Bioszféra

Az õr huzakodása nem meglepõ, gondolom nem is bosszankodtál nagyon, hiszen egy foglalkozáskör hierarchiájában elfoglalt pozíció komolysága mindig fordított arányban áll a fontoskodással...
A nyugati befektetõk "természetes" természetrombolására ma már szót sem érdemes vesztegetni ez van, ahogy lentebb írtátok: "Pénz beszél kutya ugat"... ahogy a kuplé mondja kétértelmû szavakkal:
"Ha pénzed van- ülj elõre, ha pénzed nincs- ülj legelõre"
Már 1992-ben hallottam egy kesernyés megállapítást: akinek van pénze annak nem Amerika hanem Magyarország lesz a korlátlan lehetõségek hazája...

Hajrá, Nyírtura!!!

"Quod licet Iovi non licet bovi."- mondja a latin: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Engem is elcsípett egyszer a természetvédelmi õr, mert olyan növényt szakítottam le, amely védett (tudtomon kívül). A bírságolásról ugyan az egyszer sikerült lebeszélni, de nagyon kínos volt a jelenet. Egy szál virág -kontra ki tudja, hány hektár erdõ, mezõ. Az embernek tényleg kinyílik a bicska a zsebében. Ez a hatalmi pozicióval való nyílt, szemérmetlen, ostoba visszaélés. Ráadásul a NYUGATI BEFEKTETÕ épp azért jön ide hozzánk, mert itt olyan otromba természetrombolásra vetemedhet, ami hazájában valószínûleg szóba se jöhetne.

Medvetámadás: Link
(nem vérengzõs, tündéri!!!)

Nagyon szomorú..
Viszont vannak olyan emberek is, mint Nyírtura polgármestere: Link Az elsõ riport.. Érdemes megnézni-hallgatni.
Nagyon szimpatikus, amit ez az USA-béli házaspár csinál Link Példaértékû.

A tavalyi "nagyobbfajta bakonyi patak" maga a Zsombékosi-árok, mely alig néhány km hosszúságban kanyarog át a teraszvidék homokján (keresztül a korábban említett Zsombékoson). Tényleg érdemes végigjárni, az erdõlakmajori elhagyott kiskertektõl kezdve a százával nyíló vitézkosborokon át a volt szovjet katonai bunkerekig és lõtérig sok mindent láthat a kiránduló. Sajnos a dinnyeföldeket- és árusokat már nem, akik a mostani kikötõi fõbejáratnál árultak, utoljára valamikor a 90-es évek elején..

Félreértés ne essék: Természetvédelmi szabályozásra, korlátozásra szükség van, de:
1. Ez ügyben miért nincs konzultáció? (fõként azokkal, akiknek legtöbb közük van az adott tájhoz)
2. A korlátozások jó részéhez illene, hogy kompenzáció is társuljon, fõleg a kisbirtokosok esetében, hiszen õk -önhibájukon kívül- már így is elég hátrányt szenvednek, mert csupán birtokuk kis mérete miatt nem jogosultak támogatásra -pedig természetvédelmi szempontból éppen az õ aktivizálásuk lenne szükséges. Az meg csak ösztönzéssel megy.
3. A hegyvidéki gazdálkodás jóval több munkát igényel, ezért nagyobb rugalmasság és kevesebb adminisztráció lenne kívánatos.

Engem ebben az is felháborít, hogy a NYUGATI BEFEKTETÕ kedvéért még ezt is megteszik, nálunk pedig az aggteleki nemzetietlen park azokkal a gazdákkal, kistulajdonosokkal szemben keménykedik, akik õseiktõl örökölték és -amennyire jelenlegi helyzetükben tehetik- folytatják azt a hegyvidéki gazdálkodást, ami fenntartotta az itteni gazdag élõvilágot és a táj szépségét.

Hogyne hallottam volna. Pénz beszél...

Fõleg az ilyen "izgága" vadkapitalista tranzit- vidékeken, mint (sajnos!) az én környékem, és mellette a fél Dunántúl. A gyõri Audi mega-beruházása kapcsán védett területet minõsítettek át nem védetté, s már el is kezdték a feldúlását (lehet, errõl Te is hallottál, nagy volt a hírverés). De például a Gyõr-Gönyû dunai kikötõ megépítése is példátlan természetrombolás közepette történt (errõl még a gyõriek se nagyon tudnak). Érdemes lett volna lefényképezni a tájat ELÕTTE -és UTÁNA. Ártári erdõk hatalmas területe tûnt el, mindenfelé betonutak épültek, a fák helyén kandeláberek "nõttek ki" a földbõl, s most minden este világítanak -az energiatakarékosság nagyobb dicsõségére- a semminek!
Szóval örülhetsz, hogy kissé távolabb élsz a "mûvelt Nyugattól", a Nyírség nyilván jóval csendesebb, háborítatlanabb vidék.

Igazad van, épp a gönyûi kikötõ mellett hosszan húzódik egy kikövezett árok a Duna felé, a tavalyi esõs idõszakban annyi vize volt, mint egy nagyobbfajta bakonyi pataknak -elõtte évekig szárazon állt. Töprengtem is, vajon honnan származhat a víz. Elsõsorban a gyõr-tatai teraszok idõszakos talajvíz forrásaira gondoltam, de eszerint nem errõl van szó. Egyszer veszem a fáradságot, és végigjárom ezeket a vízfolyásokat.

Persze, csakhogy 9 féle mûszakba járok dolgozni, totál összevissza. NEm ritka, hogy egyik nap estig vagyok, s reggelre jövök vissza. Ha Úrkútra van is busz délután, mondjuk ha 3-ig vagyok, 3/4 4 körül érek haza, s ha scak összepakolok meg átöltözök, akkor is teleporttal érhetem el a 16:15-ös bnuszt, amivel 17-re vagyok Úrkúton, onnan sétában is eltart egy darabon, míg a Kabra felmászom. 20:50-kor jön az utolsú busz vissza, ami kb annnyit tesz, hogy van fél órám az erdõre... Más erdei településekkel is hasonló a helyzet. Délelõtt nem megoldható, mert reggel is túl késõn mennek az elsõ buszok ahhoz, hogy munkakezdésre még visszaérjek. Vonat errefelé nincs.

A feje engem Piszkos Fredre emlékeztet. Sõt, még "tõre" is van, mégpedig "kétpengéjû"!

Az egri piacon 1800-2000 Ft/kg a friss vargánya most. 2010-ben 500Ft-ra ment le az ára, aszaltam és fagyasztottam is bõven. Az élelmes helyi cigányok ismerik a jó gombászó helyeket a környéken. Tõlük olcsóbban lehet beszerezni a gombát (most 700Ft). Itt most indul a vargánya. Tegnap 4 fajta tinónuból volt pörkölt.
A jelenlegi párás csapadékos 22-26 fokos idõ ideális a vargányának.

Óriás bocskorost egyet láttam életemben: kb. 25 éve egy japánakác rönkön.

Tényleg az a legnagyobb baj, hogy nem ismersz vargányás helyeket. Pedig pl. a Kabhegy környéke jó vargányázó hely, amit személyesen is tapasztaltam már. Autóm nekem sincs én is vonattal vagy busszal járok. Amíg aktív voltam munka után szoktam kiugrani vonattal és bizony délután a rendelkezésre álló 2-3 óra alatt sokszor több gombát szedtem mint reggel. Ha normális a menetrend, akkor általában délután 3 óra elõtt és fél 5 körül mennek buszok vagy vonatok a falvakba. A legtöbb helyrõl este 10-re az éjszakai mûszakosoknak van busz vagy vonat, így a visszajövetel sem lehet gond.

CSakhogy egyetlen vargányás helyet se ismerek és munka után nem tudnék felmenni úgy, hogy még az utolsó buszt hazafelé el is érjem és erdõbe is tudjak menni.
Amúgy a piacon volt valóban van rengeteg, 4000- ft/kg árban. :-(


Köszi a kiegészítést, Jaurinum :-)

Én értem, mert már leírta: ahol lakik, ott száraz, szinte termõtalaj nélküli köves dolomitkopár a jellemzõ. Autója pedig nincsen, hogy könnyûszerrel felkeresse az Északi-Bakony jobb termõhelyeit.
Lókút-Hárskút felé már lehetne mit keresni, ott pár éve rengeteg gombásszal találkoztam.

Nem értem a gombátlanságodat, mert az indexes gombázós topic szerint jelenleg a Bakonyban is sok vargánya van...

Sinkó László hangja sajnos nagyon sokszor a fülembe cseng, hasonlóan fanyar mosoly kíséretében.

"Ahová az ember keze beteszi a lábát.."

"..bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét." - már nem..
Sajnos a Duna szabályozása, majd felgyorsuló áramlása következtében végbement medersüllyedés, valamint a homokbuckák között csörgedezõ kis idõszakos erecskék csatornásítása/betemetése miatt drasztikusan lesüllyedt a talajvíz, a homokköpeny alól elillant a víz. Ha Gyõrszentivántól Ivánháza felé tartasz, még látszik egy nedvesebb terület (tavaly térdig érõ belvízben úszott egész évben), a régi "Zsombékos", ami egy buckaközi mélyedés volt, a háború elõtt kiterjedt lápi vegetációval. Aztán 1948-ban jöttek a vízügyesek, "ráhúzták" a közeli Söprüshegy homokját, így megsemmisült mindkét élõhely.. Jelenleg egymással párhuzamos csatornákkal van felszabdalva a terület, átlagosnál kisebb csapadékú évben teljesen száraz, burjánzik rajta a tájidegen magas aranyvesszõ - legalábbis ott, ahol még nem telkesítették. Itt vezették el pár éve a gönyûi kikötõhöz csatlakozó vasúti szárnyvonalat is.
Ha nem is hasonló méretû, de kisebb vizes mélyedések az egész szentiván-gönyû-ácsi homokvidéken voltak (részben még vannak is), ezek (egykori) helyére a terepszinten kívül a kiszáradást túlélõ kékperje jellegzetes foltjai utalnak, de - ha ritkán is, - találkozni még mocsári-lápi növényekkel, pl. nádi boglárka, hússzínû ujjaskosbor, árokvirág, mocsári nõszõfû, kornistárnics, ördögharaptafû, korcs nõszirom, mocsári kutyatej, stb..

Ezt a Volvariella-t én is keresem egy ideje, nagy szerencse kell hozzá. Gratula. Holnap végre kijutok a Soproni-hegységbe, remélem, rátalálok a kedvencemre, a barna tinórura (Xerocomus badius). Persze kövér vargányák vagy rókagomba-dömping esetén sem keseregnék nagyon.

Vera néni diófájába költözött az óriás(?) bocskorosgomba. Link Link Link Nagyon bent voltak az odúban, nem tudtam jobban lefényképezni ezt a ritka és védett gombafajt. Aztán elszaladtam még pöfeteget fotózni, mert szombaton a nagyokhoz nem vittem gépet. Link Link Karbolszagú csiperke Link és a végére egy jelenés Link

Calliteara pudibunda a neve, magyarul hamvas gyapjaslepke. A hernyója csodaszép, lepkének meg egy szürkeség.

Link

Megkérem a sikeres gombász fórumtársakat, hogy adózzanak a gombátlanul tengõdõknek. Hozzászólásonként 3 db szép egészséges vargányával megelégszem. :-)))))

A macskamentõ ismerõsöm, aki pár hétig próbált neki gazdit keresni, annyira megszerette, hogy mire talált egy alkalmasat, addigra úgy döntött, hogy megtartja. :-) A nyomorék állatokat meg Németországba viszik gazdához, mert itthon egy félszemû macs már "nem alkalmas" szobacicának... :-(((

Vargánya áradat, ma túl vagyok életem elsõ gombászatán, persze hozzáértõ kíséretében.
Csoda jó dolog ez a gombászás, miért is nem próbáltam ki már hamarabb?!
A végeredmény 3 nagy fonott kosár gomba, vargánya, egy része szárítással lesz tartósítva, a másik része fagyasztóba került, a maradékból pedig isteni gombapaprikás készült.

Itt is, ma találtunk 2, azaz kettõ darabot Meg úgy 10db. vargányát.

Igen, így van. Amikor a piacon vagy az aluljáróban édes kiscicát/kiskutyát veszünk fogalmunk sincsen róla, hogy a szülõanya egy szívtelen szaporító miatt akár évi sok-sok almot is világra hozhat borzasztó tartási körülmények között, a végkimerülésig, csupán a haszon reményében.
Szegény ciccc, olyan helyes, szeretnivaló pofija van. Sajnos nem egyedi példa...

A rókagombák is mozgolódnak, mert ma délelõtt kutyasétáltatás ürügyén megnéztem a lakásomtól 10 percre lévõ "háztáji helyemet" és kb. 1 kilónyit sikerült gyûjtenem, de rengeteg minirókát otthagytam, majd csütörtök körül ismét kinézek hozzájuk, addigra megnõnek.

Sokaknak nincs fogalmuk a tenyésztõ és a szaporító közti különbséggel. Magam ugyan macskás oldalról, de tudok példát. A tenyésztõ versenyekre jár, gondosan kiválasztott, egészséges és nem rokon szülõpárral hozza létre az almot, amely így jó eséllyel szintén egészséges és szép lesz. A szaporító esetérõl Mancika, a skót lógófülõ cicc jut eszembe, akinek az anyja, a nagyanyja és a dédanyja is ugyanaz volt, Mancika teli van csontösszenövésekkel, amik miatt lényegesen nehezebben mozog, mint egészséges társai, félig-meddig elzáródott a könnycsatornája és orrjáratai, s élete végéig rendszeres állatorvosi ellátásban kell részesüljön. Amúgy egy tünemény.

Szomorú valóság hogy bármilyen fizikai és hozzáteszem- pszichikai eszközzel vissza lehet élni. A Noli említette nádkunyhót illetõen úgy vélem, bizonyos életkort átlépve valóban jobb "kimenni a pusztába". Én nagyon jól érzem magam itt egyedül fák virágok madarak között. "Elvonultam a világtól" és csak távolról figyelem a tudományos és társadalmi élet örömteli és lehangoló/elkeserítõ változásait. A változó törvények szabályozó eszközök, melyek ELVILEG a társadalomra nézve káros folyamatok megfékezésére, a hasznos folyamatok erõsítésére szolgálnak. Aztán szolgálnak amire szolgálnak a mindenkor regnáló hatalom kívánalmai szerint alakítva és alkalmazva. A kívánalmaikat kiszolgáló politizálást szûk csoport- és lobbiérdekek szabják meg, majd tetszetõs ideológiát gyártva hozzá kikiáltják általános igénynek. Társadalmi rendszertõl és korszaktól függetlenül az érdekcsoportok/klikkek harcában kialakuló és megszilárdult végrehajtói apparátus minden korban és minden rendszerben "kitermelõdik" egy adott helyzet lehetõségeinek kiaknázására. Magját és "holdudvarát" a nyerészkedõ, másokat nyersen vagy kifinomult praktikákkal kihasználó embertípus adja, akik ügyesen elrejtõznek néhány álmodozó idealista tetszetõs eszméinek ködfelhõjébe, de nem valós társadalmi igényeket szolgálnak hanem sajátjaikat. Amennyiben saját érdekeik mégis érintkeznek a közösség érdekeivel azt mindenkor "a nép érdekében" tett intézkedésnek tüntetik fel. Ha a vezetés csoportokba szervezõdõ társadalmi ellenkezést váltott ki, régebben a mozgalmak vezetõinek lenyomozásához jelentõs idõ kellett ami idõveszteséget okozott emiatt gyakran már csak "szalonképtelen" kényszerítõ eszközöket tudtak alkalmazni (hadsereg, karhatalom). A sokfelõl hozzáférhetõ gyorsan megszerezhetõ adatok/ellenõrizhetõ életvitel nyomán ma már sokkal könnyebb csírájában elfojtani bármilyen mozgalmat ami nem felel meg az éppen regnáló vezetésnek. Ellenzéki csoportot összegyûjteni-egyben tartani képes, vezetésre alkalmas emberek életét apró mozzanataiban ismerve, hamar semlegesíteni tudják erkölcsileg vagy egyszerûen anyagilag ellehetetleníteni hogy ne jöjjön létre a látszólag ostoba (valójában egy vékony réteg hasznát szolgáló, hideg fejjel kiszámított) rendeleteket megfékezni és széles körû társadalmi igényeket érvényesíteni képes hatásos érdekképviselet. Azért a fejmozgatás még megengedett, fõleg a bólogatás. A demokrácia szellemében természetesen az "ejnye-bejnye" fejcsóválók is gyülekezhetnek. Az más kérdés hogy hazánkat elõrevivõ, bajból kiemelõ közös cselekvésre vagy csak "koki- és saller" átvételére...

Igaz, az itteni homoktalaj tudtommal is meszes, ez nyilván eltérést okoz a fajösszetételben. További különbség, hogy bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét. Ezért kifejezetten vizes részek, lápok nem találhatók -a Nyírségben ellenben értesüléseim szerint vannak ilyenek. A fák közül gyakori még a fehér nyár és az akác (ez természetesen jövevény). A lágyszárúak feltûnõ képviselõje a tavaszi hérics, ebbõl nagyon sok van. Már említettem az árvalányhajat, ez igazi kuriózum.

Míg felétek a talaj meszes, addig itt mésztelen, savanyú. Ez ad különbségeket a lágyszárú növényzetben is.
Errõl Jaurinum tudna többet mesélni, az õ szakterülete.

Úgy legyen, ámen.

Szia!
Azt gondolom, ha az adataimat szeretné bárki megszerezni, az nem a kutyusom chipjében található (nevem, címem, telefonszámom) adatokra "utazik". Ha csak ez a három információ kell neki 10 perc alatt egyszerûbben megoldja. Tenyésztõk között mozogtam sok-sok évet, ez a törvény hosszú évek óta kifejezett kérése volt a szakmának. Én csak pozitív hozadékát látom az új törvénynek (a szaporítók elleni küzdelem, a kóborkutyák számának csökkentése stb...).

Kedves Witch, lehet, túlzott az aggodalmam. De aki ebben az országban él 51 éve, részese a sajátos kelet-európai történelemnek és sorsnak, az kissé ideges lesz bármiféle hatósági rendelet hallatán. Te vélhetõen lényegesen fiatalabb vagy nálam, kevesebb a rossz tapasztalatod. Õszintén kívánom, hogy ez a továbbiakban is így legyen, optimizmusodat, jóhiszemûségedet meg tudd õrizni.

Errefelé a gyõr-komáromi út mellett vannak teljesen hasonló tájak: homokbuckákon, ill. azok közötti "völgyekben", teknõkben kocsányos tölgyesek, nyíresek, telepített erdei és feketefenyõ erdõk. A lágyszárú flórát nem ismerem annyira, érdekes lenne tudni, ebben is van-e hasonlóság (mindenesetre a homokpusztákra jellemzõ árvalányhaj helyenként megtalálható).
Galíciában még nem voltam, de fényképek alapján úgy látom, hasonlít ehhez a vidékhez is.

Szia!
Igen, pontosan így van. A megtaláló beviszi egy menhelyre/állatorvoshoz vagy a sintér befogja . Mind az állatorvosnál, mind a sintértelepen van leolvasó készülék. A chip tartalmazza a kutyus adatait és a tulajdonos nevét/címét. Olyan, mintha a kutyus nyakában egy cédula lógna (rajta a neveddel, címeddel, telefonszámoddal), csak a chip-et a kutyus soha nem veszíti el.
Szóval odatartják a készüléket a kutya nyakához és már ki is írta a kijelzõ a nevedet/címedet.
Ha nem viszik be olyan helyre a kutyust, ahol van ilyen készülék, akkor nem segít. De mindenképpen nagyobb esély van egy chippel ellátott kutya megtalálására.
Szerk:
Még egy dolog. Ha a kutyát netán ellopják tõled és megbetegszik, állatorvoshoz viszik, akkor kiderülhet, hogy a tied. Az állatorvos a kutyához odatartja a leolvasó készüléket és azonnal kiderül, hogy ki a tulajdonos.

Szia!
Én is gondolkodom a kiskutyusom chipeltetésén. De felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha chip van a kutyusomban, elszökik, megtalálják, de nem viszik be sehova, mert úgy gondolják, hogy befogadják. Akkor sehogy sem fogok a kutyusomra találni? Mert gondolom a chip nem egyenlõ a nyomkövetõvel... Szóval csak akkor találok rá, ha beviszik állatorvoshoz/menhelyre?

Még egy gondolat:
Az, aki jól bánt a kutyájával, az vélhetõen állatorvosnál is járt már vele (oltás, stb...). Az állatorvos adatbázisában jelenleg is szerepel, mint tulajdonos és az adatbázis alapján bármikor felkereshetõ (lenne, ha bárki is azt szeretné), hogy hogyan bánik a kutyájával. A chip olyan dolog, amit nem csak a saját állatorvosunk tud, hanem bármely állatorvos le tud olvasni. Semmi félnivalója annak, aki eddig is ellátta (alkalmanként állatorvoshoz vitte) a kutyáját. Persze, a szaporítók (és itt nem a tenyésztõkre gondolok) bajban lesznek majd ezután.

A kutyusok chip beültetésével kapcsolatban szeretnék néhány téves következtetést/félreértést eloszlatni, mert látom, hogy nem teljesen tiszta a dolog.
- A július 1. után született kiskutyákra vonatkozik a szabály
- Saját kiskedvencet nem kötelezõ chipezni, csak ha eladjuk/másnak odaadjuk a kiskutyát
- A tenyésztõknek kötelezõ a náluk született kiskutyák (ha eladásra szánják) chipezése
"Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minõsülõ más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bõr alá ültetett mikrochip) történõ megjelölése után lehet."
Korábban pontosan ugyanezen célt szolgálta a törzskönyv (illetve a törzskönyv számának fülbe tetoválása). Semmi nem változott a korábbi dologhoz képest csak az, hogy az eladásra szánt kutyusokat (akiket elvileg tenyésztõk adnak el) chippel kell ellátni a tetoválás helyett.
Tehát ha valakinek van egy 4 éves kutyusa, azt nem kötelezõ chippel ellátni (magánvéleményem, hogy egyébként célszerû, ha szeretjük és egy balszerencsés szökés után meg akarjuk taláni a kutyánkat).
A chip megkönnyíti, hogy ismét egymásra találjunk kutyánkkal. A megtaláló beviszi az állatorvoshoz/menhelyre az elkóborolt kutyánkat, leolvassák a chip adatait és felhívnak bennünket (levelet küldenek), hogy hova mehetünk a kutyánkért.

Csejkey Ernõ, a Magyar Nemzeti Bank késõbbi elnöke 1945-ben írt egy könyvet "Magyarország az új világ küszöbén" címmel. A közgazdasági-politikafilozófiai mûben egyebek mellett foglalkozik a zsarnokság természetével: azt mondja, az ókorban is voltak tirannusok, volt elnyomás, de ez közel sem volt olyan nyomasztó, súlyos, mint a XX. században. Mégpedig azért nem, mert a zsarnok nem tartotta nyilván alattvalóit, legtöbbjük létezésérõl sem tudott -így könnyen el lehetett bújni, tûnni elõle. Mennyivel másképp van ez most (a múlt század negyvenes éveiben), mikor a jól szervezett közigazgatásnak, kartotékolásnak "hála", az államnak tudomása van minden egyes polgáráról. Mindig keserûen elmosolyodok, valahányszor ezeket a sorokat olvasom. Vajon mit szólna most szegény Csejkey, a mikroprocesszorok világában?
Az biztos, soha nem volt akkora aktualitása, fontossága a személyes szabadságnak, a személyes adatok védelmének, mint éppen napjainkban. Vannak dolgok a magánpolgár életében, amikhez senkinek semmi köze, legkevésbé holmi állami szerveknek. Élhetõ társadalmat csak ennek szellemében lehet alkotni. Ne legyenek illúzióink: a fenti elvet egyáltalán nem mindenki óhajtja tiszteletben tartani. A fejemet teszem rá, hogy a közeljövõben valahol, valakik rútul vissza fognak élni a technika adta lehetõségekkel. Nagyon, nagyon kellene vigyáznunk, hogy ne mi legyünk azok, akik a bõrükön tapasztalják az orwell-i rémálom valóra válását. Úgy látom, hogy az embereknek nincs veszélyérzetük e helyzettel összefüggésben (ahogy a szabadság, önrendelkezés is leértékelõdött az anyagiakkal, pénzzel szemben).
Nolinak igaza van abban, hogy a kést a konyhában is használhatjuk, nemcsak emberölésre. De a lényeg nem ez, hanem, hogy emberölésre is használták, mindenkor és mindenhol.
A robbanóanyagokat is elõbb alkalmazták ágyúban, mint robbanómotorban, az atomenergiát is bombában, mint villamosáram-termelésre. Az emberi természet ilyen komisz.
A kutyusok dolgára visszatérve, én nem szeretném, ha a nálam, a kertben született kiskutyát be kellene jelenteni, chippel látnák el. Nem azért, mert büntetlenül akarom sanyargatni az állatot, netalán nyomtalanul eltüntetni -hanem elvbõl, a fentiek miatt. Ha a hatóság nyilvántartja a kutyát, akkor például ellenõröket is kiküldhet megnézni, megvan-e az állat, megfelelõen táplálom-e, van-e elõírásszerû kutyaháza, törõdöm-e a lelkével, etc. Kitalálhatnak olyan elõírásokat a tartásra vonatkozólag, melyeknek nehéz, vagy lehetetlen eleget tenni (láttunk már karón vakvarjút!), mindezt esetleg szántszándékkal. S akkor máris a "szerv" markában vagyok, jöhet a szankció. Az USA bizonyos államaiban állatvédõkbõl toborzott kommandók járják a vidéket, figyelik, miként bánnak az emberek a háziállataikkal. Fanatikus figuráknak tûnnek ezek a "kommandósok", jóindulatúnak nehezen nevezhetõk. Ha hiányosságot tapasztalnak, értesítik az állatorvost és a rendõrséget. A kutyát elveszik a gazditól, aki ellen ráadásul eljárást indítanak. Szeretem a kutyáimat, eszemben se volna rosszul bánni velük. De ha nálunk is ilyen viszonyok uralkodnának, kétszer meggondolnám, tartsak-e ebet. Kinek hiányzik, hogy emiatt bajba kerüljön? Amellett rosszakarók esetleges feljelentésének is kitenné magát az ember. Nem kellenek jogi "taposóaknák".
Ismét és ismét visszajutunk ugyanahhoz az államfilozófiai problémához: a világ ahelyett, hogy a meggyõzés útján, szelíden, kitartóan, okosan vezetné az embereket a bûn irányából az erény felé, az ellenõrzésre és a szankcióra teszi a hangsúlyt. Persze könnyû azt mondani, hogy be kell tartani a szabályokat, akkor nem lesz baj. Óh, jámbor óhaj, sóhaj! Ilyet csak az gondolhat komolyan, aki vagy igen magasan áll a társadalmi ranglétrán, vagy pedig fogalma sincs az ember természetérõl. De ha még így is lenne, az ellenõrzéssel járó macera a jogkövetõket is sújtja. Erre bizony kevesen gondolnak: az állam ,állítólag éppen a rendes többség érdekében hozott intézkedéseivel, a törvénytisztelõk szabadságát is korlátozza. Gondoljunk csak, például, az illegális bevándorlók miatt bevezetett vízumkényszerre. A renitensek mellett tehát mi is "szívunk", sõt, nemegyszer egyenesen helyettük. Aki "rutinszerûen" a tilosban jár, az rendszerint nagyon tudja a csíziót, körültekintõen jár el -ismeri az utat a törvényi "taposóaknák" között. A gyanútlan becsületes ellenben véletlenül is rálép valamelyikre.

Milyen igaz. Hát meg kell valljam, én valahogy a vallással is így vagyok..

Az õrségi után bõ egy hétre végre itt Zalában is - az idén elõször - tömegesen jelentek meg a vargányák elsõsorban a bronzosok. Nagy meglepetésemre tegnap találtam vagy 20 db királyvargányát is, ilyeneket azon a helyen eddig még soha sem láttam , pedig évtizedek óta járok oda. A helyi erõk érintetlenül hagyták, szerencsére nem rugdosták fel õket. A legjobban azonban a császárgombáknak örültem, mert 4 éve találtam ott utoljára.

Vargányáról szól a nóta az erdõkben. Nyárit nem fényképeztem. Ízletes Link Link Link bronzos Link Link király Link Link Link császárgomba Link Link Link
Meg egy jó korallgomba is Link

Lordom, a késsel lehet embert ölni és kenyeret szelni is. Ha mindent elutasítunk azért, mert vissza lehet élni vele, akkor egyszerûbb kimenni a pusztába és nádkunyhóban lakni. Bár a katonai mûholdak ott is látnak...

Na igen: A Nyírséget átszelõ fõutak közül a Nyíregyháza-Vásárosnamény útvonal fut a legszebb helyeken. A baktalórántházi erdõ a nagysága miatt is különleges, még a fõút is árnyas erdei úttá válik benne, legbelül ültetett feketefenyõk teszik még árnyasabbá. De az út többi része is nagyon szép: a hullámzó homokbuckákon sûrûn váltják egymást az erdõk és a szántók, rétek, legelõk. Galíciában egyszer jártam, ott pont ugyanez tetszett.