Bioszféra

Tedd már meg, Lordom, hogy lefotózod õket!
Lucernaböde: Link
Ez igen mütyürke!, max. 4mm!

Sajnos ezek harlekinek, mindenféle színkombinációban pompázva.

Napok óta itt is hasonlóan rajzanak hétpettyes katicák és lucernabödék vegyesen
Harlekint eddig egyet sem láttam közöttük megeshet hogy ez is közrejátszik?

Igazi zalai színek, köszönet!!!!!

Tündér vagy, köszönöm :-)
Egyszer az életben el kell menjek ezekre a helyekre...

Én a szélvédõmre kenõdve találtam hasonló színû nyomokat. Lehet, hogy megvan a megoldás?

Meg a felsõ peremen semmi se maradhatott volna. Persze itt több- egypár évszázad, vagy ezred földtani behatásai történhettek. A legutóbbi évezred gleccser- víznyelõje is itt lehetett, ami most átmelegedve bugyog fel az Alföldön? Csak kicsit kellene lefúrni itt ott.

Ez a kép pedig egy különleges látvány; a termõ föld és a hegyi kõzet határa.
Link
Nagyon szép! Nem egy meteor vájta aljzat földtani kép lehet? Az oldalas részben olvadt kõzet falak? Ha vulkán lehetett ,akkor nagyobb kráter, fészek lehetett, olyan - 2-300 méteres.

Lenyûgözõ igazi fotók keskeny Hazánkról!
A kõ a fák a tó és falevél- víz látványa csillagos ötös! ( hogy ne lássák a nyugatiak)

Sajna csak most este, már elég gyér fényviszonyok mellett tudtam kutyafuttában 1-2 képet készíteni, fantasztikus a táj Link Link Link

Akkor ezért nincs errefelé egy katica sem

Milán: köszi, örülök, hogy tetszik.

Persze, itt is van: Link
A tarcali oldalon egy másik: Link
2 évvel ezelõtti képek: Link Link Link Link (+egy idei: Link )

Joe: Én az õsszel meg alig találkoztam katicákkal.

Már-már Hitchcock filmbe illõ ami errefelé zajlik. Egészen brutális mennyiségû katica özönlötte el a környéket, konkrétan már nem lehet nyugodtan kint lenni a szabadban. Bûzlik tõlük a levegõ, beleszállnak az ember szemébe, fülébe, néhol tenyérnyi csomókban csüngenek, ez valami elképesztõ. 2 éve sem volt gyenge, de az akkori a jelenlegihez képest semmi.

Zöld küllõ, az egyik kedvenc erdõlakó madaram. Csodaszép!

Színes Látóhegy: Link

Térképen be tudod jelölni?

Amikor fényképeztem, csak a nevét tudtam, de hogy egy védett és errefelé ritka madár, azt nem, annál jobban örülök, hogy sikerült megörökítenem: Link

Köszi! A Tokaji-hegy egyik felhagyott bányájában.

Sziasztok, már régen voltam itt.
Tegnap letöltöttem a Bauble nevû botanikai adatbázis-programot az Ubuntumra. Kérdésem az, hogy közületek valaki használta-e már ezt a programot s ha igen, akkor hogyan, illetve leginkább mire jó? Egy angol nyelvû oldalt találtam, de a webfordítással nem sokra mentem. Link
Másik kérdésem a következõ:
Lehet-e következtetni kb. 6 éves macskánk õszi súlygyarapodásából a hosszú távú idõjárásra? Tiszta pukkandúr lett, szép tömött bundát fejlesztett és állandóan bentre vágyik. (jobban, mint a legtöbb eddigi õszön)

Köszi!

Egy újabb érv a tévék és az ún. ismeretterjesztõ csatornák ellen. Csalás a Bear Grylls...
Link

Link
Ez hol készült pontosan? Mind csodaszép, csak ezt a sziklafal miatt kérdem.

Nyestek esznek össze minden gyümölcsöt, ami ilyet produkál. Szeder, vagy hasonló lehet az ok.

Üdv!

18+ Akinek gyenge a gyomra az ne nézze meg.

Ezt ma fotóztam: Link

Melyik állat, és mit evett, hogy piros színû lett a végtermék? Még sosem láttam ilyet.

Néhány õszi tájkép:
Link Link Link
Link Link

Aha. Büdös lesz.

Akkor nyissz-nyassz neki?

Nyugati levéllábú poloska, fenyõt károsító behurcolt faj... :-(

Szép estét kivánok! Szerintem az lehet. Udvarunkon az egészen zöld szinû poloska (a barnásat gyakrabban látjuk, gyerekkorunkban még úgy tudtuk, hogy õ a "büdösbogár") is jön-megy, röpdös, hol a vállamra, hol pedig a karomra, majd tovarepül. Egyiküket-másikukat nagyon sajnálom, ha landolás közben a hátával ér földet. Kétségbeesetten sietek a "baleset" helyszinére, ahol rögvest a hátára forditom, majd kisvártatva tovarepül. És megnyugszom...

Kalóz "függönymániáját" azzal próbálom magyarázni hogy libeg a függöny. A rolettás (ezért mozdulatlan) szúnyoghálókkal sem volt kibékülve az elsõ kiabálásig. Az emeleti ablakokon már békén hagyja (gondolom látja a mélységet) de az erkélyajtón lévõt többször megtépte mert makacsul ki akart menni az erkélyre, ezt ma is figyelnem kell. Micó azonnal felfogta hogy nem szabad ezért leheveredett elõtte napozni. No eldugulok a macskatémával ez nem macskafórum, inkább hozok pár jobb képet
Említettem, most is jelzem, mintha hétpettyes katica és böde rajzás lenne pár napja. Ma délelõtt is több katicát (egy se volt harlekin) láttam a kertben, ebben a pillanatban a laptopon landolt elõttem egy szép böde (szellõztetés közben jöhetett be)

Mezei poloska (ha jól tudom...):Link

Újra csak Jókait tudom idézni - "Ha a macska megeszi a cselédlány vacsoráját azért nem a macska a hibás". Jól ismerem a semmirekellõ bitang gazember szokásait ezért elsõsorban magamra káromkodok nem õt okolom legfeljebb jót kiabálok vele hogy érezze, baj van és pontosan tudja hogy bajt kevert mert ha lemegyek már a bejárati ajtó elõtt ólálkodik (azonnal látni hogy rossz fát tett a tûzre)
Kaparófa: mint említettem, Pesten a készen vett bolti "teraszos" remekmûvet le sem reflektálták hiába volt a "párducmintás" (kellemes tapintású és meleg) plüssborítás és két dobozos bélelt búvóhely, gondosan feltekert vastag kötél körömkoptatásra. Ezért én is egy derékig érõ araszos átmérõjû fatuskót kerítettem és széles talplemezt szereltem rá hogy ne dõljön fel. A macskák "elsõre" felfogták mi ez és mire való, azt csak gondolom hogy a fa természetes illata is vonzotta õket
Ami a "légtornát" illeti, mindenkori macskáim (így Kalóz is) szerettek könyvespolcaim-szekrényeim tetején ugrálni, ugrásukat jól felmérik ezért soha nem okoztak kárt (nem számítva a letaszított könyveket). Kalóz a "függönytilalmat" veszi ismételten semmibe pimaszul és "pákosztos" amiben a éhség nem, csak a mohóság hajthatja. A kis csibész mentségére legyen, sok ember sem annyit eszik amennyi ELÉG hanem amennyit a szeme kíván de a macska végsõ soron "vadállat" mely "természetbõl hozott" ezredéves ösztönével tölti meg gyomrát azzal ami ehetõ. Ezzel szemben az ember (elvileg) tudatos lény aki tudja hogy "holnap is van nap". Embertõl joggal elvárható (lenne) az "emberi" önfegyelem, ami pld. szorult helyzetbe került katonáknál/hajósoknál víz és élelem "dekára-kortyra beosztásban" nyilvánul meg ha bizonytalan az utánpótlás. Egy ösztönlény többnyire képtelen ilyesmire (bár akad sok példa állati "tartalékolásra" is, nem tagolom szét velük a fórumot)

Mit szedsz? Itt szépen, hetek alatt alakultak ki a színek :-)

Nálunk az urammal mi csináltuk a karmolót, egy sima 15x15 gerenda alja van betekerve vastag kötéllel, a gerenda magasabb részein ugrálós polcok neki (erdei tornapálya...). Amikor meghoztuk, megmutattuk, hogy hol kell karmozni, ha odament, rátettük a kezeit, s ha kipróbálta, megdicsértük. Ennyi volt. Van egy maradék szõnyegcsík felcsavarozva a falra még, ahol kaparhat ha akar, néha ott is szokott, de arra inkább felmászni szeret és állni rajta :-)) Nagyon muris tud lenni. :-))))
A kenyeret amúgy szereti, ha mi eszünk, kér 1-1 falatkát, de nem rág bele, ha elölhagyjuk. Ami veszélyes, az a rántott gomba, na azt megeszi, ha nem figyel rá az ember, de errõl az a véleményem, hogy nem kell kinnfelejteni ilyesmit, s akkor nincs gond belõle. Egy idõben a zöldpaprikákat rágta meg, vagy a hegyüket, vagy a szárukat... :-)))
Ha valami olyat akar csinálni, amit nem kéne, s rászólunk, tökéletesen érti, még vissza is dumál... 3-4 rászólás után abbahagyja a dumát és csak eloldalog szomorúan, hogy nem hagyjuk kibontakozni...

Télember

Elképesztõ színek kezdenek lenni a fákon, pillanatok alatt lett sárga, lila, piros, rózsaszín a fák lombja.

Noli a szemtelen Kalóz nem buta mert könnyen tanul és engelmesnek mutatkozik HA látókörzetemben van. DE a "hátam mögött" egyszerûen semmibe veszi a tiltásokat. Életem összes macskájával nem volt ennyi problémám mint vele. Kalóz szemtelensége néha már-már imponál és lehet hogy pontosan érzi belsõ derûmet azért meri felrúgni a "háziszabályokat"...
A kaparófát illetõen nincsenek jó tapasztalataim. Még Pesten szép ("kétemeletes", teraszos-búvóhelyes plüssborítású zsinóros karomkoptatóval) kaparófát kaptak a macskák, kidobott pénz volt. Egyszerûen semmibe vették, el is ajándékoztam. Kellett valami karomkoptatásra, hát egy méteres fatuskóra szereltem talpat. Érdekes hogy folyamatosan használták körömkoptatásra attól kezdve ahogy ujjbeggyel kinyomott karmos mancsukat egyszer végighúztam rajta, rögtön felfogták és használták. Kalóz annyira önálló "egyéniség" hogy nem fog rajta óhaj-sóhaj-tanítás-tiltás, azt teszi amihez éppen kedve jön. Pontosan tudja a kópé hogy mikor tesz rosszat mert közben rámsandít (de sokszor láttam hasonlót fiaimnál) majd elhúz a szekrény alá ha rákiáltok pedig még nem döngettem el egyszer sem. Szabályosan "rosszalkodik", gondol egyet gyors iramodással "felszalad" a függönyön tetejéig. Napozik az ablakban, nyújtózkodik-egyensúlyt veszt, megkapaszkodik, a függöny látja kárát pedig nem pottyanna nagyot. TUDJA jól hogy az asztal TILOS terület, ha ott vagyok meg sem próbálja. Tegnap délután gyanútlanul kalapáltam itt fent a laptopon, azalatt lent kibontotta a csomagolt kenyeret és belerágcsált jó pár helyen. Éhes nem lehetett, kap enni annyit amennyi kell. Talán a füstölt kolbász szagát érezte a csomagoláson de hogy miért rágott a kenyérbe... Lehet hogy Tomi súgta neki "meghálálja" valahogy, mert ilyen esetekben az õ ebédje bõvül kicsit Már úgy vagyok Kalóz csínytevéseivel mint a gyerekekkel. Ha "gyanús a csend" vagy nincs a közelemben, keresni kezdem hol van és miben mesterkedik éppen. Állandóan rajtam lóg, számítógépnél ülve a hátam mögé furakodik (pontosan tudja hogy az ölemben zavar a gépelésben õ se tud pihenni) vagy a helyén alszik. Ha tartósan eltûnik közelembõl, az feltûnõ és eddig még sose volt alaptalan gyanakvásom

Az enyém szó szerint a nyakamba ugrik...
No igen, és a benn tartott macska nem madarászik, ami azért egy természetszeretõ embernek fontos kell legyen.

Gondolataiddal, -mint általában- most is csak egyetérteni tudok.

Úgy vélem a mértékadó vélemények megfogalmazásában az egyéni beállítottság (pld. minden iránt fogékony/hajlékony, befolyásolható de lényegileg mégsem változó tehát "irányíthatatlanul autonóm" lelkialkat) és mûveltség (mely megmutatkozik az érvek/ellenérvek ömlengõ finomkodástól kezdve a sekélyesre koptatott-betanult sémák/közhelyek ismételgetéséig terjedõ "kinyilatkoztatásában" avagy lakonikusan érthetõ pontos megfogalmazásában nem legyõzésre inkább meggyõzésre törekedve) továbbá az élettapasztalat dönt.
Télember érezhetõ hogy magasan kvalifikált vezetõ orvos létedre az esztétikum mellett mintegy "foglalkozási ártalomként" azonnal meglátod az egészségügyi problémákat is. Taki véleményalkotása bizonyára más irányból alakult ki de hasonló eredményre jutott. Alapvetõen úgy vélem aki humánus az szereti az állatokat, ezzel magát a Természetet de igyekszik a maga helyén kezelni a dolgokat."Mindent a maga helyén és idejében" elv betartása nem mindenkinek sikerül mert jelentõsen befolyásolhatják divatnak nevezhetõ "aktuális áramlatok" (jellemzõ eredménye az utcán kóborló kihajított kutyák hada) túlhangsúlyozott egyéni érdeklõdés avagy valamely természeti egzotikum iránt érzett "kutatói" elkötelezettség. Úgy vélem, elsõsorban a célszerûség a fontos, ezt csak követheti a kellemetlen "mellékhatásokkal" ésszerû kompromisszumot kötõ esztétikum. (Szélsõ pontjai ennek a nyomkeresõ kutyák vagy a hajózás hõskorában patkányfogásra alkalmazott "hajómacskák" illetve a kedvtelésbõl tartott állatok széles skálája). Látható, a fentiek szerint változik a fórumozók véleménye a hasznosság/kellemetlenség megítélésében de összességében minden megnyilatkozót összeköt a fórum jellege a Bioszféra, a Természet, az élõvilág szeretete. Természetesen bosszantó anyagcsere "végtermékbe" lépni a kertben ha nincs is macskám/kutyám. DE: ugyanilyen kellemetlen ha közúton kerülgetek állati ürüléket vagy szórakozóhelyek tág körzetében kivetett emberi gyomortartalmat. Az emberek többsége fõleg a célszerûség okán "célfeladatra" vesz magához egy állatot, mely aztán hasznos feladata mellett, megfelelõen gondozva szépségével és ragaszkodásával hálálja meg. Egyfajta célfeladat lehet az is ha valaki szépségéért tart állatot - hangsúlyozva hogy másnak ne okozzon vele kellemetlenséget. Ez már túllép az állattartáson, része a emberi közösség életének - Télember foglalkozásának jelmondatával "Nil nocere" (használni de nem ártani). Én is bosszankodom ha Tomi kutya elhullajtott szemetébe lépek kertemben. Amit meglátok, rögtön lapátra szedem és komposztgödörbe kerül. Mások kutyasétáltatással oldják meg hogy tiszta maradjon kertjük. Ki tudja miért a közúton "minden elfér", ismeretlenek "gondoskodnak" az emberi- és állati anyagcseretermék szaporításáról (újra gyakoribb lett a lovaskocsi, divat lett a lovaglás is, de sem kocsihajtót sem "úrlovast" nem láttam még aki felszedte amit lova elhullajtott). Állatot elsõsorban hasznosságáért (gazdasági- sportcélokra vagy "csak" esztétikum miatt hiszen egy szép külsejû megfelelõen gondozott állat már-már mûvészi alkotás, egyfajta "élõszobor") kell tartani. Az egyén szabadsága ha nem hasznosságért hanem csupán kedvtelésbõl tart állatot (bár a skorpió- kígyó- krokodiltartás érdekes kedvtelés) de fokozott felelõsségérzettel tegye aki a teszi, szûkebb és tágabb környezete kímélésével. Egyéni véleményem hogy a városi állattartás közelebb viszi az embert (fõleg a gyerekeket) a természethez. Szerintem az "elkötelezett" (õszinte és nem pillanatnyi divathóbortot követõ) állattartók zöme egyúttal humánus is, hajlamosabb az empátiára és az elesettek megsegítésére. Továbbá úgy vélem, aki "elzárkózik" az állatoktól a Természettõl is elidegenedik és örökös harcban áll vele hol ezért-hol azért, ürügyet bármire lehet találni. Márpedig a Természettel nem jó harcot kezdeni mert erõsebb nálunk, de ha belepusztul mi is vele pusztulunk. Én az állatartók pártján állok DE: mindenkinek tudatában kell(ene) lennie hogy fokozott felelõsséggel jár. Sokak szemében bizonyára méltatlan dolog lesz egy szinten emlegetni gyermeknevelést és állattartást, mégis hozok egy sarkított példát: épeszû ember átláthatja hogy csak az vállaljon gyereket aki képes gondoskodni gyermeke megfelelõ testi és szellemi fejlõdésérõl ameddig az rászorul. Az állattartás és a gyereknevelés szerintem egy dologban közös: mindkét esetben szükséges a MEGFELELÕ GONDOSKODÁS amit sok felelõtlen ember nem lát át, ezzel bajt, problémát, kellemetlenséget és szenvedést elõidézve elsõsorban arra aki tõle függ. Egyszerûbben fogalmazva: senki ne tegye pillanatnyi szeszélybõl hogy életközösséget vállal bármely élõlénnyel. Tudatában kell lennie hogy attól kezdve állandó kötelessége gondoskodni róla és ne csak pusztulásáig használja ki azért amit nyújtani képes. Nem unhatja meg, nem fáradhat bele, minden mentség, kifogás csak önámítás sikertelensége igazolására. A tengernyi emberi szenvedést és problémát itt és most félretéve: a fizikai nélkülözés (éhezés, fázás) mellett mit érezhet az a fejlettebb idegrendszerû tehát örülni és szenvedni képes "házikedvenc" aki hirtelen utcára (jobb esetben menhelyre) kerül mert az addig gondoskodó kéz váratlanul eltaszítja? Vélhetõen egykori gazdája sem örülne ha õ is hasonló helyzetbe kerülne az emberi életben...
Összegezve: nem értek egyet a "házikedvenc" tartását ellenzõkkel viszont kihangsúlyozom csak az tegye aki átgondolta hogy képes megfelelõen gondozni azt amíg él továbbá ügyel rá hogy állattartásával ne okozzon kellemetlenségeket embertársainak.
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Spider:Link
Förtelmes, a hideg is kiráz tõle...

Taki!
Pedig a macskák szerintem meg pont a lakásba valók!
A macskáknak a kutyákkal ellentétben nincs szaguk, mert nyalakodnak. Alomra rá lehet õket szoktatni. És sokkal tovább élnek a benti macskák, mint a kintiek, mert azokat a kullancsok és más macskákkal való verekedések igencsak lestrapálnak. Engem 5 éves korom óta mindig macskák vesznek körül lehet csak azért vagyok ennyire mellettük. Nekünk két herélt kandúrunk van, akiket nagyon szeretek. A macskáknál lehet nehezebb a bizalmat elérni, mint a kutyáknál, de megéri. Nincs annál jobb, amikor dorombolva várnak engem mikor hazaérek.

Egyezik a véleményünk.

Szeretem elnézni én is a macskákat, az elõzõekben leírtak (mozgásuk, viselkedésük stb.) mind-mind igaz és valóban rendkívül harmonikus állatok.

Ugyanakkor én se tartottam és tartok az otthonomban. Azt viszont kifejezetten rühellem, amikor a saját kertemben rendszeresen más macskájának fekáliájába lépek, miként az is a "gyengém", ha más kedvenc kutyája gazdátlanul csavarogva támad nekem az utcán futás közben.
Persze mindenre van megoldás....

Alapvetõen bármilyen intelligens állat társasága csak jót tesz az embernek, tényleg valami különös létforma felé nyílik meg a világ, legyen az ló, kutya, macska, vagy okosabb papagájfaj. Mindegyikkel remekül lehet kommunikálni, és bár nem könnyû, de sok dolgot meg lehet tõlük tanulni abból, ahogy mások látják a világot. Alázatra és türelemre nevelnek, ez szerintem fontos dolog. Sajnos sok évezred állattartása során õket aláztuk meg és magunkat isteni lényként a Természet fölé emeltük, holott egyenrangúak vagyunk s semmi okunk arra, hogy többre tartsuk az embert bármi más élõlénynél - fõként nem olyan háziállatoknál, akiket mi tettünk esendõvé szorgos tenyésztõi munkával...
Állatok segítsége nélkül sose jutottunk volna ide, hiszen évezredeken át õk végezték a nehéz fizikai munkát, õk tartották távol a többi, számunkra káros állatot a javainktól, erre mi kiirtjuk az eredeti élõhelyeiket jelentõ vadont, mocskosul megalázzuk és megkínozzuk õket, s bár papíron vannak törvények, amik védik õket, ezek betartásáról senki se gondoskodik.
Attól, hogy egy kertes házban külsõs macsek van, attól õt még kell gondozni, kell állatorvoshoz hordani, oltatni, féregteleníttetni, ivartalaníttatni s legfõképpen szeretni. A belsõs macska annyiban más, hogy neki nincs esélye autó általi halálra, kutyák általi halálra vagy egy másik macskától elkapott súlyos betegség általi halálra. Azt hiszem, dolgoztak annyit az elõdeik értünk, hogy megérdemeljék a mai állataink a társ megnevezést.
Nem kell rendszeresen fürdetni a belsõs macskát, mert nem lesz koszos se, s tökéletesen tisztán tudja tartani magát. A hosszú szõrût kell fésülni, de a normál bundával nem kell semmi extrát csinálni. Ha egy normális helyen tartott, egészséges benti macskát megszagolsz, olyan illatú a bundája, mint a napon száradt ágynemûnek, tiszta, friss, mindez anélkül, hogy fürdetnék. Nem szaggat függönyt, nem tép bútort sem, ha még kicsi korában rászoktatja az ember a kaparófára.

Reggel buszra várva a Színházkertben egy kis vörösbegy danolászott nekem :-) Tündér pofa!

Taki megértelek és megértem azt aki allergiás a szõrre. A macska kertes házban szükséges "rossz" mert ahol macskaszagot érez a rágcsáló oda be sem megy vagy gyorsan eltakarodik. Én reggel beengedem a macskákat, nappal bent esznek és alszanak, este kieresztem õket a kertbe mert õk maguk is kikéredzkednek csavarogni sötétedés után télen-nyáron. Nappal csak akkor jönnek ki ha én is hosszabb idõre kimegyek a kertbe. Egyébként tényleg gond van velük amibõl az alomcsere (szerencsére az enyéim többnyire kint végzik "dolgukat") és kullancsszedés a legkevesebb, de a "bentlakó" macskát rendszeresen fürdetni-gondozni kell mert szõrét hullatja, függönyt szaggat, bútort kapar (hiába van "emeletes macskafa") állatorvosi ellátás stb. Télen sem problémás kintlétük mert Kalóz pld. nemegyszer Tomi mellett éjszakázik a kutyaházban, Cira a garázsba húzódik a kocsitörlõ rongyok közé ha megunta az éjszakai csavargást. Egyébként amellett hogy kedvesek és ragaszkodóak az sem utolsó élmény amikor macskád leül eléd és szemedbe nézve hosszan nyekeregve "mesél" valamit (érdekes módon a nõstények "beszédesebbek" mint a kandúrok, a kandúr inkább néz valami "rejtélyes mély titkok tudója" módon; nem ok nélkül tisztelte vagy félte sok nép a macskákat). Ezek a "beszélgetések számomra amolyan "harmadik tipusú találkozás" jellegûek melyben két teljesen idegen de intelligens létforma "kommunikál", próbálja megérteni/megértetni egymást/magát. A kutya is hasonlóan próbálkozik de sokkal otrombább módon, a macskák ahogy Thermometer mondta - "elegánsan" teszik
Nem mellesleg a cicák jobb hatásfokkal dolgoznak mint a mechanikus egérfogók

Nyuli Együtt ettek-játszottak-aludtak. Említettem Micó valóságos "nevelõapja" volt Tominak sokáig, nemegyszer mintha tanította volna a kutyát. Több kutyám is volt, egy sem tette azt amit Tomi még ma is - rohamozás elõl képes helybõl felpattani méternyi magasra. Lentebb írtam játékos verekedés közben Micó "bemutatott" egy-egy "trükköt" (becserkészés, cikázó kitérés) Tomi leutánozta. ilyen volt az is hogy Tomi rohamozása elõl nem tért ki hanem felpattant a levegõbe, a rárontó Tomit rohamozó lendülete tovább sodorta. Mire megfordult a visszapottyanó cica már oldalvást cikázott és elbújt. Amikor a kutya keresni kezdte, szembõl nekiugrott amit viszont Tomi védett ki a tõle tanult oldalcikázással. Nem lehet elmondani a látványt. Micó haláláig tanítgatta Tomit pedig az akkor már jóval nagyobb volt nála.
A mérgezésben elhunyt néhai "nevelõapa" (vagy mentor) és férfivá érett "nevelt" fia:

"Lehet élni nélküle is, csak nem érdemes." Már akinek. Én pl. teljesen jól elvagyok macska nélkül, pedig a bõvebb családban van elég. Kerülöm õket, ha lehet és nem szeretek velük egy légtérben lenni. Fogjon egeret, vagy amint akar, de nem a lakásba valóak, amíg én élek, egészen biztosan nem lesz macskánk. Ez meg a másik véglet. Nem megsértõdni rajta.

Tehát, macskák: a cica általában fejvesztetten fut a kutya elõl ( e két állatfaj viszonya többnyire tényleg kutya-macska barátság), a kutya pedig szenvedélyesen üldözi a "zsákmányt".
Sok valamikori macskám között csak egy akadt (egy óriási cirmos kandúr), amely lovagiasan szembeszállt még a német juhászkutyával is, s a kutyának az orra bánta az affért. Szóval, kutyával találkozás esetén a macska gyors lábaiban és kitûnõ mászótehetségében bízik, ezek általában nem is hagyják cserben. Ha két, vagy több kutya veszi ûzõbe, a macska esélyei drasztikusan romlnak, mert ilyenkor érvényesül az ebek tökéletes falkavadász ösztöne. Nekem két macskámat is kinyírta a szomszéd két kutyája, melyek direkt az ilyen hajtóvadászatokra "specializálódtak". Összességében elmondható, hogy a nagy testû kutya potenciális életveszély a cica számára.
Még ennél is sokkal több macska vesztét okozzák az autók. Házi kedvenceink sajnos roppant bután tudnak viselkedni a közeledõ autó láttán: ahelyett, hogy nyugton maradnának, ész nélkül futnak, nagyon gyakran egyenesen a kerekek alá. Nekem is volt gyönyörû fekete kandúrcicám, mely a háztól 300 méterre húzódó mûúton találkozott a végzetével. Míg én magam is nem vezettem, rendkívül haragudtam a "szívtelen autósokra", akik kímélet, sajnálat nélkül gyúrják agyon a kedves állatkákat. Húsz éves sofõr-gyakorlattal a hátam mögött már tudom, hogy az ilyen esetek kivédhetetlenek. Mire az ember a fékpedált érinthetné, már át is hajtott a kerekek közé berohanó macskán.( Hasonló módon viselkednek a rókák is, ezek közül szintén töméntelen sokat "vasalunk ki")
Kár a sok cicáért, mert utolérhetetlen szépségén, kecsességén túl ez az állat valóban a gazdival való "flört" nagymestere. A kutya is tud hízelegni, de hízelgése otromba a macskáéhoz képest (egyébként szeretem a kutyákat is, hûségük megható)
A cica született "arisztokrata", egy arbiter elegantiarum. Lehet élni nélküle is, csak nem érdemes.

A cica fogságban van?