Bioszféra

Nem értem a gombátlanságodat, mert az indexes gombázós topic szerint jelenleg a Bakonyban is sok vargánya van...

Sinkó László hangja sajnos nagyon sokszor a fülembe cseng, hasonlóan fanyar mosoly kíséretében.

"Ahová az ember keze beteszi a lábát.."

"..bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét." - már nem..
Sajnos a Duna szabályozása, majd felgyorsuló áramlása következtében végbement medersüllyedés, valamint a homokbuckák között csörgedezõ kis idõszakos erecskék csatornásítása/betemetése miatt drasztikusan lesüllyedt a talajvíz, a homokköpeny alól elillant a víz. Ha Gyõrszentivántól Ivánháza felé tartasz, még látszik egy nedvesebb terület (tavaly térdig érõ belvízben úszott egész évben), a régi "Zsombékos", ami egy buckaközi mélyedés volt, a háború elõtt kiterjedt lápi vegetációval. Aztán 1948-ban jöttek a vízügyesek, "ráhúzták" a közeli Söprüshegy homokját, így megsemmisült mindkét élõhely.. Jelenleg egymással párhuzamos csatornákkal van felszabdalva a terület, átlagosnál kisebb csapadékú évben teljesen száraz, burjánzik rajta a tájidegen magas aranyvesszõ - legalábbis ott, ahol még nem telkesítették. Itt vezették el pár éve a gönyûi kikötõhöz csatlakozó vasúti szárnyvonalat is.
Ha nem is hasonló méretû, de kisebb vizes mélyedések az egész szentiván-gönyû-ácsi homokvidéken voltak (részben még vannak is), ezek (egykori) helyére a terepszinten kívül a kiszáradást túlélõ kékperje jellegzetes foltjai utalnak, de - ha ritkán is, - találkozni még mocsári-lápi növényekkel, pl. nádi boglárka, hússzínû ujjaskosbor, árokvirág, mocsári nõszõfû, kornistárnics, ördögharaptafû, korcs nõszirom, mocsári kutyatej, stb..

Ezt a Volvariella-t én is keresem egy ideje, nagy szerencse kell hozzá. Gratula. Holnap végre kijutok a Soproni-hegységbe, remélem, rátalálok a kedvencemre, a barna tinórura (Xerocomus badius). Persze kövér vargányák vagy rókagomba-dömping esetén sem keseregnék nagyon.

Vera néni diófájába költözött az óriás(?) bocskorosgomba. Link Link Link Nagyon bent voltak az odúban, nem tudtam jobban lefényképezni ezt a ritka és védett gombafajt. Aztán elszaladtam még pöfeteget fotózni, mert szombaton a nagyokhoz nem vittem gépet. Link Link Karbolszagú csiperke Link és a végére egy jelenés Link

Calliteara pudibunda a neve, magyarul hamvas gyapjaslepke. A hernyója csodaszép, lepkének meg egy szürkeség.

Link

Megkérem a sikeres gombász fórumtársakat, hogy adózzanak a gombátlanul tengõdõknek. Hozzászólásonként 3 db szép egészséges vargányával megelégszem. :-)))))

A macskamentõ ismerõsöm, aki pár hétig próbált neki gazdit keresni, annyira megszerette, hogy mire talált egy alkalmasat, addigra úgy döntött, hogy megtartja. :-) A nyomorék állatokat meg Németországba viszik gazdához, mert itthon egy félszemû macs már "nem alkalmas" szobacicának... :-(((

Vargánya áradat, ma túl vagyok életem elsõ gombászatán, persze hozzáértõ kíséretében.
Csoda jó dolog ez a gombászás, miért is nem próbáltam ki már hamarabb?!
A végeredmény 3 nagy fonott kosár gomba, vargánya, egy része szárítással lesz tartósítva, a másik része fagyasztóba került, a maradékból pedig isteni gombapaprikás készült.

Itt is, ma találtunk 2, azaz kettõ darabot Meg úgy 10db. vargányát.

Igen, így van. Amikor a piacon vagy az aluljáróban édes kiscicát/kiskutyát veszünk fogalmunk sincsen róla, hogy a szülõanya egy szívtelen szaporító miatt akár évi sok-sok almot is világra hozhat borzasztó tartási körülmények között, a végkimerülésig, csupán a haszon reményében.
Szegény ciccc, olyan helyes, szeretnivaló pofija van. Sajnos nem egyedi példa...

A rókagombák is mozgolódnak, mert ma délelõtt kutyasétáltatás ürügyén megnéztem a lakásomtól 10 percre lévõ "háztáji helyemet" és kb. 1 kilónyit sikerült gyûjtenem, de rengeteg minirókát otthagytam, majd csütörtök körül ismét kinézek hozzájuk, addigra megnõnek.

Sokaknak nincs fogalmuk a tenyésztõ és a szaporító közti különbséggel. Magam ugyan macskás oldalról, de tudok példát. A tenyésztõ versenyekre jár, gondosan kiválasztott, egészséges és nem rokon szülõpárral hozza létre az almot, amely így jó eséllyel szintén egészséges és szép lesz. A szaporító esetérõl Mancika, a skót lógófülõ cicc jut eszembe, akinek az anyja, a nagyanyja és a dédanyja is ugyanaz volt, Mancika teli van csontösszenövésekkel, amik miatt lényegesen nehezebben mozog, mint egészséges társai, félig-meddig elzáródott a könnycsatornája és orrjáratai, s élete végéig rendszeres állatorvosi ellátásban kell részesüljön. Amúgy egy tünemény.

Szomorú valóság hogy bármilyen fizikai és hozzáteszem- pszichikai eszközzel vissza lehet élni. A Noli említette nádkunyhót illetõen úgy vélem, bizonyos életkort átlépve valóban jobb "kimenni a pusztába". Én nagyon jól érzem magam itt egyedül fák virágok madarak között. "Elvonultam a világtól" és csak távolról figyelem a tudományos és társadalmi élet örömteli és lehangoló/elkeserítõ változásait. A változó törvények szabályozó eszközök, melyek ELVILEG a társadalomra nézve káros folyamatok megfékezésére, a hasznos folyamatok erõsítésére szolgálnak. Aztán szolgálnak amire szolgálnak a mindenkor regnáló hatalom kívánalmai szerint alakítva és alkalmazva. A kívánalmaikat kiszolgáló politizálást szûk csoport- és lobbiérdekek szabják meg, majd tetszetõs ideológiát gyártva hozzá kikiáltják általános igénynek. Társadalmi rendszertõl és korszaktól függetlenül az érdekcsoportok/klikkek harcában kialakuló és megszilárdult végrehajtói apparátus minden korban és minden rendszerben "kitermelõdik" egy adott helyzet lehetõségeinek kiaknázására. Magját és "holdudvarát" a nyerészkedõ, másokat nyersen vagy kifinomult praktikákkal kihasználó embertípus adja, akik ügyesen elrejtõznek néhány álmodozó idealista tetszetõs eszméinek ködfelhõjébe, de nem valós társadalmi igényeket szolgálnak hanem sajátjaikat. Amennyiben saját érdekeik mégis érintkeznek a közösség érdekeivel azt mindenkor "a nép érdekében" tett intézkedésnek tüntetik fel. Ha a vezetés csoportokba szervezõdõ társadalmi ellenkezést váltott ki, régebben a mozgalmak vezetõinek lenyomozásához jelentõs idõ kellett ami idõveszteséget okozott emiatt gyakran már csak "szalonképtelen" kényszerítõ eszközöket tudtak alkalmazni (hadsereg, karhatalom). A sokfelõl hozzáférhetõ gyorsan megszerezhetõ adatok/ellenõrizhetõ életvitel nyomán ma már sokkal könnyebb csírájában elfojtani bármilyen mozgalmat ami nem felel meg az éppen regnáló vezetésnek. Ellenzéki csoportot összegyûjteni-egyben tartani képes, vezetésre alkalmas emberek életét apró mozzanataiban ismerve, hamar semlegesíteni tudják erkölcsileg vagy egyszerûen anyagilag ellehetetleníteni hogy ne jöjjön létre a látszólag ostoba (valójában egy vékony réteg hasznát szolgáló, hideg fejjel kiszámított) rendeleteket megfékezni és széles körû társadalmi igényeket érvényesíteni képes hatásos érdekképviselet. Azért a fejmozgatás még megengedett, fõleg a bólogatás. A demokrácia szellemében természetesen az "ejnye-bejnye" fejcsóválók is gyülekezhetnek. Az más kérdés hogy hazánkat elõrevivõ, bajból kiemelõ közös cselekvésre vagy csak "koki- és saller" átvételére...

Igaz, az itteni homoktalaj tudtommal is meszes, ez nyilván eltérést okoz a fajösszetételben. További különbség, hogy bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét. Ezért kifejezetten vizes részek, lápok nem találhatók -a Nyírségben ellenben értesüléseim szerint vannak ilyenek. A fák közül gyakori még a fehér nyár és az akác (ez természetesen jövevény). A lágyszárúak feltûnõ képviselõje a tavaszi hérics, ebbõl nagyon sok van. Már említettem az árvalányhajat, ez igazi kuriózum.

Míg felétek a talaj meszes, addig itt mésztelen, savanyú. Ez ad különbségeket a lágyszárú növényzetben is.
Errõl Jaurinum tudna többet mesélni, az õ szakterülete.

Úgy legyen, ámen.

Szia!
Azt gondolom, ha az adataimat szeretné bárki megszerezni, az nem a kutyusom chipjében található (nevem, címem, telefonszámom) adatokra "utazik". Ha csak ez a három információ kell neki 10 perc alatt egyszerûbben megoldja. Tenyésztõk között mozogtam sok-sok évet, ez a törvény hosszú évek óta kifejezett kérése volt a szakmának. Én csak pozitív hozadékát látom az új törvénynek (a szaporítók elleni küzdelem, a kóborkutyák számának csökkentése stb...).

Kedves Witch, lehet, túlzott az aggodalmam. De aki ebben az országban él 51 éve, részese a sajátos kelet-európai történelemnek és sorsnak, az kissé ideges lesz bármiféle hatósági rendelet hallatán. Te vélhetõen lényegesen fiatalabb vagy nálam, kevesebb a rossz tapasztalatod. Õszintén kívánom, hogy ez a továbbiakban is így legyen, optimizmusodat, jóhiszemûségedet meg tudd õrizni.

Errefelé a gyõr-komáromi út mellett vannak teljesen hasonló tájak: homokbuckákon, ill. azok közötti "völgyekben", teknõkben kocsányos tölgyesek, nyíresek, telepített erdei és feketefenyõ erdõk. A lágyszárú flórát nem ismerem annyira, érdekes lenne tudni, ebben is van-e hasonlóság (mindenesetre a homokpusztákra jellemzõ árvalányhaj helyenként megtalálható).
Galíciában még nem voltam, de fényképek alapján úgy látom, hasonlít ehhez a vidékhez is.

Szia!
Igen, pontosan így van. A megtaláló beviszi egy menhelyre/állatorvoshoz vagy a sintér befogja . Mind az állatorvosnál, mind a sintértelepen van leolvasó készülék. A chip tartalmazza a kutyus adatait és a tulajdonos nevét/címét. Olyan, mintha a kutyus nyakában egy cédula lógna (rajta a neveddel, címeddel, telefonszámoddal), csak a chip-et a kutyus soha nem veszíti el.
Szóval odatartják a készüléket a kutya nyakához és már ki is írta a kijelzõ a nevedet/címedet.
Ha nem viszik be olyan helyre a kutyust, ahol van ilyen készülék, akkor nem segít. De mindenképpen nagyobb esély van egy chippel ellátott kutya megtalálására.
Szerk:
Még egy dolog. Ha a kutyát netán ellopják tõled és megbetegszik, állatorvoshoz viszik, akkor kiderülhet, hogy a tied. Az állatorvos a kutyához odatartja a leolvasó készüléket és azonnal kiderül, hogy ki a tulajdonos.

Szia!
Én is gondolkodom a kiskutyusom chipeltetésén. De felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha chip van a kutyusomban, elszökik, megtalálják, de nem viszik be sehova, mert úgy gondolják, hogy befogadják. Akkor sehogy sem fogok a kutyusomra találni? Mert gondolom a chip nem egyenlõ a nyomkövetõvel... Szóval csak akkor találok rá, ha beviszik állatorvoshoz/menhelyre?

Még egy gondolat:
Az, aki jól bánt a kutyájával, az vélhetõen állatorvosnál is járt már vele (oltás, stb...). Az állatorvos adatbázisában jelenleg is szerepel, mint tulajdonos és az adatbázis alapján bármikor felkereshetõ (lenne, ha bárki is azt szeretné), hogy hogyan bánik a kutyájával. A chip olyan dolog, amit nem csak a saját állatorvosunk tud, hanem bármely állatorvos le tud olvasni. Semmi félnivalója annak, aki eddig is ellátta (alkalmanként állatorvoshoz vitte) a kutyáját. Persze, a szaporítók (és itt nem a tenyésztõkre gondolok) bajban lesznek majd ezután.

A kutyusok chip beültetésével kapcsolatban szeretnék néhány téves következtetést/félreértést eloszlatni, mert látom, hogy nem teljesen tiszta a dolog.
- A július 1. után született kiskutyákra vonatkozik a szabály
- Saját kiskedvencet nem kötelezõ chipezni, csak ha eladjuk/másnak odaadjuk a kiskutyát
- A tenyésztõknek kötelezõ a náluk született kiskutyák (ha eladásra szánják) chipezése
"Ebet forgalmazni, illetve tulajdonjogát forgalmazásnak nem minõsülõ más módon átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bõr alá ültetett mikrochip) történõ megjelölése után lehet."
Korábban pontosan ugyanezen célt szolgálta a törzskönyv (illetve a törzskönyv számának fülbe tetoválása). Semmi nem változott a korábbi dologhoz képest csak az, hogy az eladásra szánt kutyusokat (akiket elvileg tenyésztõk adnak el) chippel kell ellátni a tetoválás helyett.
Tehát ha valakinek van egy 4 éves kutyusa, azt nem kötelezõ chippel ellátni (magánvéleményem, hogy egyébként célszerû, ha szeretjük és egy balszerencsés szökés után meg akarjuk taláni a kutyánkat).
A chip megkönnyíti, hogy ismét egymásra találjunk kutyánkkal. A megtaláló beviszi az állatorvoshoz/menhelyre az elkóborolt kutyánkat, leolvassák a chip adatait és felhívnak bennünket (levelet küldenek), hogy hova mehetünk a kutyánkért.

Csejkey Ernõ, a Magyar Nemzeti Bank késõbbi elnöke 1945-ben írt egy könyvet "Magyarország az új világ küszöbén" címmel. A közgazdasági-politikafilozófiai mûben egyebek mellett foglalkozik a zsarnokság természetével: azt mondja, az ókorban is voltak tirannusok, volt elnyomás, de ez közel sem volt olyan nyomasztó, súlyos, mint a XX. században. Mégpedig azért nem, mert a zsarnok nem tartotta nyilván alattvalóit, legtöbbjük létezésérõl sem tudott -így könnyen el lehetett bújni, tûnni elõle. Mennyivel másképp van ez most (a múlt század negyvenes éveiben), mikor a jól szervezett közigazgatásnak, kartotékolásnak "hála", az államnak tudomása van minden egyes polgáráról. Mindig keserûen elmosolyodok, valahányszor ezeket a sorokat olvasom. Vajon mit szólna most szegény Csejkey, a mikroprocesszorok világában?
Az biztos, soha nem volt akkora aktualitása, fontossága a személyes szabadságnak, a személyes adatok védelmének, mint éppen napjainkban. Vannak dolgok a magánpolgár életében, amikhez senkinek semmi köze, legkevésbé holmi állami szerveknek. Élhetõ társadalmat csak ennek szellemében lehet alkotni. Ne legyenek illúzióink: a fenti elvet egyáltalán nem mindenki óhajtja tiszteletben tartani. A fejemet teszem rá, hogy a közeljövõben valahol, valakik rútul vissza fognak élni a technika adta lehetõségekkel. Nagyon, nagyon kellene vigyáznunk, hogy ne mi legyünk azok, akik a bõrükön tapasztalják az orwell-i rémálom valóra válását. Úgy látom, hogy az embereknek nincs veszélyérzetük e helyzettel összefüggésben (ahogy a szabadság, önrendelkezés is leértékelõdött az anyagiakkal, pénzzel szemben).
Nolinak igaza van abban, hogy a kést a konyhában is használhatjuk, nemcsak emberölésre. De a lényeg nem ez, hanem, hogy emberölésre is használták, mindenkor és mindenhol.
A robbanóanyagokat is elõbb alkalmazták ágyúban, mint robbanómotorban, az atomenergiát is bombában, mint villamosáram-termelésre. Az emberi természet ilyen komisz.
A kutyusok dolgára visszatérve, én nem szeretném, ha a nálam, a kertben született kiskutyát be kellene jelenteni, chippel látnák el. Nem azért, mert büntetlenül akarom sanyargatni az állatot, netalán nyomtalanul eltüntetni -hanem elvbõl, a fentiek miatt. Ha a hatóság nyilvántartja a kutyát, akkor például ellenõröket is kiküldhet megnézni, megvan-e az állat, megfelelõen táplálom-e, van-e elõírásszerû kutyaháza, törõdöm-e a lelkével, etc. Kitalálhatnak olyan elõírásokat a tartásra vonatkozólag, melyeknek nehéz, vagy lehetetlen eleget tenni (láttunk már karón vakvarjút!), mindezt esetleg szántszándékkal. S akkor máris a "szerv" markában vagyok, jöhet a szankció. Az USA bizonyos államaiban állatvédõkbõl toborzott kommandók járják a vidéket, figyelik, miként bánnak az emberek a háziállataikkal. Fanatikus figuráknak tûnnek ezek a "kommandósok", jóindulatúnak nehezen nevezhetõk. Ha hiányosságot tapasztalnak, értesítik az állatorvost és a rendõrséget. A kutyát elveszik a gazditól, aki ellen ráadásul eljárást indítanak. Szeretem a kutyáimat, eszemben se volna rosszul bánni velük. De ha nálunk is ilyen viszonyok uralkodnának, kétszer meggondolnám, tartsak-e ebet. Kinek hiányzik, hogy emiatt bajba kerüljön? Amellett rosszakarók esetleges feljelentésének is kitenné magát az ember. Nem kellenek jogi "taposóaknák".
Ismét és ismét visszajutunk ugyanahhoz az államfilozófiai problémához: a világ ahelyett, hogy a meggyõzés útján, szelíden, kitartóan, okosan vezetné az embereket a bûn irányából az erény felé, az ellenõrzésre és a szankcióra teszi a hangsúlyt. Persze könnyû azt mondani, hogy be kell tartani a szabályokat, akkor nem lesz baj. Óh, jámbor óhaj, sóhaj! Ilyet csak az gondolhat komolyan, aki vagy igen magasan áll a társadalmi ranglétrán, vagy pedig fogalma sincs az ember természetérõl. De ha még így is lenne, az ellenõrzéssel járó macera a jogkövetõket is sújtja. Erre bizony kevesen gondolnak: az állam ,állítólag éppen a rendes többség érdekében hozott intézkedéseivel, a törvénytisztelõk szabadságát is korlátozza. Gondoljunk csak, például, az illegális bevándorlók miatt bevezetett vízumkényszerre. A renitensek mellett tehát mi is "szívunk", sõt, nemegyszer egyenesen helyettük. Aki "rutinszerûen" a tilosban jár, az rendszerint nagyon tudja a csíziót, körültekintõen jár el -ismeri az utat a törvényi "taposóaknák" között. A gyanútlan becsületes ellenben véletlenül is rálép valamelyikre.

Milyen igaz. Hát meg kell valljam, én valahogy a vallással is így vagyok..

Az õrségi után bõ egy hétre végre itt Zalában is - az idén elõször - tömegesen jelentek meg a vargányák elsõsorban a bronzosok. Nagy meglepetésemre tegnap találtam vagy 20 db királyvargányát is, ilyeneket azon a helyen eddig még soha sem láttam , pedig évtizedek óta járok oda. A helyi erõk érintetlenül hagyták, szerencsére nem rugdosták fel õket. A legjobban azonban a császárgombáknak örültem, mert 4 éve találtam ott utoljára.

Vargányáról szól a nóta az erdõkben. Nyárit nem fényképeztem. Ízletes Link Link Link bronzos Link Link király Link Link Link császárgomba Link Link Link
Meg egy jó korallgomba is Link

Lordom, a késsel lehet embert ölni és kenyeret szelni is. Ha mindent elutasítunk azért, mert vissza lehet élni vele, akkor egyszerûbb kimenni a pusztába és nádkunyhóban lakni. Bár a katonai mûholdak ott is látnak...

Na igen: A Nyírséget átszelõ fõutak közül a Nyíregyháza-Vásárosnamény útvonal fut a legszebb helyeken. A baktalórántházi erdõ a nagysága miatt is különleges, még a fõút is árnyas erdei úttá válik benne, legbelül ültetett feketefenyõk teszik még árnyasabbá. De az út többi része is nagyon szép: a hullámzó homokbuckákon sûrûn váltják egymást az erdõk és a szántók, rétek, legelõk. Galíciában egyszer jártam, ott pont ugyanez tetszett.

Szerintem a chipes dolog egészségügyi szempontból (pld. embert megmaró eb kapott-e veszettségi védõoltást) helyénvaló DE OLCSÓN, valahogy úgy ahogy az emberi védõoltásokat adják, hiszen jóval nagyobb azoknak a száma akik "kényszerbõl" házõrzésre tartanak kutyákat az egyre szaporodó immár nem betöréses hanem "rátöréses" rablások miatt illetve magányosan élõ városi idõs emberek jelzõkutyákat. A probléma ott van/lesz, hogy vélhetõen ebbõl is elsõsorban "pénzkaszálási" lehetõséget fognak csinálni ahogy az manapság szokás és szigorúan behajthatják mindenkitõl az ebadót.
A másik probléma hogy a gazdi adatai nyilvántartásba kerülnek. Már így is követhetõ egy ember élete a TAJ- adó- mobil- és drótos telefonszáma, ha van- netes IP-je alapján. A bankszámlaforgalma megmutatja életnívóját, a TAJ számmal nyomon követhetik a teljes betegéletutat, mûtéteket és torokgyulladást, mikor hol milyen gyógyszert írtak fel és még azt is mikor és hol váltod ki õket. A mobil kikapcsolt állapotban is 50 m-es körzetben jelzi merre jársz - ezt csak akkor kerülöd el ha az akksit is kiveszed a készülékbõl. Az már hab a tortán, ha van webkamerád és nem húzod ki mindig a gépbõl, távolról bármikor bekapcsolható, látható és hallható mit csinálsz otthon. Még a kuka is leolvasó cimkét kapott, ha saját kukád van jól felmérhetõ háztartási hulladékod mennyisége ami közvetve utal életviteledre. Az elektromos mérõrendszer melyet egyre finomítanak napszakra-órára, kiválóan jelzi energiafelhasználásod melybõl kikövetkeztethetõ mit mikor használsz. Mind-mind megannyi apró mozaik mely összegezve pillanatok alatt megmutatja milyen életszinten élsz milyen életviteled van. A titkosság és adatbiztonság csak illúzió, a szigorúan zárt/fizikailag kikülönített és lesugárzásvédett rendszerek (a gép, monitor, klaviatúra jelei érzékelhetõk pld. közönséges rádióval) kivételével, bárhonnan bárkirõl bármilyen adat megszerezhetõ. A totális/globális ellenõrzés már itt is van csak sokakban nem tudatosult még. Gyakorlatilag azt sem tudjuk mi történik valójában "belül" pld. a sok területen alkalmazott (PC, laptop, autó, mosógép, HiFi stb.) processzorok zárt "fejlesztésre fenntartott tartalék" területein mi zajlik. Pár éve egy amatõr vizsgálatnál derült ki hogy a procik többsége "stikában" mást is csinál pld. anno az MTA számítógépe rendszeresen "jelentett" a felette átvonuló mûholdnak. Egyre finomodó és fejlõdõ korszerû eszközeink használata nélkül visszaesnénk a középkorba, amennyiben használjuk õket szinte mindent ellenõrizni lehet életünkben, tekintve hogy tervezik a háztartási eszközök IP számmal ellátását, de még az autókerék is kapna saját IP számot, mindezt a távvezérelhetõség és ellenõrzés érdekében, pld. munkahelyedrõl elindítod az automata mosógépet. Már ma is léteznek rendszerek melyek telefonon riasztanak ha betörõ megy "vendégségbe" vagy lopják a kocsidat és webkamerán körülnézhetsz napközben otthon a házad körül akár egy mezei mobillal is. Mindez szép és jó, de visszájára is fordítható, nem ragozom a lehetõségeket ahogyan ugyanezzel visszaélhetnek a bûnözõk vagy akár maga az állam. És már felvetették az emberek chip-elését megmagyarázva hogy könnyebb lesz a pénzfelvételtõl kezdve a betegellátásig minden (de az is hogy nem vagy jogosult rá). Persze a becsületes lojális állampolgárnak nincs félnivalója... de az embernek mégis eszébe jut a sci-fi történet melyben egy ártatlan embert végeznek ki mert egy beszorult papírfecni miatt a printer rosszul írta a valódi bûnös nevét. Minden állam könnyen és jól vezérelhetõ társadalmat kíván, ez csak úgy lehetséges ha minden ember ellenõrizhetõ hogy az elvárásoknak megfelelõen viselkedik-e. Négy gyereket neveltem fel, számomra természetes az analógia hogy az állam sem más mint egy nagy család. Ugyanúgy gondoskodni kell a család megélhetésérõl, megszervezni életét a családtagok adottságainak megfelelõ részfeladatokkal, összetartani, kompromisszumokkal elsimítva az ellentéteket, a "külvilági" helyzetnek megfelelõen "kormányozni". Egy gyermekpszichológus négy apatípust kategorizált és meghatározta a nevelés nyomán kifejlõdõ gyerektípust. A legutolsó a "hideg-korlátozó" apa akiben nincs empátia, mindent szabályoz ellenõriz és tilt, nevelési hatása közönyös, hideg, agressszív, másokat eltipró gyerek majd késõbb felnõtt. Az állam viselkedése is egyre inkább a "hideg-korlátozó" irányba tolódik. Ennek hatása máris érzékelhetõ az emberek humánus (empátia, könyörület, a másikat NEM kihasználó együttmûködés) viselkedéstõl egyre jobban távolodó magatartásán. Viszont a korlátozáshoz az ellenõrzés is hozzátartozik, ahogy mondod "Ha így tesz az állam, akármekkora ellenõrzõ apparátus se lesz elég az igazi rend fenntartására."

Többi kép: Link

A Börzsönyben. Ha még nem találkoztál vele, akkor most jó esélyed van rá, mert valamiért sok van belõle. A Cserhátban is sokat találtak ma reggel.

Ez tényleg király! Hihetetlen! Elég régóta gombászom, sokfelé, és mindenféle fajjal találkoztam már. Néhány kivétel van -ez közéjük tartozik. Most meg mutatsz egy olyan képet, amin "kaszálni" lehetne. Annyit árulj el, kérlek, (a pontos termõhely valószínûleg titok), hogy melyik tájegységen "lõtted" a képeket.

Te dög. Hát van neked szíved??? Kosarad akad, azt látom. Királyok a képek! :-))) Jó étvágyat!

Jó sok pelikán kéne ide a városunkba....
Amúgy húsevõ madár a pelikán, így nem tudom, miért kell magyarázat? Állatkert, bezártság, egy kis dilinyó, és máris halnak nézi a galambot.

Sok a gomba. Királyok: Link Link Link Link

Szép reggelt kivánok !

ez azért durva egy kicsit....:

Link

van rá valami magyarázat ?
ez azért erre a madárra talán nem jellemzõ!

Igen, valaha errefelé is, sõt a Hortobágyon és Alföldön kiterjedt, összefüggõ kocsányos tölgyesek voltak. A zonális társulás legalacsonyabb szintjén a tatárjuharos lösztölgyesek voltak, ennek is mára csak töredékei maradtak fent. A homokbuckákon a nyílt homoki tölgyesek (köztük homoki gyepek), lentebb gyöngyvirágos tölgyesek, gyertyános tölgyesek. A folyóvizek mentén hatalmas kiterjedésû tölgy-szil-kõris erdõk helyezkedtek el. Aztán betette az ember a lábát.. Tehát a gyertyán õshonos erre, és a bükk kicsiny elõfordulása is, ami a hûvös Bükk II. fázisban települt be, és maradt mai napig.
A Kárpátok hatása különösen a Beregre van nagy hatással. Pl. a Márokpapi melletti erdõkbe így telepedhetett meg a kockás liliom és a kárpáti sáfrány.

Itt is vannak homok megkötés céljából telepített erdei fenyvesek, bennük szálkás pajzsikával, néha édesgyökerû páfránnyal.

Igen lehetett olyan 2 m.körüli, a méretekkel van nálam baj néha. Vastag szárnya is volt, a vércsét ismerem, annak karcsúbb a legyezõje, és sûrûbben csapkod. Köszönöm a helyesbítést.

Hari, mivel életemben eddig talán ha 3-4x jártam az Alföldön, akkor is csak Szegeden, sose jöttem volna rá.

Nagy éjjeli pávaszem, Saturnia pyri lesz belõle, nem kevéssé látványos állatka. :-)

A homoktalaj viszonylag magasan álló talajvízzel, hûvöskés klímával (az ország északi részei) párosulva csakugyan "csodákra" képes. Az én lakóhelyem környékén (Gyõrszentiván-Gönyû) szakasztott olyan szélfútta homokbuckák kísérik a Dunát, amilyenekrõl írtál. Meglepõen "középhegységi" flórája van ennek a vidéknek is. A kocsányos tölgyesek közönségesek, sõt az északi tájakra jellemzõ nyír-erdeifenyõ társulás, bár telepített, de feltûnõen jól érzi magát a homokdombokon -helyenként spontán is terjed. Bükk és gyertyán azonban nincs -érdekes lenne megtudni, vajon ezek a Nyírségben (ahol a Kisalföld északi részénél valamivel alacsonyabb az évi középhõmérséklet, és fõleg a tél hidegebb) õshonosak, vagy telepítés eredményei. Ha õshonosak, elképzelhetõ, hogy a Kárpátok elõhegyeibõl "ereszkedtek le" egy hûvösebb klímakorszakban. Figyelemreméltó képeket küldtél, lehet, hogy a közeljövõben felkeresem a mutatott helyeket.

Na látod ez az.. Ezért tettem fel a kérdést.
A képek láttán az ember hegyekre, dombságokra asszociál elsõként. De nem, ezek a képek az Alföldön, pontosabban a Nyírségben, a Baktalórántházi-erdõben készültek!
Ami kuriózum sok észak-alföldi (õs)erdõben, hogy több, elsõsorban a hegyvidékre jellemzõ lágyszárú faj él meg bennük, mint pl. a galambvirág. A Kaszonyi-hegyen (Bereg) megtalálható a bükk is elegyesen!
Baktán szép gyertyános-tölgyes erdõk találhatók, a parabolabuckák közti mélyedések hûvös, nedves talaja miatt érdekes mikroklimatikus viszonyok alakulnak ki.
A nyírségi táj nagyon változatos, ezért is szeretem, különleges hely.

Ma a Bükkben túráztunk a fiammal. A Fehérkõlápai kilátónál ezzel a hatalmas "jószággal" találkoztam. Mivel technikai korlátaim vannak, csak ilyen távoli képek sikerültek. Hossza 10-11 cm lehetett, és az átmérõje is a mutatóujjammal vetélkedett. Õszintén szólva meglepõdtem hogy nálunk ekkora példányt látok, kíváncsi lennék a lepkéjére is.
Link
Link

Mint kutyatartó én is kijelenthetem, hogy a nagytestû eb, látsszon bármilyen jámbornak, legalábbis potenciálisan életveszélyes -különösen kisgyerekekre nézve. Aki látott már megvadult, eszét vesztett kutyát, az tudja, az ilyen állatot a gazdája sem képes megfékezni, legfeljebb dorong vagy golyó állíthatja meg. S tudja azt is, hogy milyen képtelen semmiségek hergelik ilyen állapotba a "szelíd" házi kedvencet.
Az emberekben tudatosítani kell, hogy a kutya "tetteiért" õk felelnek, jogilag (büntetõ és polgárjogilag) is.
Ez a dolog egyik része. A másik a chippel való ellátás, ebadó és egyebek. Ezeket, kötelezõvé tett, ellenõrzött formában semmiképp se lehet helyeselni. Évek óta figyelemmel kísérek egy -meglátásom szerint- roppant káros tendenciát. Nevezetesen, hogy ami tavaly még szabad volt, "csak úgy" meg lehetett tenni, idén már nem lehet. Engedélyek kellenek hozzá, be kell azt jelenteni, különbözõ hatóságok foglalkoznak vele.
Túl azon, hogy mindez gond, utánajárás, sõt, rendszerint pénzkiadás a polgár számára, tökéletesen helytelen államfilozófiáról árulkodik. Az állam egyre inkább ellenõrizni akarja polgárait (a magyarázat szerint ez hasznos, szükségszerü, javukat szolgálja), bele akar avatkozni az ügyeikbe, minden megmozdulásukba bele óhajt folyni. Mindezt azért, mert alapvetõen nem bízik bennük -nem bízik józan belátásukban, tisztességükben. Az örökös "körmükre nézéssel", szankcionálással végsõ soron kiskorú státuszban tartja polgárait (alattvalóit?) Sajnos, nálunk messzemenõ hagyományai vannak az ilyen viselkedésnek, a dolgok könnyen, készségesen mennek ebbe az irányba. Ez pedig stiláris, sõt elvi hiba. Ez a szerencsétlen nép ímmár évszázadokra visszamenõen nem rend, hanem szabadságdeficitben szenved. Ezzel tisztában nem lenni, figyelembe nem venni -több, mint otrombaság.
Egyetlen felvilágosult, demokratikus módja van az államvezetésnek: jóindulat, bizalom az emberek irányába. A józan észre, becsületre, önérzetre kell alapozni, és kitartó felvilágosító tevékenységet kell kifejteni. Az nem módszer, hogy szellemi, erkölcsi vezetés, példamutatás nélkül hagyjuk a népet, aztán, ha rosszat csinál, jól megbüntetjük.
Ha így tesz az állam, akármekkora ellenõrzõ apparátus se lesz elég az igazi rend fenntartására.

A tájegység lehet Zalai-dombság, Dunántúli-dombság, Északi-Középhegység, Dunántúli-Középhegység.
Ennyi erõvel azt is kérdezhetnéd, hogy találjuk ki, hány fát láttatok?

Hari, fogalmam sincs, nem volt és nem is lesz. A legszûkebb tippem volt, amit leírtam. :-)