Globális jelenségek

Egy nagyon-nagyon tömör bevezetõ elõadás anyaga a témáról (az ELTE I. éves környezettan BSc hallgatóinak szólt): Link

Napállandó: a Nap "élete" során folyamatosan emelkedik, a kambriumban durván 5%-al alacsonyabb lehetett a mainál, a krétában már gyakorlatilag annyi volt, mint jelenleg. A grafikonon a "luminosity" paramétert nézd: Link

Hûtõház vs. melegház periódusok: legalapvetõbb okuk a lemeztektonikában keresendõ. Jégtakaró szárazföldön tud kialakulni, tehát "hûtõház" csak akkor mûködhet, ha valamelyik sarkvidék környezetében kiterjedt szárazföld van. Ehhez hozzásegít, ha a többi kontinens is úgy rendezõdik el, hogy meleg tengeráramlatok ne juthassanak a sarkok közelébe. Ha valamelyik sarkvidéken a jégtakaró, akkor a pozitív visszacsatolások (elsõsorban az albedónövekedés, de ilyen lehet a hidegebb tengervízben oldódó több CO2 is) folytán az egész Föld hûlni kezd. A jelenlegi "hûtõház" is azóta tart, hogy az Antarktisz különvált Ausztráliától, és elfoglalta helyét a Déli-sarknál.

Elolvastam a 'Földtörténet klímaváltozásai és azok tanulságai' c. írást. A következõ gondolatok merültek fel bennem ennek kapcsán:

1. Paleoklimatológia nélkül nincs klimatológia. Egy olyan szisztéma, mint a földi klíma, extrém körülmények között mutatja meg igazi valóját. Ha hihetünk a méréseknek, akkor a jelenkorban kb. 200 év alatt a légköri széndioxid koncentráció 280 ppm-rõl 400 ppm-re nõtt. A klimatológusok többsége azt állítja, hogy ez drámai felmelegedésre fog vezetni világszerte.
Azonban, ha megnézzük a paleoklimatológiai adatokat, azt látjuk, hogy a kambrium idõszak elején a széndioxid koncentráció a mainak tizennyolcszorosa (!) volt, s ez a földtörténeti idõszak mégsem volt különösebben meleg. Ezzel szemben a kréta korban csak hatszorosa volt a széndioxid koncentráció a mainak, ez utóbbi mégis jóval melegebb volt a kambriumnál. A cikkíró meg is jegyzi, hogy eszerint a légköri széndioxid mennyiségén túl ma még meg nem határozható tényezõk is beleszólnak a földi klíma alakulásába. Kérdés, mik ezek a tényezõk, ma is fennállnak-e, ill. hogy változtak földtörténeti ókor, ill. középkor óta.
Kézenfekvõ hatótényezõ a napállandó, ez a közel sem konstans "állandó". Nem lenne érdektelen ennek görbéje az idõ függvényében. "Csillagász" kollégáink biztosan tudnának ilyet mutatni.

2.Roppant érdekes, és számomra titokzatos a klímatörténet "hûtõházi" és "melegházi" nagy korszakainak a léte. Azért érdekes, mert ezeknek a százmillió évekre terjedõ idõszakoknak a váltakozására a cikk szerint egyelõre nincs magyarázat. Annyi bizonyos, hogy ez a hullámzás nagymértékben szabálytalan, és hogy jelenleg "hûtõházi" periódusban vagyunk.

3. A cikk olvasása közben még nyilvánvalóbbá vált a számomra a víz kiemelkedõ fontossága a Föld klímájában és annak változásaiban. A víz elpárolgása során hõenergiát raktároz el, a vízgõz "energiakondenzátorként" funkcionál. A raktározott energia nagysága 2257 KJ/kg, azaz nagyon jelentõs szám. Ugyanilyen eminens fontosságú a jég. A jég negatív hõenergiát kondenzál azon az alapon, hogy olvadáshõje 334,5 KJ/kg. Mint látható, ez lényegesen kisebb a párolgáshõnél, viszont hatásaiban egészen más. Érdemes rövid összehasonlítást tenni, ami a jég és a vízgõz klimatikus hatásait illeti. Mindkettõ hõenergia raktár, csak ellenkezõ elõjellel. Azonban a jégnek van egy olyan tulajdonsága, ami a vízgõznek nincs: növeli az albedót, a felszín fényvisszaverõ képességét. Az albedót a felszínt érõ, ill. az onnan visszavert látható fény százalékarányában szokás megadni.

Az elõbb-utóbb elkerülhetetlen változások halogatása abból adódik, hogy néhány évnél hosszabb távon vagy nem szeretünk, vagy képtelenek vagyunk gondolkodni. A politikusokat demokráciákban 4-5 évre választják, a diktatúrákban pedig kellõen erõs közfelháborodással bármikor elzavarhatják. Ezért õk sehol sem fognak olyan beruházásokat támogatni, amiknek az elõnyös hatása csak évtizedek múlva jelenik meg. Azt viszont ne feledjük, hogy a politikusok a "kisemberek" körében vadásszák a népszerûséget, végsõ soron az õ szándékaik szerint döntenek. Ha a "kisemberek" megértenék a probléma súlyát, a hosszú távú gondolkozás jelentõségét, és netán a választások idején sem feledkeznének meg róla, akkor igenis javítanának a helyzeten. (Nemcsak ebben a kérdésben...)

A villany-lekapcsolgatás egyébként szerintem egy dologra jó: legalább a köztudatban tartja a témát.

Érdekes, színvonalas olvasmány lesz, erre már a szerzõk neve (két egykori tanárom és egy korábbi fõnököm) is garancia.

A legvégén lévõ kis megjegyzés (miszerint az anyag 2004-ben készült) azért fontos; az emberi eredetû klímaváltozást illetõen ma már nem biztos, hogy ennyire óvatosan kellene fogalmazni.

A kérdéseidre, csupán röviden:
- A hólabda-Föld idején a Napból kisugárzott energiamennyiség még jelentõsen kisebb volt. Ezért a több jég, több visszavert energia negatív visszacsatolása olyannyira lehûthette a Földet, amennyire manapság már nem tudná. A folyamat beindításában viszont tényleg komoly szerepe lehetett a fotoszintetizáló élet elterjedésének.
- A táguló Föld elméletének elfogadottsága leginkább a lapos Föld elméletéhez hasonlítható. (Azaz, geológiai-fizikai abszurd.)

Ezt most találtam: Link - Császár Géza, Haas János, Nádor Annamária: A földtörténet klímaváltozásai és azok tanulságai
Még olvasom, de talán pont jól illik a CO2-témához egy kis "múltidézés"
Közben felmerülnek kérdések bennem, ilyenek, mint: mióta van üvegházhatás a Földön, és a "hólabda Föld" idején talán nem mûködött? és ha igen, miért? lehetett-e köze ehhez a fotoszintetizáló élõlények oxigén-termelése, egyáltalán az O2 légköri megjelenése? ha igaz az "expanziós elmélet", akkor egy kisebb sugarú Földön a légkör hogyan viselkedik? egyáltalán milyen a tudományos elfogadottsága a táguló Föld elméletének? stb.
Kár, hogy most találtam rá, így aligha lesz alvás ebbõl

"jobb félni, mint megijedni" ezzel teljesen egyetértek, én is ezt a mondást szoktam emlegetni üvegházhatás ügyben. Ha van egy igazolt fizikai mechanizmus, mely legalábbis potenciálisan világkatasztrófához vezet, akkor még gyanú esetén is erõteljes lépéseket kellene tenni annak megelõzésére, elhárítására.
Ehelyett mit látunk? Civilizációnk nem nagyon siet átállni olyan energianyerõ technikákra, melyek nem járnak fosszilis tüzelõanyagok égetésével. Persze nem szabad szem elõl téveszteni, hogy ez nemcsak, és nem is elsõsorban környezetvédelmi, tudományos kérdés. Ez keményen pénz és hatalmi kérdés, a befektetés és a profit arányának kérdése. A tõkés nem fog belevágni olyan vállalkozásba, melynél rossz vagy lassú a megtérülés. Az alternatív energianyeréssel (szél, nap, geotermikus, árapály) tudtommal az a probléma, hogy ezek a technikák aránytalanul nagy beinvesztálást igényelnek. Ráadásul a legtöbb ilyen erõmû szakaszos mûködésû, ezért a pauzák idején más erõmûveknek (melyek megint csak beruházást igényelnek) kell biztosítaniuk az energiaellátás folytonosságát.
Jelen pillanatban úgy tûnik, hogy a fosszilis tüzelõanyaggal mûködõ erõmûveknek egyetlen ütõképes alternatívája van: az atomerõmû. Az atomenergiát viszont a világ nagyon sok országában -szerintem indokolatlanul- "kiátkozták".
A másik nagy széndioxid forrás a közlekedés. Érdemi elmozdulás itt sincs: messze a belsõégésû motoroké itt az elsõbbség. Õszintén szólva, villanymotoros autóval én még nem is találkoztam. Nyilvánvaló, az átállás nagy megrázkódtatás lenne mind az autóipar, mind a töltõállomás hálózat részére. Nem csoda, ha nagy az ellenérdekeltség. Egyébként a villanyautó is csak abban az esetben lenne megoldás, ha az azt mûködtetõ elektromos energia végsõ fokon nem fosszilis tüzelõanyagok égetésébõl származna. Ha hagyományos hõerõmûvek termelnék az autók "municióját", az a rosszabb hatásfok (dupla energiaátalakítás) miatt még a mostaninál is elõnytelenebb helyzetet teremtene.
Az un. környezettudatos életmód (lekapcsolom a szükségtelen világítást, autó helyett biciklivel megyek, kevesebb csomagolóanyagot veszek a boltban, stb.) sok kicsi sokra megy alapon nyilván javít a helyzeten, de az energianyerés paradigmaváltását nem helyettesítheti.
A bulvárlapok, sõt sokszor szakemberek is, (részben) megalapozatlan rémképekkel ijesztgetik a kisembert, aki érdemben úgysem tud javítani jelen állapoton. A javítani képes "nagyok" pedig alig tesznek valamit az ügy érdekében. Mindennek fordítva kéne lennie.

A hozzászólásod nagy részével egyetértek, a következtetéssel nem. Úgy gondolom, "jobb félni, mint megijedni." Ha egyszer van egy létezõ, alapvetõ fizikai törvényekkel alátámasztott hatás, ami képes LEHET arra, hogy a Föld éghajlatát drasztikusan megváltoztassa, akkor ezzel a kockázattal tisztában kell lennünk. A tudomány dolga persze az, hogy ne dõljön hátra, hanem tovább vizsgálja az összetettebb, még alig-alig ismert kölcsönhatásokat, amik alapján már nemcsak kockázatokat tudna felvázolni, hanem valódi elõrejelzést is adhatna.

A kockázat viszont mindaddig létezik, amíg nem bizonyítunk olyan mechanizmust, ami a többlet CO2 által elnyelt többletenergiát kivonja a légkörbõl. A mérésekkel kapcsolatos hibalehetõségek nem a veszély meglétét cáfolják, legfeljebb a bizonytalanságot növelik.

"Olyan dolgokkal, melyeknek bekövetkezése korántsem biztos, nem kellene ijesztgetni az embereket." - akkor mondjuk a cigisdobozokon sem kellene a dohányzás veszélyeivel ijesztgetni?

Szerencsére nem kizárólag arra alapozzák, világszerte történnek mérések: Link

Az irodalomban azért a Mauna Loa-t mutogatják legtöbbet, mert a hosszú évek során az bizonyult a legkevésbé "zajosnak", abban mutatkozott a legkevesebb évszakos ill. helyi változékonyság, és az képezi le legjobban a földi és mûholdas mérésekbõl adódó globális átlagot. A térbeli változékonyság egyébként nem túl nagy. Ha a városok és ipartelepek közvetlen környezetétõl eltekintünk, többnyire plusz-mínusz 10 ppm-en belül maradunk. A "látványos" térbeli változékonyságot jelzõ térképeknél a skálát is érdemes megnézni: pl. Link

Én nem vonom kétségbe az ottani mérést, azonban mégis vakmerõségnek érzem kizárólag a Mauna Loa-i adatsorra alapozni a globális CO2 koncentráció növekedést.

Ez a kérdés bennem is felmerült, de ha ez így lenne, akkor szerintem annak esetleg lehetnének 200 évesnél kisebb periódusú változékonyságai, amik talán meglátszódnának a diagramon is.
Ha van is szivárgás (valószínûleg van), az talán van annyira kicsi, hogy a kiszivárgó CO2-t az idõjárás elkeveri, ugyanis egy ilyen kis területen azok a légköri folyamatok (turbulens keveredés) is elegendõek az elkeveréshez, melyeknek az idõskálája inkább órákban mérhetõ. Másrészt ezek miatt a megmaradó esetleges változékonyságot a CO2 napi menete el is nyomhatja. Ezen kívül úgy tudom, mûholdas méréssel nem mutatható ki a CO2 nagyobb koncentrációja a sziget körül. Emiatt az az általános vélekedés, hogy túl nagy hibát nem követnek el azzal, ha ott mérnek.
A lényeg, hogy magam is azt gondolom, fenntartásokkal kell kezelni az ottani mérést, de a hiba valószínûleg nem égbekiáltó.

Még valami: a CO2-szivárgás egy kialudt vulkánnál már olyan lassú tud lenni, hogy ha fúj egy kis szél, akkor azt már a talaj fölötti pár centirõl elviszi, így a szivárgás nem igazán okoz koncentrációnövekedést pl. 1-2m-en. (Ez viszont még nem elég az elkeveréshez, "felhõkben" is haladhat a felemelt CO2, és az szerencsétlen esetben odakerülhet a mérõhöz.)

Az a 4km magas hegy legjobb esetben is kialudt vulkán, melynek környékén utóvulkáni mûködés következtében feltehetõleg szivárog a széndioxid a kõzet repedéseibõl.
Ilyen helyre légköri széndioxid koncentrációt mérõ obszervatórium aligha való.

Cauchy-hoz csatlakozva, én is örülök az adataidnak, mi több, kifejezetten várom a folytatásokat, és kérnélek is rá, hogy oszd meg velünk õket, hátha sikerül -ha csak pislákolva is-, de fényt vinni a sötétségbe....

Számokkal olyanokat nem gyõzöl meg, akik "nem hisznek" a matematikában. És pont ezek terjesztik és hiszik el a legképtelenebb összeesküvés-elméleteket is.
Az emberek többsége olyan alapvetõ dolgokat nem ismer, hogy nem csoda ha képtelen magyarázatot találni egyes jelenségekre, a tapasztalatom az ,hogy pl a gimnáziumi diákság (de a tanárokkal is ez a helyzet) nagy része semmit sem tud a légköri folyamatokról, a felhõképzõdésrõl, a meteorológia matematikai hátterérõl.
Azt se tudják pl h télen miért van hidegebb vagy miért hosszabbak a nappalok nyáron, vagy hogy az esõ, a csapadék egy térben korlátos dolog, sokszor meglepõdve mondják: a városban nem is esett, itt meg mekkora esõ volt.
Ekkora tudatlan tömeg pedig fogékony az ezotériás humbugra, ami egyszerû szavakkal megmagyarázza pl, hogy xy azért lett tolvaj, mert a merkur jegyében született hold aszcendenssel, és az energiavámpírok elszívták az életenergiáját...

Viszont én kifejezetten élvezem ezeket a beírásokat, jó látni ,hogy valahol valakik még dolgoznak a sötétség erõi ellen

Még valami, az "elsivatagosdással" van némi gond, legalábbis az elõrejelzéssel és ezzel is:

Link

Igaz itt már mindössze 10%-os csökkenésrõl írnak no ez nekem is új:-) De legalább van némi új gondolat errõl a részrõl is:-)

Itt meg a mért értékek a fõvársora vetítve, évtizedes bontásban átlagolva.

Csapadék: legszárazabbaktól:
1860-1869: 445,9 mm
1940-1949: 489,4 mm
1980-1989: 490,6 mm
1850-1859: 497,9 mm
1900-1909: 506,2 mm
1841-1849: 508,6 mm ( csak 9 év átlaga van itt meg)
1970-1979: 511,7 mm
1920-1929: 517,3 mm
1890-1899: 523,2 mm
1990-1999: 530,6 mm
1950-1959: 531,4 mm
2000-2009: 552,1 mm
1960-1969: 556,3 mm
1910-1919: 569,0 mm
1870-1879: 561,3 mm
1930-1939: 584,1 mm
1880-1889: 585,0 mm


Háát igen pont az utóbbi évtized az egyik legcsapadékosabb a 17 évtized adatsora között:-) És 1900-tól kezdve a 4. legcsapadékosabb a 11 évtized között, hogy van mégis csökkenés? Ez megfejethetetlen számomra.
Ráadásul a legszárazabb évtizedtõl az utóbbi évtized 106,2 mm-el csapadékosabb és a legcsapadékosabb évtizedtõl mindössze 32,1 mm-el marad el! Hmm, valami nagyon nem stimmel, vagy velünk akarnak megetetni nagyon valamit?!:-)))))

A 2010-es és a 2011-es évek nincsen benne, de rövid számítás után és az idei évet belevéve ismét egy hasonló csapadékos periódusban vagyunk mint az elõzõ volt, egy-egy szélsõséges év mindig benne volt a pakliban ezzel nincs nagy gond, de sivatagosodásról szó nincsen. Mindenki vonja le a következtetéseket modellek, diagramok és elõrejelzések nélkül, puszta a ténybõl, és a számokból ami érthetõ és egyértelmû.

Én semmi mást nem teszek, mint, hogy számolgatok és átlagolok a sok évtizedes adatokat. Azért írtam le már jó néhányszor, hogy az átlag mihez viszonyítva van a mostani hõmérséklet az nem más mint teljesen abnormális. Tehát a 30 éves átlagok egy nagy csomó szélsõséget eltakarnak, ráadásul most a 60-70 évekhez viszonyítunk mindent, teljesen hibásan. Pont azok az évtizedek lógnak ki legjobban az elmúlt 230 éves vagy 500 éves adatsorból. Egyszóval a szélsõség az. Ráadásul most 1990 óta nem, hogy melegedés nincs, de inkább csökkent a évtizedes bontások hõmérsékleti átlaga, vagy épp stagnált ami elhanyagolható, de semmi kép nem emelkedett ahogy az ábrák mutatják több fokkal az elmúlt mintegy 25 év adati. Épp most néhány napja számoltam ki a mostani 2010-tól vett átlagot és hasonlítottam össze az elmúlt évtizedek hasonló idõszakában mért átlaggal. Ezeket általában 5 éves majd 10 éves bontásban készítem el, most vegyünk 3,5 évet durván, most vagyunk ott, így még szignifikánsan csak érdekesség. A mostani 3,5 év adatai lapján a 2000-ben vett hasonló idõszak adataihoz kb 0,3-0,5 fokos csökkentés mutatnak, szóval szó sincs emelkedésrõl és áprilisi, szeptemberi hónapot és decemberi hónapot kivéve a többi hónap átlaga csökkent a hasonló idõszakban fõként február és október hónapok. Tehát ha nem csak a 2006-07 tél és nyár következik akkor az elsõ 5 éves adatok csökkentést vagy stagnálást fognak mutatni, az elmúlt évtized hasonló adataihoz viszonyítva. Viszont 2019 december végén sokkal többet fogunk tudni majd:-)

Természetesen a mostani évtized hasonlítva van a többivel is, így kb az 1950-es és 1920 évtized értékeivel futunk most nagyjából együtt, viszont az 1790-es és az 1800 -as évtized melegebbnek bizonyult, nem beszélve a régebbi adatsorok egy-egy évtized értékeivel hasonlítva össze.

Ez érdekesség semmi más, hisz nem vagyok klímakutató, hogy megmondjam, milyen idõ lesz 2013 nyarán:-)

Néhány alapinfót megosztanék CO2-ügyben.
Fontos tudni, hogy a légköri üvegházhatás nélkül kb. 33°C-kal lenne alacsonyabb a globális átlaghõmérséklet. Ebbõl a vízgõz 15°C-ot, a CO2 7°C-ot tesz ki, a metán 4-5°C-ot, a maradékon a többiek (H2S, SO2, illékony szerves anyagok, freonok, halonok) osztoznak.
Nagyon fontos tudni megkülönböztetni a gázokat az ún. légköri tartózkodási idõ alapján. Eszerint vannak
1) rövid tartózkodás idejû gázok, amik (ha nem lenne utánpótlásuk) pár nap alatt kiürülnének. Ide tartozik a vízgõz is. Idõben is erõsen változékony a koncentrációjuk, és térben is igen nagy inhomogenitást mutatnak.
2) közepes tartózkodás idejû gázok, amik kb. hónapokig, vagy pár évig maradnak a légkörben. Az õ koncentrációjuk még mindig nagyon változékony, de egy-egy olyan területen, ahol nincsen sem forrása, sem nyelõje, ott már viszonylag jól el tud keveredni. Az õ egyensúlyi koncentrációjukat a légkör egy adott térfogatában erõsen befolyásolják a nyelõk és a források jelenléte. Pl. az ózon az ózonrétegben sûrûsödik, mert ott a források gyorsabban termelik, mint pl. idelent.
3) hosszú tartózkodás idejû gázok, amik az évtizedtõl akár a "végtelenségig" képesek a levegõben maradni. Ilyen pl. a CO2 és a metán, néhány száz éves tartózkodási idõvel (illetve nem meglepõ módon az N2 és az O2 pl. több millió éves tartózkodási idõvel). Ezek azok, melyek a sztratopauzáig teljesen egyenletesen oszlanak el, s inhomogenitásuk csak azokon a "pontokon" van, ahol kis területen nagy mennyiségben kerülnek a légkörbe (mint pl. a gyártelepek).
Ez utóbbi esetben éppen azért rakták fel pl. a Hawaii obszervatóriumot a hegyre, mert azt gondolják, hogy ott, az óceán közepén, kb. 4km magasan reprezentatívan tudják mérni azt az értéket, ami a légkörben van. Ez valószínûleg nagyjából igaz is. Persze a hosszú tartózkodási idejõ gázok esetében is marad inhomogenitás, de annak mértéke a gáz koncentrációjánál általában 2-3 nagyságrenddel kisebb.
Egy-egy üvegházhatású gázhoz levezethetõ annak sugárzási kényszere.
A fény a molekulákon Rayleigh-szórással szóródik, ennek a foton+gáz rendszernek a statisztikájából levezethetõ az üvegházhatás termodinamikai modellje. Sajnos ezt nem ismerem részletesen, de az jön ki, hogy kb. a koncentráció logaritmusával arányos a rendszer hõmérséklete. (Ez nagyon pici koncentrációnál valószínûleg nem igaz, de a légkörben már bõven.) Tehát ha a koncentráció megduplázódása okoz k*dT hõmérséklet emelkedést, akkor a következõ k*dT emelkedéshez az új koncentrációnak kell duplázódnia, vagyis az eredetinek már négyszerezõdnie. (A k arányossági tényezõ a gázra jellemzõ, valahogy azt akarja kifejezni, hogy a gáz mennyire erõsen üvegházhatású: pl. k(CH4)=kb. 20*k(CO2).)
Sõt: az elmélet valószínûleg nem csak nagyon kicsi, hanem nagyon nagy koncentrációra sem igaz: valószínûleg a logaritmikusan növõ taggal szemben egy negatív elõjelû tag dominánssá válik, és a hõmérséklet elkezd csökkenni (effektíve a gáz elkezdi inkább visszaverni a sugárzást, mint elnyelni).

Ezek az elméletek már nagyjából készen vannak, a profibb klímamodellekbe is bele vannak építve. A gond általában nem itt kezdõdik, hanem a felszín-légkör kölcsönhatásokkal. Azokból tényleg nagyon sok van, amit még nem ismerünk, valószínûleg sokat fel sem fedeztünk még, úgy meg elég nehéz modellezni õket. A tudósok is itt keresgélnek elsõsorban. A tisztán légköri folyamatokat sokkal jobban ismerjük.

Utánanéztem egy kicsit a neten és találtam egy oldalt (sajnos már nincs az elõzményekben, nem tudom a linkjét), hogy egy hokiütõszerû meredek emelkedés zajlik úgy 50 éve és most májusban már a Hawai-szk-en 399,5 ppm-et is mértek. Ehhez képest a T emelkedés tudtommal megállt, ha jól tudom 1998 volt a legmelegebb év (egyesek szerint). Ugyanakkor évszakos ingadozás is van az északi féltekén, de a trópusokon és délen emelkedik, de évszakosan nem ingadozik. Gondolom a kibocsátás is ingadozik és zömmel az északi mérsékelt öv vezet globálisan, persze azon belül a szárazföldek. Ahogy a ciklonok és anticiklonok, a koncentráció ingadozás is vándorol nyugatról keletre egy szemléltetõ film szerint.

Egyébként egyszer már jó volna tisztán látni a klímaváltozás, valamint ennek a levegõszennyezéssel való összefüggése kérdésében. Amit -azt hiszem- tényként fogadhatunk el:
1. Az ember fosszilis tüzelõanyagokat éget, és ezzel olyan széndioxidot bocsájt a légkörbe, amely több millió éve ott nem szerepelt, mivel a földkéregben kötött állapotban volt.
2. A széndioxid gáz üvegház hatást vált ki.
3. Az utóbbi 100-150 évben a föld bizonyos tájain a klíma melegedése tapasztalható annyiban, amennyiben az arktikus jég illetve magashegységi gleccserek kisebb kiterjedésûvé váltak.
Ezen tényeket, esetleges összefüggéseiket már többféleképp lehet magyarázni. Eleve kérdés a széndioxid emisszió, illetve az abból kifolyó(nak feltételezett) melegedés mértéke.
A mérésekkel nagyon csínján kell bánni, ezt minden mérnöktanonc tudja. Volt szerencsém néhány szemesztert eltölteni egy elektromûszaki fõiskolán (el nem végeztem), ezért tudom, hogy pl. "egy mérés nem mérés". A mérés bizony külön tudomány: tisztában kell lennünk azzal, hogy voltaképpen mit mérünk, mit mutat a mûszerünk. És tisztában kell lennünk a méréstechnikával, mûszerünk "szeszélyeivel" is. Ha ez így van áramkörök -azaz nem nagyon bonyolult technikai berendezések- esetén, mennyivel inkább érvényes a hatalmas, s összehasonlíthatatlanul több hatótényezõs légkörre?
A másik neuralgikus pont a széndioxid emisszió és a felmelegedés összefüggése. Az ok-okozati kapcsolat ugyan jó okkal feltételezhetõ, azonban nehezen bizonyítható. Hiszen az ember széndioxid termelésén túl más -természetes- tényezõk is vezethetnek a légkör melegedésére, melyek kiszûrése, tekintettel, hogy nem is ismerjük kellõ mélységig õket, szinte lehetetlen.
Nagyon könnyû azt mondani, hogy minden világos és egyszerû: a Föld hõenergia mérlegében az emberi beavatkozás folytán eltolódás állt be, mégpedig a kiadási oldalon. A bevételt eleve konstansnak vesszük, a hõleadás pedig, jobbára a megszaporodott széndioxid hatására, csökkent -innen a felmelegedés.
Ez a mechanizmus olyan egyszerû, könnyen érthetõ, hogy a legalább érettségizett ember biztosan felfogja, mirõl van szó. Azonban, valahányszor azt halljuk: 'ez ilyen egyszerû!' gyanakodnunk kell. Ha egy kicsit is jobban szemügyre vesszük a dolgokat, észre fogjuk venni a kellemetlen komplikációkat okozó részleteket, melyekben nem egy, de ezer ördög lakik ebben az esetben.
Szóval, globális felmelegedés ügyben roppant nagy óvatosság lenne szükséges. Sok kérdés, és kevés sommás kijelentés. Ilyen komplikáltságú, ennyi fehér foltot hordozó témában felelõtlenség a kinyilatkoztatás, az évtizedekre elõre megadott prognózisok még inkább azok.
Még szerencse, hogy az átlagember valószínûleg nem fogja fel, mit jelentene nálunk egy 29-30 fokos középhõmérsékletû nyári hónap. Én komolyan megrémültem ennek végiggondolásakor.
Olyan dolgokkal, melyeknek bekövetkezése korántsem biztos, nem kellene ijesztgetni az embereket.

Köszönöm a válaszokat, bevallom ppm-ben gyenge vagyok (kémiából is), nem ártana tanulmányoznom. Különben bármit megetetnek velem különféle pártállású tudósok.
Itt a fórumokból szerzett információim hamar elhalványulnak, de arra határozottan emlékszem, hogy a múltban is voltak állítólag nagy változások -amikor nem is létezett ember- a CO2 szintben. Olyan diagram is szerepelt, hogy elõbb volt a felmelegedés, és azt követte a ppm növekedése.

Valaki egyszer már linkelt is Co2 sztratoszférikus eloszlási térképet, és nem homogén az eloszlása. Ha jól emlékszem.

A levegõ széndioxid tartalmának homogén vs inhomogén eloszlása abszolút jogos kérdés. Túl a széndioxid termelõ tényezõkön (ipar, közlekedés), széndioxid fogyasztók is vannak, pl. növényzet, vagy nagy tömegû víz, melyben a légköri széndioxid egy része elnyelõdik (majd dinamikus egyensúlyi állapot áll elõ)
Kérdés, hogy ezen emittáló és elnyelõ helyek kétségtelenül egyenlõtlen eloszlása okoz-e számba vehetõ inhomogenitást a széndioxid koncentrációban. Véleményem szerint, ha vannak is (és valószínûleg vannak) helyi eltérések a levegõ széndioxid tartalmában, ezek nagyon csekélyek. Viszont csekély elmozdulások is jelentõséget nyernek, ha összehasonlító vizsgálatokat végzünk. Kérdés, hogy a mérõhelyen tapasztalt koncentráció növekedés egy, vagy több tényezõre vezethetõ-e vissza, illetõleg mik ezek a tényezõk. Én ugyanis nem vennék mérget arra, hogy a széndioxid koncentráció növekedése egy bizonyos helyen csak és kizárólag az ipari emisszió megnövekedésének az eredménye. Ebbõl a szempontból nagyon hasznos lenne, ha rendelkezésre állna a mérõhely az idõ-széndioxid koncentráció görbéje. Ez sok mindent elárulna: például, hogy monoton-e az emelkedés, vagy vannak idõszakos visszaesések. Tapasztalható-e periódikusság, és ha igen, milyen periódusidõvel.
Az is jogos felvetés, vajon mióta, milyen módszerrel, és hány helyen mérik a koncentrációt. Az ördög, mint tudjuk, a részletekben van. Nekem is van olyan érzésem, hogy nem kell azonnal, feltétel nélkül elfogadni az olyan állításokat, miszerint az ipari forradalom elõtt a széndioxid koncentráció 280 ppm volt, mostanra pedig 400 ppm-re emelkedett. Az elsõ értéket biztosan jégzárványokban mérték, a másodikat aligha. Itt az összehasonlíthatóság kérdése merül fel.
Az biztos, hogy a levegõnek, mint gázelegynek az összetevõi tökéletesen elkeverednek egymással. Nincsen, például, fajsúly szerinti elrendezõdés, még tartós szélcsend esetén sem.
Az is lényeges kérdés, vajon a magasság növekedésével, a levegõ ritkábbá válásával megváltozik-e annak százalékos gázösszetétele. Tudtom szerint nem, de ez is nyilván csak bizonyos határok között igaz.

Az ásványolaj szövetség által korábban jelzettnél is nagyobb mértékben esett vissza az elsõ negyedévben a hazai gázolajforgalom az adóhatóság jövedéki statisztikája szerint. Mindez a gazdasági folyamatok barométereként is belföldi értékelt szállítási teljesítmények további csökkenését jelzi.
Link
Szerintem a válság miatt nem csak a termelés (és a pazarlás) mutat 2007 óta csökkenõ tendenciát, hanem az energiafogyasztás is. Nem kvótákkal lehet csökkenteni a CO2 kibocsátást, hanem az magától is csökken, ahogy a munkanélküliség és a szegénység nõ. És ez nem csak nálunk igaz, világválság van, a Föld népessége ugyan a kipusztuló magyarsággal szemben nõ, de ez csak a szegénység és nem a gazdagság növekedését hozza. Ugyan a gazdagok még rengeteg energiát zabálnak fel (magánrepülõk, benzinfaló szörnyetegek, fûtött saját úszómedencék), de reménykedem, hogy eltûnnek, mint a dicsõséges Impérium Románum is eltûnt, ha sokáig is bírta.
Persze arról, hogy miként halmozódik az emberek által pöfékelt gáz a légkörben nem tudom, azt sem hogy hogyan, hány helyen és mennyi ideje méregetik. Nem is akarok vitázni kémiai dolgokról kémikusokkal, de érdekelne, hogy a CO2 egyenletesen oszlik el a levegõben, vagy sûrûbb is ritkább részek is vannak. Csak a talajközelben mérik vagy 10 km magasan is? Ugyanannyi lakatlan és sûrûn lakott vidékeken esetleg tengerek felett és magashegységekben ? Arra is kiváncsi lennék, hogy az üvegházhatás hány százalékáért felel, hisz rengeteg más üvegházhatást kiváltó és nagy tömegû anyag is van tudtommal (pl. a pára) ?
Sajnos a laikusoknak ilyesmiket nem mondanak, csak hogy felforr pár évtized múlva a Föld (már a 70-es években is volt ilyen vélekedés, van egy könyvem abból a korból: Probáld Ferenc: Változik-e éghajlatunk ?). A sivatagosodás és mediterrán klíma verzióról annyit, hogy az utóbbi évtizedben itt Pápán csak 2 év (2011 és 2012) volt jóval szárazabb az átlagnál, de pl. 2005,2007,2010 vagy eddig 2013 brutálisan csapadékos volt).

Oh pardon! Ez pontosan így van. A megfogalmazásom így lett volna helyes: a legnagyobb mennyiségben jelen levõ ember által (is) emittált üvegház gáz.

Itt egy "valódi" hokiütõ: Link . Biztosan összekeveredtek a diagramok valamelyik ipcc-nagygyûlésen

A klímamodellek nyilván közel állnak a valósághoz, mint az egyenes arány, de kérdés, hogy mennyivel?
A 10-15 évvel ezelõtti klímamodellek kényszerfeltételeinek forgatókönyve (vagyis, hogy hogyan alakul az antropogén kibocsátás) azóta valahol a középsõ, vagy talán enyhén a pesszimista forgatókönyvek felé van. Ennek ellenére a klíma alakulása inkább az optimista forgatókönyvekhez tartozó elõrejelzésekhez áll közelebb. Ez az, amirõl egyrészt sosem hallunk, másrészt az okát sem keresi "senki". Persze akik keresik, vagy legalább beszélnek errõl, azok valami miatt nincsenek benne azokban a "hiteles" klímakutató csoportokban, mint pl. az IPCC, ezért az õ eredményeik kevés visszhangot kapnak a hétköznapi sajtóban.

Az origo-s cikk emellett még szerintem szenzációhajhász is.

"a legnagyobb mennyiségben jelen levõ üvegház gáz, a széndioxid" Azaz a vízgõz!

Minden teljesen világos: a napállandó abszolút állandó, tehát a Föld hõenergia mérlegét teljes egészében a kisugárzás, azaz, a legnagyobb mennyiségben jelen levõ üvegház gáz, a széndioxid légköri koncentrációja szabja meg. Ez ilyen egyszerû.
Éppen az ilyen "pofonegyszerû" elméleteknél kell gyanút fognunk. Például, a cikkíró úri lezserséggel megfeledkezett az albedóról, a földgolyó fényvisszaverõ képességérõl. A felületegységre érkezõ sugárzó energia mennyiségét (napállandó) feltételezhetjük konstansnak (tulajdonképp ez se biztos, a földtörténeti korokban jelentõsen ingadozott ez is), de a sugárzás egy részét a földfelszín visszaveri, az nem fordítódik a felszín melegítésére. Korántsem mindegy, mekkora ez a visszavert hányad. Ha sok a hó és a jég, nõ a fényvisszaverõ képesség, az albedó. Valószínû, hogy a megemelkedett albedó pozitiv visszacsatolás révén igen nagy szerepet játszott az eljegesedési periódusok létrejöttében.
A cikk is említi, hogy 4 millió évvel ezelõtt még nem volt állandó jég az északi sarkvidéken. A földgolyó albedója ezért nyilván kisebb volt a mostaninál, ergo az akkori 400 ppm széndioxid koncentráció hatásaiban teljesen más jelentett, mint a mostani 400 ppm. A nagyobb albedó miatt ma az energiabevételi oldalon hiány van a 4 millió évvel ezelõttihez képest.
A cikk kissé tendenciózusnak és szenzációhajhásznak tûnik. Rémképet vázol fel. Amit mutat, az worst case még saját koncepciójának tükrében is. Nem hiszem, hogy bárki közülünk megérné, hogy a Kárpát-medencében a mostaninál 8-9 fokkal magasabb középhõmérsékletû augusztusok legyenek, olyan forróság, mint manapság Kairóban vagy Tripoliban a legmelegebb idõszakokban. A tendenciák egyelõre -szerencsére- nem ezt mutatják.
Hogy mennyire lesz majd melegünk idén nyáron, még nem tudható. Egy-egy idõjárási szélsõség, de még a szélsõségek halmozódása néhány évtizeden át, sem jelenti azt egyrészt, hogy az a széndioxid koncentráció megnövekedésének direkt következménye. Másrészt, hogy klímánk hosszú távon, s pláne visszafordíthatatlanul megváltozott.

Elgondolkodtató a cikk, ha lehet választani Miami és Kairó között én inkább az elõzõt választanám. Kellemes lenne az idõ, egészé évben ellenénk egy pólóval és egy rövidnadrággal.
Viccet félretéve, lehet már idén nyáron is melegünk lesz, fõleg az Alföld déli részén élõknek. Sajnos a CO2 kibocsátásra nem sok ráhatásunk van. Tehetetlenségénél fogva a folyamat önjáróvá vált. Reméljük éghajlatunk nem porcelánbolt, ahol a CO2 elefánt pusztítani fog. De ezt majd csak a jövõ dönti el.

iwiw.hu/i/komment/hir?url=Link

Két dolog lehetséges.

1. Ezek az ebadta klímakutatók még az egyenes arányosságot sem tanulták meg rendesen. Végezzék el újra az iskolát ötödik osztálytól kezdve, és utána okoskodjanak!

2. A természetben vannak kissé összetettebb folyamatok is, amik nem egyenes arányossággal írhatóak le. Itt is sokat volt már szó különbözõ visszacsatolásokról (pl. melegedés --> jégolvadás, még több elnyelt energia). A sokféle tényezõ összjátékát figyelembe vevõ modellek pedig pár lépéssel közelebb állnak a valósághoz, mint a formális logika alapján felírt egyenes arányosság.

Mindenki kiválaszthatja a neki tetszõ magyarázatot.

--- --- ---

"Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok."

Ha a többlet CO2 korábban is ott volt az óceánban, csak a melegedés szabadította fel onnan, akkor hová lesz közben az ipari kibocsátás? Vagy csak a gonosz ilyen-olyan lobbik akarják elhitetni velünk, hogy a kéményekbõl CO2 jön ki, aminek a mennyisége, sõt még az izotópösszetétele is (teljesen véletlenül...) elég jól megfelel a légkörbe kerülõ többletnek?

Az utóbbi idõszakban az elektromos áram fogyasztásnál megjelent egy u.n. nyári csúcs a légkondik elterjedése miatt. Az elektromos áram terén nem lennék biztos abban, hogy az esetleges melegedéssel majd kevesebb fogy, sõt. A fõ áramfogyasztó persze az ipar, és ezt nem a melegedés, hanem a gazdasági folyamatok befolyásolják.

Érdekes logika: 1780-2005 közt 280-ról 380-ra nõtt a ppm és kimutattak vagy 1-2 fokos melegedést. 380-ról 450-re emelkedés meg 6-8 fok !
Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok. Tény, hogy melegebb van, de ennek a haszna nem elhanyagolandó. Pl. sokkal kevesebb energia kell fûtésre a háztartásokban (szerintem a közlekedés és ipar energiaigénye is kevesebb, ha melegebb van (a jármûveket meg üzemcsarnokokat sem kell annyira fûteni). Amennyi területen fellép az aszály, kb. ugyanakkora területen a boreális övben meg nõ a mg. termelékenysége, északra terjed a mg-i termelés határa félgömbünkön. Ugyanakkor nem kell emberek százmillióinak termálfürdõkbe meg déltengerekre utazni egy kis napozásért, melegvizes dagonyáért, csak kimennek a legközelebbi természetes tópartra akár Skandináviában is !

Ja de utána a bárányfelhõk lelegelik. Szeretem ezeket a cikkeket, elrettentõ példának érdemes elolvasni...

Már 400 ppm a CO2 koncentrációja a légkõrben! Link

Úr isten.... még a végén ki is kelnek a magok az égben

Link

vetõmag..

Link Earth's Current Warmth Not Seen in the Last 1,400 Years or More, Says Study

Az április végi hõ megfutások elõtt egy kis doku film:
Link

A jó öreg Abdusszamatov, avagy a ló túloldala. Igazából elintézhetném annyival is, hogy "igen, ez baromság", mert tényleg az, volt már szó róla itt a fórumon. Ha a név alapján visszakeresel, találsz róla egy-két véleményt, megtalálod a kutatásairól szóló netes cikkeket (ill. az azt tartalmazó hsz-eket) is. Ott tudsz a kutatás részleteinek is utánanézni.
A dolog lényege tömören:
Abdusszaatov (aki egyébként egyedül csinálja az említett kutatást, tehát a többes szám nem helytálló a cikkben) ugyanazt csinálja, mint a "klímakutatók": túl kevés adatból túl sok mindenre próbál következtetni, magyarul mondva az elmélete megalapozatlan. Csak õ az általánosan sulykolt felmelegedés ellen oldala lenne, tehát jégkorszakot jövendöl. Ha igaza lett volna, már tavaly beköszöntött volna a glaciális, idén jövõ évtõl ígéri, jövõre majd 2015-tõl fogja.

Most van kedvem írni , úgyhogy erre a cikkre pazarolnék egy-két szót, csak úgy "ismeret-terjesztésképpen".
Szóval mi is a probléma a cikkel?
"Abdussamatov már tíz éve figyeli a Nap aktivitását": tkp. ez a mondat maga a probléma.
Ez a tíz év majdnem egy napciklus. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy napciklus rendellenes-e, ahhoz sok napciklust kell megfigyelnünk. Jelenleg a 24. ciklusban vagyunk, aminek a napfoltszámának ismerjük a menetét. Ebbõl a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy rendkívüli-e, van azonban más technika, amivel már 3-4 ciklust végignéztünk, s ezek eredményeivel együtt valóban úgy tûnik, valami nincs rendben. Emellett Abdusszamatov egyetlen ciklusból próbálja megmondani a tutit.
Ez az alap probléma pedig az egész kutatási "eredményeinek", következtetéseinek megbízhatóságát, megalapozottságát borítja.

Van még azért pár dolog, ami ezen kívül is megkérdõjelezhetõ:
"a Földnek 1990 óta negatív az energiaegyenlege"
Szerintem az energiaegyenleg annyira zérus körül ingadozik, hogy azt nem nagyon lehet kimérni. Ha negatív is, az ellentmondana az akkor még ('99-ig biztosan) viszonylag szingnifikánsan kimutatható általános melegedésnek, amely könnyen lehet (de ma már nem biztos), hogy még most is tart. Ha emellett is negatív az energiamérleg, az a szélrendszerek, légtömeg-transzport intenzitásának gyengülését vonja maga után. Kérdés, hogy a gyakoribbá vált meridionális irányítás "ekvivalens-e" a kevesebb szélenergiával. Ez azért sem biztos, mert a gyakori nagy örvényességet mutató mozgásrendszereknek a forgási energiája is nagy. Szóval ezt nehéz átgondolni.
"...amelyet a tartalékaiból igyekszik kinyerni" Milyen tartalékaiból, és hogyan fogyhat az el jövõre? Ezt szükség lenne kifejteni, mert ekkora klímaváltozás ilyen rövid idõ alatt a pliocén óta biztosan nem történt, még a Dryas-események is legalább évtizedes idõskálájúak voltak. Egy ilyen példa nélküli esemény lejátszódását mindig meg kell magyarázni részletesen, erre a kutatás nem ad választ.

Az sem igaz mellesleg, hogy az Antarktiszon csökken a jégtakaró, legfeljebb stagnál, vagy inkább egy kicsit növekszik az utóbbi években.

A Baszkin-féle elméletek sem nyerték el egyébként a széleskörû elfogadottságot, de tény, õk legalább óvatosan kezelik a helyzetet, nem próbálnak meg mindent kihozni a semmibõl. Ha a pleisztocént tekintjük, akkor a Baszkinék által hangoztatott elmélet csak azért a legvalószínûbb folytatás, mert eddig is az történt (amit a cikk is ír a végén). De egyáltalán nem biztos, hogy "pont ez" a melegedési idõszak "pont a következõ" glaciális elõtti "pont utolsó" melegedés lenne.

(Pont. )

Van!
Annyi, mint ahogy a magyar kutatók a 2000-es évek elején lévõ 1-2 száraz évbõl azt a következtetést vonták le, hogy ezentúl sivatag lesz Magyarország, a 2006/2007-es tél után rendkívül enyhe teleket prognosztizáltak, amikor is olyan enyhe telek lehetnek, hogy a búza(!) nem kapja meg a kellõ téli hidegigényét(!), aztán a globális felmelegedés miatt a mediterrán klíma északabbra húzódik, át kell gondolni Magyarország növénytermesztését a melegedés miatt, sõt.
Az egyik meteorológus vagy klímakutató azt is mondta, hogy a vegetációs idõszak két hónappal fog kitolódni, mert tovább fog tartani a nyár és korábban jön a tavasz!!!!!
Stb, stb, stb.
A kutatók úgy nézem sémákban gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak...

Bár.....én is írtam hasonlót ez év februárjában Link
Hm-hm!
És hellyel-közzel be is jött, nehezen akar véget érni a tél!

Nemtudom volt-e Link Megmondom õszintén nem értek a klímaváltozáshoz, ezért várnám a hozzáértõk véleményét. Szerintetek ez oltári nagy baromság, vagy van valamilyen alapja?

Norvégiában Oslo és Bergen kapott télen eleget Link Link . Hogy a ritkábban lakott és kietlen hegyvidékre kevesebb jutott, majd elmorzsolok pár könnycseppet.

Norvégia, amirõl Usrin már beszélt!

"Norvégia:



Kald mars

Den første vårmåneden ble langt ifra vårlig. Månedstemperaturen for hele landet var tre grader under normalen.

Kaldest var det i høyereliggende strøk i Sør-Norge og på Finnmarksvidda med 4–5 grader under normalen.

Fjoråret er den varmeste marsmåneden som er registrert med 4,5 grader over normalen, mens 1962 ble kaldest med 4,8 grader under normalen.

Se påsken i bilder fra hele landet

Rekordtørt i sør, klissvått i nord

Mange søringer har ikke hatt bruk for paraplyen i mars i det hele tatt! Her har det kun kommet mellom 0-25 prosent av normal nedbørsum.

Tørrest har det vært på Østlandet og Vestlandet med under 20 prosent av normal nedbørsum.

– Flere stasjoner som har målt nedbør i mer enn 100 år har satt nye rekorder for laveste månedsnedbør. Det er Ørje i Østfold som har den lengste observasjonsrekka som går tilbake til 1896. Her har det aldri vært så tørt i mars, bekrefter klimaforsker Jostein Mamen.





Hideg március

A tavasz elsõ hónapja messze nem volt tavaszias. A havi átlaghõmérséklet az egész országban három fokkal a normális alatt volt.

A leghidegebb Norvégia déli részén a nagyobb magasságokban és a Finnmark-fennsíkon volt, 4-5 fokkal a normális alatt maradva.

Tavaly volt Norvégiában a legmelegebb március, amit valaha mértek, ami 4,5 fokkal volt magasabb a megszokottnál, míg 1962-ben mérték a leghidegebbet, 4,8 fokkal alacsonyabbat a normálisnál.

A déliek legtöbbjének egyáltalán nem kellett használnia az esernyõt márciusban! Ott a szokásos csapadéknak mindössze 0-25 százaléka hullott.

Legszárazabbak a keleti és nyugati országrészek, ahol a csapadékmennyiség mindenütt 20% alatt maradt.

- Több állomáson a mért csapadék szerint 100 éves negatív csapadékrekordot döntött a március a valaha mért legalacsonyabb havi csapadékkal. A leghosszabb adatsor Ørje a Østfold-on 1896-ig nyúlik vissza. Ez is megerõsíti, hogy soha nem volt olyan száraz március, mint az idei, erõsíti meg Jostein Mamen, klímakutató."

Azt hiszem, nem volt folyamatos a változás, de errõl most nem tudok úgy részleteket. Ugye azt is úgy sejtjük, hogy nagyjából '99 óta az addig tartó melegedõ tendencia megtorpant, ennek ellenére "egyeseknek" sikerült kihoznia, hogy ha csak ezredekkel is, de gyakorlatilag folyamatos a melegedés azóta is. És ennek a mondatnak a "folyamatos a melegedés" részét igyekeznek kihangsúlyozni.
Nos: a megtorpanás hatása olyan, hogy ha '99-ig 150 év alatt a lineáris trend +0,85°C/150év-et ad, akkor azt mostanra talán leviszi +0,8°C/150évre.

Amit Cauchy ír késõbb, azzal is egyetértek. Nálunk a fizikában ez úgy mûködik, hogy valamilyen elméleti úton megpróbálok egy függvényalakot levezetni, és azt méréssel igazolni. (Az ilyen levezetésben elõfordulhat, hogy sorfejtéssel közelítek, akkor meg lehet próbálni megbecsülni az ez által okozott hibát is, amire még mindig van matematikai módszer.) Ha visszakaptam a méréssel a függvényalakot, akkor a mérési eredményekbõl a benne lévõ állandókat is meg tudom határozni, s ha ezeknek már van irodalmi értékük, akkor azzal összevetve vissza tudom ellenõrizni még a mérés helyességét is. (Ha nagy az eltérés az irodalmi és a mért értékek között, akkor a mérés elve helyes, de valamit technikailag elrontottam.)
A levegõben ez nincs meg, kaotikus rendszer nem így viselkedik, ezért ilyen elméleti függvényalakot nem tudunk feltételezni. Az én véleményem azonban annyiban különbözik (talán?), hogy ebben az esetben is érdemes ezzel-azzal próbálkozni. Kíváncsi lennék például, hogy ha egy A+Bt+C*sin(Dt+E) alakot illesztenénk, akkor mekkora lenne a B-nek a hibája? Valamint, hogy kapnánk-e értelmezhetõ értékeket C-re és D-re (könnyen elképzelhetõ, hogy az AMO miatt megjelenne valami).

Annyi bizonyos, hogy a jégsapka olvadása átrendezi a légtömegek átlagos eloszlását, a depressziók és magas nyomású központok helyét. Az már kevésbé bizonyos, hogy ez milyen mechanizmusokon keresztül történik.

Szerintem semmilyen hosszúságú adatsor nem elég, mivel az éghajlat (a hõmérséklet) hosszútávon nem egy állandó átlag körül ingadozik, hanem "folyamatosan változó átlag"-ot követ. Ráadásul a változások is véletlenszerûen és ugrásokkal következnek be.
Az a baj az emberek nagy részével, hogy arányosságból is csak általában egyet ismernek, az egyenes arányosságot, és eloszlást is csak egyet, a Gauss-eloszlást (amirõl nem si tudnak, de használják, hogy az átlagos a legvalószínûbb) és ezzel próbálnak mindenre magyarázatot találni.
Bármely más összefüggés érthetetlen számukra...

Cauchy, Salo!
Köszönöm a választ!

Ez a 0,8 fokos 150 év alatti melegedés ez folyamatosnak látszik, vagy mondjuk úgy, hogy 1948-ig melegedett, 1990-ig hûlt, majd azóta ismét melegedett?
Van információnk arról, hogy amikor azt hiszem az 1920-1950 közötti idõszakban melegebb nyarak voltak, a sarki jégsapkák hogyan viselkedtek?
1960-1990 között egyértelmûen hidegebb nyarak voltak, úgyhogy akkor gondolom nem csökkent a területük.
Feltûnõen sokszor láttunk az elmúlt 10-15 évben meleg anticiklonok a Brit-szigetek felett, Skandinávia felett, ezek szokták blokkolni a nyugati áramlást, napokig, hetekig tanyáznak egy helyben, ezek okozzák azt, hogy a korábban jellemzõbb nyugat-keleti áramlás észak-délire változott.
Ezek miatt a meleg anticiklonok miatt olvadhat a jégsapka?
Vagy ezek már amiatt lehetnek ott, mert olvad a jégsapka?

Ahogy Cauchy mondja, konkrétan szerintem lineáris függvényt illesztenek legkisebb négyzetek módszerével.

Az egyes évek hibája viszonylag jó közelítéssel 1/2gyök(2)-szöröse az éves globális absz. min. és max. különbségének, egy 100 éves adatsor esetén a meredekség hibája így ennek a tizedrésze. Ez azt jelenti, hogy ha a 0,8 fok 150 év alatt éppen összemérhetõ a saját hibájával, akkor a Földgolyón mérhetõ legalacsonyabb és legmagasabb hõmérséklet közötti különbség várható értéke az kb. 28°C. Ezt Zabar képes lezavarni egyetlen derült tavaszi napon .
Persze ennek a különbségnek is van szórása, és ez nem normál eloszlású, hanem talán khi-négyzet, ami azt tudja, hogy a várható értékhez képest igen magas értékek viszonylag gyakran elõfordulnak, és ráadásul a centrális határeloszlás sem igaz rájuk, tehát a maximum-érték eloszlásának várható értéke növekszik. (Magyarul, akármilyen hõingás-rekord állt föl egyszer, az elõbb-utóbb megdõl.)
Szóval azt akartam ebbõl kihozni, hogy ezt a 0,8°C-ot nehéz elfogadni szignifikánsnak, de azt sem állíthatjuk, hogy nem szignifikáns. Csak azt állíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatsorok túl rövidek.
Azt is ki lehetne számolni egyébként, hogy mennyire hosszúnak kell lennie az adatsornak, hogy egy adott meredekségû trend, adott hiba mellett, adott biztonsággal (szignifikanciával) helytálló hipotézis legyen.

Nem, az adatsorra illesztenek egy görbét, meghatározzák a függvényt és helyettesítési értéket számolnak.
Amúgy megnézve az adatsorok térbeli eloszlásának asszimetriáját, az mérõmûszerek pontosságát, az adatok hitelességét, én ezt az egészet tájékoztató jellegûnek tekintem...