Bioszféra

Lencse végre kaptam õt:Link
Én nem tudom milyen madár,segítsetek,léci
Remélem felismerhetõ...

Köszi a dicséretet. Sok manócska volt, de ebbe az ebédelõ példányba tényleg majdnem belebotlottam. Legszívesebben sötétedésig kint maradtam volna témázgatni, a tömegesen nyíló ernyõsök virágzatán nem volt mindennapi a rovarforgalom.

Vitéz?! Ahhh, nem túlzás kissé? Nagyon aranyos!

Toby vitéz:

Hihetetlen képek, nagyon ügyes és szerencsés voltál! Köszönöm a manócska ebédjének bemutatását!!!

Ejj ha, szép képek. Így még jobban meg lehet figyelni a természetet.

Annyira élesek, szépek a képeid,hogy egyszerûen:fantasztikus!!!!!

Ájtatos manó legyet lakmározik: Link Link A lábszár a legfinomabb: Link 5 perc alatt végzett a potrohával, idõnként harapdált a szárnyába és a lábaiba is. Az utolsó aksim közben lemerült..
Itt a többi: Link Zengõ- és fürkészlegyek, kardoslepke, csillagõszirózsa.
Egy sáskaölõ fürkész éppen megbénított áldozatát vonszolta a homokba kapart fészkébe, amikor észrevettem. Másodpercek alatt 1. rálelt a fészekre, 2. "kinyitotta az ajtót", 3. betuszkolta a sáskát, 4. kijött és homokkal beszórta a járat nyílását: Link 5. elrepült vadászni

Hát, szerintem is csak olyan madárfajra hat a hangja, amelyére hasonlít.
Talán egyszerûbb sok sárgarépát enni és jól fütyülni nekik. :-)) Egyébként ha ez utóbbit elég élethûen csinálod, tuti válaszolnak.
Rozsdafarkúakkal meg feketerigókkal gyakran beszélgetek, de cinkefiókákkal is volt már párbeszédem - nyírfa tekerentyû nélkül. :-))

Meghallgattam, hogy mit ki nem találnak!!!
L.A. nagyon szemléletesen írsz

Szerintem egy varjat hidegen hagyna
...Mondjuk nem is nagyon akarnám csalogatni...

Sziasztok!
Ezt találtam az egyik internetes oldalon: Link
Szerintetek mûködik?

Sanszos.

Barna tõzlepke (Lycaena tityrus) szerintem

Jó reggelt MacGyver, Bioszféra Simogatnivalóan aranyos jószág, a Tiéd? No az enyémet kockázatos simogatni, "buksiját veregetni" mert rögtön kapkod bárki keze után, tûri tõlem is ritkán tûri. A "túrázás", sétáltatás többnyire musztángszelidítésbe torkollik A minap kiszökött (ami baj, megjelent valami rendelet hogy 30 pénzre büntetik a szökött és "hatóságilag" befogott kutya gazdáját), már a bokrok közötti hallótávolsága környékén (kb. 200 m) járt szaglászva, de meglepetésemre egyetlen közepes erejû hívó kurjantás után, rögvest hazaszaladt a kertbe Legutóbbi nyavalygásaim folytatásaképpen bejelenthetem, a kutya még nincs ivartatlanítva, de megváltozott, mondhatom megszûnt "rivalizálásunk" (remélem tartósan). Azóta is minden reggel öt percre beengedem a házba körülszaglászni, utána magától ki is megy A másik hogy rendszeresen "suttogok a fülébe", ami külsõ szemlélõnek komikus látvány lehet Ha kimegyek, odajön hozzám és rámnéz, a kutyások tudják, milyen feltétel nélküli hûség sugárzik szemükbõl. Ha ilyenkor szólok hozzá, szertelenül ugrálni kezd, végül "bekattan" és játékos harcba kezd, ami rendszerint elfajul, tekintetében is vad tûz lobban fel. Kísérletképp kezdtem akkoriban és hatásosnak tûnik, letérdelek hozzá, "vállát" veregetve, olykor egymás szemébe pillantva fülébe suttogom a szokásos verbális dícséreteket. Ilyenkor szinte "elolvad" mozdulatlan marad, "megkövül", szorosan nekem dõl és minden porcikája remeg, vibrál. Nincs szertelenség, rivalizálás és harc. Ki tudja mi zajlik le kutyalelkében, nyugodtan mondhatom, megváltozott. Tán mint az embernél, "velem te ne kiabálj" érzése van, mely könnyen veszekedésbe fordulhat A külvilág felé ugyanúgy "vad" és kiszámíthatatlan maradt, sõt mintha "rátett" volna, de mostanában "köztünk" már elég egy szótlan intés vagy fejbiccentés, elhagytam az utasításhoz kapcsolódó "verbális közleményt", lelkesen rohanva "végrehajtja". Emberi viszonyra vetítve, "kérek" és nem "utasítok" Eszembe is jutottak azok az esetek, melyek az engedetlen állatok "fülbe suttogással gyógyítását" írják le Controll mint hivatásos kutyás, bizonyára talákozott ilyen kutyával, "akinek" a fülbesuttogás és a testbeszéd-némajáték hatásosabb közvetlen parancsszó helyett Úgy tûnik, szinte korlátlan "szabadságát" magányként éli meg, ezért igényli a rendszeres "halk fülbesuttogást" Sokadik kutyám, egy se volt ilyen, rá a "szemkontaktus" és "fülbesuttogás" hat, nem a "drill" Bocs a "kutyapszichológiáért", jó reggelt jó napot jókedvet Bioszféra
Ui: a "macskalélek" teljesen más, szerkesztés közben a vénlány Micike(már 17 éves) lökdösésem, morgásom ellenére orrom elõtt tekeregve lenyomta a világ összes billentyûjét, lelökte az egeret, kezelhetetlen (asszem enni kér), a többi cicának elég egy mordulás, "megsértõdnek", elmennek Na végre itthagyott, kiült napozni A két fiatalabb cica tanulékonyabb, tudják mire nem szabad rálépni, ráülni, ha leülök a géphez, békén hagynak. Micike rendszeresen elindítja a nyomtatót és nézi a papír mozgását én meg puffogok Úgy vettem észre, õk is kedvelik a némaságot és a hirtelen mozgások nélküli "jelbeszédet", a macskáknak is soxor elég távolról inteni, megértik. (Micó kandúr vagy száz méterrõl a szemközti mezõrõl bejött egy csettintésre és "hívó" intésre ahogy meglátott az erkélyen) Lassan már bolond vénembernek néznek a környéken emiatt, lehet az is vagyok

A színjátszós valami boglárkaféle..

Nagyon szépek!

Kedvencem a szitakötõ, meg persze a színjátszólepke! Gratula!!!

Nagyon Szépek!

Lenyûgözõ!

Mai-tegnapi képek: Link

Kimi: Köszi
Jaurinum: Igen.
McGyver: Szívesen.

Megjött, kösz

Mindegyik kép photoshopos?

akidobos,nagyon szép képeket készítettél!Grat!
Ez tényleg édes!(igaz,1/3-a a cicámnak )
Amúgy,mégcsak a cicákat kell igazán simogatni!!! -no meg a férjet

2 hónapos, és Tobynak hívjuk!

Köszi!
Fotosop Lájtrúm.A kezdetektõl a végéig -RAW szerk.,konv->jpg és webképtár készítés-feltöltés.Szeretem.
Megy privi

Szép képek, meg a képtár is mutatós. Mivel készült?

Délutáni séta képekben:Link
Volt sokminden látnivaló:kökény,csipke,galagonya,borzag,komló,miegymás.

Jajjj, ha tudom nem nyitom meg és nem fájdítom a szívem. Kedvenc kutyafajtám, gyönyörû.

Kutyák?Itt egy:
Link
Link
Link

Persze, mert a kutyákat simogatni kell, meg túrázni velük, nem pedig beszélni róluk :-)
De a kedvedért beteszek egy képet a "jószágról":

Szakértõhöz került a képe, s õ határozta meg. :-) Kovács Gábor a neve a srácnak, profi, Szinetár-tanítvány. :-))

CCA OffLine (betühiba): Persze vannak "kutyások" is, csak ritkán szólnak kedvenceikrõl Bocs a hibáért

Gräfin Grafi, szivesen Szerencsére a MetNeten sokan szeretik a macskákat Nem egy fórumtársnak van a maga nemében gyönyörû cicája, be is mutatták már õket Persze vannak "kutyások" is, csak riktán szólnak róluk.

OffLine kávé+pipa dünnyögés: mind a négy fiam alighogy járni tudott 3-4 éves korában sílécre lett állítva, 4-5 éves korukra úsztak, kerékpároztak és hétévesen már önállóan vitorláztak dingivel is. Szinte látom egy eresztvényi sítúrán a pár hónapos Levente -15°C-ban kipirult arocskáját, ahogy bundahálózsákban a szánkón aludt, míg mi órákig síeltünk, kutyabaja nem lett Szerintem már a szülõi szemlélet meghatározza a majdani felnõtt viszonyát a Természethez. Exnejem harmadik fiammal hasában, bár "szétaggódtam magam", kéthónapos terhesen képes volt sílécen lezúgni velem egy mátraszentimrei eldugott igen meredek lejtõn. A telekmûvelés mellett mindíg szakítottunk idõt erdõjárásra, gombászásra. Soxor cipeltem órákig kezemben alvó gyereket, exnejem "kenguruban" a "pelenkást". Néha kellemetlen statikus erõkifejtés, de a gyerekek és a saját érdekünkben "szükséges rossz". Meg is lett az eredmény, mind a négy fiam úszik, siel, evez és vitorlázik, túrázik és kerékpározik, ma már önállóan. Hajlamuk szerint vadvizi evezõs, sífutó, kerékpáros, úszó lett "fõprofiljuk", mindegy, sok idõt töltenek a természetben. Talán szélsõséges "megoldás", de egyik fiam még ökölharcba is keveredett egy "erdõszéli" szemetelõvel, mivel "rá mert szólni" A családoknak lehetõséget kellene adni felnövekvõ gyermekeiknek, hogy megismerjék és megszeressék a természetet, "majd mennek õk maguktól is"

Legidõsebb fiam munkába (informatikai igazgató) is kerékpárral jár, kocsit ritkán használ. Majd hanyattestem, mikor kiderült, a képen látható bringa közel 800 eFt-ba került, "kocsit lehet venni ennyiért". Ez már túlzás. A pénztelenség nagy úr, de nem kell méregdrága, reklámozott felszerelés, ha nem hiúság motiválja. Bár az egyszerûség véglete, apám mesélte, gyerekkorukban sielõket látva hordódongán, maguk faragta közönséges faléceken sieltek, melyek bár lejtõre kevésbé, sífutásra még jók voltak. Akinek "nem jut" dombos vidék vagy vízfelület, még mindíg ott a lába vagy a kerékpár. Akibe nem "nevelik" gyerekkorában a természetjárást, bizony közömbösen fogja nézni a természetet, közömbös lesz neki a pusztulása is, "oldja meg akinek a dolga vagy ezért fizetik". Nagyon hibás szemlélet néhány vadõrtõl elvárni, állítsák meg a szemetelést, környezetrombolást, önkényes fairtást (elég bajuk van a rapsicokkal és fatolvajokkal). Ezt csak közösen, összefogással állíthatják meg mindazok akik szeretik a természetet, de egyre kevesebben vannak és én a gyerekkori nevelésben látom ennek az okát. Ámbár külföldet is megjártuk nemegyszer, úgy gondolom, aki "tehetõs", ne a környezõ országokba vagy még messzebb, mûhóval beszórt lejtõkre, "mesterséges zöldbe", netán kõfalakkal körülzárt üdülõkbe vigye családját néhány hétre, kishazánk is bõvelkedik természeti szépségekben, elõbb azt kellene bejárni hétvégente (nem mellesleg az idegenben elköltött pénz is "itthon maradna"). Így sosem ismerik és szeretik meg hazájukat, nomeg rejtve marad elõttük a természet valódi arca, közömbös lesz számukra. Bocs a filóért Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra

Szép estét Mindenkinek!
Most értem haza,észlelésem után átfutom a bioszférát, nekem ez a fórum nagyon tetszik!
Sok érdekes infót "hallok" tõletek amit a munkámban is fel tudok használni.
Eddig Nola fotóit gyûjtöttem a földrajzhoz, de amit itt "leadtok" az se semmi; pl. a természethez.
Hari, gyönyörûek a képeid!
Sajnos, a pókiszonyom már kb. 20 éve olyan hatalmas, hogy amikor a keresztesp. a tananyag, azt önálló feldolgozásra adom fel, és soha nem szerepel a dolgozatban. (tanítványaim természetesen nem tudják, hogy ez miért van )
Lord A. Nagyon köszönöm, ez a montázs kedves volt Tõled!

Szépek! Az utolsó nálunk csak simán tátika! Emlékszem mennyit játszottam vele kiskoromban.

Itt az õsz? Úgy szeretem ezeket a színeket!

Esti képek a "kertbõl": Link
Õszi kikerics: Link
Rózsa: Link
Õszi színek (fehér gyûrûs som): Link
Gyújtoványfû (vadtátogó): Link

Az alábbi idézet nem sugall vallási meggyõzõdést, csupán az ember parányi voltára mutat
"Ma már én vagyok a Tökéletesség, - a Menny Urához fordult - senki más, - bömbölte - senki nem állhat fölöttem, legkülönb vagyok, a Trónt akarom! - És Buddha felelt: - Tied lesz, ha gyõzöl még valamin: az én hatalmamon.
Mutasd meg, hogy ki bírsz-e törni innen, túljutsz-e rajtam, - itt a tenyerem.
- Hát jól van, lássuk: ki gyõz, te vagy én? - És felemelkedett a levegõbe s megállt nevetve Buddha tenyerén. Egyet ugrott s már messze szállt s eltûnt a szörnyeteg, és repült és hömpölygött, mint a szélvész, mindíg gyorsabban, repült, mint a fény, repült és forgott, át az õs eónok s csillagködök száz szigettengerén, repült, a tértõl részegen, repült, mint az idõmegállító gondolat, repült, könnyû gyõzelmét végtelennel tetõzni, amit ráadásul ad, repült, repült, s a Végsõ Ûr határán egyszerre csak öt roppant oszlopot látott, amely minden világok végén vörösen az ég felé lobogott. Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott, ahol még nem járt soha senki se, és lehasalt s fürkészve és vidáman nézett az érthetetlen semmibe.
Most megyek - mondta - vissza és én leszek a Mindenség Ura, de hogy itt jártam, nevemet felírom ide, a világ õrtornyaira. Mint az idõtlen gondolat, repült most visszafelé a végtelenen át és megérkezett és hetykén leugrott Buddha kezérõl s rikoltott:- No hát ide a Trónt! A világ végén jártam s otthagytam a látogatás jelét!- Buddha ránézett hosszan, szánakozva, és felemelte lassan a kezét, és megszólalt:
- Te nyomorult majom, te, te barbár ész- és erõ-szörnyeteg, azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad harc és önzés fûti, lebírsz engemet? Azt hiszed, ki tudtál szökni kezembõl? Nézz ide, nézd középsõ ujjamat: "Itt járt Szun Vu Kung..." - itt van, ezt te írtad, s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat, kitõl a Legfõbb Trón is reszketett, látta, hogy minden erõnél erõsebb a türelem s a jóság, s megijedt" (Szabó Lõrinc: Szun Vu Kung lázadása)

Fotóiskola fórumból (Noli): "...annak a tövénél találtam az Eresus moravicus-t (bikapók-faj)nyár elején, és ugyanott nyílik egy csomó védett Szent István király szegfû"

Noli, hogyan sikerült meghatározni ezt az Eresus-taxont? Emlékszem, amikor betetted ide, még nem tudtuk, ki is õ.

Ez pontosan így van. A legnagyobb területû gyakorlóterek szinte kivétel nélkül olyan szárazgyepi területeken (fátlan dolomitkopárokon, homok- és löszpusztákon) létesültek, amelyek vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak mûvelésre, vagy a hadügyek prioritása következtében elõnyt élveztek a mezõgazdasági termeléssel szemben. Akkoriban, a XVIII. század 2. felében még senki sem gondolta, hogy ez döntõ jelentõségû lesz a hazai természetvédelem szempontjából: fenti élõhelyeken találjuk ugyanis legnagyobb számban a Kárpát-medence természetvédelmi szempontból legjelentõsebb élõközösségeit és fajait: bennszülött társulások és fokozottan védett pusztai fajok hazánkban itt fordulnak elõ a legnagyobb számban.
Az idõszakos katonai jelenlét pedig - mindenféle elõírás és szabály nélkül - az esetek többségében kiváló védelmi és fenntartási feladatot is ellátott, hiszen amellett, hogy tilos volt a belépés a területre, a gyakorlatozásokkal együtt járó spontán tüzek a cserjésedés visszaszorítását, a gyep regenerációját is segítették. Itt jegyezném meg, hogy a köztudatban lévõ tévhittel ellentétben az idõszakonkénti pusztai tüzek egyáltalán nem károsak, ez az erdõs-sztyepp klímában az önfenntartó állapot részei, az adott zonális társulás legtöbb tagjának igénye. Elég csak egy elõzõleg kb. 15 éve éve érintetlen homokpusztagyepet leégése utáni elsõ vagy második tavaszon megnézni: a hagymás-gumós növények szinte berobbannak, csodálatos virágözön fogadja a látogatót, majd nyár derekára a kétszikûek veszik át az uralmat. Néhány év múlva pedig ismét uralomra törnek a füvek, a színpompát felváltja a szalmasárgán hullámzó fûtenger, míg nem ismét öngyulladás következik be. Késõbb erre rájöttek, és a szovjet katonai jelenlét megszûnése után egyre több gyakorlótér nyert el védettséget. A spontán tüzeket ezek után természetvédelmi felügyelet alatt alkalmazzák tovább -> a "gyógyító hatás" továbbra is szembetûnõ (pl. a gönyûi Vérvirágos-réten). Remélhetõleg sokáig megmaradnak még jelenlegi állapotukban ezek az összefüggõ õs-puszták, noha a veszélyt az ember ha akaratlanul is rájuk zúdította már: az élõközösségek dinamikáját megsemmisítõ özönnövények képében..

Hát aszonták,hogy kár...És -egyszer errõl már beszéltünk- nagyon nagy populáció él itt.
Nógrádi hegyes szárnyú varjú.

Azt vélem, elgondolkodhatunk az emberi "mindenhatóság" és a "gyámoltalan" Természet viszonyán

Grafinak montázs rovarkép helyett

Nagyobb: Link
Õ a "Kicsi" alias "Dzsepettó" (fiaim névszüleménye) Cira és Micike csavarog valahol

Nem vagyok humán beállítottságú, de ezt a verset kívülrõl fújtam, van benne valami, valami megfoghatatlanul szép...

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülõhazám, e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága, s remélem testem is e földbe süpped el.."
Remélem jól idéztem.

OffLine emlék: egy régi gyakorlaton, "diverzáns" módjára besettenkedõ már akkor is létezõ szinesfém-tolvajok kezdték felszedni a "tyúkbeleket" (több eres, könnyû, szilánkvédett telefonvezeték). Tán az "uborkás" eset után nem jó emlegetni ilyesmit, csupán egyszer kellett ráadni a feszültséget (egyáltalán nem életveszélyes, de igen kellemetlen és nemigen tudja elengedni) újabb próbálkozás többé nem volt. A tolvaj persze életben maradt, meg is csípték.

Nem tudhatom?