Bioszféra

OFF filó... szép dolog a természet szeretetére nevelés Felejthetetlen emlék, amikor a gyerekek "jóvoltából" éjnek idején ausztrál ugrópatkányt kergettünk a lakásban. Pattogott mint a gumilabda, már teniszütõre gondoltam hogy "lecsapom" 5m-es belmagasságú lakásban elszabadult pintyet kergettünk hatan horgászbottal, merítõhálóval, pokróccal... vadon fogott hörcsögöt mûanyagcsõvel befújt pipafüsttel kergettem ki mozdíthatatlan többmázsás könyvszekrényeim mögül, majdnem én pusztultam bele (a hörcsög is keményen tüsszögött tõle) ugyancsak éj közepén terráriumból kiszökött aranyhörcsögöt üldöztünk (ki hinné, amilyen firkásan szó szerint odatolta kis "házikóját" a szellõzõnyílás alá és arra felmászva meglépett a lyukon) azon a ponton voltam hogy "ráküldöm" a macskát A tücskök megették egymást, a halak nem sok vizet zavartak, kutya-macska elvoltak (leszámítva olykor némi kergetõdzõ törés-zúzást). Jó is a gyerek a háznál, no meg az állatszeretet (bizony javarészt szegény exnejemnek akadt dolga velük, az "öt trehány kakas" mellett õ gondozta a házikedvenceket is, a kölkek elfelejtették, én elüldögéltem a számítógépnél) Bocs az OFF filóért

Lyme... Monspart Sarolta majdnem bele is halt... fene a kullancsába Én mindíg zárt ruhában, sapkában közlekedtem, kullancsot alig kaptam, többnyire akkor, ha ingujjra vetkõztem. Viszont megerõsíthetem a "legendát", hogy az anno Polybé nevû vitaminkészítményt utálják. Becsomagolva is büdös volt "mint a vesztés", ha megettem, a bõrkipárolgás miatt én is büdös "polibészagú" lettem, de úgy tûnik eredményes a kullancsok, de még szúnyogok ellen is Juteszembe egy fura, talán hihetetlen történet. Még a pesti lakásban feltûnt hogy az egyik függöny alján van valami fura hálószerû dolog. Megnéztem, hát kullancsmama lapult benne picinyeivel, "egyem a lelkit", ment is kemotox rá szépen. Akkoriban sokat sátoroztunk a kölkekkel hétvégente az erdõben, hazaérkezve mindíg gondos kullancsszemle volt zuhany alatt. Más ok nemigen lehetett, mégis alig tudtam elhinni hogy nemcsak épségben "hazahoztuk", de még meg is telepedett a radiátor fölött, a függöny alján akkurátus hálóféle (sûrûbb mint a molinószövet) "bölcsõt" szerkesztve, ahelyett hogy valakibe "becsavarodott" volna. Tényleg kullancs volt, exnejem megerõsíthetné (õ sokat összeszed ma is gombászás közben, van is mindenféle spéci "kicsavaró" csipesze, riasztója). "Urbanizálódó" kullancs?

Persze, ez így van, meg mondjuk a Lime-os, vagy agyhártyagyuszit terjesztõ kullancs nem válogat szemetelõ és nem szemetelõ között.

Bölke bizonyára van visszatartó ereje a kullancsveszélynek a "kocaturisták" felé, ami egyszerre jó és rossz
Azt gondolom, aki rendszeres természetjáró, láthatja, tisztelet a kivételnek, "ezek" szemetelnek, hangoskodnak, gyújtogatnak, törnek-zúznak, pihenõpadokat, esõkunyhókat rongálnak meg. Ezért nagyon jó ha a kullancs "kitiltja õket" az erdõbõl. Rossz, mert egyre jobban eltávolodnak a Természettõl az átlagos városi emberek.

Igen, én pl. a kullancsokat - igaz - nem kedvelem, de hát ki kedveli, viszont az a véleményem, hogy a kullancs egy igazi természetvédelmi õri szerepet tölt be a bioszférában. Csak hazánkban emberek tíz,- de lehet, hogy százezrei csak ezért nem mennek az erdõbe kirándulni (taposás, szemetelés, tûzgyújtás, hangzavar, virág, -gombaszedés, stb), mert egyszerûen félnek tõlük.

Ma reggel néztem csak, megkaptam (nem is tudom mikor; Micibot ígérte pár napja) a képfeltöltési jogot Elárasszam a Képtárat? (persze az ésszerûség határain belül)

Igazad van.Szûklátókörû voltam,de tényleg nem tudtam hová tenni a kullancsot.A jegesmedve eszembe nem jutna,mint "mihaszna",mert õ csúcsragadozó,olyan,mint a szavannákon az oroszlán.Fontos szerepe van a "selejtezésben".
De a kullancs...Nembaj,mais tanultam valamit.De az a fotó érdekelne,mert kikárörvendezhetném magam rajta,mikor eszembe jut a kullancs.

a szívmûtétem után mondtam is fiaimnak, hogy családunk férfitagjai egészségesek/erõsek voltak, zömmel magas életkort értek meg, de többen közülük 60 éves kor táján szívproblémákkal küzdöttek, ezért életvitelükben vegyék figyelembe a "családi anamnézist"
Ami a bátorságot illeti, ez nem bátorság, inkább egyfajta derûs közöny, ami nem teljesen normális. Egészséges ember "megijed". Az igazi bátorság az, amikor közvetlen veszély tudatában teszi dolgát valaki. A "pánik helyett derû effektusért" mint laikus (valahol olvastam) az agy által vészhelyzetben termelt "opiátokat", morfinszerû vegyületeket okolom

Kicsit visszatérve a kullancs ügyére (én is utálom õket amúgy, de ki nem?):
Nem arról szól a világ, hogy valami hasznos, vagy sem. A jegesmedve se az ilyen szempontból. Ha nem volnának ragadozók, akkor más módon stabilizálódnának a zsákmányállatok populációi, betegségek, élelemhiány, stb által. Nem CÉLJA van egy állat (élõlény) meglétének, hanem OKA. Az ok pedig az, hogy van (volt) egy kihasználatlan rés, amelyet képes volt betömni a jelenlétével.
LEhet, hogy a kullancsok terjesztette fertõzéseknek is olyan populációszabályozó szerepük van, amely miatt a kullancs is fontos lénnyé avanzsált.
Az egészet nem darabokból összerakott halmaznak, hanem egy összefonódó rendszernek kell látni, amelynek minden egyes darabja millió szállal kötõdik egy csomó másik darabhoz. Nem a téglák azok egy nagy épület falában, hanem a malter az, amely egyben tartja az épületet. A malterben meg sokféle anyag van, amelyek egyensúlyban kell legyenek az optimális egybentartásért. Ha sok benne a homok, akkor pl. szétesik. A bioszféra is valami malterféleség, amelyben minden összetevõnek megvan a helye, szerepe. A bioszféra lényege, hogy az összetevõk változását ne kövesse a malter széthullása. Ezért vannak párhuzamosan fejlõdõ élõlények. A kecskének erõsödik a foga, ahogy egyre keményebbek lesznek a káposztalevelek, s a káposzta egyre vaskosabb leveleket növeszt, ha a kecske foga erõsebb lesz...
A Gaia-elméletnek van egy állati nagy elõnye, akkor is, ha nem tudunk mindennel egyetérteni benne. Megtanít komplex egységként látni a világot, amelyben minden és mindenki fontos. Az összetevõk akármilyen kicsike változása is képes nagy változást generálni. Matek, káoszelmélet, szintén ráilleszthetõ erre a biológiai mindenségre, egy csomó mindenben tökéletesen példázható, modellezhetõ a világunk e része káoszelmélettel. Azt innen a meteorológiából tudni lehet, hogy bármilyen kezdõfeltétel megváltoztatása milyen más pályát, más sorsot ad egy ciklonnak például. Az élõvilágra ez fokozottan igaz, hiszen a legapróbb sejtszervecskéig végtelenül bonyolult a rendszer. Nem kell ismerni minden részét ahhoz, hogy az egészet tisztelni tudjuk - kullancsostól. Az ember viszont hajlamos beszûkülten gondolkodni. (Most nem Rólad beszélek, hanem az emberrõl, mint fajról.) Változtatni akar, de nem ad utat az õt megváltoztatni akaró folyamatoknak. Franc se tudja, mióta, de legalább százezer éve, amióta komolyabban gondolkodni és beszélni kezdtünk. Mindent emberi szempontból nézünk, holott az eszünk megvan ahhoz, hogy képesek legyünk másképp is átlátni a világot. Képesek vagyunk elvonatkoztatni, felfogunk fogalmakat, megértjük, hogy miként viselkedhet egy semmivel nem látható, hallható, szagolható, ízlelhetõ, tapintható részecske. Azt meg nem vagyunk képesek meglátni, hogy mi történik a világban??? Dehogynem. Csak nem akarjuk tudomásul venni...

A vakmerõségnek, bátorságnak hormonális okai vannak. Vigyázzon a fiad is a szívével, ha lehet, mert sajnos hajlama lesz a szívproblémákra is.

De benne van a kullancs! Fényképeztem már kullancsot faló pókot!!!!

Ez alapján azt mondom, az elõbb én is csonttollúakat láttam (és fotóztam, de távolabbról, nem lettek ilyen jók).

Nem tudhatod milyen kutyával akadsz össze, légy óvatos (nem mellesleg szakadás is lehet a keritésen). Tomi kutyának nem ajánlatos tapsolni, csak jobban megvadul tõle. Ha bepörög, semmire nem figyel csak "szaggatja a kerítést". Volt aki próbálta lelocsolni valamivel, eredménye hogy távolabb húzódik (tõlem is, ha üveget lát kezemben), de még vadabbul tombol. Szomszédomékat szereti, mert rendszeresen etetik, mégis az öreg bõrkesztyûje a szájában maradt nemrég, amikor meg akarta simogatni)

Hát a tapsolás is robajnak tekinthetõ talán, arra nem reagált
Írásaim talán rosszízûek, fizikai valóm gasztronómiai értékérõl meg kell kérdezni egy kannibált Ámbár naponta tömöm gyógyszerekkel magam, lehet hogy "megkeseredtem", nem mellesleg ahogy a hagyma, fokhagyma is kipárolog a bõrlégzéssel, lehet hogy a gyógyszerek miatt "büdös" is vagyok. (mosakodni szoktam néha) (Váratlan erõs zajtól sosem ijedtem meg, mondhatom szinte semmitõl. "Családi vonás", édesapám a háborúban az esztelenséggel határos módon vakmerõ volt, emiatt 18 évesen lett ejtõernyõs rajparancsnok, legkisebb fiam már egyenesen klinikai eset, kicsi korától az önveszélyes mértéket súrolóan egyszerûen nincs félelemérzete)

Nembiztos,hogy madárcsõr,a hirtelen a közeledben történõ robajra,vagy csattanásra Te is behúzod a nyakad.(Mint dobos,tudom )Anyósomék szomszéd utcájában vannak sok kistermetû fenevad kutyik és mikor arra megyek fotózni,kibújnak a kerítés alatt,meg akarnak enni.De ha tapsolok visszavonulnak.
Pók.Szerintem a nagy tömeg közeledtével menekülõre fogják,de az említett ugrópókod lehet,tükörképét látta az obiban és azért támadott.
Akela,csettinteni már tudsz,lehet,hogy rosszízû is vagy..?

Bocs,ezmár lassan Off.
Szerk.zerintem a kullancs felesleges.Nincs benne a táplálék láncban,hasznot sem hajt,tök felesleges.Szubjektív véleményem.

Sztem az evolúció is termel "felesleget" melyet adott körülmények hívnak életre, majd megváltozott körülmények között válnak felesleggé. Itt helytálló az emberi egybevetés is

"Szinház az egész világ" szállóige szerzõjének szerzõségét is egyre inkább firtatják, hogy csak nevét írta le, nem szindarabjait A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben, elhitetni valamirõl, az aminek látszik vagy nem az aminek látszik. Emberi viszonylatban is fizikai túlélés vagy éppen kifinomult praktikák eszköze.
Egy korábban említett ugrópók pattant az obinak (nem találom meglepõnek, anno az orrszarvúbogár is nekiugrott az obinak, alig tudtam lefejteni lábait róla) A tegnapi ugrópók békésen poroszkált a falon. A pókálcával "egy magasságba kerülve" (attól kb. 2 cm távolságban) hirtelen oldalt vetette magát, rá az álcára (a fejtor környékére "csapott le"), visszahúzódott, percekig várakozott, azután folytatta útját. Mivel majdnem elhaladt a levedlett pókruha elõtt, a "szórakozottság" benyomását keltette. El is filóztam, ilyen megfigyeléseknél milyen könnyen hajlamos az ember emberi vonásokat vinni ilyen jelenetekbe, pedig több mint félrevezetõ becsapós dolog Az is elgondolkodtató, milyen automatizmus révén ugrik az obinak vagy választja inkább a menekülést ugyanaz a faj.

Bármilyen állatot lehet kondicionálni, kihasználva annak valamely létezõ érzékelési tarományát.
Lehet, hogy valamilyen keskeny tartományban érzékelnek hangot a pókok, de nem hiszem, hogy ez a tartomány pont egy fuvola hangjáéra hajazna. Sokkal inkább a természetes körülményeikbõl merített lehet (mint a csettintésed). Az evolúció nem termel felesleget.
A hálószövõ pókok iszonyú rosszul látnak - mivel nincs szükségük jó látásra, hisz a háló "lát" helyettük. A vadászó pókok (mint pl. az obira magát rávetõ ugrópókod) viszont kiválóan lát.
A hallásuk - hát, mi is csak érzõszõrökkel hallunk, bár ez a fejünkön belül van. A pók is érzõszõrökkel hall, nyilvánvalóan egy zajos környezetben (test külsõ borítása) lévõ szõrök nehezebben különböztetik meg a fontos hangokat a zajtól, mint mi odabenn a fejünkben. A csettintésed viszont valamiért valóban lehet fontos nekik, nem rossz elmélet az a madárcsõr dolog. Bár gyanítom, a pókok legfõbb ellenségei maguk a pókok. Feltételezem, hogy a hangok (klasszikusan hangként való) felismerése, érzékelése mindenképp összefügghet azzal, hogy az illetõ állat maga tud-e kibocsátani valamely hangot. Ez nem idegen a rovaroktól egyáltalán. A molyok érzékelik a denevér ultrahang-nyalábjait, s igyekeznek elkerülni a hangforrást, sõt, olyan moly is van, amely megtévesztésre dolgozik. (bagolylepkék, mint fõ táplálékok képesek a néhány neuront tartalmazó hallószervüket ráhangolni egy közeledõ denevér ultrahangjának frekijére, ugye a denevérek se egyforma frekivel vadásznak, szóval így el tudják kerülni a támadást, kellõen messzirõl meghallják a hangot, s ellenkezõ irányba repülnek. Amikor viszont a pille már túl közel van a denevérhez, s meghallja annak a hangját, sok esetben egyszerûen zuhanórepülésbe vált összecsukott szárnyakkal, s valahol a földön landolva biztonságban van már. Vannak a denevér számára rossz ízû molyok, amelyek viszont maguk is adnak ki csettintésszerû ultrahangot - természetesen olyan moly is akad, amely nem rossz ízû, de megtanult csettinteni, így nem eszik õt meg.) A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben! Hasonlóvá lenni egy ismert tulajdonságú lényhez elõnyt jelent, pl. a nektárt nem termelõ, de bõ nektárú virágra hasonlító növények ugyanúgy vonzanak beporzókat befektetés nélkül; a mérges kígyóra hasonlító ártalmatlan siklók, a méhek illatát és döngését utánozni képes mézre éhes halálfejes lepkék, stb. Egyúttal ez az egyik legizgalmasabb területe is a biológiának szerintem.

Akidobos tapasztaltam én is, hogy bömbölõ hangfalakon vidáman kószálnak a pókok. Rátódítva, az érzékeny hallású macska is képes szundikálni zajos hangfalon, én a mobilcsörgést alig hallom, de a macska néha felkapja a fejét, akár a kutya, amely mégoly erõs zajban is kiszûri a számára fontos akusztikai információt. Az elsõ "csettintés" után elfilóztam a fórumon, lehet hogy a hullámok rezgése madárcsõr csattanására emlékezteti és ettõl természetszerûleg óvakodnia kell egy póknak Azt nem mondom hogy hallanak is, mivel nemegyszer tapsoltam elõtte, nem törõdött vele (kezem mozgásával sem) csak a csettintõ hangra reagált, ezért vetõdött fel bennem a "madárcsõr-csettintés" fóbia Igaz olvastam olyasmit is hogy tartós összezártságnál állítólag fuvolahangra elõjönnek, ami persze lehet hatásos mese is

Az efféle "észlelések" leírásán nemcsak az oldalt széttagoló hosszuk miatt; a reakciókban néha szeliden (nem sértõ módon)ott lappangó gúny (hozzáképzelve a monitor elõtti csendes mosolyt) miatt is gondolkodom. Emellett akadnak akiknek ellenszenves "amit képviselek". Ugyan nem tudom mit is "képviselek", politikailag semmit (nem politizálok) áltudományos marhaságokat soha nem erõltettem legfeljebb laikus kommentjeim szúrtak szemet. Gyakorta "elmélkedtem" hosszasan a köznapi élet visszatetszést keltõ dolgain (sohasem politikai éllel). Néhány hihetetlen, az ismereteknek (saját gyenge ismereteimnek is) olykor ellentmondó észlelést lejegyeztem, mivel nekem lényegesen több idõm van egy pók, egy hangya, egy légy viselkedésének bámulására Lehet hogy a mai napig megmaradok "hétköznapi filóimnál" ha nem fordulok egyéni (tán hiusági) okok miatt a mikrovilág makrózása felé A mikrovilág nem csodás erdei tisztások, cicák, nyuszik, õzikék, nemes paripák birodalma, inkább a "birodalmi lépegetõké", látványuk némelykor bennem is viszolgást kelt. Mivel számomra természetessé vált látványuk, ezért megfeledkeztem arról hogy a Bioszféra a környezetvédelem fóruma elsõsorban. Elvetettem a sulykot amikor rátok zúdítottam a "kamugépes" felvételek tömegét Inkább megpróbálok "beilleszkedni" yuccavirággal, miegyébbel Ötletadásnak is szánt, végre nem hajtott elképzeléseimmel, terveim közzétételével is "leállok". Nem sértõdés! A Bioszféra nem blog, maradjon meg annak aminek szánták és amely formájában a nagy többség is szivesen tekint rá

Hm.Érdekes ez az illatanyag dolog,nem elképzelhetetlen.Hangyáknál bevált.Tudom,köszönõ viszonyban sincsenek.
Visszatérve a csettintõs kisérletedre,én tutira azt gondolom,hogy mivel kifinomult rezgés érzékelésük van,érezték magukon a csettintésed hullámait.Kb.olyan lehet,mint amikor a basszust érzed a mellkasodban. Volt egyszer hasonló élményem:félre nyúlt a hangmérnök és a színpadon olyan hangos volt mellettem a control,hogy teljesen beszédültem,majdnem kidobtam a taccsot! Ellentmondva magamnak,láttam már mélyládában pókot,ügyet sem vetve a 600W-os zenei teljesítményre!

Noli tényleg érdekes volt a csetepaté, szinte "harcmûvészet", vívók, cselgáncsozók benyomását keltették bennem Vannak sikerült képek is, de igyekszem megkímélni a fórumot a "szõrös szemû, kampókezû szörnyek" látványától A második álkaszás hirtelen megjelenése "a semmibõl" érdekes volt, de nem lenne meglepõ, a fajfenntartást is szolgálhatja, hasonlóan, ahogy a hangyák szinte mindig odarohannak segíteni verekedésbe bonyolódott fajtársukhoz; bár a pókok köztudomásúlag elkülönülve élnek, sõt "légyott után" a nõstény megöli a hímet is (ha tudja). Ezért is érdekes volt számomra, hogy a "viadalt kezdõ" álkaszás sérülése (elvesztette lábát, fotón látható és még ma is vonszolta magával a házipók a letört/tépett lábat) után nyomban megjelent a "plafonról lezuhanva" egy másik álkaszás, aki folytatta helyette a küzdelmet. Lehet hinni, lehet hiteltelennek tekinteni "észlelésemet" A "helycsere" is érdekes volt, a beavatkozó álkaszás ottmaradt a házipók közelében (ma is ott van), a sérült felmászott a tükrön a plafonig és ott elbújt a sarokba.

Akidobos Az tény, a pókok sokkal nagyobb mértékben behálóznak mindent, mint sejtenénk, legalábbis szinte minden makroképen látok emberi szemmel észrevehetetlenül kihúzott szálakat. Emellett a különféle pókhálók egymással is összeakadhatnak/tapadhatnak. Ezeket persze tudtunkon kívül összeroncsoljuk, tudatosan letakarítjuk, de nyilván marad annyi amely elegendõ egy póknak "jelzés" vételére, elég egy-két szál is. "Póksikoly" Mosolyogsz, de amíg egy állításnak az ellenkezõjét nem bizonyítottad be, addig akár érvényesnek is tekinthetõ "Telepata" ugye emlegetik a növények reakcióját az emberi viselkedésre. Errõl eszembe jut az "EPR párba" kapcsolt fotonok viselkedése, ha a pár egyik tagját egyértelmû kvantumállapotba hozzuk, akkor a pár másik tagja, a másik részecske, kénytelen az elõzõével ellentétes állapotot elfoglalni, legyen bármilyen távol párjától. Tudod nem vagyok annyira hóbortos hogy véresen komolyan vegyem az ilyesféle dolgokat de nem is viccelõdöm... a mély õsi ösztönökrõl, mely embernél elvileg a tudatalatti világában lapul, semmit nem tudunk. Embernél gyakorta mûködik az ösztönszerû elõérzet, "a hatodik érzék" (megfigyelték, súlyos katasztrófák elõtt vonatokra, repülõkre szignifikánsan kevesebben szállnak fel). Persze póknál a messzenyúló fonalak rezgése a legésszerûbb magyarázat, de bennem felmerült még illatanyag kibocsátása is Ha bonyolult és egyszerû magyarázat között kell választani, célszerû az egyszerûbbet választani. Ámde az inkvizició emberek sokaságát ölte meg sátánnal cimborálónak tekintve szerencsétlen elmebetegeket is. Az volt az egyszerûbb (vagy addig kínozták míg vallott). Az emberek is kóklernek, bûvésznek tekintik, nemegyszer a közösségbõl is kivetik az olyanokat akiknek "józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgaik" vannak. Érdekes a szinpad világába törekvõknek tapsolnak, "mágusnak" nevezik õket, amire õk rá is játszanak "bravúrszámaikkal", ügyes hamisítványaikkal (Conan Doyle haláláig hitt a tündérekben kamaszlányok fotós csalása miatt). Egy vékony józan réteg természetesen cáfolni igyekszik a "mágusokat" amennyire lehet. Ebben a vitában viszont eltûnik a lényeg, hogy azért akadnak még jelenségek, melyek mibenlétét, létrejöttét nem tudjuk megmagyarázni ma sem. Legjobb példa a terület évtizedek óta folyó katonai kutatása, pénzt ölnek bele, "valami csak lehet". A "megmagyarázhatatlan" jelenségek magyarázatát lehet cifrázni, ahogy volt idõ, amikor a kor skolasztikus szellemének megfelelõen egyetemeken vitatkoztak arról, hány tolla van egy arkangyalnak. Az a gond, egyre inkább elveszítjük a külvilággal a kapcsolatot, elméleteink egyre inkább spekulatívak. Senki nem látott elektront, de tudjuk hogy létezik, nélküle a sötét középkorba zuhannánk vissza. Tudásunkat egyre inkább kizárásos vagy ellenmondásra vezetõ gondolatmenetek alapján fejlesztjük, valószinüsítünk egy-egy magyarázatot, emiatt egyetlen hibás gondolatmenet félrevezetheti az egészet. Szerintem ez nem szilárd tudás, csupán néhány tapasztalilag megismert alapvetõ tényre támaszkodó valószinüsített magyarázatok halmaza, melyek inkább csak útmutató irányelvek. Newton véleménye szerintem máig érvényes, gyerekek vagyunk csupán akik a megismerés végtelen óceánjának partján szines kavicsokkal játszanak Én pár százmilliomod valószinüséggel "otthagyom a póksikolyt" is. Azt se nagyon hiszi el képzettebb rovarász hogy csettintésre némelykor eliszkol a házipók (akkor is ha nem látja a csettintõ kezet) Ezzel úgy vagyok, hiába is videóznám le, ahogy én el tudom képzelni az ügyes video-csalás lehetõségét, más méginkább Szerintem ily módon egy sereg dolgot söpörnek a szõnyeg alá. Kit érdekel? Ami ember számára nem hasznosítható jelenség és "pénz sincs benne", félretolják. Hitelesnek vélhetõ amatõr észleléseket a hóbortos emberek hóbortjai miatt természetesen kinevetik (errõl a "klasszikus tévedések" jutnak eszembe lásd levegõnél nehezebb testek repülése vagy a meteoritok létezése). Mennyi ilyen félretolt jelenség "heverhet" kivizsgálatlanul? Mert ehhez is pénz, idõ, labor kell, leginkább pénz, mert a tudományos kutatás egyre inkább hasznot hozó befektetés. Kicsit hasonló a szoftverfejlesztéshez. Eleinte buzgón (és szabadon) írhattunk bármit, ma már ez is szigorúan jogvédett anyagi keretek közé lett szorítva. A Linux fejlesztés még "szabad" de idõ kérdése, az is "pénzessé" fog válni. Visszatérve az ösztönvilágra, errõl sztem alig tudunk valamit az "inger-válasz" szintjénél, a "pavlovi reflexeket" ismerjük mélyebben Mert sikerült osztályozni az élõvilágot, ennek nyomán ragyogó és képzett elmék képesek hatalmas lexikális tudásukkal azonnal felismerni õket, nem jelenti azt hogy mindent tudunk A "póklátás" sem lehet valami extra (bár lehet fajspecifikus), ma délelõtt fényképeztem egy szép csíkos "gyalogpókot" ahogy tigris módjára ugrik egy álkaszás levedlett bõrére "Vakra vetõdött", ráadásul még percekig toporgott elõtte a kis "észlény" pedig a rablópók életmód fejlett látást valószinüsíthet. Szép példája az "automatizmusnak" A második álkaszás megjelenése bizonyára a fonalak rezgése miatt történt, bár ez azt jelenti hogy kb. 2 m magasságig húzódik az emberi szemmel láthatatlan pókfonalak szövevénye, ebben semmi logikátlan nincs (Toltam fel olyan fotót, melyen jól felmérhetõ, az alig 2 mm-es kis pók méretével arányosan egybevetve kb. teniszpályányi terület szõtt be egy üveglapon, amit csak a makrón fedeztem fel, azt is csak megfelelõ szögben fényképezve. Tapasztalatom szerint nemegyszer elhagyott hálót is "applikálnak rendszerükbe", ezzel már valóban messzevezethet "botlódrótos" jelzõrendszerük) Jó estét, bocs a filóért

Gyönyörû fotók!

Nagyon szépek!

Izgalmas bunyó lehetett! Kicsit irigyellek is érte!

Bölke:Csodás képek!
Akela:
"ennyire jól látnak vajon?"
Nem,szerintem telepaták.,Vagy az emberi fülnek hallhatatlan póksikoly..?
De az is lehet,hogy voltak ott még fonalak és megérezte a csetepatét.

9 napja a Velencei hg-ben:
zúzmarában nem volt hiány:
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Ez is csak "megfigyelés" Az álkaszás adhéziós "Van der Waals papucsait" kerestem, egyenlõre nem találom. A kezdeményezõ álkaszás a bunyó és pár fotó után elcsámpázott a tükrön felfelé, menetközben többször visszacsúszott. Mégis "felkepesztett", lomha mozgása "lábvégre célzott" makro-videózáshoz gyors volt, a lábait gyorsan kapkodja (csoda hogy nem botlik meg saját lábaiban, mivel ilyenkor szorosan egymás mellé húzza össze õket, emberi hasonlattal mintha valaki guggolva haladna elõre vagy "pókfocizna") de összességében a függõleges tükörfelületen lassan haladt elõre. Vizuálisan kukkoltam végig, vajon mivel is tapad. Kis karmos vékony lábvégeit "L" alakban meghajlítva teszi le, azokkal szemlátomást nem kapaszkodik. Két hosszú "mellsõ lábával" tapogatja maga elõtt az utat, nemegyszer kaparó mozdulatokat téve, amig az valami láthatatlan dologban elakad, "fixálja" õket és felhúzza egyész testét, többi lábát sorozatosan lerakva pedig tolja. Visszacsúszásai akkor voltak ha két mellsõ lába lecsúszott a láthatatlan kapaszkodóról. Az egész "tükörmászó" folyamat sziklamászásra emlékeztetett. Amikor elért valami rejtett pókfonalat, azonnal felgyorsult, hamar elbújt a a mennyezet sarkában. A bunyóba beavatkozó "semmibõl lepottyant" álkaszás a házipók közelében maradt, behúzódott a tükör mögé. A házipók kint várakozik kis hálójában, némi kókadozás után mindhárman túlélték az affért A "kísérleti" pók "legény a talpán" (bár lehet hogy nõnemû) kettõvel szemben is megvédte magát. Meglepõ, milyen gyorsan elõkerült a "beavatkozó" álkaszás (a mennyezetrõl "zúgott" le) ennyire jól látnak vajon?

Pár perce összecsapott a "kísérleti" pókom egy kisebb álkaszással. Heveny csápolásba kezdtek egyszercsak lepottyant a "semmibõl" egy második álkaszás is. A kezdeményezõ félrehúzódott, a jövevény kergetõdzött tovább a házipókkal a házipók hálóján. Meglepõen gyorsak "harc közben" az álkaszások, járnak a lábaik mint a motolla. Valami komoly is történt, amit nem láttam mert rohantam a gépért hogy levideózzam a "pókpárbajt", mire visszaértem szétváltak és most gubbasztanak mind a hárman. A verekedést kezdeményezõ, majd félrehúzódó álkaszás elvesztette egyik lábát, a házipók most is "szorongatja" vagy ráragadt, beleakadt a láb tüskéibe. Most mindhárman "pihegnek", mozdulatlanok, csinálhattam fotókat a kifáradt (vagy kölcsönösen megmart, ezért kába) harcosokról. Marásra azért gondolok, mert mindhárman "gunnyasztanak", különösen a házipók, meg se moccant amikor körötte matattam Videón látványos - lett volna - a pókcsata A "nagy" álkaszás, a fürdõszoba másik végében jól "elvan". Fogott egy legyet, "becsomagolta", percekig matatott vele, majd ledobta a földre. Az "ebédelést" a rossz szög miatt nem tudtam videózni, fotózni. Délután vélhetõen "kivégzett" egy nála nagyobb testû "gyalogpókot" is, a jövevény maradványait lefotóztam. Kemény küzdelem lehetett, mert a "gyalogpók" több lába is hiányzik, fejét (szemeit) sem látom. Délután a ház falán megtaláltam nyárvégén fotózott "kedvenc" kispókomat is "megszokott" helyén, lefotóztam, teste épnek tûnik, de úgy vélem elpusztult. A "bundás" legyek megint csapatosan repdesnek a szabadban.

Ismét nagyon szépeket mutattál!

De szépek!Jólesett egy kis hazait látni.Kedvenc:Link
Kölyökkoromban,mikor bicóztam a Bükkben,Ómassa volt legtöbbször az elsõ "megálló"(kulacs töltés).Innen általában Száraz-völgyön (ahol mindig nyakig sáros lettem )fel Bánkútra,majd Nagymezõ,Tar-kõ.A visszafele út Jávorkút felé vezetett.Ez volt a kedvenc útvonalam.

A tegnapi bükki kirándulás képei: Link

Jajj,de édes!!!

A ma késõ délutáni csicsergõ: Link Link Örült a jó idõnek.

Azta,ez még egy emberi kapcsoltban is gondot okozna!Elképesztõek!
Akela:

Szépen virágoznak az elsõ hóvirágok:-) Madarak csicseregnek, közeledik a tavasz:-)

Okos az a Vilmos gólya, van esze, "sárkányt ereget"

Hari igazad van Jaurinum "kitehetné", a kép megérdemli. A #12420 hsz. alatt csatolta, érdemes a többi vele csatolt képet is megnézni, sztem egytõl egyig "Képtárat" érdemel

Frászt, a Vilmos volt hihetetlen. Nem tudom, mit akart ezzel a belvárosi sétával, egy tuti, sok rajongója lett hirtelen. :-)
Jó apa amúgy, évente 4 fiókát felnevelnek a nejével. (az asszony utazik Afrikába, õ marad, már évek óta ezt csinálják)

De, majd elõkeresem azt is. Utána viszont rátesszük a 18-as karikát a mappára.

Köszi (a nevükben).
Sokan,bizony.Többhelyen is hallani õket és 20-30-as csapatokban vannak.
A gólyás képed hihetetlen! Link

A legyet zabáló ájtatos manódat nem rakod be a képtárba?

Ó, de gyönyörûek! És milyen sokan vannak! Gratula, nagyon helyesek!

Akela meghökkentõen izgalmas pókalkatrész-fotóihoz csatlakoznék ezzel a 2 évvel ezelõttrõl elõkotort képpel. Itt ugyan a vadászó karoló teljes életnagyságában (a préda, egy ékfoltos zengõlégy pedig teljes ételnagyságában..) van jelen, de a jelenet nem kevésbé horrorisztikus.

Én még sajnos nem is láttam csonttollút, egészen különleges és szép madár.

Most a válsággal úgy érzem egyre gyakoribb lesz az ilyesféle tevékenység, az úgymond megélhetési vadászat.
Az elõzõ levelemhez még annyit, hogy a muflon betelepítése is egy érdekes történet, vajon miért tették? Károkat is okoz sok helyen (pl. tornai vértõ élõhelyeket szívesen látogatja és lakmározza), stb...
Nem volt tapasztalat korzikai életútjáról?, vagy csak simán azért, hogy minél több mindenre lehessen vadászni?
A természetes ragadozó állományt is a vadászok irtották ki, aztán felborult az egyensúly, tettek róla, hogy mindig legyen munkájuk.
Itt a legfõbb kérdés az, hogy miért etetik akkor õket??? Erre válaszoljon valaki, mert én csak egy indokra tudok gondolni...sajnos.

Nõl a hóvirág, még kb 2 hét és virágzik.
Link Link Link