Bioszféra

Szia,
elég gyakori eset, az Alföld homokvidékein, elsõsorban a Duna-Tisza-közén. A homoki májusban, a kunkorgó pedig ezekben a hetekben virágzik, idõben tehát kikerülik egymást. Láttam, hol láttad, a Zeneszobában leleplezted magad. Várjuk a fotókat.

Szia!
Mennyire gyakori az, hogy a homoki és a kunkorgó árvalányhaj egymás mellett él?
Majd mesélek holnap, hol láttam (képekkel).

Ó de szépek a galócáid!!!

Ma talált légyölõ galóca: Link
Eddig még nem leltem ilyen korán ezt a fajt. Jön az õsz
Ez pedig egy termetes nyári vargánya: Link

Vagy egyszerûen csak nem akar. Vaddisznókkal van a legtöbb ilyen jellegû tapasztalatom. Tuti hogy láttak, hallottak, szagoltak, mégis csak az utolsó pillanatban iramodtak meg. Gondolom úgy érezték, hogy addig felesleges menni, amíg nem jelentek rájuk közvetlen veszélyt. Ott van például a fácán. 180 felett a pulzusod, amikor úgy dönt, hogy ez a távolság már nem tartozik a konfortzónájába

Biztos sok függ a jószág pillanatnyi lelkiállapotától, ha megijed, vagy szerelmes, akkor tuti sehallselát :-)

Hát, tudja fene. Fekete István István is azt írja valamelyik könyvében, hogy a ravaszdinak tartott róka néha se lát, se hall, majdnem nekimegy a vadásznak. Az állati viselkedés sohasem olyan következetes, mint az emberi.

Persze, de azt mivel magyarázod, hogy felõlem fúj a szél (ergo kell érezze a szagomat), de rohan felém és csak 1,5 méterre elõttem változtat irányt? (pár hónapja volt Márkó feletti réten, holdkelte fotózás, alkonyati világosban)

Az õzek, ha nem fognak szagot, néha valóban meglepõen közel engedik magukhoz az embert. A Gönyûi-erdõben kocogva nemegyszer voltam hasonló jelenetnek tanúja. Na, legközelebb viszek majd magammal fényképezõt...

Gólya invázó Szeged mellett! Link

Valóban itt van az Õsz, tegnap több sárgulásnak indult levelû kõrisfát láttam Egerben.

Pár ma reggeli kép: Link Elõrenyíllal lehet haladni a lényecskék közt. Jó pókságos, így az arachnofóbiások a képernyõnek háttal ülve nézzék. :-) Nem véletlen életlen egy csomó, ott a háló színei a lényegesek, amik csak életlenre állítva hangsúlyozódnak ki.

:-) Igazán nagyon ügyes vagy! CSodásak az ugrálós képeik is! Petõfivel szólva 'itt van az õz, itt van újra' :-))))

Gyá, de jóság ez a sorozat!

Áki! Az még igen messze van, de kösz a megelõlegezett bizalmat..
Noli! Mindig van a táskámban egy felfújható, de most szerencsére nem kellett babrálnom vele. Épp itt jöttem lefelé Link Link amikor elém vágtak, a lemerevedésen kívül más feladatom már nem volt. Nem éppen megfelelõ beállításokkal lõttem õket, de az idõ volt az a tényezõ, amibõl akkor a legkevesebb volt.
Ráraktam õket (ketten voltak) 2 képre:
1. Link
2. Link

Igen, darázspók lehet, amit láttál. A homokpusztán augusztusban szinte hemzsegni szoktak, és a sercegõ fûbe leguggolva gyakran megfigyelhetõ az is, amint éppen bepólyázzák az arra tévedõ zsákmányt. Hálás fotótéma is egyben.

Sziasztok! Ma reggeli madár vadászatom, pusztán csak a szobám ablakából.
Link Link

Igen!

A jó életbe!!!! Brutál gyönyörûek! Azt az õzet hogyan? Kölcsönkérted a múzeumból a kitömöttet és kivitted a rétre? ;-) Hihetetlen vagy!

Megint (még mindig) a fraktálokkal játszom Nemcsak az élõvilágot/Univerzumot lehet kitûnõen modellezni fraktálokkal. Ezt a fraktált kifejezetten ékszerszerûnek találom, ezért a fórum hölgytagjainak ajánlom szeretettel (férfi kollegáknak érdekességként)
Kivételesen nem Mandelbrot (és alváltozatai) alakzat, hanem Julia-halmazból kiemelt objektum

Kis fraktáltörténelem: Gaston Julia és Pierre Fatou francia matematikusok komplex egyenletek iterációval történõ megoldása során, a megoldáshalmaz ábrázolásával a komplex számsíkon különös halmazokat kaptak, ezeket késõbb Julia-halmazoknak nevezték el. A nemrégiben elhunyt Benoit Mandelbrot 1979-ben fedezett fel egy egyszerû szabályt és megalkotta a szabály által létrehozható képet, amely tartalmazza az összes Julia-halmazt. Julia-halmazból végtelen sok van (melyek nagyon különböznek egymástól), Mandelbrot-halmazból viszont csak egy van. A Julia-halmazok azon z komplex számok halmaza, amelyekre a z0 = z, zi+1 = zi2+c iteráció eredménye nem a végtelenbe konvergál de minden c értékhez tartozik egy Julia-halmaz. A Mandelbrot-halmaznál c azon komplex számok halmaza amelyekre a fenti iteráció szintén nem a végtelenbe konvergál. [i] Bocsi az untatásért

Hú, de szépek! Megérdemelnének egy jó kis fotókiállítást a képeid, gyönyörûen mutatod be velük a vidéket! Gratula!
_______________-
Noli, Sámánt csókoltatom!

Fésztufész: Link
Ill. pár tájképféleség az elmúlt napokból:
Link Link Link
Link Link Link

Tán darázspók? Link

Egy "bogarászati" kérdés a szakértõkhöz: a kerti tuján, hálója közepén láttam egy szép, látványos pókot. Majdnem keresztespók nagyságú, potrohán a darázséhoz teljesen hasonló sárga-fekete gyûrûk. Hasonlóképpen a lábain. Színezete alapján igencsak "mérges" jószágnak gondolom. Ki tudja, mi ez?

Ha már ennyi szó esett a gombákról, álljon itt egy ide talán nem való nyelvészeti érdekesség: a 'galóca' véleményem szerint a szláv 'golubicá-ból' származik, melynek jelentése: galambocska, azaz galambgomba. Végsõ soron a magyar 'galambica' elnevezéssel rokon. Hát ilyen változékony vidékenként és koronként a gombák elnevezése.

Na a tárnoki gombászat ezennel szünetel, kiszikkadtunk rendesen. Az utolsó mohikánok egyike, egy nyárfa-érdestinóru: Link

A Sámán üzeni, hogy jók a galócáid :-)))) Szuper képek! A póktölcsér külön dicséretet érdemel!

Mátrai séta, "normális" gomba híján: Link

Pont ilyen megtermett változékony tinórukat találtam én Gönyûn. Tavaly õsszel itt is valami hihetetlen rizike dömping volt!

Az obligát parazitizmust csak hasonlatként említettem, mert ott is szüksége van a gombának az élõ fa által elõállított anyagokra. Emiatt mindkét esetben a fa pusztulása a gomba pusztulásával is együtt jár. A hármas szimbionta kapcsolatról nem hallottam, vagy már elfelejtettem.
A boletusokkal kapcsolatban már régóta furdalja az oldalamat a kíváncsiság, csak nem volt kitõl megkérdezni: ha mind gyökérkapcsolt, mi a helyzet az élõsdi tinóruval? Kivétel, vagy szimbionta-parazita egyszerre?

Sztem egy nagy fekete bogárra emlékeztette (a kék színt nem igazán látja a macsek, bár a kutyáénál sokkal jobba színlátása, csak a zöld és a piros árnyalatokat látja.

Nem tudom a "félszemûség" vagy a tapasztalatlanság játszott közre Kalóz viselkedésében. A szilvát Tomi kutya jóízûen megeszi. Adtam neki pár szemet, végül egyet otthagyott. Kalóz cica messzebbrõl nézte a szilvaevést. Amikor Tomi befejezte a "nassolást" Kalóz lesni kezdte az otthagyott szilva mozdulatlan sötét tömegét. Értetlen fejtartással hol kinyújtva hol nyakába húzva fejét, csak lassan és óvatosan lopakodott hozzá. Az érdekes az volt hogy nem vadászó módon hanem félénk óvatossággal közelítette meg a kettévágott és "kiterített" szilvát (Tomi képes magostól behabzsolni, kiszedem a szilvamagot). Elõbb esetleges rossz térlátására gyanakodtam, de úgy gondolom az óvatos, szemlátomást menekülésre kész közelítés arra utalt hogy fél. Nagyon érdekelte hogy mit evett a kutya, de nem ismerte fel. Végül "macskásan lassított" mozgással odaért. Komikus szinte furcsálló fejmozdulatokkal innen-onnan megnézegette-megszagolta majd unott pofát vágva otthagyta

Magashegyi zuzmókoktél Montenegróból.

A 3mm körüli vastag vargányaszeletet serpenyõben lassú tûzön(3-5 perc) zsiradékon barnára ropogósra kisütöm, majd sóval tejföllel friss kenyérrel fogyasztom... A bikavér is jól csúszik utána... Íze felejthetetlen!

Pár felvétel a Kelemen-havasokból, Erdélybõl:
Daruból épített híd az összedõlt betonhíd romjain (Maros folyó): Link
A Kelemen-havasok beerdõsülõ havasi legelõi: Link
Az Istenszéke sasbércének meredek letörése (1350m): Link
A Maros-áttörés a Ratosnya fölötti Sólyom-szikláról: Link
Vízesés a Kelemen-havasokban: Link
Jellegzetes ártéri gazdálkodás katyillókkal a Maros völgyében: Link
Heves zivatart követõ sáros áradat a Bisztra-patakon: Link
Déda, vasútállomás: Link

Rendben.
Korábbi válaszodra még nem reagáltam. Emlékeidbõl felépített okfejtésed helyénvaló szerintem a tinóru/gyökérkapcsolat/partnerfa összefüggés terén, mégis, tudvalevõ, hogy pl. a vörös érdestinóru fenyvesben, gyertyánosban csak akkor bukkanhat elõ, ha valahol a közelében legalább egy nyárfa áll, vagy állt pár éve. Obligát parazitizmusról viszont azért nem eshet itt szó, mert a nagygomba és a fa között van egy 3. élõlény: a micéliummal mikorrhiza-kapcsolatot létesítõ mikrogomba. Vagyis a Boletusok nem paraziták, hanem egy hármas szimbionta kapcsolat egyik tagjai.

A bio-optikai gasztronómiai ingerlést kéretik mellõzni

Sem érdestinórut, sem változékonyt nem találtam még a gönyûi homokon, de egyszer szívesen megismerkednék a lelõhellyel. A gönyûivel "rokon" (szintén kisalföldi) csenkei homoki erdõssztyepen (Nyergesújfaluval szemben a Duna felvidéki oldalán) viszont tavaly ugyancsak megtermett változékony tinórukat láttunk. Valamint a fenyõk alatt rengeteg rizikét, amibõl ízletes vacsora készült sérfenyõszigeti tábori szállásunkon.

Nem egy csúcsgomba, de azért finom volt, borsosan-fokhagymásan-tejfölösen: Link

Persze! Mert az szerintem nem vörös, hanem tölgyfa-érdestinóru! A változékony meg finom gomba, de inni sem szabad rá. Bár állítólag úgy sem árt.

Igen, éppen a Gönyûi-erdõben fedeztem fel a vörös érdestinóru egy termõhelyét. A sok fenyõ miatt természetesen fenyõtinóru is elõfordul itt, de ami az igazi különlegessége ennek e helynek, az a sok -nyugodtan mondhatni gyönyörûszép- változékony tinóru. Ezek hatalmasak, egészségesek. Errõl a fajról a legtöbb szakkönyv azt írja, hogy nyersen enyhén mérgezõ, de jól megfõzve ártalmatlan. Az északi országokban állítólag rendszeresen fogyasztják, árusítása is engedélyezett. Bevallom, én még nem mertem megpróbálkozni vele -ráadásul erõs kékülése nem valami gusztusos.
Az elhalt szimbiotikus partner elmélete tetszetõs, de nehezemre esik elképzelni, hogy a balatonfelvidéki hegyoldalban, tipikus kocsánytalan tölgyesben valaha nyárfa tenyészett volna. Bár ki tudja?

Az ellenfényes-kalapos nagyon jóság! Grat!

Nálam uborkaszezon van, menni nem nagyon akaródzik, itthon meg csak a szerencsétlenkedés: Link Arisztokrata: Link :-)

Néhány fotogénebb gomba a Mátrából: Link

Pontosítok, mert Zalában 1 hete, az Õrségben 2 hete jöttek ki a gombák, sajnos a Zalaegerszeg környéki vargányás helyeimen az idén még egyáltalán nem volt gomba, de ezen nem is csodálkozom, mert ezek kapták a környéken messze a legkevesebb esõt. Mai személyes tapasztalataim szerint a zalai hullám lecsengõben van, viszont úgy néz ki, hogy az Õrségben a múlt hét végi mélypont után egy újabb vargányahullám készülõdik és rengeteg mini rókagombát láttam, valamint információim szerint Szombathely környékén is csak most kezdenek beindulni a gombák..

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy gyökérkapcsolt faj a partner pusztulása után annak gyökérzetét bontva tartósan (évekig) tovább éljen. Inkább mint az obligát parazita gombák, amelyek a fa pusztulásakor minden erejüket termõtest képzésre fordítják, majd utána maguk is elpusztulnak?
Az egészségesen kivágott fa gyökerei (fajtól függõen) esetleg néhány évig életben maradhatnak.
Kb. 25 éve a szakellenõri tanfolyamon az oktatónk mondta, hogy elég messzire kell menni, hogy igazán mérgezõ leccinum-fajra találjunk (emlékeim szerint Írországba? Norvégiába?). Elmondása szerint (egyes?) leccinum fajokban van méreganyag, de nagyon alacsony hõmérsékleten (40 oC körül?) bomlik. Nyersen sem lehetnek túlságosan mérgezõk, mert a köznép számára készült gombászkönyvekben meg sem említik.
Az elõbbiek pontosságát a tanfolyam felsõfokúnak semmiképpen sem nevezhetõ szintje, az azóta eltelt 25 év felejtése és a tudásfrissítés hiánya korlátozza.

Bíbortinórut én is találtam szántáson, de ott volt tõle 10 m-re az erdõ.

Úgy van, ahogy Astral írja, vagyis a gomba a szimbiózisban résztvevõ partnerfafaj letermelése/kivágása/kidõlése után, az ott maradt korhadékból is képezhet termõtestet. A mikorrhiza-partnerkapcsolat nemzetség-, vagy fajspecifikussága bizonyított tény, a Leccinum duriusculum csak Populus-fajokkal él együtt. Nem váltogatja tehát partnereit.
Nekem elsõsorban a megjelenésük tetszik, persze szívesen is fogyasztom õket - ma már. Mert pár évvel ezelõtt a Rába-, majd a Marcal-ártéren tömegesen találtam a nyárfa-érdestinórut, de akkor még nem tudtam, hogy minden Leccinum-faj ehetõ, így ott hagytam õket. Ott készült ez a kép: Link A Gönyûi-erdõben szoktál találni tinórukat, érdestinórukat?
Ezeket Link a jókora kormostönkû érdestinórukat pedig Borostyánkõn (Õrvidék) fotóztam, de itt már nem hibáztunk, finom hagymás-borsos gomba készült belõle. A faj csak a bibircses nyírrel él együtt. A tönk intenzív kék elszínezõdése sokak számára a mérgezés biztos jelét jelenti, a gyakorlottabb gombász számára azonban a fajfelismerés egyik jó segítõje.

Annyira nem gyakori ez a partnerváltás a gombáknál. Inkább arról van szó, hogy valahol ott van a mélyben a szóban forgó fapartner, csak felül már nem látszik. Találtak már császárgombát lucfenyvesben, kukoricásban is, mégsem azok gyökérkapcsolt gombája.

Lujó! Valóban, a leginkább a nyárfa-érdestinórura hasonlít. Kellett ott lennie valami nyárfa-maradványnak.

Faterom nagy kedvence a v.ny.g., õ hagymát pirít és azon megsüti, úgy szereti.