Bioszféra

Szerintem nem élt, mert a kép közepén halványan lehet látni egy átlátszó cimkét, amin a szöveg vége az, hogy metszet

Link
Hát ez jó. Link

Igen. Fõleg a távolkeletieknél divat, ha jól tudom. Még festik is a csigaházat, ahova beköltöztetik, mindenféle rikító, foszforeszkáló színre..
Nekem van egy szép könyvem sok színes rajzzal; egy nõ lerajzolta mikroszkóp alatt a remeterákot és kis környezetét (hidra, sórákok, tengeri makk..). Nagyon szeretem, kicsikorom óta megvan.

De jóság! Biztos valaki házikedvence õremetesége! Manapság divat mindenféle tengeri herkentyût tartani akváriumban, pl. mindenféle színes kis garnéla, meg ilyes rákocskák kaphatóak. Nekem jobban tetszenek, mint a halak, de azért nem tartanék itthon.

Két kérdésem lenne: élt-e a hangya, amikor a kép készült róla (valamiért ezt az összetett tekintetébõl nem tudom megállapítani.. .-)), illetve hol lehet házi használatra pásztázó elektronmikroszkópot kapni...

Igen, mintha kókuszpálmára másznék!

Link

Nyilván.Semmi bajom a szarvasokkal,nagyon finomak
Biztos az ember,aki kivitt vagy rosszat bõgött neki,vagy túl közel voltunk.

Lehet helybõl ugrásból elkapnám a középsõ ágakat!

Gyakorold a rúdmászást.

Ha arról volna szó, hogy az életed múlna rajta, hidd el, hamarabb volnál fenn, mint egy mókus! Tapasztalatból mondom!

Itt a Nyírségben is fellelhetõk szarvasok, hogy milyen mennyiségben, azt jó lenne tudni.. Mindenesetre én is kíváncsi lennék, milyen is a hangjuk.. Még nem találkoztam velük.
Na mit írok, nemcsak Nyírségben, Beregtõl a Rétközig, megyeszerte.

Link Link Lehet, kicsit bajban lennék azzal a fáramászással!

Nekem jobb ötletem van ilyenkor: ha jön a kan, akkor tipli a legközelebbi fára! Egy sebzett, sokkos állapotba került disznó simán kivégez akárkit. Valóban nem vicc!

Ez szintén izolált eset..., nyilván mégis létezik, a sajtóban is lehetett tavaly hallani, hogy egy bika bõgési idõszakban bement egy faluba és egy rahedli autót totálkampóra írt le...van ilyen, de...
Köztünk, emberek között is van olyan, aki bekattan és lemészárol x embert, lövése nincs, hogy miért, mert csak... [esõ]
Szerencsére azért nem ez az általános, mint ahogy a szarvasoknál sem az az általad említett eset.

Óhhh, anyám... micsoda kép ugyanitt fényképezõgép egyéni bénaság okán eladó...

UHH!!!

Ejha, ez aztán a fotómasinéria!!!!
Micsoda kép! ....mint egy dinó-hangya!!!
Nagyon jó!!!!

Ennél már csak a vaddisznó kontaktus jobb:
Haverom mesélte,hogy van egy hajtó(erdész) ismerõse és annyit beszéltek a vadászatról,hogy 1szer elvitte.Azt hitte jó móka lesz...Mikor jött a vadkan ordították neki hogy mikor odaér,gáncsolja el.Odaért.Nem hogy nem gáncsolt,de nadrágot kellett cserélnie.
Ezek a nem viccek...

Én csak a környéken tudom megfigyelni a szarvasokat, idén április közepén is láttam villás bikákat, érdekes volt az biztos. Lehet hogy a hegyvidéki területeken hamarabb hullajt?

Nem csak a hangjuk van teli hatalmassággal.Engem gyerekkoromban elvittek egy szarvasbõgésre,aminek az lett a vége,hogy a kocsinak (Skoda 100s) az egyik hátsó ajtaját megsemmisítette õkelme,a másik gyerkõcnek meg a combja tört.Én megúsztam fizikai sérülések nélkül,de kb.5éves voltam és úgy emlékszem rá,mintha tegnap lett volna.Azóta nem hallottam szarvast még csak szuszogni se...

Február-március, esetleg április legeleje. Május nem, persze mindig van kivétel, de az rendkívül izolált eset lehet. A Börzsönyben jellemzõen a hóolvadással esik egybe.

Bocsánat hogy belerondítok itt a szarvasbõgés, nem kicsit felemelõ érzéseit megosztó tásrsalgásba , de olyat találtam...
Nem kérkedés, nem mások itteni munkájának lekicsinylése, hogy "na tessék, ezt így kell", de ezt látni kell...
Egy fotópályázati anyagból "ollóztam" ki, lehet hogy nem is legális módon... Épp ezért nem is képmegosztóra tettem. Sajnos onnan linkelni nem lehetett. Azért úgy helyes, hogy elmondom, ez a fotoklikk.hu-ról származik.
Tehát A HANGYA: Link itt aztán lehet tanulmányozni minden porcikáját
Egyáltalán, nem is értem mivel lehet ilyet csinálni. Aztán majd ha magamhoz térek, csinálom tovább a saját fotóimat...

Az agancshullás februártól (nagy koronás) akár májusig (fogpiszkáló) is elhúzódhat, én így tudom.

Másfél évet voltam arra, az idõpontokra nem emlékszem, de szép élményeim vannak. Nem tudom milyen hónapban volt, de a szarvas átugrott egy vizesárkot és éppencsak hozzáért egy faághoz az agancsa máris leesett.

Ugye? Hátborzongató... Valahogy olyan érzésem van ilyenkor is, hogy mi, emberek, olyan kicsiny pontok vagyunk a természet rengetegeiben...
Erõ, élet, méltóság, büszkeség, és még lehetne sorolni - ez az, ami sugárzik belõlük ilyenkor - épp", ahogy írtad!

Igen, régebben mindenhonnan nagyobb vadbõségrõl szólnak az anekdoták, nem úgy napjainkban. De az agancshullatást nem szeptemberben láttad, sokkal inkább február-márciusban, nem?!

Én egyszer gombászás (rizike...) közben hallottam, egy völgyben vitt az út a célterület felé, ahol a rizikés fenyves volt, na a két környezõ dombon üvöltött át egymásnak 3 bika. Visszhangzott minden, nem semmi érzés volt. Teli van a hangjuk hatalmassággal, méltósággal, és ezt tényleg csak ámulva lehet hallgatni.

Szarvasbõgést láttam és hallottam a Hanság területén bõven 1987 környékén, arra akkor nagyon sok volt, szaggatták az akkor még meglévõ vadfogó és jelzõrendszert a határ mentén. Vaddisznó és borz is volt bõven akkortájt, na meg több milliónyi szúnyog. Még agancsokat is találtunk, sõt láttam amint elhullajtja.

Videofelvételen nem lehetetlen! Azon minden rajta van.

Kedves Milán!
Természetesen a felvétel szónál a hangfelvételre gondoltam... Hogy is várhatnám el, hogy fényképen visszaadd nekünk a szarvasbõgéses hangulatot

Jaurinum!
Ha lenne lehetõségem ki is mennék, de a munka meg a kisgyerkõc mellett vajmi kevés az esély erre. De azért köszönöm a tippet!

Természetesen megpróbálom!
Azonban nem egyszerû a feladat, képpel illusztrálni bizony nehéz! Nagyon ritka az ilyen tényleg, 2005 óta talán 1, esetleg 2 alkalom ugrik be, amikor bõgõ bikát láttam. Többnyire hallani lehet õket, amikor azonban becserkeled, elhallgat, ugyanis megérzi az ember közelségét - akármilyen óvatos is vagy és akárhogyis bele van feledkezve a bõgésbe.
De azé" megpróbálom!

Komoly bikarudlik vándorolnak a Bakonyban is, sõt, a Sokoró Ravazd-környéki erdeiben is hátborzangató hangulatúak ilyenkor az alkonyok, esték.

De ha esetleg valaki nem tudna elmenni, Te biztosan készítesz egy felvételt róla, és közzé teszed nekünk
Nem kicsit lennék eme börzsönyi "látványosságra" kíváncsi
Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Tehát ha van valamilyen módja, légy szíves próbáld megosztani majd velünk!

Sziasztok! Rég jártam erre...
Most értem haza, Csóványos mellett voltam szarvasbõgést hallgatni.
Fantasztikusan jó volt a bõgés, mintha már a fõbõgés lenne, ami 20.-25. körül szokott lenni.
A hegy felõl 19:30 magasságában elkezdett viszonylag hideg szél fújni és abban a pillanatban szólaltak meg a bikák. 6-7 bika fitogtatta erõsségét hangjával 1 km-es körzeten belül, no meg férfiasságát a környezetükben lévõ tehenek számára!

Aki teheti, feltétlen menjen ki este vagy kora reggel a hegyekbe (akármelyikbe) hallgatni az élõvilág ezen "csodáját"!

Ugye nem bántod? Nagyon szép.
Egyébként ne hidd el, amit jaurinum mond, ez egy space-fogkefe, amelyet egy erre flangáló UFO ablakán dobtak ki óvatlanul. :-))

Tyû, micsoda fogás. Hamvas szövõlepke hernyója. Lombos fák leveleit eszi.

Link
Nézzétek végig.

Ezt a nagy sárga izét 5 perce fotóztam a házfalon. Mi ez?

Link

Ugyan nem felporolni akarom a #12572. csatolt fotókat, de ez nem is pók, tíz lábat számlálok és két rágószerû, inkább "porszívó" nyúlványt (a talajt tapogatták vele)

Grafi, nincs mit, szivesen, nem riogatni akarok, csupán szemléltetni

Az ember nem tudja hogy sírjon vagy nevessen A nagymama is egyem a lelkit, hova tette a szemét? persze a gyerekek csodákra képesek méghozzá varázslatosan gyorsan és kivédhetetlenül Csínyed mementójára az emlékmû az emlékmû hiánya volt Kedves történet és bennem évtizedes emlékeket ébresztesz, amit mi négy vásott fiukölökkel megéltünk... a csupa aggodalom ellenére megtalálták helyüket az életben, értékes felnõtt emberek lettek
Jó sztori, persze bizonyára volt nagy felhajtás, ilyenkor egyszerre sajnálják és szidják a gyereket

Megérdemli az óvást, szép és kedves, éber és okos tekintete van. Vigyázott õ magára, a fotomasina elõli eltotyogás (szó szerint kerülgettük egymást, cca. 2 m a biztonsági határa, azt betartotta)után mint a vihar kilõtt a napozóágy alól a fûzfára és ott beolvadt a lombok közé, többé nem láttam. Vannak a környéken, felnõttben is, már fotóztam hasonlót, szárnymintázatuk jellegzetes. Hogy miért napozott eg egészséges, röpképes madárfiók a földön, okát abban keresem hogy a napozóágy alatt volt egy rakat, fûnyíró- és szélsodorta majdnem fészekformájú fûkupac, abba telepedett (a képrõl ugyan levágtam), lehet "nosztalgiázott" tojáskora után
Ui: ha vannak még betühibák bocs, retek RC klavír, megint a közepébe lépek de most vasalt csizmával

Ha nem untatlak Benneteket és belefér a fórum témakörébe megosztanám veletek a kedvenc családi sztorit (amit minden közös családi ünnepléskor elmesélünk egymásnak immár századik alkalommal).
Nagymamám a rendõrségen dolgozott és egy közös "aparátusi" kirándulás során úgy döntött elviszi 6 éves unokáját (engem) a rendõr kirándulásra, a cél Kalocsa volt. Természetesen az összes fiatal rendõr engem (az édes 6 éves kislányt) "pátyolgatott" de egy pillanatra a Kalocsai hídon szem elõl tévesztettek. Én kihasználva a lehetõséget béka-béka felkiáltással betoltam a híd két korlátja közé a karomat és a felsõtestemet azt gondolván, hogy leérek a békákig (nem sikerült ). Eddig nem is lett volna gond de visszafele már nem ment a dolog elfordítva a testemet beszorultam a két korlát közé, kegyetlen bömbölésbe kezdtem. A fiatal rendõrfiúk kitartóan küzdöttek, hogy kiszabadítsanak, sikertelenül.
Tûzoltók jöttek, korlát szétfûrészelés, huhh kiszabadultam a fogságból. Évekig nem volt pótolva a hiányzó elem a hídon.

Húha, ismerõs.. Csak én pókokat, ászkákat, csigákat gyûjtöttem fõleg.

Tisztelettel üdvözlöm a fõnöködet, igazán jófejség, hogy vigyáz az állatokra!!!

Huu, errõl gyermek korom jut eszembe. Amikor kicsi voltam az utca összes "kölke" kint játszott a Duna parton, köztük természetesen én is. Hazaérve édesanyám elõbb szó szerint kerti slaggal mosott le minket mielõtt a fürdõkádba mehettünk volna. Mindig volt egy "meglepi" kisbéka a zsebemben , szuper volt.
Sajnos igaz, a mai Duna part nem emlékeztet már egykori önmagára bár a mostani "partlakók" kezdik felismerni, hogy csak Õk maguk tudják megóvni a parti ökoszisztémát és sokan valóban igyekeznek megõrizni azt amit még lehet. Azért meg kell hogy mondjam még most is gyönyörû a Soroksári-Duna-ág, a közelben lakóknak (meg persze a távolabb levõknek is) bátran javaslom a sétát.

Köszönjük szépen Mindenkinek mégegyszer a sikló beazonosítását.
Teljesen megnyugodott a fõnököm. És természetesen szeretettel látja ismét a kertjében!