Globális jelenségek

Oké, ne linkelj, akkor mondj címet! (bár nem tudom, hogy mi lehet az a technikai akadály, hiszen akár fizetõs cikkekbõl is lehet nem teljes méretû képeket ábrákat, absztraktot linkelni, és a helyzet is azt mutatja, hogy élsz az internet adta lehetõségekkel az igeterjesztés esetében) Mesélni én is tudok, (ó, de szép meséket tudok....), de ez nem mesedélután, hanem egy szakmai fórum. Szóval? Lesz valami, vagy megint csak az évek óta mutatott teljesítményt láthatjuk?

Cikk vagy rajz belinkelésére technikai akadály miatt nincs módom. Helyette elmesélek valamit. A nyolcvanas években konkrét napfoltadatokra volt szükségem, amelyek Kolozsvárott a Babeº-Bolyai Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának könyvtárában elérhetõek. Nagyszalontáról felutaztam. Hatalmas adatsort jegyeztem ki magamnak a Catania Napobszervatórium (Szicilia) archivumából. "Csak ezért utaztam fel ide?" - szegezte nekem a kérdést a könyvtáros. "Igen" - feleltem. Haladni igy lehet. És nem sokkal késõbb felismertem valamit, amit szaklapokkal megosztottam. Megérte a háromórás vonatozás!

A téma ismerõjeként képes vagy-e belinkelni néhány cikket, vagy rajzolzak folyamatábrát a kérésem mellé?

Kedves Nanovich, a személyek és munkáik ma éppúgy megállják a helyüket, mint papirra vetésük idején. Effelõl egészen nyugodtak lehetünk. Pár elmélet kirostálódott, olyanokra sohasem hivatkozom.
Tõlem nagyon távolesik a levegõben való vagdalkozás, a megalapozatlan "elméletek" tanainak terjesztése.

Ez megint semmi! Konkrét cikkeket kérnék, amik az általad leírt eredményekre jutottak és még ma is megállják a helyüket

Tessék belenézni a szakirodalomba Aki nem hiszi, amit itt leirtam, az vagy átsiklik fölötte, vagy pedig utánanéz a szakkönyvtár(ak)ban. A választás kinek-kinek szive- és értelme joga. (Az OMSZ X. szakosztályának közleményeiben megtalálható mindaz, amit hozzászólásomban kifejtettem. Ajánlom még a Science, a Journal of Atmospherical Sciences, a Weather, a Nature szaklapokat, de se szeri, se száma a témábavágó közleményeknek, gondolok itt az EGS (European Geophysical Society) Annales-eire - utóbbiban nekem is van számos Abstract-om. Ajánlhatom még az MCSE csillagászati évkönyveit 1977-tõl napjainkig. Az 1986-ban megszûnt Delta ismeretterjesztõ folyóirat is foglalkozott a témával, ott szakember mutatta be szépen szemléltetve, hogy a napplazma az északi sarkoknál, a korpuszkuláris részecskék az egyenlitõnél hatolnak be. Berkes Zoltán késõbb egy szakdolgozatában irta le ugyanezt. A kutatók hosszú sorából egy néhány: Brian A. Tinsley, Olson, Roberts, Wilcox, Berkes, Pommereaux, Mikhajlov.
(Még nem tapasztaltam, hogy egy-egy elhangzott szakmai vélemény mellé bárki hozzáfûzte volna az illetõ folyóritatot, annak számát, a tanulmány cimét, szerzõjét, a megjelenés oldalszámát. Egyelõre) Szép napot kivánok!

"a szoláris plazmarészecskék a pólusoknál jut le - átrendezve a sztratoszférikus áramlási és hõmérsékleti viszonyokat, azok kapcsolatát a troposzférikus ciklonokhoz és anticiklonokhoz (fokozva a troposzférikus ciklogenezist), másfelõl a szoláris UV- és röntgenrészecskék az egyenlitõt találják telibe, megerõsitve a szubtrópusi anticiklonokat, amelyek magasabb szélességekre nyomulnak fel."

Forrás? Bizonyíték? Valami? Legalább csak eggyel gyere már elõ, ha már évek óta kérjük, mert ez így semmi, csak okoskodás

Szép napot kivánok! Jelenleg két, béta-gamma mágneses területû, E-tipusú (bipoláris, hatalmas méretû, bonyolult mágnneses szerkezetû) foltcsoport közelit a centrálmeridián felé - a Földdel szemközt. Kétségtelen a napfolt- és a koronális kitörések (Coronal Mass Ejection) tevékenységének erõsödése, sõt, aktiv napfolt nélküli területrõl röntgenfler/kitörés is kipattant korábban. Én adnék egy halvány esélyt a másodlagos maximum elérésére. Ha bekövetkezik és tartósabbá válik, kevésbé átláthatóvá teheti a hosszabb - akár a közép- - távú idõjárás-elõrejelzéseket. A nehézséget az adhatja, hogy egyfelõl a szoláris plazmarészecskék a pólusoknál jut le - átrendezve a sztratoszférikus áramlási és hõmérsékleti viszonyokat, azok kapcsolatát a troposzférikus ciklonokhoz és anticiklonokhoz (fokozva a troposzférikus ciklogenezist), másfelõl a szoláris UV- és röntgenrészecskék az egyenlitõt találják telibe, megerõsitve a szubtrópusi anticiklonokat, amelyek magasabb szélességekre nyomulnak fel.

Fokozódott a helyzet, X3.2-es is volt már ma hajnalban. Frissült a linkelt cikk is, és a spaceweather-en is kint van. Egyébként több kisebb napkitörés is volt a három nagy között: Link

Volt 1-2 erõsebb kitörés, épp az elmúlt 14 hónap legerõsebbjét írja a konkurens oldal. Link
Kíváncsi leszek a folytatásra... Link Persze a visszaesés eléggé jelentõs, így egy újabb (átlag)maximum kialakulására nincs semmi biztos érv még.

Most épp 106 a Wolf-szám, napi rekord még benne lehet, havinak már kicsi az esélye, bár most kicsit erõsebben kezdte a hónapot. A mostani ciklusban a napi maximum 136 (2011.10.21.), a 2011. novemberi havi 96,7 azért soknak tûnik, háromhavi, éves maximumra pedig kevés már az esély.

Csak nem akar már maximumosat játszani központi csillagunk: Link

Az összehasonlítást épp a különbözõ mérési (számolási) módszerek teszik szinte lehetetlenné, az egyes intézeteknél némileg más-más sorrend képes kialakulni emiatt az éves min-ek vagy max-ok tekintetében. Kérdés, hogy a sokféle jégkiterjedés közül melyiket tekintjük valóban "A Jégkiterjedésnek"? Gondolok itt arra, hogy pl. ha véletlenül az egész északi-sarkon össze lenne töredezve a jég, de pont 15% fölötti maradna a koncentráció, vagy pedig ha 100m vastagon tömören be lenne fagyva, akkor az ugyanaz-e? Ez esetben a Snowhunter által linkelt intézet mindkettõre ugyanakkora értéket szolgáltatna.
(Összehasonlítani így nyilván csak az ugyanolyan módszerrel mért kiterjedéseket lehet, de az abban jelentkezõ változások vizsgálatakor erre ügyelni kell, hiszen a tömör jég máshogy hat kölcsön az idõjárással (széllel, hõmérséklettel, stb.), mint az összetöredezett jégtáblák.)
A meglátás maga jó lehet, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy ez annyira jól használható a min. elõrejelzésére. Ugyanis akkor nem igazán lehettek volna a 2007-esnél ennyivel nagyobb minimumok, legfeljebb kb. akkorák. (Itt persze kérdés, hogy belefér-e a kb. akkorába a 2007 óta megfigyelt ingadozás, de területekre lebontva egyes helyeken önmagában már túl nagy növekedések is voltak - szerintem.)
Úgy tûnik, hogy az általad említett (egyébként létezõ) hatást a makroszinoptikus rendszerek (ill. azok szélmezõinek) hatása dominálja, s egy csendes, erõs széljárástól mentesebb nyáron ez a vékony jég is képes nagyjából megmaradni a sarkhoz közelebbi részein.

Más a hivatkozási alapunk, avagy almát körtével hasonlítunk össze.
Az általad hivatkozott grafikonon: Link 13,8 millió km2-nél tetõzött a jégkiterjedés.
Az általam hivatkozott grafikonon: Link 15,2 millió km2-nél tetõzött a jégkiterjedés.
Valószínû a két különbözõ hivatkozott szervezet másképpen méri a jégkiterjedést (az általam linkelt grafikon már 15%-os jégkiterjedést is beleszámít, valószínû, hogy az általad linkelt ennél magasabbra teszi a mércét).

Egy kicsit szûkszavú voltam az elõzõ hozzászólásomban. A rekord kevés nyári jeget természetesen nem csupán a maximumok összehasonlítása alapján várom, hanem a korábbi évek tapasztalatai alapján. Az Arktisz jégtakarójának a jege a nyári minimumok egyre kisebb értéke miatt télen a maximum kiterjedéskor egyre több visszafagyott jeget tartalmaz, aminek a vastagsága nem lehet túl nagy. Így nyáron gyorsan elolvad.

Egyébként nagyon szemléletes az általad linkelt grafikon. Ha a minimum jégkiterjedéseknél megnézzük a grafikont a színskála egy gyönyörû szivárványt rajzol ki. Legfelül az 1979-es év minimuma, legalul a 2012-es év minimuma. Közte szinte sorrendbe rendezõdve az egyes évek 1979-tõl a tavalyi évig.

Tovább nem ragozom, szeptemberben meglátjuk mi lesz!

Szimpla maximum-összehasonlításból igen vicces nyári minimumot elõrejövendölni.
Azért ne zavarjon, hogy az idei maximum magasabb volt tavalyinál, csak korábban állt be.
Íme: Link

Elérte a maximumát és csökkenni kezdett az északi sarkvidéki tengeri jég kiterjedése.
Link

A nyárra nézve nem túl biztató, hogy az idei maximum jégkiterjedés a tavalyi maximum alatt tetõzött.
Szeptemberre (csak saját vélemény, nem elõrejelzés!) a minimumkor a jég kiterjedése még a tavalyi minimumnál is kevesebb lesz.

A Kara- és Barents-tengernek sikerült átlagosra befagynia (így a március végére a hideg és a kedvezõ szélirány együttes hatására). Ilyenre rég volt példa (2-3 éve, elõtte meg 10 éve kb.). Mostantól már lassan csökken a jégtakaró, így nagyjából ez a maximális kiterjedés. Kíváncsi leszek a nyárra, ha elhúzódna a téli sarki hidegmag, mennyit befolyásolna a friss jégen - bár nincs több negatív anomáliájú terület a sarkkörön túl, mint pozitív (ECMWF-GFS elõréket nézve)...

Nos, a sarki hideg erõsödése, az ottani negatív anomáliák (Koczkás térképei), a masszív negatív AO és NAO érdekes helyzete tapasztalható a jégborításon is:
Link és Barents: Link - valamint Kara-tenger: Link utóbbi befagyott teljesen (tavaly nem!), sõt, a pontatlan anomália-grafikon szerint 6-8 éve nem volt így rendesen befagyva. A Barents-tenger a masszív negatív anomáliához képest szép, amúgy még mindig negatívban van. A túloldal megint túlteljesít: Link a Baffin-öböl gyengélkedik (nem nagyon).

A Golf-áramlaton nem látok nagyon nagy változást: Link de ennél volt markánsabb is az áramlás szerény kontinensünk felé, annak ellenére, hogy ezen a télen rendes zonalitás pár napig, ha ki tudott alakulni - kérdés, az rendes zonalitás-e.
Ennek megfelelõen tehát jó a helyzete a mostani jégtakarónak: Link Link de sajnos ez "egytéli", vékony jég, 20-30 javuló év kellene ahhoz, hogy nyáron ne olvadjon le megint a jégsapka döntõ része.
Érdekesség a végére: 1075 hPa felett a légnyomás Grönlandon. Link (part felé: ) Link

Egyetértünk.
Elõször 2011 év végén merészeltem azt írni, hogy a maximum akkor megtörtént, majd idõnként megerõsítettem, kaptam is érte hideget-meleget.
Ráadásul a 23. ciklus utáni hosszú csend, majd a gyenge jelenlegi napciklus egy komolyabb változás elõszobája lehet.

Kettõs maximum még mindig elképzelhetõ, de egyre inkább az lehet, hogy túl vagyunk a maximumon.
Néhány hónappal ezelõtti hozzászólásomból:
"Az éves érték (átlag) 2011-ben 55.7, 2012-ben 57.7 volt. A korábbi napciklusokban (mért és rekonstruált), ha az éves értékekben a maximum idején két év közt az azt megelõzõ után megtorpanás, ellaposodás, csökkenés volt, akkor azt követõen a ciklus során az addiginál magasabb éves érték nem volt. Vagyis, jó eséllyel a mostani 24. napciklus maximumán túl vagyunk, legfeljebb havi szinten lehet még nagyobb érték, esetleg három havi átlagban kettõs max., de éves szinte könnyen lehet, hogy 60 alatt marad ez a ciklus, ami a mérések és rekonstruált ciklusok alapján 1700 óta, tehát 29 napciklusból a mostani az 5. leggyengébb lesz. Olyan, hogy az éves átlagérték maximuma egy ciklusban 60 alatti legyen, az 1810-es években levõ ciklusnál volt utoljára, a Dalton-minimumnál. Tehát az elmúlt 200 év leggyengébb napciklusa lehet a mostani (24.), amire most már elég jó esélyt látok."

Ezzel a cikkel publikálták õket: Link
Most épp ikercsúcsokkal számolnak (írtam hasonlóról õsszel), ha már az eredeti elõre nem jött be.

Megerõsítõ Nasa-diagramok: Link és Link

Nincs változás: Link , Link és Link
Utóbbin látszik, hogy a finomított prediktor a reális.

A Kara-tenger befagyott, de a Barents-tengeren idén is nagyon kevés jég van... Link Ugyan még nem fejezõdött be a jégnövekedés üteme, de látszik, hogy nem zár jól idén se. Ennek ellenére nem nagy a teljes negatív anomália, de ez megint nem rajtunk múlt, hanem a túloldalon: Link
A napfolttevékenységet is figyelem, szerintem még mindig lehetne erõsödés, persze ha tényleg nincsenek meg egyes kialakult cirkulációk (vagy mik, cikkbõl emlékszem), akkor bármi megeshet.

Neked is!
Így van, ám a mellék-maximumok már nem érték el a fõ-maximumot (a csúszóátlagokat persze módosítják, ám ezek a csúzsóátlagok számomra nem etalon-szintûek), pl. erre az elmúlt négy ciklus: Link
Nagyon gyenge és lassan fel és leépülõ napciklus esetén persze lehet több, szinte egyezõ maximum: Link
Ellenben a mostani napciklus nagyjából az átlagosnak megfelelõ ütemben épül fel és le, ám erõssége az ami gyengus.

Szép estét kivánok! A görbék, diagramok valóban beszédesek.
Több napciklus folyamán megfigyeltek kettõs napfoltszám-maximumokat, amelyek felváltva mutatták az erõsebb fõ- vagy a gyengébb mellékmaximumot. A következõ hónapok megadják a választ, hogy ezúttal lesz-e olyasmi.

Eltelt három hónap és továbbra sem látszik a napfoltszám-erõsödés, pedig a hivatalosan várt maximum is hamarosan eljön.

Íme a saját, frissített diagramom: Link
Az adatok az általánosan elfogadott SIDC adatok (Brussels International Sunspot Number).

A pillangó-diagram továbbra is árulkodó: Link

A már finomított hivatalos elõrejelzés is beállt a sorba: Link

Azaz tartom, hogy már régen meg volt a maximum.

Áh igen, észre sem vettem Helyzet továbbra is az, hogy 3-300.000 km^2 hiányzik...

"Bara- és Karents tengerek" Néha összeszavakat a kevered

Ez nem a felénk esõ jég éve, az biztos. Ismét utolsó az év kiterjedtsége a 30-35 éves idõsoron. Bara- és Karents tengerek pedig gyatrák, csökken a jég, erõs a ciklontevékenység. Link Link WACC se kõbe vésett...

A jövõt illetõen hideg lesz a T850 a térség felett, de a ciklonok egy perc nyugtot sem hagynak a jégnek. Ez pedig inkább eszi, mint növeli a kiterjedtséget.

Nem dehogy
Link Itt is pár korábbi évet lehagyunk és ezt is érdemes egymásutánban nézegetni:
Link Link Link azért siet ott a Kara-tenger. Kamcsatka felé, japán oldalon megint minden átlagos, ha nem átlag feletti.

Most már azért jobb a helyzet. A Hudson-öböl már majdnem teljesen befagyott és a Kara is "fagyogat" lassanként. Persze, még mindig nem éri el az átlagot, nem meglepõ ha azt nézzük,milyen alacsony szintrõl indult szeptemberben. (Remélem, ezúttal nem találtad úgy, hogy mellébeszélek meg adatot hamisítok...)

Link Azért meglepõen sok jég hiányzik még mindig a Kara-Barents-tengerrõl, hiába az AC és a hideg T850, a hátrány ledolgozásához eddig nagyon kevés volt.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Külföldi idõjárási események (#7119)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Külföldi idõjárási események (#711

Érdekes doktori értekezés (éghajlati szcenáriók elemzése):

Link

Köszi a pontosítást. Ez így némileg afelé mozdíthat, hogy talán mégis összehasonlítható a kettõ, de szerintem a felvetett problémát nem "oldja meg" .

A kontinensrõl lecsúszó összefüggõ jégmezõket nem számítják "sea ice"-nak, hanem a szárazföld részeként kezelik. Itt: Link vagy itt: Link is szürke szín jelöli õket a térképeken. Az ok kézenfekvõ: az adatok mûholdas méréseken (a felszín különbözõ hullámhosszakon mért fényességén) alapulnak, ahol a szárazföldi jégtakaró pont ugyanúgy jelenik meg, mint a már lecsúszott jégnyelv. Más a helyzet a jégnyelvekrõl már leszakadt jéghegyekkel. Ezeket bajosan lehetne elkülöníteni az õket körülvevõ tengeri jégtõl, így inkább hozzászámítják ahhoz. A jéghegyek elfoglalt terület viszont nem több a tenger befagyásából származó jég néhány százalékánál (esetleg nyáron lehet relatíve nagyobb).

"Mindkét esetben (Arktisz és Antarktisz) errõl van szó", DE!
Az antarktikus tengeri jéggel mégiscsak az a probléma, hogy szárazföldi eredetû (is), ugyanis a kontinensrõl gleccserként "lefolyó" jeget is a tengeri jéghez számolják, amikor lemászott a kontnens peremérõl, legalábbis én így tudom. Ez pedig viselkedésében megváltoztatja, tehát ugyanarra a klímaváltozásra mégiscsak máshogy reagálna, mint az arktikus, 100%-ban úszó jég.
Tehát: ha Thermometer okfejtésére alapozunk, akkor hiába vizsgáljuk az Antarktiszon is csak a tengeri jeget, az ugyan vékonyodhat a tenger melegedése miatt, de a szárazföldrõl kapja az utánpótlást, és ennek a vastagságát a tenger biztosan nem szabályozza. (Szemben az Északi-sarki jéggel.) Ezáltal a kontinensrõl a tengerbe érkezõ jégtömbök kezdeti vastagsága független lesz a tenger hõmérsékletétõl, ami csak a késõbbi vékonyodási(/vastagodási) ütembe szól bele. Bár elõfordulhatna, hogy a tengeri jég egyformán vékonyodik északon és délen, utóbbi esetben a szárazföldi jég vastagodása ezt akár kompenzálhatja (illetve a szárazföldi jég vastagság-változása módosítja).
A kontinens jelenléte, és annak fent tárgyalt következménye az egyik fõ oka annak, hogy ugyanarra a klímaváltozásra másként reagál(hat) a két sarkvidék tengeri jégborítása.
(Arról már nem is akarok írni, hogy esetleg a klíma sem ugyanúgy változik .)

(Bakonyvár: Szerintem Thermometer is erre a fontos különbségre akarta felhívni a figyelmet, és nem összehasonlítani a kettõt.)

"Sea ice extent"
"Tengeri jég kiterjedés"
Mindkét esetben (Arktisz és Antarktisz) errõl van szó.
A szárazföldi jégtakaróknak (a teljes tömegükhöz képest) minimális az éves ingadozása.

Nem egészen értem most mirõl van szó. Egy szárazföldi jégtakarót (Antarktisz) vetünk össze egy tengerivel (Jeges-tenger) ?
A 4 %-os növekedésrõl én úgy gondoltam, hogy a déli-sarkvidéki tengeri jég többlete, ugyanúgy az északi-sarkvidéki hiányt sem Grönland és a szigetek okozzák. Sosem vizsgáltam, de szerintem eleve kisebb délen a tengeri jég, így az ingadozásai sem akkorák, mint északon. Valójában az almát és a körtét sem érdemes hasonlítgatni, de a két sarkvidéket sem.Az egészen más környezet miatt természetes az északi nagyobb ingás, hisz egy nagy kaput kivéve zárt tenger, míg délen óceán öleli körül a tengeri jeget, de a sark felõl igen fagyos szelek fújnak állandóan (az északi sarknál nincs olyan hideg). Nem véletlen, hogy a legnagyobb hiány északon a kapunál alakul ki,ahonnan a melegebb tengervíz érkezik. Itt is fagy be leglassabban, nem Kelet-Szibéria vagy Grönland és Kanada partjainál. Nyáron, ha Eurázsiában nagy a meleg, akkor a meleg levegõ is ugyanazt a területet éri el legelõbb, a hatás összeadódik. Vagy nem ?

Az arktikus jégkiterjedtség negatív anomáliája valóban jelentõs, s ez különösen figyelemreméltó az Antarktisz gyenge pozitív eltérésének fényében.
Persze, jobban meggondolva ez nem is olyan nagyon csodálatos: egészen más fizikai környezetben van az antarktikus belföldi jégtakaró és az Arktisz úszó jege. Összehasonlításuk klimatológiai szempontból nem jogosult, legalábbis a szimpla tendenciát illetõ egybevetés nem.
Az antarktiszi jég túlnyomó részét kitevõ szárazföldi jégtakaró kiterjedtsége, vastagsága ugyanis csak a léghõmérséklettõl és a leesõ hó mennyiségétõl függ.
Ezzel gyökeres ellentétben az arktiszi örökös úszójég mennyiségét még egy tényezõ: nevezetesen az alatta elhelyezkedõ tengervíz hõmérséklete befolyásolja.
Úgy tûnik, hogy nem az arktikus tenger téli befagyásával van a gond, hanem a nyári olvadással, illetve az örök jég vastagságának csökkenésével. Ezen a ponton óhatatlanul gyanúba kerül a víz, melynek fajhõje sokkalta több, mint a levegõé -azaz, ugyanakkora hõenergiát lényegesen kisebb hõmérséklet-emelkedés mellett tud raktározni, illetve azonos hõmérséklet-növekedés esetén többszörös mennyiségû hõenergiát vesz fel.
Ha feltesszük, hogy az energiamérleg eltolódásával földünkön megnövekedett a hõmennyiség, úgy azt is feltételeznünk kell, hogy ennek túlnyomó része az óceánok vizében mintegy látensen, nagyon csekély hõmérséklet-növekedés mellett raktározódik.
Ha ez így van, valóban könnyen megnyilvánulhat az úszó jég vastagságának csökkenésében.
E szempontból nagyon jó lenne tudni, hogy vajon a jégtábla felülrõl, a levegõ oldaláról, vagy pedig alulról, a tengervíz oldaláról fogyatkozik-e inkább. Nem tudom, végeztek-e megfigyeléseket ebben az irányban.
A globális hõnövekedéssel elképzelésével jó összhangban van az arktikus jégtábla zsugorodása, de az antarktiszi jégmennyiség növekedése is. Ez utóbbi esetben az enyhébb, nedvesebb levegõ advekciójának megnövekedésével az évi hómennyiség nõ, ugyanakkor itt hiányzik az alulról melegítõ ágens.
A jelenség egyben azt is mutatja, hogy az Antarktisz esetében még mûködnek a kompenzáló klímamechanizmusok.
A megnövekedõ hómennyiség az arktikus jégtábla vastagságát is növelné, de az alsó olvasztó hatás ennek érvényre jutását könnyen meghiúsíthatja.
Az arktikus tengeren más kompenzáló mechanizmus lehetséges: ennek jégolvadás miatti kiédesedése elvileg lassítja a hemiszférikus hõtranszport tengeráramlatokat, így kevesebb meleg tengervíz áramlik alacsonyabb szélességekrõl a jégtábla alá.
Hogy ez a mechanizmus a valóságban mûködik-e, kérdéses.

Ráadásul úgy, hogy az Arktiszon -24%-os az anomália, az Antarktiszon pedig +4%.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#3628

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#36287)