Bioszféra

Köszi!

Egy újabb érv a tévék és az ún. ismeretterjesztõ csatornák ellen. Csalás a Bear Grylls...
Link

Link
Ez hol készült pontosan? Mind csodaszép, csak ezt a sziklafal miatt kérdem.

Nyestek esznek össze minden gyümölcsöt, ami ilyet produkál. Szeder, vagy hasonló lehet az ok.

Üdv!

18+ Akinek gyenge a gyomra az ne nézze meg.

Ezt ma fotóztam: Link

Melyik állat, és mit evett, hogy piros színû lett a végtermék? Még sosem láttam ilyet.

Néhány õszi tájkép:
Link Link Link
Link Link

Aha. Büdös lesz.

Akkor nyissz-nyassz neki?

Nyugati levéllábú poloska, fenyõt károsító behurcolt faj... :-(

Szép estét kivánok! Szerintem az lehet. Udvarunkon az egészen zöld szinû poloska (a barnásat gyakrabban látjuk, gyerekkorunkban még úgy tudtuk, hogy õ a "büdösbogár") is jön-megy, röpdös, hol a vállamra, hol pedig a karomra, majd tovarepül. Egyiküket-másikukat nagyon sajnálom, ha landolás közben a hátával ér földet. Kétségbeesetten sietek a "baleset" helyszinére, ahol rögvest a hátára forditom, majd kisvártatva tovarepül. És megnyugszom...

Kalóz "függönymániáját" azzal próbálom magyarázni hogy libeg a függöny. A rolettás (ezért mozdulatlan) szúnyoghálókkal sem volt kibékülve az elsõ kiabálásig. Az emeleti ablakokon már békén hagyja (gondolom látja a mélységet) de az erkélyajtón lévõt többször megtépte mert makacsul ki akart menni az erkélyre, ezt ma is figyelnem kell. Micó azonnal felfogta hogy nem szabad ezért leheveredett elõtte napozni. No eldugulok a macskatémával ez nem macskafórum, inkább hozok pár jobb képet
Említettem, most is jelzem, mintha hétpettyes katica és böde rajzás lenne pár napja. Ma délelõtt is több katicát (egy se volt harlekin) láttam a kertben, ebben a pillanatban a laptopon landolt elõttem egy szép böde (szellõztetés közben jöhetett be)

Mezei poloska (ha jól tudom...):Link

Újra csak Jókait tudom idézni - "Ha a macska megeszi a cselédlány vacsoráját azért nem a macska a hibás". Jól ismerem a semmirekellõ bitang gazember szokásait ezért elsõsorban magamra káromkodok nem õt okolom legfeljebb jót kiabálok vele hogy érezze, baj van és pontosan tudja hogy bajt kevert mert ha lemegyek már a bejárati ajtó elõtt ólálkodik (azonnal látni hogy rossz fát tett a tûzre)
Kaparófa: mint említettem, Pesten a készen vett bolti "teraszos" remekmûvet le sem reflektálták hiába volt a "párducmintás" (kellemes tapintású és meleg) plüssborítás és két dobozos bélelt búvóhely, gondosan feltekert vastag kötél körömkoptatásra. Ezért én is egy derékig érõ araszos átmérõjû fatuskót kerítettem és széles talplemezt szereltem rá hogy ne dõljön fel. A macskák "elsõre" felfogták mi ez és mire való, azt csak gondolom hogy a fa természetes illata is vonzotta õket
Ami a "légtornát" illeti, mindenkori macskáim (így Kalóz is) szerettek könyvespolcaim-szekrényeim tetején ugrálni, ugrásukat jól felmérik ezért soha nem okoztak kárt (nem számítva a letaszított könyveket). Kalóz a "függönytilalmat" veszi ismételten semmibe pimaszul és "pákosztos" amiben a éhség nem, csak a mohóság hajthatja. A kis csibész mentségére legyen, sok ember sem annyit eszik amennyi ELÉG hanem amennyit a szeme kíván de a macska végsõ soron "vadállat" mely "természetbõl hozott" ezredéves ösztönével tölti meg gyomrát azzal ami ehetõ. Ezzel szemben az ember (elvileg) tudatos lény aki tudja hogy "holnap is van nap". Embertõl joggal elvárható (lenne) az "emberi" önfegyelem, ami pld. szorult helyzetbe került katonáknál/hajósoknál víz és élelem "dekára-kortyra beosztásban" nyilvánul meg ha bizonytalan az utánpótlás. Egy ösztönlény többnyire képtelen ilyesmire (bár akad sok példa állati "tartalékolásra" is, nem tagolom szét velük a fórumot)

Mit szedsz? Itt szépen, hetek alatt alakultak ki a színek :-)

Nálunk az urammal mi csináltuk a karmolót, egy sima 15x15 gerenda alja van betekerve vastag kötéllel, a gerenda magasabb részein ugrálós polcok neki (erdei tornapálya...). Amikor meghoztuk, megmutattuk, hogy hol kell karmozni, ha odament, rátettük a kezeit, s ha kipróbálta, megdicsértük. Ennyi volt. Van egy maradék szõnyegcsík felcsavarozva a falra még, ahol kaparhat ha akar, néha ott is szokott, de arra inkább felmászni szeret és állni rajta :-)) Nagyon muris tud lenni. :-))))
A kenyeret amúgy szereti, ha mi eszünk, kér 1-1 falatkát, de nem rág bele, ha elölhagyjuk. Ami veszélyes, az a rántott gomba, na azt megeszi, ha nem figyel rá az ember, de errõl az a véleményem, hogy nem kell kinnfelejteni ilyesmit, s akkor nincs gond belõle. Egy idõben a zöldpaprikákat rágta meg, vagy a hegyüket, vagy a szárukat... :-)))
Ha valami olyat akar csinálni, amit nem kéne, s rászólunk, tökéletesen érti, még vissza is dumál... 3-4 rászólás után abbahagyja a dumát és csak eloldalog szomorúan, hogy nem hagyjuk kibontakozni...

Télember

Elképesztõ színek kezdenek lenni a fákon, pillanatok alatt lett sárga, lila, piros, rózsaszín a fák lombja.

Noli a szemtelen Kalóz nem buta mert könnyen tanul és engelmesnek mutatkozik HA látókörzetemben van. DE a "hátam mögött" egyszerûen semmibe veszi a tiltásokat. Életem összes macskájával nem volt ennyi problémám mint vele. Kalóz szemtelensége néha már-már imponál és lehet hogy pontosan érzi belsõ derûmet azért meri felrúgni a "háziszabályokat"...
A kaparófát illetõen nincsenek jó tapasztalataim. Még Pesten szép ("kétemeletes", teraszos-búvóhelyes plüssborítású zsinóros karomkoptatóval) kaparófát kaptak a macskák, kidobott pénz volt. Egyszerûen semmibe vették, el is ajándékoztam. Kellett valami karomkoptatásra, hát egy méteres fatuskóra szereltem talpat. Érdekes hogy folyamatosan használták körömkoptatásra attól kezdve ahogy ujjbeggyel kinyomott karmos mancsukat egyszer végighúztam rajta, rögtön felfogták és használták. Kalóz annyira önálló "egyéniség" hogy nem fog rajta óhaj-sóhaj-tanítás-tiltás, azt teszi amihez éppen kedve jön. Pontosan tudja a kópé hogy mikor tesz rosszat mert közben rámsandít (de sokszor láttam hasonlót fiaimnál) majd elhúz a szekrény alá ha rákiáltok pedig még nem döngettem el egyszer sem. Szabályosan "rosszalkodik", gondol egyet gyors iramodással "felszalad" a függönyön tetejéig. Napozik az ablakban, nyújtózkodik-egyensúlyt veszt, megkapaszkodik, a függöny látja kárát pedig nem pottyanna nagyot. TUDJA jól hogy az asztal TILOS terület, ha ott vagyok meg sem próbálja. Tegnap délután gyanútlanul kalapáltam itt fent a laptopon, azalatt lent kibontotta a csomagolt kenyeret és belerágcsált jó pár helyen. Éhes nem lehetett, kap enni annyit amennyi kell. Talán a füstölt kolbász szagát érezte a csomagoláson de hogy miért rágott a kenyérbe... Lehet hogy Tomi súgta neki "meghálálja" valahogy, mert ilyen esetekben az õ ebédje bõvül kicsit Már úgy vagyok Kalóz csínytevéseivel mint a gyerekekkel. Ha "gyanús a csend" vagy nincs a közelemben, keresni kezdem hol van és miben mesterkedik éppen. Állandóan rajtam lóg, számítógépnél ülve a hátam mögé furakodik (pontosan tudja hogy az ölemben zavar a gépelésben õ se tud pihenni) vagy a helyén alszik. Ha tartósan eltûnik közelembõl, az feltûnõ és eddig még sose volt alaptalan gyanakvásom

Az enyém szó szerint a nyakamba ugrik...
No igen, és a benn tartott macska nem madarászik, ami azért egy természetszeretõ embernek fontos kell legyen.

Gondolataiddal, -mint általában- most is csak egyetérteni tudok.

Úgy vélem a mértékadó vélemények megfogalmazásában az egyéni beállítottság (pld. minden iránt fogékony/hajlékony, befolyásolható de lényegileg mégsem változó tehát "irányíthatatlanul autonóm" lelkialkat) és mûveltség (mely megmutatkozik az érvek/ellenérvek ömlengõ finomkodástól kezdve a sekélyesre koptatott-betanult sémák/közhelyek ismételgetéséig terjedõ "kinyilatkoztatásában" avagy lakonikusan érthetõ pontos megfogalmazásában nem legyõzésre inkább meggyõzésre törekedve) továbbá az élettapasztalat dönt.
Télember érezhetõ hogy magasan kvalifikált vezetõ orvos létedre az esztétikum mellett mintegy "foglalkozási ártalomként" azonnal meglátod az egészségügyi problémákat is. Taki véleményalkotása bizonyára más irányból alakult ki de hasonló eredményre jutott. Alapvetõen úgy vélem aki humánus az szereti az állatokat, ezzel magát a Természetet de igyekszik a maga helyén kezelni a dolgokat."Mindent a maga helyén és idejében" elv betartása nem mindenkinek sikerül mert jelentõsen befolyásolhatják divatnak nevezhetõ "aktuális áramlatok" (jellemzõ eredménye az utcán kóborló kihajított kutyák hada) túlhangsúlyozott egyéni érdeklõdés avagy valamely természeti egzotikum iránt érzett "kutatói" elkötelezettség. Úgy vélem, elsõsorban a célszerûség a fontos, ezt csak követheti a kellemetlen "mellékhatásokkal" ésszerû kompromisszumot kötõ esztétikum. (Szélsõ pontjai ennek a nyomkeresõ kutyák vagy a hajózás hõskorában patkányfogásra alkalmazott "hajómacskák" illetve a kedvtelésbõl tartott állatok széles skálája). Látható, a fentiek szerint változik a fórumozók véleménye a hasznosság/kellemetlenség megítélésében de összességében minden megnyilatkozót összeköt a fórum jellege a Bioszféra, a Természet, az élõvilág szeretete. Természetesen bosszantó anyagcsere "végtermékbe" lépni a kertben ha nincs is macskám/kutyám. DE: ugyanilyen kellemetlen ha közúton kerülgetek állati ürüléket vagy szórakozóhelyek tág körzetében kivetett emberi gyomortartalmat. Az emberek többsége fõleg a célszerûség okán "célfeladatra" vesz magához egy állatot, mely aztán hasznos feladata mellett, megfelelõen gondozva szépségével és ragaszkodásával hálálja meg. Egyfajta célfeladat lehet az is ha valaki szépségéért tart állatot - hangsúlyozva hogy másnak ne okozzon vele kellemetlenséget. Ez már túllép az állattartáson, része a emberi közösség életének - Télember foglalkozásának jelmondatával "Nil nocere" (használni de nem ártani). Én is bosszankodom ha Tomi kutya elhullajtott szemetébe lépek kertemben. Amit meglátok, rögtön lapátra szedem és komposztgödörbe kerül. Mások kutyasétáltatással oldják meg hogy tiszta maradjon kertjük. Ki tudja miért a közúton "minden elfér", ismeretlenek "gondoskodnak" az emberi- és állati anyagcseretermék szaporításáról (újra gyakoribb lett a lovaskocsi, divat lett a lovaglás is, de sem kocsihajtót sem "úrlovast" nem láttam még aki felszedte amit lova elhullajtott). Állatot elsõsorban hasznosságáért (gazdasági- sportcélokra vagy "csak" esztétikum miatt hiszen egy szép külsejû megfelelõen gondozott állat már-már mûvészi alkotás, egyfajta "élõszobor") kell tartani. Az egyén szabadsága ha nem hasznosságért hanem csupán kedvtelésbõl tart állatot (bár a skorpió- kígyó- krokodiltartás érdekes kedvtelés) de fokozott felelõsségérzettel tegye aki a teszi, szûkebb és tágabb környezete kímélésével. Egyéni véleményem hogy a városi állattartás közelebb viszi az embert (fõleg a gyerekeket) a természethez. Szerintem az "elkötelezett" (õszinte és nem pillanatnyi divathóbortot követõ) állattartók zöme egyúttal humánus is, hajlamosabb az empátiára és az elesettek megsegítésére. Továbbá úgy vélem, aki "elzárkózik" az állatoktól a Természettõl is elidegenedik és örökös harcban áll vele hol ezért-hol azért, ürügyet bármire lehet találni. Márpedig a Természettel nem jó harcot kezdeni mert erõsebb nálunk, de ha belepusztul mi is vele pusztulunk. Én az állatartók pártján állok DE: mindenkinek tudatában kell(ene) lennie hogy fokozott felelõsséggel jár. Sokak szemében bizonyára méltatlan dolog lesz egy szinten emlegetni gyermeknevelést és állattartást, mégis hozok egy sarkított példát: épeszû ember átláthatja hogy csak az vállaljon gyereket aki képes gondoskodni gyermeke megfelelõ testi és szellemi fejlõdésérõl ameddig az rászorul. Az állattartás és a gyereknevelés szerintem egy dologban közös: mindkét esetben szükséges a MEGFELELÕ GONDOSKODÁS amit sok felelõtlen ember nem lát át, ezzel bajt, problémát, kellemetlenséget és szenvedést elõidézve elsõsorban arra aki tõle függ. Egyszerûbben fogalmazva: senki ne tegye pillanatnyi szeszélybõl hogy életközösséget vállal bármely élõlénnyel. Tudatában kell lennie hogy attól kezdve állandó kötelessége gondoskodni róla és ne csak pusztulásáig használja ki azért amit nyújtani képes. Nem unhatja meg, nem fáradhat bele, minden mentség, kifogás csak önámítás sikertelensége igazolására. A tengernyi emberi szenvedést és problémát itt és most félretéve: a fizikai nélkülözés (éhezés, fázás) mellett mit érezhet az a fejlettebb idegrendszerû tehát örülni és szenvedni képes "házikedvenc" aki hirtelen utcára (jobb esetben menhelyre) kerül mert az addig gondoskodó kéz váratlanul eltaszítja? Vélhetõen egykori gazdája sem örülne ha õ is hasonló helyzetbe kerülne az emberi életben...
Összegezve: nem értek egyet a "házikedvenc" tartását ellenzõkkel viszont kihangsúlyozom csak az tegye aki átgondolta hogy képes megfelelõen gondozni azt amíg él továbbá ügyel rá hogy állattartásával ne okozzon kellemetlenségeket embertársainak.
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Spider:Link
Förtelmes, a hideg is kiráz tõle...

Taki!
Pedig a macskák szerintem meg pont a lakásba valók!
A macskáknak a kutyákkal ellentétben nincs szaguk, mert nyalakodnak. Alomra rá lehet õket szoktatni. És sokkal tovább élnek a benti macskák, mint a kintiek, mert azokat a kullancsok és más macskákkal való verekedések igencsak lestrapálnak. Engem 5 éves korom óta mindig macskák vesznek körül lehet csak azért vagyok ennyire mellettük. Nekünk két herélt kandúrunk van, akiket nagyon szeretek. A macskáknál lehet nehezebb a bizalmat elérni, mint a kutyáknál, de megéri. Nincs annál jobb, amikor dorombolva várnak engem mikor hazaérek.

Egyezik a véleményünk.

Szeretem elnézni én is a macskákat, az elõzõekben leírtak (mozgásuk, viselkedésük stb.) mind-mind igaz és valóban rendkívül harmonikus állatok.

Ugyanakkor én se tartottam és tartok az otthonomban. Azt viszont kifejezetten rühellem, amikor a saját kertemben rendszeresen más macskájának fekáliájába lépek, miként az is a "gyengém", ha más kedvenc kutyája gazdátlanul csavarogva támad nekem az utcán futás közben.
Persze mindenre van megoldás....

Alapvetõen bármilyen intelligens állat társasága csak jót tesz az embernek, tényleg valami különös létforma felé nyílik meg a világ, legyen az ló, kutya, macska, vagy okosabb papagájfaj. Mindegyikkel remekül lehet kommunikálni, és bár nem könnyû, de sok dolgot meg lehet tõlük tanulni abból, ahogy mások látják a világot. Alázatra és türelemre nevelnek, ez szerintem fontos dolog. Sajnos sok évezred állattartása során õket aláztuk meg és magunkat isteni lényként a Természet fölé emeltük, holott egyenrangúak vagyunk s semmi okunk arra, hogy többre tartsuk az embert bármi más élõlénynél - fõként nem olyan háziállatoknál, akiket mi tettünk esendõvé szorgos tenyésztõi munkával...
Állatok segítsége nélkül sose jutottunk volna ide, hiszen évezredeken át õk végezték a nehéz fizikai munkát, õk tartották távol a többi, számunkra káros állatot a javainktól, erre mi kiirtjuk az eredeti élõhelyeiket jelentõ vadont, mocskosul megalázzuk és megkínozzuk õket, s bár papíron vannak törvények, amik védik õket, ezek betartásáról senki se gondoskodik.
Attól, hogy egy kertes házban külsõs macsek van, attól õt még kell gondozni, kell állatorvoshoz hordani, oltatni, féregteleníttetni, ivartalaníttatni s legfõképpen szeretni. A belsõs macska annyiban más, hogy neki nincs esélye autó általi halálra, kutyák általi halálra vagy egy másik macskától elkapott súlyos betegség általi halálra. Azt hiszem, dolgoztak annyit az elõdeik értünk, hogy megérdemeljék a mai állataink a társ megnevezést.
Nem kell rendszeresen fürdetni a belsõs macskát, mert nem lesz koszos se, s tökéletesen tisztán tudja tartani magát. A hosszú szõrût kell fésülni, de a normál bundával nem kell semmi extrát csinálni. Ha egy normális helyen tartott, egészséges benti macskát megszagolsz, olyan illatú a bundája, mint a napon száradt ágynemûnek, tiszta, friss, mindez anélkül, hogy fürdetnék. Nem szaggat függönyt, nem tép bútort sem, ha még kicsi korában rászoktatja az ember a kaparófára.

Reggel buszra várva a Színházkertben egy kis vörösbegy danolászott nekem :-) Tündér pofa!

Taki megértelek és megértem azt aki allergiás a szõrre. A macska kertes házban szükséges "rossz" mert ahol macskaszagot érez a rágcsáló oda be sem megy vagy gyorsan eltakarodik. Én reggel beengedem a macskákat, nappal bent esznek és alszanak, este kieresztem õket a kertbe mert õk maguk is kikéredzkednek csavarogni sötétedés után télen-nyáron. Nappal csak akkor jönnek ki ha én is hosszabb idõre kimegyek a kertbe. Egyébként tényleg gond van velük amibõl az alomcsere (szerencsére az enyéim többnyire kint végzik "dolgukat") és kullancsszedés a legkevesebb, de a "bentlakó" macskát rendszeresen fürdetni-gondozni kell mert szõrét hullatja, függönyt szaggat, bútort kapar (hiába van "emeletes macskafa") állatorvosi ellátás stb. Télen sem problémás kintlétük mert Kalóz pld. nemegyszer Tomi mellett éjszakázik a kutyaházban, Cira a garázsba húzódik a kocsitörlõ rongyok közé ha megunta az éjszakai csavargást. Egyébként amellett hogy kedvesek és ragaszkodóak az sem utolsó élmény amikor macskád leül eléd és szemedbe nézve hosszan nyekeregve "mesél" valamit (érdekes módon a nõstények "beszédesebbek" mint a kandúrok, a kandúr inkább néz valami "rejtélyes mély titkok tudója" módon; nem ok nélkül tisztelte vagy félte sok nép a macskákat). Ezek a "beszélgetések számomra amolyan "harmadik tipusú találkozás" jellegûek melyben két teljesen idegen de intelligens létforma "kommunikál", próbálja megérteni/megértetni egymást/magát. A kutya is hasonlóan próbálkozik de sokkal otrombább módon, a macskák ahogy Thermometer mondta - "elegánsan" teszik
Nem mellesleg a cicák jobb hatásfokkal dolgoznak mint a mechanikus egérfogók

Nyuli Együtt ettek-játszottak-aludtak. Említettem Micó valóságos "nevelõapja" volt Tominak sokáig, nemegyszer mintha tanította volna a kutyát. Több kutyám is volt, egy sem tette azt amit Tomi még ma is - rohamozás elõl képes helybõl felpattani méternyi magasra. Lentebb írtam játékos verekedés közben Micó "bemutatott" egy-egy "trükköt" (becserkészés, cikázó kitérés) Tomi leutánozta. ilyen volt az is hogy Tomi rohamozása elõl nem tért ki hanem felpattant a levegõbe, a rárontó Tomit rohamozó lendülete tovább sodorta. Mire megfordult a visszapottyanó cica már oldalvást cikázott és elbújt. Amikor a kutya keresni kezdte, szembõl nekiugrott amit viszont Tomi védett ki a tõle tanult oldalcikázással. Nem lehet elmondani a látványt. Micó haláláig tanítgatta Tomit pedig az akkor már jóval nagyobb volt nála.
A mérgezésben elhunyt néhai "nevelõapa" (vagy mentor) és férfivá érett "nevelt" fia:

"Lehet élni nélküle is, csak nem érdemes." Már akinek. Én pl. teljesen jól elvagyok macska nélkül, pedig a bõvebb családban van elég. Kerülöm õket, ha lehet és nem szeretek velük egy légtérben lenni. Fogjon egeret, vagy amint akar, de nem a lakásba valóak, amíg én élek, egészen biztosan nem lesz macskánk. Ez meg a másik véglet. Nem megsértõdni rajta.

Tehát, macskák: a cica általában fejvesztetten fut a kutya elõl ( e két állatfaj viszonya többnyire tényleg kutya-macska barátság), a kutya pedig szenvedélyesen üldözi a "zsákmányt".
Sok valamikori macskám között csak egy akadt (egy óriási cirmos kandúr), amely lovagiasan szembeszállt még a német juhászkutyával is, s a kutyának az orra bánta az affért. Szóval, kutyával találkozás esetén a macska gyors lábaiban és kitûnõ mászótehetségében bízik, ezek általában nem is hagyják cserben. Ha két, vagy több kutya veszi ûzõbe, a macska esélyei drasztikusan romlnak, mert ilyenkor érvényesül az ebek tökéletes falkavadász ösztöne. Nekem két macskámat is kinyírta a szomszéd két kutyája, melyek direkt az ilyen hajtóvadászatokra "specializálódtak". Összességében elmondható, hogy a nagy testû kutya potenciális életveszély a cica számára.
Még ennél is sokkal több macska vesztét okozzák az autók. Házi kedvenceink sajnos roppant bután tudnak viselkedni a közeledõ autó láttán: ahelyett, hogy nyugton maradnának, ész nélkül futnak, nagyon gyakran egyenesen a kerekek alá. Nekem is volt gyönyörû fekete kandúrcicám, mely a háztól 300 méterre húzódó mûúton találkozott a végzetével. Míg én magam is nem vezettem, rendkívül haragudtam a "szívtelen autósokra", akik kímélet, sajnálat nélkül gyúrják agyon a kedves állatkákat. Húsz éves sofõr-gyakorlattal a hátam mögött már tudom, hogy az ilyen esetek kivédhetetlenek. Mire az ember a fékpedált érinthetné, már át is hajtott a kerekek közé berohanó macskán.( Hasonló módon viselkednek a rókák is, ezek közül szintén töméntelen sokat "vasalunk ki")
Kár a sok cicáért, mert utolérhetetlen szépségén, kecsességén túl ez az állat valóban a gazdival való "flört" nagymestere. A kutya is tud hízelegni, de hízelgése otromba a macskáéhoz képest (egyébként szeretem a kutyákat is, hûségük megható)
A cica született "arisztokrata", egy arbiter elegantiarum. Lehet élni nélküle is, csak nem érdemes.

A cica fogságban van?

Hát igen Az édesség iránti utálatomat jól jelzi, hogy még nem használtunk el idén 2 kiló cukrot... (amennyi uborkasaláta levébe, meg tésztakelesztéshez kell, annyi fogy...)

100-ból kb. 2 ember..., Te a kettõben vagy.

A rovarhelyzethez kiegészítés: korábban említettem hogy idén kaszáspókot sem láttam. Nemrég Tomi itatójának peremén kóricált egy növendék kaszáspók Vajon tudnak valamit amit mi nem?

Mielõtt "macskázok" jelzem hogy igen nagy mozgolódás indult a rovarvilágban, ami nem csoda kellemes enyhe idõ szép napsütés, kifejezett kirándulóidõ van. Korábban említettem hogy tavasz óta nem láttam hétpettyes katicát (se harlekint). Most az emeleti szúnyoghálón sétál három is, ebbõl egy teljesen kifejlett. A kertben keringõznek a fehér és sárgás pillék, mozognak a darazsak és legyek, szorgoskodnak a hálós és "gyalogpókok", továbbá színre és fajra meglepõen sok mezei poloska. A falevelek sárgulnak, de orgonáim tömegével rügyeznek, még a végén virágoznak is. Ha tévedtek és hosszú enyhe õszutó helyett lecsap rájuk a hideg... Említettem csak egy szobát fûtök 17~18 fokra az összes többit 12 fokra programoztam. Egy órája kitártam a fûtetlen szobák ablakait, megindult a légáramlás és a belsõ hõmérsékletük megemelkedett +1,5°C-al ott most mindegyikben +14°C van.
Macskák: Thermometer kollega, ezért emeltem ki hogy "helyén van az eszük és a szívük" Lehet hogy csak szerencsém volt macskáimmal, mert mindegyikõjük rendelkezett valami egyéni kvalitással. Kandúrjaim vagy nagyon erõsek vagy nagyon értelmesek voltak, a nõstények között csak az értelmi képesség szórt (elnézést hölgyeim) akadt még kifejezetten buta is. Viszont nemtõl függetlenül közös vonásuk volt hogy bár ésszerûen óvatosak voltak de nem ijedtek meg könnyen. Ha kellett futottak/rejtõztek, de javarészt kíváncsi érdeklõdõ, majdhogynem kotnyeles természetûek voltak. Kandúrjaim náluk nagyobb termetû kóbor macskákkal is bátran szembeszálltak (még az alkalmi pld. táborozás vagy telek) területük védelmében. Két okot sejtettem ebben: egyrészt táplálékuk zöme javarészt fõtt hús volt, mindenkor jó testi kondícióban voltak (Életem elsõ macskája nyers húson nõtt fel, nehéz "bivalyerõs" macsek lett. Õ volt a "környék királya" amig valaki le nem lõtte légpuskával. Békés természetû volt, de az emberek "féltek" tõle mert könnyen karmolt súlyos sebeket ejtve (simogatást egyedül tõlem tûrte el). Említettem, egyébként békés macsek lévén "õ" volt az akinek hátán nyugodtan sétálhatott Tyuntyur galambom). Másrészt, amíg szét nem szóródott családom, országon belül mindenhová vittük õket kosárban, telkekre vagy csak egynapos kirándulásra egyaránt, lehet hogy ettõl lettek magabiztosak mert sose érte õket komoly trauma. Egyébként is szinte családtagként kezeltük õket. Ismerve a macskatermészetet árnyoldalait, megelõztük a konfliktusokat így sose kellett riogatni õket vagy kiabálni velük. Egy kandúr volt még az okosakhoz mérten is kiugróan okos, õ lehetõleg kerülte a harcokat. Vele esett meg hogy bemenekült a kocsi alá és "felesége" kergette el a betolakodó idegent. Itteni kandúrjaim (Micó és öccse) inkább erejükkel és vakmerõséggel határos bátorságukkal tûntek ki. Micike 16 évesen került hozzám (amikor exnejem is elhagyta Budapestet, lehozták hozzám) õ már idõs volt, vélhetõen ezért nem szaladgált semerre, inkább karmait "forgatta" nagyon ügyesen (de sose volt félénk, lentebb írtam hogy párjával "együttmûködve" menekülésre késztették a kertbe tévedt, náluk jóval nagyobb testû kóbor kutyát). Cira hajlamos idegeskedni, amit azzal magyarázok hogy pár év után kizökkent kölyökkora óta megszokott szobacica életébõl (fiam és menyasszonya összevesztek szétköltöztek). A kóbor szülõk kóbor gyermeke Kalóz pedig egy hétpróbás gazember, semmitõl se fél de egyszer úgyis agyonütöm a bitangot... Azt vélem, egy nyugodt körülmények között élõ, türelmesen és szeretetben felnevelt bõségesen táplált macsek nem ijed meg könnyen - talán halvány párhuzam vonható az emberi neveltetéssel, a késõbbi felnõtt idegzetét és viselkedését nagyon befolyásolja az hogy milyen körülmények között nõtt fel.

Utolsó mondatod nagyon találó: én is sokszor elgondolkodtam már azon, mire lenne képes a macska, ha nem 6 kg lenne a súlya, hanem 60. A macskafélék meglátásom szerint a természetben meglevõ "ragadozó elv" ideális megnyilvánulásai, tökéletes "ölõgépek", veszélyesebbek a kutyaféléknél. Páratlan a testi erejük, egyensúlyérzékük. Akrobataként mozognak. Egyszer tanúja voltam, ahogy a macska vízzel teli vashordó néhány mm szélességû peremén egyensúlyozva lenyúlt vagy 30 centit a víztükörig, és kikarmantotta onnan az óvatlanul a felszín közelébe merészkedett több, mint egy kilós pontyot.
A macska karmai borotvaélesek, sõt, sebész-szike élességûek. Egér, vagy kisebb madár nem menekülhet közülük. Felsõfokú fizikai képességekkel rendelkezik a cica, csak kis méretének köszönheti, hogy egyáltalán vannak szóbajöhetõ ellenségei az állatok körében.
A nálánál erõsebbekkel szemben általában óvatos, ijedõs.(Nemsokára folytatom)

Lujó alapjában igazad van mivel a macskák könnyen megriadnak és elsõsorban a menekülést választják ha tehetik. Tapasztalataim alapján én úgy látom hogy a menekülési hajlam a macska egészségi és idegállapota szerint változik, emellett nem is annyira a testi erõ mint inkább az ügyesség számít. Többségében fekete macskám volt és néhány keverék, ahány macska annyiféle "egyéniség". Nincs két egyforma "lelkületû" bár fõbb vonásaik/ösztönük eltérõ mértékben azonosak. Megriasztva elsõsorban menekülnek és védett helyre húzódnak ahol jól elrejtõznek. Menekülésük-rejtõzködésük vagy rejtõzködésbõl kitörésük olyan ügyes hogy némely elemét akár katonai kiképzésben is oktathatnák. Jó taktikai érzékük van, pontosan felmérik ellenfelük erejét-veszélyességét és gyenge pontjait, eszerint választanak "harcmodort" mely a futástól a szembefordulásig terjed. A szembefordulás sem mindig jelez végsõ kétségbeesést. A 17 éves Micike már nem rohangászott, jellemzõen nyugodtan "kivárt" és egyszerûen a rárohanó kutya szemébe kapott. Így szerezte Tomi máig látszó mély sérülését az orrán (pedig csak játszani akart vele). Más alkalommal kint az elõkerti barackfa mellett állt amikor kutyát uszítottak rá. Az öreglány nem rohant fel a fára, bevárta és belekapott a kutya szemébe hogy az vinnyogva rohant gazdájához. Micike sok évvel korábban Csui nevû párjával közösen futamított meg egy kertbe tévedt közepes termetû kóbor kutyát. Alig hittem a szememnek, a kandúr szembõl párja hátulról közrekapták a blökit. A kutya vigyázott orrára/szemére és kereste a támadási alkalmat akivel szembekerült de közben mindig a fara lágy részét körmölte meg alaposan az a macsek akinek éppen hátat fordított. Ettõl a kutya szabályosan forogni kezdett, mindig odakapva ahonnan a "körmöst" kapta végül kimenekült a kertbõl. A két macska végig nyugodt maradt, a "csata" után elégedetten leheveredtek. Ha kutyával élnek "házközösségben", hamar elfogadják hogy "mi most egy falka vagyunk". Ebben közrejátszhat hogy attól kezdve a kutya emberrel-állattal szemben védelmezi õket és ezt "tudatosan" ki is használják. Apám labrador keveréke minden idegen macskát megkergetett. A nagytestû, szikáran izmos kutya Tomihoz hasonlóan jó futó volt, mindig utolérte és egyetlen fejcsapással eltörte a betévedt macska gerincét (kiérdemelve anyámtól a "macskagyilkos" nevet). Ugyanakkor macska "nevelõanyját" szerette és bármit elviselt tõle. Inkább a macska volt zavarban amikor a kölyökkutyaként nála kisebb és könnyen "lepofozható" blöki növekedve kezdett "fölé tornyosulni". Oldalakat firkálhatnék megható komikus esetekrõl, csak egy visszatérõt említek: a kutya toppantott egyet, erre a macska szembõl a torkának ugrott, megkapaszkodott, rúgta harapta ahol érte a kutya pedig soha nem rázta le magáról csak bõszen morgott. Tomi és "nevelõapja" viszonya hasonlóan alakult. Akkoriban sokat emlegettem hogy Micó mintha vadászni tanítaná Tomit - meglapul, lerohanja, támadás elõl cikázva kitér vagy a levegõbe pattan - Tomi leutánozta és ennek hatását ma is látni vélem a kutya viselkedésében. Kollegám macskája és belga juhásza "összejátszott". A macska rendre "becsalta" ellenfelét kertjükbe ahol az addig csendben lapuló kutya kedvére megkergethette a támadót. Cira cica idõsebb Tominál, vendégként jött de "ittragadt". Kalóz eltûri Tomi szertelen szeretrohamait (felborítás-orral döfködés-lábbal dögönyözés) Cira nem szívelheti. Õ se szalad fára, inkább teljes passzivitást mutat míg egy alkalmas pillanatban elslisszolhat védett zugba vagy a kerítés lécei között. Napestig írhatnék ilyen történeteket de kiátkoztok... Lényeg, hogy valóban az egyik véglet a fára menekülés, bár eddigi macskáim közül csak Kalóznál láttam erre hajlamot. Általában a legközelebbi védett zugba menekülnek. Félénknek tûnnek, de szorult helyzetben igen bátrak. Pesten láttam hogy a sarokba szorított macska mindkét szemére megvakította a ráuszított kutyát. Kandúrjaimat nem riasztotta testméret, kutya, ember, kõ vagy bot. Riválisaikat mindenkor elüldözték a környékrõl. Láttam olyan jelenetet ahol macskám "szabályos" harcban nem tudott gyõzni mégsem adta fel. Több összecsapást követõen az egyik "ütésváltás" után elfeküdt mint aki megsérült. Nála nagyobb testû erõsebb ellenfele elkövette azt a hibát hogy odament hozzá, mire a "döglõdõ" kandúr alkalmas helyzetben lévén alulról a hasa lágy részére támadt, ellenfele menekülõre fogta és a környékre sem jött többé. Erre a macskára Tatán a szomszédasszony seprût emelt mert elkergette macskájukat és lefeküdt az õ teraszukon napozni. Nevetésbe fulladt a dolog, mert közeledtére a macska nem menekült, csupán lustán arrébb ballagott és újra kifeküdt napozni. A macskák érzékeny idegrendszerû de okos lények, mindenkor felmérik a helyzetet és aszerint viselkednek, nem fogják mindig menekülõre. Persze nekik is a legveszélytelenebb megoldás a "szégyen a futás de hasznos" de nemegyszer meglepõ bátorságot mutatnak olykor hihetetlen szinte "átgondolt" taktikázással. Ezért is szeretem õket, általában nagyon életrevalóak, találékonyak és bár macskáink testmérete kicsi "helyén van az eszük és szívük" Fekete macskáimban én "mini jaguárt" látok, ügyességük elgondolkodtat mire lehetnek képesek az "igazi" nagymacskák.
Bocs a hosszért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Én spec a krumplihoz. :-)

Milán, Laci: Köszönöm

A védekezésnek/túlélésnek macskosz oldalról több lehetõség van kutya megjelenésekor. A végletek: 1./ Fel a fára! 2./Amit a jelenlegi cilánk produkált, amikor a felségterületén háborgatott pulink elsõ találkozáskor meg akarta enni: Hozzá dörgölõzött. Utána a puli számára már nem volt érdekes, ha már nem menekült.

Igen, ez szép dolog az állatok közössége kicsi élet porondon, mint házon belül.
Majd jövök a törp kakasok-tyúkok élet közössége bemutatásával, csak kicsit újra kell telepíteni a rendszert... elmegyek pár napra.. Tényleg a Windows-Xp.-t újra kell éleszteni, mert leöregedett, mint egy rothadó alma. (2005-2011) De remélem újra szárnyal!

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22625 - 2011-10-28 19:46:2

Na ja szemellenzõm alól viszont kilóg az a parányi adat,hogy õseink dicsõ gazdálkodási múltja idején (?..na ez éppen Királyréten igencsak sántít 1945 elõtt) az erdeinkben nem 100.000-es létszámú szarvasállomány lófrált a felnõni szeretõ csemeték, magoncok felett.És hát nem is õsink hagyták ránk, netán generálták ezt a szép számot a többi nagytestû faj esetén sem.(Disznócskák dettó gradációja)
Az erdõ és vad ökoszisztéma szintû egységét egy pillanatig sem feledve!
(Megyünk a Bioszférába...)

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22624 - 2011-10-28 19:30:10)

No igen, ez igaz is, viszont az erdõt õseink a vaddal együtt hagyták ránk, s ha õk tudtak gazdálkodni az erdõvel és mellette a vaddal is, nekünk is tudnunk kell és tudunk is.
Remélem nem haragszol, de nekem ez olyan "szemellenzõs" nézet - mondom ezt kerületvezetõ erdészként.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22621 - 2011-10-28 18:46:12)

.....és ha mindez elfogyott a bükkcsemetét is lelegeled...

Milánka: persze,hogy csak egy mûvi terminus technicus, de az erdõt felújító(?) erdész-erdõmérnök oldaláról (erdõmûvelés) mégis csak (vad)kár...mert ugye az erdõre teszel esküt és nem a vadra.. ..

No adjuk vissza a fórumot a témájának a fokozódó jellegöltés helyett...

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22619 - 2011-10-28 18:15:27)

Ohh, bocsánat, akkor rossz informátorom volt annak idején...
Igazából a lényegen nem változtat, roppant nagy energiát fektet bele ebbe a "buliba".
Bükkcsemete-vad: Amíg egy szarvas van, addig van és lesz "vadkár". Ez egyébként olyan csúnya szó.
Gondoljunk bele: ha elénk tesznek mondjuk száraz kenyeret, krumplit és egy parfétortát, melyikhez nyúlnánk? ...... Na, ugye!

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22618 - 2011-10-28 17:52:4

Csak a pontosság kedvéért: Standy sok minden és köztük két szép gyermek szülõatya,de nem a NAT-MAN Uniós projekté és fõleg nem a lékeké.De a hazai adaptáció (pl. a tölgyesekben alkalmazásának) motorja az tény.A NAT-MAN EU-s projekt elsõsorban dán szakemberekre épül, holland, angol és német szakik mellett.Csépányi Peti az Erdõanya területeken lényegében nagyon hasonlót csinál a Budai-hg,Visegrádi-hg, Pilis területén és van még számos lékes projekt terület kis hazánkban.
Nanónak (is) ezek az oldalak többet elárul talán.
Link
Link
Mondjuk,hogy kicsit gonoszkodjak is:azért a túltartott állományok vadkárai és rágása ellen a lékek se érnek sokat.Fõleg, ahogy a bükkcsemetéket néztem helyenként a lékeitekben.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22617 - 2011-10-28 17:01:15)

A Natman-lékek szülõatyja: Link
Lényegében ugyanolyan lékek, mint az erdészet területén bárhol, amiket már Ti is láttatok. Ám fontos dolgokban különbözik: ezek a lékek fel vannak szerelve pl. talajhõmérõkkel.
Az ELTE tudományos vizsgálata folyik bennük, a régi fák helyén megjelenõ újulat és lágyszárú biomasszájának fejlõdését, növekedését, súlyát!, felépítését (különösen izgalmas lék-vízrajzot lehet ez alapján készíteni), fajgazdagságát és még egy csomó mindent vizsgálnak.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22615 - 2011-10-28 16:28:09)

Mi az a Netman-lék?

Kedves képek Bubu Éljen a kutya-macska barátság

De helyesek!!!