Bioszféra

Vagy: "Viszlát és kösz a halakat!"

Még egy adag kép az útról. Link Link Link Link Link Link Link Link
Az összes: Link Link

Minden meghatározás a káosz tagadása, kísérlet a rendteremtésre Az ember kicsi kora óta három dimenzióban mozogva, rákényszerül "sarokpontok", kategóriák rögzítésére. Többnyire igaz is - a tûzhely forró, megéget, a kés-olló éles, nyelét fogd meg és ne játssz vele, késõbb "felnõtt" kategóriákat alkalmazunk, ahogy gyarapodó ismereteink között szeretnénk eligazodni, de itt gyakran találkozunk a kínai mondással "Amit látsz, nem az aminek látod". Bölcs emberek segítséget nyújthatnak, hiszen "Egyetlen beszélgetés egy bölccsel többet ér, mint tíz évnyi tanulás", de a bölcsek is értelmükön átszûrt kliséket és sémákat adnak át útmutatóul a következõ generációknak, melyeket szükség szerint át kell alakítani az új követelményekhez, esetleg új sémákat adni, de ez bizonytalan, megint egy régi kínai mondás "Az, aki hegyet akar elmozdítani, kis kövek elhordásával kezdi azt" Tulajdonképpen ezen alapul az emberiség fennmaradása
----------------------------------------------------------------
Az általad is említett mondásnak két változata van, az egyik amit én írtam, a másik amit Te idéztél. Ugyanaz az ember mondta kétféleképpen latinul, a lényege mindkettõnek ugyanaz A harmadik idézet egy költõ mondása

Hogy a latin szentenciák és deklinációk zûrzavarában rendet teremtsünk egy kicsit
Tempora mutantur et nos mutamur in illis - változnak az idõk és velük együtt mi is
És hogy a bioszferiális együtt gondolkodásunkhoz is kapcsolódjon valami szép klasszikus:
omnis determinatio est negatio - minden meghatározás tagadás

Tulajdonképpen a klisék, sémák, behatárolások célszerûek, de akkor és csakis akkor ha idõben felismerve a változás szükségességét, a változást szolgálják, folyamatosan egybevetve a megváltozott elemeket a rögzített régiekkel, majd régi és új halmaz metszetében csak a "hasznos, új" és "korábban bevált" elemeket tartjuk meg Ha ez nem így történik, a változás kimenetele bizonytalan, egyaránt hasznos és pusztító is lehet.

"Az ember már csak ilyen, kategorizál, egyszerûsít hogy eligazodjon a lét zûrzavarában"
Ennek ugyanakkor meg is van a veszélye, mégpedig a behatárolás, behatárolódás, megmerevedés, sémákhoz való ragaszkodás, ahogy írtad.

"Ecce homo" (Íme, az Ember)

Az árnyalat itt emberek, "típusok" között oly sok, egymásbamosódó, mint a színpaletta. A színek keveredése végtelen mennyiségû árnyalatot ad. Elgondolkodtató. Mégis megkülönböztetnek bizonyos színeket egymástól, kéket, pirosat, ám ez irányadó csupán.
Tények, és tudomány, tipizál. Néha száraznak tûnõ okfejtések, milyen is az ember. Van sokféle eszköz, gondolkodásmód, sokféle megközelítés..
Nem lehet olyan régi "módszereket" se figyelmenkívül hagyni, mint a vallásfilozófia. Lehet, sok emberben ellenérzést vált ki, mint tudományosan gondolkodó lényeket, de sok érdekes dolgot, tanulságot rejt az emberrõl, régi gondolkodásmódjáról, mozgatórugójáról, de tartalmaz bölcsességeket is minden vallás. Benne van minden, ami ember.

Pantha rhei "minden folyik, az egyetlen állandó, a változás maga". Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, melynek csak neve maradt változatlan, anyaga nem. Az ember már csak ilyen, kategorizál, egyszerûsít hogy eligazodjon a lét zûrzavarában
Az analitikus keresztmetszetek "fogódzó" gyanánt szolgálnak, bár olyanok, mint halmazok metszetei, egy halmaznak csak részfelületei "kandikálnak ki", ám jelentõs része rejtve marad, mivel a többi halmaz nem feltétlen tartalmazza elemeit
Minden klisé egy aktuális idõpillanatban "útmutatóul" rögzített fénykép, bár egyes törvények alapvetõen változatlanok, a klisék és sémák a változó világgal együtt Omnia mutantur, nos et mutamus is illis folyamatosan változnak. (Mindenek változnak, s velük változunk mi is)
Hogy teljes legyen a zûrzavar, ennek ellentéte is létezik:
Tempora permutas nec tu mutaris in illis
(Az idõknek más jelleget szabsz, ám te magad nem változol velük) mely utalhat egyaránt nyakas makacsságra, de jó értelemben vett állhatatos szilárd kitartásra is Ez is kétélû dolog, mert a kategorizálás és klisékhez való ragaszkodás folyamatosan változó körülmények között vagy a pusztulást hozzák, vagy a túlélést segítik

Kismértékû, ám lényeges evolúciós szerencse, hogy minden ez irányba mutató, felülrõl indukált leegyszerûsítõ törekvés ellenére, van még amiben hasonlítunk a bioszféra gyönyörködtetõ változatosságára.A tudomány általánosan száraz gondolkodásmódja (tisztelet minden nemes kivételnek) és szûk keresztmetszetekre ítélt "ténymániája", melyet elõsorban önös érdekei tartanak fenn, nagyban paszírozná az emberi lélek generalizációt, sok vonalon.Ismét tisztelet a kivételnek.De ide vagy oda bármely tény, oly mély a koevolúció kútja, amirõl csak hisszük, hogy tapogató kezeink mennyi mindent jól érthetõen és szabályszerûen követhetõen markolnak már meg belõle, az emberi viselkedéslélektan és humánetológia terén. Semmi nem szûkíthetõ le analitikus keresztmteszetekre bármennyire is szeretnénk, oly döbbenetes a hatótényezõk tárháza és oly igaz ránk nézve is a környezeti tényezõk és belsõ összefüggések törvényszerûségeinek összecsomozódó dinamikus egyensúlyi törvénye. Még a nemi szelekciós szociometriai, csoportlélektani szerepjátékok és felosztások terén sem. Bizonyos szempontok mentén szervezõdõ tények, nem takarják le soha a rendszer önmagából eredeztethetõ sajátotásságait és különösen nehéz ezt úgy megtenni, ha mi is egy hierarchia-rendszer részei vagyunk.A klisék a mindennap változó helyzetekben, ahogy az ökológiában is többnyire, a kialakult vagy épp most születõ életszituációkban - a látszólagos status quo-k ellenére is - romba dõlnek egy pillanat alatt...azt hiszem ezt pont Neked feleslegesen is mondom, épp oly vagy jobban tudod, mint én.
Így hát örüljünk az emberi nemben még meglévõ kommunikációs diverzitásnak is.Nemtõl függetlenül.

De hogy Nolinak is igaza legyen, van olyan többgyerekes, gondos családanya, "mintaháziasszony" ismerõsöm, akinek "dörög a hangja", fekete bajszát gyantázza, a vádlija hasonlít egy õzike lábára, a gyanta nem elég, naponta borotválni kell mint a szakállamat. Feketehajú, de sváb lány, lánykora óta ilyen, tán a tesztoszteron okán Nem mellesleg, rossz látni ahogy, ûzi-vágja "tesze-tosza" párját, aki szinte mindenben ellentéte, mégis "jól elvannak" hosszú ideje, rendezett házasságban; lánykorában tán a kelleténél is többet "pasizott", meg ne sértsem a "kibeszéléssel", jellegzetesen "vérmes" nõtipus Remélem nem írtam semmi felismerhetõt, mert futhatok mint a kisnyúl, ha meg akarom tartani a szemeim

Köszönöm.

Kimaradt: epifiton kaktuszgyûjtemény (levélkaktusz- epifyllum, vesszõkaktusz- rhipsalis, rhipsalidopsis..) Link (leírom, fejbõl írom a neveket, mielõtt valaki azt hinné, mindig "határozó" van elõttem) .

Óóóó, mennyi nyúúúl! Köszönöm! Éreztem, hogy most kell beleolvasnom a fórumba...
Szépséges növényeket fotóztál!

Ezen én is elgondolkodtam nemegyszer, de az említett anya több gyereket is szült, katonaviseltsége sem érezhetõ rajta és kifejezetten "nõies" nõ, rendezett házasságban él fiatal kora, évtizedek óta Hogy esetleg "mit rejteget", nem tudom, jó családanya, gondos háziasszony, de ha olyan a helyzet, irigylésreméltóan gyorsan és keményen reagál, akkor jobb nem ott lenni Káromkodni szinte jobban tud mint én, penig én se lennék piskóta vagy mifene (Egyetemi diplomája van, de ettõl még tud káromkodni bárki )

A botanikus kerti képek. Egy kis kalauzolást megér azt hiszem.
Az egyetem, ami mögött park és a botanikus kert van: Link
Borkának: nyuszik szabadon az egész területen Link Link
Lápos terület, rovarfogó növénnyel (Sarracenia) Link
Pozsgások: Link
Trópusi házban: Link Link Mimóza és ananász: Link Golgotavirág: Link
A kedvenc növénycsoportom, az epifitonok (fán lakó, de nem élõsködõ-> korhadéklakó): bromeliafélék (szakállbromélia, billbergia, vriesea..), levélkaktuszok Link Link fán lakó páfrányok: Link
Cikász: Link
Mimóza video: Link
Mirtusz: Link
Mocsárciprusok: Link
Floonak: Link Link
Horgászoknak: Link Link

Örök kérdés, hogy a személyiségben mennyire játszanak szerepet az öröklött tényezõk, és mennyiben a nevelés, egyéni élettapasztalat, társadalmi hatások, és mennyi az, ami magából az "emberi természetbõl" fakad. Izgalmas, kifogyhatatlan kutatási téma, mert még messze, igencsak messze van, hogy meg lehessen válaszolni.
Szerintem a történetedben az is egy érdekes momentum, hogy az anya a katonai pályát választotta...

Szerintem ez nemcsak tesztoszteron kérdése, "agymosó" nevelés is jelentõsen közrejátszik benne, késõbb a rögzült szokásokon már nemigen változtat semmilyen hormon (leszámítva a "nemváltó" mûtéteket) Utal rá a régi római mondás, "amit gyakran teszel, második személyiségeddé válik". Ismerek fiatal nõt, az apa kemény, darabos ember, az anya katona, a lányt vitték minden olyan helyre, ahová fiúkat szokás vinni, az eredmény - bocs, nem ítélem el, leszbikus lett, bár nem büszkélkedik vele. Csinos, fiatal, kellemes, kedves nõ, nem is hinnéd. Értelmes, okos, egyáltalán nem férfias, sõt vonzó külsejû, de sokszor "férfiasan" határozott, sose "hezitál". Nemrég este hárman rátámadtak, nem ijedt meg, a triót szétszórta, "felrúgta õket, mint paraszt a bolondgombát", kifeküdtek. Bele is sántult, nekem kellett kocsival érte menni, hazavinni (évek óta ismerem, egy véletlen révén ismertem meg, de bizalmas jó "haverok" lettünk)
Ui: a "balhé" forgalmas helyen történt Pesten, féltíztájt, senki oda se szagolt, a három pasi, észretérve elhúzott.

Én is kicsit ilyen vagyok sokmindenben, pl. hogy csak a legfontosabbat közlöm, szeretek "magvasan" fogalmazni, nem szeretem a mellébeszédet (ez változatlan). A kapcsolatok engem se érdekeltek igazán, de ez változott utóbbi idõkben már (többet ismerkedek). És a ruhával kapcsolatban is, már inkább szeretek nõiesen öltözködni, szeretem a csilli-villi dolgokat is..

A környezeti behatás az anyaméhben kapott tesztoszteron, semmi más.

Persze, én meg az uram. Nálunk agyilag õ a nõ... Imád vásárolgatni, állandóan beszél a semmirõl, aktívan használ metakommunikatív elemeket, fontosabbak neki az emberi kapcsolatok, mint a tények, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet egy ruha külsejére, mint a praktikusságára , stb. Én ezzel szemben alapvetõen gyakorlati szinten gondolkodom (leszarom, hogy néz ki pl. egy ruha, ha kényelmes és tartós), csak akkor beszélek, ha van mit mondanom, nem érdekelnek a kapcsolatok, a barátaim csak azért vannak meg, mert nem akarom megbántani õket ok nélkül azzal, hogy nem veszem fel a telefont, ha hívnak, stb. Az egyetlen szerep, amiben az eredeti funkciónkat látjuk el, az a szex. :-)

Floo, vannak ilyen emberek, de nekik valami lelki vagy környezeti behatás folytán változott meg gondolkodásmódjuk, a férfi "nõies", a nõ "férfias" gondolkodású lesz. Ha egy ilyen pár megérti és "kiegészíti" egymást, semmi baj Akkor van baj, ha a férfias határozottságú nõ tutyimutyinak bélyegzi "gondoskodó" tipusú párját

Jééé télleg, az az ivanscicai fekete özvegy, amibe majdnem beleültem, emléxem, igazad van!
Azt csak azért fényképeztem le, mert láttam, hogy nem közönséges pókról van szó, nyilván, ha látnék egy 10 centi átmérõjû példányt, biztos lefotóznám, de akkor se kedvelem õket!
Inkább felmegyek most a hegyre, és belakok fügével

"Igen, Anya" amit felsoroltál, ezekre is gondoltam, de nem akartam kitérni mert így is hosszú lett

Nem teljesen Bioszféra, inkább OFF, bocs. Hari, szerintem minden nõ szeret beszélni és igényli hogy odafigyeljenek rá. Egy nõ hallgatagsága bizalmatlanságát jelzi, mely többnyire valami nagy csalódáson alapul és "önvédelembõl" általánosít. Ha feloldódik, bizalmatlansága elszáll, partnere felé pont olyan "közlékeny" lesz mint bármely másik nõ. A pletyka többnyire irigységre és az ebbõl fakadó gonoszkodó, elszínezve továbbadott kárörvendésen alapul, ez viszont sztem független a nemtõl, inkább az egyén torzult(esetleg hasonló sérülés miatt sérült) lelkivilágára vall

Ismersz olyan férfit, vagy nõt, amire nem illik ez a leírás, amit Te adtál, és épp fordítva van?

Dél-amerikai indiániok és kambodzsaiak, thai-k, kínaiak is esznek bizonyos pókokat (meg persze más rovart is). Sokhelyütt csemege. Szóval nem lehet az rossz, bár a hazai pókjaink mérete alapján nem biztos, hogy hamar meglenne a vacsira való mennyiség... Egyszerûbb vargányászni. :-D

Egyébként fényképeztél már pókot, amikor az elsõ túra volt az Ivanscicára, még asszem a családoddal, ha jól emlékszem. Mondjuk, visszakereshetõ a fórumban. :-) De tényleg nem hemzsegnek az ízeltlábúak a képeiden. :-)

Ami miatt a nõket dumásnak tartják, az nem a célzott, szakirányú témák körüli beszélgetés, hanem a családi teendõk, barátnék, kiskölkek, ruhák, tusfürdõk, stb. körüli céltalan csapongás, amely beszélgetések nem is a témáról, hanem a nõk kölcsönös egymás-pátyolgatásáról szól, vagyis pusztán társadalmi kapcsolattartás, kapcsolatépítés. Ezek a témák az érzelmek köré csoportosíthatóak, és sosem a kimondott szöveg jelentése a lényeg, hanem a mögöttes elemek.
A férfiaknál ilyesmi nem nagyon van. Egy baráti társaság (férfi) általában egy õket személyesen nem érintõ témában cserél véleményt (pl. egy meccs, egy film), itt nem a metakommunikáció mögötti kapcsolatrendszer a lényeg, hanem az információcsere, s csak egészen csekély mértékben van szerepük az érzelmeknek.
Az egymás közti kommunikáció során ezek a különbségek kiélezõdnek, sokszor beszéli a nõ a maga nyelvét, folyik belõle az információt nem, csak érzelmet, metakommunikatív elemeket tartalmazó szöveg, amelybõl a férfi nem, vagy nehezen tudja kihámozni a lényegi mondandót. Azaz a férfi gondolkodásmód logikát és egyenességet követelõ kommunikációban megtestesülõ volta idegennek, fárasztónak és feleslegesnek tekinti a nõk csevegését.
Mivel a nõk szókincse, beszédkészsége, nyelvi képességei meghaladják a férfiakét, így szertintem a nõknek kell alkalmazkodni, s ha valamit el akarnak érni egy férfinál, egyenesen mondják, lényegre törõen, kevés szóval.
Nem arról van szó, hogy parancsokat kell osztani, ha valamit akarunk, hanem a "ha esetleg munka után lesz idõd, és van kedved hozzá, elmehetnél a boltba és hozhatnál abból a két kilós rózsaszín héjú krumpliból, ami a paprikák alatti polcon van" helyett a "légy szíves hozz két kiló "B" jelû krumplit" kell alkalmazni. Beválik!

Bot... juteszembe, az édesapám ültette kaukázusi cédrusok több mint tíz éven át egy seprûnyélnek látszottak, pár "ráakasztott fenyõgallyal" Minek nevezzem No persze tizenegy év után "nekirugaszkodtak" széltében, hosszában, ma "kitörik az ember nyaka" ha felnéz rá Addig gonoszul "bot", "seprünyél", "kaukázusi göthös" névvel illettem (bosszantva szegény apámat), mert úgy látszott, sose nõ meg. A "bot" kedveskedõen ugrató minõsítés nem szégyen, csak állapot, ahogy a rút kiskacsa is hattyú lesz idõvel

Teljesen igazad van, én sem birom a pókokat, kivéve amikor összel hajnalban megyek gombászni, és a pókhálón ezüstösen csillognak a harmatcseppek, az nagyon szép, de abban sem a pók tetszik, hanem a háló
Sosem fényképeztem sem rovart sem bogarat, nem is mozgatják a fantáziámat!
Mást meg a gomba, a tavasszal virágzó növények vagy a füge vagy akármi más nem érdekel!
Ha ehetõ lenne a pók, megint más lenne, mert tuti megkóstolnám, aztán ha ízlik megkedvelem, ha nem akkor meg marad minden a régiben!
Szerintem nem is sûrûn fordul elõ, hogy valaki minden állatot növényt kedvel, persze biztos van ilyen!
Épp az elõbb pár napja dícsérted meg a fórumot, és máris összevesztek, látod-látod

Hari, ha "rám is néztél" filóim okán, el sem hinnétek, az "életben" a szükségesnél többet alig kommunikálok, hallgatag, kissé túlozva, "ijesztõen mogorva, szúrós nézésû" külsõm van (exnejem, rokonok, ismerõsök észrevétele, nem önreklám). Udvariasságot leszámítva, csak arra érdemesnek tartott embereknek "szólalok" meg, igaz, akkor aztán nehéz "lelõni" Ámbár "sok beszédnek sok az alja", mégse mondjuk egy hatszázoldalas elméleti könyvre(nem a filóimra értem) hogy üres fecsegés. Tartalomhoz a forma is jár, a stílus maga az ember Nomost, egy szoftver algoritmusa bármily egyszerû is, a megjelenítés sokszor nagyobb programozói munka, mint maga a célfeladat. Mennyire eltérõ egy "fekete" DOS-os EXE, COM program, mint egy színes kezelõfelület Én leginkább ehhez hasonlítom a sok dumát Tapasztalatom szerint a "nem dumás nõ" is szeret "dumálni", csak a partner nem találta el a területet, melyrõl szivesen beszél a nõ, de ha "kihúzod a dugót"(Nyuli, nem átviteles szójáték), ömlik belõle a szó. Itt is jól észrevehetõ, minden hölgykollega szinesebben beszél virágról, kertrõl, kismadárról, csak egyéb "hétköznapi" témákban szûkszavú, melyekrõl szinte "kényszeredetten" beszél A fórumos sok dumám abból fakad, írás közben egymásba kapcsolódva tolulnak fel a gondolatok, melyeket én érdekesnek találok, ezért úgy vélem a fórumtagokat is érdekli majd Meglehet, egy esetleges (talán egyszer elmegyek valamelyikre) MetNet talin, köszönésen kívül nemigen hallanátok tõlem szövegelést, csak nézek és hallgatok, nem keresem a társaságot, nem tolakodok a középpontba, nem szeretek "szerepelni", elvagyok magam A fórum és hozzászólás az más, ide már többnyire "letisztázott" gondolatok kerülnek, de szóljatok ha gond van a hosszal, visszafogom magam

Áhhh, köszi

Hari: na igen, nekem is szokni kellett egy darabig; viszont a sok egyirányú utca nekem inkább már megkönnyíti a dolgot, mintsem nehezíti

Bot-kert:
Link
:-)
És az IGAZI:
Link

Jut eszembe, Bécsben odafele menet sikerült jól eltévednünk. Nekem kissé káoszos az ottani közlekedés, táblák nem túl egyértelmûek. Legalábbis nekem nem voltak azok..

Szépséges képek, egyre jobban irigykedek, hogy nem tudtam résztvenni

Tessék, egy bot(pálma)

Meeeekkora sziklakert!

Hát botnak nem nevezném azokat a szépséges növényeket, nem vennék jó néven.

Csak vicc volt ám, ott vannak a szmájlik

Nyuli "magaslabda" Hari meg ne sértõdj

Így van kb. egyetértek. De nem minden nõ "dumás", azaz sokat beszélõ.. Ugyanakkor meg van sokdumás férfi.
A pletykáról: a férfiak mondogatják sokszor, hogy a nõk nagy pletykások, ugyanakkor meg õk méginkább tudnak, egymást közt..

Rövidítettem. Azért van odatéve a pont.

Nono, protestálok Én mint "õszülõ vén betyár" mondom, a nõk nemcsak dumálnak Nagyon sokszor, ügyesen "töltelékszavak" közé csomagolva "adagolnak" olyasmit is, amire az ember csak napok múlva jön rá Nagyon oda kell figyelni, mit mond egy nõ, mégha a Nap le is megy közben ) Tisztelet a kivételnek, nõi beszédet hallgatni kicsit "Hamupipõke" feladat, ki kell válogatni a pelyvából az értékes szemet, mert mindíg van magva annak amit mondanak Ha nem kifejezetten sértéseket vagdalnak az ember fejéhez, követni kell csapongó gondolataikat, néha egyetlen mondat rejti a lényeget, amin nem szabad átsiklani Sztem bõbeszédûségük abból ered, hogy sokkal színesebben, sokrétûbben látják a világot, gondolataikkal mint egy pille, egyik szóvirágról a másikra libbennek, a férfi hajlamos a "fekete-fehér-szürke" kategorizálásra, bármirõl légyen szó. A férfi-nõi párbeszéd kissé olyan mint amikor egy fekete-fehér látású színvaknak próbálják elmagyarázni a világ tündöklõ színeit, ezt spártai egyszerûséggel nem lehet, innen eredhet a "nõi duma" fogalom Nomeg a nemek különbözõsége - a férfi általában az erõ szemszögébõl dönt, a nõ többnyire a gyengédség, megértés nézõpontjából. A férfi átsiklik egyes lényegtelennek vélt dolgokon, a nõ minden iránt érdeklõdõ, képes több dologra is figyelni egyidõben. Pillanatonként más köti le a figyelmét, emiatt a nõ "csapong" és szinesen elmeséli amit lát és érez, a férfi egy dologra koncentrál, de azt nagyon, emiatt a nõre sem figyel oda amikor kell. Emellett érzelmeket, szenvedélyeket nehéz pontosan kifejezni egyszerû szavakkal, pld. a "szeretlek - én is" frázis ismételgetése egy idõ után "idegesítõ" lesz mindkét félnek A férfiember tán mondana többet is, de többsége szégyenli "szóvirágokba" önteni érzelmeit, neveltetése vagy rosszul értelmezett "macsó" példaképek alapján Pedig, tisztelt kantársaim, a nõk igénylik ezt, ha eltitkolják is Egy mégoly durva, közönséges nõbõl is "kihozható" a vele született "nõies" gyengédség (nem a szexre gondoltam), melyre addigi életvitele "csak rákérgesítette" a durvaságot. A "fásult közöny" ugyanígy "feltörhetõ" ha nem korlátozzák véletlen genetikai adottságok. Jelszó: nincs kezelhetetlen nõ, csak ügyetlen férfi, de végül mindenki megtalálja párját Bocs a filóért, tán ez is Bioszféra Tisztelt hölgykollegák, kantársak, szerintem a "nõi duma" nem üres fecsegés, sok-sok információt hordoz, akár egy színes és "térbeli" hologram

Azt a... (szépek!)

Gondolom, a münsteri bot.kertben a világ minden tájáról származó botok vannak kiállítva Mindig is kíváncsi voltam az afrikai egyszerû, avagy szavannai botra például, remélem, arról is lesz kép

Na igen, de persze, ilyen "háttérrel" könnyû..
Nem fényezni akartam magam -hogy félreértés ne essék-, megvannak a magam bajai (mely szintén "öröklõdött"), amivel nehéz megbirkóznom (ami másnak könnyû "feladatnak" tûnik), megállni a helyem az életben. Sajna. De erre nem szeretnék most kitérni.. Bocs a "filóért" (By Akela).

Ja, tartozom még a bioszférásoknak "néhány" képpel (münsteri bot.kert, stb..), amivel majd délután, este jelentkezem.

Na,elrontottam.
Szóval Harinak mondom,hogy ez tökjó,ha valakinek ilyen "terelgetése" van a szülõk részérõl!
Nola,a képid má'megint ámulatba ejtettek!

A Rax-túrán készült képekbõl a virágosak:
Link Link Link Link Link Link Link Link Link
Az összes kép megtalálható itt: Link

Amúgy ez "kicsit" neveltetés kérdése is, avagy ki milyen környezetben nõtt fel. Én pl. biológus családból származom, és eleve ezt a szemléletet vettem át nagyapámtól, anyukámtól, nõvéremtõl.
Vegyünk egy kisgyereket, aki tapasztalat híján, ismerkedik még a világgal. Megfogja a békát, vagy bogarat. A szülõ meglátja, a legtöbb esetben az történik, hogy rákiabál, vagy elrántja onnan: fúj, csúnya béka, vagy koszos, nem szabad stb.. Vagy eltapossa. Vagy az történik: nézd csak meg, milyen érdekes, figyeljük meg a csápját.. de óvatosan fogd.. Stb.. Szóval a szülõktõl sokminden függ. De ha a szülõ is irtózik..
Engem mikor kicsi voltam, egy katica harapott meg, túl szorosan tartottam tenyeremben. Egy darabig nem mertem megfogni, aztán az emlék elhalványulásával az ellenérzésem megszûnt.