Bioszféra

A kaparófáról el ne feledkezz, ha vannak bútoraid! Könnyen tanítható a használatára, elég párszor megmutatni neki, meghúzkodni a praclikáit a kötélen, s hamarosan rákap. Ha máshol akar kaparni, egyszerûen odaviszed, ismételsz vele, majd megdicséred. A mienk kb 4 nap alatt tökéletesen megtanulta, hogy hol szabad, hol nem.

Köszönöm a választ!
Mivel nem harap, és nem csíp, jó, hogy nem csaptam le...

Remélem, hogy senki sem bántja, valóban... csakhát nagy az Isten állatkertje, és kevés benne az ápoló, így sok hüle járkál szabadlábon.
Macsek jövõ héten szombaton jön Már nagyon várom, holnap nagybevásárlás a tiszteletére

Én sokkal inkébb tartok az amerikai szürkemókusok kártételétõl, mint az emberétõl. A mókus meseállat, senki se bántja, szándékosan legalábbis nem.
Mi újság macsek ügyben? Mikor viszed haza?

Ez már az új típus... rám vadászik...

Noli: aztán még oda is jött hozzánk, és nyilvánvalóan enni kért Teljesen szelíd kis jószág (sajnos, tartok tõle, hogy valamelyik félintelligens embertársunk valami kárt tesz benne...)

Tevenyakú fátyolka, nagyon hasznos kis jószág, atkákat, tetveket eszik. Ja, és a képeden egy lány van, szép hosszú tojócsõvel.
Link

Te jó ég, ennek még a szeme is vörösen világít! Terminátor-rovar.

Helló, helló!
Megtudja mondani valaki, ez miféle szörnyeteg?Link

Szuper kép, tündéri jószág! Pont ugyanilyen barna lakik itt a lakótelepünkön is. :-))

Az Erika Eleniak tutira :-)) Link
Szóval van óceáni éghajlaton is, de elsõdlegesen a talaj fontos neki, mivel tudtommal savanyú talajt kedvel.

Hoztam nektek egy mókust: Link

Tévedsz Nagyon is kutakodtam. A helyzet az, hogy fõként sziklás, köves helyeken jártunk, ahol jóval ritkábbak, pláne május elején.

Na fejlõdök akkor, mert én is erre a két kosborfajra gondoltam, pedig a kosborokból elég szánalmas vagyok:-(
Az az ajakos érdekes...

Köszi, köszi.

Köszi, Erikafélék szeretik az óceáni éghajlatot is, ugye?

Odafele a pályán, visszafelé Magyarszombatfánál, az egy kifejezetten aranyos környék, az úton ott úgy éreztem magam, mint egy kreszparkban, olyan keskenyek az utak, de felfestés van. Imádom az ilyen utakat.

Egy kis "blikkes-jellegû" comment Érdekes, hogy hátulról támadott fejre a madár. Errõl "bekattant", (tájékozottabbak bizonyára tudják) az emberi fej egy pontján akár közönséges golyóstollal is azonnali halál okozható könnyen, gyorsan, csak "elsõre el kell találni", a hatás "holtbiztos", akár tízéves gyerek is másvilágra küldhet "háromajtós-ruhásszekrényt"... Toltam fel korábban egy haldokló madár képét, melynek "tarkóján" véres lõtt sebnek ható kerek lyuk tátongott. Lesipuskás nem tehette, a fa sûrû lombjai közül hullott ki. Vélhetõen területvédelmi vita volt. A "megvadult" szárnyasok nem ismernek se testméret se félelmet, ld. házikakas, fiókája védelmében kutyát megkergetõ aparigó, emellett ösztönösen "tudják" hol vannak a "gyenge pontok" állaton, emberen. Kellõen erõs, egyenes csõrrel... no nem megyek "hitchcocki" mélységekbe

Wow. Köszi a képeket. Ezek Becsehelyen készültek? Szép törzses példányok. Emlékszel a horvátországi képekre, amiket betettem? Magyarországon is szinte biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan több méter magasságúra nevelhetõek, csak sokan nem mernek vele kísérletezni. Majd hétvégén most már én is lefotózom a három 1 éves példányomat

Már látom a holnapi Blikk címlapján a fõhírt... "Gyilkos varjak! A globális felmelegedés újabb tünete!"

Valami történhetett a madárral, ilyet nem csinál ok nélkül. Talán lehet, hoyg õ is megsérült és agyrázkódást kapott, vagy ilyesmi.

"..hess madár!"

A srácnak biztos, hogy belekapott a fejébe, mert láttam,hogy utána dörzsölgette a fejét!

Ú!Veszélyes az élet a nagyvárosban!
Kéne csinálni errõl egy filmet.Ja,nem.Már van
Azért jól tetted,hogy figyltél,biztos rázós,ha egy ilyen jószág fejen koppint...

Jó reggelt!Ma reggel érdekes dolog történt velem a belvárosban, Budapesten!
Megtámadott egy dolmányos varjú. Elõttem egy idõsebb néninél, utánam egy srácnál próbálkozott.Hátulról próbált meg nekirepülni a fejemnek, de mivel elõtte már felfigyeltem a nénis dologra, ezért szemmel követtem és lehúztam a fejemet.Ha ezt nem teszem simán fejbe talál.

Mivel ennek semmi köze az argofórumhoz, ezért áthozom a témát ide, Neked fényképeztem õket Link Link Link

Hirtelen ez van káznál:
Link
Link
Engem a nagy sárfûére emlékeztet a levele (kivéve azok a levelei, amelyek közvetlen a virágzat alatt vannak)

OK, akkor is nagyon nehezen képzelhetõ el, hogy egy alapvetõen szõrös növény rokona ennyire csupasz legyen. Keresgélek még képet róla, amin jobban látni a levelét is, ami hosszú, hegyes, egyáltalán nem emlékeztet a szõrösek leveleire.

Nem is a hazai Origanum vulgare-ra gondoltam. Lend délen akad a genusban még számos faj. De lehet, hogy valami közelrokon nemzetség.

Köszi nektek!

Ja, vettünk a hétvégén 5 "pohár" kökörcsint: rózsaszín, piros, fehér és fekete színben Link

NEEEEM! Nem szurokfû! A fûszereket még megismerem. :-))) Mondhatni pozsgás a szára - levele, szõrnek nyoma sincs rajra, a szaga is tök más. És sokkal magasabb (méteresre is képes megnõni). Kétféle árnyalatban van, egy kimondottan rózsaszínes, meg egy halvány pirosas, ez utóbbi van az én képemen.

Homokfodor-kanyarulatok, rovartáncos bíbor alkonyok. Igazi Hari-képek.

Huh, néhány kép olyan, mintha a Szaharában készült volna!
Szép a rózsád!

Mai képek, innentõl: Link (hull az akác virága)

Origanum lesz.

Ilyen közelrõl a virága:
Link
Ez már a sajátunk

Kukucs!
Link
Galamb fiók.A fészek a lugasunkon van.

Igen, nem valószínû, hogy a magyar, bár nálunk éppúgy megél a mezõföldi lösztáblákba vágódott aszóvölgyek peremein, mint a széljárta, vadóc bakonyi dolomitkopárokon.
Boldog lennék, ha a rózsa-tranzituszok között legalább hazai pályán nagyjából eligazodnék, ám ha valaki nem egy életet áldoz rájuk, gyakran megreked a tõfajok és a primer hibridek ismereténél..

Te vagy a szakember ezt Neked kell jobban tudni. Engem csak emlékzetet,ahogy írtam. Vagyis ez ugrott be elsõre, másodikra. Mondjuk az area valóban koccos volt.A sziklai repcsény harmadik lehetõségként rémlett fel távolian és ködösen. (A magyar repcsénynek ettõl kicsit eltérõ fenológiájú virágjára emlészem.) El tudom képzelni ezeket az endemikus-specifikus taxonokat.Távoli analógiaként kb a szitnyai rózsataxonok lehetnek!

Hello!
Igen kint volt az összes 12 cseréppel. A hidegpárnás idõszakkor kb. talán 1 hétig éjjel-nappal kõkeménnyé voltak fagyva

Nem hinném, hogy a Cheiranthes-rõl lenne szó. A levelek alakja más, Bölke növényén keskeny-szálasak, hosszan párhuzamos szélûek, a sárgaviolánál szélesebbek. A Pljesevicán gyûjtöttem az utóbbi fajt, kimondottam mediterrán kitettségû mészkõszirten. A szlovéniai Alpokig szerintem nem húzódik fel, már Ausztriában is csak dísznövény.
"Nálunk" is van 2 hasonló repcsény, az Erysimum odoratum és E.crepidifolium, ha nem az utóbbi, akkor valamelyik endemikus alpesi sziklalakó, kõzetspecifikus taxon (több van belõle).

Persze, hogy nem volt gomba, mert nem másztál bele nyakig ebbe: Link
Biztos volt közte néhány izmos pöfeteg.

Engem erõsen az illatos sárga violára emlékeztet ez a "sárga len" elsõ blikkre és másodikra is.(Erysimum cheiri)Ráadásul az délkelet-európai eredetû sziklalakó faj.
Link
Link

A "sárga len" valóban egy keresztes, Erysimum-faj. A kosborok között agárkosbort és füles kosbort látok. A két "passz" közül az elsõ egy havasi sziklalakó veronika, a másik elég fura, tán egy egzotkus virágszínezetû pillangós..

Tényleg azok, bár én elsõre egy púposszövõ hernyójának néztem.

Izgalmas kérdések.. Ószõlõparlag-e, õsgyep-e? A zalai kosbortermõ gyepek is minden bizonnyal az elõbbi kategória. Annak idején a filoxéra elõtti évtizedekben (XIX. sz. utolsó harmada) szinte nem volt olyan domb hazánkban, amit ne mûveltek volna. Az óriási termõterület miatt azt gondolnánk, szegényes volt a növényzet, pedig nem. A hagyományos, vegyszer- és gépierõ-mentes gazdálkodás szervesen illeszkedett a sokszínû, ember-formálta kultúrtájba, a széles mezsgyéken, obalákon ("pufferzónák") minden növény-állat megtalálta életfeltételét.
A filoxéravész, majd a vérzivataros évtizedek után ugyan újult erõvel lendült fel a gyümölcs- és szõlõtermesztés, ám a kíméletlen, gátlástalan peszticidhasználat és gépesítés véget vetett a sokszínûségnek.
A parlagok száma 1-2 évtizede ismét emelkedik, és ahol még van a közelben az eredeti vegetációhoz közeli növényzet, ott megindul a természetes szukcesszió (nálatok egyértelmûen a beerdõsödés felé), melynek korai haszonélvezõi a kosborok. Nekik ugyanis a szõlõtõkék között meginduló gyepzáródás átmeneti, még viszonylag pionír körülményeket kínáló fázisaiban ideális megtelepedési viszonyok adódnak, így könnyen elszaporodnak. Ez történik most az ország sok vidékén, fõleg dombvidékeken, ahol az utóbbi 10-15 évben ritka orchideafajok populációi bukkannak fel. Megtelepedésüket még a hazánkban súlyos term. védelmi károkat okozó özönnövények sem tudják gátolni, sõt, gyakran a magas aranyvesszõ vagy fehér akác állományaiban bukkannak fel új kosbor- és bangópopulációk.
Az eddigi beszámolóid alapján továbbra is érdemes lesz járni a környéket, 2-3 hét múlva ez a faj is szemed elé kerülhet: Link Bõ egy évtizede Zalaegerszeg környékén hasonló lelõhelyeken került elõ a méhbangó.

Ok, maradjunk abban, hogy Lamiaceae.

Örömmel jelenthetem, hogy a veszprémi sárgarigóállomány két hímnemû példányát volt alkalmam szinte karnyújtásnyiról látni hazafelé jövet. Kanyarodok ki a házunk felé a kisbolt mögül, erre a két drágaság ott húz el az orrom elõt (no, majdnem lefejeltem két sárgarigót :-))! Reggel hallom énekelni is õket, de látni most sikerült elõször. Tavaly nem találkoztam velük, tavalyelõtt valahol a közelben laktak, de csak egy pár, örülök, hogy idén már két fiú is itt lébecol. :-) Remélem, fényképem is lesz majd róluk.