Bioszféra

Néhány mélytengeri jószág, amely karácsonyfaként világít, villog:
Link

Szeged felé menet fantasztikusan szép színvilágban tündökölt a Kiskõröstõl nem messze lévõ fás legelõ, ahogy megsütötte a Nap.

Mondjuk kár, hogy elolvadt a hó....

Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!

Ráhúztam Tomira egy vastagabb pólót, nagyjából úgy nézett ki, mint Huba kutya, csak citromsárgában Nehezen hagyta, de aztán elviselte. Most leszedtem róla, egyrészt mert nagyon megenyhült (-1,1°C-ot mértem az elõbb, tegnap ugyanebben az idõben -19°C járt) másrészt összevissza csúszkált rajta mert örökké mozog vagy rohan, de Tomi, "félvadságához" képest hamar ráérzett hogy valami védettséget kap, elviselte, viszont este nagyon belegabalyodott amikor karikába akart feküdni házában. Most megenyhült az idõ, idõt nyertünk, tisztességes "kutyamellény" után tudok nézni, ami jól rögzíthetõ, nem csúszik el rajta, de mozgásában nem akadályozza, nagy- és kis szükségleteit is könnyebben végzi el benne. Sztem legjobb és legegyszerûbb a versenylovakat védõ takaró másolata. Találtam is ilyen céget, telefonon, neten rendelhetõ. 25-45 centi között gyárt, tetszõleges kivitelben állítása szerint olcsón, btto 2-3 eFt között, telephelye kb. fél óra autóval (ami további 2-3 eFt kiadás).

De segédletet is ad ábrákkal a házi méretezéshez, sõt javasolja az ügyesebbeknek a házi elkészítést. Van egy õsrégi sokat használt, de még jó "nosztalgia-hálózsákom" nem is túl nagy munkával lehetne hasonló fazont alakítani belõle, a széleket kell gondosan levarrnom, gomb/patentgomb/tépõzár rögzítené. (Akad itthon mindegyik bõven mert a szétköltözésnél dobozcsere miatt hozzán került néhai édesanyám és exnejem összes varrócucca egy asztali sokprogramos svéd varrógéppel és egy régebben nagyon divatos kézi kötõgéppel; viszont egy nagyteljesítményû ütve-fúró, állvánnyal/esztergával/kompresszorral/dekopírfejjel/sarokcsiszoló feltéttel együtt exnejemhez került Tatára Férfiak megértik ha szentségelek a hozzám került varrógép és számomra tökfelesleges textiles limlom miatt Végre valami hasznát is vehetem a kétfióknyi szemétnek. Ha értenék hozzá, az asztali kötõgéppel mellényt is köthetnék Tomi kutyának, de a vízhatlan hálózsák fazonra szabva sztem jobb lesz Persze lehet hogy mégis inkább elmegyek kész mellényért

Asszem, ezen az elven itt sokunk elméjéért nem adnának még egy papírfecnit se... :-) De pont ez a jó benne!

Noli köszi, tudom, Pesten mi is vettünk "paplanmellényt" Pötyinek, még "cipõt" is hozzá (eleinte idegenkedett tõle, de hamar rájött hogy jó)
De most "vidéken" élek Nem szólnak meg érte, de nem nagyon nagyon értik hóbortjaimat (mi abban a jó kocsmázás, kártyázás/kvaterkázás helyett metszõ hidegben asztrofotó, hajnali meteorlesés, villámvadászat szakadó esõben, RSP vadászat éjközepén vaksötét elhagyott területre kigyalogolva, bogarak fotózása stb.)
Tisztelet a kivételnek, sajnos a XXI. században is sok helyen léteznek még Gárdonyi Géza a szomorú tényt jóízû szöveggel megíró Göre Gáborához hasonlító értelmi szintû és ennek megfelelõ értékitéletû emberek. Egy, sztem még ma is sokakra jellemzõ részt kiemelek
"Vasvellával kísértek hozzám egy megkötözött úrfélét a bérösök. No mi a ? - mondok
Aszondi a Pali bérös, ahogy a terágyát horgyuk, láttyuk ám ezt a zurat, hogy ide-oda szaladgál a patak mellett. Egy kis zõd ászló van a kezibe, oszt ide-oda kapdos, összevissza szökdétsöl, egy hejön még ugrik is. Mondok is Máténak, nem ez gyútogat-e a szomszéd falukba? De, aszondi Máté, kétször se mondom hogy nem az. No mondok, attagadóját aki van, akkor ne is futkározzon itten avval kapjuk a vasvellát kétfelül körülkerittyük. Idehoztuk, ne tegyen kárt a faluba.
No, mondok - hát mit futkároz itten a mi rétünkön? Mér nem futkároz Budapestön ha odavaló?
Aszondi: én tudós vagyok, rovart gyûjtök.
- Tán tzibart akart mondani? - Nem szivart, rovart!
- Mi a tsuda az? - Az ami itt van. - Itt csak bogarak vannak.
- Hát ez az. - Rovar? - Az, aszondi.
No gondótam, ennek az elméjéért se adnék egy bágyog pitykét. ?án a bogarat is másképp hijja." Bocs az idézetért, kávé+pipa filóért Bár üdülõkörzetben, de már a szántóföldek közelében élek, mások az "etalonok". "Ha Rómában vagy, tégy úgy mint a rómaiak"

A vizsláknak lehet üzletben venni téli ruhát. Illetve több vizslás gyerekruhából eszkábál nekik. Semmi szégyen!
Nézd meg Huba barátunkat:

Controll mi a véleményed, ha Tomi kutya házának bejáratát lezárom egy vastag pokrócdarabbal? Hajnalban kimentem hõmérõt olvasni, a blöki "farfekvésû" elhelyezkedéssel aludt. Házát kibéleltem anyáméktól örökölt puha ablakpárnákkal jó be is fészkelte magát hogy feje a bejárati nyílás felé nézett; ma hajnalban pont fordítva. Félek így veséje megbetegedhet.
A másik: láttátok képét, Tomi rövidszõrû, vizslára emlékeztetõ kutya, most nagyon fázik. Az elõbb kint pipáztam kávéztam (gyönyörû idõ van és már csak -10°C) a kutya odajött, teljes testével térdemnek dõlt, egész testében remegve, amit láttam is éreztem is. A környékbeli néhány õslakos "ridegen" tartja kutyáját (amolyan "Bodri" keverékek meg egy szép bundás németjuhász).
Controll (és fórumkollegák) kiröhögtetem magam ha a kutyára valami mellényfélét eszkábálok de legalább egy kallódó gyerekpulóvert ráerõszakolok? Még Pesten, a hasonló testalkatú és szõrzetû Pötyi kutyának szereztünk "kutyamellényt" és "kutyacipõt" de az Pesten volt. (Emlegettük a csavargókat, szemtanúk voltak rá, a pointerszerûen jellegzetes, szép Pötyi kutyát, egy "kukabúvár" kötötte el a bolt elõl, míg feleségem vásárolt Szegény kutya sose került elõ pedig exnejem majd fél évig "nyomozott" utána, mert itt-ott látták "új gazdájával")

A madaraid majd meghálálják! Ötletet meg én is a fejemtõl kapok, alkalmasint majd átadom neki a köszönetedet. :-)) Most épp azt se tudom, hol áll, úgyhogy lehet, még várni kell kicsit.

Noli valahol Te indítottad a gondolatsort, mert én beleragadtam a "klasszikus-egylábas" asztalosmunkával készülõ madáretetõ emlékképébe, eszembe sem jutott a napernyõláb. Amikor a vihar tönkretette, szerencsére "öreg paraszt" módjára nem dobtam el az egyébként jó állapotban lévõ vázat/lábat/talpat lomtalanításkor, motoszkált bennem hogy valamire jó lesz, bár elsõsorban akkoriban könnyen áthelyezhetõ antenna-állványként gondoltam rá (még ruhaszárítóként is, de sztem a kertben száradó trikók/gatyák/zoknik röhejes látvány nyújtanak). Most háromszintes "mobil madáretetõ" lesz, elõnye, nem kell leásni, betonozni, oda teszem ahová a legcélszerûbb és tavasszal csak elteszem a garázsba A szél se tudja felborítani, hiszen csak a vászon szakadt le róla, de állta a széllökést, az etetõfelület pedig lényegesen kisebb felületû. Mégegyszer köszke Noli

Az ernyõlábas megoldás tetszik, arra ezer, hogy nem megy fel macsek, ha csak nem növeszt szárnyat. :-)

Noli csak fehércement van itthon csempefugának, és gipsz. Tán a szomszédtól kérhetnék, a nyáron csinált kocsibehajtó-betonlapot, bizonyára maradt egy fandlira való cementje.
A kerítésen elgondolkodtam. Fölé nyúlna a barackfa több ága is, bár 1-2 méter magasan, viszont onnan Cira cica simán ráugorhat az etetõre ha akar, mert a jóval magasabb erkélyrõl rendszeresen gond nélkül leugrik a kemény járólapra. Fára mászni nagyon jól tud és szeret, butának sem buta, hamar rájönne a lehetõségre.
Viszont betonlábazat-javaslatodról több ötlet is beugrott
1. Gergõ fiam itthagyott egy defektes kereket, a felnibe homokot szórok beleütöm az etetõlábat és belocsolom vízzel, súlya, szélessége már eleve nem engedi felborulni, a vizes homok megfagy. de kérhetek hozzá kevés cementet is kölcsön.
2. Van egy fémtalpas napernyõm melyrõl egy hirtelen vihar leszaggatta a vásznat (annyira stabillá tette a fémtalp hogy a szél felborítani nem tudta ezért a vásznat szaggatta ronggyá. Az ernyõfeszítõ rácsvázát leszedve róla "egy-az-egyben" jó lesz etetõállványnak csak a fedett etetõtálcát kell ráerõsítenem.
Ez utóbbi a nyerõ, kösz a gondolatébresztõ tippet.
Juteszembe és 3 szintesre csinálom ahogy javaslod Mégegyszer köszi az ötletet, még az sem lehetetlen, mindkét változatot megbuherálom

Nincs otthon maradék betonnak valód? Abból tudnál neki ásás nélkül is lábazatot önteni. Én ásnám.
Az én etetõm 2 szintes, de ezen kívül is van egy edényben még mag. Így veszekedés nélkül is bõven van mindenkinek enni helye. Ha újra csinálnám, 3 szintes lenne. :-)
A kerítésoszlopról ill. a környezetérõl csinálj képet, hogy lássam, milyen hely. Enélkül nehéz válaszolni.

Áki GRAT
Feltûnõ egy rigó viselkedése. Ha kimegyek a teraszra, minden alkalommal valahonnan odarebben egy közeli bokorra és fejét forgatva néz rám, mint aki vár valamit
Ez arra sarkall hogy mihamarébb etetõt csináljak neki is, a többieknek is.
Fórumtagokhoz szóló kérdésem: mivel a madáretetõ oszlopának gödröt ásni vagy talajfúrózni nincs kedvem, arra gondoltam hogy a vasvázas kerítés egyik oszlopához erõsítem a madáretetõt. Macska semmiképp nem tud felkapaszkodni, felugorni. Jó hely lehet? Vélemény, tanács?
Ha nem jó szerintetek, akkor marad a kemény talaj melegvizes locsolása, fellazítása és gödörásás madáretetõ-láb ültetéséhez...
Juteszembe legyen külön-külön a nagy- és kistestû madaraknak (két) etetõ? (asszem tán butaság, mert úgyis mindig a másik etetõje lesz a "zöldebb" vagy ahol több kaja van)

Jujjdejó!

Sajnos én nem valami sok madárkát láttam eddig az etetõnél.

Szó szerint állati.
Köff!

Áki, ezek állati jók lettek!!!

Link

Noli csak némi ellentmondást véltem felfedezni soraidban
Egyfelõl Misi mókusról kifejted "szabad állat, nem kell neki igazi név, biztos van sajátja" másfelõl Sámánról elhangzott "úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel" mintha kettõsség lenne. A szabadságvágyat említõ sorokat találtam érdekesnek. Bonyolult fogalom melyet könnyen félremagyarázhat ki-ki saját szájíze, neveltetése vagy pártállása szerint.
Ejtõernyõs édesapám (bár tanárember, matematikus volt) vasszigorral nevelt. Alapelve volt a római mondás "amelyik apa sajnálja fiát, az nem sajnálja fiát". Nem lettem tõle lelki sérült, ha nem is olyan keményen mint édesapám, de tovább adtam, én is mindig a fegyelem mellett voltam, mely szükséges rossz. Lényegében a szabadságjogok korlátozásával jár, de csak a féktelenséget és szélsõségeket visszafogva, kisgyermekkortól az emberbe kell nevelni fegyelmet, önfegyelmet, és empátiát hogy ne hatalmasodjon el rajta a mostanság divatos nyegle szabadosság, én- és pénzközpontú életfelfogás, a törtetõ, mást legázoló, könyörtelen cinikus szemlélet. Nem tudhatja senki hogy az aljamunkát végzõ ember (mert azt is el kell végezni valakinek) miért került oda ahová, válás, betegség, anyagi csõd vagy született igénytelenség és lustaság miatt, mégis egy kalap alá véve mindkét tipust, lenézõen "lúzernek" nevezik. Ugyanez vonatkozik a hajléktalanokra is. Úgy vélem nem mindegyik hajléktalan "szabadságvággyal" eltelt munkakerülõ lusta bitang, hiszen nemcsak nyugaton, már itthon is kerültek közéjük diplomások. De errõl mit sem tudunk mert az egész világból Patyomkin-falut csináltak, felületes átutazó csak csillogó díszleteket lát néhány boldogan tapsoló kihízott gazdag úrhatnám díszpolgárral, ám a színpadi kulisza eltakarja az éhezõk és szegények segítségre szoruló magatehetetlen sokaságát. Bármilyen társadalmi berendezkedés, bármilyen pártszínek szerint próbálja magyarázni bárki, ezek világszerte látható tények, csak mindenütt elfordulnak elõlük az emberek mint egy verekedés, rablás vagy akár rosszulléte okán összeesõ embertõl, nem érzi át, nem segít, viszont sommásan ítélkezik. Soha nem felejtem el egy kifinomult entellektüel kriptaszökevény megjegyzését. Leállt veséje miatt félig eszméletlen barátnõmet vittem sürgõsen kórházba (a kórházban exitálni kezdett, négy napig haldoklott, életben maradt, de már ötödik veseátültetésére készül) Ahogy próbáltam barátnõmet kocsiba tenni, erkölcsi magasságának piedesztáljáról megszólal a kettõnket bámuló idõs hölgy: "nem szégyelli magát, így berúgni" Felrobbant a világ köröttem hogy felrúgom, széttaposom, de (akkor még) elsöprõ testi fölényem és fellobbanó dühöm ellenére tiszteltem hajlott korát, nem ütöttem agyon, rá se ordítottam, halkan annyit mondtam "a hölgy súlyos beteg, most viszem kórházba". Volt benne annyi tartás, bocsánatot kért, "nem tudta". Ha nem tudja az okot, akkor miért ítél sõt megítél? Nos ez a gondom az emberekkel, sokak számára nem létezik semmilyen etikai, erkölcsi mérce, csak saját félrenevelt/eltorzult értékítéletük alapján döntenek ki a lúzer, ki a csavargó. Az odavezetõ utat sose nézik csak ítélnek. Ez a sors bárkit elérhet bármikor, onnan már nincs visszaút, csak lefelé a testi és szellemi degradálódásba majd pusztulásba, lehet hogy nem is a fagy öli meg mert esetleg még elõtte felgyújtja jobb esetben agyonveri valami jókedvû újgazdag kölökbanda kábszeres révületében, ahogy az már jó pár éve divatos. Nem tartozom semmilyen szervezethez, nem politizálok, de kimondom, a hajléktalanok és munkanélküliek legalább kétharmada nem lustasága miatt lett hajléktalan és/vagy munkanélküli. Az viszont egyértelmû hogy aki odakerül, többé nem tud felemelkedni, csak rendkívüli szerencsével.
A szabadságról annyit, bármely társadalmi formációban a rend és ezzel járó korlátok szükségesek melyet vagy "kapitalista burzsoá elnyomó imperializmus" vagy "diktatorikus bolsevik terror" névvel illetnek, de egykutya, hiszen maga az állam az elnyomó szerv, mivel zökkenõmentes mûködéséhez szabályrendszer (mely eleve korlátozza az egyéni szabadságjogokat) szükséges, betartatásának irányítóeszközei és azok alkalmazása a mindenkor aktuális politikai berendezkedésnek felelnek meg. Van keleti kis állam ahol a fegyveres önvédelmi és rendfenntartó szervekbõl büntetlenül bohócot lehet csinálni és van olyan vezetõ nyugati mintaállam ahol négy rendõr lõ egyszerre 41 golyót az igazolványáért nyúló emberbe. A szabadság egy illúzió, mely államforma szerint vagy beléptidíj lefizetése után élénk színekkel festett cirkuszba vagy katonai terepszínre festett füves karámokba tereli az embereket, akik mindenképp korlátok közé kerülnek, bár ügyelnek a szabadság látszatára (egy szabad államban egy szabad ember azt teszi amit szabad) olykor a szabadosságot is szabadjára engedve.
Alapvetõen nem a szabadságvágyról szóltam Aesopus meséjének felemlítésével, csupán a két hsz. között bujkáló ellentmondásra figyeltem fel Bocs a hosszért

Nálam falják, csak olyan módszerrel, ahogy a ruszki katonák: be mag, harap, héj kiköp. És ezt ismétlik. :-) De a veréb okos és alkalmazkodó, könnyen tanul, így ha most még nem eszik, egy rájön, a többi meg utánozni fogja, majd figyeld csak.

Az elébb hét(7!) veréb ült a 25 centi átmérõjû etetõben és lakomáztak.! Egy bátrabb cinke odarepült,de csak nézni tudta õket..A verebek ahogy elnéztem az apróbbakat eszik,mint köles és tsa.A fekete szotyit csak kidobálják.

Havazás és állatok:
Link (meg egy kis jégvirágzás)

Forgalom az etetõnél (jégvirágos ablakon át):
Link

Link

Angyalom, ugyanez a nagy szabadságvágy, ami megöli a hajléktalanokat a maihoz hasonló napokon.
Te talán hagyod, hogy Tomi kóboroljon a pusztában? Nem. Úgyhogy innentõl nem érdemes a szabadság mellett egy szót se szólnod.

Hmmm... eszembe jut Aesopus meséje melyben az éhezve, soványan de szabadon élõ "maga ura" farkas beszélget a jóllakott, kövér de láncra vert házõrzõvel... ki-ki a maga életformáját dicséri, ki-ki önigazolás miatt "hazabeszél"... ahogy az emberek között is sokan... ez utóbbi igen alattomos dolog, emiatt nem lehetsz semleges, mert ha önálló véleményed van, nem üvöltesz kórusban valamelyik falkával, vagy nem tolongsz a legnagyobb csordával hát vagy hülyének néznek vagy folyvást útjában állsz valakinek, ezért zaklatnak, félrelöknek, megtaposnak Persze még mindig jobb így Sámánnak, nem kell éheznie, gondolkodnia, vadásznia, készen megkap meleg szállást, meleg ételt, ahogy illik gondoskodni egy magatehetetlen élõlényrõl (legyen az állat vagy ember)

No és ha már háziasítottuk... Úgy tízezer éve kellett volna azon gondolkodni, hogy jó lesz-e annak az állatnak, ha háziállattá tesszük.
Úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel azzal, hogy háziállattá tettük.

Amit leírtál az szinte minden állatra igaz, hogy tovább él rabságban, nincs számukra se ellenség, se éhínség , se magasfeszültségû vezeték, lehetne még sorolni.

Csak annyira fogoly, amennyire Te fogoly vagy ezen a bolygón. Sõt, még annyira sem.
A "szabad" macsekok élete 2-3 év (gyanítom, az átlag ennél is kisebb szám), a "fogoly" macseké 12-15 év. Eközben nem kapnak el mindenféle parazitát, betegséget, nem ütik el autók, nem verik meg a szomszédok, nem mérgezik meg, nem tépik meg egymást vagy kutyák õket, nem szaporodnak milliószám termelve a szerencsétlen, rövid életû és kóbor állatokat, nem fojtják vízbe születésük után pár órával, nem éheznek, nem fáznak, nem szenvednek szükséget cirógatásban...
Asszem, sok pasas cserélne az én fogoly Sámánommal s aludna a kezét a nyakamba fonva mellettem minden éjjel (talán még dorombolni is megtanulnának), s enné a legdrágább minõségi gépsonkát a kezembõl...

köhöm... ez rendjén is van de Sámán? igaz, õ nem szabad, háziállatként fogoly aranykalitkában...

Megfogtam a Sámánt, s a kezét beletettem a hóba. Na, ha szinkronizálni kellett volna, amit mondott erre, színész helyett futballbíró kellett volna hozzá. :-))))

Az a Havas Mihály csak ideiglenes név. Szabad állat, nem kell neki igazi név, biztos van sajátja, amin a többi mókus hívja, én meg úgyis dióval hívom. :-)

Jaurinum valamelyik korábbi hsz-ben Noli Havas Mihály névvel illette õkelmét, indoklásul megjegyezve hogy nemcsak a mancsai között látott mogyorót

Neked nem nagy mókuszpókusz ilyent összevágni. Misi lett végül a neve?

Noli a magam nevében beszélek, én még nem unom

Jó ötlet a zseblámpa, sárgás fénye a jóizûen falatozó mókusra vetülve gyertyafényre emlékeztet, teljesen karácsonyi hangulatot kelt
(Remélem felfér 478 pixel széles)

Mókusvideók még, ha nem unjátok:
Link ez tegnap délelõtti, nappali felvétel
Link
Link
ezek meg ma reggeliek

Ez negatív diszkrimináció!Nálam beintgrálás van folyamatban.Ezek most úgyis nagyon divatos cselekedetek.....
Viszont ide nem jönnek a galambok.Se rigók.Se csuszkák és más miegyebek,pedig van kint alma is..

Modjuk szórnak, az tény, de az se megy nálam kárba, mert megeszik a földrõl is, még a rigó is feleszi. Én csak a galambokat utálom, bár állítólag levesnek jók... A nagy valagát ráteszi az etetõre, oszt még inog is alatta... Szerencsére õket elzavarja a Sámán is.

Mondjuk nekem azért van 2 szintes etetõm, hogy békében elférjen benne minden kis tollas, lehet, ezért nincs veszekedés a fajok közt.

Szépek!
Persze,a gondom azzal van,hogy elzavarják a többieket.A páromnak meg azzal,hogy összeszemetelik az erkélyt..
Nem sajnálom senkitõl,azért teszem ki hogy egyék meg.

A Látóhegy zúzmaracsipkében: Link

Az én cinkéim nekimennek a verebeknek. Amúgy meg a veréb is madár, sõt, hasznos madár. Meg szép is. Az én verebeim csak egymást zavarják...

Hülye verebek beleülnek az etetõ kellõs közepébe,szétcsapják a kaját mindenfelé miközben zabálnak-erre nincs jobb szó és elzavarják a cinkéket!
Még jó,hogy tettem egy bokorra cinkegolyókat...

Biztos lehetsz benne, hogy pontosan ez jár a fejében! Szeretgesd, míg hagyja magát. :-) Hamarosan visszatér majd a valódi énje, ne izgulj. :-)))

Miezi ül a nyakamban Mióta hazajöttem, nem tudom levakarni magamról, csak enni száll le rólam, korábban nem volt ennyire ragaszkodó, hihetetlen Talán attól tart, hogy megint itthagyom egy hétre, és mehet megint vendégségbe... így aztán inkább hízeleg és a legjobb oldalát mutatja

Sámán ül az ablakban és várja a mókust, leskel felfelé (ahonnan ugrani szokott a mókus), eldobom az agyamat, hogy így megjegyezte, hogy mikor jön! Amúgy csak akkor szokott kiülni, ha van madár az etetõben, most meg még nincs.

Sziasztok!

A kertben a télálló kaktuszok betonkeménységûre fagytak. Bottal hozzájuk értem kopognak. De az erkélyen is kõkemények. Hehe most jól megedzõdnek.

A mókusunk mai reggelije: Link

Nagyon szép a cinegéd! Hangulatos, jó képek!!!
A kaktusznak meg állítsd át a naptárát :-))

Szép estét!

Noli: A mókusod nagyon vagány!

Az elsõ hóval megjelentek a tengelicek is a madáretetõben. Eddig még csak cinkék, és csurik jártak a fekete napraforgóra, meg dióra, de a napi fél liternyi adag így is elfogyott. Délutáni pillanatkép a madáretetõ környékérõl, az ablakból nézve: Link Széncinke: Link Link
Aki mindig, mindenütt ott kell hogy legyen : Link Link

A napokban, az egyik teleltetésre bevitt kaktusz kivirágzott a mûhely ablakában: Link Link

Kérdezni is akartam, hogy mi van a kezében. Elõször répára tippeltem

És egy mosolygó, sört osztogató felhõcske: Link