Bioszféra
Nekem már egynéhányszor meggyûlt a bajom a kullancslégygyel,nem felejtõs emlékek.Elõször a konyhaablaknál fészkelõ fecskék hozták be.Aztán késõbb gombázás közben támadtak ránk,legutóbb pedig Bánkúton,a talin találkoztam egy példánnyal,de tõle viszonylag könnyen megszabadultam,mivel a kézfejemen landolt nemigen tudott miben kapaszkodni,így egy fricskával megúszta a dolgot. 
_________
Ehun vannak a katicák:
Link Link Link Link Link Link Link Link
Iszonyat hogy nyüzsögtek.Repültek,szóval nem tömörültek valahová.Igazi rajzás volt a szó Hitchcock-i értelmében.3-5-ösével söpörtük magunkról õket,nekem a szemembe repült egy,pedig optikás vagyok,a páromnak meg a szájába..

_________
Ehun vannak a katicák:
Link Link Link Link Link Link Link Link
Iszonyat hogy nyüzsögtek.Repültek,szóval nem tömörültek valahová.Igazi rajzás volt a szó Hitchcock-i értelmében.3-5-ösével söpörtük magunkról õket,nekem a szemembe repült egy,pedig optikás vagyok,a páromnak meg a szájába..

BB szerintem elegáns és célszerûen "kialakított" jószágok
Még tavasszal lõttem igen hasonlót Link Pók-csáprágókról (Noli-chelicera
) ennél a pókfajnál sikerült elõször néhány közeli képeket csinálni míg meg nem unta) A Képtárba is feltettem de ettõl már én is viszolygok némileg
GRAT a képeidhez 
Ui: T. fórumkollegák jöhet a "vízparti" (Noli terminus) pókpáros sorozata? Nomeg amikor két kaszáspókot szinte egyszerre "intéz" el egy átlagpók? Egy újabb "meglasszózott" hangyát, ezúttal királynõt? (korábban tettem fel hasonló képet, azon mellsõ lábait béklyózta meg feje felett átugorva, most csak a csápok ragadtak össze)




Ui: T. fórumkollegák jöhet a "vízparti" (Noli terminus) pókpáros sorozata? Nomeg amikor két kaszáspókot szinte egyszerre "intéz" el egy átlagpók? Egy újabb "meglasszózott" hangyát, ezúttal királynõt? (korábban tettem fel hasonló képet, azon mellsõ lábait béklyózta meg feje felett átugorva, most csak a csápok ragadtak össze)
Annyiban eltaláltam, hogy ez is, az is farkaspók. Nem sok, de ez is valami.

OK. Igazad van. (De azért, akinek sajnos nincs magyar neve, annak nem írom magyarul...)
Mai termés, Látóhegy állományfelmérésbõl:
Link
Az elején lakótelepi mogyorófa Vibidia duodecimguttata lakói.
Link
Az elején lakótelepi mogyorófa Vibidia duodecimguttata lakói.
Vagyis réti farkaspók. Írjuk inkább magyarul, az állatvilágban kevésbé jártasak számára valószínûleg így érthetõbb, jobban megjegyezhetõbb. Ilyen fórumon én is inkább magyar nevet használok.
Szongáriai ilyen: Link
Jóval szõrösebb :-) Meg nagyobb is, és alföldlakó. Vác talán nem annyira sík. :-)
Jóval szõrösebb :-) Meg nagyobb is, és alföldlakó. Vác talán nem annyira sík. :-)
Õ egy Hogna radiata lány. Nem eszik embert. :-) A fotóid viszont iszonyú jók!!!
Nézegettem képeket a neten. Amit írsz, annak teljesen más a mintázata mint az enyémnek. Ezen a képen jobban látszik:
Link
Link
Szerintem szongáriai cselõpók (Lycosa singoriensis). Egyszer én is láttam a Szõlészeti Kutatóintézetben a sorok között.
A katicák iránt érdeklõdõknek ajánlom a csehek kiváló oldalát, a biolib.cz-t, ahol persze nem csak katica akad:
Link
Link
A kétpettyes (Adalia bipunctata) is sokféle mintát viselhet, ámbátor jóval kisebb változatossággal, mint a harlekin. A legfontosabb megkülönböztetõ jegye: kb fele akkora.
O a harlekin, o a kétpettyes, ha arányában akarjuk nézni.
A kétpettyes fekete véltozata fekete alapon 4 piros pettyet visel, e pettyek közül a két "felsõ", amlyik a katica feje felõli végén van, kihúzódik egész a szárnyfedõ széléig. A hasonlóan fekete alapszínû harlekin, amellett, hogy nagy, még abban is különbözik, hogy a pettyei a szárnyfedõ szélét NEM érik el.
Képeken:
A kétpettyes fekete változata: Link
A kétpettyes piros változata: Link
A harlekin fekete, 4 pettyes változata:
Link
Link
Kicsit hasonló a még kisebb Brumus quadripustulatus is:
Link Jól látható, hogy neki teljesen fekete az arca.
O a harlekin, o a kétpettyes, ha arányában akarjuk nézni.
A kétpettyes fekete véltozata fekete alapon 4 piros pettyet visel, e pettyek közül a két "felsõ", amlyik a katica feje felõli végén van, kihúzódik egész a szárnyfedõ széléig. A hasonlóan fekete alapszínû harlekin, amellett, hogy nagy, még abban is különbözik, hogy a pettyei a szárnyfedõ szélét NEM érik el.
Képeken:
A kétpettyes fekete változata: Link
A kétpettyes piros változata: Link
A harlekin fekete, 4 pettyes változata:
Link
Link
Kicsit hasonló a még kisebb Brumus quadripustulatus is:
Link Jól látható, hogy neki teljesen fekete az arca.
Szép jó estét!
Én is láttam egy (1) túl pöttyös katicát a tyúkól falon.Délután felkerekedtem a kerékpáromra, de majd megszálltak vmi.fekete muslincák, rengeteg kering itt most.
Nemrégen meg egy gyors járású helikopter húzott Szentes-Szeged irányából KKhalas felé.Olyan Mac-Douglas (megdöglesz) féle, nem biztos hogy mentõs volt, mert karcsú farka,meg olyan 2 személyes lehetett.(poli-tikus hordozó...)
Én is láttam egy (1) túl pöttyös katicát a tyúkól falon.Délután felkerekedtem a kerékpáromra, de majd megszálltak vmi.fekete muslincák, rengeteg kering itt most.
Nemrégen meg egy gyors járású helikopter húzott Szentes-Szeged irányából KKhalas felé.Olyan Mac-Douglas (megdöglesz) féle, nem biztos hogy mentõs volt, mert karcsú farka,meg olyan 2 személyes lehetett.(poli-tikus hordozó...)


Érdekes a téma, és elbeszélgethetnénk még sokat ezekrõl a dolgokról.
A második bekezdésedben leírtakkal egyetértek nagyjából, bár a "kisördög" azonnal mondatna velem néhány hozzáfûzést, cáfolat-féleséget, de ez már annyira nem a bioszféra témája, hogy inkább elhallgattatom ezt a bizonyos patás jószágot.
(Fürdõköpenyemet nem tudnák felvenni, mivel nem használok, ettõl függetlenül villámgyorsan kivagdalnám a kedves kis maláj csapatot....
)
A második bekezdésedben leírtakkal egyetértek nagyjából, bár a "kisördög" azonnal mondatna velem néhány hozzáfûzést, cáfolat-féleséget, de ez már annyira nem a bioszféra témája, hogy inkább elhallgattatom ezt a bizonyos patás jószágot.
(Fürdõköpenyemet nem tudnák felvenni, mivel nem használok, ettõl függetlenül villámgyorsan kivagdalnám a kedves kis maláj csapatot....

Már elengedtem, majd legközelebb fotózok.
Közben rákerestem a google oldalon és ott is európai fajként említik a 2 pettyest, közeli rokona a hazánkban leginkább ismert 7 pettyesnek.
Ez a katicabogár ügy engem is megfogott.
Közben rákerestem a google oldalon és ott is európai fajként említik a 2 pettyest, közeli rokona a hazánkban leginkább ismert 7 pettyesnek.
Ez a katicabogár ügy engem is megfogott.

Ha a 2 pettyes ( Link ), akkor ne bántsd, húzódik be telelni õ is. Fotózd le, oszd meg velünk, az a biztos. Gyõrben még nem láttam harlekint, de "bármikor" felbukkanhat.
Találtam a lakásban egy 2 pettyes katicabogarat.
Harlekin?
Ha igen, akkor tudom a dolgomat!
Harlekin?
Ha igen, akkor tudom a dolgomat!
Gyönyörû szépek! Köszönjük, hogy elhoztad nekünk a Zemplént! Varázslatosak a színek, a szalamandrához meg gratulálok!
"Az õshonosságról pedig úgy vélem, hogy az évmilliók során rengeteg õshonos faj pusztult ki új, agresszív betolakodó fajok megjelenése miatt. Majd miután idõvel ezek váltak uralkodóvá, beleépülve az ökoszisztémába, a késõbbiekben ezek váltak "õshonossá", és az õket kiszorító, más fajok pedig jövevény fajjá. Ezzel azt szeretném mondani, hogy amit most mi õshonosnak gondolunk-tartunk, az valamikor (akár klimatológiai okok miatt is) egyáltalán nem számítottak õshonosnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem értek egyet a jelenkori õshonos hazai fajok-fajták védelmével!" - írod.
Ezzel igazságokat mondasz, csak nem a jelen helyzetét. A migrációk, amelyek a klímaváltozások, geológiai változások stb. okán alakultak MAGUKTÓL, nem hasonlíthatóak ahhoz, amit az ember a földtörténet idõskáláján nézve egyetlen nanoszekundum alatt terjeszt itt-ott. Míg a természetes változások során a helyzet fokozatos átalakulása vezetett egy populációcseréhez, addig mi kész tények elé állítjuk a helyieket a behurcol fajokkal. Hogy a Te példádnál maradjak, nem biztos, hogy mosolyognál, ha este munkából hazaérve azt látnád, hogy egy kedves maláj család ül a nappalidban és eszi a vacsorádat a Te fürdõköntösödben és papucsodban.
Nem túllihegés! Csupán arról van szó, hogy az az életmód, amelyet ma az emberiség folytat, nem kivihetõ, középtávon sem. A fejlõdés eljutott egy olyan pontra, ahonnan két út van: vagy iszonyúan visszafogni magunkat és megmaradni kultúránkkal, szellemi kincseinkkel együtt; vagy mindenféle vérengzések, éhínségek, betegségek stb. miatt szépen kipusztulni. Lehet, hogy lesznek csoportok, akik túlélnek, de nem marad meg mindaz a kultúra, amit létrehoztunk. Ezt kell észrevenni. Leginkább nekünk itt Európában, Amerikában, élelemel-vízzel-villannyal-lakhelyekkel ellátott életmódban létezõknek, akiknek van bõven mirõl lemondani a fajunk fennmaradása érdekében. Ha nem tudjuk egységként szemlélni a világot, nem fog sikerülni.
Ezzel igazságokat mondasz, csak nem a jelen helyzetét. A migrációk, amelyek a klímaváltozások, geológiai változások stb. okán alakultak MAGUKTÓL, nem hasonlíthatóak ahhoz, amit az ember a földtörténet idõskáláján nézve egyetlen nanoszekundum alatt terjeszt itt-ott. Míg a természetes változások során a helyzet fokozatos átalakulása vezetett egy populációcseréhez, addig mi kész tények elé állítjuk a helyieket a behurcol fajokkal. Hogy a Te példádnál maradjak, nem biztos, hogy mosolyognál, ha este munkából hazaérve azt látnád, hogy egy kedves maláj család ül a nappalidban és eszi a vacsorádat a Te fürdõköntösödben és papucsodban.
Nem túllihegés! Csupán arról van szó, hogy az az életmód, amelyet ma az emberiség folytat, nem kivihetõ, középtávon sem. A fejlõdés eljutott egy olyan pontra, ahonnan két út van: vagy iszonyúan visszafogni magunkat és megmaradni kultúránkkal, szellemi kincseinkkel együtt; vagy mindenféle vérengzések, éhínségek, betegségek stb. miatt szépen kipusztulni. Lehet, hogy lesznek csoportok, akik túlélnek, de nem marad meg mindaz a kultúra, amit létrehoztunk. Ezt kell észrevenni. Leginkább nekünk itt Európában, Amerikában, élelemel-vízzel-villannyal-lakhelyekkel ellátott életmódban létezõknek, akiknek van bõven mirõl lemondani a fajunk fennmaradása érdekében. Ha nem tudjuk egységként szemlélni a világot, nem fog sikerülni.
Mennyire lett túllihegve, nem tudom mert csak az utsó egy-két hsz-t olvastam és csatoltam a magam véleményét kiterjesztve az egyéb invazív fajokra, melyekre nemigen figyelünk még pedig nagyobb mértékben befolyással lehetnek ökoszisztémánkra, gazdaságunkra. Ami egyes élõlények térhódítását illeti, nekem mindig A HUSZTI BETEGLÁTOGATÓK (Jókai Mór novellája) ugrik be, engedelmetekkel kivonatolom a lényeges részeket.
Huszt várát akkor erõs fészeknek tarták, s a kuruc vezér Rédey igen szerette volna, ha azt valahogy szépszerével bevette volna. Ostromágyúi Rédeynek nem igen valának, hadserege sem igen mérkõzhetett volna a Tallósy labanc kapitányéval, mivelhogy õ csupa lovassággal rendelkezett, emez pedig elegendõ muskétást tudott kiállítani a falakra. Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tõle venni. Egyszer Tallósy uram nagybeteg lett. Rédey egyedül egy hajdú kíséretében áthajtott Huszt várába. Beeresztették, ki tartott volna tõle, mikor egyedül jõ? Kérdezõsködék a beteg felõl, fölvezették hozzá, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá, mondá neki hogy félretéve minden pártvillongást, atyafiságos érzelembõl jött. Felajánlotta saját orvosát, Tallósy jóhiszemû engedélyével írt a fiának, másnap ott volt Rédey fia és az orvos, aki megvizsgálta a beteget, rendelt neki orvosságot. Akkor nem volt minden városban gyógyszertár, el kellett a szerekért futtatni Debrecenbe; elhozta Rédey uramnak egy ismerõse, aki ismét kocsissal, hajdúval érkezett meg. Tallósy uram betegsége azért csak ment a maga útján, Rédey uram pedig kifogyhatatlan volt úgy tudott ajánlani mindenféle gyógyírt, az pedig, valahány, annyifelé lakó sógornál, komájánál, keresztfiánál volt és azokat az illetõk mind maguk siettek elhozni, és személyesen gratulálni hozzájuk a beteg úrnak. A beteg pedig kezdte már magában számolgatni, hogy Rédey egy, a fia kettõ, az orvos három, öccse, bátyja, sógora, komája, keresztfia nyolc; annak mindegyiknek kocsisa, hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatók többen lesznek, mint maga a várõrség, mert valahányszor egyféle orvosságért elküldtek egyet csatlósai közül, azt mindig ott fogták az illetõ helyen, s kurucot küldtek vissza helyette. Valójában Huszt várát beteglátogatás örve alatt szépen elfoglalták tõle, aztán azzal csúfolta minden ember, hogy kikúrálták Huszt várából.
Sztem a novella tanulsága igaz minden természetes kialakult egyensúlyt megbontó élethelyzetre (környezetébe nem beilleszkedõ hanem azt kisajátítani akaró növény, rovar, élõlény túlszaporodása) Bocs a hosszért
Huszt várát akkor erõs fészeknek tarták, s a kuruc vezér Rédey igen szerette volna, ha azt valahogy szépszerével bevette volna. Ostromágyúi Rédeynek nem igen valának, hadserege sem igen mérkõzhetett volna a Tallósy labanc kapitányéval, mivelhogy õ csupa lovassággal rendelkezett, emez pedig elegendõ muskétást tudott kiállítani a falakra. Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tõle venni. Egyszer Tallósy uram nagybeteg lett. Rédey egyedül egy hajdú kíséretében áthajtott Huszt várába. Beeresztették, ki tartott volna tõle, mikor egyedül jõ? Kérdezõsködék a beteg felõl, fölvezették hozzá, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá, mondá neki hogy félretéve minden pártvillongást, atyafiságos érzelembõl jött. Felajánlotta saját orvosát, Tallósy jóhiszemû engedélyével írt a fiának, másnap ott volt Rédey fia és az orvos, aki megvizsgálta a beteget, rendelt neki orvosságot. Akkor nem volt minden városban gyógyszertár, el kellett a szerekért futtatni Debrecenbe; elhozta Rédey uramnak egy ismerõse, aki ismét kocsissal, hajdúval érkezett meg. Tallósy uram betegsége azért csak ment a maga útján, Rédey uram pedig kifogyhatatlan volt úgy tudott ajánlani mindenféle gyógyírt, az pedig, valahány, annyifelé lakó sógornál, komájánál, keresztfiánál volt és azokat az illetõk mind maguk siettek elhozni, és személyesen gratulálni hozzájuk a beteg úrnak. A beteg pedig kezdte már magában számolgatni, hogy Rédey egy, a fia kettõ, az orvos három, öccse, bátyja, sógora, komája, keresztfia nyolc; annak mindegyiknek kocsisa, hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatók többen lesznek, mint maga a várõrség, mert valahányszor egyféle orvosságért elküldtek egyet csatlósai közül, azt mindig ott fogták az illetõ helyen, s kurucot küldtek vissza helyette. Valójában Huszt várát beteglátogatás örve alatt szépen elfoglalták tõle, aztán azzal csúfolta minden ember, hogy kikúrálták Huszt várából.
Sztem a novella tanulsága igaz minden természetes kialakult egyensúlyt megbontó élethelyzetre (környezetébe nem beilleszkedõ hanem azt kisajátítani akaró növény, rovar, élõlény túlszaporodása) Bocs a hosszért

Szegény harlekin, egyik hülye ember betelepítette a másik meg elpusztítja, õk aztán tehetnek róla hogy betelepítették õket.
Én egy darabot nem láttam még, pedig ma is a kertben voltam vagy félórát, õket kutatva...
Nálunk ma már a településre is beszabadultak a harlekinok, én ilyet még nem láttam, százával mászkálnak a házfalon!
Nem tudom, hogy ismeritek-e a kullancslegyet. Na az még egy szörnyû állat, elég sok van belõlük is most az erdõkben. Az legalább õshonos. Amilyen agresszív, olyan védtelen is egyben szegény jószág: a velük való küzdelemben érti meg igazán az ember, hogy milyen hasznos is ez a felszabadult két végtag
Agyoncsapni mondjuk nem lehet, mint a bögöly/põcsik-féléket, de körömmel gyorsan el lehet intézni õket. Tegnap kinyírtam vagy ötvenet, az erdõ melegvérû állatai jönnek nekem egy sörrel
Nem tudom, hogy ismeritek-e a kullancslegyet. Na az még egy szörnyû állat, elég sok van belõlük is most az erdõkben. Az legalább õshonos. Amilyen agresszív, olyan védtelen is egyben szegény jószág: a velük való küzdelemben érti meg igazán az ember, hogy milyen hasznos is ez a felszabadult két végtag


Látom, azért ez a katica-kérdést sikerült erõsen túllihegni.... Nem gondolom, hogy -függetlenül az általuk okozott kártól- a magyar ökoszisztéma gyökeres változását fogják okozni.
Azért az õshonossággal kapcsolatban sok kérdés felmerül, és akár nagyon kellemetlen dolgokat is lehet feszegetni. Pl. az õshonos magyar kutyafajták háttérbe szorítása (ez is ember által történt-történik) miért nem kerül terítékre? Valljuk be: ma hazánkba a kutyákpopuláció 95 %-ának tartására semmiféle logikus magyarázat nincs. Ráadásul a környezetet szemeteli, különbözõ betegségeket terjeszt, nem is oly ritkán szó szerint gyilkol, megnyomorít. Ezen kívül a 99 %-a "behurcolt" fajta, semmi köze az õshonos kutyáinkhoz....
És akkor nem beszéltem még más fajoknál található inváziókról, amit elfogadunk, szemünket behúnyjuk és azt mondjuk, hogy ez természetes migráció.
Ad absurdum (és tényleg nem szívesen foglalkozom vele): a fekete rabszolgák ember általi Amerikába történt haszonszerzés miatti behurcolása is ilyen tevékenység volt. Csak azok nem katicák, hanem emberek voltak.... Most akkor hogyan is van ez az irtásos dolog? (Tudom persze: most meg fogom kapni, hogy a feketék betelepítése nem hozott magával káros vonzatokat. Erre pedig csípõbõl jön a válasz az ellenoldalról: kérdezzünk meg egy amerikai állampolgárt, vagy nézzük át az USA bûnözési statisztikáit....)
Azt azért szeretném leszögezni -mielõtt rám sütik a manapság oly divatos fajüldözõ-népírtó-náci, stb. jelzõket-, hogy ezek az eszmék messze állnak tõlem, leírni is csak azért írom példaként, hogy próbáljam egy kissé árnyaltabbá tenni a képet.
Az õshonosságról pedig úgy vélem, hogy az évmilliók során rengeteg õshonos faj pusztult ki új, agresszív betolakodó fajok megjelenése miatt. Majd miután idõvel ezek váltak uralkodóvá, beleépülve az ökoszisztémába, a késõbbiekben ezek váltak "õshonossá", és az õket kiszorító, más fajok pedig jövevény fajjá. Ezzel azt szeretném mondani, hogy amit most mi õshonosnak gondolunk-tartunk, az valamikor (akár klimatológiai okok miatt is) egyáltalán nem számítottak õshonosnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem értek egyet a jelenkori õshonos hazai fajok-fajták védelmével!
Persze, az ember pont a sokak által elítélt túlszaporodott, kizsákmányoló stb. magatartása miatt rengeteg -nagyon sokszor- káros tevékenységgel "szólt bele" ebbe a korábban jórészt természetes folyamatba, de könyörgöm, ha ez nem így lett volna, akkor most -minden (rengeteg) negatív tulajdonságunkkal együtt- nem tartanánk itt. Akkor pl. most nem pötyöghetnénk a klaviatúrán egymásnak és egy enter lenyomásával nem olvashatnánk egymás gondolatait. Az emberiség elképesztõ fejlõdése bizony óriási áldozatokkal járt-jár. Én is azt gondolom, hogy ezt az eszetlen kizsákmányolást a természet nem fogja sokáig tûrni. Abszolút egyetértünk, hogy pl. a túlnépesedéssel igenis foglalkozni kell, mielõtt a túlnépesedett populációnk éppen a túlnépesedés miatt fog összezuhanni, csak azt még eddig senki nem találta ki, hogy ezt -leszámítva a szélsõséges diktatúrákat- miként kell-kellene megoldani.
Visszatérve a harlekinre: ígérem, továbbra is el fogom taposni.
Azért az õshonossággal kapcsolatban sok kérdés felmerül, és akár nagyon kellemetlen dolgokat is lehet feszegetni. Pl. az õshonos magyar kutyafajták háttérbe szorítása (ez is ember által történt-történik) miért nem kerül terítékre? Valljuk be: ma hazánkba a kutyákpopuláció 95 %-ának tartására semmiféle logikus magyarázat nincs. Ráadásul a környezetet szemeteli, különbözõ betegségeket terjeszt, nem is oly ritkán szó szerint gyilkol, megnyomorít. Ezen kívül a 99 %-a "behurcolt" fajta, semmi köze az õshonos kutyáinkhoz....
És akkor nem beszéltem még más fajoknál található inváziókról, amit elfogadunk, szemünket behúnyjuk és azt mondjuk, hogy ez természetes migráció.
Ad absurdum (és tényleg nem szívesen foglalkozom vele): a fekete rabszolgák ember általi Amerikába történt haszonszerzés miatti behurcolása is ilyen tevékenység volt. Csak azok nem katicák, hanem emberek voltak.... Most akkor hogyan is van ez az irtásos dolog? (Tudom persze: most meg fogom kapni, hogy a feketék betelepítése nem hozott magával káros vonzatokat. Erre pedig csípõbõl jön a válasz az ellenoldalról: kérdezzünk meg egy amerikai állampolgárt, vagy nézzük át az USA bûnözési statisztikáit....)
Azt azért szeretném leszögezni -mielõtt rám sütik a manapság oly divatos fajüldözõ-népírtó-náci, stb. jelzõket-, hogy ezek az eszmék messze állnak tõlem, leírni is csak azért írom példaként, hogy próbáljam egy kissé árnyaltabbá tenni a képet.
Az õshonosságról pedig úgy vélem, hogy az évmilliók során rengeteg õshonos faj pusztult ki új, agresszív betolakodó fajok megjelenése miatt. Majd miután idõvel ezek váltak uralkodóvá, beleépülve az ökoszisztémába, a késõbbiekben ezek váltak "õshonossá", és az õket kiszorító, más fajok pedig jövevény fajjá. Ezzel azt szeretném mondani, hogy amit most mi õshonosnak gondolunk-tartunk, az valamikor (akár klimatológiai okok miatt is) egyáltalán nem számítottak õshonosnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem értek egyet a jelenkori õshonos hazai fajok-fajták védelmével!
Persze, az ember pont a sokak által elítélt túlszaporodott, kizsákmányoló stb. magatartása miatt rengeteg -nagyon sokszor- káros tevékenységgel "szólt bele" ebbe a korábban jórészt természetes folyamatba, de könyörgöm, ha ez nem így lett volna, akkor most -minden (rengeteg) negatív tulajdonságunkkal együtt- nem tartanánk itt. Akkor pl. most nem pötyöghetnénk a klaviatúrán egymásnak és egy enter lenyomásával nem olvashatnánk egymás gondolatait. Az emberiség elképesztõ fejlõdése bizony óriási áldozatokkal járt-jár. Én is azt gondolom, hogy ezt az eszetlen kizsákmányolást a természet nem fogja sokáig tûrni. Abszolút egyetértünk, hogy pl. a túlnépesedéssel igenis foglalkozni kell, mielõtt a túlnépesedett populációnk éppen a túlnépesedés miatt fog összezuhanni, csak azt még eddig senki nem találta ki, hogy ezt -leszámítva a szélsõséges diktatúrákat- miként kell-kellene megoldani.
Visszatérve a harlekinre: ígérem, továbbra is el fogom taposni.
Harlekin irtás... Úgy gondolom a patkányirtással vagy a tömegesen elszaporodott városi galambok ritkításával minden józan ember egyetért. A harlekinkatica irtása ugyanilyen "kötelességnek" tekinthetõ, a világ szépségét az õshonos katicák kellõen is emelik. A patkány, galamb, csótány, svábbogár (akár a cserebogár/krumplibogár) irtása mindenki számára indokolt, a harlekin megítéléséhez idézek egy cikkbõl
A faj õshazája Kelet-Ázsia, Amerikába a XX. század második felében, Európába pedig az ezredfordulón került. A levéltetvek és pajzstetvek elleni védekezésül telepítették be szándékosan. A harlekinkatica végtelenül falánk tetûpusztító, nagyobb és agresszívebb az õshonos rokonoknál, amelyeket folyamatosan kiszorít élõhelyeikrõl, de ez a bogár más apróbb rovarokat is pusztít vagy almát, körtét, szõlõt károsít.
A sajnálkozásról nekem az invazív hangyafajok jutnak eszembe melyek tömeges irtásával sztem még komolyabb gondjaink lesznek. Ilyen pld. egy argentin faj mely az 1900-as években került Európába, azóta megszállta Spanyolország, Franciaország, Olaszország területeit szerencsére fõleg a délieket, mert nem bírja a hideget. De az argentin hangya és a nálunk felfedezett (virágfölddel idekerült kerti hangya) Lasius neglectus melyek szakértõk szerint rövid idõn belül összecsapnak hazánk területén, csak idõ kérdése, hogy a két invazív faj mikor találkozik egymással és melyik szaporodik el, elfoglalva az életteret "saját" õshonos hangyáink elõl. A Lasius neglectusra nincs hatással a hûvös éghajlat, már Angliában is megjelentek és várhatóan a skandináv államok is sorra kerülnek. Bárhogy is végzõdik, nem tudjuk ránk hogy hat, elég ha a gyilkos méhekre vagy a tûzhangyák szinte megállíthatatlan terjedésére gondolok.
Ha csak figyelünk és nem cselekszünk idejében (szánakozásból nem ölünk pld. városi galambokat nem sorolom) annak beláthatatlan ökológiai következményei lehetnek, melyek ránk is visszaüthetnek.
Ezért én igazat adok Nolinak a harlekinkatica szánakozás nélküli irtásában. Tisztelem az Életet, egy véletlenül széttaposott ártalmatlan rovar halálán sajnálkozom, de vannak pillanatok, amikor nincs helye érzelgésnek "VAGY ÉN VAGY Õ" hidegvérrel ölni kell. (a elszaporodásával kárt okozó vadállomány tervszerû ritkítása hasonló, de errõl LAM és Bölke többet mondhat)
A faj õshazája Kelet-Ázsia, Amerikába a XX. század második felében, Európába pedig az ezredfordulón került. A levéltetvek és pajzstetvek elleni védekezésül telepítették be szándékosan. A harlekinkatica végtelenül falánk tetûpusztító, nagyobb és agresszívebb az õshonos rokonoknál, amelyeket folyamatosan kiszorít élõhelyeikrõl, de ez a bogár más apróbb rovarokat is pusztít vagy almát, körtét, szõlõt károsít.
A sajnálkozásról nekem az invazív hangyafajok jutnak eszembe melyek tömeges irtásával sztem még komolyabb gondjaink lesznek. Ilyen pld. egy argentin faj mely az 1900-as években került Európába, azóta megszállta Spanyolország, Franciaország, Olaszország területeit szerencsére fõleg a délieket, mert nem bírja a hideget. De az argentin hangya és a nálunk felfedezett (virágfölddel idekerült kerti hangya) Lasius neglectus melyek szakértõk szerint rövid idõn belül összecsapnak hazánk területén, csak idõ kérdése, hogy a két invazív faj mikor találkozik egymással és melyik szaporodik el, elfoglalva az életteret "saját" õshonos hangyáink elõl. A Lasius neglectusra nincs hatással a hûvös éghajlat, már Angliában is megjelentek és várhatóan a skandináv államok is sorra kerülnek. Bárhogy is végzõdik, nem tudjuk ránk hogy hat, elég ha a gyilkos méhekre vagy a tûzhangyák szinte megállíthatatlan terjedésére gondolok.
Ha csak figyelünk és nem cselekszünk idejében (szánakozásból nem ölünk pld. városi galambokat nem sorolom) annak beláthatatlan ökológiai következményei lehetnek, melyek ránk is visszaüthetnek.
Ezért én igazat adok Nolinak a harlekinkatica szánakozás nélküli irtásában. Tisztelem az Életet, egy véletlenül széttaposott ártalmatlan rovar halálán sajnálkozom, de vannak pillanatok, amikor nincs helye érzelgésnek "VAGY ÉN VAGY Õ" hidegvérrel ölni kell. (a elszaporodásával kárt okozó vadállomány tervszerû ritkítása hasonló, de errõl LAM és Bölke többet mondhat)
Milyen igaz! Mi nyolc cicát etetünk, ami nem helyes, mert valamennyi a szomszédé. Meg is látszik a napi költségvetésünkön, nna, azért nem túlságosan. De legalább nem olyan intenziv az egérlátogatás, mint korábban (törpe ugróegér, cickány, sõt, patkány a közeli Tókertbõl). A piszkos munkát a cicák elvégzik.
Igen. Élni és élni hagyni. Ahova születtünk, ott minden õshonosan ott élõ társunknak megadni a tiszteletet, õt is az evolúció teremtette mellénk, õ is Földünk lenyûgözõ változatosságához járul hozzá. Viszont küzdeni kell a betolakodók ellen, akik nem holmi világhódító gondolat mentén indulnak elözönleni idegen országokat, hanem azért, mert a haszonlesõ ember éppen egy kritikusan érzékeny helyen borította fel a biológiai egyensúlyt..
Igazából én pedig azon vagyok megdöbbenve, hogy Noli sokadik teljes, szemléletes problémabemutatása is értetlen reakciókat szül.
Ahogy Noli igen jól látja, itt azon túlmenõen, hogy egy soha nem tapasztalt gyorsasággal terjedõ invádorról van szó, az õ malmára hajtja a vizet az emberek vizuális élményei keltette agyi reakciók is.
Az akácról is többször volt szó itt. Ehhez csak annyit, még egyszer, hogy egyetlen növényfaj sem okozott akkora pusztítást, diverzitásrombolást a hazai növénytársulások természetessségében, fajösszetételében, mint az akác. Ez nem az õ hibája, hiszen csak élt alkalmazkodási, ökológiai rugalmasságával, ami genetikailag kódolva volt benne. Betelepítése a gazdasági hasznot hajszoló, természetes örökségére fittyet hányó ember súlyos hibája volt.
Nagyon sok mindent lehetne írni még a témában, mert az invázióbiológia a jelenkor legfontosabb tudományágává nõtte ki magát a biológián belül, lassan-lassan minden ember súlyosan megérzi az özönfajok okozta közvetett vagy közvetlen egészszégügyi, gazdasági stb. hátrányokat.
Sajnos Magyaroroszágon még késõbb ismertek rá az özönfajokkal kapcsolatos ismeretek hiányosságaira, még késõbb a védekezés megszervezésére, tudományos felépítésére. Jogilag számos alapelv le van fektetve ugyan, de ezek részletekbe menõ, minden érintett tudományág képviselõi által összeállított gyakorlati szabályozása nem valósult meg, márpedig itt az összehangolt fellépés nélkül 0 a hatékonyság..
Ahogy Noli igen jól látja, itt azon túlmenõen, hogy egy soha nem tapasztalt gyorsasággal terjedõ invádorról van szó, az õ malmára hajtja a vizet az emberek vizuális élményei keltette agyi reakciók is.
Az akácról is többször volt szó itt. Ehhez csak annyit, még egyszer, hogy egyetlen növényfaj sem okozott akkora pusztítást, diverzitásrombolást a hazai növénytársulások természetessségében, fajösszetételében, mint az akác. Ez nem az õ hibája, hiszen csak élt alkalmazkodási, ökológiai rugalmasságával, ami genetikailag kódolva volt benne. Betelepítése a gazdasági hasznot hajszoló, természetes örökségére fittyet hányó ember súlyos hibája volt.
Nagyon sok mindent lehetne írni még a témában, mert az invázióbiológia a jelenkor legfontosabb tudományágává nõtte ki magát a biológián belül, lassan-lassan minden ember súlyosan megérzi az özönfajok okozta közvetett vagy közvetlen egészszégügyi, gazdasági stb. hátrányokat.
Sajnos Magyaroroszágon még késõbb ismertek rá az özönfajokkal kapcsolatos ismeretek hiányosságaira, még késõbb a védekezés megszervezésére, tudományos felépítésére. Jogilag számos alapelv le van fektetve ugyan, de ezek részletekbe menõ, minden érintett tudományág képviselõi által összeállított gyakorlati szabályozása nem valósult meg, márpedig itt az összehangolt fellépés nélkül 0 a hatékonyság..
Szép a világ, de rossz. Ez az én véleményem. Amig a tetü, a szúnyog, a poloska, a bolha inkább csak tüneti panaszokat okoznak, a pók utálatot (nekem sikerült kigyógyulnom szörnyû arachnofóbiámból), egyes pókok gyors halált. De miért bántsam a vizisiklót, a csúnya bogarat, rovart, mert csúnya vagy mert iszonyatot kelt? A bajok a technikai civilizációt, a kényelmet képviselõ ember megjelenésével kezdõdtek, és tartanak még. Ki gondol a földlakó lényekre, amikor megkezdenek egy nagyobb épitkezést? Az egerek ellenségeit hosszan lehetne sorolni, a természet gondoskodik a túlzott szaporulatukat megelõzendõ. Ki tudja, hogy a virusok nem-e az emberiség demográfiai robbanása ellen lettek bevetve a természet által? Minden mesterséges beavatkozás a természet dolgaiba merénylet minden élõközösség számára. Ezért sem (nemcsak sajnálatból) próbálom tetézni a meglévõ bajokat, amelyek az ember jóvoltából bolygónk minden egyes szegletében jelen vannak. A darázsfészket sem bántom, a szobába betévedõ pókot óvatosan a szabadba viszem, a hangyákat kikerülöm, stb.
Ott a pont.
Mindennek megvan a helye. S a helyén -mert a helyén van- szükséges, szép, része a rendszernek. De csak ott.. Minden egyéb helyen idegen.
Mindennek megvan a helye. S a helyén -mert a helyén van- szükséges, szép, része a rendszernek. De csak ott.. Minden egyéb helyen idegen.
Azoknak, akik nem értenek egyet a harlekin gyilkolászásával, halkan megjegyzem, hogy a szúnyog, a poloska, a bolha, a tetû, a csótány, az egér és társai gyilkolászása évezredek óta megy. Pedig ezek õshonos fajok és CSAK az embernek ártanak. Ide lehet érteni a parlagfüvet, a kanadai aranyvesszõt. És igen, az akácot is jó lenne kiirtani s helyére hazai fákat telepíteni. Szélmalomharc...
A harlekin idegen faj, s a hazai faunának árt, az õshonos fajokat nem pusztán egyedszámukban és fajgazdagségukban csökkenti, ezzel súlyos problémát okoz a hazai biodiverzitásnak, hanem már most, alig másfél évvel a hazai felfedezése után olyan tömeges megjelenést produkál, amivel abban, aki tömegében látja, riadalmat is kelt - bár nem egészen azért, amiért kellene...
Hamarosan megjelenik a hazai gyümölcsösökben, szõlõkben, tönkretéve a termést (kidobhatod a bort, aminek az alapanyagába pár marék, a szõlõt zabáló harlekint is sikerült belepréselni, ezzel már mérhetõ gazdasági kárt is okoz.
Sajnálatot keltenek, mert szépek. Ha ugyanez a jószág szõrös lenne, élénk színek és kerekded minták helyett valami amorf, szürkésbarna külsõt viselne, senkinek nem okozna problémát agyoncsapni... Sajnos itt ugyanazok a beépült reflexek dirigálnak, mint az oktalan pókiszonynál, csak fordított elõjellel. Oktalanul gondolunk (tudat alatt) kellemesnek egy állatot, mert szép. Sõt: felmérések sokasága készült a tárgyban, ha egy ember szép, sokkal könnyebben hisszük el neki a hazugságait, könnyebben bocsátunk meg nekik, könnyebben adunk nekik pénzt, a szép emberek a bíróságon kisebb büntetést kapnak az esküdtektõl (ahol így mûködik), szóval pszichológiai hatása van a szépségnek. A katicáknál ugyanígy mûködik... Azonban szépségüktõl függetlenül megeszik a hazai katicák petéit-lárváit-bábjait, egy rakás más hazai rovarral ugyanígy tesznek (kimutatható pl., hogy ahol jelen van a harlekin, ott csökken a fecskefarkú lepke állománya, mert köztük is irtást végeznek).
Nem különösebben érdekel, hogy mi a véleményetek rólam, azzal, hogy próbálom elmagyarázni hetek, hónapok óta, nem a saját igazamat vagy renomémat védem, hanem megpróbálok minél több embert meggyõzni arról, hogy márpedig a harlekin irtandó. Ennyi.
Az ember számos súlyos hibát követett már el létezése során. Viszont az intelligenciánk felelõssége az, hogy amit lehet, próbáljuk helyrehozni. Hiba volt eredeti élõhelyérõl elvinni és máskontinenseken elterjeszteni a harlekint. Ahogy hiba volt Ausztráliába rókát meg nyulat vinni, hiba volt (a mostani esethez hasonlóan biológia védekezés címén) bevinni a Bufo marinus-t és mára több, mint 200 milliós népességet létrehozni belõle, s hiba volt tevét is vinni oda, amelybõl mára mintegy 1,1 millió bóklászik... Az invazív fajok káros hatásai elleni védekezésre az USA évente 138 milliárd dollárt költ és az összeg évente emelkedik! A gazdasági és biodiverzitásban keletkezõ kár mellett egyre több olyan élõlény is bekerül számára idegen környezetbe, ahol az adott helyen korábban ismeretlen betegségek terjesztésében játszik szerepet (a maláriaszúnyog rendszeresen megjelenik New Yorkban repülõgépeken utazva, s okoz helyi megbetegedéseket, olyan szigorúan figyelik, hogy MINDEN EGYES példány megjelenését jelenteni kell az amcsi ÁNTSZ felé...) Nem beszélve az állatok megbetegedését okozó dolgoknak, mint a varroa atkák a méhek esetében. De ide sorolhatjuk a Lyme-kór baktériumát is, amelynek okán hazánkban is egyre több emberi betegséget regisztrálnak... Meddig folytassam? Az a baj, hogy iszonyúan emberközpontú és a világunk iránt felelõtlen gondolkodással bírunk. Nem látjuk át, hogy egyazon bolygón élünk pármillió egyéb élõlénnyel, amelyekével a mi életünk is szorosan összefügg. Minden élõlény élete minden élõlényével összefügg...
A harlekin idegen faj, s a hazai faunának árt, az õshonos fajokat nem pusztán egyedszámukban és fajgazdagségukban csökkenti, ezzel súlyos problémát okoz a hazai biodiverzitásnak, hanem már most, alig másfél évvel a hazai felfedezése után olyan tömeges megjelenést produkál, amivel abban, aki tömegében látja, riadalmat is kelt - bár nem egészen azért, amiért kellene...
Hamarosan megjelenik a hazai gyümölcsösökben, szõlõkben, tönkretéve a termést (kidobhatod a bort, aminek az alapanyagába pár marék, a szõlõt zabáló harlekint is sikerült belepréselni, ezzel már mérhetõ gazdasági kárt is okoz.
Sajnálatot keltenek, mert szépek. Ha ugyanez a jószág szõrös lenne, élénk színek és kerekded minták helyett valami amorf, szürkésbarna külsõt viselne, senkinek nem okozna problémát agyoncsapni... Sajnos itt ugyanazok a beépült reflexek dirigálnak, mint az oktalan pókiszonynál, csak fordított elõjellel. Oktalanul gondolunk (tudat alatt) kellemesnek egy állatot, mert szép. Sõt: felmérések sokasága készült a tárgyban, ha egy ember szép, sokkal könnyebben hisszük el neki a hazugságait, könnyebben bocsátunk meg nekik, könnyebben adunk nekik pénzt, a szép emberek a bíróságon kisebb büntetést kapnak az esküdtektõl (ahol így mûködik), szóval pszichológiai hatása van a szépségnek. A katicáknál ugyanígy mûködik... Azonban szépségüktõl függetlenül megeszik a hazai katicák petéit-lárváit-bábjait, egy rakás más hazai rovarral ugyanígy tesznek (kimutatható pl., hogy ahol jelen van a harlekin, ott csökken a fecskefarkú lepke állománya, mert köztük is irtást végeznek).
Nem különösebben érdekel, hogy mi a véleményetek rólam, azzal, hogy próbálom elmagyarázni hetek, hónapok óta, nem a saját igazamat vagy renomémat védem, hanem megpróbálok minél több embert meggyõzni arról, hogy márpedig a harlekin irtandó. Ennyi.
Az ember számos súlyos hibát követett már el létezése során. Viszont az intelligenciánk felelõssége az, hogy amit lehet, próbáljuk helyrehozni. Hiba volt eredeti élõhelyérõl elvinni és máskontinenseken elterjeszteni a harlekint. Ahogy hiba volt Ausztráliába rókát meg nyulat vinni, hiba volt (a mostani esethez hasonlóan biológia védekezés címén) bevinni a Bufo marinus-t és mára több, mint 200 milliós népességet létrehozni belõle, s hiba volt tevét is vinni oda, amelybõl mára mintegy 1,1 millió bóklászik... Az invazív fajok káros hatásai elleni védekezésre az USA évente 138 milliárd dollárt költ és az összeg évente emelkedik! A gazdasági és biodiverzitásban keletkezõ kár mellett egyre több olyan élõlény is bekerül számára idegen környezetbe, ahol az adott helyen korábban ismeretlen betegségek terjesztésében játszik szerepet (a maláriaszúnyog rendszeresen megjelenik New Yorkban repülõgépeken utazva, s okoz helyi megbetegedéseket, olyan szigorúan figyelik, hogy MINDEN EGYES példány megjelenését jelenteni kell az amcsi ÁNTSZ felé...) Nem beszélve az állatok megbetegedését okozó dolgoknak, mint a varroa atkák a méhek esetében. De ide sorolhatjuk a Lyme-kór baktériumát is, amelynek okán hazánkban is egyre több emberi betegséget regisztrálnak... Meddig folytassam? Az a baj, hogy iszonyúan emberközpontú és a világunk iránt felelõtlen gondolkodással bírunk. Nem látjuk át, hogy egyazon bolygón élünk pármillió egyéb élõlénnyel, amelyekével a mi életünk is szorosan összefügg. Minden élõlény élete minden élõlényével összefügg...
Én tegnap már velük álmodtam, nagyon durva...
A gyilkolászással én sem értek egyet, és meg vagyok döbbenve Noli ilyen fajta hozzáállásán, fõleg annak tudatában, hogy évek óta mást sem látok itt, minthogy minden élõlényt imád, kivéve az embert. Akkor az embereket is öldösni kéne? Kicsit paradox nekem ez az egész.
Ha a harlekint ölni kell, akkor vágjuk ki az összes akácot is?
Én sem írok többet a témában, de már bökte a csõröm egy ideje ez az egész.
A gyilkolászással én sem értek egyet, és meg vagyok döbbenve Noli ilyen fajta hozzáállásán, fõleg annak tudatában, hogy évek óta mást sem látok itt, minthogy minden élõlényt imád, kivéve az embert. Akkor az embereket is öldösni kéne? Kicsit paradox nekem ez az egész.
Ha a harlekint ölni kell, akkor vágjuk ki az összes akácot is?
Én sem írok többet a témában, de már bökte a csõröm egy ideje ez az egész.
Harlekinrajzás van nálunk is, láttam ma sok "katicát" amelyeken vagy nem volt petty vagy csak egy-kettõ.. persze nem volt szívem legyilkolászni õket.
:-((( Talán ez az ijesztõ tömeg kicsit felborzolja a kedélyeket és egyre többen csatlakoznak a hazai katicavédõkhöz.
Én is voltam ma kirándulni itt a környékemen, hát embertelen sok van belõlük! Két egyforma nincs közöttük
Komolyan mondom annyi volt, hogy a végén már kicsit féltem is tõlük, amikor egyszerre 10 rámszállt!


Összeszedtem egy csoportba pár harlekint, lehet figyelni a változatos színeiket:
Link
Link
Ákidobossal most beszéltem, kirándulni volt a családdal a somoskõi várban, s iszonyú harlekinrajzást tapasztalt... Holnap fog majd képeket adni.
Nagyon (szinte fájdalmasan) szép az eszmefuttatásod, és csak annyit fûznék mindehhez, hogy a természet az, amely (aki?) meghatározza/eldönti majd sorsunkat: érdemesülünk arra, hogy tovább létezzünk vagy sem. Az általad emlitett 1%-nyi, az "értelmes" jelzõt megérdemlõ, a környezetéért - s nem csak önmagáért - tenni kivánó emberiség a természet határozatába nemigen fog (nem képes) hatékonyan beleszólni. A földi élõvilág egyáltalán nem pusztán az emberért jött létre (senki által nem ismert módon). Ezt számtalan okra visszavezetve sajnos a 99%-nyi emberemberiség nem veszi és nem is fogja soha tudomásul venni. Igy hát a jövõnk sorsa mégiscsak a természet kezében van. Mert mindenképpen nagyon elõnyben van velük szemben.
Vitába én se megyek bele, de a haszonállat és haszonnövény terjesztés is egoista dolog, magunkon kívül nem teszünk vele jót senkinek. Persze, nélkülük nem lehetne ma több, mint hatmilliárd ember a Földön. Kérdés az, hogy mire való hatmilliárd ember...
Annak idején földrajból tanították a népességeltartó képesség kifejezést (imádom, gyönyörû, lírai dallama és rimusa van a kifejezésnek). Ez ugye annyit tesz, hogy egy adott terület az adott technikai, tudásbeli színvonalon mennyi embert képes eltartani. Más volt ez 500 éve és minden bizonnyal más lesz újabb 500 év múlva, mint jelenleg. Egy-egy adott terület éghajlata, talaja, miegymás alapján rendelkezett valaha egy meghatározott növény- és állatvilággal. Ahogy a technikánk fejlõdött, egyre távolabbra vittük magunkkal azokat a lényeket, amelyek az életünket szolgálták. A tízezer éve elkezdett mezõgazdaság teljesen más gabonát termelt, mint a mai mezõgazdaság. Az egykori vadbúzából nemesített búza nem azonos a mai búzafajtákkal. Ráadásul mondhatjuk úgy is, hogy a búza használta az embert, mint szaporító segédet, a búza génjei valóban terjednek és egyre nagyobb területen jelennek meg a Földön, de nem a saját természetes folyamatai által lett a vadbúzából modern gabona, hanem az ember beavatkozásai által. Ez az eredeti vadbúza bizonyos génjeinek elõny, másoknak hátrány. Ha egy élõlényt az adott genommal jellemzünk, akkor az ember ártott a vadbúzának, hiszen a kinemesített fajták visszaszorították az eredeti genomú élõlényt. Ugyanez a helyzet pl. a kukoricával is, olyannyira, hogy még az is bizonytalan, hogy pontosan mi volt az a vad faj, amibõl az ember a magvait el NEM dobáló növényt létrehozta. Van ma kukorica Japánban is, nem csupán Mexikóban, ám nincs jelen az a növény, ami egykor a kukorica õsanyja volt.
Másrészt innen a világ boldogabbik felébõl igen könnyen helyeselünk mindenféle emberi beavatkozást. Azonban arra is gondolni kellene, hogy nem csak mi vagyunk... Ha egy adott embercsoportot a saját lakhelye körülményeihez évezredek alatt hozzácsiszolódott életformájából kilendítünk, ez dominószerû folyamatot indít el. Pont elég ehhez az, ha a hagyományos élelmiszereik helyett valami idegent adunk nekik. Történelmi példa erre az ír burgonyavész esete, amikor sokmillióan haltak meg a krumpli hiánya miatt. Ha mai szemmel nézzük, akkor egy nyomorult afrikainak eladott gabona vetõmaggal folytatott kereskedelem legalább akkora bûn, mint a konkrét tömeggyilkosság. Hiába veti el a megtermett gabonája egy félretett részét a szegény afrikai, nem fog kikelni... Kénytelen újra megvenni a drága vetõmagot, ha ismét enni akar. Ugye nem lehet erre azt mondani, hogy pozitív módon avatkozunk be? Ráadásul egy ilyen meddõ magvú növény kinemesítése magát a növényt tudós emberek beavatkozása nélkül azonnali kihalásra ítélné ugyanúgy, ahogy az õt elvetni kívánó embert is...
Biztos, hogy igazad van abban, hogy szélsõségesen gondolkodom ezen dolgok felõl, az is igaz, hogy nem az ember a szívem csücske ezen a golyóbison. De biztos vagyok benne, hogy az egoista, antropocentrikus világszemlélet, ami a mai embertársaink 99%-át jellemzi, nem olyan tényezõ, ami elõre viheti a saját és élõlénytársaink sorsát. Az intelligenciánk evolúciós hatásra jött létre, ha úgy alakul, ugyanúgy fog eltûnni is, ahogy jött. Ha viszont felelõsséggel tudjuk használni a tudásunkat, akkor az egész világ szempontjából is lehet hosszú távú nyereség a dologból. Eddigi történelmünk nem ezt vetíti elõre...
Annak idején földrajból tanították a népességeltartó képesség kifejezést (imádom, gyönyörû, lírai dallama és rimusa van a kifejezésnek). Ez ugye annyit tesz, hogy egy adott terület az adott technikai, tudásbeli színvonalon mennyi embert képes eltartani. Más volt ez 500 éve és minden bizonnyal más lesz újabb 500 év múlva, mint jelenleg. Egy-egy adott terület éghajlata, talaja, miegymás alapján rendelkezett valaha egy meghatározott növény- és állatvilággal. Ahogy a technikánk fejlõdött, egyre távolabbra vittük magunkkal azokat a lényeket, amelyek az életünket szolgálták. A tízezer éve elkezdett mezõgazdaság teljesen más gabonát termelt, mint a mai mezõgazdaság. Az egykori vadbúzából nemesített búza nem azonos a mai búzafajtákkal. Ráadásul mondhatjuk úgy is, hogy a búza használta az embert, mint szaporító segédet, a búza génjei valóban terjednek és egyre nagyobb területen jelennek meg a Földön, de nem a saját természetes folyamatai által lett a vadbúzából modern gabona, hanem az ember beavatkozásai által. Ez az eredeti vadbúza bizonyos génjeinek elõny, másoknak hátrány. Ha egy élõlényt az adott genommal jellemzünk, akkor az ember ártott a vadbúzának, hiszen a kinemesített fajták visszaszorították az eredeti genomú élõlényt. Ugyanez a helyzet pl. a kukoricával is, olyannyira, hogy még az is bizonytalan, hogy pontosan mi volt az a vad faj, amibõl az ember a magvait el NEM dobáló növényt létrehozta. Van ma kukorica Japánban is, nem csupán Mexikóban, ám nincs jelen az a növény, ami egykor a kukorica õsanyja volt.
Másrészt innen a világ boldogabbik felébõl igen könnyen helyeselünk mindenféle emberi beavatkozást. Azonban arra is gondolni kellene, hogy nem csak mi vagyunk... Ha egy adott embercsoportot a saját lakhelye körülményeihez évezredek alatt hozzácsiszolódott életformájából kilendítünk, ez dominószerû folyamatot indít el. Pont elég ehhez az, ha a hagyományos élelmiszereik helyett valami idegent adunk nekik. Történelmi példa erre az ír burgonyavész esete, amikor sokmillióan haltak meg a krumpli hiánya miatt. Ha mai szemmel nézzük, akkor egy nyomorult afrikainak eladott gabona vetõmaggal folytatott kereskedelem legalább akkora bûn, mint a konkrét tömeggyilkosság. Hiába veti el a megtermett gabonája egy félretett részét a szegény afrikai, nem fog kikelni... Kénytelen újra megvenni a drága vetõmagot, ha ismét enni akar. Ugye nem lehet erre azt mondani, hogy pozitív módon avatkozunk be? Ráadásul egy ilyen meddõ magvú növény kinemesítése magát a növényt tudós emberek beavatkozása nélkül azonnali kihalásra ítélné ugyanúgy, ahogy az õt elvetni kívánó embert is...
Biztos, hogy igazad van abban, hogy szélsõségesen gondolkodom ezen dolgok felõl, az is igaz, hogy nem az ember a szívem csücske ezen a golyóbison. De biztos vagyok benne, hogy az egoista, antropocentrikus világszemlélet, ami a mai embertársaink 99%-át jellemzi, nem olyan tényezõ, ami elõre viheti a saját és élõlénytársaink sorsát. Az intelligenciánk evolúciós hatásra jött létre, ha úgy alakul, ugyanúgy fog eltûnni is, ahogy jött. Ha viszont felelõsséggel tudjuk használni a tudásunkat, akkor az egész világ szempontjából is lehet hosszú távú nyereség a dologból. Eddigi történelmünk nem ezt vetíti elõre...