Bioszféra

Szép estét!

Mostanában ritkán járok erre, de ma hoztam néhány képet a mai kirándulásról-túráról:
Riolittufa Kazár és Mátraszele mellõl: Link Link Link Link közelrõl: Link Link
Somoskõ vára: Link Link Link kilátás a Salgó várra: Link
Bazaltömlés: Link Link Link
Salgó vár: Link kilátás Somoskõ várára: Link Link Link Salgótarján felé: Link Az egész galeri: Link

Megmentettem Batmant!
Bejött melóhelyen a terembe még tegnap egy denevér, befészkelte magát a reluxába, de kicsit beszorult, vagy beakadt. Persze senki nem mert segíteni rajta... Amikor jöttem, szóltak a csajok, hogy hol a jószág. Szerencsére találtam egy sarokba beállítva egy jó hosszú kábelalagút-fedõt, mivel a Batman az ablak tetején volt úgy 4 méter magasban, létra meg nincs... Szóval egyik srác óvatosan széthúzta a reluxát, én meg odatoltam a fedõt a denevér segge alá, erre a széthúzott reluxán ki tudott bújni. Aztán vagy 10 percig keringett a termekben, csajok sikítozva húzták be a nyakukat :-)) Végül leszállt egyik radiátorra, itt óvatosan bebugyoláltam a kardigánomba, s kieresztettem az ablakon. Még kapaszkodott kicsit a ruhámba, de amikor rájött, hogy szabad, már el is hussant! Utána még kitettem egy bagolypillét, hogy legyen meg a vacsorája is. :-))
Nagyon helyes volt, és jó nagy, összecsomagolva csak gyerekmaréknyi, de reptében vagy 25 centis szárnyfesztávolsága volt. Egy csomót cincogott, nagyon meg lehetett ijedve szegényke!
Nem fényképeztem le, mert amikor már elég közel volt, örültem, hogy sikerül elkapni és kiengedni (magától nem talált ki az ablakon, pedig mindet kitártuk).

Eddig nem volt olyan év, amikor nem lett volna jó termés. Bár a méhek, muslincák és egyéb állatformák pusztítják, adjuk ismerõsöknek, barátoknak, viszik lekvárnak, esszük éjjel nappal, de a fele a fa alatt van, nem lehet bírni vele.

Délutáni képek a dedeskecskési fügérõl Link Link Link
Erre még én is felnézek Link

Köszi az üdvözletet, egy orrösszeérintés útján átadtam

A méhektõl eltekintve NYAMIIII :-))
Csodás termés van Nálatok idén!

Fügedömping Link Link Link Link Link Link
Méhészetet lehetne rájuk alapítani Link Link
Az egyik legfinomabb fajta Link
Fügenektár-tó ínyenceknek Link

Jó a memóriád Bölke
Idézek az "Az Európai Unió Hivatalos Lapja" 2009.09.11-i számából
1.4 Az új rendszer alkalmazásának elsõ három évében a
tilalomnak teljes körûnek kellene lennie, ez alól az egyetlen
kivételt az „inuit” eszkimó nép által gyakorolt, létfenntartást
célzó fókavadászat képezné.
3. Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása
3.1 2006. szeptember 26-án az Európai Parlament nyilatkozatot ( 5 ) fogadott el, amelyben felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat két fókafajtából
– a grönlandi fókából és hólyagos fókából – származó termékek behozatalának, kivitelének és értékesítésének szabályozására. A nyilatkozatban azt is kérte, hogy részesítsék különleges elbánásban a hagyományos inuit fókavadászatot.
3.7 Az Európai Bizottság automatikus mentességet biztosít az inuit közösség által létfenntartási formaként gyakorolt hagyományos fókavadászat számára. A késõbbiekben végrehajtási jogszabályok határozzák meg a fókatermékek eredetének garantálásához megfelelõ intézkedéseket.
Forrás: Link

Némi filót fûznék házi kedvenceink "várható élettartamához". Azt vélem, akár az embereknél úgy az állatoknál is nagymértékben az adottságoktól és a korábbi életviteltõl erõsen függ a testi-szellemi leépülés. Családi cicánk Micike 17 éves elmúlt már amikor tavaly december 06-án elpusztult. Világéletében lakásban élt, emberi ételt kapott, zöldterületre akkor került pár napra ha levittük valamelyik telekre. Két almot szült, aztán ivartalanítottuk. Szóval, kényelmes élete volt. Amikor 2004-ben ideköltöztem õ még a feleségemnél maradt. 2007-ben került hozzám megsüketülve (állítólag a pesti ház udvarán valaki véletlenül fejberúgta sötétben) Élete végéig friss volt, fára mászott, futott, jó étvágya volt, tavaly nyáron írtam (fotomelléklettel Micikérõl) még egy huskie-t is megfutamított, akit gazdája ráuszított de az öreg lánycica nem rohant el, inkább a kutya szemébe karmolt (soha nem félt a kutyáktól, Tomi kutyám orrán még ma is látható egy affér nyoma). Megõszült de fekete bundájától eltekintve haláláig nem látszott rajta a kora, friss, élénk figyelmes volt, csupán egy nappal halála elõtt lett bágyadt, nem kelt fel kosarából rendszeres napi sétájára (de az alomba járt még akkor is piszkítani) Másnap reggel kilenc óra tájban vettem észre hogy már örök álmát alussza bár reggel hat tájban még szabályosan lélegzett. Emberi szemszögbõl is szép halála volt, csendben elaludt... Apám kutyáját megmûthetetlen gerincizületi problémák miatt kellett elaltatni 17 éves kora körül az állatorvos javaslatára. Õ is sajnálta, mert a kutya vitalitása, általános állapota összecsontosodott "bambuszgerincét" leszámítva becslése szerint simán megérné a 20-22 életévet (tulajdonosként elvégezte volna a kockázatos mûtétet) Összegezve, szerintem csak becsülni lehet egy állat várható életkorát ahogy az embernél, de az élethatár kitolódik ha egész életében nem került szélsõségek közé az állat fizikai-igénybevétel/táplálkozás/betegség szempontjából

Hú az inuitokról jut eszembe, hogy van valamilyen jogszabály (rendelet), melyet az EU-s jogszabályból ültettek át az állatokkal és növényekkel való kereskedelemmel kapcsolatban és van egy pont, ami valahogy így szól halovány emlékezetembõl elõszedve: "A grönlandi és mirigyes fokák behozatala tilos. A tilalom alól kivételt képeznek azon egyedek behozatala, melyet az inuit indián népcsoport hagyományos vadászattal ejtett el" .

Sajnos az én hetem is az öreg cicámról szólt. Ez a cica még a nagymamámé volt és a mami halála után természetesen befogadtam. Annyira depressziós volt, hogy azt gondoltuk Õ is elmegy de aztán valahogyan mégis megszokta az új helyzetet és velünk maradt. Nyunyika most 18 vagy 19 éves és borzasztóan öreg már. Nagyon nehezen kap levegõt, gyakran asztmás rohamai vannak, köhög, erõlködik a levegõvétellel, tüsszög stb.., néha igen ilyesztõ dolgokat csinál. Az orvos szerint a légcsövében megereszketek a redõk, amik így (fõleg stressz helyzetben, játéknál is) gátolják a levegõ vételt, ezért idõnként hörgõtágító injekciót kap. A dolgot tetézte, hogy az utolsó még meglévõ szemfogát is ki kellett húzni. Altatni nem lehet, tehát az éber cicát az orvos és a párom lefogja, fog kihúz, úgy sírt, hogy azt hittem én fogok menten elájulni a rendelõben, kezem-lábam remegett. Mivel fájt a foga már nem mosakodott és ezáltal teljesen filces lett a bundája. Pénteken én magam próbáltam segíteni neki azzal, hogy kivagdostam az összeállt csomókat és amennyire lehetett átkeféltem a bundáját de mivel ez a tortúra szintén stresszt okoz nála kezdett teljesen befulladni, szóval nem könnyû. A szívem szakad meg miatta..

A vizslák szerfelett aktív jószágok, így az öregség náluk sokkal látványosabb, mint egy lusta fajtánál. Én ismertem majdnem 20 éves vizslát is, angyalom már nagyon õsz volt, csak cammogni tudott, alig látott már, õ a gazdija (80 éves volt) után pár héttel halt meg. :-(
De ismerek 21 éves macsekot is, a maga módján õ is igazi aggastyán már, neki az a szerencse adatott, hogy egész életét egy panellakásban élte le, mindenféle fertõzéstõl, veszélytõl védett helyen. Viszont az ablakpárkányra még fel tud ugrani. Az én régi, öreg cicám 13 évesen már nem tudott...
Nagyon sok függ az állatainknál is az egyéni adottságoktól meg a körülményektõl, amelyben élnek. Szerintem ha szervi baja nincs a vizsládnak, biztos bánsz vele olyan kiválóan, hogy évekig élvezhessétek még egymás társaságát!

Boszikám azért a tenyésztõnek sok olyan dolgot is meg kell tenni amire szerintem te nem lennel képes, igaz én sem:-) Tudod jól mire gondolok, nem szeretném részletezni. Igaz erre van az állatorvosok de akkor is...

Viszont "nyugdíjas" vizslám lassan 15 éves, szegénykém már mindennap gyógyszerre van szüksége az ízületei miatt, már e nélkül igen nehézkes a járás neki. Teljesen úgy épülnek le mint az emberek, sõt szellemileg is. Szerencsére étvágya az még tökéletes és semmi szervi baja sincs, és ha van egy-egy jó napja még néhány métert kocogni is tud:-) Ha még egy-két évet el teng-leng az udvaron akkor nincs gond, remélem nem kell elaltatni:-( Hallottam 18 éves vizsláról is, most erre gyúrunk:-)

Örülök, hogy így látod! Elvégre az ember a gyerekeit se viszi ketrecben mutogatni... :-)

Sámán üdvözli Miezit!

Boszi: normális polgári neve nem lett A német "Miezekatze", azaz cicamica szóból levezetve Míci (hosszú ível, leírva igazából Miezi) lett a neve Legalábbis erre hallgat

Noli: persze, a micó fejével gondolkodva én sem mennék kiállításra. Azt hiszem, hagyom is a dolgot, elég, ha nekünk (na meg nektek ) szép

Pedig elvileg a biológiai lehetõségeink által hosszabb életre is számíthatnánk. Azért érdekes, hogy egyre több idõs emberre számíthat a világ, de mégse látok sehol olyan stratégiát, ami általánosan emberivé tenné az öregkort világszerte. Régen volt becsülete az öreg, tapasztalt, bölcs embernek, ma nincs, hiszen könyvekbõl, netrõl, tanfolyamokból stb. jön a kívánt tudás, nem az elõzõ generáció tapasztalatából. Nem tudom, figyeltél-e meg ilyesmit, de egyre több fiatal (nem kamaszok, hanem 20-30 évesek) tartja feleslegesnek az öregeket, sõt, utálja õket, a tisztelet legkisebb jelét se mutatva irántuk, ugye a társadalmi átrendezõdés, a család kiiktatása egyenes utat jelöl ki afelé, hogy valaki majd jól kitalálja, hogy csak addig van joga élni valakinek, amíg dolgozik is. Vagy ilyesmi. Közben másik oldalon meg százmilliárdokat költenek az életet meghosszabbító gyógyszerekre, de az én eléggé negatív utópiámban a jövõben nem lesznek öregek, mert nem lesz rájuk szüksége a világnak, puszta szeretetbõl meg, attól félek, nem tartják meg majd õket... :-((
Emellett meg az életkor további meghosszabbítása során elõjön még egy csomó olyan betegség, ami simán a szervezet elhasználódásából fakad, ez megint plusz terhet jelent majd a társadalomnak, s megint ellentéteket szül majd, szóval jó kis ördögi kör...

No igen, ez szintén kérdéses, sajnos..

Hááát, biztos, hogy az, aki szívvel-lélekkel csinálja, az nem szívesen adja el a gyerekeket... Meg persze alaposan megnézi, hogy kinek, milyen helyre. :-)
Szerinted lesz még nyugdíj, mire mi megöregszünk??? Én nem hiszek benne....

Sok-sok kiállításon voltam már én is, a baráti körömben is van tenyésztõ. Tudom jól, hogy nem könnyû és rengeteg munkával, lemondással jár. Én mindig azt mondom a páromnak, ha egyszer nyugdíjas leszek és marad még rá elég erõm cicatenyésztõ leszek. Azt még nem tudom, hogy hogyan tudnék bárkinek is odaadni egy kiscicát.

A rendes tenyésztõ garancia a szakértelemre. Én az állat fejével gondolkodva inkább egy csomag gépsonkát szeretnék, mint szakértõi dicséretet. :-))
Elõbb menjen el a gazdi, nézzen VÉGIG egy kiállítást bírálatokkal, aztán a közönség özönével együtt és döntsön, hogy ezért érdemes-e. (Ismerek tenyésztõket, tudom, hogy nem könnyû még az embernek sem.)

Ez így igaz, ahogyan mondod. Viszont szerintem egyszer mindenképpen érdemes elvinni kiállításra, hogy "szakértõ" szem is lássa. Természetesen egy kíváló minõsítés a gazdinak mindig nagyobb örömöt nyújt mint a cicájának.

Nyuli,
"Polgári" neve lett végül a cicusnak?

Szerintem ha nem akarod tenyésztésbe fogni, akkor csak felesleges macera neki, elég húzós egy cicának végigcsinálni a kiállítást, idegenek fogdozzák, nyújtogatják, zaj van, sokan bámulják, neki meg hõsiesen tûrni kell mindent, ráadásul hosszú órákon át egy ketrecbe zárva... Ha meg nyer valamit, az úgyis csak nektek büszkeség, pedig õ dolgozik meg érte. Tenyésztésnél más a helyzet, mert ott a kiállítási eredmények nagyban befolyásolják a majdani gyerekek árát.

Ó, köszönöm szépen a micó nevében Boszi, egyelõre nem visszük kiállításra, mert még növésben van, meg még nem is gondoltunk rá. De késõbb lehet...

Nem vagyok egy macskabarát, de ez a cica elképesztõen "csinos", ahogy Witch-kisasszony is írja Vigyázzatok rá

De nagyon-nagyon szép ez a cica. Gyönyörû a bundája, nagyon csinos a formája és a pofija is. Kiállításra viszitek majd?

Óóóóóó.....nagyon aranyos.

Ó, szebb, mint valaha! Köszönöm!!!Hihetetlen szép színû a kabátja! Meg az okos szeme :-) Szerencsések vagytok, hogy ilyen cicátok van!

Noli kívánságára képes jelentés a micóról

Most találtam.
Gyönyörü makro képek
Gondoltam, megosztom veletek Link

Õõõõõ megszedni?
Úgyérted kiszedni a gyümölcsbõl?
Nem szoktam egyébként, miért kérded?

Nem szoktad megszedni a magját?

Egy környékbeli kiállításra szedtem egy rekesszel Link Link
7-8 fajta füge van ebben a rekeszben.

Végignéztem a NatGeo-n az "Élet a világ peremén" 3. rész "Északi vadászok" epizódját. Kanada és Grönland területén élõ inuitok vadászatból élnek, nem akarnak a globalizációs folyamatba kerülni, emiatt Igloolikban nem használják a motorosszánt sem, csak kutyákat. Viszont fogy a jég, a nyolchónapos vadászidény három hónapra zsugorodott. Keserû megállapításuk az idõjárásra "ez nem a mi idõnk, nem tudjuk honnan jött". Meggyõzõdésük, ha elfogy a jég, elpusztul a népük, mert a sarki emlõsök amelyek/re/bõl vadásznak/élnek északabbra húzodnak vagy kihalnak.
Viszont egy megjegyzésük hasonlított a minap elejtett szarvas kapcsán a fórumon zajlott kis "vadász-polémiára". Nagyon tisztelik az életet és az állatokat melyek az élet a fennmaradás lehetõségét adják, mindig konfliktusba kerülnek önmagukkal, ha saját életben maradásuk miatt miatt meg kell ölni egy állatot.
A másik érdekesség: Igloolikban megjelentek a RIGÓK. Arrafelé még sose látták és szavuk sincs egyenlõre erre a madárra...
Igloolikról info: Link

Igen, az az tényleg, õzike-lak. Már csak azt nem értem, hogy honnan ismerõs ez a név, mert a térképen nem volt rányomva. Biztos a "tákolmányra" volt rábiggyesztve eme név.
Emlékszem, utána való este meg az Újpest kunybóban aludtunk, és amikor egy lágy szellõ meglegyintette a fekete hullazsák nylon "ajtót", majd betojtunk.

Igen, volt egy "tákolmány" ott, Õzike-lak a becses neve.

Szerk.: A macskabagoly rendszerint "vakerál" nekem minden este (tegnap is), amikor vadászatból hazaérkezem és feloltom az udvari világítást. Olykor "nyávogok" neki, rendesen fel tudom vele húzni.

Hú én is fültanúja voltam már egy-két bagolylármának (amin akkor meg is lepõdtem kicsit). Elõször a Börzsönyben a Saj-kúttól kb. 200-300 méterrel feljebb volt (van?) egy romos kis fabodészerû tákolmány (te biztos találkoztál már vele), amiben meghúztuk magunkat éjjelre kb 1996-ban. Na, ott akkora lármát csaptak... vagy egy órán át..)
A macskabagoly meg egyenesen félelmetes hangot ád, viszont szinte kívánom hasonló erdõben eltöltött éjszakákon, hogy halljam, mert kicsit felviszi az adrenalint. Lehet, hogy az õsi érzéseket elõcsalogatja az emberbõl, szinte jó rá borzongani.

Kíváncsi vagyok,majd mikor érkeznek a csonttollúak.

Hát én meglehetõsen ritkán gyújtok tüzet erdõben, bizonyára emiatt csak a városi macskabaglyokat hallom beszélni, õket viszont csak nyár közepéig. :-)

Na ez a sztoikus bölcs hallgatás a kuvikok és a macskabaglyok gyakori koncertjeire nem nagyon igaz ...éktelen lármát tudnak csapni, fõleg ha az erdõ közepében járva tûz mellett üldögélsz az éccakában ..de ezt már Fekete István is megírta bár igaz nagyon hangulatos, amint a sejtelmes felhõk közt bújkáló holdfény alatt, a páráló éjszakába bele-belenyávog(!) a macskabagoly..a cinkék pedig már valóban, a fogyatkozó élelem és a közelgõ hidegebb idõjárás okán, a nyári revireiket feladva csapatban "bandáznak"..de a legjobban az õszapók zsinatolását bírom, amikor a már kopasz fákon sürögnek-forognak, vándorolnak...

Köszi, én csak a végét csíptem el sajnos az esti ismétlésben.

Bizonyára így van Noli, de errefelé ez a bölcs hallgatagság mostanában a rigókra és baglyokra (nomeg a kakukkra) igaz, a többi madár csivitel-cserreg-vijjog-burukkol reggeltõl estig, be nem áll a csõrük Annak idején a szentendrei telken (a Pismány széljárta kopár kiugró tetején) tényleg ritkán hallatszott madárhang ilyenkor még az erdõ felõl is (néha olyan csend volt hogy a Duna folyásának fémes morajlása felhallatszott), itt majdnem olyan a "madárháttérzaj" mint a pesti közlekedés monoton zúgása, annyi különbséggel hogy itt valódi "puha" csend lesz este, míg Pesten csak a zaj intenzitása csökkent. 54 évig hallgattam a zajt, örülök hogy eljöttem Pestrõl bár itt meg néha egy-egy motorcsónak zörög a víz felõl és a "nagyút" felõl az autók de szerencsére távolról és ritkán (ahogy mondják, ide "a madár is hátizsákkal jár")

Itt meg egész évben itt vannak a cinkék.Hallatják az összes féle hangjukat.Legtöbbet a "cserregõset" mondják.Aztán van itt sok rozsdafarkú és billegetõ is.Meg csuszka.(már felismerem a hangját )Nekem ez azért furi,mert nagyvárosban nõttem fel,ahol csak veréb volt,meg városi galamb,meg városi feketerigó.Ez is város,már ami a forgalmat és zajszintet illeti.De mégis nagyon sok a "vad" madár.Újabban pár hete a csilp-csalp füzikét hallani.Viszont ehhez és az eddigiekhez képest alig látni verebet.

Bennem ugyanúgy õszieket is, mert a háznál ilyentájt szoktak megjelenni, és tavaszig maradnak.

Alapvetõen csak akkor beszél egy madár, ha oka van rá, ellentétben az emberrel, aki bármikor képes jártatni a száját. A baglyok tán hallgatag sztoikus bölcsek, akik még az átlag madárnál is jobban meggondolják minden huhogásukat. Amúgy is inkább az jellemzõ, hogy párzási idõszakban beszélnek a madarak, illetve ha a területüket jelzik, védik, csak a csapatban élõk kommunikálnak egymással folyamatosan (lásd verebek, varjak, seregélyek, õszapók, stb.).

Kis cinkét én is hallottam tegnap, tavaszi emlékeket hozott elõ, ahogy lépkedtem a páratelt levegõben, sárguló fû között.

Én viszont ma hajnalban kuvikot hallottam, egész közel a házhoz.
Most meg cinege énekel valamelyik fenyõfán.

Ami a nádiposzáta gyakoriságát illeti, elhiszem hogy hazánkban gyakori, de bizton állíthatom errefelé eddig nem terjedt el általánosan. Hatodik éve lakom itt azóta még nem hallottam ezt a jellegzetes recsegõ/brekegõ/cserregést, csak pár napja zendített rá kedvenc helyén a barackfán, konzekvensen a délutáni órákban. A gyalogsétáimat lefedõ cca. 2 km-es sugarú körzeten (vízparton ahol nád is akad rendesen tehát nevéhez méltóan nádiposzátának is illene lennie tán) belül se hallottam, ahogy érdekes módon varjú se hallatta még errefelé a hangját. Nem tudom van e összefüggés a nádiposzáta hang megjelenése és aközött hogy baglyot nem hallok hónapok óta pedig nyár elején a hallókörzetemben több fajta hangját (köszönet Noli akkortájt a macskabagoly hsz-hez csatolt huhogásminta linkjének, segített a felismerésükben) lehetett hallani minden évben, mostanában nagyon csöndben vannak.

Fügefa Zalakaroson Link
Gyümölcsei Link Link
Ez utóbbi kinagyítva, az a csepp alakú "fügeméz", ami lóg le a fügébõl, az valami isteni finom Link Link

Én hallgattam, elsõsorban a gombaszakértõkrõl volt szó, meg a képzésrõl, meg a vizsgáikról, meg a bolondgomba-arányokról a bevizsgálni vitt anyagban. Semmi szívfájdító nem volt benne.

ÚÚ, mi tudnánk is aszalni.. Van egy jó meleg üvegházunk ahol mindig forróság van, ha süt a nap

Mai képek Csörnyeföldrõl!
Megaszalódott fügék fán Link Link Link Link és földön (betonon) Link Link
Az itt Link látható 8 db megaszalódott fügét a térkõrõl szedtem össze, mind a 8 elképesztõen finom volt, sokkal jobb volt, mint a boltban kapható aszalt füge, nagyon jó minõségû, csak be kéne csomagolni és mehetne a boltokba.