Bioszféra

Link

A kotlóstyúkok hõsiességérõl nekem is van egy történetem. A csirkekeltetés olyan 20 éve a 80 körüli nagyanyómnak, 60 körüli anyukámnak volt a játéka, a kiscsirkék pedig az unokahúgomnak (szerencsére, a barbie játékok helyett). A pulink épp, hogy nem kölyök, alig másfél éves volt. Minden jószággal, a csirkékkel is játszani akart. A kotlós, ha a puli elérte a csirkéktõl kb. három m-es távolságot, vertyogva nekirepült, nyolc körömmel plusz egy csõrrel esett a kutyának. Az érezte, hogy a kotlós életre-halálra harcol, utána a kotlós körül három m sugarú körben körözött és ugatta a kotlóst. Soha többet nem mert kotlósokat jobban megközelíteni, csak hõsiesen megugatta a kellõen biztonságos távolságról õket. Sokat nevettünk akkoriban a bátor pulikon.

Hát menni sosem árt azért, de ennyi csapadékból ennyi steppicola az kisebbfajta csoda. Jó a hely, gyémántfokozatú .

Köszi
Nem lehet, hogy a Te képed esetében az a barna egy belógó falevél, amit épp letaposott?
Egyik barátom nevelgetett 3 sünt, akik árokba borultak (nem tudták anyjukat követni), felnõtt korukban visszatérhettek a természetbe. Õt kellene megkérdezni, hogy is volt nekik a lábuk Bár a kesztyûs megoldás sem hihetetlen.

Hû, ez nem semmi, és ezt a lakhelyed körül gyûjtötted? Én a szárazság miatt ki sem néztem mostanság, lehet kellett volna...?

Rudolfking kedves képet mutattál az éjjeli látogatóról GRAT Elég nyugodtak a sünik általában, jól tûrik a fotózást. Évekkel ezelõtt mutattam sorozatot melyen a süni fényes nappal nyugodtan tûrte hogy közvetlen közelrõl makrózzam orrát és szemét is A nemrég csatolt képsor Link fotoalanya már nem volt ilyen békes, a "Süni néz" fotó elkattintása után támadóan az objektív felé kapott fejével majd azonnal elment, lehetséges hogy az éjszakai vakuzás idegesítette fel.
Viszont csatolt fotód érdekes egybevetésre ad alkalmat. Képeden a lába szembõl nézve végig szõrösnek tûnik, de oldalról nézve "karmos kesztyûre" emlékeztet mely "csuklóig ér" és kutya mancsára hasonlít szõrzetével, kiálló karmaival és "párnázott" talpával, ám fölötte már csupasz a lába.
Bemutatására engedelmeddel közös montázsba foglaltam fotód és a korábbi képem kivágatát a süni lábáról:

JoeJack érdekes és ritkán látott történet, de nem lep meg a békésnek ismert madarak "ragadozása". A varjú dögevõ és gyakran fészekrabló tehát "húsevõ-ragadozó" is lehet A tyúkokat illetõen, kölökkori emlékem vidéki nyaralásokból hogy a tanyán nemcsak a héjára hanem a varjakra is figyelni kellett mert arrafelé rákaptak a varjak hogy következetesen rácsaptak a kiscsibékre és elragadták a kotlóstól eltávolodott pelyheseket. Ha a kotlós idejében észrevette, bátran elkergette a varjat (a totyogó esetlen kotlósok igen bátrak is tudnak lenni csibéik védelmében, láttam egyet mely egy héjával szállt szembe rikácsolva-csapkodva addig míg a rohamlépésben odafutó kakas véget nem vetett a "csatának", ketten már sikeresen elzavarták a ragadozót)
A tyúkok "csuszkahús" evési szándéka nem meglepõ, hiszen láttam hogy (akkoriban) vidéki szokás szerint a levágott/kizsigerelt baromfi emberi táplálkozásra alkalmatlan belsõségeit közébük hajították és a tyúkok versengve felkapkodják megeszik. Ekkor olyat is láttam hogy egy félig lenyelt, csõrébõl kilógó nagyobb béldarabbal rohangászott egy jérce társa elõl mert az rátámadt és el akarta venni tõle. Bár a tyúkok élelmezésében fõként a búza és kukorica (néhol a hal-liszt) képzete kapcsolódik össze ismereteinkben, szemlátomást a tyúkok is kedvelik a húst amennyiben hozzájuthatnak

Ma egészen elképesztõ jelenetet láttam. Egy szarkapár verebet fogott!!! Jöttem hazafelé, egyszer csak nagy csatargás, csivitelés az MVH fügefájánál, hát látom az egyik szarka verebet üldöz. Gondolom sérült lehetett a veréb, vagy épp kirepülõ, "félszállós" fiatal, mindenesetre magától repült oda, mögötte a két szarka, aztán a földrõl újból már nem tudott felszállni a kismadár. Úgy vitte a szarka, mintha legalább sólyom lenne. Aztán jól összeverekedtek rajta. Annyira döbbenten figyeltem a dolgot, hogy mire lecseréltem az objektívemet, véget ért a "móka". Sosem láttam még szarkát ilyesmire "vetemedni".

Bár egyszer nagyanyámnál a tyúkok akartak csuszkahúst zabálni, de nem jött össze nekik.

Újabb "sas" került lencsevégre, sajnos a fényviszonyok miatt sok nem látszik belõle, csak az, hogy veszett nagy volt Link Link

Éjjel gyakori látogatóval találkoztunk, egy sünnel. Amikor észrevett, megállt, én meg próbáltam távolról lefotózni vakuval. 2 méterre már nem ment el az AF segédfény, homályos lett a kép. Közelebb lopóztam és úgy fotóztam. A süni abszolút nem érezte zavartatva magát. Addig-addig lopóztam, amíg a végén már a makro mód érte el a korlátait Hihetetlen egy süni volt, fotóztatta magát
Link
Ahogy továbbálltunk, fogta magát, és visszaballagott a fûbe. Remélem azért nagyon nem vakítottam el

Thermometer, történeted megható és felötlött bennem még Pestrõl a gyerekek "pintyházaspárjának" halála. A hím váratlanul gubbasztani kezdett, párja mellé simulva halkan csiporászott neki, már ez is megható látvány volt. A gubbasztó hím hirtelen lefordult az ülõfáról és a hátán fekve maradt a kalitka alján. Ekkor következett egy szinte emberi jelenet. A nõstény leröppent mellé és körötte ugrálva fejével lökdöste párja tetemét mint aki "ébresztgeti" vagy talpra akarja fordítani. Közel egy órán át kísérletezett "újraélesztésével". A drámai "fordulat ezután következett: az emberi beleérzéssel "párját sirató" nõstény visszarepült az ülõfára, a máskor életvidám folyton röpködõ madárka gubbasztani kezdett majd õ is lefordult holtan. Sose voltak betegek, többször is raktak tojást, általában vidám és kedves lények voltak, esténként gyakran az ülõfán összesimulva vagy a fészkükben halkan csiporásztak egymásnak (a nõstény a fészekben a hím a fészek peremén ülve) öröm volt nézni kölcsönös ragaszkodásukat. Emberi beleérzéssel szemlátomást "szerették egymást" ezért hajlamos vagyok feltételezni hogy a nõstény "utána pusztult párjának" bánatában. Ezért én elhiszem történeted "antropomorfizmusból" fakadó megítélését hiszen oly keveset tudunk az állatok "lelkivilágáról" hasonlóan ahhoz ahogy sok ember valódi lelkivilágát sem ismerjük igazán csupán a felénk mutatott "vasárnapi arcukat", csak tetteikbõl/megnyilvánulásaikból itélhetünk jól vagy rosszul és akkor is tévedhetünk nemegyszer...

Floo, Szilvi a válasz egyszerû: meg kell kóstolni A gombák általában "gombaízûek" mégis az egyik finom majdnem csirkehússzerû a másik kesernyés - nekem (gyerekkori mérgezésem miatt) ellenszenves a gomba (max. õzláb, "pincecsiperke", "zsákos" laska jöhet szóba nálam) de úgy érzem egy közös minden gombában - termõközege és tápanyag-feldolgozásának sajátosságai miatt mindegyiken érzek egy kis "nedves dohszagot" és a tápláléknál az illat is fontos szerintem legalábbis Persze egy gombapaprikás vagy rántott gomba adalékainak íz- és illatanyaga elfedheti a "gombaszagot" de én aki ritkán eszem gombát mindig megérzem és felötlik a gyerekkoromban nyersen megevett mérgezõ gomba (ehetõ "csirkegombának" néztem valami hasonló külsejû mérgezõt) illata. Hiszitek vagy sem, az íze semmivel össze nem hasonlítható de nagyon finom volt nyersen is ám két órával késõbb mintha kést forgattak volna a gyomromban, iszonyú fájdalmat és görcsöket éreztem majd eszméletemet vesztettem. Orvos többórányi járásra volt úttalan utakon (tanyán nyaraltam) mozdítani sem mertek, mivel minden kijött belõlem csak reménykedtek hátha rendbejövök, így épp hogy csak túléltem a gombamérgezést de azóta sem kedvelem igazán a gombát bár megeszem ha elém tálalják.

Nem akartam fotózni halott élõlényt csak megemlítem mert megfigyelésre ad "okot". A kertkapu elõtt találtam egy színpompás de halott kis (farok nélkül cca. 6 cm) gyíkocskát. A hátán fekszik, farkát elveszítette, más külsérelmi nyom nem látszik rajta. Ellepték a közepes méretû feketehangyák, de érdekes módon csak alatta nyüzsögnek aminek nem tudom az okát, talán "árnyékban" akarnak "dolgozni" vagy a hátrészén egy esetleges sérülés miatt (nem fordítottam meg nem látom) könnyebben tudták megbontani. Csak feltételezem hogy a hátán érhette súlyos sérülés mert a gyíkok nem pusztulnak bele farkuk elvesztésébe hiszen egyik menekülési trükkjük a farok "hátrahagyása" amit késõbb újranövesztenek. Egyszóval figyelem a "lebontás" fázisait, a hangyák már két napja "dolgoznak" rajta de ránézésre nem látszik még komoly eredmény ahhoz képest hogy egy meztelen csigát korábban órák alatt "elpucoltak", egy elhullott egeret két nap alatt eltûntettek, csak a csontjai maradtak. Azt figyelem a kis gyíkocska "eltakarítása" mennyi idõt vesz igénybe nekik, fázisait ("idõgyorsító" animációs szándékkal) is fotózom bár nem adom közre hiszen a Bioszféra az életrõl "szól" és nem az enyészetrõl Reggel elbringáztam a kisboltba, sajnos megint láttam több halott rigót melyeket autók csaptak el. Majd harminc évet autóztam, tudom, az ember észre sem veszi ha kistestû madarat elüt csak kocsimosáskor vagy ha a szélvédõnek csapódnak. Mióta végleg kiszálltam az autóból feltûnnek az agyongázolt siklók, sünik, madarak és egyéb védett/hasznos élõlények tetemei. Közlekedni kell és szükséges akár a "Navigare necesse est" mondás jegyében, életünk egyszerûen megbénülna nélküle, de mégis - HA a súlyosabb gazdasági és társadalmi gondok enyhülnek, nem ártana az élõvilág védelmére is odafigyelni gondosabb útvezetéssel hiszen természeti környezetben az élõlények nem vesznek tudomást a mesterséges akadályokról mint pld. a vonulási útjukon/mozgáskörzetükben idõnként átszáguldó autók. Sajnos vannak sokkal fontosabb megoldásra váró súlyos emberi problémák de ha elfeledkezünk arról hogy NEM a Természet urai csak "állampolgárai" vagyunk, súlyos károkat szenvedhetünk melyeket idejében megelõzni könnyebb és olcsóbb hiszen rombolni könnyebb mint építeni. Tágabb hasonlattal, a Természet is csakolyan mint a házunk tája, ha nem tartjuk rendben és nem figyelünk oda amire kell, egyensúlya megbomlik, idõvel összeomlik és elpusztulunk romjai alatt...
Jó napot jó kedvet Mindenkinek

Jól van na, nem kell piszkálni.

Az íze milyen, ha le tudod írni?

Azé le ne harapd a fejem.

Ha Te leírod a hal ízét úgy, hogy én abból tudjam, milyen is a ponty én is leírom a kucsmagombáét!
Mi a lótúrót lehet írni egy gomba ízérõl?
Kucsmagombaíze van, nem édes, nem savanyú, nem keserû, gombaízû.

Pl. sokan kérdik, mivel sokak által ismeretlen a káki, hogy mihez hasonlít az íze?!
Semmihez, a kákihoz.
Csak az embereknek kell valami fogódzó, valami amihez lehet kötni, ha azt mondanám a barackhoz, akkor megnyugodnának, hogy na akkor jó lehet, közben meg semmi köze a barackhoz.
De mivel barackjuk van otthon, úgyhogy ha ahhoz hasonlít, akkor nem is akarnak már ilyet ültetni.
A kivit például mindenki a szõlõ mintájára metszi, mert hasonlít rá, ugyanúgy kúszónövény, közben meg ha úgy metszik mint a szõlõt, akkor egy db gyümölcs nem lesz rajta.
Meg kell figyelni, hogy az a valami hogyan viselkedik, mit akar csinálni, és külön kell kezelni a többitõl.
Szerintem tökmindegy milyen íze van a kucsmának, ha kimész az erdõbe (szedres, dzsindzsás helyen, ahol kecskefûz és cseresznyefa van a közvetlen közelben, ligetes bozótosban lehet találni, nálunk a szõlõhegy elhagyatott részein van sok), és szednél egy vacsiravalót, így is úgyis megsütöd.

Nagyon guszta! Úgy érzem kell egy próbát tennem ezzel a gombával.
Még annyit, hogy az íze milyen, ha le tudod írni?

2008. április 1-én ez volt a vacsim: kucsmagombás rántotta Link
Nagyon finom!

Ó, kérem, ez már igen, szép fogás! Bevallom, még sosem ettem ilyen gombát. Milyen típusú gomba? Levesnek, pörköltnek vagy mire az igazi, vagy csak ínyencség?
Bocsi ha butát kérdezek.

Nõnek a kucsmák, néhány kép: Link

Ma reggel Gyõrben, a Mosoni-Duna partján közvetlen a várfal tövében megható állat-jelenetnek voltam tanúja. Egy vadkacsa gácsér hûségesen õrizte elpusztult párját. Dolgom volt a városban, nagyjából egy óra múlva tértem vissza a mondott helyen parkoló autómhoz. A kacsa pontosan ugyanott álldogált, ahol hagytam. Bár antropomorfizmus az ilyesmi, mégis arra gondoltam: talán arra vár, hogy az a másik egyszercsak mégis felkel?

A minap a kerti asztalon levõ ruhaszövet terítõ alsó felén roppant érdekes képzõdményt találtam. Barna vattacsomóhoz volt hasonlatos, csak kissé ritkább szerkezetû. Jobban megnézve rájöttem, hogy a terítõ elemi szálaiból "készült", s szinte oda volt tapadva annak felszínéhez. A csomó belsejében kb. cseresznyemagnyi, de annál laposabb, sárgásfehér, ikrás szerkezetû golyócska volt. Nyilván valamilyen rovar vagy pók mûve, mely védõburkot készít petéi számára. Tudja valaki, mi ez a rovar?

Ritkábban jövök mostanság, de mindenkor szép képeket látok tõletek GRAT
Amiért jöttem, az egy érdekes, rigótól hallott szinte hihetetlen reakció amit az imént tapasztaltam, gondoltam megírom. Komolyzenei darabokat, ének és nagyzenekari szerzeményeket hallgattam vegyesen. Éppen Solveig dala zengett amikor a nyitott ablak elõtti fára röppent egy rigó és az énekesnõ magasabb hangjainál közbefütyült saját trilláival de olyan hangerõvel hogy úgy tûnt, igyekszik túlharsogni azt. Amikor véget ért a dallam, a rigó is elhallgatott. Viselkedése annyira a rigóknál megszokott rivalizálásnak tûnt hogy kísérletképp újra lejátszottam a darabot, a rigó újra és újra megszólalt az énekesnõ magasabb frekvenciájú hangjainál ugyanazokon a helyeken, szinte "túlcifrázva" azt hangerejével és fordulataival. "Ellenkísérletként" leálltam a zenével, ekkor a rigó is elhallgatott, majd kis várakozás után elrepült egy távolabbi fára és ott trillázott újra. Lehet hogy tévedek, de szinte biztosra veszem hogy az énekesnõ magasabb hangjai késztették a rigót "válaszra". Laikusként úgy vélem, ez esetleg olyan hatás lehetett a rigónál, ahogy egy "éneklõ kutya" vonítani kezd bizonyos hangszerek magasabb hangjai hallatán. Persze lehet hogy csak véletlen egybeesés de gyanúsan ismétlõdött a dal többszöri lejátszásával
A rigót füttyre késztetõ dallam: Link E. Grieg: Peer Gynt - Solveig song elõadó Marita Kvarving Sølberg
Jó napot jó kedvet Mindenkinek

London-Greenwich obszervatórium körüli park tele volt szelídebbnél szelídebb mókusokkal.
Link Link Link Link Link

Még 2 madár Londonból: Link Link
(Elõbbi kép a St. James's parkban, utóbbi Richmondban, a Temze partján készült.)

Sziasztok.
Egeres témában köszönöm a hozzászólásaitokat.
Ma reggel már az ötödiket vittem le. Csapda újra kint van.

Néhány kép a kertbõl: Link

Az egérrel nagyon vigyázz! Az elején még humorosnak tûnik, de ha elszaporodik, valóságos istencsapása lesz belõle, hidd el -én már egyszer átéltem. Az egér mindent összerág, összerondít, és szörnyû szaga van. Roppant nehéz védekezni ellene, kommenzalistaként abszolút rejtõzködõ életmódot folytat, és iszonyú szapora. Képességei figyelemre méltóak: akrobatikus ügyességgel mászik, és kevés olyan anyag van, amit nem visz el a foga (pl. a rézdrótot is szétrágják)
Velem elõfordult, hogy 5 példányt is találtam a fogóban: papa, mama és három kisegér. De az is megtörtént, hogy kimászott az egér a csapdából, a befelé hajló hegyes drótok ellenére -csak elõbb elfogyasztotta a csalit. Kannibálok is -egy alkalommal egyik társukat félig megették, mielõtt kiengedtem volna õket a drótkalitkából. Ha beveszik magukat a házba, nagy valószínûséggel nem segít se csapda, se méreg, se ragasztó. Nálunk egyedül a macska vált be.

Egér egér ki a házból .... Nézz szét a lakásban is, a szellõzõ résein is ügyesen közlekednek. Ha beveszi magát a ruhák közzé nagy lyukat tud rágni a szövetekbe.

Vidd õket messzebbre, parkos kb.lakatlan helyre. Mi az hogy levittem... Gyorsabban felszaladnak a rücskös falon, mint a lift.

A kamrában másfél éve 16-ot fogtam: 2 kifejlett, a többi kölök, úgyhogy van még remény!

Sziasztok.
Valósággal megszállták az erkélyemet. Más elemózsia nincs kint, így tutira mennek a csalira.
Még délután 2-kor is volt egy kapásom. De az elõbb is láttam még egyet.
Szóval hármat már levittem, de még mennyi lehet.? Ez itt a kérdés.

Látom mûkszik a csapda! Sok sikert,és életmentõ "evakuálást"! Erezd el (dobozolva) esetleg egy lakatlan Tisza parti területen, hogy másoknak se legyen gondja velük.

Akár 6-8 is lehet még a fészekben, ami persze lehet nem a te erkélyeden van. További sikeres vadászatot. (A csokira is mennek...)

Sziasztok.
Ahogy sejtettem reggelre ismét "kapásom" lett. Link Link Kimentem az erkélyre és láttam szaladni egy másikat is. Egyre inkább az a gyanúm, hogy ezek már itt születtek.

Link
Ígért kép

Tudtommal mulcson nem terem más. (Valami fatális véletlen folytán esetleg elképzelhetõ.)
Ha nem mulcson találtam volna akkor azt mondanám, hogy M. vulgaris. Szerintem a hétfõi szél megfújta rendesen, azért ilyen rendhagyó a kinézete. Az idén már linkeltek be "a" gombászfórumon hasonló kinézetûeket.

Hello.
Ma újabb ürülékeket találtam. Elõször kiraktam egy pici elemózsiát, ami természetesn el is tûnt 1 óra múlva. Most már kint van az élvefogó csapda is. Kiváncsi vagyok reggelre mennyien lesznek benne. Ezek szerint egy állapotos nõstényt sikerült behozni valamikor az õsz folyamán.

És õ a hegyes lenne?

Azért nézzél szét, hagyd még kinn a csapdát. Ahol egy van ott lehet több is , gyorsan szaporodik a nõstény hím nélkül is (no persze egyszer kell hím is . Nálam a bolti csapdából az okos egerek simán kimásztak.

Idén is visszatért az a gólyapár akik tavaly költöztek Szekszárdra, a déli városrész családi házas övezetébe. Kíváncsian várom, hogy lesz-e idén kis gólya (tavaly nem volt) Képeket hozok este fele.

Hello.
Tegnap sikerült elkapni az egeret. 3 óra elteltével már "kapás" is volt. A sajtnak nem tudott ellenállni.
Utána levittem elengendi. A közelben van egy hatalmas füves rész és ott. Valószínûleg krumpliszsákokkal együtt hoztuk be a kertünkbõl a panelba. Ma takarítás volt az erkélyen és rengeteg ürülék volt mindenütt. Ez miatt nem is mertem kiengedni a macskákat és a kutyát az erkélyre. A cicák szeretnek hemperegni. Tavaly késõ õsz óta lakott nálunk az egérke.

Köszönöm!

Mai sétám eredménye a Mezõkövesd utcában lévõ iskola udvarán: Link
Innen Link az összes kép. Érdemes a mulcson nézelõdni...

Én is drótkalitkával fogtam egeret, mikor elszaporodott nálunk a házban. Aztán kivittem az utca végére, és szabadon engedtem õket. Hogy mennyi talált vissza közülük, fogalmam sincs. Ha csak egy egered van, jó ötlet a csapda, elõbb-utóbb belemegy és kész. De ha sok az egér, az ilyen módszerek nem segítenek, keserû tapasztalat tanított meg rá. Ha csak néhány példány is megmarad (s ez biztos!), rövid idõn belül újra ott leszel, ahol a part szakad. Egy biztos megoldás van: a macska. Ez még akkor is hatásos, ha nem hajlandó egerészni -a rágcsálók megérzik a jelenlétét, és "evakuálást" hajtanak végre.

A népnyelv sokszor a legkülönfélébb élõlényekre használja ugyanazt az elnevezést, ami sokszor követhetetlenné teszi, mirõl is van szó valójában. Klasszikus példa a kulcsvirág, amely tucatnyi növényt takar.

Valamilyen zsákhordó lepke szerintem.

Milyen lepkének is tetszett meg a mérõke? Link Link

Köszi az infót. Tényleg, a hajdúbagosi populációról hallottam, a battonyairól még nem. Üdv

De vajh" akkor miért lehetett az alant idézett szövegben zalai megnevezés említve?