Bioszféra

De az is lehet, hogy a mi nyelvünk is egzakt, csak épp nem értjük már a régies szókapcsolatokat. Ha már gyilok, itt a gyilokjáró, ami ugye arról szól, hogy ennek a védett felépítménynek a védelmébõl lehetett a várra támadóka gyilkolászni, s nem azért lett ez a neve, mert ott jár a várvédõkre leselkedõ halál.
Egyébként a méreggyilok kapcsán érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ablakpárkány az ablaknak a párkánya, akkor miért nem értjük, hogy a méreggyilok meg a méregnek a gyilkosa? :-) Valószínû senkinek nem jut eszébe, hogy régen is volt "gyomormosás" egy mérgezést követõen, csak egy másik anyag bevitelével oldották meg, nem gumicsõvel...

Ha anyja és testvérei a vízben vannak, elõbb-utóbb utánuk megy. Egy tenyésztõ azonban nem adja vadász kiképzésre, mert félõs. Egy rókától is megijed. de lehet, hogy egy nyúltól is.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az állatok ennyire különbözõek egy "családon" belül is, mi emberek ugyanilyen különbözõek vagyunk.
A "rossz emlék" jogos.

Biztos nem lehet? Fokozatosan hozzá lehetne õket szoktatni.
Valami rossz emlék is fûzheti õket a vízhez, ugyanígy van az emberekkel is. Pl. bizonyos ételek.

Engem egyszer megharapott egy katica, annyira szorongattam a tenyeremben. Sokáig nem mertem ezután megfogni õket. Ám késõbb, érettebb fejjel, belátva, hogyan kell a katicával bánni, hisz nem harap "csakúgy", már meg mertem fogni.

Egy alomban hat vizslakölyök van ugyanazon szülõktõl. Kettõ nem mer a vízbe belemenni. Belõlük biztos nem lesz vadászkutya, hiába próbálod nevelni. És ki nevelte beléjük a víztõl való félelmet?

Ebbõl azért ne vonj le következtetéseket az egész emberiségre! A legtöbb tulajdonságunkat - így sok félelmünket is - hozzuk magunkkal. Vannak tanult félelmek is, pl. addig nem félek a tûztõl, amíg meg nem éget egyszer.

A mai óvónénik pedig elborzadnak a látványtól és engem próbálnak "rábeszélni", hogy "szoktassam le a gyereket"..
Talán egy-két béka a kislány óvodai papucsába rejtve, kizökkentené õket kényelmes szûklátókörük határaiból.

Én ugyanilyen voltam. Az óvónénik gyûjtötték is nekem a különbözõ bogarakat. Nem volt "belénknevelve" a félelem..
Viszont érdekes, hogy a döglött rovarok kevésbé "vonzóak" számomra..

Egy bizonyos: nem bogaraktól-pókoktól-kígyóktól teli félelmekkel születünk a világra. Három és fél éves kislányom minden bogarat megfog (ami nem tud elõle idõben elfutni), hátukat simogatja, puszilgatja ( )"kedves" és "édes" jelzõkkel illetve õket, néhány hete pedig azért könyörög, hogy fogjak neki békákat a kerti tóból...

A magyar valóban óvatosabb és "redõs" jelzõvel illeti a pap sapkáját. De keleten többet tudnak a természetrõl könyvek, képletek és latin nevek nélkül is, mint Te vagy én.Rájöttek, hogy a giromitrin elég instabil vegyület, a hõt és az ecetes tárolást kifejezetten nehezen tolerálja. Így - bár némi készítési, eljárási rizikó mentén - de nem tudnak ellenállni a valóban ízletes íz és kitûnõ gombaillat varázsának, aminek az esculenta szól, ez esetben ismét joggal.Ha pedig beüt a krakk, lenyomnak egy B vitamin koktélt antagonistaként.
Esteleg az általad említett löttyökben feloldva..

A giromitrin nevû halálosan mérgezõ anyagot tartalmazó papsapkagomba is "esculenta", vagyis ízletes, a keleti népek talán ezért eszik elõszeretettel. Na jó, arrafelé sokaknak a fagyálló is megteszi, ha éppen nincs kéznél vodka.

Kóstolgatni valóban nem illdomos jónéhányukat, de ne feledjük,már nevükben is ott rejlik a furcsa kettõsség:mérgezés/halál és a gyógyítás...pl. a magyar név a méreggyilok esetén a mai szemnek már elborzasztó tévút is lehet, de a latin némileg egzaktabb nyelv..vincetoxicum...méreg legyõzõ.. ...

Szerintem más az, hogy írtózom vmitõl, undorodom tõle, vagy félek tõle. A minap berepült hozzám egy nagy zöld sáska és az ágyamon kötött ki. (Nem voltam rajta.) Belegondoltam, hogy éppen fekszem és akkor landol az arcomon, kezemen...Nem tudom miért, de nagyon rossz érzés. Pedig nem félek tõle, tudom, hogy nem bánt, nem csíp.

És aki a bogaraktól, és mindenfajta ízeltlábútól fél, az nem mélyen gyökerezõ félelem, csak a pókok-kígyóktól való félelem?
Amúgy szerintem a békáktól éppannyi ember irtózik mint a pókoktól.

Köszönöm szépen!

Az ilyen esetek inkább a modern kori társadalom magatartás-deformációiból adódnak.
A pókoktól való félelem mélyebben gyökerezik bennünk. Nézd meg, hány fórumtársunk irtózik tõle: szinte mindenki. Egy ideje "bejelentéskötelesek" is vagyunk, ha nyolclábú-portrékat teszünk közzé itt.

Egy általános cselekedet a legtöbb embernek, hogy jártában-keltében talált akármilyen rovart, vagy bogarat a földön eltapos, reflexbõl.
Emlékszem Myloh felháborodására, mikor leírta egy "élményét": egy biciklis csapat járt elõttük az erdei úton, mikor az egyik kivált a csapatból, és egy rézsiklót elgázolt. Az is pusztán ilyen reflex?
Ilyenkor rengeteget jelentene az ismeretterjesztés....

Emlékeztetõül, a "pókfóbia" kialakulásának eredete: Link
Ez nem az én eszmefuttatásom, hanem egy viszonylag modern tudományág, az evolúciós psichológia kutatásain alapuló tény.

Szívesen, az értõ szemeket még vállalom, de..
A túlontúl falánk és nem körültekintõ rovarokat, növényevõket pedig olyannyira kirázza a hideg, ha megkóstolják a félelmetes nevû szépségeket, hogy jó részük túl sem éli a következõ órát.. A mi szerencsénkre eleink tapasztalatából és utóbb a farmakognózia tudománya révén már pontosan tudjuk, hogy milyen levelekbõl érdemes eszegetni, és mivel tanácsos csak makrofotó-szintig megismerkedni.

Szerencsére nem sok esélye van, hogy holmi trópusi fenevad verjen tanyát a kertedben :-)))
Azonban a pókok nélkül (is) sokkal több kihívással kellene szembenéznünk. Egy koronás keresztes élete során kb. 10.000 szúnyogot pusztít el! (ezeknek csak egy részét eszi meg, sok csak a hálóba ragadva nyeri el az "örök vérmezõket") Szóval emberi szemmel nézve kimondottan hasznos állatkák a pókok. :-)

Köszönet az értõ szemeknek, tudós kobaknak.
Laikusként csak ámulok a növények nevein, némelyiküktõl pedig kiráz a hideg. Mennyi mérges-gyilkos szépséget rejtenek a sziklák repedései, hegyek meredélyei..
Az almafa-rozsdástapló bizonyára didergett a múlt heti esõs hûsben, nem eregette mézes, csalogató cseppjeit. Csupán színével képes volt magához közel édesgetni a kíváncsi fotóst.

Isten ments,hogy bántsam õket!
Biztos távolságból figyelem õket és gyönyörködöm bennük(mondom ezt én mint pókfóbiás),de lehet ezáltal kissé közelebb kerülök hozzájuk..
Mindenesetre nagyon szépek ezek a darázs pókok,de azok a nagy szõrös Tarantulák sosem lesznek a "barátaim"!

Köszi..

Link

A kõorgonákon õrködõ kolosszus hívó szavának nehéz ellenállni, ha a kõkúp csúcsát megpillantja az utazó..
A várhegyi virágok és zuzmó:
2. tarka imola (Centaurea triumfettii),
3. kereklevelû harangvirág (Campanula rotundifolia),
4. méregölõ sisakvirág (Aconitum anthora),
5. ükörkelonc (Lonicera xylosteum),
6. méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria)
7. ebzuzmó-faj (Peltigera sp.)
9. pelyhes kenderkefû (Galeopsis pubescens)
Amikor a Nagy Festõ a kék, lila és sárga árnyalataival játszva formálta, színezte teremtményeit, a legpompásabb "fiú" a kéküstökû csormolya lett.
Az almafa-rozsdástapló nem csak feltûnõ színével csábítja el a fürkész szemû kirándulót, sokszor mézszerû sûrû csepp-erdõ csüng a termõrétegérõl.

Ejj.. Akkor jól sejtettem hogy õk azok.. Rengeteg van belõlük Sóstóhegy-szerte..
Ma este jól megharapdáltak..
Köszi a linkeket!!

Itt írnak a csípésérõl, ami harapás: Link
Így néz ki: Link
Itt vannak mág képek, a csípés helyérõl is: Link

Ahogy Dávid mondta, a rovargazdag idõjárás miatt. Hasznos vendég a pók, becsüld meg! Amúgy náluk is van év, amikor alig látni, van, amikor meg lépni se lehet tõlük, idén ez utóbbi van felénk is. :-) Én etetni szoktam õket a Látóhegyen. :-))

Ismeri valaki a púpos szúnyogot? Hogy néz ki, mit okoz a csípése?

Szia Enikõ!
Köszönöm a meghatározásokat.
Majd csak idepillantanak értõbb szemek (is)..

Engem mostanában az a kíváncsi gondolat furdal, hogy a kacagógerle szabadon eresztve világgá repülne-e, vagy a környéken maradva éjszakára visszatérne-e a madárházba. Néhány hete egyikük a nyitva felejtett ajtón kirepült, és a kert fáin üldögélve várta be az estét. Közben ivott a tó vizébõl, búzát csipegetett a baromfiudvarban...

Szia!
Szép képek!
Az elsõ növény édesgyökerû páfrány, a 2. valamilyen imola, az utolsó elõtti szegfûbogyó (Cucubalus baccifer) nálunk is megtalálható. A többi meghatározását értõbb szemekre bízom.
A lepke kardoslepke.

Ahá! Köszönöm! Azt hittem valami itteni gerle, amirõl még soha nem halottam, de aztán megnéztem az MME honlapján, hogy ilyen faj természetes körülmények között bizony nincs a Kárpát-medencében. Szóval furdalt a kíváncsiság

Ismerõsünk pár éve külföldre készült, s felajánlott egy pár gerlét megõrzésre. Aztán jött a többi megunt madár, nálunk pedig (úgy tûnik) otthonra leltek, az idei szaporulat életképes. Tavaly nyáron is született egy kicsi, de egy éjjel valami megette. A madárház alatti ásásnyomokból nemigen lehetett az elkövetõ kilétére következtetni.

Honnan van kacagógerléd?

Múlt héten Zemplénben jártam. Hoztam nektek néhány fotót.

A Sátor-hegyek egykori vulkáni kúpjainak vonulata. A Magas-hegy lábánál Sátoraljaújhely városa terül el: Link

Panoráma Pálháza és Füzérkomlós között: Link

Sziklaoszlopok füzére ad hosszú évszázadok óta erõt e várnak, mely Füzér fölé magasodva, egyre inkább megújhodva várja újkori zarándokait: Link
Kilátás déli irányba a várból: Link

Néhány növény a várhegyrõl várja meghatározását a "bioszféra" szakértõi által..
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Másfél évszázados platánfa a füzérradványi kastély parkjában. Az idõ foga sajnos alaposan megritkította hatalmas, erõs ágait. Link

Csoda-színû gomba (tapló?) Link
Ez a növény egészen elvarázsolt lila-sárga megjelenésével. Egy festõ sem ismerhetné nála jobban a színelméletet, mely szerint ezek ketten legjobb kiegészítõi egymásnak. Link

Végül egy szárnyas: Link

És a legérdekesebb az egészben,hogy egyik napról a másikra jelentek meg,ráadásul kis területen beül és szép nagy példányok.




Jaurinum,igazad lehet,nagyon szépek az egyszer biztos!
Csak ne lennék pókfóbiás akkor még szívesebben látnám õket.
No de nyugalom így sem bántom õket,hanem tisztes távolságból figyelem.

Idén igen sok a víz, nedvesség, és mint minden élõlénynek, a pókoknak is bõséget jelent ez. Burjánzik a vegetáció -> dõzsölnek a növényevõk > nagy a szaporulat > rengeteg a rovar > olyanokból is sok kell, akik ritkítják õket.

Csomós harangvirág. A táj, amit elénk társz, ismét mesél, és a képaláírásokkal még segítesz is a Mesemondónak..

Felénk a keresztesek jelentek meg igen nagy számban,14 év alatt még ennyi nem volt mint most.
Darázspók is még csak 1x volt a kertben.Remélem hamarosan megjelennek

Sziasztok!

Noli fõleg neked szól.

Képzeld felfedeztem az iménti kerti körutamon a fólia sátrunkban még négy Darázs pókot.
Kérdezném tõled mitõl jelenhettek meg ilyen "nagy" számban nálunk?
Eddig még sosem fordult elõ egyetlen darab sem a környékünkön.

Persze, ha mondjuk jó gombás év van, de ha ínséges, akkor nehéz. Mondjuk sok vargányát még közelrõl nem láttam... De pl. sokat adnék egy öt méteres légyölõ galóca csoportért, lágy, átszûrõdõ fényben, ott hasalnék elõttük órákat a masinámmal. :-)

Sziasztok!

A hétvégi zempléni túránk képei: Link

Légyszi segítsetek a növény meghatározásában!

Köszi!

Van, hogy én sem szedek le olyan gombákat, melyeket más nyálcsorgatva bepakol a kosarába. Egyszerûen megsajnálom õket, én is ilyen vagyok, ezzel nincs semmi baj szerintem, sõt, ebben a fórumban ez elismerendõ.

Ja, hogy ez erdélyi... Értem. :-) Azt hittem, hazai.

Dehogyis. Csak volt ott kb. fél kilónyi, mi meg voltunk rá 20-an és ha délelõtt leszedjük, mi maradt volna belõle estig a meleg kocsiban..?
Ja, merthogy nem gombásztunk, hanem épp sétáltunk a Gyilkos tó körül. Innen mentünk még a Békás-szorosba, majd a békási víztározóhoz, és csak ezután haza, a szállásra. Ahol viszont rókagomba tokányval vártak minket!

Te beteg vagy.... :-)

Köszi.
A Vargikban az volt a szép, hogy csak sétáltunk, õk meg csak úgy ott voltak. Nem szedtük le õket.

A csípõkarom igencsak nagy, amivel könnyen átüti az emberi bõrt a pók, s a marás helyén néhány órás fájdalommal járó seb keletkezik, ami felhólyagosodik, esetleg helyi sejtpusztulással jár, s az adott hely (mondjuk ujj - legtöbbször kézen mar) zsibbadásával. A sejtpusztulást valószínû nem a méreg, hanem a marással bejutó baktériumok okozzák, ahogy nagyon sok pókmarás esetében. Egy tanulmány szerint, amit olvastam, az USA-ban volt egy 50 hónapig tartó felmérés, amibe kizárólag olyan eseteket vontak be, ahol 100% bizonyított volt, hogy dajkapók mart (ottani faj, de a mienkkel megegyezõ mérgû), ezen idõ alatt 9 ilyen eset volt. Ezeknél a pár órás fájdalom s a max. pár napos helyi gyulladás, felhólyagosodás volt meg, más tünet nem lépett fel. A kutatások szerint olyan enzim nincs a mérgében, amivel elõidézhetné a bõrsejtek pusztulását. Ettõl függetlenül állatkísérletekben (tengerimalac és nyúl) elõfordult, így a hivatalos álláspont szerint lehetséges bõrsejtpusztulás, mint következmény.
Annak ellenére, hogy sokkal valósznûbb, hogy messze nem felel annyi veszélyes marásért, mint amit neki tulajdonítanak, senkinek nem javaslom, hogy nyitogassa a fészkeiket, viszont javaslom a télen a lakásba esetleg behúzódó sárga dajka kitelepítését.

A vargányák nyammm!
A pókica meg Frontinellina frutetorum, bokor vitorláspók.