Bioszféra

A felsõ kettõn a legyecske egy Aciura coryli, fúrólégy-féle, magyar neve nincs tudtommal. Gyönyörûséges leányzó!!!
A második sor elsõ képén lévõ legyecske valami viráglégy (Anthomyiidae), talán Anthomyia pluvialis, de nem tuti a faj.
Az utolsó képen a poloska valamelyik Odontotarsus-faj lesz. Õket egészalakos-bikinis képrõl se könnyû elkülöníteni, így nem mennék bele semmilyen közelebbi névbe.

Néhány kép ma dél(utánról) szíves fórumkollegai meghatározásra

Ezt most csak úgy hevenyészve, a nagyobbakat és többit (kaszáspók és virágok) késõbb csatolom.

Bubu köszönöm, különösen a "MI" fogalmazást. Sokszor írtam, úgy érzem nekem több idõm van rá, helyettetek is csinálom - nektek, nekünk, a Bioszférának és MetNet-nek .
Noli köszönöm a magyarázatot és a dicséretet is Nem "utazom" a dicséretre, de nagyon serkent továbbiakra
Godazolit látszik alátámasztani hogy a szúnyogevõ "szuperpók" új hálót feszített ugyanazon a helyen (yucca és eresz között, függõlegesen ("fõtartó" vezetõszálai függõlegesek) cca. 3m kifeszítési távval, "munkafelülete" két jó arasz) de tájolását megváltoztatta NY helyett D-i irányba tette (esetleg fordul a szél D felé?). Hálójában sok szárnyas levéltetû és szúnyog, "õ" pihen valahol. Idõs tapasztalt pók, a háló tájolásának elfordítása (ÉNY-NY-D) mellett érdekes hogy megtalálta azt a helyet ahol nem zavarja kutya vagy más. (elsõ próbálkozása a 7 lépés! fesztávú rézsút kifeszített vízszintes háló volt, azt az esõ és a kutya lerombolta) Sok bemutatható kép van még errõl a hálóról, szerkezeti "megoldásairól" és gazdájáról)
Fotóztam valami sárga rovart és egy kaszáspókot a yuccán, két érdekes legyecskét házfalon és medence szélén, virágokat a kocsibehajtónál lévõ bokron. A rózsalonc nem hajtott többet a pár napja lefotózott három virágnál, de azokat még õrzi. Sajnos lekéstem egy darázscsíkos légyszerû rovar (nyáron meglõttem közelrõl másutt) fotózásával, mely a kelyhében kutakodott de közelítésemre elröppent Szitakötõket látok mindenfelé, de óvatosak, közelítésre elrebbennek. A rigók csapatokban pattognak mindenfelé, gondolom a fûnyírás után jönnek szedegetni. Õk csak szokásos erõs figyelmeztetõ csivitelésüket hallatják, ám kissé dagályosan mondva ezerszólamú csivitelés, fütty, burukkolás, károgás, vijjogás hallatszik mindenfelõl a barátságos napfényben (félárnyékban-szélárnyékban hagyott, direkt napfényt nem de tárgyakról szóródó hõt kapó hõmérõ 31°C-ot mutat) Azért egyes fák kezdik már hullatni leveleiket, pld. a nyírfára emlékeztetõ, madarak kedvence legmagasabb "éneklõ fa" és fajtársai, továbbá gyümölcsfák.

Iszonyú jók a makróid megint!

A bíboratka azonban bársonyatka névre hallgat (Trombidium holosericeum), lárvakorban a bõrbe kapaszkodva rág, elhalt hámsejteket és nyiroknedveket eszik. Persze nem ez a lényegi kaja, hanem elsõsorban más ízeltlábúak testébe kapaszkodva kajál (sáskák, szöcskék, pókok, stb. itt egy példa: Link Az imágó sokkal barátságosabb az emberrel. :-) A bársonyatka színét karotinoidok adják.

A bíbor festéket a bíborcsiga ((Murex brandaris) adta, a kárminvöröset meg a bíbortetû (Dactylopius coccus). Amikor Bizánc elestével megszûnt a bíborcsiga-forrás, akkor tértek át a papok is a vörösre a bíborszínûrõl, ekkor a csiga bíborja helyett a bíbortetû totál más árnyalatú vörösét használták. (Az Erdõ Péter abban a bíborszínben van, ami az eredeti, csiga általi szín volt: Link - Leó pápa és a bíborosai ezen a Raffaello festményen a bíbortetû kárminvörösében vannak: Link de ezen a 6.századi mozaikon is még a csiga által adott bíbor borítja Jézust Link szerintem tök egyértelmû még egy 16 színben látó férfi számára is a különbség :-))

Lepkéket, szitakötõket kihagytam. Épp most libbent el köröttem rövid idõközben 5 szitakötõ, 2 kisebb barnás/bordó lepke és 2 sárgás káposztapille-szerû

Köszi Noli a kép utalásokat, és Akela hsz.-ét. Azért mi sem vagyunk lemaradva, szép mikróhoz közeli képeket tudsz megmutatni Akela.

Jó ez így is persze a túl közeli témákhoz már kell vmi.különleges fényforrás is, hogy úgy "átlátni" a szöveteken, meg miegymás, de ez a kutató tudomány terepe, de azért szép nézelõdni ezek közt is.

Érdekes, mert nálam meg nagyon nem ilyen - egy-két növényt kivéve, akik amúgy is késõ õszig élnek. Szóval itt sok fa-bokor egyszerûen ledobálta a leveleit már, a gyepürózsákon egy szál levél nincs már, a kökényen alig, akác szinte tök kopasz, csertölgyek barnulnak rendesen. A lágyszárúakból néhány virágzik és zöldell még, a fû egyelõre OK, de az nálunk pusztán a rendszeres csapadék miatt van. Fenn a Bakonyban még sivárabb a növényzet, bár ott a fák fajuknak köszönhetõen még épebbek.

A kerti növények sokkal jobban bírják, büdöske, paprikavirág még javában nyílik, dáliák pompáznak, de ezeknél elsõsorban a fagy az, ami beteszi a kaput.

Hasonló jelenséget vélek felfedezni itt is a növényeken, de úgy látom a madár- és rovarvilágban is Más fórumtárs õsz óta jelezte már, látott csapatban vándorló madarakat - nekem itt még nem tûnt fel csapatos vonulásuk (elég szembeötlõ látvány és hangoskodnak is). Sok a légy, szúnyog és darázs, felnõtt- és kölyökpók, hangya. A legyek és szúnyogok feltûnõ "bundát" viselnek "hátukon", ott szõrszálaik szemlátomást sûrûbbek, tömöttebbek mint nyáron (alkalomadtán hozok fotót errõl). Tavaszi/õszi legyeknél már régebben megfigyeltem ilyenkor "ködmönjüket".

Szép képek, érdemes megnézni másoknak is ajánlom. Noli köszi a csatolást
Némileg érintve érzem magam, elgondolkodtam hogy mi értelme az élõlényeket saját életterükben bemutató képeken túl a "testrész-tájanatómia" jellegû közelfotóknak, hiszen hasonló élességû képeket szabad kézbõl nem lehet csinálni mint õk mikroszkóp alatt. A "vadászatot" szüntelenül befolyásolják a bizonytalan hely- és fényviszonyok, korlátozzák a téma és kezem apró bemozdulásai melyek határt szabnak az élesítésnek és további nagyításának. Ha ilyet közzéteszek, inkább egy eseményt szeretnék bemutatni. Példa rá a gallyacskát cipelõ "hangya-Toldi" Link vagy ez a kép Link melyet befolyásolt a ragadozó és áldozat, a szellõ mozgatta levél és akaratlan sajátmozgásom (sportlövészek ismerik) négyféle mozgása továbbá az alkonyi csökkenõ fény. Rossz elmosódott kép, azzal áltatom magam, hogy kimerevítve tûélesen talán nem érezni a zsákmányolás-lecsapás pillanatát. Szerencsésebb volt a bíboratka-hangya csata elegendõ fényben Link vagy a házipókkal vívott csata után pihegõ álkaszás Link A minapi, szúnyogot bekebelezõ "szuperpók" képével Link bizonyos mértékig már csaltam is saját szabályaimhoz képest (de "picit se nagyítottam bele"). Jó helyen volt, állványról fotózhattam, de a lökéses szellõ belengette a hálót pókostól. Emiatt a pókhálót "kitámasztottam" egy papírcsíkkal a háló és obi között. Volt fény, relatíve fix rögzítés. Eredeti kivágaton látható, még így is bemozdult a kép az "étkezõ" pók sajátmozgása miatt. Nyugodt alanyokról mint pld. a konyhai polc alatt lappangó álkaszás Link sikerülhet a szabadkézi lövés is (egy csiga szemérõl nehezebb). Csatolásod csodaszép képei láttán felmerül a kérdés, minek csinálom kézbõl a "testközeli" makrót, miért nem szerzek egy jó mikroszkópot. Úgy vélem akkor elvész a "vadászat" izgalma Nem a Fotóiskolába számon, amit jobbnak vélek bemutatom a Bioszférában az elismerés igénye nélkül Sokadszorra hangsúlyozom, nem villogásból teszem, csupán hobbi. Hobbinak is ötletszerû pár perces elfoglaltság ha véletlen jó témát látok a kert körbejárásánál. Pályázat terheit nem veszem a nyakamba, versenyezni sem akarok, viszont úgy vélem ami nekem érdekes a fórumot is érdekelheti esetleg
Ui: az álkaszás lábán látható "repedést" még nem szakértette senki "csontrepedés" vagy kezdõdõ vedlés jele (én vedlésre tippelek mert eldugott helyre húzódott, tapasztalom hogy a házipók mellett egymást is megeszik bár ilyen fotóm még nincs, de lesz... a "szúnyogevésre" is éveket vártam)
Még1X köszi a csatolást Noli, érdemes megnézni

Nem tudom, hogy tényleg jól látom e, de valahogy úgy érzem, hogy a növények amennyire csak lehet halogatják/halogatták a téli álomba merülést. Mintha csak ki akarnák használni e napsütéses heteket a kifejezetten gyenge nyár után, hogy minél jobb kondiban szenderüljenek álomba. A citromfáim ahelyett, hogy érlelnék a gyümölcsöket új leveleket hoztak, a gránátalmák pedig csak most, egyik napról a másikra sárgultak meg. Utolsó, napfény-pezsgõfürdõs bulit tartanak!

Brutál gyönyörûek a gombákok, az áfonyáktól meg beindult a nyálelválasztásom! :-)))

Hoztam némi csemegét az Alacsony-Tátrából:

Link
Link
Link
Link
Link

Részletes beszámoló itt:
Link

Mikrofotók világversenyének nyertes alkotásai: Link

Dinamikus eseménytelenség - Nyuli kifejezetten kifejezõ kifejezés, elismerésem

A biztonság pedig egyenlõ a dinamikus eseménytelenséggel Azaz nagyon sok mindennek kell történnie ill. nagyon sok mindent kell tenni azért, hogy ne történjen semmi.

Középiskolám egyik biológiatanára szerint, az egyik Namény melletti erdõben és környékén lakik belõle néhány egyed. Persze ez még a kilencvenes évek végén volt. Ha jól tudom, a tanár részt vett a megfigyelésükben is. Gyerekkori cimborám egyik hajnali horgászata alkalmával látott egyet, amint egy frissen elpusztult békát vitt el mellõle (elmondása szerint kb 10 méterrõl) villámgyorsan. Én sajnos még nem láttam, pedig gyakran horgászok azon a környéken éjjel-nappal egyaránt.

Fatter: valószínûleg ezért nem láttam még egyet sem...

Reggelente áttekintem a híreket, így Ajka híreit is. Amint az várható-sejthetõ volt, egyre ködösebb ki a felelõs a gát épségéért, már mutogatnak egymásra. Újfent kiderült, sok bába között elvész a gyerek. Se ingem se gatyám a MAL vezetése és nem politizálok most se fogok. DE ahogy én körüljárom a kertet és házat, rendszeresen ellenõrzöm állapotát, józan eszem azt súgja, lehet hogy megtették de ennek nyoma nincs - vélhetõen mert írásban is dokumentálni kellett volna a tározó egyre romló állapotát, nyoma marad. Józan eszem azt súgja õk is felmérték és tudtak róla, de azt is tudták hogy túl sok ráfordítást igényel a 25 éves tározók rendbehozatala - anyagilag megsínylette volna az üzem, annak pedig gazdaságosan ki kell termelni a profitot/adót/üzemi költségeket. [...]hajtották ameddig ment. Prekoncepció, de cinikus nyugalmat feltételezve még számíthattak is ilyen kavarodásra (az bizonyos hogy nem ostoba emberek), melyben a sokfelé oszló felelõsség között elvész személyes felelõsségük. Az élet megy tovább, ma már nem fenyeget olyan veszély hogy nekik dedikált saját személyi csákánnyal keressék tovább a bauxitot. Õk céljukat elérték, az egykori gyárigazgatók a 100 leggazdagabb magyar közé kerültek. Ha morálisan nagyon ellehetetlenülnek (a sok hasonszõrû között ez nem bizonyos, az "aljanép" meg nem számít) megtakarított filléreikkel megpattannak valami távoli helyre és élik a milliomosok szürke hétköznapjait.
Így kell ezt csinálni gyerekek
Most talán nem helyénvaló ugyan, de bolondos szóvicc ugrott be: gödörbõl töbörbe - töbörbõl gödörbe (Kijutottak a gödörbõl - Túlélte a válságot a bauxitbányászat cikkrõl jutott eszembe) Nehéz helyzetben az ember dühöng vagy nevet. Dehát régi mondás: "S..rt se ér a harag hatalom nélkül", ideillik egy másik: "Sírva vigad a magyar". Jó napot jó kedvet Mindenkinek, gyönyörû tiszta kék ég van a Nap süt hétágra, szinte perzsel

Matulának ilyenbõl volt a kesztyûje.

Én ismertem valakit, akinek a kezét még az 1920-as években (akkor gyerekként) sz#&@rrá karmolta egy, amikor benyúlt az odúba, ahol a cicababáit tartotta a mama. Ez akkor a Balaton-felvidéken volt. Az illetõ azt hitte, mókus van az odúban, azért nyúlt bele...

Látta már valaki a Link fajtársát természetes körülmények között?

András: köszönöm a kiegészítéseket

Ma Gézaháza környékén jártam:
Link
Sajnos az annyira keresett (és biztos élõhelyre mentem) légyölõkkel nem találkoztam... A sok-sok szürke pereszkeféleség iszonyú erõs ánizsszagú (utálok mindent, ami ánizsos) volt, nem tudom, õ milyen pereszke? Nagyon szép sárga kénvirággombákkal futottam össze, egy tuskón meg voltak vöröses kénvirágok is.
Sajnos ennivaló csak 3 nagy õzláb volt. Gyûrûs tuskó sok volt, de 98%-ban iszonyúan elöregedve.

Geotermikus potenciálhoz tenném, a hivatkozott (1919-es) könyv kihangsúlyozza: "Feltûnõ artézi kútjaink magas hõmérséklete." Számadatok felsorolása után folytatja "Ha több ezerre menõ kút hõmérsékleti viszonyait tekintjük, azt látjuk hogy földmelegségi fokozatuk 18-22 m között váltakozik. Míg Közép-Európában a gradiens 30 m körül van, addig a Magyar-Alföld alatt a hõmérséklet már minden 20 m-re 1°C-al növekedik. Vagyis az Alföld talaja melegebb s kétségtelen hogy Alföldünk nagy hõmennyiséget rejt magában." Csatol egy térképet is a kutakról (és gázkutakról)

Teljes méretû fotokivágatban: Link (12 Mb! idõvel leveszem) Forrás: Schaffer - Általános geológia 1919
Csaknem száz éves adatok, de kiinduló támpontnak bizonyára jó. A felhasználást illetõen borulátó mert a kutak hozama folyamatosan csökkent már az õ idejében is. Pld. egy Szegeden fúrt, 217 m mélyrõl feltörõ 8m magasan felszökõ napi 400 m3 víz 1903-ban 7 m magasan 200 m3 volt, éppígy Szentesen, Karcagon. A túlságos megcsapolás következtében az alföldi víztartók hidrosztatikai nyomása 1872-tõl 25 év alatt 4 m-t süllyedt 102-rõl 98 m t.f. alá. Ugyanakkor int a talaj lehetséges "megzökkenésére" is (Noli lentebb hozott erre példákat más országokból)

Usrin az idézet áttételesen Téged igazol - Hatalmas beauxit (aluminium ércz) telepeink vannak a Horvát Karszt, Dalmáczia és a Bihar-hegység kréta-korú mészkõfennsíkjain, ahonnét a (I.) világháború folyamán az ércz szállítását meg is kezdték. Bár nem emeli ki, de a kulcsszavak: "az ércz szállítását meg is kezdték" onnan, nyilván volt mit

"A karsztost nem tárgyalja (csak a "terra rossa" szintig) bár megemlíti a lelõhelyet, ami történetesen karsztos vidéken van."

Nem véletlenül van ott, az az egyik legtipikusabb karsztbauxit.

OK Félreértettem, Te nem a jelenleg itthon elérhetõ bauxitvagyont mérlegelted hanem a világhoz viszonyítva értetted a "helyezés" megváltozását. Az említett könyv tényleg csak a laterites keletkezést magyarázza oldalakon át. A karsztost nem tárgyalja (csak a "terra rossa" szintig) bár megemlíti a lelõhelyet, ami történetesen karsztos vidéken van
Ui: a szerzõ még "beauxit" néven említi a bauxitot
CCA: Álatlános-Általános, Shaffer-Schaffer

Kis kacsintással Bioszféra téma is lehet tekintve hogy a fizikai, kémiai mállás mellett ott van az organikus mállás is. Az organikus mállás kõzetek élõ szervezetek élet- és rothadás folyamata következtében keletkezett szétbomlása. Idézek: "Az alsóbbrendû nitrifikáló baktériumok a levegõbõl széndioxidot és nitrogént vesznek fel, ammóniát és salétromsavat fejlesztenek. Ez a folyamat a csupasz sziklát megtámadja és olyan mállási réteggel födi be melyben humuszos anyagok vannak és ezáltal magasabb rendû növények részére elõkészíti a talajt. A kopasz sziklasávokon sokszor kékes vagy feketés függélyesen haladó "tintasávokat" látunk. Ezek fonalas vagy kovamoszatokból, továbbá egysejtû állatokból álló finoman összeszövõdött bevonatok. Ha nedvességet kapnak, kiválasztott savaikkal megtámadják a sziklákat s ezzel megindítják a mállási folyamatot. Az alsóbbrendû zuzmókat egyaránt megtalálhatjuk sima sziklákon, kvarcgörgeteken és a lávákon sõt még az ablaküvegen is melyeket e zuzmók kiválasztott savaikkal kimarnak elõkészítve további szétrombolásukat." Álatlános geológia Shaffer 1919. korai leírás, régies szöveg, de ez a folyamat lényegileg mai is létezik bizonyára, tehát elvileg elférhet a Bioszférában
Ui: a leomlott tározó falain sok helyen látható zöld folt, elméletileg ott is folyhat "organikus mállás" a fizikai és kémiai mállás mellett...

"Az 1973-as könyv alsó becslése 250 millió tonnára tette bauxitvagyonunkat, közlésed szerint ennek csupán 1-2%-a ami 3- jó esetben 5 millió tonna."

Félreérthettél, a 250 millió tonna nem volt egy grammal sem kevesebb. Csak a világban másutt annyi új készletet fedeztek fel azóta, hogy az összmennyiségnek ez ma már nem 25, hanem mondjuk csak 5 százaléka lenne - ha meglenne. De nincs meg, mert részben kitermelték, részben kiderült róla, hogy a karsztvízprobléma miatt elérhetetlen, szóval mára maradt (most csak hasraütéssel, nagyságrendileg!) 50-100 millió tonna, ami a világ 2010-ben ismert készleteinek legfeljebb 1-2%-át teszi ki.

"A karsztos vidékeket is tárgyalja, de ott nem említ "beauxitot"."

Dehogynem, pár sorral feljebb te is idézed, mit ír a horvát karszt bauxitkészleteirõl.

Legfeljebb akkor még nem választották külön a terminológiában a karsztbauxitokat.

A lényeg: a kb. 1980 elõtti viszonyok között valóban nagy kincsnek számított a magyarországi (akár "Kis-", akár "Nagy-"Magyarországról beszélünk) bauxit, tehát óriási hiba lenne bárkit pellengérre állítani, amiért belekezdtünk a kitermelésébe, feldolgozásába.

Köszönöm a geológus válaszát Usrin Ez is mutatja mennyire fontos a tapasztalt szakértõk elfogulatlan véleménye. Azért olykor az emberek érdekében egyeztetni kellene az álláspontokat, nemcsak az ipari-politikai lobbik pillanatnyi érdekei szerint nyilatkozni ki így-ki úgy. Jellemzõ példa a Föld nyersanyagkészleteinek becslése. Alig van energiahordozó és fontosabb ipari nyersanyag melyrõl ne folyna vita hogy rövidesen kimerül vagy évszázadokig elegendõ lehet és sok még a feltáratlan terület is. Változtak a kutatási módszerek, új felfedezések, mûszerek révén egyre finomodnak, mellette fejlõdik a technológia pld. olyan helyrõl is kinyernek olajat ahol régebbi módszerekkel gyakorlatilag kitermelhetetlen. Ennek nyomán az ismeretek is bõvültek, változtak. Az 1973-as könyv alsó becslése 250 millió tonnára tette bauxitvagyonunkat, közlésed szerint ennek csupán 1-2%-a ami 3- jó esetben 5 millió tonna, talán hiba volt erre timföldgyártást alapozni. Természetesen sok a változás érdemes egybevetni ezzel a könyvvel (1919).

Kiemelem az ajánlásból egy sort
"a természettudományi kutatás egyetlen forrása az elfogulatlan természetvizsgálat" igazat adok neki.
A szerzõ karsztbauxitot még nem említ csak lateritet, idézem: "A chemiai mállás nedves erdõtalajban kiváltképpen erõs, a kõzetet mélyrehatóan megváltoztatja, téglavörös tisztátalan agyag (agyagföldhidrát) képzõdik melyet lateritnek nevezünk. A laterit összetétele az alaphegység szerint különbözõ nevét is onnan kapja gránitlaterit, bazaltlaterit stb. A terra rossa részben a humuszos erdõtalajokhoz hasonló illuviális képzõdmény. Ehhez hasonló mállási termék a krétakorszakokból a beauxit. Hatalmas beauxit (aluminium ércz) telepeink vannak a Horvát Karszt, Dalmáczia és a Bihar-hegység kréta-korú mészkõfennsíkjain, ahonnét a (I.) világháború folyamán az ércz szállítását meg is kezdték." A ma ismert hazai (trianoni határok közé szorult) lelõhelyeinket még nem említi. Másutt, az akkor Szentkorona alá tartozó országok érctelepek geológiai/bányászati rajzokkal akkori ismert tényekkel alátámaszott ismertetésénél mintegy mellékesen megemlíti: "D) Telepszerû szintekben találjuk a Bihar-hegység beauxit érczeit melyek 50-55% Al2O3 tartalmukkal a magyar aluminium-ipar alapjául szolgálhatnak." SzolgálHATNAK. Feltételes mód. Erre timföldgyártást alapozni több mint érdekes, a szakértõk "tévedésében" jelentõsen közrejátszhatott az akkori rendszer "hurráoptimizmusa". A változásokra jellemzõ hogy ebben a könyvben az erdélyi gázkutak földgáztermelését még második helyre teszi:
1. Észak-Amerika 2. Erdély 3. Németország 4. Oroszország Még egy laikus is tudja hogy új lelõhelyek és kitermelési technológiák révén mára mennyire megváltoztak ezek a "helyezések". Akkoriban elsõdlegesen a "mutatókövek" alapján becsülték a nem látható mennyiséget, manapság nyilván más eljárások is segítik a becslést. A karsztos vidékeket is tárgyalja, de ott nem említ "beauxitot". Idézem "A dolinákat (töbröket) vagy karszttölcséreket szintén a mészkõ feloldásának tulajdoníthatjuk. A dolinák fenekét vörös föld, terra rossa takarja, mely nem más mint a mészkõ összehordott vas-zárványos agyagos oldási maradványa". Tempora mutantur... ha nem vigyázunk, túllép rajtunk az IDÕ. A teljes mondás magyarul "változnak az idõk s véle változunk mi is", érdemes követni ajánlását. Köszönöm véleményedet Usrin, úgy vélem Benned megbízhatunk

Ha a moderátorok jobbnak látják, szerintem ez a szál átkerülhet a Földtanba.

A kút hõmérsékletében bekövetkezõ változás (=csökkenés) veszélye miatt kell mindenféle geotermikus energiatermelés elõtt földtani modellt készíteni, és csak olyan helyen lehet ebbe belevágni, ahol a termelés nem "emészti fel" az energiaforrást. Nagyon fontos az is, hogy az egyes geotermikus kutak egymásra hatását elõre megvizsgáljuk, mert az egyik kút a másik elõl is "elszívhatja" a forró vizet, illetve elõfordulhat, hogy egy adott kõzettestben rendelkezésre álló teljesítmény egy termelõhelyet még elbír "megújuló" módon, kettõt már nem. Magyarországon ebbõl a szempontból viszonylag rendezett a helyzet, az engedélyezésnél erre odafigyelnek, de pl. a Floo által említett orchideás cég országában vannak negatív példák (nem konkrétan ez a vállalkozás)...

Nano, Noli: Közép-Európa geotermikus potenciáljában bõven van még mit megismerni, a mai tudásunk alapján nem jelenthetõ ki, hogy hány alkalmas hely van geotermikus erõmû számára, és pontosan hol vannak ezek. Ha már ennyit tudnánk, akkor a kollégáim jó részével együtt nekem sem kellene bejárnom dolgozni.


A problémákról röviden:

1. A Nano által linkelt (és más hasonló) hõmérséklet-térképek a kelleténél kevesebb adatból vannak megszerkesztve. A pontosításhoz vagy le kell fúrni még egy sor kutat (ez milliárdokba kerülne, tehát nem megy), vagy jobban megismerni az adathiányos területek földtanát, hogy az interpoláció ne "ész nélkül" történjen. (Példa: 10 met. állomás adataiból igen pontatlanul lehetne megszerkeszteni az ország mai T(min) térképét, de ha ismerjük a szélcsatornák, fagyzugok, miegymás elhelyezkedését, akkor már ebbõl is reális képet kaphatunk.)

2. A kinyerhetõ teljesítmény meghatározásához a hõmérséklet csak egy tényezõ a sok közül. Ha van egy 150 fokos kõzetet, de az anyaga rossz hõvezetõ és érdemi vízáramlás sincs benne, akkor az energiatermelés nyomán elkezd hûlni, és csodálkozhatunk, hogy az elvileg megújuló energia 1-2 év alatt kifogy. Ennél sokkal nagyobb teljesítményt nyerhetünk egy 120 fokos kõzetbõl, amin folyamatosan nagy mennyiségû forró víz áramlik keresztül. De hogy ilyet hol találunk, ahhoz meg kell ismerni a víz odalenti áramlási viszonyait, ahhoz viszont ismerni kell több km vastagságban a rétegzõdést, a rétegek anyagát, azok fizikai tulajdonságait, a törésvonalak helyzetét, stb., stb...

Szegénykéim :-((((

"Az osztrák Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal nemzetközileg akkreditált laboratóriuma az iszapminták analízise után ma nyilvánosságra hozta az eredményeket: eszerint extrém magas arzén-, króm- és higanytartalommal bír az iszap, azaz kimondottan és akár évtizedekre kihatóan mérgezõ, az arzén pl. a határérték 25-szörösét éri el... (ugyanezeket az eredményeket megerõsítette a budapesti Bálint Laboratórium is). A Pannon Egyetem rektora azonban ma kijelentette, hogy NINCS megnövekedett arzén-, króm- és higanytartalma az iszapnak. Izé..."

Valószínûleg nem olyan titokzatos a dolog, mint elsõre látszik. Amit a nehézfémkoncentráció az iszapban sokszorosan meghalad, az az ivóvízre vonatkozó határérték. Ezt már a "nyers" bauxit is jócskán meghaladná, de mivel nem eszik, nem isszák, nem is viszonyítja senki ezekhez a korlátokhoz. A vörösiszapban az alumínium-oxid kivonása miatt nyilván tovább dúsulnak az egyéb fémek, tehát a bauxitra jellemzõnél nagyobb nehézfém-koncentráció várható. Ehhez képest nincs további többlet Kolontárnál (ezt közölte a Pannon Egyetem), de az ivóvíz-minõségtõl persze igen messze van (ezt állapította meg a két másik labor)...

Bauxit alapvetõen kétféle módon halmozódik fel: létezik a karsztbauxit, ami mészkõfelszínek karsztos üregeiben gyûlik össze (ez van nálunk), és a lateritbauxit, ami trópusi területeken helyben maradó, így egyenletesen vastag mállástermékként borítja be a felszínt. Az egyenletes vastagság miatt a lateritbauxitokat hatalmas külszíni fejtésekben, igen olcsón ki lehet termelni, úgy, mint nálunk Visontán és Bükkábrányban a lignitet. A karsztbauxitnál viszont meg kell keresni a kisebb-nagyobb egykori töbröket, rosszabb esetben szerteágazó üregrendszereket, amiket a bauxit kitöltött. Emiatt nem lehet "nagyban" termelni, hanem több kisebb, technika- és munkaerõigényes, gyakran mélymûvelésû bányára van szükség.

Ráadásul a lateritbauxitok mennyisége egy-egy elõfordulási területen eleve jóval nagyobb... az idézett 1973-as adatok távol állnak a mai valóságtól, a magyarországi készletek a világszerte ismert bauxitnak alig 1-2 százalékát tehetik ki. A 25-45 százalékos arány szerintem már a 70-es években is erõsen túlzó becslés volt, azóta pedig Magyarországon bõ évtizedig csúcsra futtatták a termelést (elfogyasztva a vagyon jó részét), Jamaicában, Brazíliában és Indiában pedig sorra jöttek az új felfedezések. Másrészt pont a 70-es, 80-as évek során derült ki, hogy a karsztvízszint alól nem bányászhatjuk ki a bauxitot, mert a vízkiemelés eredményeként elvész néhány megye ivóvize, a Hévízi-tó, a Balatont tápláló vizek egy része, stb... így szerintem a karsztvíz alatti bauxitvagyont idõközben ki is vették a számításból.

Ahogy a lentebb szólók is említették ma is csodaszép idõ volt, megcsináltam az idény utolsó fûnyírását. Nem múlt el a nap keserû látvány nélkül. Mióta itt lakom, hat éve nem láttam siklót, ma kettõt is, de halálra gázolva. Elugrottam pipadohányért, útközben az aszfaltos úton láttam õket, egymástól kb. 500 m távolságra az út jobb és baloldalán. A házamhoz közelebbi kígyótetemet lefotóztam. Akit riaszt, elnézést.

Nagyobbak(1024 p) csatolása
Egész alakos_ Balról: Link Jobbról: Link Dereka: Link
Közelebbi képek_ Szembõl: Link Balról: Link Dereka: Link
Kevés fény volt, automatára állítva némelyiket sikerült megrántanom, sorry

Igen õ az. Idén nyáron már a negyediket töltötte.

Jó fej!!! :-) Õ az a cicc, akinek a képe a képtárban is fenn van gyerekkorából? Nagyon csinos kabátja van! :-)

Nem csak a csuda tudja. A színeket a levelekben felhalmozódó cukrok okozzák, amik többen vannak, ha kedvezõ, napos idõszak elõzi meg a lombhullást. A konkrét fa-egyedre jellemzõ színt a talajkémia és a fa fajbéli sajátsága dönti el. Ha túl hirtelen lesz hideg, nyirkos õszi idõ, nem tudnak a cukrok átalakulni a megfelelõ színtestekké, így barnás-sárgás-zöldes anyag marad csak. A karotinoidok, antocianinok felhalmozódása akkor a legideálisabb, ha hûvös, de nem fagyos idõ van, sok napsütéssel. A csökkenõ napfénytartam miatt a levelek keringése lassan megáll, ekkor a benne lévõ cukrok, amik egyébként ugye a fát táplálnák, felhalmozódnak és a bomlásuk során keletkeznek a színeke adó összetevõk. A korán érkezõ hideg miatt viszont ennél korábban lehullanak, mert a fagy okán hirtelen szakad meg a nedvkeringés és esik le a levél - akár egyetlen éjjel alatt is egy egész fáról, láttam már ilyet.
Cikk róla: Link

Csakugyan pompás ez az idõjárás. A levegõ tele van "ökörnyállal". Egy termetes keresztespók ügyködött hálója készitésén bejárati kapunk fölött.
Aki teheti, minél többet tartózkodjék odakint. Én például kaszáltam a füvet az utcai front elõtti árok mentén. Jólesett!

Készítettem most már a macskám, Besi játékáról egy videót.
Bár már nem olyan lelkesen hozza vissza itt a "labdáját", hiszen ma sokat jétszott és kifáradt.
Link

Gyönyörû idén az õsz!Érdemes kimenni a természetbe nézelõdni.A fák lombja olyan szinpompás,amilyet rég láttam.(Csuda tudja,miért,vannak sokkal fakóbb évek is:volt,hogy majdnem zölden hullottak le a levelek)A sok esõ miatt rengeteg a gomba,sõt egyre több van.A balaton-felvidéki erdõkben valóságos gombaszõnyegeken lehet járni helyenként.Megjelent a sötét trombitagomba,mely jelentéktelen,sõt gyanús küllemû,csoportosan növõ gombácska.Valójában a sárga rókagomba rokona,nagyon jó ízû,aromás,ehetõ.Megfelelõ helyen szatyorszám lehet szedni.Ki kell használni a gombaszezonból még hátralevõ idõt.Sajnos már csak néhány hét van hátra,tapasztalatom szerint novemberben eléggé megritkul a gombaflóra.

A NASA mûholdképei az elöntött területrõl:
Link

Az hogy ellenõrizhetetlen dolgokat állítanak nem lep meg, mondhatnak bármit ha átlagember nem tudja ellenõrizni. De a behozott bauxitot valahogy nem értem. 1973-as könyvben még ez van leírva:
"A világ felkutatott bauxitvagyona 1 milliárd tonnára becsülhetõ. Európa áll elsõ helyen, majd Afrika, Amerika, Ázsia, Ausztrália.
A világ legnagyobbra becsült bauxitvagyona a kb. 250-460 millió tonna magyarországi bauxit elõfordulás. Legfontosabb elõfordulások Gánt, Iszkaszentgyörgy, Isztimér, Bakonynána, Eplény, Herend, Halimba, Padrag, Szõc, Nyírád, Tárkány, Sümeg, Nagyharsány és Nézsa." Persze azóta eltelt majd negyven év. A fórum bauxitkutatói/geológusai mit tudnak, 1973 óta kibányásztuk és feldolgoztuk timföldnek bauxitvagyonunkat, vagy kitermelése nálunk már gazdaságtalan, olcsóbb venni? Bizonyára bezárták a gazdaságtalan bányákat és kímélik a környezetet. Támpontnak egy 2010.09.13-án kelt cikk: Kijutottak a gödörbõl - Túlélte a válságot a bauxitbányászat Link és a MAL honlapja: Link sok érdekes dolog olvasható de nem egyértelmû miért veszünk máshonnan ekkora bauxitvagyon mellett, ahogy az argentin cseresznye megvásárlása/importja is kisemberi ésszel érthetetlen volt anno. Gondolom geológus fórumtársaink eligazítanak mielõtt pálcát törünk felettük.

Sajnos vagyunk egy páran, akiknek a szakértõ szótól már felmegy a vérnyomása. Bármi történik (katasztrófa,baleset,bûntény stb.) állandóan azt halljuk, hogy a szakértõk így meg úgy, meg majd kiderül, csak várjunk (és legyünk hozzá elég hosszú életûek vagy döntsük el az egymás ellentéte szakértõi véleményekrõl mi, nem szakértõk, hogy melyik igaz).Elvileg a polgári, meg kapitalista, meg demokratikus, meg modern,meg fenetudja még milyen világban a szakértelem alapján lehet betölteni vezetõ állásokat, állami, politikai, gazdasági vagy magánszféra egyre megy. Meg is fizettetik az árát ,nekik 10-100-1000-szeres jövedelem kell, mert egy profi nem élhet átlagéletet. Még mielõtt megint megkapnám, hogy mások zsebében nem illik kotorászni (az enyémben sajnos mindig kotorásznak a profik), nem irigylem tõlük, ha tényleg megérdemelnék, nem is szólnék. De ha csak orbitális zagyvaságokat tudnak mondani, egy értelmes és pontos meghatározás vagy félmondat sem telik ki tõlük, akkor már a profiszakértõmilliárdoslobbistától elvenném az utolsó rangját és milliárdját is.
Olyan hírek is terjednek,hogy annyi az urán ebben a trutyiban,hogy máshol örülnének ilyen urántartalmú ércnek.Mások szerint csak abban vagyunk biztosak, hogy radioaktivitás nuku.De ki mérte meg az uránt benne ? És mikor ? Hogy 10 éve mi volt, az ma már nem mérvadó !
Azt is mondják,hogy évek óta mi bérben csináljuk a timföldet: behozzuk a bauxitot hozzá, aztán elviszik alumíniumot gyártani oda, ahol van elég energia.A trutymó meg itt marad,hisz itt nem számít a környezet(azért van a profi környezetvédelmi minisztérium,hogy jó pénzért mindent megengedjen ? ) De ki tudja, hogy a külhonból millió tonnaszám idehozott bauxitban mi mennyi ?

A képeiden látható tó a Pisztrángos-tó?
(33 éve táboroztunk ott, érettségi után.)

Egyértelmûen cinke.

Ez lesz: Link

A füzikének meg tán nem ilyen dallamos a csevegése.
Kíváncsian várom a madarászok véleményét!

Itt a csilpcsalpé: Link Más.
Az Akeláén én a "cipõ-cipõ" szócskát vélem feldedezni.

Cinkének lassú, füzikének picit gyors, de a dallamvezetés füzikés. Szerintem. De vannak itt madarász kollégák, akik tuti meg tudják mondani.