Bioszféra

Hát a tapsolás is robajnak tekinthetõ talán, arra nem reagált
Írásaim talán rosszízûek, fizikai valóm gasztronómiai értékérõl meg kell kérdezni egy kannibált Ámbár naponta tömöm gyógyszerekkel magam, lehet hogy "megkeseredtem", nem mellesleg ahogy a hagyma, fokhagyma is kipárolog a bõrlégzéssel, lehet hogy a gyógyszerek miatt "büdös" is vagyok. (mosakodni szoktam néha) (Váratlan erõs zajtól sosem ijedtem meg, mondhatom szinte semmitõl. "Családi vonás", édesapám a háborúban az esztelenséggel határos módon vakmerõ volt, emiatt 18 évesen lett ejtõernyõs rajparancsnok, legkisebb fiam már egyenesen klinikai eset, kicsi korától az önveszélyes mértéket súrolóan egyszerûen nincs félelemérzete)

Nembiztos,hogy madárcsõr,a hirtelen a közeledben történõ robajra,vagy csattanásra Te is behúzod a nyakad.(Mint dobos,tudom )Anyósomék szomszéd utcájában vannak sok kistermetû fenevad kutyik és mikor arra megyek fotózni,kibújnak a kerítés alatt,meg akarnak enni.De ha tapsolok visszavonulnak.
Pók.Szerintem a nagy tömeg közeledtével menekülõre fogják,de az említett ugrópókod lehet,tükörképét látta az obiban és azért támadott.
Akela,csettinteni már tudsz,lehet,hogy rosszízû is vagy..?

Bocs,ezmár lassan Off.
Szerk.zerintem a kullancs felesleges.Nincs benne a táplálék láncban,hasznot sem hajt,tök felesleges.Szubjektív véleményem.

Sztem az evolúció is termel "felesleget" melyet adott körülmények hívnak életre, majd megváltozott körülmények között válnak felesleggé. Itt helytálló az emberi egybevetés is

"Szinház az egész világ" szállóige szerzõjének szerzõségét is egyre inkább firtatják, hogy csak nevét írta le, nem szindarabjait A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben, elhitetni valamirõl, az aminek látszik vagy nem az aminek látszik. Emberi viszonylatban is fizikai túlélés vagy éppen kifinomult praktikák eszköze.
Egy korábban említett ugrópók pattant az obinak (nem találom meglepõnek, anno az orrszarvúbogár is nekiugrott az obinak, alig tudtam lefejteni lábait róla) A tegnapi ugrópók békésen poroszkált a falon. A pókálcával "egy magasságba kerülve" (attól kb. 2 cm távolságban) hirtelen oldalt vetette magát, rá az álcára (a fejtor környékére "csapott le"), visszahúzódott, percekig várakozott, azután folytatta útját. Mivel majdnem elhaladt a levedlett pókruha elõtt, a "szórakozottság" benyomását keltette. El is filóztam, ilyen megfigyeléseknél milyen könnyen hajlamos az ember emberi vonásokat vinni ilyen jelenetekbe, pedig több mint félrevezetõ becsapós dolog Az is elgondolkodtató, milyen automatizmus révén ugrik az obinak vagy választja inkább a menekülést ugyanaz a faj.

Bármilyen állatot lehet kondicionálni, kihasználva annak valamely létezõ érzékelési tarományát.
Lehet, hogy valamilyen keskeny tartományban érzékelnek hangot a pókok, de nem hiszem, hogy ez a tartomány pont egy fuvola hangjáéra hajazna. Sokkal inkább a természetes körülményeikbõl merített lehet (mint a csettintésed). Az evolúció nem termel felesleget.
A hálószövõ pókok iszonyú rosszul látnak - mivel nincs szükségük jó látásra, hisz a háló "lát" helyettük. A vadászó pókok (mint pl. az obira magát rávetõ ugrópókod) viszont kiválóan lát.
A hallásuk - hát, mi is csak érzõszõrökkel hallunk, bár ez a fejünkön belül van. A pók is érzõszõrökkel hall, nyilvánvalóan egy zajos környezetben (test külsõ borítása) lévõ szõrök nehezebben különböztetik meg a fontos hangokat a zajtól, mint mi odabenn a fejünkben. A csettintésed viszont valamiért valóban lehet fontos nekik, nem rossz elmélet az a madárcsõr dolog. Bár gyanítom, a pókok legfõbb ellenségei maguk a pókok. Feltételezem, hogy a hangok (klasszikusan hangként való) felismerése, érzékelése mindenképp összefügghet azzal, hogy az illetõ állat maga tud-e kibocsátani valamely hangot. Ez nem idegen a rovaroktól egyáltalán. A molyok érzékelik a denevér ultrahang-nyalábjait, s igyekeznek elkerülni a hangforrást, sõt, olyan moly is van, amely megtévesztésre dolgozik. (bagolylepkék, mint fõ táplálékok képesek a néhány neuront tartalmazó hallószervüket ráhangolni egy közeledõ denevér ultrahangjának frekijére, ugye a denevérek se egyforma frekivel vadásznak, szóval így el tudják kerülni a támadást, kellõen messzirõl meghallják a hangot, s ellenkezõ irányba repülnek. Amikor viszont a pille már túl közel van a denevérhez, s meghallja annak a hangját, sok esetben egyszerûen zuhanórepülésbe vált összecsukott szárnyakkal, s valahol a földön landolva biztonságban van már. Vannak a denevér számára rossz ízû molyok, amelyek viszont maguk is adnak ki csettintésszerû ultrahangot - természetesen olyan moly is akad, amely nem rossz ízû, de megtanult csettinteni, így nem eszik õt meg.) A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben! Hasonlóvá lenni egy ismert tulajdonságú lényhez elõnyt jelent, pl. a nektárt nem termelõ, de bõ nektárú virágra hasonlító növények ugyanúgy vonzanak beporzókat befektetés nélkül; a mérges kígyóra hasonlító ártalmatlan siklók, a méhek illatát és döngését utánozni képes mézre éhes halálfejes lepkék, stb. Egyúttal ez az egyik legizgalmasabb területe is a biológiának szerintem.

Akidobos tapasztaltam én is, hogy bömbölõ hangfalakon vidáman kószálnak a pókok. Rátódítva, az érzékeny hallású macska is képes szundikálni zajos hangfalon, én a mobilcsörgést alig hallom, de a macska néha felkapja a fejét, akár a kutya, amely mégoly erõs zajban is kiszûri a számára fontos akusztikai információt. Az elsõ "csettintés" után elfilóztam a fórumon, lehet hogy a hullámok rezgése madárcsõr csattanására emlékezteti és ettõl természetszerûleg óvakodnia kell egy póknak Azt nem mondom hogy hallanak is, mivel nemegyszer tapsoltam elõtte, nem törõdött vele (kezem mozgásával sem) csak a csettintõ hangra reagált, ezért vetõdött fel bennem a "madárcsõr-csettintés" fóbia Igaz olvastam olyasmit is hogy tartós összezártságnál állítólag fuvolahangra elõjönnek, ami persze lehet hatásos mese is

Az efféle "észlelések" leírásán nemcsak az oldalt széttagoló hosszuk miatt; a reakciókban néha szeliden (nem sértõ módon)ott lappangó gúny (hozzáképzelve a monitor elõtti csendes mosolyt) miatt is gondolkodom. Emellett akadnak akiknek ellenszenves "amit képviselek". Ugyan nem tudom mit is "képviselek", politikailag semmit (nem politizálok) áltudományos marhaságokat soha nem erõltettem legfeljebb laikus kommentjeim szúrtak szemet. Gyakorta "elmélkedtem" hosszasan a köznapi élet visszatetszést keltõ dolgain (sohasem politikai éllel). Néhány hihetetlen, az ismereteknek (saját gyenge ismereteimnek is) olykor ellentmondó észlelést lejegyeztem, mivel nekem lényegesen több idõm van egy pók, egy hangya, egy légy viselkedésének bámulására Lehet hogy a mai napig megmaradok "hétköznapi filóimnál" ha nem fordulok egyéni (tán hiusági) okok miatt a mikrovilág makrózása felé A mikrovilág nem csodás erdei tisztások, cicák, nyuszik, õzikék, nemes paripák birodalma, inkább a "birodalmi lépegetõké", látványuk némelykor bennem is viszolgást kelt. Mivel számomra természetessé vált látványuk, ezért megfeledkeztem arról hogy a Bioszféra a környezetvédelem fóruma elsõsorban. Elvetettem a sulykot amikor rátok zúdítottam a "kamugépes" felvételek tömegét Inkább megpróbálok "beilleszkedni" yuccavirággal, miegyébbel Ötletadásnak is szánt, végre nem hajtott elképzeléseimmel, terveim közzétételével is "leállok". Nem sértõdés! A Bioszféra nem blog, maradjon meg annak aminek szánták és amely formájában a nagy többség is szivesen tekint rá

Hm.Érdekes ez az illatanyag dolog,nem elképzelhetetlen.Hangyáknál bevált.Tudom,köszönõ viszonyban sincsenek.
Visszatérve a csettintõs kisérletedre,én tutira azt gondolom,hogy mivel kifinomult rezgés érzékelésük van,érezték magukon a csettintésed hullámait.Kb.olyan lehet,mint amikor a basszust érzed a mellkasodban. Volt egyszer hasonló élményem:félre nyúlt a hangmérnök és a színpadon olyan hangos volt mellettem a control,hogy teljesen beszédültem,majdnem kidobtam a taccsot! Ellentmondva magamnak,láttam már mélyládában pókot,ügyet sem vetve a 600W-os zenei teljesítményre!

Noli tényleg érdekes volt a csetepaté, szinte "harcmûvészet", vívók, cselgáncsozók benyomását keltették bennem Vannak sikerült képek is, de igyekszem megkímélni a fórumot a "szõrös szemû, kampókezû szörnyek" látványától A második álkaszás hirtelen megjelenése "a semmibõl" érdekes volt, de nem lenne meglepõ, a fajfenntartást is szolgálhatja, hasonlóan, ahogy a hangyák szinte mindig odarohannak segíteni verekedésbe bonyolódott fajtársukhoz; bár a pókok köztudomásúlag elkülönülve élnek, sõt "légyott után" a nõstény megöli a hímet is (ha tudja). Ezért is érdekes volt számomra, hogy a "viadalt kezdõ" álkaszás sérülése (elvesztette lábát, fotón látható és még ma is vonszolta magával a házipók a letört/tépett lábat) után nyomban megjelent a "plafonról lezuhanva" egy másik álkaszás, aki folytatta helyette a küzdelmet. Lehet hinni, lehet hiteltelennek tekinteni "észlelésemet" A "helycsere" is érdekes volt, a beavatkozó álkaszás ottmaradt a házipók közelében (ma is ott van), a sérült felmászott a tükrön a plafonig és ott elbújt a sarokba.

Akidobos Az tény, a pókok sokkal nagyobb mértékben behálóznak mindent, mint sejtenénk, legalábbis szinte minden makroképen látok emberi szemmel észrevehetetlenül kihúzott szálakat. Emellett a különféle pókhálók egymással is összeakadhatnak/tapadhatnak. Ezeket persze tudtunkon kívül összeroncsoljuk, tudatosan letakarítjuk, de nyilván marad annyi amely elegendõ egy póknak "jelzés" vételére, elég egy-két szál is. "Póksikoly" Mosolyogsz, de amíg egy állításnak az ellenkezõjét nem bizonyítottad be, addig akár érvényesnek is tekinthetõ "Telepata" ugye emlegetik a növények reakcióját az emberi viselkedésre. Errõl eszembe jut az "EPR párba" kapcsolt fotonok viselkedése, ha a pár egyik tagját egyértelmû kvantumállapotba hozzuk, akkor a pár másik tagja, a másik részecske, kénytelen az elõzõével ellentétes állapotot elfoglalni, legyen bármilyen távol párjától. Tudod nem vagyok annyira hóbortos hogy véresen komolyan vegyem az ilyesféle dolgokat de nem is viccelõdöm... a mély õsi ösztönökrõl, mely embernél elvileg a tudatalatti világában lapul, semmit nem tudunk. Embernél gyakorta mûködik az ösztönszerû elõérzet, "a hatodik érzék" (megfigyelték, súlyos katasztrófák elõtt vonatokra, repülõkre szignifikánsan kevesebben szállnak fel). Persze póknál a messzenyúló fonalak rezgése a legésszerûbb magyarázat, de bennem felmerült még illatanyag kibocsátása is Ha bonyolult és egyszerû magyarázat között kell választani, célszerû az egyszerûbbet választani. Ámde az inkvizició emberek sokaságát ölte meg sátánnal cimborálónak tekintve szerencsétlen elmebetegeket is. Az volt az egyszerûbb (vagy addig kínozták míg vallott). Az emberek is kóklernek, bûvésznek tekintik, nemegyszer a közösségbõl is kivetik az olyanokat akiknek "józan ésszel megmagyarázhatatlan dolgaik" vannak. Érdekes a szinpad világába törekvõknek tapsolnak, "mágusnak" nevezik õket, amire õk rá is játszanak "bravúrszámaikkal", ügyes hamisítványaikkal (Conan Doyle haláláig hitt a tündérekben kamaszlányok fotós csalása miatt). Egy vékony józan réteg természetesen cáfolni igyekszik a "mágusokat" amennyire lehet. Ebben a vitában viszont eltûnik a lényeg, hogy azért akadnak még jelenségek, melyek mibenlétét, létrejöttét nem tudjuk megmagyarázni ma sem. Legjobb példa a terület évtizedek óta folyó katonai kutatása, pénzt ölnek bele, "valami csak lehet". A "megmagyarázhatatlan" jelenségek magyarázatát lehet cifrázni, ahogy volt idõ, amikor a kor skolasztikus szellemének megfelelõen egyetemeken vitatkoztak arról, hány tolla van egy arkangyalnak. Az a gond, egyre inkább elveszítjük a külvilággal a kapcsolatot, elméleteink egyre inkább spekulatívak. Senki nem látott elektront, de tudjuk hogy létezik, nélküle a sötét középkorba zuhannánk vissza. Tudásunkat egyre inkább kizárásos vagy ellenmondásra vezetõ gondolatmenetek alapján fejlesztjük, valószinüsítünk egy-egy magyarázatot, emiatt egyetlen hibás gondolatmenet félrevezetheti az egészet. Szerintem ez nem szilárd tudás, csupán néhány tapasztalilag megismert alapvetõ tényre támaszkodó valószinüsített magyarázatok halmaza, melyek inkább csak útmutató irányelvek. Newton véleménye szerintem máig érvényes, gyerekek vagyunk csupán akik a megismerés végtelen óceánjának partján szines kavicsokkal játszanak Én pár százmilliomod valószinüséggel "otthagyom a póksikolyt" is. Azt se nagyon hiszi el képzettebb rovarász hogy csettintésre némelykor eliszkol a házipók (akkor is ha nem látja a csettintõ kezet) Ezzel úgy vagyok, hiába is videóznám le, ahogy én el tudom képzelni az ügyes video-csalás lehetõségét, más méginkább Szerintem ily módon egy sereg dolgot söpörnek a szõnyeg alá. Kit érdekel? Ami ember számára nem hasznosítható jelenség és "pénz sincs benne", félretolják. Hitelesnek vélhetõ amatõr észleléseket a hóbortos emberek hóbortjai miatt természetesen kinevetik (errõl a "klasszikus tévedések" jutnak eszembe lásd levegõnél nehezebb testek repülése vagy a meteoritok létezése). Mennyi ilyen félretolt jelenség "heverhet" kivizsgálatlanul? Mert ehhez is pénz, idõ, labor kell, leginkább pénz, mert a tudományos kutatás egyre inkább hasznot hozó befektetés. Kicsit hasonló a szoftverfejlesztéshez. Eleinte buzgón (és szabadon) írhattunk bármit, ma már ez is szigorúan jogvédett anyagi keretek közé lett szorítva. A Linux fejlesztés még "szabad" de idõ kérdése, az is "pénzessé" fog válni. Visszatérve az ösztönvilágra, errõl sztem alig tudunk valamit az "inger-válasz" szintjénél, a "pavlovi reflexeket" ismerjük mélyebben Mert sikerült osztályozni az élõvilágot, ennek nyomán ragyogó és képzett elmék képesek hatalmas lexikális tudásukkal azonnal felismerni õket, nem jelenti azt hogy mindent tudunk A "póklátás" sem lehet valami extra (bár lehet fajspecifikus), ma délelõtt fényképeztem egy szép csíkos "gyalogpókot" ahogy tigris módjára ugrik egy álkaszás levedlett bõrére "Vakra vetõdött", ráadásul még percekig toporgott elõtte a kis "észlény" pedig a rablópók életmód fejlett látást valószinüsíthet. Szép példája az "automatizmusnak" A második álkaszás megjelenése bizonyára a fonalak rezgése miatt történt, bár ez azt jelenti hogy kb. 2 m magasságig húzódik az emberi szemmel láthatatlan pókfonalak szövevénye, ebben semmi logikátlan nincs (Toltam fel olyan fotót, melyen jól felmérhetõ, az alig 2 mm-es kis pók méretével arányosan egybevetve kb. teniszpályányi terület szõtt be egy üveglapon, amit csak a makrón fedeztem fel, azt is csak megfelelõ szögben fényképezve. Tapasztalatom szerint nemegyszer elhagyott hálót is "applikálnak rendszerükbe", ezzel már valóban messzevezethet "botlódrótos" jelzõrendszerük) Jó estét, bocs a filóért

Gyönyörû fotók!

Nagyon szépek!

Izgalmas bunyó lehetett! Kicsit irigyellek is érte!

Bölke:Csodás képek!
Akela:
"ennyire jól látnak vajon?"
Nem,szerintem telepaták.,Vagy az emberi fülnek hallhatatlan póksikoly..?
De az is lehet,hogy voltak ott még fonalak és megérezte a csetepatét.

9 napja a Velencei hg-ben:
zúzmarában nem volt hiány:
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Ez is csak "megfigyelés" Az álkaszás adhéziós "Van der Waals papucsait" kerestem, egyenlõre nem találom. A kezdeményezõ álkaszás a bunyó és pár fotó után elcsámpázott a tükrön felfelé, menetközben többször visszacsúszott. Mégis "felkepesztett", lomha mozgása "lábvégre célzott" makro-videózáshoz gyors volt, a lábait gyorsan kapkodja (csoda hogy nem botlik meg saját lábaiban, mivel ilyenkor szorosan egymás mellé húzza össze õket, emberi hasonlattal mintha valaki guggolva haladna elõre vagy "pókfocizna") de összességében a függõleges tükörfelületen lassan haladt elõre. Vizuálisan kukkoltam végig, vajon mivel is tapad. Kis karmos vékony lábvégeit "L" alakban meghajlítva teszi le, azokkal szemlátomást nem kapaszkodik. Két hosszú "mellsõ lábával" tapogatja maga elõtt az utat, nemegyszer kaparó mozdulatokat téve, amig az valami láthatatlan dologban elakad, "fixálja" õket és felhúzza egyész testét, többi lábát sorozatosan lerakva pedig tolja. Visszacsúszásai akkor voltak ha két mellsõ lába lecsúszott a láthatatlan kapaszkodóról. Az egész "tükörmászó" folyamat sziklamászásra emlékeztetett. Amikor elért valami rejtett pókfonalat, azonnal felgyorsult, hamar elbújt a a mennyezet sarkában. A bunyóba beavatkozó "semmibõl lepottyant" álkaszás a házipók közelében maradt, behúzódott a tükör mögé. A házipók kint várakozik kis hálójában, némi kókadozás után mindhárman túlélték az affért A "kísérleti" pók "legény a talpán" (bár lehet hogy nõnemû) kettõvel szemben is megvédte magát. Meglepõ, milyen gyorsan elõkerült a "beavatkozó" álkaszás (a mennyezetrõl "zúgott" le) ennyire jól látnak vajon?

Pár perce összecsapott a "kísérleti" pókom egy kisebb álkaszással. Heveny csápolásba kezdtek egyszercsak lepottyant a "semmibõl" egy második álkaszás is. A kezdeményezõ félrehúzódott, a jövevény kergetõdzött tovább a házipókkal a házipók hálóján. Meglepõen gyorsak "harc közben" az álkaszások, járnak a lábaik mint a motolla. Valami komoly is történt, amit nem láttam mert rohantam a gépért hogy levideózzam a "pókpárbajt", mire visszaértem szétváltak és most gubbasztanak mind a hárman. A verekedést kezdeményezõ, majd félrehúzódó álkaszás elvesztette egyik lábát, a házipók most is "szorongatja" vagy ráragadt, beleakadt a láb tüskéibe. Most mindhárman "pihegnek", mozdulatlanok, csinálhattam fotókat a kifáradt (vagy kölcsönösen megmart, ezért kába) harcosokról. Marásra azért gondolok, mert mindhárman "gunnyasztanak", különösen a házipók, meg se moccant amikor körötte matattam Videón látványos - lett volna - a pókcsata A "nagy" álkaszás, a fürdõszoba másik végében jól "elvan". Fogott egy legyet, "becsomagolta", percekig matatott vele, majd ledobta a földre. Az "ebédelést" a rossz szög miatt nem tudtam videózni, fotózni. Délután vélhetõen "kivégzett" egy nála nagyobb testû "gyalogpókot" is, a jövevény maradványait lefotóztam. Kemény küzdelem lehetett, mert a "gyalogpók" több lába is hiányzik, fejét (szemeit) sem látom. Délután a ház falán megtaláltam nyárvégén fotózott "kedvenc" kispókomat is "megszokott" helyén, lefotóztam, teste épnek tûnik, de úgy vélem elpusztult. A "bundás" legyek megint csapatosan repdesnek a szabadban.

Ismét nagyon szépeket mutattál!

De szépek!Jólesett egy kis hazait látni.Kedvenc:Link
Kölyökkoromban,mikor bicóztam a Bükkben,Ómassa volt legtöbbször az elsõ "megálló"(kulacs töltés).Innen általában Száraz-völgyön (ahol mindig nyakig sáros lettem )fel Bánkútra,majd Nagymezõ,Tar-kõ.A visszafele út Jávorkút felé vezetett.Ez volt a kedvenc útvonalam.

A tegnapi bükki kirándulás képei: Link

Jajj,de édes!!!

A ma késõ délutáni csicsergõ: Link Link Örült a jó idõnek.

Azta,ez még egy emberi kapcsoltban is gondot okozna!Elképesztõek!
Akela:

Szépen virágoznak az elsõ hóvirágok:-) Madarak csicseregnek, közeledik a tavasz:-)

Okos az a Vilmos gólya, van esze, "sárkányt ereget"

Hari igazad van Jaurinum "kitehetné", a kép megérdemli. A #12420 hsz. alatt csatolta, érdemes a többi vele csatolt képet is megnézni, sztem egytõl egyig "Képtárat" érdemel

Frászt, a Vilmos volt hihetetlen. Nem tudom, mit akart ezzel a belvárosi sétával, egy tuti, sok rajongója lett hirtelen. :-)
Jó apa amúgy, évente 4 fiókát felnevelnek a nejével. (az asszony utazik Afrikába, õ marad, már évek óta ezt csinálják)

De, majd elõkeresem azt is. Utána viszont rátesszük a 18-as karikát a mappára.

Köszi (a nevükben).
Sokan,bizony.Többhelyen is hallani õket és 20-30-as csapatokban vannak.
A gólyás képed hihetetlen! Link

A legyet zabáló ájtatos manódat nem rakod be a képtárba?

Ó, de gyönyörûek! És milyen sokan vannak! Gratula, nagyon helyesek!

Akela meghökkentõen izgalmas pókalkatrész-fotóihoz csatlakoznék ezzel a 2 évvel ezelõttrõl elõkotort képpel. Itt ugyan a vadászó karoló teljes életnagyságában (a préda, egy ékfoltos zengõlégy pedig teljes ételnagyságában..) van jelen, de a jelenet nem kevésbé horrorisztikus.

Én még sajnos nem is láttam csonttollút, egészen különleges és szép madár.

Most a válsággal úgy érzem egyre gyakoribb lesz az ilyesféle tevékenység, az úgymond megélhetési vadászat.
Az elõzõ levelemhez még annyit, hogy a muflon betelepítése is egy érdekes történet, vajon miért tették? Károkat is okoz sok helyen (pl. tornai vértõ élõhelyeket szívesen látogatja és lakmározza), stb...
Nem volt tapasztalat korzikai életútjáról?, vagy csak simán azért, hogy minél több mindenre lehessen vadászni?
A természetes ragadozó állományt is a vadászok irtották ki, aztán felborult az egyensúly, tettek róla, hogy mindig legyen munkájuk.
Itt a legfõbb kérdés az, hogy miért etetik akkor õket??? Erre válaszoljon valaki, mert én csak egy indokra tudok gondolni...sajnos.

Nõl a hóvirág, még kb 2 hét és virágzik.
Link Link Link

Szépek, de a képek is! Köszi.

Üdvözlet!
Sikerült lencsevégre kapnom a csonttollúakat:
Link

errefelé is gyakorta éjjel (23-01 között) "dörögnek a fegyverek" K-DK irányban, "folyamatos a vadászidény" (bár nem ismerem a vadásznaptárt és az engedélyezett idõszakokat is csak sejtem). Nem hinném hogy hivatásos vadászok

Nekem rossz tapasztalataim vannak e téren. Mostanság alig tudunk úgy kirándulni, hogy éjjel biztonságban meghúzzuk magunkat (szabad ég alatti éjszakázásra gondolok) anélkül, hogy ne hallanánk mindenhol lövéseket az erdõkben (mondjuk ez a Börzsönyre nem igaz szerencsére). Ez nem normális szerintem. Tudom, hogy van természetvédelmi gyérítés is, ebben igazad van, de akkor miért vannak vadetetõk????. Nem kell mesterségesen táplálni õket, s máris kevesebb az indok a vadászatra. De a linket, amit beküldtél, tanulmányozni fogom, köszönöm.

Én elõször is a hobbyvadászatot vádoltam, és ez az elejtett vadállomány nagy részéért felelõs. Ez egy hatalmas üzlet, vadászati turizmus, stb...undorító, kerítéssel körbevett területek, 50 méterenként vadlesek....félelmetes. Ez ítélem el elsõsorban.

Jó reggelt MetNet/Bioszféra A következõ hsz. csak esetleírás. Laikus rovarász vagyok, nem alkotok egyéni véleményt. Késõ éjjel, az este obival megriasztott házipók végre elõmerészkedett a tükör mögül. Látszólag nyugodtan ült kis hálójában. Leguggoltam és odahajoltam hozzá (puszit nem adtam neki) nem mozdult. Gondoltam csinálok róla pár fotót szembõl, mert jó szögben volt. Elõtte ellenõriztem mennyire tûri majd a matatást. Eléálltam, hadonásztam, eltakartam a fényt, majd követlen közelében kb. 10-15 cm távolságban a tenyeremmel legyeztem-árnyékoltam, mozgó árnyékot vetettem rá, ujjaimmal "zongoráztam", meg se moccant. Elléptem fél méterre, hátam mögé tettem két kezem és ujjaimmal csettintettem. A harmadik csettintésre az addig nyugodt pók berohant tükör mögötti rejtekébe. Csettintõ ujjaim mozgását semmiképp nem láthatta. Most reggel nem láttam hálójában, nem tudom megismételni a "kísérletet".

Nem is annyira a nagyításra (pontosabban nagyobb képre) hanem inkább a szabadkézi lövésre vagyok büszke, még nem remeg annyira kezem. Majd fog, de addigra flexállvány is lesz, mert ilyen képeknél szinte pokoli türelemjáték képet élesíteni a gépet szabadkézzel századmillimétereket tologatva. Örülhetek hogy valaha jó lövõ voltam, az akkor szerzett rutinnak köszönhetõen talán még biztosnak mondható a kezem.

Örülök hogy "tetszik" A Fotoiskolában bõvebben "kamuztam" róla Külön szerencse hogy az álkaszás igen nyugodt természetû. Kedvenc "kísérleti" házipókom jó messze elköltözött (felismerni vélem) a fürdõkád másik végébe az álkaszás közelébõl; amikor hasonló fotót akartam csinálni, az elsõ közelítõ mozdulatra eliszkolt a fürdõkád végében lévõ "nagytükör" alá

Úristen, ez a láb!!! Nem tudom, mit tettél megint a gépeddel, de iszonyat, hogy mennyivel jobb lett az eddigieknél!

Akidobos THX, a "vaku tükrözés" az oka pedig "csalok" Laikus "hályogkovács" módjára addig próbálkoztam a "karton-blendézéssel" míg lett egy szerintem elfogadható "középút". Átmegyek a Fotoiskolába locsogni, teszek fel mintaképeket egy szakembernek tán bizonyára röhejes "karton-blendézésrõl" és hatásáról, nomeg "vaku-tükör" hatásról, USB LED lámpa és állvány elképzelésrõl. Lassan "kész szabadkézi mikro-makro technológiával" nézhetek a "nagygép" üzembehelyezése elé

Te jóÉg,micsoda képek!
Gratulálok!

"Uborkaszezon" lévén a házipókokat "nyaggatom" A tükrös vakuzás segített jobb álkaszás szemképeket csinálni. Mint laikus rovarász, tévedtem, nincs "szemvédõjük"; három-három nagy és alatta két kicsi szemük van, az sem szemüregfélében, a fekete pigment szemük körül rossz megvilágításban megtévesztõ

A "tájanatómia" során lefotóztam "térdizületét" is. 1024 pixelre redukált képek - szeme Link térde Link Megint csináltam derékizületi képeket is, nem mutat újabb érdekességet. Legközelebb érdekes szájszervét igyekszem meglõni. Nem ijesztõ képek

LAM így beszél egy komoly vadász.
De ahogy hallani, bõven akad kocavadász-hobbyvadász, aki szégyent hoz Rátok. Státusz-szimbólum nekik a vadászat és "céllövészet" nem "face to face" küzdelem a nemes vaddal... távcsöves luxusfegyverekkel villogva, éjjellátóval, terepjáróval, quaddal fél- vagy tökrészegen száguldozik árkon bokron át; tisztelet a kivételnek, akit lehet "megvesznek kilóra"... az ilyen max. csak arra ügyel hogy szemtanuk ne kapják törvénytelenségen... az erdõ sûrûjében nem azt teszik amit szabad, hanem amit lehet És még nekik áll feljebb, huszonéve majdnem ölre mentem egy orvhalásszal a Szentendrei szigeten; bûnöm annyi volt hogy terepen halkan járok, sose csörtetek, sötét este volt (kölkeimet vittem "éjszakai terepgyakorlatra" ahogy apám vitt engem anno) megleptem, megijedt, csákját emelt rám; a csónakja tele volt behajigált halakkal, de nem "sporthorgász mennyiségben"

"Én a vadászatot egyébként nem tartom másnak, csupán kisebbségi komplexusból eredõ hatalmi vágynak, ami pszichikai betegség.
adok egy bicskát, azt azzal vadásszon a kis kocsog."

Szomorú ha erdõjáró és abban állítólag tájékozott emberek a Vadászatot és a Vadászt (szándékos a nagybetû, mert a szó nemesebb értelmérõl beszélek) egyetlen ilyen mondattal általánosítva összevonják a lelketlen rabsic és a vadirtás fogalmával..szomorú mert évek erdészeti kommunikációs munkáit, törekvéseit látom ilyenkor süllyedni, amit ebben a fórumban is igyekeztem racionálisan pro és contra képviselni, némileg autentikusan, lévén, hogy ökológus vagyok.Az állam erdészet máig egyetlen hivatalban alkalmazott "zöldje"....veszélyes és részemrõl érzékeny dolog, ha ezeken az általánosító vizeken evezünk ismét..rendkívül sajnálom, hogy ökológus létemre, de erdõgazdasági alkalmazottként hiába és hiába igyekszem oszlatni a vadászat és a vadirtás közötti örületes és zongorázni való különbségeket..azt hiszem az Ipoly Erdõ Nyílt Napjain épp elég példát igyekeztünk a gyakorlatban bemutatni mindenkinek, aki megtisztelt és eljött és nyitott volt a megismerésre, mit jelent vadgazdálkodónak és hivatásos vadásznak lenni, milyen komplex feladatot jelent mindezt az integrált erdõgazdálkodásban nap mint nap kemény munkával végezni...úgy tûnik hiába..ezeken az alkalmakon nem csak egy jó buli napot szeretnénk tartani..ez erdõpedagógia, hogy a vadász az vadász és nem lelketlen rabsic, az erdész meg erdész és nem a famaffia..mindezt az esetek többségében felelõséggel, hatalmas háttér tudással, szakmai gyakorlattal és lélekkel teszi..mert van neki az is..azt hiszem Milán a leghitelesebb példák egyike erre..keveset ismerek, aki ennyire rajongana a Börzsönyért, az erdõért, a tájért, a vadért..és tenné ezt hivatással, lélekkel, szívvel..hivatásos vadászként és erdészként..szóljon hát e pár sor érte is..de akár szólhatna Darányi Lászlóért is a hiúzaival, aki 8 évig volt az erdõgazdaság vadõre és e munkája során szerzett tapasztalatai teszik ma azzá hivatásában akit megismerhetettek a Börzsönyben...

Talán ezek a linkek segítenek, ha tökéletlenül is tájékozódni mit szeretnénk a köztudatban élesen különválasztani..bár a dolgo reménytelennek tûnik..
Link
Link