Bioszféra

Hm, tudomásom szerint pont az Általad leírt, apró, lakásban élõ pókok képesek átharapni az emberi bõrt (a saroknál nem is túl vékony) azonban a mérgük veszélytelen, a zsibbadás lehet pszichikai hatás is. Egyetlen veszélyes marású hazai pók a mérges dajkapók, akirõl pár hete írtam ide.

Hm, pedig mennyire kézenfekvõ gondolat
Ui: mesélek egy Kiminek való "pókos rémtörténetet" Papucsban császkáltam kint az elõbb, éreztem a sarkamon egy erõs, égetõ csípést, azt hittem hangya. Lenéztem, a csípésérzet helyén egy kis 4-5 mm-es rozsdabarna pókocska kuksolt, "behúzott" lábakkal. Lepöccentetem, de utána vagy valós okok vagy pszichikailag vagy mindkettõ miatt úgy éreztem zsibbad a lábfejem, rálépni sem jó mert "zsibongó tûszúrások" érzete jelentkezett a teljes lábfejemen, ha ránehezkedtem. Jó fél óráig tartott az érzés, aztán elmúlt, most csak pici piros pont van ott Létezhet vagy "beképzelem"?

Hát ezt nem tudom, talán mert ellentétben a közismert pókokkal emez nem visel keresztet a hátán.

Noli, köszönöm a meghatározást, eddig soha az életben még nem láttam (vagy nem vettem észre) ezt a fajtát. Az "eretnek" nevet vajon miért kapta?

Az 1979-es Alba Regia forrástól, a 2008-as Csepel-szigetig, a jelenség nem változott az idõvetület mentén ...ámbár minden relatív..az alpi hegyek egyenesre fésült világából érkezve a Kárpátokkal szegett pannon biogeográfiai régió területére, ökológiai paradicsom kisebb-nagyobb még (!) tárva lévõ rejtett vagy kevésbé rejtett kapujain léphetünk be...értõ szemmel...még igen...

A megsárgult avaron vonuló csapat léptei, és ahogy Sinkó narrátor (alkalmi útitárs) alámondja a keserû szóviccet, minden "ilyen" alkalommal fülembe cseng. Sajnos, túl sokszor is..

RP 1979!

Az a nád a föld alatt át- meg átszövi a helyét, olyan makacs, mint a kiirthatatlan akác. Nem csoda, ha valahol mindig felbukkan, hisz nagy és feljett odalenn, mint a gombafonalak, úgy szövi át a talajt.

Nagy eretnekpók (Amaurobius ferox), kifejezetten gyakran él emberi környezetben, de nem eszik embert. A túlzott fényt nem szereti.

Jaurinum, igazad vagyon, közel harminc évig jártam csak "hétvégisként" Kevire, "elsõ kézbõl igazolhatom" az ily módon is érzékelhetõ pusztulást és negatív változásokat, de mióta itt élek, mintha felgyorsult volna a folyamat (tán a mindennapos "együttélés" miatt érzékelem gyorsabbnak). A természet azért nem adja könnyen magát - valaki megvett a Dunától kb. száz méterre egy füves területet, teniszpályának szánja (nekem most jó RC modell gyakorlópálya). Van rajta egy nádcsoport, bõszen irtják, de minden évben megjelenik újra és újra (Exanyósom pld. pár szál bambusznádat telepített dísznek a telkére és már "nem bír vele" úgy elburjánzott; nekem is kínálgatja de nem hülyültem meg )
Nevetnék, ha a "teniszpálya-jelöltet" majd "lesalakozzák" akkor is kinõne a makacs nádcsoport, évek óta "cikázik", nem hajlandó kipusztulni, mindíg máshol üti fel a fejét
De ha végiggondolom, hogy újabb zöldterület vár "lesalakozásra"... ámbár én bízom a Természet erejében, õ a nagyobb és erõsebb, az ember csak egyfajta "megtûrt" élõsdi

Friss fotók hamarjában, válogatom a tegnapi képeket, felnézek, a falon mozog valami, hát egy kb. 2cm-es pók szambázik ott. Elõkaptam a gépet, csináltam pár képet - nem félek a pókoktól - de a hideg kirázott, mert egy darabig tûrte a fotózást, majd jó tizcentis ugrással nem a gépre, hanem felém ugrott és leesett a fax mellé a papirok közé, ott motoszkál "Isten az atyám", most is borzongok

Elvetélt vaku, az "áramvonalas teste" miatt gondoltam érdekesnek: Link További kicsinyített kivágatok: Link Link Link Link

Valaha a Csepel-sziget csaknem egésze árvízjárta, állandóan mocsaras, lápos, igazi vadvízország lehetett. A Dunát az ember ugyan megrendszabályozta, gátak közé szorította, a települések környékén egyre nagyobb területeket csapolt le, szárított ki, a táji, természeti alapadottságok máig megmaradtak. Látni is árulkodó jeleit: a házak, telkek közötti mezsgyéken füzes csoportok bókolnak, az elhagyott földeken gyorsan növõ, vastag szárú dudva nõ fel, ha hosszabban úgy hagynák, az ártéri szukcessziós sor következõ lépéseként színpompás, dús füvû mocsárrét fejlõdne. Majd bokorfüzes, fûz-nyárliget, stb.
Létezik ebbõl mûvi "fajta" is, itt a Szigetközben, ahol "eleink" közel húsz évvel ezelõtti gyengélkedése (..) folytán egyik napról a másikra történt meg a kiszáradás. Mostanra - súlyos ráfordítások árán.. - egyre több holtágban, összekötõ csatornában kering ismét a víz. A szándék alapvetõen becsülendõ, ám sajnos veszett fejsze nyele.. Ezer Sziget Országa, ahogy Timaffy Laci bácsi, a táj legnagyobb ismerõje nevezte, örökre elvesztette varázsát. Hiszen az egyedülálló "lábas"-égeres láperdõk, rovar- és madárhadaktól nyüzsgõ lefûzõdött morotvatavak, a gyapjúsás tengerétõl "behavazott" mocsárrétek mind haldokolnak vagy odavesztek. 25 évvel ezelõtti kiadványt, ismertetõt kézben tartva nagyon szomorú végigjárni újra a helyszíneket, és konstatálni, mi lett az egykori gyöngyszemek helyén.
"Mert ahova az ember keze beteszi a lábát.."

Offline utózönge: még jó hogy nem a fejem fölött könnyítettek magukon a madárhuligánok

Grafi, no de ennyi "szerencsepötty" egyszerre? Hát ha kicsit is igaz a hiedelem, akkor hétvégén kitöltök egy 5-ös és 6-os lottót

Jó reggelt Bioszféra, jó napot, jó kedvet Noli, nekem oan mesebeli fehérpettyes-piroskalapos gombaházikó jutott az eszembe a szemtelenül bombázó madárbanda tojatmintázatáról
Ami a mályvát illeti, már megint elõjön ez a "mocsári" jelzõ. Ami azt illeti egyrészt lövésem nincs a növényekrõl, másrészt az elõzõ tulaj nem sorolta fel, én nem kérdeztem a kert növényeit Tán mert exnejem csõdjéig huszonöt éven át négy családi telket gondozva gürcöltem "félrabszolgaként ingázva" közöttük. A "telkes életbõl" akkoriban nekem a talajmunkák (még kõtörés is a Pismányban), kapálás, traktorozás, támfalak rakása, lugasok hegesztése, építmények, szõlõkordonok kihúzása "jutottak", nomeg az örökös fûnyírás éveken át ismétlõdõ ciklusban, bizony meg lehet unni annak, aki nem "született bele". Minden tiszteletem a földmûveseké, nomeg apámé, aki hatvanegy évesen is kirobbanó energiával csákányozott gödröt januárban félmeztelenül egy újabb növényritkaságának, én meg 58 évesen megmûtve lézengek mint gólya a kiszáradt pocsolya körül A növények sajna nemigen érdekeltek, családom nõtagjai voltak a "növényesek", nomeg Édesapám Akkoriban szinte "büszke" voltam az "elvont tudományok" iránti érdeklõdésemre, ma már másként látom, dagályosan mondva egyre jobban úgy érzem, a Természet nem díszlet, melyet tetszésünk szerint formálhatunk, hanem valóban "anyatermészet", ha szeretettel közelítesz hozzá, anyaként ölel magához, másként ellenáll és a végén mindíg õ "gyõz", a gyárudvarokat is felveri a gaz. No visszatérve, ahogy elnézem itt majdnem minden "mocsári", ahogy a Pismányban a dísznövények zöme "hegyi" volt Amikor a talaj gõzölgését látom hajnalban, szinte látom magam körül a hajdani mocsarat és nádast, melynek gombamód szaporodó üdülõk léptek a helyébe (Amióta négy éve idejöttem a Belvár City-bõl, hat új házat építettek, több család ide is költözött "állandóra" Pestrõl, kicsi a világ, a napokban találkoztam volt lakóházi szomszédommal is, aki részben feladta praxisát, nejével együtt kitelepült és végleg ide akar költözni. Lassan csak a szántóföldek, vadászterületek és a vízparti sétány "érintetlenek", már szántóföldet! is hirdetnek eladásra, de stéget az istennek sem tudok szerezni). A páraingadozás elég erõs, napi menete 40-90% között mozog, a reggeli 80-90% a délelõtti órákban (meteo helyzet szerint) 40-50-re esik visza, koraeste megint mindenütt "csurog" a harmat (szerencsére a kégliben vélhetõen a "szárító" hatású elektromos hõtemporálás miatt egyenletesen 36% körül van). Szóval érthetõ hogy itt a cserjék többsége "mocsári", közel a Duna, nyilván céltudatosan lettek ültetve A gyümölcsfák vidáman elvannak, ami meglepett kicsit hogy az örökzöldeket (ciprus-tuja-fenyõ)sem égeti ki a Nap, valósággal burjánzanak. Hihetetlen sok a madár, rovar, éjjel-nappal "zeng a berek" madárdaltól, zümmögéstõl, ciripeléstõl, brekegéstõl. A kétéltûek óvatosak, sokféle békát igen, de gyíkot, kígyót nem láttam, még vizisiklót se. Gólyát csak a levegõben láttam, már gondolkodtam mesterséges fészek telepítésén de nem ismerem a jogi és természetvédelmi feltételeit, nomeg azt hallom, rettenetesen "piszkolnak". Jól elkanyarodtam a mályvától Be is fejezem a kávé+pipa filót, inkább felteszek néhány makróképet meghatározásra. Bocs a hosszért, jó napot, jó kedvet Bioszféra
Ui: a szomszédaim is "áldásukat adták" a napkollektoros üvegházra, lassan belevágok, ha sikerül, tolok fel fotókat róla

Lehet, hogy túró rudi reklámnak még így is eladhatnád a pöttyös tetõt, ma úgyis divat a levegõbõl látható reklám! :-)

A "mályva" hétköznapiasan mályvacserje, de igazából mocsári hibiszkusz a böcsületes neve. Szerintem egy virága csak egy napig nyílik (viszont állandóan hozza az új virágokat), azért csukódott be estére.

Azért gondold meg,mert a madárkaka szerencsét hoz! (a népi mondás szerint)

Bennem az is felmerült, hogy másik madár vágta kupán. Majdnem kerek a lyuk, ha golyóval lövik tarkón, vélhetõen rögvest elpusztul, emiatt csõrnyomnak gondoltam. Mindegy, öregedõ érzelgõs fórumcimborátok nem hagyta ott a macskáknak; elástam, hogy a kutya se tudja kiásni. Ekkor fedeztem fel hogy a mályva (az egyik fórumozó kollega határozta meg régebben) virágai a délután még féltenyérnyire kitárt szirmaikat estére kivétel nélkül bezárják. Sokat kell még tanulnom

A madár a medence mögötti fûzfák sûrûjébõl pottyanhatott le, az egy "madárdzsungel", sok lakóval, de a sûrû lombok miatt még fotózni is nehéz a jól rejtõzködõ madarakat, sztem még távcsöves légpuskával is nehéz lenne kilõni onnan egyet, de nem is hallottam az elég jellegzetes csattanást, ezért gondoltam hogy prioritási bunyó áldozata.
Ui: a madarakról jut eszembe, ma délután elhúzott egy huha nagy felhõnyi madárbanda a ház fölött. Fene a kloákájukat, mintha összebeszéltek volna, egyszerre, pont a tetõ fölött könnyített magán az egész csapat, "szitává bombázták" messzeviritó fehér tizforintosnyi pöttyökkel a piros tetõt. Holnap locsolhatom le, mert röhejes látvány, nem akarom megvárni a legközelebbi zuhét ami lemossa hogy addig is röhögjenek rajtam Hát nem mondhatom hogy a madarak le se ...

Hú de gyönyörû! Nagyon ügyi vagy, hogy "terápiázol", látom, hatékonyan teszed! Hol fényképezted?

Szerintem egy fiatal feketerigó volt szegény. :-( Lehet, meglõtte valami barom, ha lyuk volt a buksiján. Te mindent megtettél szerintem, amit lehet.

Szegény madár "megoldotta" a problémát Nyolc körül még élt. Mivel nincs kalitkám (a pintykalitkát elajándékoztuk anno) nem tudtam mi a fenébe tegyem. Végül nagy nehezen rájöttem hogy a macskahordozó rácsos doboz jó lesz neki, aztán holnap elugrom vele az állatorvoshoz vele. Mire erre nagynehezen rájöttem, a macskahurcolót elõvettem, kitakarítottam, kiporszívóztam, tettem bele vastagon füvet, eltelt háromnegyed óra (a porzsák nélküli porszívó tartályát is ürítenem kellett, mert a fiaim csak használják, de sose ürítik). A képeket 20:44-kor csináltam, már nem élt, valami sérülés (sztem lyuk) van a tarkóján. A tollazata nemcsak szürkés, világosbarnával keveredik

A képen látható "tekerõs" zseblámpa kb. tenyérnyi hosszú, ott van a macskahurcoló is.

Nagyon szép képek!
Ez után megse kottyannak képen a pókok!Kb 5 cm makrókép!Zizegtem rendesen közben...
Link

S.O.S kérdés Pancsoltam egyet, a vízbõl kikászálódva egy sérült, röpképtelen madarat találtam, a keringetõszûrõ mellé bújt, sötétszürke tollazata a szürkület miatt már beleolvad a környezetbe, én is a csak riadt vergõdése miatt vettem észre, amikor pont mellette kijöttem a medencébõl, majdnem ráléptem. Mit javasoltok? Félõ hogy megeszi valami kóbor macska vagy Tomi kutya, ha kiengedem a kennelbõl (egyenlõre bezártam a kutyát a házimacskák sem fedezték fel, bejöttek a házba) Otthagyjam? Ki mit tenne? Most még ott van, úgy néz ki, nem tud elmozdulni "gyalog" sem.

Ezen látványok miatt imádom a ködöt! :-) Nagyon szépek a pókhálóid!

Én kihagytam. Mert már elhagyta a gazdája.

Köszönöm mindenkinek!

Fantasztikusak! Én sem különösebben csípem a pókokat, de ezek a hálók...

Köszi,inkább nem.Aki pókhálót fotóz,az nem hagyja ki az állatot se.
A 3 betû összeolvasása,leírása is írtózást vált ki bennem.

Hû!Én megnyitottam mind!Nagyon szépek,Gratula!

Nyugodtan megnyithatod õket.

A 12238-as fotót ki se mertem nyitni,de itt is a 3-nál megálltam... õrült dolog ez a fóbia.
LAM; nagyon csodálatosak az Õszi kikericseid. Én is lementettem, háttérnek is pompás!

Nézegettem én is õszi képeket, tavalyelõttieket, belõlük szemezgetek most: Link Link Link Link Link

Ó!Csodálatos képek!
A sáskádról jut eszembe:a múltkor a garázsban a kocsi szélvédõjén volt egy szalmaszál,pont a látómezõben,hát lesöpörtem.Miután földet ért,elszaladt...Természetesen még a telefonom sem volt nálam,hogy lefotózzam...

Én csak két csúnyácska telefonos képpel tudok szolgálni Nektek, az elsõn a Debrecen közeli Ördögárok látható, ami egy szarmata kori földsáncrendszer része volt, szépen rekonstruálták: Link
A második pedig az Erdõspuszták tájegységen található egyik megmaradt Fancsika-víztározót mutatja "fûmagasságból". Régebben közkedvelt horgászó hely volt, de mára sajnos nagyon elhanyagolták, ugyan úgy mint sajnos az egész környéket. Kár érte, szerintem az ország egyik legszebb kiránduló-rekreációs övezete volt. Link

Szépek a képeid!!

Semmilyenekkel... A Látóhegy nem gombaparadicsom, egyedül fenyõpereszke szokott lenni az erdõben, de ahhoz is kell az esõ. A 8mm, ami elvileg esett pár napja, semmilyen formában nem érzékelhetõ (a Bakonyban biztos jobban látszik, de egy kb 5 centis talajú sziklagyepes domb nem képes sok vizet megtartani...)
Jaa, vagy értem már, Te a 2005-ös dolog kapcsán kérdezed... Õzlábaztunk akkor.

Milyen gombákkal találkoztál?

Visszatér ama vidékre a magányos vándor, poros útra, sápadt napsütésbe.. Nyílnak majd neki az õszi virágok, melyeken öreg lepkék rezegtetik szárnyukat.

Nagyon hangulatos képek.
Tegnapi kisebb kiruccanásunk során (Kék, Kemecse) mi is hasonlókkal találkoztunk, mint amiket emlegetsz: darázspókok lépten-nyomon, hatalmas seregélyraj - a gyalogbodzát és kukoricát ették a Lónyai-fõcsatorna melletti táblában és szélén.
Ájtatos manóval a kertünkben találkoztunk fûkaszálás közben.

Megérintett az õsz lehellete, az illatok, színek érettebbek, testesebbek; már nem az az ifjú nyár-illat, mint volt. Különös hangulat lesz úrrá az emberen ilyen tájt..

Néhány kép tegnapról, majd Dávid is jelentkezik az övéivel hamarosan (színvonalasabb kiadásban persze): Link
Kéki láperdõ és rét: Link (telepített nyáras, fehér füzes, égeres). Lónyai-fõcsat. (vízinövényekkel teli): Link
Volt melléknap is.

Jó lesz az álló fotó is, nagyon köszönöm, cím az adatlapomon.

Reggel fenn voltam a Látóhegyen. Van pár képem.

* * * * * KIMI NE NÉZD MEG ÕKET!!! * * * * *

Etettem darázspókot :-) (fogtam neki szöcskét) meg láttam egy kismama karolópókot, meg sok szép gazt. Egy HATALMAS csapat seregélyt is láttam, párszázan biztos voltak, no és egy vörös vércse játszódott velük, kergette-terelgette õket, néha közéjük csapott, szóval élvezte a szitut. (tuti, hogy nem karvaly volt!)
Örömömre szolgált, hogy még láttam a tövisszúrókat is, lassan pedig készülõdnek, szóval még nem mentek el.
Egy nagyon kedves ájtatos manóval is találkoztam, mutogatta nekem, milyen remek akrobata. :-)
A képek most töltõdtek fel a netre:

Link

Gomba, kikerics, rét, erdõ:remek is lehetett!

Dávid:Remélem a hangulatos verbalitást majd képi hatások is követik!

Úristen, ez varázslat!
Nem beugratásnak szántam amúgy. Az egy remek nap volt, a Hajagon voltunk gombázni, az erdõszélen millió harangvirág, a rét meg teli kikericcsel. Volt gomba is :-)

Elképesztõen szép a délutáni surló fények és kikericstenger volt.
Megtisztelõ és szívesen elküldöm ha kell. De az eredeti ugyanez a formátum csak 1 mega körüli.A galériahoz lett felére leméretezve.
Az valóban egy high-offside!

Elképesztõen szép képek!
A másodikból, amin az a vadászles, vagy mi is látható, abból nincs egy 4:3-as képarányú nagyobb változat? Engedelmeddel betenném háttérképnek.

Ahá!Beugratás!
Volt már szerencsém idén, néhány kósza példánnyal találkozni.Gondolom a 2008-as "széria" se lesz csalódás fenológiai jegyekben.
Akár csak tavaly:
Link
Link

Minden bizonnyal csalánlevelû, igen.

Hazatérve várnak engem is a bágyatag, kimúló erejû füvektõl nehezedõ illatú mocsárréti délutánok, az aranyfürtben hullámzó homokpusztai rétek, no, és remélem, a gombákkal teli sokorói cseresek, gyertyános-tölgyesek.