Bioszféra

Mai gombamix

Nem.

Dávid, te mérsz csapadékot ‘Somorján?

Jók ezek az appok... Aktuális, minden társadalmi problémával összefüggő sztori, amikor a madárgyűrűző állomáson éppen gyűrűző és szedő madarászok között érdeklődően figyelő iskolás fiú egyszer csak megörül, amikor kiszedik a kiszsákból a királykát: Apu, de jó akkor ezt most meghatároztatjuk a madárfelismerő appal!

Köszi az infót (!), tényleg nagyon hasonlít és kb. csak 1 képen volt sisak alakja.
Ahogy az ember tanulgatja a gombákat, úgy derül ki szép lassan, hogy szinte mindennek van mérgező verziója/hasonmása/stb.

A másik veszélyes dolog a gombafelismerő app! Na azon kiakadtam, amikor az egyik barátom összeszedett vmi. gombákat, felismerte neki az app, oszt jól meg is ette nulla tudással a gombákról 

Azért Hamvas Béla tudott valamit.... Egyébként ezt mondom én is a magam módján. A kényelem hajszolása fog minket kinyírni egyszer. Szellemi síkon már jó úton haladunk felé, de szerintem fizikailag is. 

A Feketehegyi turistaház fotóját köszönöm.
Látom a Vaskapui háznál is jártatok.

Nyócadik utas a benzinkutas ...

Egy betolakodó; hála a szúnyog hállónak... nem fér át.

Pár kép a pilisi Fekete hegyről:











Szedi  az  áldozatait  a  Galerina  marginata, sisak-gomba.  Csak  a  neve  fenyves,  találtak  már  fűzfán,  tölgy  tuskón  is. Gyilkos  galóca  mérget (Amatoxint)  tartalmaz,  újabban  egyre  több  helyen  jön  elő.  Húsz  éve  még  alig  hallottunk  róla,  most  már  ha  kicsi  barna  gombát  hoznak  valamelyik  óvodából  be  a  toxikológiára,  görcsbe  rándul  a  gyomrom...  Nagyon  hasonló  az  ízletes  tőke,  fülőke,  tuskógombákhoz.  Vigyázzatok  vele.

Valami csodaszépet találtunk. Csíkos pohárgomba. Börzsöny,  gyertyános-cseres.  

1. A mindenható technokrata "tudás" ilyen és hasonló projektek ezreit köpi ki, főleg a "green business"jegyében.
Újabb rövid távon nagyot kaszálás. Ráadásul hatalmas PR haszonnal is jár.
Közben újabb problémahalmazokat indukál.

Erről Hamvas Béla sorai jutnak eszembe:
"A különös nem az, hogy a könnyítések között egyetlen állandó sincs. Sem eszköz nem volt, sem gép, amely ne mondott volna csődöt, nem volt elmélet, amely ne omlott volna össze, és tudás, amelynek biztonsága ne morzsolódott volna fel, és senki még nem szőtt maga körül olyan védelmet, amelyet ne téptek volna szét. A különös az, hogy nincsen könnyítés, amely ne lenne valamiképpen a valóság elől való kitérés. Talán lehetne, de ténylegesen annyira nincs, hogy az élet úgynevezett terhei könnyebbek, mint a súly, amit az ember a könnyítésekkel magára vesz."

2. Meg az ismerőseim, szomszédaim, akik még mindig ki vannak akadva a kertemre, amiben nem 2-3 cm-es fű nő, hanem vadoregánó-mezőtől kezdve sok minden más. Részemről (asszem Géczy Gábor is mondott ilyesmit), az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos része lenne, hogy a kerttel rendelkezők (ez akár a panelek között is lehet), kezdjenek el kis földi (ökológiai) paradicsomokat létrehozni.

3. Nemtom hogy állunk mostanában a degradálódó talajaink termésátlagával. Még nőnek némileg, vagy már csökkennek?
Kérdezném (bárkitől), hogy a trendekbe beleszámítják-e a CO2 növekedését (1980-340 ppm / 2023-424 ppm). Gyerekkoromban (80-as évek) volt egy rész a Deltában, ahol mutattak valami kalászost 600 ppm CO2-ben növekedni, ezek majd 2-szer akkorák voltak, mint a normál társaik.
Magyarul a pongyola megfogalmazásommal oda szeretnék kilyukadni, hogy a termésátlagok ~15-25%-al alacsonyabbak lehetnének az "eredeti" CO2 szinten?! Illetve ezzel számolnak-e tudósaink/mezőgazdászaink?

de legalább a  segítségükkel  felismertem,  és kigyomláltam  az Ambrosia  artemisiae-folia virgoncul növekedő töveit,  kint  Nagyirtáson pár  évvel ezelőtt,  nagyjából amikor  a  Kisvasút állomását átadták...
 - és  azóta  is  heában  próbálok meg  följutni  a  kis-Koppányra,  hogy  viszontlássam  a szépséges  Inula  oculus Christi  virágokat  és  a  kék F. pseudodalmatica  gyepet...  nagy  sóhaj.

Hú, nagyon köszönöm a válaszokat!
Ezért szeretem ezt a közösséget, itt mindenhez is van értő ember.

Csak az alábbi remek határozó ajánlatokhoz egy kis segítség:
Az Új Magyar Fűvészkönyv, Király Gergely prof. szerkesztésében, valóban a legjobb!
Lenne, ha lehetne kapni, de kb. szinte beszerezhetetlen. Eleve majd másfél évtizede adták ki. A kiadó nemzeti parknak sincs eladó példánya, már rég.
Akinek meg meg van, az sose fog megválni tőle. (A barátnőd se tenné.)
Előjegyezni lehet, de egy-egy példány felbukkanása olyan ritka, mint a Börzsönyben a réti kardvirág.
(Erre mutatok majd azért példát, ha már botanika. Vagyis, nem lehetetlen...de hatalmas szerencsefaktor - is - kell hozzá.)
Könnyebb út pl. a MANDA oldalon a pdf. változatot beszerezni (fizetős) és a telefonra lementeni.
Íme:
Link
Nem ugyanaz mint könyvből határozni,ez igaz.
A Kitaibela a Debreceni Egyetem botanikai szakfolyóirata, botanikusoknak. Azért az már erősen szakmai. 
1996-2022-ig itt érhetőek el az egyes lapszámok tartalomjegyzékei és a cikkek.
Link
Az új honlapján is van archívum.
Link
A Tilia tanulmányköteteket, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar intézetigazgató erdész botanikus professzora, Bartha Dénes alapította, mint intézeti folyóiratot.
Link
Ezek tanulmánykötetek, tehát kifejezetten határozáshoz nem használhatóak, de sok-sok háttértudást össze lehet "csipegetni. Érdemes átböngészni.
De, ha alapvető botanikai, dendrológiai, társulástani fogalmakat nem ismer a hölgy, akkor sok cikk kb. szicsiangi kínai lesz számára.
(A fűvészköny is elsőre az lenne egyébként.)
A magam részéről két növényhatározót ajánlanék első körben, amiben nagyon jó alapfogalmi ismertetők is vannak, bár nem teljesen hátizsákbarát az egyik, de legalább kapható mindkettő. Én sok-sok évvel ezelőtt ezekkel kezdtem..
Simon Tibor könyve: Növényismeret. Az egyik legjobb a kezdő botanmániásoknak, kb, egy gimis bioszfakt tudásanyaga, összefoglalóan.
Link
Egy kis ismertető hozzá:
Link
A másik egy nagy klasszikus, több mint 50 kiadást is megélt. És ha nem hazai folyókon pecázol, ott is "kapás" lesz.
Link
A kettő együtt tökéletes páros. Aztán jöhet a nehéztüzérség, lásd a kedves kolléganő által is ajánlottakat.
A botanikában és a határozásban megkerülhetetlen élőhelyekről pedig, a magyar MÉTA program honlapjánál nincs jobb, ami "végtelen" tárháza egy rakás fontos háttérismeretnek.
Link
Ha mindebbe belerágta magát, akkor meg lehet próbálni egy Bartha-vizsgát, Sopronban.
(Külön szakestélyt, az ún. Bartha-felejtőt rendeznek azok az erdőmérnökök, akik túlélték valahogy a Növénytan vizsgát nála. )
Az invitáló cédula mindent elmond.
Link

Új Magyar  Füvészkönyv,  Aggteleki  Nemzeti Park  Igazgatóság, 2009. Két  kötetes, B5  méretű, könnyű,  benne  van  a  zöld  Soó  határozó  teljes  anyaga.
Ha  további  szakirodalom is érdekel,  a  Tilia, illetve  Kitaibelia  folyóirat-cím,  plusz egy  növénynév,  sok  jó találatot  kidob  a  keresőben,  ott  aztán  a  cikk  alatti  irodalomjegyzékben  lehet  további  ígéretes  cikk-címek  után  búvárkodni. 
Társulásokról  érdemes  megnézni  Prof.  Borhidi  Attila (Akad. Kiadó 2003)  egyetemi  tankönyvét.

Segítséget szeretnék kérni!
Párom gyakran elkísér a pecáimra, ilyenkor a(z ártéri) flórában szokott nyakig elmerülni. Tudnátok ajánlani olyan hazai növényhatározót (vagy nem is tudom hogyan nevezi pontosan az ilyesmit a tudomány), ami nem csak könyvesbolti szintű, hanem akár tankönyvi jellegű, foglalkozik alfajokkal, változatokkal stb., tudományos részletességű? Szeret elmélyedni a lány a részletekben, én meg szeretném ha kibontakozna mindebben.

Nincs technológiai megoldás. Semmilyen. Semmire.
Nem ökológiai alrendszerek vannak különállóan (humán szempontból) bajban (pl. a talaj), hanem a teljes, általunk ismert és nekünk otthont adó Bioszféra van krízisben.

A Föld nevű bolygó nincs veszélyben. A rajta kialakult Élet jelenlegi(!) formája viszont annál nagyobban. Mert az ökonómiai törvényeknél, pl. egy istenített Samuelson kereslet-kínálati görbénél, összehasonlíthatatlanul erősebbek az egész bolygót átszövő Bioszféra ökológiai törvényei. Ezzel kb. az 1700-as évekig tisztában is voltak...)
Mert azokat nem ember alkotta.

Pl.: Egyetlen földi faj sem lépheti át a környezetének eltartóképességi határát, tartósan.
(Apró probléma a francia enciklopédisták óta, hogy nem tekintjük magunkat földi fajnak.)

Ennyi. Akármit is találunk ki, ez faktum. 
Az időt lehet húzni, viszonylag sokáig.
Jelenleg ezt tesszük.

A mindenható technokrata "tudás" ilyen és hasonló projektek ezreit köpi ki, főleg a "green business"jegyében.
Újabb rövid távon nagyot kaszálás. Ráadásul hatalmas PR haszonnal is jár.
Közben újabb problémahalmazokat indukál.

És az ökológiai és fizikai rendszerek működésében jól ismert "búgócsiga effektus" is egyre lassuló pörgést produkál.
Majd le fog állni és eldől. 
(Molnár László meteorológus ezzel(!) nem állít hülyeséget, mert ez is törvény. Egy fennálló stabil fizikai-biológiai-ökológiai rendszer átbillenése egy másik stabil állapotba egyetlen pillanat műve. Ez amikor leáll a búgócsiga és feldől. Új stabil állapotba kerül. Csak ennek a homonida nem lesz a része...) . 

Az egyre korlátoltabbá manipulált, s korlátossá váló emberi látás-, és szemléletmód miatt a Bioszféra krízis észrevétlen.
(Tisztelet a kivételnek.)

Pl. Hurrá végtelen nyár, nekem az milyen jó "jelenség".
A medence parton, vagy Palma de Mallorcan, egy olyan város, település, agglomeráció közepén élve mosolygunk, ahol csak input(!!) van a túléléséhez (be kell vinni a vizet, az élelmet, az energiát, mindent) és output nincs. (Nem önfenntartó, mint pl. az erdő. Nincs cirkuláció. )

A számlák kifizetése nem számít annak. És közben nem látom honnan jön a víz, de nem is érdekel. Legyen!
2022-ben volt, hogy nem volt....és, ha jól emlékszem, egyből középkor lett Békésben, a rommá égett napraforgó és kukoricatáblák között, amikor agyon akarták verni az jégkármérséklő rendszerek generátorainak üzemeltetőit. (Szintén gazdák.)
Illetve kisebb lázadás tört ki a solymári-pilismindenféle és térsége milliárdos vagy milliomos medencetulajdonosok között, hogy nem volt ivóvíz(!!!) elég a rendszerben a feltöltéshez.
Linné kissé mellé lőtt a "sapiens - bölcs" rendszertani besorolással (Mátyás akadémikus gondolata.)
Kérdezem: normálisak vagyunk?   

Tehát a Bioszféra krízist csak és csupán humán fókuszú krízisre szűkítjük, mert így nagyobb üzlet.

Gondolkodásmódot fent direkt nem írtam, mert aki elolvasta a magyar közoktatás alapját jelentő, több mint 300 éves Ratio Educationis törvény első mondatát, és nem vak, az nagyon jól érti, hogy mit jelent ez: "...a köznevelés legfontosabb célja (!) a hatalomhoz (mindenkori) hű alattvalók nevelése."

Mi egy 4 éves gyerek legtermészetesebb állandóan idegesítő kérdése: Miért?
Mikor bemegy a közoktatásba 6-7 évesen, majd kijön a felsőoktatásból 23-25 évesen két dolgot biztos elfelejtetnek vele.
Kérdéseket feltenni a "dogmákra": Miért?
És mellé tenni az ősi latin bölcs másikat: Kinek az érdeke?
És valóban gondolkodni.
(Ez alól  egyikünk se kivétel...vagy csak kevesen. Géczy Gábor fizikus-matematikust (sajnos már nincs közöttünk) nagyon érdemes erről  - is - meghallgatni. 20 év egyetemi fizikus képzés után. )

A lényeg, hogy biológiai alapú válságra nincsenek technológiai, se közgazdasági megoldások.

E téren, a kis hazánkban nem igazán agyon népszerűsített erdőökológus akadémikusunkat, aki többek között az ENSZ Erdőfórum alelnöke is volt, így a világon máshol kb. mindenütt ismerik, Mátyás Csabát idézném újra.

Nagyon érdemes figyelmesen elolvasni a "Bioszféra észrevétlen krízise" című tanulmányát.
(Közérthető és nem hosszú változata alább.)
Link
Ahogy mondani szokta: "A pincéből kiabálok..."

Az alábbi "talajmentéshez" hasonló, csak más ágazati szegmensben érdekelt, tipikus "green biznisz" gyakorlati példát, a mediterrán és globális erdőtüzek kapcsán majd legközelebb röviden leírok. Tanulságos.

(A fentiek alapját többségében Mátyás Cs., Gréczy G. és más kiváló koponyákat hallgatva, tanulva, olvasva lopkodtam...talán néhány összegző gondolat saját ) 

Ennek fizikai alapjával, a talajszerkezet állandó rombolásával, az agrárökológiából is jól ismert, intenzív talajművelési módszerek okozta globális eketalp effektussal - talajvédelem ügyben többek között - nincs mit kezdeni, amíg másodpercenként nő a lakosságszám...adott területről egyre több embert kell élelmezni...
Elmélet van dögivel.
Link
Gyakorlat csak jól finanszírozott megélhetési mintaprojektekben.... 

A  nitrogén  a  baktériumok  anyagcseréjét gyorsítja  fel, és  ha  nem  kiegyensúlyozott  a  talajbaktériumok  közössége,  akkor pl. a  jelen  lévő  szerves  anyagokból  is  termelhetnek  savakat.  Ezért  jobb  a "bio"  gazdálkodás,  tartamkísérletekben  még  gazdaságosabb is...  kiegyenlítettebb  termésekkel  és  kisebb vízigénnyel/jobb  vízmegtartással. David  Pimentel  tartamkísérleteit  érdemes  elolvasni.  Ezért gond  pl.,  ha az  állati  trágyában  gyógyszermaradék  van;  az ilyen  "tápanyag"  nem  csak  a  halastóban,  hanem  a  szántóföldön  is  érdekes  dolgokat  tud  művelni...  - azáltal,  hogy  borítja  a  mikrobiotát,  és  a  környezet  anyagcsere  folyamatait.  A  talaj  élő  komplex  rendszer,  ahol a  bacik  a  kaját  (N, P, S, K)  egymás  szájába  adogatják.  Ha  a  láncból  csak  egyet  kilövünk ( pl.  antibiotikummal,  amire  lehet  sokkal  érzékenyebb,  mint  a  mi  pocakunk  hétpróbás  bacijai,)  borulni  fog  a  lánc.
A  jó  megoldás  az  egészséges, nem  szétszántott, nem  széttrágyázott  talaj,  amin  esetleg  másodvetemény  is  van...  ne  verjetek  meg érte,  de  én  ezeket  olvastam.

Pimentel  és  társai  (2005): Organic  and  conventional  farming  systems: environmental  and  ecologic  issues.  Illinois.  Régebben  referáltam  itt  ebben  a  fórumban.

Jó kérdés. A CO2 kivonása, holott a technológia is környezetet szennyez, bár örölni lehet olyan villammotorral ami Hoover gát féle vizi energiából vagy napellemből nyerhető és a zuzalék mehet vonaton is ami detto áramtermelésból származik. Inkább ez is egy fajta mellékág avagy másodlagos csatorna, ami fokozza a körforgást.
--
Ettől függetlenül lehet talajjavító hatása vagy sem? 
Engem ez a kérdés foglalkoztat. 
"Az Amerikai Egyesült Államokban a gazdák egy új módszerrel próbálják javítani a talajaik egészségét: porrá zúzott vulkáni kőzetet juttatnak ki a földekre. A módszer nemcsak a talaj pH-értékét képes helyreállítani..."  

A talaj savanyodás létező jelenség.
Nem hiszem, hogy a mesterséges műtrágya évtizedekig vigan fenntartja a talaj egészségét, egyensúlyi állapotát. 
Igy ennek alapján van valós veszélye a folyamatos műtrágyázásnak:
"A felső talaj azonban nem képes ellensúlyozni az ammóniaalapú műtrágyák savasító hatását. Dr. Francisco Calderon, a Columbia-medencei Mezőgazdasági Kutatóközpont igazgatója szerint ez az évek során a pH-szint 5-re és az alá csökkent." 

Somogyban egy db vargányát sem találtam ma. 1 db galambica,  1 db érdestinórú, és rengeteg őzláb van. Semmi más.

szemben a globális  évi 37 gigatonna  kibocsátással...  75 év alatt 200  gigatonna. Azért lenne még  teendő.
... és az őrlés, kijuttatás  mennyi  CO2 kibocsátással jár? ...

Gönc környékén. Gyűrűs tuskógomba is van.

Link


Véleményt kérnék. 
Ennek mennyire van valóság alapja vagy lehet benne ráció? 


Idézetek a cikkből:.. "A tanulmányok szerint a vulkanikus kőzetpor képes megemelni a kimerült talajok pH-értékét, javítva ezzel a termelékenységet. .."


.. "A légkörben lévő szén-dioxid a természetben reakcióba lép a vízzel, és egy gyenge savat képez. Ez a sav aztán a vulkáni kőzetben lévő ásványi anyagokkal kötődik össze, és tartósan eltávolítja a CO2-t a levegőből. A geokémikusok felfedezték, hogy ezt a természetes szénciklust fel lehet gyorsítani a kőzet összezúzásával, ami több reaktív felületet tár fel. Az Amerikai Geofizikusok Uniójának nemrég közzétett tanulmánya szerint az ERW 75 év alatt több mint 200 gigatonna CO2 megkötésére képes... "

Hol szedték?

Van még, persze nem én szedtem.

Sziasztok!

Milyen az idei füge termés nálatok?
Nálam itt a győrújbaráti dombon a másodérés fantasztikus. Rengeteg, nagyon ízletes gyümölcs érik folyamatosan, már hetek óta.
 

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#609297 - 2023-10-02 22:00:57)

Ma  elvetettem  a  nyáron gyűjtögetett  növény-magok  nagyját,  remélem  nem  viszik  el  a  hangyák...  Tavaly  februárban  betértem  a  gazdaboltba  fűmagot  venni,  a "szakértő"  kis  híja  keresztben  nyelt  le,  hogyaszondja  "füvet  legkésőbb  szeptemberben  kell  vetni."  Mondom  én  régebben  is  tél - alá  vetettem.  "na jó,  a  hó  alá".  - hó  nem  volt,  de a  téli  füvem kikelt...  Most  a  szemen  szedett  magok  fele  még  a  hűtőben  kuksol.
Még  várok  vele,  hogy  mikor  vethetem  el.  (nem  a  hó  miatt,  a  hangyák  gyűjtögető  kedve  miatt.)
- és  remélem,  a  veteményeim  egy  része  ki  is  fog  hajtani, márciusig...

Köszi a választ, hát igen, lehet, megyünk át a mogyoró korszakba ismét, ha jól emlékszem, így hívták az egyik szárazabb, melegebb korszakunkat a jégkorszak után (volt bükk 1, 2 talán tölgy is?) Talán a honfoglalás környékén volt tölgy korszak, de már kikopott kissé a szellemi háztartásom eme része.

Húú, tényleg, a kőris pusztulás... bocsika, igazad van.
A mezei juhar jól bírná, nem? Bár az meg alacsonyabb, talán inkább B zónás, vagy a madárcseresznye?, a Börzsönyben, főleg gyertyán túlsúlyos erdőben egész szép számmal láttam, igaz, annak a lombkoronája nem valami dús...
Hát nincs egyszerű dolgotok, minden esetre élvezem a munkátok gyümölcsét, meg az elődeitek munkáját, amikor ott jártam/járok/járunk.

Börzsönyi vörösfenyőről eszembe jutott, hogy vagy 20 éve a Foltán-kereszt felől mentünk Diósjenőre és útközben pár vörösfenyő foltban a vele gyökérkapcsolt sárgagyűrűs fenyőtinórút is láttam először életemben, de azóta sem.  (nem szedtem le!!)

Kisírtáson amikor  voltunk most augusztusban, megismerkedtünk egy idősebb bácsival (nyugdíjas erdész), asszem Nagybörzsönyi, akinek a nevét elfelejtettem (gyakran előforduló név rémlik), Te biztos ismered, vagy hallottál már róla, akkora helyismerettel rendelkezett, hogy még én is összehúztam magam, pedig nem kevésszer jártam arra, na persze nyilván ő ott is dolgozott évtizedekig, áldhatja a szerencséjét, és az az alázat, amivel az erdőkről beszélt, ritkán akad az ember össze ilyen személyekkel na, még az erdőben is..

Félkarú rabló;

No, ma gyött egy farkas koma is

Nem vagy egyedül...de a gót katedrálisoknak (monokultúra) nem sok idejük van (erdő időléptékben)...de emberiben sem....a középhegységekben elsőként (már most!) a határtermőhelyeken (400-550 méter tszf.), kitettségtől függően, pusztulnak, száradnak..a hidrológiai aszálytól és a légköri aszálytól egyaránt...de nem jobb az állapotuk a klasszikus bükkös klímában sem.
Azért az túlzás, hogy éppen elvan őshonos fajunk lenne...Zalában,Zselicben akkor nem lennének még mindig kiterjedt azonális bükkállományok (igaz az illír bükk). A középhegységeinkben (pl. a Bakonyban is nagy területen) teljesen a helyén van...még...!
Az elegyítés valóban nagyon fontos megoldás lehet (!), de pl. a magas kőris a kőrispusztulás vész miatt nagyobb bajban van mint a bükk...a juhar és hársfélék pedig szintén nehezen viselik, ha három hónapon át állandóan haj- és lángszórózzák őket a keleti pusztai szelek és nyomorgatják a trópusi éjszakák. Ennyi felégett kislevelű hársat (klasszikus elegyfaj) még az életben nem láttam, mint most... pedig nem egy nagy igényű a termőhelyi adottságokra, sőt...
Az európai vörösfenyő szintén inkább a szubmontán, montán klímát kedvelné...zabálják is a cincérek, mert ennek hiányában erősen szárad, de annak persze vannak, akik nagyon örülnek (no komment) mert tájidegen (a Börzsönyben csak 300 éve él).
Szóval fogas kérdés...általánosan alkalmazható jó megoldás nincs...csak adott erdőrészlet szinten lehet szakmailag jó döntéseket hoznia termőhely teljes ismerete mellett. És nincs mese kísérletezni és mérni, mérni, elemezni kell.
Pl. Némethonban éppen szelídgesztenyével elegyítik a bükkös felújításokat. Kis léptékben, kis mértékben (kéregnekrózis rezisztens alfajokkal persze).
És csakis őshonos elegyfajokkal elegyíthetünk, mert az idegenhonos invazívokkal, vagy azzá válókkal így se bírunk lassan. A tölgyesekben nem győzzük irtani a bálványfákat, középhegyvidéken, nem az Alföldön.
A Magas-Börzsönyben, az erdővédelmis (ERTI) kollégák nem hittek a szemüknek, amikor egy bükkös felújításban spontán betört smaragdfa(!!!) csemetéket mutatott a kervez. erdész. Elvileg mikorszaporított, így nem lehetne vegetatív szaporodásra képes..de mégis...és mióta szajkózzák az ERTI szakemberei, hogy atombombán ülünk, ha a smaragdfa ültetvényeket nyomjuk, mert nem ismerjük mire képes.
(Erdészeti szaporítóanyagként, a hivatalos faj- és fajtajegyzékben, még iparifa ültetvényként is tiltott!).
Mondjuk egy két hetes februári mínusz húsz lenullázná őket az biztos, de hát...

Vannak azért szép bükkös felújítások, de ehhez északnyugati fekvés, többlet vízhatás és gondos erdészeti kezelés (és jó erdész) kell...na meg észszerű vadgazdálkodás és elég sok idő...ez pl. nem Magas-Börzsöny, de öröm nézni...igaz minden más ropogósra van sülve a környékén...

 

Ó, bocsánat felrehatároztam. Valójában huszonkétpettyes pettyes katica (Psyllobora vigintiduopunctata)
De az allítás attól még igaz

Ott azon az agyonbolygatott gyepen olyan ritkaságok vannak, hogy sok védett területen nincs annyi. A sisakos sáskát kaszálni lehet, a Henosepilachna vigintioctopunctata-t (nem ugrik be, hogy mi a magyar neve) még csak itt láttam eletemben stb

Ma  reggel  a  kollégáim  is lefotóztak  egy  Lycosát  a  labor  melletti  tárnában,  kilátásba helyeztem  egy  nagy  doboz bonbont nekik...  Solymáron  volt  aknászpókunk, de  itt  Albertfalván  nagyon  hiányolom.  A  Nomada  méheink  lejtőn  laknak,  velük  megférnének.

Bébiket nem láttam ma sem. A nagyobbik tárna biztos homályában csak a tulajdonos csáprágóit láttam, de megjelenésemkor gyorsan visszahúzódott a mélységbe, így továbbra sem tudom, hogy szongi-e.

Gazdag  póktulajdonos  vagy...  a  bébikből  néhányat,  kaphatok majd  esetleg?  Itt  a  parkban  jó  élőhelye  lenne,  bent  a kertben  pedig  csigákkal  terített  asztal várná.

A munkahelyem irodaházának parkolójában, a térkövekkel, meg aszfalttal körbevett néhány négyzetméterén sincsenek biztonságban a sáskák.

Pokoli bizalmatlan volt, szóval ez a legjobb képem róla
Viszont az aknája kijáratától kb 1 méterre van egy kb 2x akkora átmérőjű akna, ahol a házmestert csak egy pillanatra volt szerencsém megtekinteni. Vagy egy nőstény pokoli lesz, vagy egy szongi. Remélem a napokban kiderül

Imádom a bükkösöket, ez szerintem itt nyilvánvalóvá is vált, és én is gondolkodtam, főleg a tavalyi siralmas szárazság nyomán, hogy mi lesz eme, inkább atlantikus, de itt még “ éppen” elvan fajjal. Azzal nem lehetne ( bár lehet, már késő)  segíteni, hogy más fafajjal keverjük? Pl. magas kőris, juhar, ahol lehet hárs, gyertyán, egy csipetnyi vörös fenyő, mert pl. Az Aggteleki karszt felvidéki részén,  a Szilicei fennsíkon ilyen vegyes erdőkben jártunk, és ezt ott említve mondta is az egyik NP-s, hogy erről már ők is elmélkedtek, de ez nagy falat, meg “vallási” kérdés szinte.
Hozzáteszem, egy tiszta monokultúrás bükkösnél kevés szebb dolog létezik, de vajon jó ez így?

Igen, tulajdonképpen a gombák szinte lenullázódása is igencsak árulkodó volt. Aug. 20-án a Börzsöny még tele volt gombával, de nagyon, most meg minimum közepes az aszály, de már 1 hete is. Nekem kicsit furcsa is, hogy ilyen roham száradás jött, de gondolom, a légkör is extrém száraz lehetett.

Már nyílik a kikerics az Ipoly völgyében, tegnap hajnalban Őrhalombam jártunk.

Van hiba. Főleg, hogy az egész egy rakat (klíma)károsodott faanyag. A bükk bükki hazájában...
Gombás fertőzés nyomán csillagálgesztes legalább a fele a lefotózott rövid tűzifás máglyának, abból eredő fatest korhadásokkal.
E mellett a vékony bükk kéreg nem bírja a hőséget és a trópusi éjszakákat, így a hőstressz okozta  ún. "héjászási" kéregbetegség is szépen látható. Az eddig különálló bükkök jellemzője volt, állományban (zárt erdő) nem igazán. De ha éjjel 25 fok van, nappal pedig 30, akkor ennyi.
Van ott még egy kis befülledés és a sugárirányban befelé tartó repedések se arról szólnak, hogy értékes iparifa alapanyag került letermelésre és megy a kazánba aprítéknak.
A zöld leveles gally első látásra csúfságnak tűnik és bárki nem szakembernél eléri a kívánt hatást (számos civil szervezet nagyon is épít erre az adományozási PR és marketing stratégiában, miközben az egyik húzóerő vezető "főerdőszakértője" a doktorit Sopronban szerezte, az Erdőmérnöki Karon).
Főleg, ha hatást akarunk kelteni.
Mert eddig volt tél és talajfagy. És nyáron nem kellett még gyéríteni sem, csak az erdőműveléssel foglalkozni.
De ma már jobb, ha a betonkeménnyé aszott erdőtalajon mászkál nyáron a forwarder (kihordó szerelvény) vagy az LKT (csuklós-csörlős erdészeti közelítő traktor), mintha a tavaly téli fagymentes agyagos erdőtalajokon, vagy a fél méter méter vizes hóval fedett nyakig érő kulimászban kellene méteres sáróceánban húzni-vonni a faanyagot, miközben az újulat (2-3 éves bükkcsemete) fagytámasz nélkül mindenütt fordul ki a talajból, hiába jelölik ki pontosan a döntési irányokat és a közelítő (szállító) nyomokat. 
Ezt ma már az igen szigorú hazai erdőtörvény és a kapcsolódó pár száz vhr. is tartalmazza.
Védett területen fekvő erdőben pedig a természetvédelmi kezelő engedélye nélkül nincs semmilyen kitermelés.
Annyit látsz, hogy a fagy- és télmentesség miatt előrébb hozzák a faanyagtermelés (fahasználat) egyes üzemmódjait. Ez valószínűleg TKGY, vagy NFGY. Törzskiválasztó gyérítés, vagy növedékfokozó gyérítés (mindkettő a bükkerdő természetes felújítását és a lábon álló egyedek tovább élését szolgálja) csak (!) tűzifának alkalmas bükkfa rakata (máglya).
Egyébként meg szakmai szemmel sajnos látlelete, hogy a bükk megindult, az alább a Harz példáján bemutatott "fenyők" útján. 
Nincs más út, mint előremenekülni, és letermelni a kívülről, egy kiránduló számára egészséges, amúgy meg szenvedő, beteg bükkerdőket (kis léptékben, kis mértékben és fokozatosan, elnyújtva, ahol lehet).
Mert reménykednek az erdész genetikusok és számos ökológus is, hogy az újulat, vagyis a csemeték DNS-ében lassan megjelennek pl. a jobb hőtűrő, vagy szélsőséges csapadék eloszlást kompenzáló képességű alfaj jellegek. Az az a bükkös próbál alkalmazkodni. 
Egy a baj: hogy ehhez túl drasztikusak és túl gyorsan a változások és állandóak a kárnyomások (nem biológiai és biológiai egyaránt).
A magam részéről, ha ez így megy tovább a bükknek nem sok esélyt adok, de már a kocsánytalan tölgy és a cser is bajban van.
Így, akik jelenleg és a jövőben töretlen lendülettel élvezik ezt a végeláthatatlan strandidőt, az unokáikat már egy erdős-sztyeppén fogják dédelgetve sétáltatni, a középhegységi erdők hűlt (és nem hűvös) helyén. Már ha kibírják majd árnyék nélkül.
És ez nem klímahiszti, hanem a nyers valóság.
Mátyás Csaba erdőökológus akadémikusunk évtizedek óta szajkózza ezt szakmán belül és kívül...belül már elhiszik, mert kézzel fogható.
És ez csak egy mm-es szelet a globális folyamatok özönéből.
Ezt a cikkét nagyon ajánlom mindenki figyelmébe!! Bárki számára közérthető.
Link
Különösen a konklúziót a végén. 
Tehát a képrejtvényed, nem több és kevesebb, ha beleméllyedünk a részletekbe, mint egy metszete mindennek.
Zöld gally, ide vagy oda.
(Már ha nem néztem be valami csalafintaságot, mert az is simán lehet...  )

Ugy 30 centire van egy 50x50 cm-s vakablak aminek az alja deszka. De legalább 15 éve ott van.
Miért? Van tipp?

Ja, fórumhelyszín az északi Bükk. 

horitazi: faanyag van a falban/környékén?

Gomba rejtvény
Pincefalán ezt fedeztük ma fel.
Lehető legsötétebb sarok.

Debrecenben nincs ennyi bükk 

Képrejtvény, avagy keresd a hibát a képen:

(és egész nyáron ez megy...)

Kedves Bazsa, nincs mit, mindig szívesen, ha klasszikus értelmű ismeretterjesztésről van szó. Vica versa természetesen.
Ennek nyomán, a pilisi kopárfásítások dióhéj történetén és jelenlegi erdészeti kezelések okain, módjain egy kicsit pontosítanék.
A fenyő nem invazív faj!
És nem idegenhonos a Kárpát-medencében. Csak a trianoni határokon belüli középhegységeinkben nincs természetes élőhelye. Szeretjük ezt "tájidegennek" bélyegezni. (Nem elég magasak egy természetes fenyves öv kialakulásához.)
Saját magától képtelen területet elvenni, vagy élőhelyéről kiszorítani más őshonos fajokat.
Pl. a Bükkbe se tört be, hanem telepítették a 19. század végi, 20. század eleji hatalmas bükk-tarvágások helyére. Mert akkor még abszolút tökéletes volt számára a klíma és a termőhely is, kb. jelenkorunkig.
Az amerikai kőris, a zöld juhar, a bálványfa már idegenhonos, invazív, agresszíven terjedő fafajok.
Az akác vitatott a szakmában e téren (az ökológusok, biológusok annak tartják, nem véletlenül), de az valóban amerikai eredetű és nem megfelelő termesztéstechnológia, vagy akácgazdálkodás esetén, valóban agresszíven terjed (kivadul). (Nem keverendő a gyalogakáccal!) 
A Parkerdős kollégák látom jól kommunikálnak a kopárfásítások kapcsán. Ahogy az a Dévényi Antal-kilátónál is olvasható a tájékoztató táblán, a közeledben.
De a kopárfásítás nem csak a Pilisben folyt, hanem pl. Nógrádban, vagy a Festetics uradalomban, a Keszthelyi-hegységben  is.
Csak pl. Nógrádban nem karszton, hanem teljesen talajmentessé lemosódott csupasz homokköveken, stb. Az őshonos csererdők letermelésével sikerült a talajtakarót a völgyekbe mosatni a csapadékkal. A Pilis kb. dettó.
A fekete fenyő sem invazív!
Csak idegenhonos. Ott nő, ahova ültetik. Jobban mondva már ott sem.
A parkerdős kollégák pedig azért vágják ki, termelik le az egykori pilisi kopárokról az állományokat, mert elöregedtek, megtették a dolgukat, ráadásul száradnak.
Alapvető feladatuk a talajképzés volt, ezt a folyamatos tűlevél avar felhalmozással (vagy almozással) elvégezték.
Helyére molyhos tölgyesek, virágos kőrisek kerülnek, nem igazán klasszikus tölgyerdők. 
A Zajnát-hegyek, de akár a Nagy-Szénás és a Budai-hegység nagy része is, valóban csupasz kopár kőfelszín volt a 19. század végére, 20. század elejére.
De ennek oka már a Hódoltság idején elkezdődött. Majd az 1853-as úrbéri pátens, a jobbágyfelszabadítás alatt katasztrofális méreteket öltött az erdőirtás.
Az úrbéri erdőbirtokosságokra nem vonatkozott az 1879-es első erdőtörvény és úgy vágták le faanyagnak és legelőterületnek a kezükbe került erdőket, mint a sicc. Az maradt lábon ami nagybirtokos, vagy egyházi, vagy állami kezelésben volt.
Vagyis a települések népe felélte a körülötte fekvő erdőket.
A Cserhátból így tűnt el majdnem a névadó cser. (Pl. a Bézma-Tepke csoportot, a hegygerincig szőlőkkel ültették tele a jó palócok!)
A Pilisben ennek a kopárfásításnak Dévényi Antal volt a szakmai lelke.
Ma is tudnék néhány unatkozó honpolgárunknak ilyen munkát vezényelni, ahogy a mészkőbe csákányozzák bele a kis ültetőgödröket százezrével és hordják bele háti puttonnyal a talajt, hogy legyen mibe gyökeret vernie a fekete fenyő csemetének.
Most ennyit a fenyőkről és a kopárfásításokról röviden. És szabatosan.