Bioszféra

Noli hát igen, a felvágottakat nulla vagy alacsony hústartalmuk miatt sosem kedveltem
Sztem egészséges embernek egy szép darab egyben-sült hús nem árt meg de alkalmanként elmegy tábortûzön pirított kolozsvári/kolbász/hagyma

kenyérre csepegtetve persze a kenyeret is megpirítva (a képen az én adagom, kákabélû kölkeim feleannyit esznek ilyesmibõl, inkább a tasakos félkész vackokkal tömik magukat)
Nem mellesleg bogarat ültettél a fejembe... egyszerûbb asztalos barkácsolás helyett "önfejlesztõ-bioetetõt" azaz pár szál napraforgót ültetni a lábas-madáretetõnek szánt helyre Helyigénye nem sokkal nagyobb, viszont anyag- és munkaigénye minimális Noli köszi a tippet

Egylábúnál érdemes a lábra legalább 120-140cm magasra kiálló, felmászást akadályozzó "tüskéket" rakni, hogy semmiképp ne mehessen fel rá cica. Ez lehet akár pár deszkalap, amellyel körbeveszed a gerendát, a deszkalapba belülrõl belevert 100-as szegekkel, vagy belefúrt lyukakba illesztett tiplipálca-darabokkal, ilyesmivel, ami akad a sufniban otthon. Ahogy a gyümölcsfa törzsére ragasztót kennek a felmászó hangyák ellen, ez is véd a felmászó macska ellen. :-)Mindenképp olyan helyre is kell állítani, ahol nem tud fáról, kerítésrõl, tetõrõl se ráugrani a cica. Ha nekem kéne csinálni, akkor körbeültetném alacsony, sûrû, tüskés cserjével (mondjuk vörös levelû díszborbolyával), az abszolút biztonságossá teszi. Az etetõ meg tölthetõ messzirõl is mondjuk egy félbevágott mûanyag csõ segítségével. Szotyit meg legolcsóbban takarményboltban lehet venni, míg mondjuk Fressnapfban 500/kg, a takarmányosoknál max 150/kg.

Nem tartom kizártnak, hogy azzal, hogy tiszta húsárut eszel, kevesebbet ártasz, mint a mindenfélébõl összetákolt gyári felvágottakkal tennéd. A fokhagyma-hagyma meg amúgy is kiváló egészségmegõrzõ holmi, talán ellensúlyozza a zsírtartalmat is némiképp. Amíg még ettem húst, az utolsó dolog, amit "letettem", a kolozsvári szalonna volt (felvágottat soha életemben nem ettem meg), ma már nem tudnám megenni, de az illatát imádom.

Régóta tervezgetem egy "klasszikus egylábú" madáretetõ összeütését, de idõ kellene hozzá a talán nem is olyan fontos egyéb hobbim között, melyek miatt minden évben halogattam elkészítését... maradt a kiszórás Pedig fotós szempontból valószínûleg ezer témát kínálhat egy nyüzsgõ etetõ. Netán még Noli-módra mókust is

Nem hinném, hogy a MME a pékek elleni összeesküvést tervezett volna ezzel a felhívással (nem csak az origón lehet vele találkozni):-)) Más lehet persze a gyakorlati tapasztalat. Lásd: a "dohányosok korábban halnak" és Churchill életkora közti ellentmondás. :-)
Az örvös nekem is kedves madaram, bár így télen innen a lakóteleprõl már elköltözik az a pár, aki itt szokott fészkelni.
A karvalyunk viszont egyre többet jár a házak közt, nemrég egy erkélykorlátról leskelõdött a szomszéd ház negyedik emeletén. Gondolom, elég éhes lehet szegénykém. Szép tojó, és már legalább 3 éve lakik erre. Szerdán, amikor Pestre mentem, a sztráda mellett egy szántó felett meg vörös vércsét láttam szitálni, nem túl magasan, talán pockászott.

Szerintem felesleges kiszórni a szotyit, ha benne van a tányérjában, könnyebb a tányért egy dróttal felaggatni, a madár simán kiszedi belõle, s így még biztonságosabb is neki, mint a földrõl szedegetve. Muterék a telken szoktak lábon hagyni pár napraforgót (ami dísznek van ültetve, illetve madáreledelnek késõbb), nincs annál helyesebb, mint amikor a kékcinke kapaszkoda lóg a tányéron és mûti ki a magot.

Csendélet uzsi elõtt, elõtérben zacsiban húsos töpi, hátul hagyma, fokhagyma webkameraszemmel

A kolozsvári szalonna-kolbász-kenyér gondolom felismerhetõ
Egyúttal felteszem a kertben még most is mindenfelé látható gombákat

Mindenfelé mindenféle méretben mennyiségben... sajnos nem tudom azonosítani õket, leginkább Hari korábbi képén láthatóakra emlékeztetnek. Kár hogy nem szeretem a gombát max. a pincecsiperkét eszem meg

Az biztosan örvös galamb , amelyik nyakán láttad a csíkot , a kedvenc galambom. A kenyérrõl meg csak annyit, hogy a legtöbb galambtartó adja a galamboknak, fõleg amikor fiókák is vannak. Én már gyerekkorom óta tartok galambot és kenyeret is kapnak, de még sohasem volt problémám belõle.

Noli OK THX
Eddig elegendõnek találtam a szotyikiszórást (NEM pirított hanem nyers, még nyáron félretett napraforgótányérokról morzsolva) a madzagra kötött szalonnát, "vérfürdõ" soha nem volt.
Lám a kenyeret a madártanosok is kiemelik, de akkor miért nem döglenek a kenyérrel etetett "repülõ patkányok"? (városi galambok)
Említett rigó vendégem is visszajár a kenyérmorzsáért, mint írtam ha tartósabban kint vagyok, elõkerül valahonnan és les amíg nem kap Hozzászokott a "potyához"?

Még annyit a kenyérhez: gyakorlatban szerzett rutinom szerint 2 kg liszt és 45 g élesztõvel három nagyobb kenyeret tudok sütni ami nekem 2-3 hétig kitart. Egyrészt nem eszem sok kenyeret, másrészt egyes kajákhoz (pld. tonhal) sajtot eszem kenyér helyett.
Viszont friss disznósajtot, kolbászt, jó kolozsvári szalonnát, töpörtyût csak friss kenyérrel és hagymával/hegyespaprikával lehet enni. Ilyenkor fogy rendesen a kenyér, de ritkán "csapok a lecsóba" mert szívem miatt nemigen lenne szabad ilyesmit ennem DE szeretem és egyszer élünk (nem mellesleg még egy évig az ötéves statisztikai mortalitási sávon belül vagyok) és imádom az ilyesmit nomeg a húst hússal, vegetáriánusoktól bocs, de ilyen vagyok kölökkorom óta.
A dokik mérsékletre intenek, nem eltiltanak, ha kívánom, lehet, de módjával. A legutolsó nyugdíjosztásnál egy hetvendekás friss disznósajtot ettem meg ebédre, majd uzsonnára 2-2 fej lilahagymával. "Odaát" vajon létezik ilyesmi?
Hálisten az étvágyam mindig is jó volt, ma is jó A szívmûtét után három héttel kiszöktem a szívkórházból és egy közeli házias kajáldában együltõ helyemben megettem három tál húsételt zöldkörettel persze. Az osztályos fõorvos és a vezetõ prof. valahogy megtudta, de csak annyi kommentjük volt, ha ennyire hiányzott a hús, hát rendben és ha nem érzem magam rosszul tõle, egészségemre Sõt a kávétól sem tiltottak csak mérsékletre intettek napi 3 csészéig. Sajna 6 személyes a kávékiöntõ, szinte észrevétlen lecsúszik naponta, persze pipa mellett (amit szintén nem helyeselnek, de ezt is belátásomra bízták) Az is lehet hogy "kísérletibõl" hagyják (benne vagyok egy tízéves amerikai-magyar kísérletben, rendszeres állapotellenõrzéssel) Kedves emlékem, amikor életre pofoztak mûtét után, megkérdezték hogy vagyok. Azt feleltem jól, de jobban lennék ha ihatnék egy kávét Lehet nem elhinni (tanuk vannak rá) pillanatokon belül megjelent látóteremben egy kis pohár feketekávé, amit úgy csepegtettek a számba a képembõl kilógó sok csõ miatt. Több mint negyven éve kávézom, szeretem A fizikai terhelés korlátozásait betartom, de az étkezési korlátokat nehezen... ki tudja mennyi van még hátra, addig legyek aszkéta? Anyósom többdiplomás telekszomszédja 47 évesen esett át bypass mûtéten, maximálisan ügyelt minden elõírásra, mégis elhunyt a negyedik év nyarán.

Kedves Noli, a tanácsaidat köszönöm, igyekszem betartani.

Az etetés alapszabályai

Fontos leszögezni, Magyarország környezeti állapota még alkalmas arra, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet.

Ha mégis belevágunk, a madarak érdekében fontos figyelembe venni néhány alapvetõ szabályt.

* Csak télen etessünk - Nyugat-Európa egyes országainak környezetállapot-romlása miatt az énekesmadarak állománya drámaian csökkent, ezért az ottani állatvédelmi szemlélet a madarak egész éves etetését támogatja. Hazánkban továbbra sincs szükség az egész éves etetésre, ami veszélyeket is rejthet: több megfigyelés is szól arról, hogy a széncinege-fiókák az etetõbõl vett napraforgót nem tudják megemészteni, a gyomortól a nyelõcsõig felgyülemlõ magoktól megfulladnak.
* Rendszeresen töltsük föl az etetõt - Az etetést az elsõ tartós fagyok, a hó vagy ónos esõ megérkezésekor kezdjük el, és a tartós fagyok megszûntéig folytassuk. A madarak könnyen megtanulják, hogy etetõnk megbízható táplálékforrást jelent, ezért ha megbízhatatlanul pótoljuk az eleséget, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. A kis testû madarak tartalékai a -10 Celsius-fok alatti hidegben csak arra elegendõek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát
* Tegyük az etetõt macskabiztos helyre - Igazán sokkoló látvány, amikor a madarak segítésére kitett etetõ egyik pillanatról a másikra vérfürdõ színterévé változik. Mint minden állat, evés közben a madarak ébersége is csökken, az etetõt ezért csak olyan helyre - ablakpárkányra, ágra, állványra - tegyük, ahol nem éri el a környék macskája
* Ne adjunk sózott, pirított csávázott, kémiai és adalék anyagokkal kezelt eleséget - A legfontosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú fekete napraforgó (olcsóbb és magasabb olajtartalmú, mint a csíkos fajták), amibe érdemes apró szemû magvakat: kölest, muhart stb. keverni. Az állatkereskedésekben, barkácsáruházakban kapható pintyeknek és hullámos papagájoknak szánt magkeverék is megfelelõ. A lényeg: nem sózott, nem pirított mag legyen, és ugyanez igaz az állati zsiradékra, szalonnára is. A faggyú, illetve a cinkegolyó vagy a lágy sajt és az alma is jó megoldás
* Kenyeret, morzsát soha - Soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják

(A Magyar Madártani Egyesület ajánlásai alapján)
forrás: [origo]

Noli nem vitatom, eddig galamboknál volt tudomásom errõl (bár sok városban kenyérrel etetett galamb látszólag megússza, de sokan vannak fene tudja melyik éli túl).
Kenyereimhez magyar 45 g-os kockaélesztõt használok. Kilós kenyérhez eleinte recept szerint 25 g-ot adtam de a tészta rendre "túlkelt" kidagadt a formából és lefolyt, odaégett az oldalán, ezért már jó ideje a 45 g cca. 1/3-át kb. 15 g-ot teszek 65 dkg liszthez (2,5 dl ml vízben) ehhez három csipet sót, öntök hozzá teáskanálnyi citromsavat (állítólag ez is segít a kelésben) és izesítõnek egy kisebb diónyi sertészsírdarabkát. Nagyon finom, tisztességesen megkelt, zsírban sült lángos illatú kenyér keletkezik a 3,5 órás sütõprogramon és mint írtam sokáig eláll, megszikkad, de nem szárad keményre és nem penészedik.
A morzsákat illetõen eddig nem vettem észre hogy ártott volna eddig a rigónak melyrõl felismerni vélem hogy ugyanaz járogat vissza morzsát lesni

Ha van élesztõ a kenyeredben, akkor sajnos az nem jó a tollasoknak. :-( Ha élesztõ nélküli kenyeret sütsz, akkor OK.

Hasonló jókat kivánok, Akela! A verebek, mezei verebek évek óta elfogyasztják a piritott morzsát, a cinke inkább csak a napraforgómagot szemezgeti, akárcsak az ökörszem.

Noli egyszerûen nem találok szavakat a videókra

Kosakiss üdvözöllek, jó napot, jó kedvet Morzsa: saját sütésû kenyér morzsájával szerzett eddigi tapasztalatom alapján írtam az elõzõeket, pirított kenyér héjával nincs tapasztalatom.
Józan eszem azt súgja, nem árt ez se a madaraknak, de csak lelkes laikus vagyok, úgy vélem madarász/galambász fórumkollegák ismeretei/tapasztalatai/ajánlásai a mérvadóak

Még két videó: Link
Link

A piritott kenyér (fõleg a héj) apróra tört morzsája kevésbé ártalmas?

Noli megnéztem, aranyos és panelfalon szokatlan látvány az "urbanizálódott" mókus. várom a folytatását
Azt vélem, ez is egy jel, a Természet nem hagyja magát
Csak nehogy halálos párviadalra keljen Ember és Természet. Lehet hogy az Ember megnyerhet néhány csatát de a háborút mindenképp el fogja veszteni a Természettel szemben, mert a Természet szívós évmilliárdok óta türelmesen elvisel minden csapást, az ember csak a része, akár az emberi szervezetben élõ baktériumok. Tág hasonlattal az ember a Természethez mérve csak egy baktérium, amely azt képzeli, fölötte áll minden élõnek mert gyorsan szaporodik és könnyen alkalmazkodik/mutálódik ezért semmi nem állhat neki ellent tehát legyõzhetetlen. Csöppnyi baktériumeszében fel se merül, túlszaporodása és ezzel járó károkozása bármely egészséges élõ szervezetben védekezõmechanizmust indít be, mely idõvel elpusztítja

Noli házigalamboknál hallottam errõl a "kenyérmorzsa-felfúvódásról". Morzsáról jut eszembe továbbá, hogy kicsi koromban egy sorsára várakozó karácsonyi ponty döglött meg vödrében mert morzsával etettem és felfúvódott tõle. A saját kenyerembõl keletkezett morzsát a fûbe szórtam rovaroknak, ahonnan a rigó "magától" csipegette fel, eddig nem lett baja még a külön neki szórt morzsáktól sem (feltéve hogy nem újabb és újabb rigó jön elpusztulni, bár lentebb említettem egyes jegyeirõl felismerni vélem õkelmét, sztem ugyanaz a rigó) Úgy vélem azért mert nem "bolti" kenyér. Te is sütsz kenyeret, bizonyára tudod, a csak élesztõ/só hozzáadásával sütött házikenyér "kenyérebb kenyér" mint a bolti Kevés kenyeret eszem, gyakorlati tapasztalatom hogy saját sütésû kenyerem akár egy hétig eláll, nem erjed, nem penészedik, levegõn hagyva szárad és nem kiszárad, de nem keményedik ehetetlenné. A "gyári" technológiával készült kenyér csak frissen finom, egy napig még "normális", de nejlonzacskóban, kenyérdobozban tartva két nap után nyúlósan pimpósodik, fehér penész jelenik meg belül felvágatlan területen is (persze családban hamarabb elfogy minthogy ezeket a "tüneteket" észrevennék) kintfelejtve pedig órák alatt ehetetlenül csontszáraz lesz. "Boltit" nem is kap egy madár sem, bekeverem Tomi kutya ételébe. Mivel azt vélem, ugyanaz a rigó jár vissza, úgy néz ki eddig nem lett baja tõle.
Úgyis jön a madáretetõs korszak, valszeg akkor a szotyira, szalonnára, madárkalácsra megy rá
Kenyérhez: "rámszáradt" kenyérrel történt próbálkozások során úgy vettem észre, a bolti kenyér sokkal lassabban puhul fel vízbe téve, a saját kenyér szinte azonnal. Ha pedig mikróba (vagy lefedett fazék alján vízbe tett tányéron) téve "puhítjuk", a bolti kenyér megpuhul de csak pár percig ehetõ, kihûlve szívós lesz mint a derékszíj. Tapasztalatom szerint az ily módon felfrissített házikenyér jó ideig ehetõ marad lehûlés után is.

Megint visszajött a mókusunk, már megtalálta a madáretetõt, ette a szotyit, fogva a kezecskéiben a magot, közben a macsek idebenn az ablakban üvöltve nyávogott, ütögette az üveget, de a mókust egy cseppet se zavarta. :-) Lesz még videó, majd linkelek. Iszonyú aranyos volt 20 centirõl figyelgetni a mókust! Asszem, ha így oda tud menni az etetõhöz (fenyõfa-párkány-fal-párkány-fal-etetõ, tehát simán tud mászni a fal rücskeibe kapaszkodva :-))
A macskám azóta is üvöltözve keresi, hogy hol van, és abszolút nem zsákmánynak nézheti, teljesen másképp nyávog, mint a madarakra, vagy rovarokra szokott. Tuti haverkodni akarna :-))

Madárnak kenyérmorzsát ne adj, megerjed a begyükben és belepusztulhatnak. :-( Rigónak almával lehet kedveskedni legjobban, illetve levesben fõtt zöldségekkel.

B.hópihe a legutóbbi napokban többfélét is láttam
- "tarka tucatgalamb" nagy csoportokban bár lehet hogy valahová tartoznak mert egy csapatba összeállva távoztak
- a nyakán fehér gyûrût (távcsõvel nézve fej-begy irányú hosszanti fehér csíkokból áll össze a gyûrû) viselõ fajtából
- lilásan irizáló tollazattal de majdnem monokróm acélosan kékesszürke színben néhányat
- "bandákba verõdött" fiatal gerléket melyek általában elkülönülnek, de most laza 6-8 fõs csoportokban ültek egymás közelében többnyire a drótokon, ha egy elindult valahová, a többi követte
Viszont ma reggel "házirigóm" kivételével nem láttam se galambot se más madarat, talán mert T lement 1°C közelébe
"Házirigóm" egy élelmes feketerigó, "aki" felfedezte és vélhetõen megtanulta hogy az abrosz morzsáit a fûbe rázom. Ha kilépek a házból szinte háziállat módjára valahonnan elõkerül, a közelembe reppen egy cserjére, mozdulatlanul ül, csak mozdulataimat lesi. A rigók többsége nem fél, de ez feltûnõen "kiszúrt magának", amit én még "jutalometetéssel" erõsítek is Felismerem, mert "szorossá vált" kapcsolatunk alapján bátran állítom egy madáron is felismerhetõk egyedi külsõ- és személyi/viselkedési jegyek, melyek a többi fajtársától megkülönböztethetõvé teszik. Annyira nem fél, néha azt várom mikor repül rám (említettem, idén nyáron a kerti asztalra toppant elém egy rigó, fejét forgatva néhány pillanatig kíváncsian nézegetett és elröppent)

Itt a videó: Link
:-)))

Megint itt járt a mókus :-)) Mászott a szúnyoghálón, sétált a párkányon, aztán a falon, majd átugrott a bangitára. Itt van még a fenyõkön, tettem ki neki pár szem diót, hátha visszajön. Ha nem, akkor meg feleszik a cinkék. Videóm van róla, majd berakom a linket, ha felpakoltam tecsõre.

Sokan várják a havat. Én nem. Mindenesetre holnap megjavitom, megigazitom a madáretetõt a kertben (hogy a cicáink ne férhessenek hozzá). Két megtisztitott odu is várja a madarakat.

Mai élmény: reggel az uram ül a kisszobában, amikor észrevesz egy sötét árnyat a szúnyoghálón kívül. Alaposabban megnézve az árnyat, kiderült, hogy van neki hosszú, lompos farka, a színe meg vörösesbarna - szóval mókus. :-) Mókuska fel-le szaladgált párszor a szúnyoghálón, majd ahogy jött, el is tûnt - valószínû visszaugrott a fenyõre, ami az ablak elõtt áll. :-)

Szia ! Milyen nagy testû galambokat látsz ?

Bizony, nagy esély van az országos fehér Karácsonyra.

Hát nem tudom mi lesz. Csodaszép tiszta ég van, melegen süt a Nap, szél nincs, kifejezett "kirándulóidõ", jártam egyet a Duna-parton. Mindenfelé vízimadarak, fõleg kacsák úszkálnak búvárkodva szorgalmasan, mintha tavasz lenne. Dögkeselyûnek beillõ méretû legyek sokasága sütkérezik sokfelé, de egyébb szárnyas rovarok is szép számmal. Több fekete katicafélét láttam két narancsszínû pettyel. A macska kutyamód végig elkísért (fura macskaszokás, eddig minden macskám velem jött sétálni olykor igen messze ha a Duna partján mentem végig) elkísért. Megfigyeltem ahogy "rámozdul" egy pocokfélére. Hirtelen méterekre elrohant mellõlem, csodáltam is fülét mindaddig, amíg rá nem jöttem hogy nem zajra figyelhetett fel a zajtompító sûrû aljnövényzetben, hanem a fû mozgására. Nem rohanta le, lelapult egy mozgó fûcsomó elõtt és amikor láthatóvá vált a fû mozgatója akkor ugrott neki, de sötétes kis rágcsálóféle idejében visszabújt járatába. A környék minden kertjében hatalmas vakondtúrások sorjáznak mindenfelé, nagyon dolgoznak a "kis kertészek", tán nem is csoda, sok giliszta szambázik szerteszét. Megjavítgattam a kerítést (a cserjék lefeszítettek pár díszlécet) egyúttal végignéztem fáimat. A gyümölcsfákon mintha friss zöld rügyek jelentek volna meg (eddig nem láttam rajtuk) ha ezek hirtelen hidegtõl lefagynak...

Mi már tudjuk... Vajon õk is..?
Márminthogy nemsokára átveszi az uralmat a csikorgó fagy.

Azonkívül hogy hihetetlen szép idõ van, szabad levegõn ruházatot átmelegítõ, ablak mögött majdnem égetõ napsütéssel (odakint csak árnyékban érezhetõ a hûvös) zöldell minden, a talajon friss, újnak látszó fûcsomók keltenek feltûnést. A "Hari-féle" gombák jól érzik magukat, nagy csoportokban láthatók mindenfelé, gyönyörûen gyarapodnak, szinte kedvet érzek leszedni õket, ha szeretném a gombát, meg is tenném, így csak hagyom kõket, de valahogy nem fogynak, a meglévõk egyre nagyobbak, és újabb csoportok jelentek meg A gerlék különösen bandáznak, de megjelentek az "eltûnt" nagytestû galambok is

Hát itt nálam így dec. 10-én csodálatosan nyílnak sorjában a rózsák, a leanderek is bimbóznak , gyönyörû a hó és hideg helyett kárpótlásként.

Noli

A vadpulykák fákon alszanak:
Link
Link

De akad tyúk is:
Link
Link
:-)))

Hát én is murisnak találtam a látványt, el is nevettem magam, rögvest kaptam is egy kõkemény barackot a fejemre
Még ma is elfog a röhöghetnék ha felidézem az eperfa ágain kuksoló nyakát nyújtogató fejét forgató megriadt tyúkhadat, sokan voltak, tele lett a fa velük A háziak megrázták, megcsapkodták de a tyúkok annál inkább ragaszkodtak a fához, ott maradtak reggelig. Büntetésbõl másnap reggel a tyúkokat megelõzve kellett felkelnem és megszámolni õket, megvan e mind (elvégre nem voltak zárt biztonságos helyen, ha a róka nem is, de menyét/görény hozzájuk férhetett volna)

Igen, õrá gondoltam én is :-)
Láttam már pár virágot rajtuk a városunkban lévõ cserjéken is, de csak 1-2 darabot, tehát nem virágba borult, csak kilesett a bimbói mögül. :-)

Igen. Link Link

A téli jázmin az a sárga, apró virágú futóféle cserje, ami január végétõl szokott nyílni?

Hát mit csinálsz ott délnyugaton, te "krucifiksz kölyök"? Innen Link kell megtudnom? 05:15-tõl kezdõdik...

Nálunk a téli jázmin borult virágba, szó szerint, elég sok virág nyílik rajta. Azt hitte bizonyára, március közeleg.

Jah,az a tipikus "csak még öt percet"

Aranyosak lehettek a fán :-)) Azért az ösztön az ösztön.

Áki talán kicsit még "visszaaludt"
Tegnap a reggeli félsötétben a korábban már említett, örökké perlekedõ, gerlét is megkergetõ kötekedõ rigó csinált valamiért hangos ribilliót "lakófáján". Lármázása közben négy madár is kiröppent a lombok közül és a közeli drótokra telepedtek, felfújták magukat, szemlátomást tovább aludtak. A teraszon pipáztam kávéztam közben néztem õket, nem mozdultak amíg világosabb nem lett. Lehet hogy õk is csak lazítottak, nem aludtak
Ui: persze nehéz eldönteni alszanak vagy éberen szunyókálnak. Kölökkoromban vidéken nyaraltam, ahol tyúkokat is tartottak szabadon. Álló nap szanaszét kószáltak, de minden este sötétedéskor szépen hazajöttek és felballagtak a tyúklétrán az ólba (rókaveszély miatt lábakon állt). Ekkor rájuk csukták az ajtót reggelig. Én kíváncsi voltam, milyen az amikor alszanak, rájuk nyitottam az ólajtót. Csendben ültek a rudakon, nem is mozgolódtak, szemlátomást aludtak, de hirtelen az egész társaság élén a kakassal nagy robajjal kirebbent hogy a létrával együtt feldõltem, õk pedig egytõl egyig "felgallyaztak" a tyúkól mellett álló eperfára. A háziak sokáig próbálták lecsalogatni õket, de a tyúkok makacs tyúkeszükkel csak ottmaradtak, hajnalig ott aludtak az eperfa lombjai között

Biztos csak szundított egyet,vagy meditált..

Reggeli történetke: hét óra tájt éppen friss kávét fõztem, közben kipillantottam a konyha ablakán. A vakondtúrások megint szaporodtak és egyre nagyobbak, némelyik már felfordított vékányi méretû. Az egyik tetején megpillantottam egy fekete tömeget. A borult idõ és reggeli félhomály miatt az ablakon át nem láttam jól szabad szemmel mi az, vakondra gondoltam. Ha kimegyek megnézni, elriasztom hát a 7x50-es, fényereje miatt terepre éjjel is jól használható binoklival lestem meg. Egy sárga csõrû fekete tollcsomó gubbasztott a túrás tetején. Teniszlabdává felfújt tollazattal ült és mozdulatlanul nézett maga elé, emberi beleérzéssel teljes apátiában mint aki semmivel sem törõdik. Olykor megmozdult körbelesett ami nem árt, mert a Cira cica nagyon jó vadász. Emiatt már azon gondolkodtam, lehet hogy talán beteg rigó, kimegyek mielõtt a macska felfigyel rá, behozom, bár nem tudtam hová teszem, kalitkám nincs, mindegy, majdcsak eszembe jut valami megoldom. Percekig lestem õ percekig gubbasztott mozdulatlanul, behúzott fejjel, tollazatában szinte elbújva. Amikor elszántam magam hogy behozom (átmeneti szállásnak a rácsos, kalitkaszerû macskahurcolóra gondoltam, aztán szerzek rendes kalitkát vagy elviszem állatorvoshoz nála hagyom) A betegnek látszó mozdulatlan rigó hirtelen feléledt, teljes testhosszában "kinyúlt rigóméretre" és jellegzetes gyors futásával elszaladt vagy két méterre, felkapott egy kétségbeesetten tekergõzõ földigilisztát és elrepült vele. Nagy kaland
Ui: féltettem a rigót mert valahány macskám volt, több madarat is sikeresen megfogtak szemem láttára, nem egyet "röptében csapva le mint a magaslabdát" ha a bolond madár elég alacsonyan repült. Nem gyönyörködöm benne, tán kegyetlen dolognak tartják a "széplelkek" hogy hagyom (a Természet rendje nem?) de a zsákmányára lecsapó macska látványa ugyanolyan lenyûgözõ mint bármely más ragadozásból élõ állat zsákmányszerzése, jóllehet az ember sajnálja a préda halálos vergõdését, de ez van, nem alattomos csapda, nem biztonságos távolról gyilkoló lõfegyver, az erõ és ügyesség dönt szemtõl szembe. Pár éve kedvencem, néhai Micó Kandúr elkésve felreppenõ nagytestû galambot is képes volt mancsával leütni a levegõbõl, verebet pedig rendszeresen fogott. Egy ilyen alkalommal egyet épségben, tollát sem felborzolva élve odahozott szájában és "átadta" nekem - leülve "várta" hagyta hogy kivegyem szájából a madarat. A pimasz veréb viszont azonnal belecsípett ujjamba, bátorsága jutalmául elengedtem, a bolond ahelyett hogy világgá menekült volna, egy közeli bokor sûrûjébe röppent, ahonnan Micó gond nélkül pillanatok alatt kipiszkálta de már nem hozta oda nekem, helyben megette. A mostani Cira cica nõstény de õ is kitûnõ vadász, minden mozgót elcsíp, legyen az rágcsáló vagy madár. Pár napja történt, a legnagyobb hízelgés/dorombolás/törleszkedés közepette hirtelen elrohant a közeli bokor sûrûjébe és kihozott onnan egy élõ verebet, de ott helyben megette, volt okom félteni ma reggel a sérültnek vélt rigót
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet

Nincs mit! :-)

Oké, köszönöm!

Szerintem tutira!