Bioszféra

Jó hogy mondod, én ilyet találtam a pincébe Link még tavaly...Alig mozdult meg és jég hideg volt.

Látjátok, ezt azért elszúrtuk a túlzásba vitt okoskodással

Arcus: Megnéztem a linket, szerintem azért nézz utána alaposabban az élõhelyeknek!
Nálunk is van tarajos meg alpesi gõte is, de én egy alpesi kivételével eddig csak lárvákkal találkoztam. Egy osztálytársam anno a gimis osztálykiránduláson egy kútkából hazavitt két gõtének hitt lárvát, amik aztán foltos szalamandrává változtak
De aki ért hozzájuk, az biztosan könnyebben megtalálja õket

Meg is van Link Nincs több kérdésem.

Noli: Már van itthon egy Iguana,azt is kisállat kereskedésbe vettem, nem is olcsón.

Köszönöm szépen!

Én csupán egy két fotót szeretnék csinálni róluk, nem hazavinni és akváriumba bezárni...De mindegy


Kérdésem továbbra is esetleg valaki máshoz hogy hol élnek ezek az állatok?

Nahát.. Biosz szakon végeztél? Anyukám is, tesóm is ott végzett, másik szakjuk a rajz volt. Kicsi a világ.
....
A gyurgyalag volt nekem is a tippem.

Ma megkaptam a választ költõi kérdésemre: -A gyurgyalagnak.
Érdekes, mert nálunk nincs is löszfal. Eddigi években csak augusztusi kóborlásuk után láttam errefelé õket, amikor már befejezték a költést.

Ha otthon találtad, szerintem vagy hagyd a helyén, vagy pedig egy erdõs vízpartra, forrás környékére vidd és ott engedd szabadon!
Ha mégis befogsz egyet, akkor sincs nagy baj, legfeljebb lebuksz, az eszmei érték háromszorosára megbüntetnek és priuszod lesz. Az adott gõtepopulációt és pocsolyatársulást meg visszafordíthatatlan kár érheti.

Nyulival egyetértve szeretnélek megkérni, hogy ne akarj semmilyen gõtét, nem csupán azért mert védett, hanem azért is, mert a vadonban a helye. Ha kiránduláskor véletlenül találkozol vele, akkor meg érezd magad megtisztelve, hogy láthattad õt. Az összes kétéltû meglehetõsen érzékeny a legkisebb környezeti változásra is, ha haza is vinnél egyet, igen hamar elpusztulna.
Ha tetszenek az ilyen kis minisárkányok, tartsál leopárdgekkót, azt kapsz állatkereskedésben, gyönyörû és kezes.

gyere le egy zivatar után a gyáli "vízmosáshoz" pazar élõhelyük

Ha nem tévedek, akkor ez egy tarajos gõte - védett és veszélyeztetett, azaz NE IS KERESD!!!

sziasztok!

valaki megtudja mondani hogy ilyen gõtéket merre lehet találni? Link Erdõs részeken vagy inkább vízparton? Vörös hasút egyszer a pincébe találtam.

semmi gond jöhet egy újabb kellemes vacsora

Ezt tudja meg Bástya elvtárs...

Ó, hát persze, hisz a hódok, ha valaki nem tudta volna, titkos URH adókon keresztül arra buzdítják a népeket, hogy hanyagolják csak e a vízfolyásokat! ;-) Legyen a hódoknak sokkal nagyobb lakhelyük, építhessék õk maguk a saját hódgátjaikat, nem ám holmi emberi betonépítmény kell, hanem szép, gallyakból összeállított mérnöki csoda! Na amíg ilyen rádióadások vannak, addig ne is csodálkozzunk!
Másrészt valóban a hódok felelnek, hisz õk irtották ki Európa hatalmas erdeit, még véletlenül sem az ember (bár néhányan ezt a látszatot akarják kelteni), s a hódok erdõirtása nyomán történhet az meg, hogy a hegyek nem isszák be az esõt, hanem lökik tovább a folyókba.
Amúgy meg jobb, ha tudjátok, hogy a hódoknak víz alatti erõmûveik is vannak, ezzel termelik azt az áramot, amivel a titkosan létezõ elektromos láncfûrészeiket mûködtetik.
Na nem folytatom tovább a titkok kikotyogását, mert maholnap megjelenik a lakásajtóm elõtt egy titkos hódügynök és átrágja az ajtót...

Nem újdonság a dolog...
Link

és persze, úgy mellékesen Pelikán József

A lengyel belügyminiszter ma a hódokat tette felelõssé a lengyel árvízért... tehát nem azok az emberek a felelõsek, akik NEM ellenõrizték a gátakat, hanem a hódok...

Ennyi esõ után lehetnek is üdék

Köszi vagy inkább köszönjük szépen (a terület nevében is)!
Azóta találtam még egy békakontyot, egész közel a házunkhoz. Ez számomra azért érdekes, mert már vagy 15 éve nem láttam ilyet, épp mióta a szakdogás "rétemen" (a szép emlékû Micu bácsinál meg Csalbinál írtam) egyszer találtam. Idén meg már ez a harmadik hely. (Igaz, az elsõ élõhely ugyanaz a szakdogás rét volt.)

Nagyon szépek! Micsoda üde rétjeitek vannak!

Értékes terület, értékes növényekkel. Jó képek!

Ugyanezt tudom ajánlani én is. Meg a régi, jól bevált Európa madarai címû könyvet.

Amint ígérem, feltöltöttem néhány képet, tegnapelõtti "préris" kirándulásomról (Mogyoróska: Kertalja, Csonkás, Felsõ-Tábla, Felsõ-Égres), pl.:
Link
Link Link
Link Link
Link Link
Link
Link Link
Link Link Link Link Link Link
(A képek nem egészen az említett bejárás sorrendjében készültek.)

Lásd: Társalgó

Nem hiszem,hogy ennél szakimailag igényesebb, jól használható és teljességre törekvõ terepi madárhatározó lenne jelenleg forgalomban..én ezt ajánlanám..
Link

Van valakinek használható ötlete madárhatározó könyvet illetõen? Viszonylag kicsi legyen minél több képpel.

Tegnap a Jeli Arborétumban jártunk a barátnõmmel. Íme néhány kép az arborétumról, Rododendronokról: Link

Hatalmas, abszurdnak tûnõ, élményben volt részem a hétvégén!
Vasárnap kora reggel öntöztem a virágokat az erkélyen és egy furcsa madárhangra lettem figyelmes meglehetõsen közelrõl...
Az orrom elõtt repült egy egy szürke gém, akit egy varjú kergetett. Mindez itt, a Columbus utcában!
Felhívtam a MME-t és ott mondták, hogy az Állatkertben lakik néhány példány, akik "csak úgy" odaköltöztek, tehát nem állatkerti példányok. Közülük lehetett valamelyik, végül is 1-1,5 km-re van tõlünk.
Arra már nem volt idõm, hogy lefotózzam, de így is hatalmas szerencsém volt ilyen közelrõl látni, ráadásul városi közegben.

És akkor most kérünk meg mindenkit(!),hogy a témát itt ebben a fórumban zárja le.Ugyan Bioszféránk keretei szinte végtelenül tágra nyílóak, de a hit-vallás-egyház-Isten-ember ugyanolyan bonyolult szociókultúrális mechanizmusok milliárdnyi szálából fonódott össze, több ezer éves múltra visszatekintve.Ezeket, helyenként ex-catedra kijelentések ütköztetésével, fõleg kellõen mély és széles spektrumú háttérismeretek (pl. bibliai vagy újszövetségi arámi nyelv ismerete etc.)nélkül a végtelenségig lehetne "parttalanul" boncolgatni.Nálunk jóval nagyobb elmék is megfeneklettek ennél kisebb zátonyokon is e témában.A kulturált eszmecserét és a magas színvonalat köszönjük!Ezért is maradnak a kommentek itt, ebben a fórumban,hiszen méltóak annak színvonalához.
A Társalgó opciósan nyitott e téma további taglalására, egymás eddig is tapasztalható tiszteletben tartása mellett.
A további kommentek e témában törlésre kerülnek.Megértéseteket köszönjük!

Engedjétek meg, hogy e katicával tegyek pontot az egyre parttalanabb vita végére:

Részemrõl és a katica részérõl szám szerint 12 pontot. :-)

Azért elgondolkodtató hogy két hadban álló ország papjai fegyvereket/csapatokat megáldva ugyanahhoz az Istenhez fohászkodnak fegyvereik gyõzelméért noha tudják a harc mindkét oldalon sok ártatlan élet kioltásával jár. Kicsit Sztálin hírhedt gondolatára hasonlít "nem baj ha bûnösök között egy-két ártatlan is odavész"
Azt vélem, konfliktusokban inkább a BÉKÉÉRT kellene ilyenkor Istenhez fohászkodni és nem csapataink emberhalállal rombolással járó gyõzelméért. A keresztény emberiesség követelményei szerint a papok kötelessége az egyetértés és béke megteremtése nem a megosztás/akolba terelés...

Mert nincs idõm tovább merengeni a témán, kötelezettségeim vannak, nem is kevés.. Másik hogy én ezekhez nem tudok mit hozzáfûzni, legfeljebb a "csendes" idézetekkel. Azonban "kinõttük" ennek a fórumnak témáját, priviben vagy máshol lehetne folytatni, de tényleg ne offoljuk szét ezt a fórumot.

Az eszmecsere jelenleg egyetlen, a fórum témájához valamennyire is kapcsolódó momentuma Noli szamara az avatárjában. Élvezet olvasni, egytõl-egyik mindet, mindegyikben van rengeteg igazságtartalom is, de szerintem nem ide tartozik a téma, azonkívül kimeríti a "vörös posztó" fogalmát. (A pénz és a politika mellett). Bocs, nem vagyok moderátor, de el fogunk úszni.

Amikor egy pap temet, szertartást végez, nem pedig segítséget nyújt. Aki részt vesz a szertartáson, annak hinnie kell, de legalább igyekeznie kell hinnie abban, ami ott elhangzik. Aminkor az említett sajnálatos események történtek, már volt lehetõség nem csak egyházi temetésre. Az e csecsemõ valóban ártatlan volt még. A kérdés csak az, hogy a szülõk úgy általában hogy viszonyultak az egyházhoz. Persze, az igazság mellett az irgalmasság is keresztény erény, de azt kikövetelni nem lehet, legfeljebb szóvá tenni, de úgy, hogy az szóvátevõ önvizsgálatot is tart s a maga hibáit is elismeri.
És arról se feledkezz el, hogy hány magzati élet szárad a lelkén a "nagy demokráciáknak" és a "felvilágosult, önállóan gondolkodó" embereknek az általuk vezetett országokban!

Másik téma:

Ami Rákóczit illeti: Hány ember éhezett és hány ember szenvedett megaláztatást, sanyargatást és erõszakot az osztrákoktól? Õrájuk nem gondolsz? Mert Rákóczi gondolt. Embertelenség lett volna az is, ha elutasítja a felkérést a szabadságharc vezetésére. Sõt, valószínûleg az lett volna a nagyobb embertelenség. Szeretik az õ számlájára írni azt is, hogy az egyik országgyûlésen a Túrócz megyei követeket lemészárolták. "Mert ugye a követeknek valami nem tetszett, õ szólt egyet és a követek már le is voltak kaszabolva." Csakhogy Rákóczi nem utasított senkit semmire, hanem kifakadt a követek zsugoriságán.
Úgyhogy jobb, ha Rákóczit békén hagyjátok és nem ítélkeztek róla addig, míg el nem olvassátok legalább néhány imáját!

Sajnálom hogy eltolódott a téma súlypontja. "Igehirdetésem alaptézise" az erõszak és agresszív ösztönök megszüntetéséhez szükséges gondosabb emberi nevelés gondolatsora volt. Mindenkor tiszteletben tartottam és tartom mások meggyõzõdését, közöttük a vallásgyakorlást is azért írtam - ateista SE vagyok nem akarok senkit gyõzködni arról hogy Isten nem létezik. Most sem akarok, csupán szelíden kérdem: a csendes, tevékeny józan élet, önzetlenség, szeretet és segítõkészség erkölcsös élet alapjain élni, melyet általában keresztényi jelzõvel illetnek, miért is kell hívõnek lenni? A hívõ szó jelentése hogy hisz. Hisz valamiben, melynek létezésérõl valójában nincs megbizonyosodva, pusztán mások mondták neki hogy "láttak olyan embert aki beszélt azzal aki látta Õt" bölcs emberek sokaságának évszázadok homályába visszanyúló papírra vetett összesített, százszor átírt igékre alapozva. Amiben sokan hisznek, azt néphiedelem szóval szokás megnevezni. Úgy vélem még teológiai fõiskolán tanulva sem elég csak maga a HIT, sok mindent TUDNI is kell hogy pappá szenteljék Isten elhivatott szolgáját. Soraid ellentéte is igazak: az ember ha csak Istenre hagyatkozik, nem tud eléggé felülemelkedni saját nézõpontján, mert ha próbál is, azt saját módszerei alapján teszi. "Mindaz, amiért a templomban közösen könyörgünk vagy amiért hálát adunk, saját szavainkkal otthon bizony sokszor eszünkbe sem jutna." Ez kicsit meglepett. Lentebb épp ezen lamentáltam, önmagától miért nem a jut sokaknak eszébe? Mert elhibázott a nevelésük, mellé ismereteik hiányosak, ezért mások segítségére szorulnak akik "megmagyarázzák" nekik tetszõlegesen alakítva a magyarázatot. Abban hasonló minden vélemény, hogy az embereket ezer módon megosztják. Lám a vallás önként nyújt segédkezet ehhez a megosztáshoz. És vajon miért csak a templom szentélyének hûvös mélye segít az áhítatban? Miért nem Isten szabad ege alatt, ahol aranyló napsugárban fák, virágok, élõlények nyüzsgõ sokasága mellyel Isten benépesíté a földet, bizonyítja is a teremtõ Isten létezését? Lehetetlen, mert pogány szertartásra hasonlítana. Profán gondolat, a vallásosság kicsit emlékeztet a bolseviki idõkre - csak az számított mértékadó komoly embernek aki párttag volt, az "élcsapat" tagja. Azt vélem sokan egyetértenek hogy az akkori vezetés érdekeit érvényesítõ "kommenyista hülyítés" volt szólamaik nagy része.
Hangsúlyozom, nem ítélem el a vallásgyakorlókat. Minden vallás a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ezért meggyõzõdésüket tiszteletben tartom. Ha szükséges számukra ez a támasz miként elesett embernek a járókeret, természetes dolog és szívük joga. Ha ezt erkölcsös, szorgalmas tevékeny élettel, másokon segítõ önzetlenséggel párosítják, minden tiszteletem az övék. De kissé éretlenséget sejtet, hiszen a tudatlan gyermeket szokás nevelni, gondoskodni róla. Tamáskodó kérdésem, gyõzzetek meg: Isten miért VÁRJA el a tiszteletet? Miért nem elég ha keresztényi életet él valaki, bár ez eleve kirekesztõ fogalmazás, életszerûbben mondva: "EMBERHEZ MÉLTÓ" életet él? Lentebb ezen aggodalmaskodtam, nem a hívõket bíráltam.
Ami kishúgom és édesanyám temetését illeti azt vélem lappangó politikai okokat sejtesz a temetések körül PAPOK által támasztott nehézségek hátterében. Ilyenek nem voltak. Édesapám földbirtokos nemesember fia, ágostai hitvallású reformata keresztény, sose volt párttag és 1956-ban két évre internálták, emiatt kiszabadulása után segédmunkásként kezdte újra életét, sok erõfeszítéssel tudott újra talpraállni mert a hetvenes évek közepéig politikailag megbízhatatlannak számított egész családunk. Édesanyám lengyel-francia fõrangú leszármazott, katolikus lányiskolában nevelkedett. Engem azokban az idõkben titokban hitoktatásra küldtek, templomba, bibliaórákra jártam, konfirmáltam, kedves emlékeim közé tartozik. Tehát politikai okok nem gátolhatták a temetéseket. Nem nevesítem, de minden tiszteletem az emberséges katolikus püspöké aki a pap önkényes döntését felülbírálva teljesítette egy haldokló kérését. Nem tagadom meg a vallást, de nem is gyakorlom, Isten létezését az atomok molekulák csillaghalmazok világában sajnos nem tudom hová helyezni. Felteszem az "obligát" kérdést: vajon miért pusztult/pusztul olykor fájdalmas kínhalált megannyi õszintén hívõ keresztény? Mert Isten a jókat szólítja magához? Hiszen ezzel nagyobb teret nyújt a Sátánnak azzal hogy eltávolítja azt a kevés hívõ embert akik javíthattak volna a világon és az embereken. Azt vélem a kötelezõ hitoktatás sérti az ember mostanában oly fennen hirdetett szabadságjogait. Meg kell hagyni az emberek szabad választási jogát a világszemlélet megválasztásában is. Ha korlátozzák, messzebb menve ez idõvel újabb "eretnek-üldözésekbe" csaphat. Úgy hiszem, a jó keresztény keresztényhez méltó életvitele mellett nem erõszakoskodik hanem segítõ kezet nyújt másoknak meggyõz és nem agitál. A vallások megõrizték egy nép egységtudatát és szinte ismeretterjesztésként jó szolgálatot tettek - maguk idejében. A vallás egyben tart egy közösséget (egyúttal jól ellenõrizhetõvé téve az egyént) a hitoktatás történeteket beszél el és szabályokat ír elõ, de nem ad válaszokat. Ha adna, sosem lett volna szükség semmilyen kutatómunkára a Természet, a világûr, a mikro- és makrokozmosz területein. Vélhetõen ilyen-olyan vallásban hívõ emberek hozták létre a számítógépet is de nem papok útmutatása szerint. A valóságot MÉG csak részben lefedõ különbözõ emberi eszmék vitték elõre az emberiséget.
Rendben, legyen kötelezõ a hitoktatás, dicsértessék a Jézus Krisztus, ámen. Anno kötelezõen évekig kellett oroszul tanulni, mégis kevesen tudnak oroszul. Továbbá ösztönösen felmerül a kérdés: melyik vallás az egyedül üdvözítõ? Melyiket kell és szükséges iskolában oktatni?
Hiszek egy Istenben, Hiszek EGY hazában, Hiszek egy örök isteni igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen.
Ehhez nem hitoktatás kell, hanem kemény szorgalmas munka, másokat megsegítõ és nem kihasználó kölcsönös együttmûködés, erkölcsös élet és mások megbecsülése nem lebecsülése "hívõ-nem hívõ" blokkokra is megosztva hazánk lakosságát.

Egyetlen gondolatot fûznék hozzá: arra SEMMILYEN mentség nincs, hogy egy pap a hozzá segítségért fordulót elutasítsa. Már csak azért is gondolom, mert pont Jézus készítette fel a követõit arra, hogy nem lesz arany életük, hogy mártírokká kell lenniük, stb. Ha attól tart egy pap, hogy a politikai hatalom esetlen a papi tevékenységéért eliminálja, akkor az nem alkalmas papnak. Akkor neki a hite nem hit, hanem csak eszköz."De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért." (Lk 21:12) Ha ezt nem tartja saját magára érvényesnek pont az, aki Jézusra esküdött fel, hogy lehetne bármi másban szavahihetõ ember???
Másrészt meg ha szerinted megalkuvás kell egy minden szempontból ártatlan csecsemõ tisztességes eltemetéséhez, akkor valami alapvetõen hibás a gondolkodásodban.
Szerintem az a pap, akivel Lord volt szerencsés találkozni, egy igaztalan, gyáva ember volt, nem élt vezetõhöz, paphoz méltó életet.

Rákóczi nem lázadt az isteni törvények ellen? És a "Ne ölj"? Nem csak az számít emberölésnek, ha magad tartod a kezedben a halálos fegyvert, hanem az is, ha másnak nyomod a kezébe, hogy õ sújtson le azzal. (Többek közt e törvény miatt is voltak kiközösítettek a hóhérok, s emiatt viseltek csuklyát, hogy ne derüljön ki, ki az, aki elvégzi a legfõbb isteni törvény ellenében a kivégzés feladatát.) Nem tudom, hogy Rákóczi személyesen bárkit is megölt-e vagy sem, viszont tömegeket szólított fel arra, hogy ezt tegyék. Ugyanezt teszik ma számos ország vallásban elmélyült vezetõi a saját hadseregük segítségével. Én mindezeket elítélem, de nem vallási okból, hanem azért, mert az ÉLET védelme minden vallás felett kell álljon.

Lehetnek bármilyen szempontból helyesek az isteni törvények, ha azt emberek értelmezik s hajtják végre, elvész az igazság s helyét az önzés veszi át... Az emberi törvények kérdésében pedig úgy vélem, mindazok, amelyeket nem egy aktuális politikai erõ hoz a saját védelmére, egyformán fontosak, nem kell köztük válogatni. Ugyanúgy törvénysértés áthajtani a piros lámpán, ahogy törvénysértés betörni más házába, vagy kiirtani egy védett állatot, növényt, vagy elsikkasztani a közvagyont, stb. Miért kellene sorrendiség köztük?

Sokkal fontosabb a tiszta lelkiismeret, a józan gondolkodás, a felelõsség gyakorlati követése úgy, hogy ne ártsunk se más embernek, se állatnak, se növénynek, se semmi másnak. Ehhez helyes értékítélet kell és olyan ismeretek, amelyek feltárják a világ összefüggéseit. Embertársaimat nem azért tisztelem, mert megfelelõ hitoktatásban részesültek, hanem azért, mert képesek igaz módon élni, segítenek másokon, s nem azzal, hogy egy rájuk aggatott köpönyeg alá bújva osztják az észt, hanem tettekkel. Nem isteni megbocsátásra van szükség, hanem helyes cselekedetekre.

Bocsánat, a végén nagy bakit ejtettem, mely helyesbítve így szól:
De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én NEM fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.

A hívõ ember nem csak egy tant vall igaznak, hanem a teremtõ Istent vagy (a pogányoknál) valami olyan erõt, ami tulajdonképpen elvezetheti Istenhez. Ezért élete egy részét kifejezetten annak szenteli, hogy dícsérje õt, hogy hálát adjon neki és úgy intézzen hozzá kéréseket, ahogyan hétköznapi fáradalmai között talán eszébe sem jutna. Igen, az ember ha csak önmagára hagyatkozik, elhanyagolja az Istent és a vallását -és ahogy Hari is idézte-, nem tud eléggé felülemelkedni saját nézõpontján, mert ha próbál is, azt saját módszerei alapján teszi. Mindaz, amiért a templomban közösen könyörgünk vagy amiért hálát adunk, saját szavainkkal otthon bizony sokszor eszünkbe sem jutna. Mégis, amikor elmondjuk, rendes odafigyelés esetén szívünkbõl mondjuk, mert ezeket az imákat nem fajankók írták, hanem olyan bölcs emberek, akik Isten segítségével megtanulták a szív imáját.
Nem volt véletlen az sem, hogy például egy szerzetesnek a remeteséget csak a szerzetesközösségben eltöltött hosszú évek után engedélyezték/ik, amennyiben lelkileg alkalmasnak találják a remeteségre. (A testi alkalmasságról most ne beszéljünk, ebbõl a szempontból az most nem érdekes). Arra vonatkozóan, hogy e gyakorlat rossz lenne, még soha sem hallottam bizonyítékot.
És még a Krisztus alapította szentségekrõl nem is szóltam. Aki mélyen hisz abban, hogy a világot kölcsön kaptuk Istentõl és hogy a szeretet visz legelõbbre, az nemcsak vallani, hanem gyakorolni is akarja a hitét és az Isten által felénk nyújtott ajándékokat méltó lélekkel igyekszik elfogadni és nagy örömmel megbecsülni.
Ami pedig a hitoktatást illeti: Krisztus mondta és nem más:
„Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré." Ez szerintem épp arra világít rá, hogy az emberi törvényeknek való megfelelés is fontos, miközben semmiképpen nem maradhat el az Istennek való megfelelés. Ha valaki csak az Isteni törvényeket próbálja szem elõtt tartani, akkor abból egy nagy-nagy emberi megfelelés lesz, mert azzá változtatja. Ha viszont mindkettõt szemünk elõtt tartjuk, akkor az isteni törvény tiszta marad és továbbra is folyamatosan ítéletet fog mondani az emberi felett.
Az általános hitoktatás hiánya épp oda vezet, hogy a teljes isteni rendszer helyett a valóságot csak részben lefedõ vagy azt elferdítõ különbözõ emberi tákolmányok, eszmék válnak a társadalom rendezõ elveivé. Voltak olyan híres keresztények, akikre úgy emlékszünk, mint egyfajta lázadókra (pl. Szent Ferenc vagy Rákóczi). Csakhogy itt nem az isteni törvényektõl vált lázadóvá a cselekedet, hanem az emberi törvények vagy szokások ellentmondásossága miatt. A vallásunkkal kapott hitelveink segítenek abban, hogy az emberi törvények között fontossági sorrendet tudjunk tartani.
Ami a keresztelés vagy temetés megtagadását illeti: szomorú, hogy csak ilyen nagy hercehurca után sikerült féléves kishúgodat eltemetni (Isten nyugosztalja!), de amit leírtál, az kevés ahhoz, hogy véleményt mondjunk az említett katolikus papról. Nem tudom, családotok milyen viszonyban állt akkor az emberek egy csoportjától akkor éppen rengeteg megaláztatást elszenvedõ egyházzal. Amikor a katolikus egyház tekintélyét sokan igyekeztek kikezdeni, de még megvolt a tömegbázisuk, bizony nem csoda, és valamennyire érthetõ is, hogy sokan nem ismertek megalkuvást vagy elítélték a bármilyen mértékben megalkuvókat. Ami pedig édesanyád esetét illeti, hasonlóképpen kevésnek tartom az általad leírtakat ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak. Nem tudtam meg belõle, hogy általában hogyan viszonyultatok a katolikus egyházközség mindennapi életéhez vagy legalább annak nagyobb eseményeihez és mennyire engedtétek gyermekeiteknek, hogy megismerjék, megértsék és szomjazzák Isten igéjét és szeretetét. Ehhez a megfelelõ érzelmi viszonyulásnak is ki kell alakulnia, ezért fontos a gyermekek és fiatalok vallásos nevelése és hitoktatása. (Ma egyébként a serdülõk hitoktatásának helyzetét találom leginkább siralmasnak.). Mindez nem jelenti azt, hogy adott pappal szemben ne lennének fenntartásaim és feltétel nélkül igazat adok neki. Azt is el kell mondjam, hogy ezek az esetek nekem is fájnak. De, hogy mi okozza a fájdalmat, arról én fogok ilyen könnyen ítéletet mondani.

Látom pazar eszmecsere folyt (én nem nevezném hitvitának) amíg dolgomat tettem, meggyõzõ és fõleg intelligensen visszafogott érvek hangoztak el pro- és kontra. Nem akarok "döntõbíró" lenni, mindkét oldal helytállóan érvelt, kiki a maga szemszögébõl, az utsó véleményem lesz a témában
Említettem, megkereszteltek, konfirmáltam, de nem vagyok vallásgyakorló, se hívõ se ateista. Több, különféle korú (vett-kapott-örökölt) Bibliám van, Ó- és Újszövetséggel egyaránt. Elolvastam õket és még számos vallási anyagot, a különféle vallások pszichikai "eszközei" érdekeltek miért képesek felnõtt emberek a XXI. században is térden csúszni, "mea culpa" mellüket verni. Ha hiszitek, ha nem, vettem a fáradtságot és végigolvastam õket. Véletlen sem akarok senkit megbántani, ahány Újszövetség, annyiféle értelmezésû változat létezik az igehirdetõ szándéka szerint alakítva, de a teljes Bibliáról köztudott, számtalanszor átírták ("aktualizálták"). Igen sokáig latin nyelvet használtak, melybõl egy kukkot sem értett az egyszerû hívõ, annyit tudott amennyit "lelkiatyja" jónak látott mondani. Miután a latint részben félretették, ma sincs másként, a hívõ véleménye nemigen számít, a dogmákat fogadja el "gyermeki alázattal" ami az önkényuralmi rendszerek "eszme-elfogadtatására" emlékeztet. A lelki vezetõk majd megmagyarázzák hogyan is kell értelmezni a téziseket helyes módon és fizesse be az egyházadót mint a szakszervezeti díjat anno az "átkosban". Én ma is fizetem az ágostai hitvallású reformata (ismertebb néven evangélikus) egyháznak az adót - HÁLÁBÓL, mert félévesen elhalt kishúgom temetését megtagadta a katolikus pap, mondván hogy nincs megkeresztelve, egy evangélikus pap vállalta a temetést. Ez még az 50-es években történt. 1991-ben elhunyt édesanyám, kívánságára katolikus végtisztességel akartuk eltemetni. Egy közismert nagy templom körzetébe tartozott. A templom idõs papja megtagadta kérésem, mondván hogy nem fizetett egyházi adót és sosem látta édesanyámat misén, pedig én tudom, titokban eljárogatott olykor, a karácsonyi misékre engem is elvitt. Ekkor kapcsolatba léptem "fõnökével" a püspökkel, láss csudát, aznap este rámtelefonáltak hogy édesanyám megkapja a katolikus temetést. Másnap három pap is megjelent a temetésen. Miért kellett ehhez a püspökig elmenni? És a felebaráti szeretet-megbocsátás hol van? Édesanyám katolikus iskolába járt, szigorú penitenciát kapott hitoktatójától, mert megkérdezte miért kell letérdelni a szentek szobra elõtt, hiszen "faragott képek" elõtt térdepelni bálványimádás.
A vallások kialakulása az "esõcsinálókkal", sámánokkal kezdõdhetett akik a törzsfõnökök hatalmát segítették mintegy pszichológusként és "szóvivõként". Majd jött a többistenhit melynek vége felé senki se tudta mikor melyik istenségnek áldozzon, egyedül való Isten kívánságait teljesíteni és tisztelni egyszerûbb. Nem vitatom a különféle vallások papjai között voltak és vannak elhivatott gondoskodó emberek. Némelyik karizmatikus önzetlen ember, de tisztelet a kivételnek, többsége ugyanolyan esendõ ember emberi hibákkal mint akárki. Kevés valóban kiemelkedõ önzetlen ember említhetõ, emberségükért tisztelem Assisi Ferenc, Nérai Fülöp, Teréz anya személyét. A csodák? Összemérhetõk Szent Januárius vérének leleplezett manipulációjával. Ha akarom, véletlen, ha akarom csoda hogy sikerült lefényképeznem Assisi Ferenc tombáját a nagyon kevés fény ellenére, mert egy német turista ugyanabban a pillanatban vakuzott. A híveik fölött Isten nevében (visszaélõ) korlátlanul uralkodó hírhedt szektavezéreket nem is részletezem, de náluk csúcsosodik ki a legjobban mire is használható bármely vallás. Nem vetem meg a hívõ embereket, szívük joga hogy egy misztikus emberfölötti gondoskodó lényt tiszteljenek lelki támaszként nehéz perceikben hozzá fordulva. Az ateistáknak "nincs kihez" fordulni, de tán nincs is szükségük rá, mert józan eszükkel is elboldogulnak a világban. Mindegyik vallás saját egyedülvalóságát hirdeti, nyomatékul a rómaiak elégették a zsidók és keresztények mûveit, a zsidók a keresztény és pogány könyveket, majd a keresztények azokat melyeket zsidók, pogányok és eretnekek írtak, Granadában Ximenes püspök ötezer Koránt dobatott tûzbe, az angol puritánok végtelen sok katolikus irodalmat égettek el, Svájcban Zwingli tûzbe dobatta a katolikus könyveket, Luther és Melanchton máglyát rakatott Zwingli írásaiból, a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin a katolikusokat. Mégis, kinek volt igaza?
Tévelygéseimmel nem akartam senki világszemléleti meggyõzõdését megsérteni, ha megtettem volna, kérem felebaráti megbocsátását. Az elõzõekben az emberiség intellektuális változásának "túlélése érdekében" szükséges voltát firtattam a józan ész nevében.

Miért kéne csendben maradnod? Egy csomó hasznos és jó gondolatot osztottál meg eddig is. :-)

Na igen, igazad van, felesleges. Amúgy én nem vagyok sem vakhívõ, de a szó szoros értelemben hívõ se. Templomba se járok, bár jártam régebben. Egyik kedvenc idézetem még megosztom veletek, aztán csendben maradok.
"Jó elõre beharangozták, hogy a Mester "A világ elpusztításáról" fog beszédet mondani, így aztán hatalmas tömeg gyûlt össze a kolostor udvarán.
A beszéd egy percnél is rövidebb ideig tartott. A Mester csupán ezt mondta:
-A következõ dolgok semmisítik meg az emberiséget: az elv nélküli politika, az együttérzés nélküli fejlõdés, a munka nélküli jólét, a csend nélküli tanulás, a félelemmel teli vallás és a tudatosság nélküli istenimádás."

Jajj, Noli.. Ki harcolt itt kivel? Nem értem.

Nem hinném, hogy hitvita, de nem is folytatjuk. Ha olvastad, amit írtunk, láthattad, hogy mindketten lezártuk a témát. :-)
Magad is példát szolgáltattál arra, amibõl kiindult a dolog, hogy miért nem lehet az összes embert arra nevelni, hogy egységesen jó legyen mindennel és mindenkivel. Teljesen mindegy, melyik "oldal" "gyõz" majd, a másik érdeke sérülni fog, ezt pedig remekül látod.

Tegnap olvastam el egy nagyszerû könyvet két nagyszerû lényrõl. Az egyik Alex, az afrikai szürkepapagáj, a másik Dr. Irene Pepperberg, a tanítója.
Link
Egy baj volt a könyvvel, túl hamar vége lett... Már sokfelé olvastam a párosról és a kutatásokról, amelyet Alex segítségével végzett Pepperberg, nyelvészeti, kognitív és tanulási területeken. Sok olyan könyvet, cikket olvastam, ahol hivatkoznak ezen munkákra, mint alapvetésre. Egészen véletlenül vettem észre, hogy itthon is megjelent velük/róluk e könyv, remek a fordítás is (ritkán mondok ilyet) és talán sokak számára újdonságokat is mutat Alex képességeinek megismerése. Van a youtube-on pár videó is, amelyben meg lehet nézni a gyakorlatokat, amelyeket csináltak, számolás, anyag megnevezése, méret összehasonlítások, stb. CSupa olyasmi, amire a madarakat nem tartották képesnek Alex elõtt.
Alex értette a nulla fogalmát, tudott összeadni, szavakat lebetûzni, új szavakat alkotni a már ismertekbõl, stb. Hihetetlen kapukat nyitott meg Pepperberg munkája az állati elmék megismerése terén, s ha Alex nem hal meg 31 évesen (60 év a várható élettartama a faj egyedeinek), még sok dolog kiderült volna. Pepperberg most egy Griffin nevû afrikai szürkével dolgozik, aki Alex nyomdokaiban jár, de még fiatal - viszont Pepperberg tapasztaltabb. Szerintem fogunk még hallani róluk. Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen nagyszerûek az állatok és mennyire nem igaz semmi olyasmi, hogy az ember a teremtés koronája / evolúció csúcsa, hanem sok más lény is érez, gondolkodik, következtet, nyelvi képességekkel bír. Számos ilyen kísérlet folyik, a legtöbb csimpánzokkal. Alex fölülmúlta õket.

Mint e fórum gyakori látogatója (és csak igen ritkán hozzászólója)
javaslom, hogy a hitvitát ne itt folytassátok. Mivel hitrõl van szó, a meggyõzésre nincs esély.Érdekes, hogy az ateisták is képesek inkvizítori dühhel támadni, akár csak a másik oldal néhány évszázada.

Szerintem egyazon könyv két része. Ezt tanítja legalábbis a vallás. A keresztény hit nem pusztán az Újszövetség tanításaiból áll, már csak azért sem, mert Jézust az Ószövetséggel legitimálja. Azzal kezdõdik, hogy Jézus milyen leszármazási vonal fia (http://biblia.hit.hu/bible/21/MAT/1 ).
De ezen tényleg felesleges vitázni. :-)

A ma emberének viszont tényleg tanítani kell, hogy miként tud egységben élni a Természettel, a legtöbbet maga a Természet tanít önmagáról. Meg kell és meg lehet nyitni az utat a Természet felé, ahogy tesszük itt ezt sokan ebben a fórumban is a történeteinkkel, képeinkkel, tetteinkkel. Az átlagemberbõl, aki távol él a Természettõl, érzelmeket lehet kiváltani azzal, ha bemutatjuk neki, miként mûködik, milyen csodákat rejt minden áldott nap. Ha el tudjuk érni, hogy megkedvelje, akkor félig megnyertük a csatát. Amit szeretünk, azt nem romboljuk. Az út úgy néz ki, hogy megszeretteted a világot valakivel, majd elmondod neki, hogy mik az összefüggések benne, s megtanítod, hogy miként óvhatja meg az összefüggések egységét s ezzel magát a világot. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre, többek közt a Te land art stílusod is!

Amit tanítanak az "üdvözültek, megvilágosodottak", az a társadalmi dogmák felett van.
"- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg."
"Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk elõír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepõdött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játszók, mintsem szabályok szerint."
Amit idéztél, az az Ószövetségbõl való. Miért nem idézel az Újból? Amúgy ki mondta, hogy a "szentírás" szövegét szó szerint kell értelmezni?
Részemrõl befejeztem.

Pedig de. Ha józanul végiggondolod, hogy mibõl jött létre (az animizmusból: hatalom a Természet felett, a természeti erõk megszelidítése, varázslattal, ajándékkal, könyörgéssel, stb.), magad is rájössz. A modern (monoteista) vallások meg a magántulajdon védelmére alakultak, s ezek elõdei is errõl szóltak.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.

Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.

Tegnap jártam a mogyoróski "prérin".
Videó a Regéc-Mogyoróskai-kismedencérõl:Link
Fényképezõgéppel készült egy rozoga magaslesen, de mégha ez utóbbi miatt "magas" is a minõség, ne számítsatok igazán minõségi felvételre!
Késõbb küldök fényképeket is!

Csodás fotó! Milyen nagyszerû is, hogy van még egy Hortobágyunk, ahol ezek a jószágok élhetik a maguk életét!

Én nem ismerem ezt az "arcát". És nem is foglalkoztat.
Mivel akikbõl kiindult, nem hinném, hogy hatalmat akartak volna a többi ember felett gyakorolni.