Bioszféra

Hát igen Az édesség iránti utálatomat jól jelzi, hogy még nem használtunk el idén 2 kiló cukrot... (amennyi uborkasaláta levébe, meg tésztakelesztéshez kell, annyi fogy...)

100-ból kb. 2 ember..., Te a kettõben vagy.

A rovarhelyzethez kiegészítés: korábban említettem hogy idén kaszáspókot sem láttam. Nemrég Tomi itatójának peremén kóricált egy növendék kaszáspók Vajon tudnak valamit amit mi nem?

Mielõtt "macskázok" jelzem hogy igen nagy mozgolódás indult a rovarvilágban, ami nem csoda kellemes enyhe idõ szép napsütés, kifejezett kirándulóidõ van. Korábban említettem hogy tavasz óta nem láttam hétpettyes katicát (se harlekint). Most az emeleti szúnyoghálón sétál három is, ebbõl egy teljesen kifejlett. A kertben keringõznek a fehér és sárgás pillék, mozognak a darazsak és legyek, szorgoskodnak a hálós és "gyalogpókok", továbbá színre és fajra meglepõen sok mezei poloska. A falevelek sárgulnak, de orgonáim tömegével rügyeznek, még a végén virágoznak is. Ha tévedtek és hosszú enyhe õszutó helyett lecsap rájuk a hideg... Említettem csak egy szobát fûtök 17~18 fokra az összes többit 12 fokra programoztam. Egy órája kitártam a fûtetlen szobák ablakait, megindult a légáramlás és a belsõ hõmérsékletük megemelkedett +1,5°C-al ott most mindegyikben +14°C van.
Macskák: Thermometer kollega, ezért emeltem ki hogy "helyén van az eszük és a szívük" Lehet hogy csak szerencsém volt macskáimmal, mert mindegyikõjük rendelkezett valami egyéni kvalitással. Kandúrjaim vagy nagyon erõsek vagy nagyon értelmesek voltak, a nõstények között csak az értelmi képesség szórt (elnézést hölgyeim) akadt még kifejezetten buta is. Viszont nemtõl függetlenül közös vonásuk volt hogy bár ésszerûen óvatosak voltak de nem ijedtek meg könnyen. Ha kellett futottak/rejtõztek, de javarészt kíváncsi érdeklõdõ, majdhogynem kotnyeles természetûek voltak. Kandúrjaim náluk nagyobb termetû kóbor macskákkal is bátran szembeszálltak (még az alkalmi pld. táborozás vagy telek) területük védelmében. Két okot sejtettem ebben: egyrészt táplálékuk zöme javarészt fõtt hús volt, mindenkor jó testi kondícióban voltak (Életem elsõ macskája nyers húson nõtt fel, nehéz "bivalyerõs" macsek lett. Õ volt a "környék királya" amig valaki le nem lõtte légpuskával. Békés természetû volt, de az emberek "féltek" tõle mert könnyen karmolt súlyos sebeket ejtve (simogatást egyedül tõlem tûrte el). Említettem, egyébként békés macsek lévén "õ" volt az akinek hátán nyugodtan sétálhatott Tyuntyur galambom). Másrészt, amíg szét nem szóródott családom, országon belül mindenhová vittük õket kosárban, telkekre vagy csak egynapos kirándulásra egyaránt, lehet hogy ettõl lettek magabiztosak mert sose érte õket komoly trauma. Egyébként is szinte családtagként kezeltük õket. Ismerve a macskatermészetet árnyoldalait, megelõztük a konfliktusokat így sose kellett riogatni õket vagy kiabálni velük. Egy kandúr volt még az okosakhoz mérten is kiugróan okos, õ lehetõleg kerülte a harcokat. Vele esett meg hogy bemenekült a kocsi alá és "felesége" kergette el a betolakodó idegent. Itteni kandúrjaim (Micó és öccse) inkább erejükkel és vakmerõséggel határos bátorságukkal tûntek ki. Micike 16 évesen került hozzám (amikor exnejem is elhagyta Budapestet, lehozták hozzám) õ már idõs volt, vélhetõen ezért nem szaladgált semerre, inkább karmait "forgatta" nagyon ügyesen (de sose volt félénk, lentebb írtam hogy párjával "együttmûködve" menekülésre késztették a kertbe tévedt, náluk jóval nagyobb testû kóbor kutyát). Cira hajlamos idegeskedni, amit azzal magyarázok hogy pár év után kizökkent kölyökkora óta megszokott szobacica életébõl (fiam és menyasszonya összevesztek szétköltöztek). A kóbor szülõk kóbor gyermeke Kalóz pedig egy hétpróbás gazember, semmitõl se fél de egyszer úgyis agyonütöm a bitangot... Azt vélem, egy nyugodt körülmények között élõ, türelmesen és szeretetben felnevelt bõségesen táplált macsek nem ijed meg könnyen - talán halvány párhuzam vonható az emberi neveltetéssel, a késõbbi felnõtt idegzetét és viselkedését nagyon befolyásolja az hogy milyen körülmények között nõtt fel.

Utolsó mondatod nagyon találó: én is sokszor elgondolkodtam már azon, mire lenne képes a macska, ha nem 6 kg lenne a súlya, hanem 60. A macskafélék meglátásom szerint a természetben meglevõ "ragadozó elv" ideális megnyilvánulásai, tökéletes "ölõgépek", veszélyesebbek a kutyaféléknél. Páratlan a testi erejük, egyensúlyérzékük. Akrobataként mozognak. Egyszer tanúja voltam, ahogy a macska vízzel teli vashordó néhány mm szélességû peremén egyensúlyozva lenyúlt vagy 30 centit a víztükörig, és kikarmantotta onnan az óvatlanul a felszín közelébe merészkedett több, mint egy kilós pontyot.
A macska karmai borotvaélesek, sõt, sebész-szike élességûek. Egér, vagy kisebb madár nem menekülhet közülük. Felsõfokú fizikai képességekkel rendelkezik a cica, csak kis méretének köszönheti, hogy egyáltalán vannak szóbajöhetõ ellenségei az állatok körében.
A nálánál erõsebbekkel szemben általában óvatos, ijedõs.(Nemsokára folytatom)

Lujó alapjában igazad van mivel a macskák könnyen megriadnak és elsõsorban a menekülést választják ha tehetik. Tapasztalataim alapján én úgy látom hogy a menekülési hajlam a macska egészségi és idegállapota szerint változik, emellett nem is annyira a testi erõ mint inkább az ügyesség számít. Többségében fekete macskám volt és néhány keverék, ahány macska annyiféle "egyéniség". Nincs két egyforma "lelkületû" bár fõbb vonásaik/ösztönük eltérõ mértékben azonosak. Megriasztva elsõsorban menekülnek és védett helyre húzódnak ahol jól elrejtõznek. Menekülésük-rejtõzködésük vagy rejtõzködésbõl kitörésük olyan ügyes hogy némely elemét akár katonai kiképzésben is oktathatnák. Jó taktikai érzékük van, pontosan felmérik ellenfelük erejét-veszélyességét és gyenge pontjait, eszerint választanak "harcmodort" mely a futástól a szembefordulásig terjed. A szembefordulás sem mindig jelez végsõ kétségbeesést. A 17 éves Micike már nem rohangászott, jellemzõen nyugodtan "kivárt" és egyszerûen a rárohanó kutya szemébe kapott. Így szerezte Tomi máig látszó mély sérülését az orrán (pedig csak játszani akart vele). Más alkalommal kint az elõkerti barackfa mellett állt amikor kutyát uszítottak rá. Az öreglány nem rohant fel a fára, bevárta és belekapott a kutya szemébe hogy az vinnyogva rohant gazdájához. Micike sok évvel korábban Csui nevû párjával közösen futamított meg egy kertbe tévedt közepes termetû kóbor kutyát. Alig hittem a szememnek, a kandúr szembõl párja hátulról közrekapták a blökit. A kutya vigyázott orrára/szemére és kereste a támadási alkalmat akivel szembekerült de közben mindig a fara lágy részét körmölte meg alaposan az a macsek akinek éppen hátat fordított. Ettõl a kutya szabályosan forogni kezdett, mindig odakapva ahonnan a "körmöst" kapta végül kimenekült a kertbõl. A két macska végig nyugodt maradt, a "csata" után elégedetten leheveredtek. Ha kutyával élnek "házközösségben", hamar elfogadják hogy "mi most egy falka vagyunk". Ebben közrejátszhat hogy attól kezdve a kutya emberrel-állattal szemben védelmezi õket és ezt "tudatosan" ki is használják. Apám labrador keveréke minden idegen macskát megkergetett. A nagytestû, szikáran izmos kutya Tomihoz hasonlóan jó futó volt, mindig utolérte és egyetlen fejcsapással eltörte a betévedt macska gerincét (kiérdemelve anyámtól a "macskagyilkos" nevet). Ugyanakkor macska "nevelõanyját" szerette és bármit elviselt tõle. Inkább a macska volt zavarban amikor a kölyökkutyaként nála kisebb és könnyen "lepofozható" blöki növekedve kezdett "fölé tornyosulni". Oldalakat firkálhatnék megható komikus esetekrõl, csak egy visszatérõt említek: a kutya toppantott egyet, erre a macska szembõl a torkának ugrott, megkapaszkodott, rúgta harapta ahol érte a kutya pedig soha nem rázta le magáról csak bõszen morgott. Tomi és "nevelõapja" viszonya hasonlóan alakult. Akkoriban sokat emlegettem hogy Micó mintha vadászni tanítaná Tomit - meglapul, lerohanja, támadás elõl cikázva kitér vagy a levegõbe pattan - Tomi leutánozta és ennek hatását ma is látni vélem a kutya viselkedésében. Kollegám macskája és belga juhásza "összejátszott". A macska rendre "becsalta" ellenfelét kertjükbe ahol az addig csendben lapuló kutya kedvére megkergethette a támadót. Cira cica idõsebb Tominál, vendégként jött de "ittragadt". Kalóz eltûri Tomi szertelen szeretrohamait (felborítás-orral döfködés-lábbal dögönyözés) Cira nem szívelheti. Õ se szalad fára, inkább teljes passzivitást mutat míg egy alkalmas pillanatban elslisszolhat védett zugba vagy a kerítés lécei között. Napestig írhatnék ilyen történeteket de kiátkoztok... Lényeg, hogy valóban az egyik véglet a fára menekülés, bár eddigi macskáim közül csak Kalóznál láttam erre hajlamot. Általában a legközelebbi védett zugba menekülnek. Félénknek tûnnek, de szorult helyzetben igen bátrak. Pesten láttam hogy a sarokba szorított macska mindkét szemére megvakította a ráuszított kutyát. Kandúrjaimat nem riasztotta testméret, kutya, ember, kõ vagy bot. Riválisaikat mindenkor elüldözték a környékrõl. Láttam olyan jelenetet ahol macskám "szabályos" harcban nem tudott gyõzni mégsem adta fel. Több összecsapást követõen az egyik "ütésváltás" után elfeküdt mint aki megsérült. Nála nagyobb testû erõsebb ellenfele elkövette azt a hibát hogy odament hozzá, mire a "döglõdõ" kandúr alkalmas helyzetben lévén alulról a hasa lágy részére támadt, ellenfele menekülõre fogta és a környékre sem jött többé. Erre a macskára Tatán a szomszédasszony seprût emelt mert elkergette macskájukat és lefeküdt az õ teraszukon napozni. Nevetésbe fulladt a dolog, mert közeledtére a macska nem menekült, csupán lustán arrébb ballagott és újra kifeküdt napozni. A macskák érzékeny idegrendszerû de okos lények, mindenkor felmérik a helyzetet és aszerint viselkednek, nem fogják mindig menekülõre. Persze nekik is a legveszélytelenebb megoldás a "szégyen a futás de hasznos" de nemegyszer meglepõ bátorságot mutatnak olykor hihetetlen szinte "átgondolt" taktikázással. Ezért is szeretem õket, általában nagyon életrevalóak, találékonyak és bár macskáink testmérete kicsi "helyén van az eszük és szívük" Fekete macskáimban én "mini jaguárt" látok, ügyességük elgondolkodtat mire lehetnek képesek az "igazi" nagymacskák.
Bocs a hosszért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Én spec a krumplihoz. :-)

Milán, Laci: Köszönöm

A védekezésnek/túlélésnek macskosz oldalról több lehetõség van kutya megjelenésekor. A végletek: 1./ Fel a fára! 2./Amit a jelenlegi cilánk produkált, amikor a felségterületén háborgatott pulink elsõ találkozáskor meg akarta enni: Hozzá dörgölõzött. Utána a puli számára már nem volt érdekes, ha már nem menekült.

Igen, ez szép dolog az állatok közössége kicsi élet porondon, mint házon belül.
Majd jövök a törp kakasok-tyúkok élet közössége bemutatásával, csak kicsit újra kell telepíteni a rendszert... elmegyek pár napra.. Tényleg a Windows-Xp.-t újra kell éleszteni, mert leöregedett, mint egy rothadó alma. (2005-2011) De remélem újra szárnyal!

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22625 - 2011-10-28 19:46:2

Na ja szemellenzõm alól viszont kilóg az a parányi adat,hogy õseink dicsõ gazdálkodási múltja idején (?..na ez éppen Királyréten igencsak sántít 1945 elõtt) az erdeinkben nem 100.000-es létszámú szarvasállomány lófrált a felnõni szeretõ csemeték, magoncok felett.És hát nem is õsink hagyták ránk, netán generálták ezt a szép számot a többi nagytestû faj esetén sem.(Disznócskák dettó gradációja)
Az erdõ és vad ökoszisztéma szintû egységét egy pillanatig sem feledve!
(Megyünk a Bioszférába...)

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22624 - 2011-10-28 19:30:10)

No igen, ez igaz is, viszont az erdõt õseink a vaddal együtt hagyták ránk, s ha õk tudtak gazdálkodni az erdõvel és mellette a vaddal is, nekünk is tudnunk kell és tudunk is.
Remélem nem haragszol, de nekem ez olyan "szemellenzõs" nézet - mondom ezt kerületvezetõ erdészként.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22621 - 2011-10-28 18:46:12)

.....és ha mindez elfogyott a bükkcsemetét is lelegeled...

Milánka: persze,hogy csak egy mûvi terminus technicus, de az erdõt felújító(?) erdész-erdõmérnök oldaláról (erdõmûvelés) mégis csak (vad)kár...mert ugye az erdõre teszel esküt és nem a vadra.. ..

No adjuk vissza a fórumot a témájának a fokozódó jellegöltés helyett...

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22619 - 2011-10-28 18:15:27)

Ohh, bocsánat, akkor rossz informátorom volt annak idején...
Igazából a lényegen nem változtat, roppant nagy energiát fektet bele ebbe a "buliba".
Bükkcsemete-vad: Amíg egy szarvas van, addig van és lesz "vadkár". Ez egyébként olyan csúnya szó.
Gondoljunk bele: ha elénk tesznek mondjuk száraz kenyeret, krumplit és egy parfétortát, melyikhez nyúlnánk? ...... Na, ugye!

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22618 - 2011-10-28 17:52:4

Csak a pontosság kedvéért: Standy sok minden és köztük két szép gyermek szülõatya,de nem a NAT-MAN Uniós projekté és fõleg nem a lékeké.De a hazai adaptáció (pl. a tölgyesekben alkalmazásának) motorja az tény.A NAT-MAN EU-s projekt elsõsorban dán szakemberekre épül, holland, angol és német szakik mellett.Csépányi Peti az Erdõanya területeken lényegében nagyon hasonlót csinál a Budai-hg,Visegrádi-hg, Pilis területén és van még számos lékes projekt terület kis hazánkban.
Nanónak (is) ezek az oldalak többet elárul talán.
Link
Link
Mondjuk,hogy kicsit gonoszkodjak is:azért a túltartott állományok vadkárai és rágása ellen a lékek se érnek sokat.Fõleg, ahogy a bükkcsemetéket néztem helyenként a lékeitekben.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22617 - 2011-10-28 17:01:15)

A Natman-lékek szülõatyja: Link
Lényegében ugyanolyan lékek, mint az erdészet területén bárhol, amiket már Ti is láttatok. Ám fontos dolgokban különbözik: ezek a lékek fel vannak szerelve pl. talajhõmérõkkel.
Az ELTE tudományos vizsgálata folyik bennük, a régi fák helyén megjelenõ újulat és lágyszárú biomasszájának fejlõdését, növekedését, súlyát!, felépítését (különösen izgalmas lék-vízrajzot lehet ez alapján készíteni), fajgazdagságát és még egy csomó mindent vizsgálnak.

Áthelyezve innen: Metnet találkozók (#22615 - 2011-10-28 16:28:09)

Mi az a Netman-lék?

Kedves képek Bubu Éljen a kutya-macska barátság

De helyesek!!!

Noli megint eltalálta.
Persze én se gondoltam rosszra, de hát elõfordul.
Itt van Marci cicám, régrõl, már nem él, ahogy írtam az autós nemzedékrõl... Érdekes szõrei voltak, ha egy Tacskóról modják azt hogy drótszõrû, szerintem õ is az volt.
Link
Másik kép Berci cicámról, és Lulu tacsiról.
Link

Állati viselkedés esetében? Vagy azt "állata válogatja"?

A kocka szerintem a jó "mérõeszköz", ha gyorsan felméred elrendezését, s többi már "csuklóból megy" (nem olyan "bonya", a felsõ-középsõ sorhoz kettõ-kettõ 3 lépéses mûvelet, az alsó sorhoz négyféle rendezés 6-8 lépésben, tehát minden állás max. nyolcféle párlépéses mûveletsorral kitekerhetõ). A helyrerakás ideje leginkább a kialakuló variációk felismerésétõl függ. A világrekord 5-6 sec között van. Beszámolhatok egy nem hitelesített magyar rekordról: anno esküvõnk tanúja 2 - KÉT azaz KETTÕ másodperc alatt helyretekerte mert a ránézésre bonyolultnak tûnõre kevert elrendezésben felismert egy "véghelyzetet". A kockarekorderek közelítenek a versenysakkozókhoz, itt is a helyzetet és a rendezéshez szükséges mûveletsort kell gyorsan felismerni, a többi már "csuklóból megy". A schnell (blitz) és rapid sakk szerintem jó a rögtönzõkészség állapotának felmérésére. Ha gyorsabban tudok lépni ellenfelemnél, az vagy kifut az idõbõl vagy döntõ fölénybe jutok. Édesapám már hat éves koromban megtanított rá, "nem tudok de szeretek" sakkozni. Lehetõleg schnell (blitz/villám) partikat, hosszabb idejû már "untat" vagy túlkombinálom mint "fórumon a filózást". Ajánlották a versenysakkozást de számomra az már olyan mintha a periódusos rendszert az elemekbõl létrehozható összes lehetséges vegyülettel együtt tanulnád meg. A gyors helyzetfelismerést és gyors rögtönzést valahogy jobban szeretem (érdekes hogy a fiaim is). A sakkszoftver egyperces idõlimittel is "kellemetlenül" erõs, ezért nekem sikerélmény ha 70-80%-ban kifut a keretidõbõl, mondhatom gyorsabb vagyok mint a gép (bevallom, 2 órás limittel 50% a kimenetel). Idõnként beszállok online netes versenyekbe. Érdekes jelenség, hogy azonnali kihívást túlnyomóan a környezõ országokból kapok. Lehet "kibicelni", felmérni a játékosokat. Tapasztalom hogy csak sorozatos nyerések után ajánl partit egy-egy angol, német, francia, az internet csodája hogy "lehetetlen" helyekrõl is (pld. eldugott Csendes-óceáni korallsziget, Új Zéland vagy a Malvin~Falkland szigetek). Ebbõl azt szûröm ki hogy azonnali kihívóimat elsõsorban érzelmek, a kibicelõket logikus döntés vezérli. Másként mondva: úgy tûnik hogy azonnali kihívóim vélhetõen zászlóm színei miatt, míg a kibicelõk az eredményességet figyelõ racionális döntéssel választanak ellenfelet. Azért nem sokszor maradtam szégyenben, embert könnyebb megzavarni lerohanással mint a gépet.
Mindenkinek szívbõl ajánlom a rendszeres testi torna mellett rendszeres szellemi tornának úgy a sakkozást mint a kockatekerést. Aki szereti annak rejtvények megoldása sem rossz, én idõrablónak érzem (leszámítva a prímszámokat) másnak segítek de nemigen vonz (van néhány, országos versenyen nyert porfogónak jó elsõ díjam, ennyivel beérem)
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Állatokkal nem szoktam kiabálni. :-)

Szarvas: Ma reggel láttam a varjúcsapatot úgy egy km-rõl az éjszakázó helyrõl a "terített asztal", a 44. út felé vonulni. Ez már az "igazi", több tízezres nagysárendû volt.
A baglyokról: a gombász rétemen ilyenkor akármerre indulok, 50-100 méterenként riasztok fel egy réti fülesbaglyot. Az idén ez csak elmélet, a kéthavi 15 mm csapadékösszeg az idei õszi gombászatot kihúzta a programok közül.

Képzeld el, a fiókák sikítoznak, Noli meg túlkiabálva a sikítozást beszél hozzájuk közben
Tökéletes éjszaka

Az nem baj, ennyit megér szerintem a buli. :-) Picit lenne közelebb Szeged, már mennék is személyesen elmondani nekik a dolgokat....

Noli!
Tudod, hogy nem feledkeznek meg a fiókákról... Emlékezz vissza, amikor itt írtam, hogy a nyáron 2-3 hétig nem bírtam aludni a kicsi fülesbaglyok "sikítozásaitól".
Ráadásul az egyik panellakás erkélyén is évek óta költenek.

Én ezekért a baglyokért évek óta irigyellek. Ha arra jársz, mondd el nekik, hogy szívbõl köszöntöm õket és jó egészséget, sok fiókát kívánok mindannyiuknak!

Sziasztok!

Ma kint voltam a kertben, ami a város keleti határán van, ahol végignéztem, ahogyan a varjak csapatokban repülnek az éjszakázó helyük felé nyugati irányba(a vadaspark melletti kiserdõhöz)...
Közben szépen rámsötétedett, miközben toltám át a biciklit a körtöltésen a város felõl, vagyis nyugati irányból elég alacsonyan szálltak a kertem felé a város keleti felén lévõ szántóföldekre a fülesbaglyok. Nagyon sokat láttam, vagyis megérkeztek a telelõhelyükre, ami a nem messze lévõ Kemes utcában van. Most még a lombos fák miatt nem igazán látszódhatnak, de ahogy lehullik a levelük meg lehet csodálni Magyarország legnagyobb(vagy Európa? ) telelõ bagolypopulációját.

Máshol is írták, hogy kezdenek jönni. Remélem, jut ide is, mert nálunk még csak az a néhány van, aki eddig is volt. Gyerekkorom varjúfelhõit de szerettem! Csodás lények!

Szarvas: Kezdenek megjelenni az itt telelõ vetési varjak. Kb 1000 egyedes felhõt láttam keringeni vezetés közben. Ez még csak az elõörs, késõbb százezres csapatban vonulnak reggel - este. Hitchcock nyugodtan forgathatta volna Szarvason a "Madarak"-at. Kilométer széles varjúfelhõ vonul reggel-este fél órán keresztül. Sajnos ezek "idegen" madarak. Utána néztem: Korábbi állításommal ellentétben még a közelmúltban is itt is tömegesen mérgezték õket. Valamelyik nagytudású rájuk akasztotta a "káros" jelzõt, pedig megfértek 1000 évig a földmûveléssel. A pouláció összeomlott, magával rántva a kékvércse állományt is.

Javul a tornától az agyi vérkeringés hatékonysága, magasabb oxigénszint lesz a vérben. :-)Ép testben ép sakkozó!

Köszönöm a megfejtést

Bubu köszönöm jótanácsaid A gyaloglás alatt nem volt gond. A honvédségi követelmény 51 év felett a 3200 m-es síkfutás 16:48 és 17:48 perc között van. Ezt 15 kg-al megterhelve 20 perc alatt teljesítettem. Legénykoromban gyakran tettem 40 km-es gyalogtúrákat éjszaka vagy combig érõ hóban, késõbb a honvédségi (teljes felszerelésben gyorsított vagy erõltetett) menetgyakorlatok is csak egészséges fáradtságot okoztak, megszoktam. Fizikai erõm javát eddig sikerült megõriznem, orvosaim ennek ismeretében intenek hogy azért csak lassan óvatosan és óvakodjak a tartós erõfeszítéstõl de néha megfeledkezek magamról. Most még megúsztam a vagánykodást. Bizonyára a gyógyszerek tartották kritikus határ alatt a vérnyomást és pulzust, a Nitroderm tapasz pedig gátolta az anginás roham kialakulását, ezért szinte "észrevétlen" kerültem a végkimerülés esetleg közeledõ keringés-összeomlás állapotába. Érrendszerem állapotát nem ismerem, ilyen korban már artéria szakadhat ér pattanhat, de bízom a mindennapi hal-fokhagyma-sok zöldféle segítõ hatásában.
Ajánlás: a reggeli tornának "mérhetõ" keringésjavító hatása van. Ébredés után a kertben (atlétatrikóban télen is, de utána azonnal dzsekit veszek fel) elvégzett reggeli tornát tisztálkodás és reggeli után követi néhány schnell (1-5 perces) sakkparti a géppel és "a kockaforgatás". A sakk változó végeredménnyel, de a kocka stabil visszajelzés számomra. Amennyiben kihagyom a reggeli tornát akkor a Rubik kocka rendezése 250-300 mp körüli, ha tornáztam akkor 100-120 mp alatt sikerül kirakni

Semmi atka... Ne félj, csak irizál a bundája, emberi haj is, kutyaszõr is teszi. A hatást a szõrök mellett elhajló fény csinálja, voltaképp interferenciamintázat. Olyan, mint a pókhálón napfényben.
Kiricsi Ági cicáján: Link
Egy légy lábszõrén: Link
Link

Minden macsek elõször a mancsát nyalja körül, a macska-nyál eleve egy tisztulásos fertõtlenítõ oldat.Lehet hogy sokkal hatékonyabb minden szisztematikus emberi szernél!
Azután kezdi a pofiját, homlokát átdörzsölni, mint egy ember a zuhany alatt a szivaccsal. Érdekes párhuzam...

A mancsán; éllõsködõ atka-féle lehet. Per pillanat, ha elkezd "mosakodni" egy cica, azonnal felkeni a homlokára, fejére a fertõt.
( Lányoméknál voltunk, ott a cica füle mellett a "szarva" helyén egy barna pókszerû türemkedés- kullancsot láttunk. Mentek is a garázsba a kullancs kiszedõ müa. csipesszel eltávolították.
Elég lenne valami mathador- féle port bedörzsölni a bundájába.(kullancs- atka -bolha irtó)

Optikában/fénytörésben jártas kollegáknak találós kérdés: vajon mi okozhatta ezeket a színes sávokat Kalóz cica mancsán? Pigmentcsíkok a szõrzetben? Avagy egyfajta "rács-spektroszkóp" jelenség a szõrszálak felületén?
A kép nappal, természetes fényben készült vaku nélkül:

Szervusztok! Akela; na hallod vigyázzá má a trapp kilométerekre. Pláne a le eresztett briga kerék több gördülési ellenállást ejtett ki..szatyrozva kg/kormány, Emlékeimben kutatva voltam én is váratlan kitételnek állítva. Karcsú fiatalemberként,dolgozva Volán forgalmi irodában Kalocsán, anno 1973 õszén. Gondoltam ledolgoztam a 8 órát hajnali 5-tõl, lebuszoztam a hajósi Pincék mh.-ig 14.55-kor, egy szép õszi, Okt.10 felé.(nem volt járat, csak este 8 felé Bp-Jánoshalma) Na gondoltam, onnét Jánoshalma kb. 18 km. majd csak felvesz valami autós..Elindultam amolyan bõr-félcipõben, spicvasas sarokkal... Szép erdõ széli utam volt, ismerve az országutat, le gondoltam csapni egy derékszögelést, cca 3 km. Be az erdõbe, és ott kaptam el az elsõ pókiszonyos behatásomat. Mentem a bokrok-fák közt, amikor pofával beleléptem egy erdei keresztes hálójába... Azonnali riadalom, torok görcs, hányásgörcs. Na majd ezután jött egy figyelmeztetõ tábla, alu lemezre piros festékkel; "Lezárt honvédségi terület! Belépni veszélyes! " -Na gondoltam akkori rendszerünkre, jobb elmenni innét. Ki az országútra. Nem nyertem semmit, csak pókiszonyt. Azután sötétdeséig klaptattam, csak egy trágyaszóró traktor húzott el mellettem. Egészen a Kéleshalmi elágazásig értem, ahonnét meg nem állt meg senki autóssa, teherautóssa se!Na még 7 km. és beértem. Végül is kibírtam, eleinte a lábam talpai fájtak, majd elaléltak, nem éreztem utána csak a csípõm forgóját, ami 2 napig volt izom lázban. Elõtte sulis éveimben a pesti Nagykörút Margit hídfõtõl a Blaha-Rákóczi útig bal-jobb oldalon kész élmény volt, félcipõben... (nem sportcipõben)5 km. Tele tömeggel, enyhe busz-gázolaj-elektro szaggal, a 3-4 méteres flaszteron pedig a dohály- éredõ eper illattal kevert zajos Nagykörút...anno 1972..

A lilatönkû pereszkéhez felétek is meleg van, felénk pedig mindenféle gombához szárazság. Tavaly május-június óta nem szedtem értékelhetõ gombamennyiséget, mert nem termett. Lilatönkûhöz ideális lenne egy tartós hidegpárnás nyálkás, ködös idõ.

Én most a réteket járom, mert rengeteg a csiperkegomba, a lilatönkû pereszke még nem jött elõ, de ami késik nem múlik. Sajnos a környékbeli erdõk szinte teljesen üresek, mert csak mutatóba lehet 1-2 róka és galambgombát találni, tuskógombát még nem láttam.

Hát nálunk ennél rosszabb a helyzet és persze, ha az ember tobzódna a rántott vargányában meg a tejfeles laskában, akkor lehet, hogy én se sokat vacakolnék vele. Viszont ez talán még lesz, másra nem számítok már...

Az igazság az, hogy én is szeretem, de a rántott õzláb, vargánya, nyuszigomba, galambica, laska nyomába sem érhet.
De mivel múlt éven nem volt idõm elmenni, idén nem nagyon volt gomba, illetve amikor volt (ugye csúcsaszály év ide vagy oda, nyár közepén olyan vargányaszezon jött, mivel fél év csúcsaszály után fogta magát és eleredt Link - a PP a csapadék - , de akkor meg nem akart elállni, így lett vargánya, egészen addig, amíg el nem állt az esõ, mert amint elállt, utána hosszú ideig megint nem akart esni Link - augusztus 5 után nuku csapi -, akkor ugyancsak nem volt idõm elmenni.
Így kifogyott a hûtõláda, kénytelen vagyok gyûrûsgombából eltenni télire. A többi említett gomba után nem annyira szeretem, de így, hogy nem lesz más, nagyon jól fog jönni.

Szépek!
Pénteken én is kinézek a helyünkre, talán lesz valami már... A legjobb gombás rizs ebbõl van. :-)

Tegnap kiruccantam egy bükkös-tölgyes erdõbe, ahol szoktam gyûrûs tuskógombát szedni.
Sajna a nagy tuskókon nem volt egy db sem, teljesen véletlenül botlottam bele egy erdei úton egy vödörnyibe Link Link Link Link

Kifejezetten szép napsütés van, enyhe szellõ és kevéske felhõ. Jól jön a napok óta tartó szürkeség, folyamatos szemerkélés után bár esõben is élénken mozgolódtak a legkülönfélébb rovarok és madarak. Ezalatt kétszer is bringáztam esõben. Bringázaskor a szembejövõ autósok tekintetét megfigyelem afféle "pszichológiai tanulmányként". Úgy találom, három kategóriába sorolhatóak: 1. szinte utálkozóan lenézõ fensõbbséges 2. közönyös vagy cinikus "úgy kell neked" nézés 3. sajnálkozó tekintet. Ezt jól megfigyelhetõen befolyásolta a kocsi márkája, az utas/ok életkora, öltözékük összeállítása (lényegében "önkifejezés" - mindenki annyit ér amije van). Az elsõ két embertelen típustól ugyan mit várhatnánk? Viszont akik legalább tekintetükben mutatnak együttérzést, azokból is eltûnt a tevékeny empátia, nevezzük szebben/divatosabban- a "keresztényi könyörület". A minap defekt miatt 3 km-t kutyagoltam hátamon-kezemben 15 kg teherrel, amit egyébként a bringakosár cipelt volna. Meglepõen jó tempóban teljesítettem, megfelelne a korom szerinti katonai állóképesség követelménynek is. Ennek eleinte örültem, mindig jó érzést adott hogy szívmûtét után is szinte változatlan testi erõm ("beidegzõdött" erõs kézfogásom miatt ma is megneheztelnek). Most kiderült, vissza kell fognom magam mert "a szívmûtét nem doppingol" és az életkor is számít. Kb. fél órával "lemálházás" után váratlan, eszméletvesztéssel határos gyengeség tört rám és több órát kellett feküdnöm míg erõre kaptam. Visszatérve az alaptémára, az autósok közül nem állt meg senki hogy esetleg szükségem van-e segítségre. Részben érthetõ, talán csövesnek néztek hátizsákkal-szatyrokkal megrakva, én pedig amolyan "menni vagy meghalni" rátarti módon meneteltem hazafelé sejtetve hogy "megoldom önerõbõl" érthetõ ha elhúztak mellettem. Viszont rendszeresen látom hogy senki nem áll meg annak a szerényen öltözött szelíd kedves idõs néninek aki az út mentén tipegve kilométereken keresztül vonszolja kerekes szatyrát. Régebben még gyakrabban rákérdeztek a gyaloglóra, amíg autóztam én is meg szoktam állni rendezettebb külsejû ember mellett, elvigyem-e. Magyarázható azzal hogy mindenki óvatos lett mert felszaporodtak a részvétre játszó, másokat kihasználó csalók és egyéb gazemberek. (Súlyos példa rá harmadik fiam esete. Két, látszólag távolsági buszról lekésett rendezett külsejû átlagos embert vett fel a szomszéd községig. Normálisnak tûntek, egy ideig tréfálkozva beszélgettek vele, ám egy néptelen szakaszon hirtelen rátámadtak. Szerencsére nem késsel, az egyik próbálta lefogni a másik a kéziféket akarta berántani. Védekezésre más módja nem volt minthogy hirtelen padlógázzal gyorsítva és megfaroltatva fának csapta a kocsit. Fiam biztonsági övbe kötve megúszta, a két ember támadás elõtt kicsatolta magát ezért súlyos sérüléseket szerzett. A járgány roncstelepen végezte...) Tehát valóban jogos az óvatosság az "útszéli emberekkel", mégis úgy érzem -tisztelet a kivételnek!- hogy sok emberben a tudatos könyörtelenségig eltûnt az empátia, bizalom és a velejáró segítõkészség sajnos nemcsak autós-gyalogos "viszonylatban".
Bocs a filóért (talán ez is az Élet része) jó napot jó kedvet Mindenkinek

Nagyon szép macsek!
A kép meg egyszerûen elsõ osztályú.
Fantasztikus színek és igen jó pillanat. Az a meglepõdött, de egyben érdeklõdõ pofi.....

Bocsánat, sétálni voltam

Kis mocskok? Inkább mocsok dögöcskék És igen, kihasználnak minket, mi meg hagyjuk

Lord: köszi

Igen, az a kis folt valami ragadozómadár, csak utólag vettem észre én is.

Bubu igazad van hõsterilizálás után minden megehetõ ami nem mérgezõ, legfeljebb állaga/külseje lesz kevésbé gusztusos de még ehetõ, tápanyaga hasznosítható. Szükséghelyzetben ha nincs más, "szétfõzve" megehetõ minden ami nem mérgezõ, akár fakéreg-gyökér-toboz vagy nyersbõr fegyver- és derékszíj is (a cserzett bõr krómtartalma miatt mérgezõ lehet). Nagyanyám anno a leesett kenyérszelet felületét megfújogatta, megkapargatta késsel, megcsókolta és megette. Sajnos ez így önmagában nem hatásos, az "Állítólag..." Discovery sorozatban ellenõrizték hogy minden földre pottyant táplálék érintett felületén már egy másodpercen belül megtapadnak szaporodásképes kórokozók. Sajnos vannak a hõkezelésnek is ellenálló bacik (némelyik "földi" baktérium a 200 fokot is túléli, egyes fajtáik a mélytengeri 300°C-os hõforrásokban vidáman éldegélnek).
Ami a "felezést" illeti, jó emberérzéked van Ha nem is a felét (hiszen naponta kétszer kapnak enni eleget, mellé fognak madarat-rágcsálót örökké teli a pocakjuk) de a macskák mindig kapnak tálkájukba egy keveset kóstolóba abból amit eszek hogy békén hagyjanak. Tomi kutya se marad ki, mert napi tápláléka mellé hús- és rizsfõzõ vízzel feleresztve megkapja az inas húsnyesedéket, kolbászhéjat, szalonnabõrt. Minden nyers húst megmikrózok elõbb és lemosok, a rizs mindig külön fõzöm- ezek levét elönteném inkább ezzel "eresztem fel" az hulladékba menõ aprólékot. A csomagolóanyag kivételével semmi nem megy veszendõbe, megeszi Tomi és a macskák.
Pld. rendszeresen veszek frissen sült házikolbászt. Neylonzacskóban kapom, tocsog a zsiradéktól amivel azért vigyáznom kell. A kolbászt kiszedem, lecsöpögtetem a zsírt egy fazék meleg vízbe aztán beledobom a zacsit is hogy "leázzon". Kb. 10 dkg lisztbõl készítek habarásfélét amit tányérra öntve mikróban megpörgetek 3 percig. Az eredmény olyan "vizespalacsinta" szerû lepény, amit felkockázok és beledobom a zsiros lébe. Látnátok milyen hálásan habzsolja fel Tomi Bár kap rendesen enni de mindig enne, nem csoda mert örökké rohangál. Láttátok képét, nem hízik, eleve "sportosan szikár" alkatú