Bioszféra

Tényleg azt el is felejtettem, hogy a másik elátkozott környék amaz ottand. Én a mai somogyi vargányákra gondoltam.

Tudom-tudom, Szalafõ környékén a hétvégén találtak 3. db-ot.
Sajna itt esõ nemnagyon volt az elmúlt idõszakban, az Õrségben talán jobban volt. Ez lehet az egyik ok, amiért felénk nincs vargánya, vagyis inkább nem lesz.
Így maradok a cseresznyénél
Fenyvesben miért ne?
Ott van jobban nedvesség, viszont nincs olyan meleg.
A meleg erdõkben viszont nincs nedvesség.
Hm-hm!

Ember, eriggy az erdõbe! De ne fenyvesbe! Ott várnak a nyári vargányák.

Meg mert az öreg példányok csöves része is nyálkás, amitõl az étek is nyálkássá válhat. (No, hiába...a fiatal, friss, ropogós gombának párja nincs. )

Meg mert arról illik lehúzni a kalapbõrt, bizonyára lusták.

No, például a fenyõtinórut nem szedik fel. Gyanítom, a "kollektív tudat" kissé óvakodik tõle a kalap nyálkás felszíne miatt, pedig nagyon finom paprikást lehet készíteni belõle.

Mert a hûvös, esõs idõben "letapadt a virágpor" és nem volt zümi.

Fügék Nagykanizsán, -20,5 fokos téli állomási hõmérséklet után, de csak részben megfagyva Link Link Link Link Link
A városban a gránátalma sem fagyott meg Link
A Tihany felé vezetõ út mellett Link Link
Orchidea a félszigeten Link és egy látkép Link
Fújt a szél ma nagyon, és úgy ringatta a gabonamezõket, hogy majdnem tengeribeteg lettem tõle Link Link Link Link Link Link Link

Nolinak az összes kép Link , bár, csak akkor fogod tudni a ki nem emelt képek miértjét, ha benézel az agrometbe

No, akkor az elejérõl. Mik azok a bizonyos ehetõ tinórúk, amiket nem szednek fel?

Mi a jobb..?
Némely népek megeszik a csigát, a büdös sajtot - pedig van jobb...

Okés!
És ha nem hengeres a szára és nem snidlingszaga van?

Médeia, Iasón? Vagy kiknek a története ez?

Meg mert van jobb.

No, errõl a fokhagymás juhtúró tüneményrõl még írhatnál egy-két konkrétumot.. (Ha itt nem megy, légyszi egy pü-t..)
Köszi!

Ha hengeres a szára, de morzsold kicsit össze, és szagold meg.

Tehát az erdõben ami van és olyan mint a snidling, az snidling?

Ez nagyon gusztaa! Nekünk is van snidling, kint a erdõ szélén és a lakásnál is, kerti metélõhagyma. Az nagyobbra nõ.

Itthon nálunk is éregetni kezd Link Link
Több fát láttam, amin tényleg alig-alig van gyümölcs, én permeteztem õket, így megmaradtak rajta, de így is csak egy részük.

Snidling: milyen finom és szobanövények között is lehet nevelni szinte évszakfüggetlenül, mi is sokat neveltünk mûanyagpohárban. Bármikor jó bármihez mint a friss zöldhagyma
Noli bár kevés fény van már de sikerült orgonabokor mögé bújva teleobival elkapnom a rigócsaládot - ma 3 kölök és a rigópapa Rigópapa rohangált ide-oda, és megint "gyalog" etette a fiókákat, gilisztákat húzgált ki a földbõl, amelyik hamarabb tátotta ki csõrét az kapta meg. A picik hol összebújtak hol szétszéledtek idõnként szoborszerûen kimerevedve vártak vagy kicsit csipkelõdtek ezt-azt a talajon. Amikor Tomi kutya szertelenkedése miatt észrevettek, a "házirigó" papa nyugodt maradt de a picik azon nyomban meglapulva eltûntek a fûben és onnan leskelve csak hosszabb idõ után bukkantak fel. Telelõttem velük a gépet, kiválogatom a jobb képeket (Auto módban a tele miatt csak F2.8 és van közöttük 1/10 expo is) Csináltam videót is fõleg a fiókák jelzõcsipogásáról meg idõnként felbátorodva önállóskodó rövidke futásukról is. Amikor a kutya fotózás közben marhulni kezdett és ezért jó csattanósan oldalba puffantottam, megriadtak de csak az egyik tud már valamelyest repülni, õ is "két részletben" jutott fel a szomszéd garázs-féltetõjére, kevésbé ügyes testvérei meglapultak inkább Kész családregény (Ha nem nézek ki a konyhaablakon kávéfõzés közben, észre se veszem õket)

Ez mondjuk valamiféle kollektív ismerethalmaz átörökítése, ami abszolút biztonságra törekszik. Annyira nem szerencsétlen dolog azért. Részint ha csak azt szedik, amit az ükapjuk is, akkor jó eséllyel olyat szednek, ami tényleg ehetõ, részint a számukra nem jók, amik még mindig ehetõk, megmaradnak Neked. :-))))


Snidling nélkül élni? Na ez azért durva lehet viszont. :-) Az enyém lassan virágzik az erkélyemen, már egy csomót felfaltunk belõle, mostantól a szaporodásáé a fõ szerep. Szépen elveti magát, minden évben több és több lesz. Nyammmmmmm! Az uram majonézes kukorica közé téve (jó sokat) szereti nagyon, illetve fokhagymás juhtúró golyókat szoktunk felvagdalt snidlingbe forgati. Na az is nyaaaammmm. :-)

Hát igen. "A szokás nagy úr", szokták mondani.. Kevés ember az igazán nyitott.

Amit "nem szokás" enni, azt nem eszik. Akkor sem, ha finom...
Bizonyos ehetõ tinóru-féléket fel sem szednek, mert az ükapjuk sem szedte fel.

Miért irtóznak tõle?

Milyen finom zsíros kenyérre, vagy saláta közé aprítva!
Mifelénk is nõ, s bár az itteni népek irtóznak tõle, jómagam gyakorta eszegetem így tavasszal, amikor zöld-éhségem tetõfokára hág.

Snidling.

Hát hiszen a nógatás/bátorítás jól látható-hallható jeleirõl írtam
Friss hír, a tegnap még terasz mellett etetett rigókölök ma már önállóan csipegetett a fûbõl a kert hátsó felében, apja "felügyelete" mellett, "aki" nagyobb körökben pattogott körötte, de nem távolodott messze tõle
A rigómamát ma egyáltalán nem láttam, vajon merre járhat?

Teljesen bizonyos, hogy semmilyen módon nem kell tanítani a repülést a kismadaraknak. Bátoríthatják arra, hogy távolodjanak el a fészektõl, de ez inkább amolyan nógatás, hogy merjék használni a testi fejlõdésük alapján illõ ösztönösen meglévõ mozdulatokat. A kismadár elõli szülõi menekülés arról szól, hogy a szülõ kimerültségig (halálig) kapná a gyerektõl a követelõzéseket, viszont, ha elpusztul, nem lehet következõ fészekalj, így a majdani következõ gyerekei érdekében is csökkenti az ellátást a madárszülõ, ha már eljön az ideje.
A madárszülõnek a szülõi ösztöneivel együtt megvannak a saját létfenntartó ösztönei is, amelyek a szülõi gondoskodás idején háttérbe szorulnak, hormonális és hasonló okokból. Amíg a kismadár picike, a csõre óriási a kismadárhoz képest, a csõr szélén élénk színû bõr van, ami pár nap/hét alatt visszasorvad. Ez a színes karimájó hatalmas ûr, amit mutat a kismadár a szülõnek, ez ösztönzi a szülõt a folyamatos kukacellátásra. A kismadár növekedésével egy csomó képességre pusztán a testi fejlõdése által szert tesz, így van ez az önellátás képességével s az ezzel együtt járó röpképességgel is.
A szülõ addig etet, míg ezen képességek nem kerülnek olyan túlsúlyba, hogy a kismadár már képes legyen maga is megélni.
Sok madárnál az etetés nagyjából el is marad, mivel már a frissen kikelt is tud egyedül csipegetni, lévén, hogy járóképes. A kacsák, kiscsirkék ilyenek. A szülõ gondoskodása ez esetben a védelemrõl szól nagyjából.

Azért van még más tenni való a fronton, hívatlan társbérlõk, vadkempingezõk a leveleken:
Link
Link

Szép hiper-korai cseresznyék, ha még nem derítették fel a seregélyek.
Azért itt is látszik, hogy elég "szellõs" a gyümölcs-kötõdés. Ez lehet a fa idõsebb ága, és a sokszor emlegetett Monília (nem gombócos fagyi) nevû alattomos gomba.
Ez azért sunyi betegsége a csonthéjasoknak, mert a leveleken nem látszik, sõt életerõs nagy karéjúak, csak éppen a termõbog el van száradva.
Ancsi fotója: Link
Sajnos pont akkor-amikor csúrgó esõs nyállal harapott a monília, nem kapott szegény termõnyárs védõ gyógyszert, a kötõdés egy-kettõ szem.
Ugyanez van a meggynél is, tán még erõsebb lerozsdásodás látszik.

Igazad van-volt Floo, hogy szinte naponta kellett szórni a vegyszert akkor amikor esett,és hûvös esõ volt. Csináltam én is, 1-szer egy héten, ez az eredménye:
Link
Jól berakott egyéves vesszõ.

Más: megint megmérgesítõ Eu.-s hírek hajnaltájt: bevonták a összes megvásárolható szex-feromon csapdákat, vmi.mérgezõ adalék anyag miatt.
Pont most, amikor kellene figyelni a rajzó kártevõ lepkéket,molyokat!
Mert nem mindegy, mikor kellene védekezni a kártevõk ellen, ne keljen hatástalan kiszórásokat csinálni, vagy agyonpermetezni a kultúr növényt.

Lenne egy kérdésem a botanászokhoz!
Van egy növény, mostanában nõ, olyan mint a snidling, vadon nõ erdõben réteken!
Van valakinek ötlete, mi lehet?
Köszönöm!

Nyami-nyami Link Link

Noli ahogy a szárnyas rovarokat sem tanítja senki repülni, de még a pókot sem amikor selyemszálon ügyesen lavírozva (van szériám amint kinyújtott lábaival ejtõernyõsre emlékeztetõen "kormányozza" magát) repül oda ahová akar NEM konkrét repülési módszerek bemutatására gondoltam hanem az olyan jelentekre amikor a kicsi egyre csak gubbaszt az ágon és a "szülõ" figyelmeztetõ hangokat hallatva körötte csapong, emberi szemmel nézve szinte biztatja hogy rugaszkodjon már el az ágtól
Nem is ilyesmi csataszerû "oktatásra" gondoltam mint pld. ez a tavalyi kép melyrõl megállapítottad hogy a madármama éppen elutasítja táplálékot "követelõ" fiókáját

Együtt volt a két kép (bocs az ismétlésért) egyik kedvencem a valódi légicsata az "éneklõ-fáért" Link

Lordom, a kismadarat nem kell tanítani repülni, ahogy a halat se kell úszni tanítani.
Amikor úgy néz ki, hogy az anyamadár repülni tanít, az konkrétan az, amikor menekül az õt folyamatosan nyaggató fióka elõl, ezzel is próbálja rávenni az önálló életre azt.

Érdekes helyen jártál, köszönjük a beszámolót!!!

Jó napot kívánok, Bioszféra!
Elvoltam kicsit a hétvégén Mórahalmon kirándulni,végre Május van.
Nagy-széksóstói,volt v.á.megálló környéke,félúton Röszke felé:
Link
Vízi-bivalyok:
Link
Térképek anno:
Link
Alföldi zsilip:
Link
Ez csak két lukú híd, nem a hortobágyi:
Link
A bivalyokról:
Link
Link
Link
Végül egy kis erdei túra:
Link
Tájkép Horgos (Szerbia) határában.(bejelentkezett az új mobilszolg.)
Link
..és gyorsan visszafordultunk.

Még nem láttam ahogy a rigó "gyalog" eteti a fiókáját Tegnap a házirigó papa-mama megjelent elõttem egy ügyetlenül repdesõ fiókával gondolom vagy kiesett a fészekbõl vagy repülni tanították. Valahonnan a bokrok közül kerültek elõ és "leültették" a fiókát elõttem, tõlem alig 2 m-re. A tojó elrepült valahová, tán visszament fészkére, mert nem is jött vissza. A fióka "fegyelmezetten" ült a fûben és idõnként vékony "üveghangon" csiporászott. Apja ide-oda futkározott idõnként felkapott egy gilisztát (némelyiket komikusan ható "kötélhúzással" rángatta ki a földbõl) és "bedobta" a fióka kitátott csõrébe. Megható volt a jelenet, emberi beleérzéssel mintha rám bízta volna a fióka felügyeletét amíg ennivalót cserkészik olykor több méterre távolodva. Szerettem volna lekapni az etetés pillanatát, sajnos ahogy a fényképezõgépért nyúltam, bár a rigópapa meg sem rezzent, a pici megriadt, a kerítésmerevítõkön szárnyverdesve felkapaszkodott és eltûnt a közeli meggyfa lombjai sûrûjében, onnan "cirpegett" idõnként apjának, de az nem ment utána, hanem a fa lombjai körül repdesett hasonlóan cirpegõ de jóval erõsebb hangokat hallatva.
Mostanában talán a kerti munkák alatt kicsit "leeresztettem", nincs késztetésem fotózni ("szerencsétekre" fórumozni se nagyon inkább prímszámaimmal játszom) Ne csak szövegeljek, mellékelem a 04-i "bogaras brekusz" teljes testméretû képét amit akkor nem csatoltam Link

Köszi, neked is hasonlókat!

Megtisztelsz, hogy már "kapisgálom". Nekem egyelõre fél évet elég volt errõl, és a kikircs-rokonság mélyebb nevezéktani hátterérõl, mitológiai alapú körítéseirõl szólni gyakorlatokon, ennek folytatása itt kissé ego-domborítás lenne, amihez nem annyira ragaszodom.
Viszont az "érdeklõdõ oknyomozók", ha tán fonalat vesztettek, biztosan várják a boszi nevét, és a furcsa születési sorrend okát az etimológiai kacskaringó elindítójától (ami tényleg nagyon jó, az okítás e fajtája hozzád sokkalta közelebb áll).

Egy hétre elutazom (Nógrád-Zabar felé is ), így az esetleges válaszom késni fog, miként hasonló okok miatt elõfordult ez korábban is.
Mindenkintek szép hetet, sok apró születést Gaia lágy ölén.

Most nézem...elcsúsztam egy fával Hiába...három van egymás mellett a képeken meg nem vettem észre Köszönöm az észrevételt!

Társalgóban linkelték: mms://tv.eenet.ee/kakk

Ez elképesztõ!

2 nappal elõbb ugyanezt fotóztam Gánt és Csákvár között:

Link
Link
Link

Köszi a határozásokat!

Ancsi: Biztos alma?

Hari: micsoda páfrányfenyõ-erdõd lett!!!

Karesz: Igen, vérfoltos kabóca, Cercopis vulnerata látható. Ügyes vagy! A lepke egy csíkos busalepke, Thyomelicus acteon

Igen...sajna mind a két fán...

Van bõséggel tafrina az õszin.

Pár kép a szõlõhegyi gyümölcsfákról
Szilva: Link Link
Cseresznye: Link Link
Õszibarack: Link Link
Szilva: Link Link
Szõlõ: Link Link Link Link
Összes kép: Link

Maiak: Link Link A másodikon kik vannak, még soha nem találkoztam velük, valami kabócafélék?

Köszi, a válszt, ki fogom próbálni! Azt hittem, valami spéci makroobi..!

Link --> Link

A minap nálam járt hivatásos bogarász kedves ismerõssel megállapítottuk, hogy a rovarok az átlagembernél sokkal jobb fejek. Szóval egy cseppet se bánom, ha bogaras vagyok, inkább, mint emberes. :-))))
Egyébként, ha már szóba került a dolog, érdemes megemlíteni egy általa látott különbséget hazánk és a mukahelyét adó Nagy-Britannia közt. Az ember azt hinné, hogy a nyugati országokban sokkal hangsúlyosabb a környezetvédelem és az emberek többet is tesznek érte, mint itthon. A különbség abban rejlik, hogy ott SOKKAL jobb a téma PR-ja, mint itthon!!! A saját terepi tapasztalatai szerint mi még mindig sokkal jobban állunk a természetes élõhelyek és élõvilág megõrzésében, mint a britek! Ebben elsõsorban az a titok, hogy nálunk sokkal hosszabb ideig állt fenn elmaradottabb mezõgazdaság és ipar, mint odakinn, így volt esélye a Temészetnek fennmaradni. Emellett a szigeteken sokszorosan több behurcolt állat és növény él, mint itt Közép-Európában, ehhez valószínû jól hozzájárultak a szigetek nagy világutazói, egzotikumokkal kérkedõ urai, ennek köszönhetõen él Londonban csapatban (kitelelnek!!!) Sándor-papagáj, ennek köszönhetõen tûnt el szinte mindenhonnan már a vörös mókus az amerikai szürkemókus térhódításával, stb. (A vörös mókusok talán csak Skócia hegyei, hegyi erdõségei közt maradnak majd fenn, mivel a nagy és kiterjedt erdõket nem szeretik a szürkemókusok, így ahol még megvannak a vörös populációi, azt úgy védik, mintha titkos atomfegyvereket rejtegetnének ott.)
Szóval sokat lehet még itthon tenni úgy, hogy legyen eredménye is. Ehhez egy dolgot kell átvenni nyugatról: a PR-t. Õszerinte ennek legjobb útja az lenne, ha a nagyközönség SOKKAL többet találkozna a médiában is az élõvilággal, akár természetfilmek (HAZAI!!!) akár más népszerûsítõ média segítségével. Egyszerûen érzelmileg kell közel hozni az állatokat, növényeket az emberekhez, s ha megismerik, hogy milyen csodásak, meglátják az összefüggéseket, jobban fognak vigyázni is rá. Ez a gondolatvilág szerencsére nem idegen teljesen a hazai területen sem, így pl. ifj. Vasuta Gábor fotói és kiscikkei rendszeresen a Blikkben (!!!) ill. más napilapban is. A képei meg olyanok, hogy nem lehet elsiklani felettük! Link