Bioszféra
Aztak... Egy tõ õsszel nem kiszedett petúniám él és zölden virul... Ha így marad, márciusban virágozhat is. :-(
Én ezért várom a nyugdíjat... (még 22 hosszú év...) Ha nem is a világot járnám be, de a környéket mindenképp. Ám a csomó pénz ide is jöhetne, hogy vegyek még obikat a gépemhez.
Annyit gondolkodtam azon, hogy pl. a Máté Bence, akit nagyon tisztelek, voltaképp semmi mást nem csinál, csak járja a vadont, csücsül a lessátorban és néha kattint egyet. Szóval így nem kunszt tökéletes képeket csinálni, hiszen minden tökéletes pillanatoban személyesen jelen lehet.
Ugyanezt munka mellett, iszonyat kevés szabadidiõvel már bonyolultabb.
A Novák László, aki egyébként nekem az igazi Nr.1 természetfotós, szóval õ pédául munka mellett csinálja (bár a saját cégében dolgozni más kicsit, még akkor is, ha a felelõssége nagy, az idejét feltétlenül õ osztja be). Amikor a díjnyertes jégmadaras képét megcsinálta, ahhoz az kellett, hogy elõtte két éven át kijárt a patakra etetni snecivel a madarakat, no meg hozzászoktatni az ember közelségéhez. Ebben a képben piszok sok munka volt. (Itt egy interjú vele, bár régi Ter.Vil. cikk, érdemes elolvasni: Link
Én egyébként õt ismerem személyesen is, nem véletlen, hogy nagy hatással van rám, emberként is nagyon jó arc, nem csak szuper fotós. Íme:
Annyit gondolkodtam azon, hogy pl. a Máté Bence, akit nagyon tisztelek, voltaképp semmi mást nem csinál, csak járja a vadont, csücsül a lessátorban és néha kattint egyet. Szóval így nem kunszt tökéletes képeket csinálni, hiszen minden tökéletes pillanatoban személyesen jelen lehet.
Ugyanezt munka mellett, iszonyat kevés szabadidiõvel már bonyolultabb.
A Novák László, aki egyébként nekem az igazi Nr.1 természetfotós, szóval õ pédául munka mellett csinálja (bár a saját cégében dolgozni más kicsit, még akkor is, ha a felelõssége nagy, az idejét feltétlenül õ osztja be). Amikor a díjnyertes jégmadaras képét megcsinálta, ahhoz az kellett, hogy elõtte két éven át kijárt a patakra etetni snecivel a madarakat, no meg hozzászoktatni az ember közelségéhez. Ebben a képben piszok sok munka volt. (Itt egy interjú vele, bár régi Ter.Vil. cikk, érdemes elolvasni: Link
Én egyébként õt ismerem személyesen is, nem véletlen, hogy nagy hatással van rám, emberként is nagyon jó arc, nem csak szuper fotós. Íme:
KÖszi
Ha egyszer valaki adna egy csomó pénzt, akkor vennék magamnak egy fényképezõgépet és felszerelést és 10 éven keresztül semmi mást nem csinálnék csak járnám a világot és fényképeznék.

Ha egyszer valaki adna egy csomó pénzt, akkor vennék magamnak egy fényképezõgépet és felszerelést és 10 éven keresztül semmi mást nem csinálnék csak járnám a világot és fényképeznék.
Õ meg a saját keleti rablópilléim, remélhetõleg sok kicsike rablópillécske származott a felvételen látható tevékenységbõl. :-)
Na, majd egyszer körülnézek, biztos van valami tõle... Kicsit több helyen lenne otthon, elhoznék muteroméktól minden régi könyvemet... Csak már így is 3 egymás mögötti sorban vannak a polcokon...
Nagy Hymenoptera-szaki (volt?) az öreg, nekem is megvan az 1987-es Rovarbölcsõk c. darazsas-hangyás könyve. E mû és Schmidt Egon "Ezer ágán ezer fészek" címû alkotása gyerekkori kedvencem volt, utóbbi még dedikálva is van.

Köszönöm! Azon agyalok, hol találkoztam a Móczárral, lehet, hogy a gyerekkori könyveim közt van tõle valamim?
KÖszönöm, sejtettem, hogy valami régebbi könyv lehet... Gondolom senkinek nem érné meg 1000 példányban kinyomni egy vaskos határozókönyvet...
Olyan könyvecském (na jó, füzetkém) van, amit a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum adott ki, abban a Bakony rovarvilágáról van némi áttekintés, de határozónak alkalmatlan. Mondjuk a keleti rablópillét (Libelloides macaronius)ebben találtam meg, amikor elõször találkoztam vele, és még fogalmam se volt, ki is õ. MIcsoda szép egy állat õ is!
Olyan könyvecském (na jó, füzetkém) van, amit a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum adott ki, abban a Bakony rovarvilágáról van némi áttekintés, de határozónak alkalmatlan. Mondjuk a keleti rablópillét (Libelloides macaronius)ebben találtam meg, amikor elõször találkoztam vele, és még fogalmam se volt, ki is õ. MIcsoda szép egy állat õ is!
Ez az a határozó: Móczár L. (szerk., 1969): Állathatározó 1-2. - Tankönyvkiadó, Bp. 722 + 758 old.
Amibõl idõnként megpróbálok szakszerûbben határozni, az a két vastag kötetes "Állathatározó", a "70-es évek végén adhatták ki. Nincs nálam, szerzõt nem tudok. Fontos bélyegekre építi fel a kulcsot, emiatt jó, viszont ezek a bizonyos bélyegek ma már csak felületesen használhatók, lévén tucatnyi új fajt írtak le azóta.
Ahol az álcincért találtam (az elülsõ lábfeje vereslik, ni!
), az a Steninbach-sorozat magyar fordítása (Magyar Könyvklub: Rovarok). Nem határozó, csak egy képes bemutató, de sok jó kép és adat van benne.
Ahol az álcincért találtam (az elülsõ lábfeje vereslik, ni!

Köszönöm!
Milyen ügyes kis határozód van! :-)
Mondd, hol lehet ma hozzájutni tisztességes és átfogó rovarhatározóhoz? (lepkehatározó sincs magyar nyelvû, csak valami ovis szintû, ami arra jó, hogy bizonyos jegyek alapján az ember családig eljusson, ahol aztán szépen egyenként végignézi a fajokat...)
Mitõl sárgalábú? Tök fekete a lába. (vagy csak régen mosdott? ;-) )
Milyen ügyes kis határozód van! :-)
Mondd, hol lehet ma hozzájutni tisztességes és átfogó rovarhatározóhoz? (lepkehatározó sincs magyar nyelvû, csak valami ovis szintû, ami arra jó, hogy bizonyos jegyek alapján az ember családig eljusson, ahol aztán szépen egyenként végignézi a fajokat...)
Mitõl sárgalábú? Tök fekete a lába. (vagy csak régen mosdott? ;-) )
Számomra a "kis édes" a szépnevû vajszínû ördögszem (Scabiosa ochroleuca).
A lakmározó pajtást megtaláltam egy határozómban: Oedemera flavipes a neve, magyarul sárgalábú álcincér. Sokszor látom én is.

Köszi Noli, ha majd egyszer végre eligazodok a honlapszerkesztés útvesztõjében (nekem legalábbis az
), rendszeresen teszek majd föl képeket. Ám a fényképezõm is meghibásodott pár hete, CCD-csere szükséges..


A szitakötõdnek valami rá van tapadva a szárnya aljára, talán valami parazita? Kis piros golyócska. (vagy szétesett a golyós dezodorja...)
Meg tudja valamelyikõtök mondani, hogy a fenti kis édes kicsoda? Nyáron sokszor találkoztam vele, de nem tudtam beazonosítani... :-( Helyes izmos combjai vannak :-)
Darázspók szöcskekonzervvel :-) Egyik kedvenc pókom. :-)
Nagyon szép képek! Remélem, jó sokat feltöltesz majd még!
Nagyon szép képek! Remélem, jó sokat feltöltesz majd még!
Szép, üde képek. Nálunk csak a "fejecskéje" látszik ki a hóvirágoknak a hóból. Majd képeket teszek fel róluk, miután megcsináltam a honlapot végre..

Nem csak nálunk szokatlan mostanság az idõ:
Link
A srác képeit régóta figyelem, nagy molyvadász, s most azt írja, hogy a mostani képén látható jószág kimondottan nyári fajta - noha októberben még elõfordulhat. De most január végén kapta el...
Link
A srác képeit régóta figyelem, nagy molyvadász, s most azt írja, hogy a mostani képén látható jószág kimondottan nyári fajta - noha októberben még elõfordulhat. De most január végén kapta el...
Majdnem elfelejtettem: reggel piacon voltam, és 4 nénike is árult pereszkét! Frisset, szépet, üdét. Igaz, annyira nem voltak nagyok, mint az õsz végén, de elég sok volt. Azért ez se egészen normális dolog, februárban októberi gombát látni...
Csak azért, mert azt írtad, hogy "mindenfelé". Szóval olyan rózsaszín elefántos zöngéje volt a mondatodnak. :-)
Á, nálunk decemberben, januárban is ezt tették. :-) Tudnak valamit: énekelni :-)
Egyébként múlt hét elején suliba menet a Margit híd budai hídfõjénél, a 17-es villamosmegálló melletti parkból jól hallhatóan nyitnikék-et dalolt reggel egy cinenge. Csak tud valamit...
Addig nincs gond míg csak a méhek repkednek, ha õ is repked már, akkor van baj.


Mennyit ittál, Flooka? ;-)
Nálunk is van légy, sõt, hajnalban egy gyönyörûen, hangosan, tavaszian éneklõ feketerigót is hallgattam vagy 5 percig.
Nálunk is van légy, sõt, hajnalban egy gyönyörûen, hangosan, tavaszian éneklõ feketerigót is hallgattam vagy 5 percig.
A Keleméri Mohoson? Onnan nincs adata, de attól még nem zárható ki, hogy néhány évszázada (a botanikai feltárás elõtt) elõfordult. A Kis- és Nagymohos posztglaciális dagadóláplápjához még nem volt szerencsém sajnos. Éppen egy hete mesélte az egyik Prof., hogy a "60-as évek végén micsoda élmény volt a méteres tõzegmohalápon járkálni, "mintha dunyhán lépkedtünk vola..". Egy ilyen élõhely ugyan a tõzegmoha-"dunyha" hatalmas víztartó képességének köszönhetõen lassabban reagál az aszályos évekre (1-1 közbeesõ száraz év nem szárítja ki, ellentétben a rugalmasan kiszáradó-feltöltõdõ mocsárral), de sorozatos száraz évek, egy évtized, erõsebben meglátszik rajta. Pl. a "70-es "80-as évekre már csak pár centi vastag sárga, a szárazságtól sercegõ Sphagnum-lepel maradt a tavakban, s a virágzásakor egyedi látványt nyújtó hüvelyes gyapjúsás állománya is nagyon visszaszorult. Azért rovaroknak továbbra sem ajánlott bemerészkedni a közepébe..

Már decemberben kibújtak,csak most kezd látványos lenni.
Tavaly március végén álltak ugyan így...
Tavaly március végén álltak ugyan így...