületet. Tudta hogy a vegyület szilárd állapotban puszta hangrezgésre is reagál, ezért az anyagot oldatban hagyta és bezárta szekrényébe a lombikot porszívózni készülõ nagymamája miatt. Szakértõi vélemény szerint a porszívózástól a szekrény berezonált, ezzel az oldat is. A nagymama helyben elhunyt a gyerek súlyosan megsérült, a lakás közfalai leomlottak, az ablakok tokostól kiszakadtak. Szerintem nem zárható ki az ellenõrizetlen otthoni barkácsolás miatt esetleg bekövetkezõ biológiai veszély sem. Az ellenõrzés nélkül esetleg közveszélyessé váló felelõtlen folyamat a lényeg nem az hogy mennyien és hogyan végzik. Természetesen minél többen teszik, annál nagyobb a váratlan esemény bekövetkezése.

Gyûrûs tuskógomba, csak mikroszkópos meghatározású valamilyen áltrifla, az is csak valamilyen nyálkagomba. Az õzlábak nem ugyanolyannak tûnnek... És pelyhes keserûgombának kéne lennie az utolsónak.

Lordom, ahhoz, hogy valaki ilyen szintre jusson biológiából, azért kell egy keveset tanulnia. Ezt nagyrészt intézményi keretek közt teheti meg. A legtöbb biológiai eljárás ugyanúgy védett szabadalom, mint egy mechanikai mûremek vagy egy újféle energianyerõ készülék, stb. Az abban leírtakhoz csak az fér hozzá, aki irányítja a teamet, még a teamben dolgozó kutatók is csak részfeladatokat végeznek s sokszor nem tudják, mibõl áll össze az egész feladatsor, amit aztán a fõnök levédet, vagy publikál. Iszonyú szakmai féltékenység megy, talán minden más tudománynál erõsebb módon van itt és a gyógyszerkémiában jelen (van ismerõsöm, aki molekuláris genetikus, nem kitaláltam a dolgot).
A világító joghurt ugyan ijesztõen hangzik, de a világításért felelõs gén bejuttatása az az elsõ genetikai módosítás volt, amit létrehoztak, a leges legegyszerûbb, nagyságrendekkel egyszerûbb, mint egy új élõlényt létrehozni.....
Ha a Venter nyilatkozatait olvastad a "mesterséges" baciról, akkor sejtheted, hogy nem garázsmeló az ilyesmi.
A világ lakosságából nagyon sokan analfabéták (kb egymilliárd ember), megint nagyon sokan olyan helyen élnek, ahol nincs lehetõség minimális tudás felszedésére sem. Szerintem a lakosság minimum 3/4-e kihúzható a potenciális bioterroristák alapjául szolgáló népességbõl. Az a 7000 tehát csak kb 2000, õk meg talán pár tucat kivételével kutatói állásokban vannak. Ha valaki (akármilyen terrorista) zseni és elvégzi a megfelelõ tudományos iskolákat, akkor is be kell kerüljön olyan körökbe dolgozóként, ahol hozzáfér információhoz, anyaghoz. Nem a gépeken múlik minden!

Kis elírás a magyar cikkben. Azt írják, hogy a nyílt szervezetnek 2000 tagja van, de ebbõl 30% spammer. Az eredetiben az van, hogy a levlistán van ennyi tag, s ebbõl 30% spammer, 70% meg valószínûleg olyan ügynök, aki jogi/biztonsági alapon figyeli a tevékenységüket.
A szintetikus biológia ügye meg nem ördögtõl való dolog, hisz pl így van ma sok cukorbetegnek inzulinja, így vannak mindenféle egyéb hormonok, stb., amikkel emberéletet mentenek, vagy tesznek olyan állapotúvá, hogy az illetõ még képes dolgozni, adózni, stb.
Emellett a Nature írásában egyik alapító pont azt mondja, hogy ha nekik sikerül olcsó eljárásokat kifejleszteni különféle biológiai tevékenységekre, azok ezzel elterjedve akár a háziorvosi rendelõkbe is eljuthatnak, olcsón gyors diagnózist vagy gyógymódot adva a ma mág horribilis árú kezelések, vizsgálatok helyett. De még azt is írja, hogy egy rakás holmit nem szállítanak le lakáscímre, mivel azok intézményi felhasználásra készülnek. Minden azért nincs ám az ebay-en sem.

Még egy pohár kefirben is van mesterségesen tenyésztett baci, ugyanis azokat tesznek bele érlelési céllal, ráadásnak olyan arányban, hogy a benne lévõ fajok külön kis életközösséget alkotva szabályozzák egymás szaporodását. De van még egy csomó élelmiszeripari eljárás, ami hasonló módon folyik.

A biohacker szó meg valami újságírói találmány lesz, az tuti. Nem ártalmasabbak ezek az emberek annál, mint mi vagyunk az amatõr met és csill tevékenységeinkkel.

Az áltrifla is enyhén mérgezõ, de az ilyen kis termetû õzláb gombák között súlyosan mérgezõ fajták vannak!

Noli bár 100,00%-ig igazad lenne de az emberi könnyelmûség, emellett a rosszindulat kiszámíthatatlan. Az otthoni kutakodást segíti hogy sok leselejtezett, mûködõképessé tehetõ céges eszköz kerül "magánkézbe". Aki megszerzi általában ért is hozzá, sõt célzatosan szerzi meg otthoni kísérletezésre. Semmi lehetetlent nem látok benne hogy valaki otthon próbálkozzon pld. primitív lények klónozásával (ha nem hoax a cikk, sikeresen). Maradjunk a becslésednél, valóban 99,999% hülye hozzá, nem törõdik vele vagy éppenséggel lelkiismeretes. De marad 0.001%. Tudom a számok ellenszenvesek, a statisztikák manipulálhatóak, de egy durva becslés jó közelítést ad általában. A Föld lakossága 7 milliárd felé közelít. Vegyük csak 6 milliárdból a fejlett országokat durván 2 milliárd fõ. Legyen 2.1 mert ennek is a harmadát veszem, azt a lélekszámot mely életkora és intelligenciája révén alkalmas lehet ilyesmire, 700 millió ember. Ennek 0.001%-a 7000 ember aki nem hülye hozzá, valamilyen motivációja is van, megteremti a minimális feltételeket és tökéletesen ellenõrizetlenül kísérletezhet valahol. Elég ha csak egynek "sikerül" felnyitni "Pandora szelencéjét". Tény hogy 99.999% neutrális vagy hülye lehet hozzá, de azt vélem a maradék 0.001% nem lebecsülhetõ, pld. csak Magyarországra vetítve analóg módon, legalább 10 fõ sejthetõ aki lelkesedésbõl vagy könnyelmû érdeklõdésbõl esetleg egyenesen károkozási szándékkal potenciális veszélyforrás lehet...
"Házi atombomba" elõállításában csupán a plutoniumszaporitó reaktor hiánya vagy sok tonnányi uránérc feldolgozása korlátozza a kisembert Felelõtlen (és ellenõrizetlen) egyéni kísérletezés volt-van-lesz. Távoli hasonlat pld. a pesti diák aki otthon barkácsolt robbanóanyaggal megrakott hátizsákjával villamosra szállt pár éve.