Bioszféra

Köszi!
Egy kérdés azért maradt... Én 7cm körülinek írtam, miközben a neten 45mm-t írnak a kifejlett példányra. Ennyit már csak a szakmámból kifolyólag sem tévedek...

Nagyon szép! Szerintem a kissrácból nagyszerû ember lesz, ha ilyenekkel neveled!!! A jószág egy közönséges acsa, Libellula depressa. Neki én a hamvas kék színét szeretem (ez a fickó, a lány sárgás-barnás).

De ez csak egy része a levélnek Link Más, mint a lóhere.

Link

Az igazi kérdés az, hogy kétszeresen és hármasan tenyeresen összetett, vagy valami más néven illetik ezt a levélmorfológiai fejtörõt?

Hármasan tenyeresen összetett. Link

Botanászokhoz lenne egy fontos kérdésem. A galambvirág levelei milyen összetettek? Link Kétszeresen, háromszorosan, hármasan, többszörösen??

WoW!

Mint mondtam már, nagyon türelmes a kisfiam, és általában kivárja, amíg lefotózunk valamit. Ma ismét a szitakötõkön volt a sor, de pont a legaktívabb idõszakukban... így az õ türelme is fogytán volt De végül megértre és örült a sikernek (bár lehetett volna jobb szögbõl) Óriási volt ez a példány: Link (nagyban érdemes megnézni) Csodás a szárnymintázata...

Igen a képen jobb oldalt yucca filamentosa van. Nálam most a recurvifolia nyílik. Link Ezután várható az új oldalágak sarjadása.
Plussz az elõbb ez lemaradt: corynopuntia clavata Link

Télálló nem medvetalpakat pl. gyûjtõktõl tudnál beszerezni. Itt belõlük van egy pár. Sajnos errefelé 2007-ben volt kiállítás(akkor vettem az imbrica tövet is), szóval muszáj volt felkutatni a kaktuszgyûjtõket. Szegeden, Makón, Hódmezõvásárhelyen, Csongrádon tudok télálló kaktuszosokat. Egyszer viszont Székesfehérvárott tettem szert csomó télállóra, igaz ott inkább csak opuntiákra.
De a neten is tudsz rendelni, csak nagyon drága: Link

Délután jártam egyet a hegyen. Nagyon nyüzsög minden! Szerencsére fújt a szél, különben még mindig ott fényképezgetnék...
Link

Noli, talán az "ülés" félreérthetõ fogalmazás, a testtartásuk szöge emlékeztet rá. Nem ülnek konkrétan "embermód", de olyan hatást kelt "hátuk" vonala mivel potrohuk végét "letámasztják" a földre, szinte rátámaszkodva ülnek. Normális esetben vízszintes vagy enyhe lejtést mutat testük hossztengelye, a "büfizés" itt megfigyelt eseteiben erõs szögben lefelé mutat. Ha szárnyaikat simítgatják/rendezgetik esetleg azt megemelve alatta kaparásznak lábaikkal, potrohukat pozítív szögbe emelik.
A házimunka a napirend része az ismétlõdõ "testnevelés-körletrend-hadtápszolgálat-tisztacsere-anyagkarbantartás-kötelezõ/szabad/foglalkozás" napi feladatok között (ld. "körletrend" és "anyagkarbantartás"; elõbbi nélkül ellepne a kosz és rendetlenség, "hanyag-anyag" karbantartásnál rám omlana a ház, lepusztulna rólam a ruházat). A napirendem általános gerincvázlatába illesztem reggelente a napi aktualitás változása szerint alakuló "foglalkozási jegyeket" (aki volt katona ismeri: mi a foglalkozás tárgya, ki tartja, mennyi az idõtartama, és milyen módszerrel lesz végrehajtva) A bennük rögzített napi feladatok végrehajtása és a tervezett "szabadidõs tevékenységek" mellett mindenkor számítani kell váratlan "riadóra" (hirtelen jelenség az égen vagy makrótéma fotózása, esetleg "tûzriadóra" hajnalban mint tavaly). Talán hóbortos dolognak tûnik hogy katonás keretek közé igyekszem fogni életem, de úgy érzem ha nem így teszem, apatikus rendszertelenségbe és önsajnálatba fulladna életem. Annyi mindent tervezgetek, még így is kifutok az idõbõl. Egy nap sajnos csak 24 órából áll, aludni is kell, hát jól be kell osztani a napot. Nem mellesleg, bár erõm javát még megõriztem, de fizikai teljesítményem is visszaesett a mûtéttel járó kötelezõ óvatosság miatt amin tovább lassít a könyörtelen öregedés testi és szellemi hatása. Ez utóbbit úgy PC nyelven úgy jellemezhetem hogy a párhuzamos adatfeldolgozást lassan felváltja a szekvenciális adatkiolvasás és mûvelet, jó ha el nem felejtem a végére mit is akartam az elején. Nem szégyen csak kellemetlen, kiküszöböléséhez egyre jobban kell a "katonás" napirend és összehangolt idõbeosztás különben eluralkodik a kapkodó "random adatkezelés", anarchiába fúlva eltemetnek a kötelezõ és váratlan avagy önként vállalt/ötletszerû feladatok (vagy elfelejtem valamelyiket), végül semmibõl nem lesz semmi és bekövetkezhet "az öreg csóka álló nap támasztja a kocsmapultot" néven ismert jelenség (szerencse hogy nem iszom szeszt és születetten magányra hajló vagyok) Ha segíteni kell másnak segítek amiben tudok, de utána visszahúzódom "csigaházamba". Régi hadgyakorlatok emlékét felidézve vonz a gondolat hogy az erdõ mélyén egy magam ásta gallyakkal fedett és bélelt gödörben meghúzva magam csak a Természetet figyeljem. Kezdem megérteni a remetéket Ajánlás: A Katona c. film ( Link Megnézése az "Online Link" felirat alatti hivatkozási címre kattintva)
No jól "megaszontam", bocs a filóért

Látom, volt egy kis rögtönzött gaztalanítás is.
Op.basilaris nekem is volt, de az egyik csapadékosabb télen megadta magát, így azt átraktam a télállóból a csak fagytûrõ kategóriába. Az alá én csak sódert raknék.
Ilyet még nem pipáltam. 13 hajtást próbál felnevelni a növényke.
Szerintem azért tette mindezt, hogy leválaszthass majd belõle számomra legalább egyet. Egyébként honnan lehet ilyen télálló, nem "medvetalpakat" beszerezni?
Szeretik a méhek: Link Link Link Link
Leendõ termések: Link Link Link
+: Link
A yucca filamentosa még nem nyílik? Vagy nem az van a 2.kép jobb szélén?

Nálam is nyílnak. Eddig még csak 3, de ezután fog még egy csomó bimbó virítani.
Nagyon kontrasztosak az elõtte lévõ sárga virágú medvetalpkaktuszokkal. Link Link
Cylindropuntia whipplei Link Link
Hoppá ez egy kicsit megcsavarodott Opuntia basilaris Link Link
Opuntia macrorhiza Link
Természetes hibrid. Eszeveszett sarjképzõdés.Opuntia polyacantha X basilaris Link
Ilyet még nem pipáltam. 13 hajtást próbál felnevelni a növényke. Echinocereus triglochidiatus v mojavensis f inermis Link Link

Szerintem légyféleségtõl függõ, hogy is ül.

Egy ház körül sosincs végük a dolgoknak, mindig lehet új tennivalót találni. Más szóval, a házimunkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni. :-)


Áki, nagyon helyes az araszoló hernyód!

Link

Nálam ma virágzott ki az egyik, de a felhõs idõ miatt nem teljes a nyílás.

Talán kótyagos ötlet futott át fejemben. Meg kellene nézni a helyi légnyomásváltozást van-e szignifikáns változás. Durva analógiával ahogy az ember füle is pattog ilyesmitõl olykor, arra gondoltam, esetleg ettõl is "büfizhet" a légy. Nekem jó ideje nincs helyi nyomási adatsorom (a helyi légnyomásingadozások ellenõrzéséhez), mert lerobbant a hetedik éves WS beltéri. Amíg legidõsebb fiam nem szerez egy másikat (megígérte hát várok, nem rendelek neten) csak a szelencés barométer van (most jól jönne a tíz éve elajándékozott barográfom) nem gyûjt adatot, én lusta meg nem írom és nem számolgatok Hgmm-t hPa-ra

Noli jó szemed van hogy észrevetted mert a bubi is színtelen, nem sárgás mint az én elõzõ képemen. A 15°C erõsíti gyanúmat hogy a légy csak "büfizik" Érdekes hogy egyenes testtel áll. Az itteni legyek lábaikat berogyasztva potrohukon "ülnek". Fura látvány az "ülõ légy" ebbõl eredõ feltûnõen rézsútos testtartásuk miatt vettem észre észre õket. A makrovideón sárgás és színtelen buborék "fújása" egyaránt látható. Csak jussak egyszer végére a ház körüli dolgaimnak. Röhej "ráérõ nyugger" létemre mennyire kevés idõm van
Emellett "nyomulnak a gyerekek", második fiam külföldi vállalkozásának magyar irodáját nálam szeretné berendezni. Ha belemegyek, nemcsak hogy lõttek a magánynak hanem a tervezett napelemek helyett egy huha cégtábla kerül a falra Hej, de irigylem régi betyárjainkat (akár a régi Vadnyugat trappereit) csak bementek az erdõbe és ki sem jöttek onnan... LAM elmegyek csõsznek Hozzátok ha van szabad státusz. Fegyvert forgatni tudok (ma is pontlövõ vagyok) elsétálgatok lassacskán a fák között

Lordom, ezt pár napja reggel csináltam: Link
Sztem kb 15 fok lehetett.

C.Szilvi25, a macskák önálló egyéniségek, erõsebb a csavargási/vándorló ösztönük mint a biztonság igénye. Ha belefáradnak és megunják, visszatérnek a biztonságos kiindulópontra vagy "félrevonulnak" magányba. Egy megszeretett lény elvesztése -legyen az ember vagy állat- mindig nagy fájdalom, az "életünk részét tépi ki" belõlünk a Sors, nem csodálom hogy megkönnyezted a cica elvesztését. Én úgy vagyok macskáimmal hogy "gladiátor ne barátkozz gladiátorral" becsülöm õket, de kerülöm az erõsebb érzelmi kapcsolatot mert nehezen viselem ha megszakad. Tudom hogy erõs a csavargási ösztönük, ha menni akarnak menjenek, szeretettel várom ha visszajönnek, ha eltûnnek, hát eltûntek. Nevessetek ki, még a "házirigó" elvesztését is sajnálom. Szerettem mert a csöpp madár "megtisztelt" bizalmával és volt "valami" közöttünk amit talán szeretetnek nevezhetünk ezért bánt hogy eltûnt. Néha Tomi kutyát is sajnálom, ha elõbb "távozom" mint õ, mi lesz vele. Öregedve, egyre több ember és állat "fogy el" mellõlem. "Önvédelembõl" kerülöm az erõsebb érzelmi kötõdéseket mert nem jó újra és újra átélni szeretteink elvesztését különösen ha fiatal és életerõs. Az élet rendje, elfogadom, de úgy vélem, becsülhetünk és megkedvelhetünk bárkit-bármit, de nem szabad "túlságosan megszeretni" mert nem jó átélni ha kiszakad életünkbõl (a halhatatlanság kegyetlen büntetés lehet). Szélsõségesen vidám és barátságos lényemet rég feladva talán épp ezért vettem fel a senkivel nem barátkozó szótlan és mogorva ember "maszkját". Nem vagyok teljesen szótlan mert az állatokkal "beszélgetek" Bevallom, néha már az is zavar ha fiaim meglátogatnak, csak benneteket fárasztalak "szómenésemmel". Az unokáimmal még elvagyok csak ne kellene annyit "sportolni" (foci, tollas, bringa, úszás, séta végkimerülésig) no és be nem áll a szájuk millió kérdésre millió válasz. Gyanútlanul pipázva nézek ki fejembõl, jön a "papa gyere!" roham és vele a közös rajzfilmnézés, társasjáték... belezakkanok, dehát én is ilyen voltam valaha Ennyit a macskákról, jó napot, jó kedvet Mindenkinek
Ui: a múltkoriban feltettem a "buborékot fúvó" légy képét. Akkor tanakodtunk hogy hõség vagy emésztés miatt teszi. Az imént észrevettem egy legyet amint "bubit fúj". Viszont reggel 14°C-t mértem és most borult idõben sincs 19-nél több, nem hinném hogy melege volt. Csináltam róla makrovideót ha jut rá idõm átteszem GIF animba (khmmm, a tegnapiakkal együtt).
Ui.II.: idõközben a nemrég feltámadt szél gyorsan kitakarította az eget, K-É-Ny ívben makulátlanul "hidegfrontosan" kék színezetû

Boltba menet katicáztam: Link

Érdekes történet, ilyen cicáról még nem hallottam aki rendszeresen ilyen sok idõre elvándorol.
De ahogy hallom mindig szerencsésen hazatér hosszú vándorútjairól.

Nekünk is volt pár cicánk már a hosszú évek alatt de ilyet eddig még egyikük sem csinált.
Kabos nevû cicám története elég szomorú, öreg kandúr volt már mikor kapott egy enyhe szélütést, elvittük orvoshoz de azt mondta nem tud vele mit csinálni mert öreg, hagyjuk csendben elmenni, mi nem nyugodtunk bele hazavittük, ápolgattuk és jobban lett, de néha rájött olyan dolog hogy elkezdett a tengelye körül pörögni pár percig, mint mikor a kutya a saját farkát kergeti. De ezen kívül nem volt más baja, mondta is a doki hogy ez csoda ilyen öregen így helyre jött. Aztán egy szép napon reggel feltûnõen hízelgett, dorombolt, és feltûnõen sokat evett reggelire.....majd elment ahogy szokott, de többé már nem tért haza soha.
Papám mondta,hogy több mint valószínû akkor köszönt el tõlünk örökre és elment meghalni.
Még most így 10 év után is könnybe lábadt a szemem ahogy ezt a történetet leírtam. [esõ]

A kandúrok már csak ilyenek..
Elsõ Gúzlicánk hat évvel ezelõtt látta meg a napvilágot, édesanyja, Csipiri sokadik számú fiaként. Gyönyörûséges cirmostarka bundája, nedves orrocskája, okos szeme által azonnal megszerettette magát, s erre kedves félénksége csak újabb okot szolgáltatott. Reméltük, amint növekedésnek indul, ez utóbbi tulajdonsága apránként a múlt homályába vész.
Tévedtünk. Gúzlica, nem éppen kandúrként viselkedve, laposkúszásban menekült el a harciasan csipogó verebek elõl. Nem sok babért jósoltunk neki a környék cicaszaporulatának fenntartását illetõen, mígnem egy hideg-havas januári napon Gúzlica és Csipiri(!)mégis gondoskodtak róla, ki ne haljon a környék tejpusztító népessége.
Gúzlicának eztán nyoma veszett. Elõbb csak 2-3 hétre tûnt el, aztán 1-2 hónapra, majd ezek az idõszakok egyre hosszabbodtak. Legutóbbi hazatérésekor alíg ismertem rá: meghízva, kibundásodva érkezett. Körülnézett az udvaron, megszemlélte az itt felejtett macska családot. Tavaly született tesóját, Kis-Gúzlicát óvatosan méregette, idei húgocskáját, Friss-Gúzlicát viszont figyelmen kívûl hagyta. Néhány órányi itthon-lét erõsen égette már a talpát, így komótosan kisétált a hátsó kapun, s hamarosan eltûnt a magas fû között. Tudom, most hosszú-hosszú ideig nem szabad visszavárni õt.

Szerencsére kora estére Cirmi is hazatért épen, egészségesen! Nagyon éhes volt, és el is fáradt meg alszik mint a bunda most is. De reggel már újult erõvel fogja magát belevetni az újabb kalandokba ebben biztos vagyok.

Ne is keresd, reméljük nem érte baj és vissza fog jönni. Néhai Micó kandúr testvéröccse tíz (10) hónap távollét után tért haza. Persze az ember aggódik és nem ok nélkül, mert Micó-II. végül csak elveszett. Egy hónapig itthon pihent, aztán megint útra kelt ahonnan nem tért többé vissza.
Az igért szúnyogvideóhoz: új összeállítású barkács makro-elõtéttel (a la galervin93) újabb makrovideókat csináltam estefelé. Úgy érzem kezd kialakulni a technikám, a felvételek is jobban sikerülnek, javult a mélységélesség. Lelkesedésemben végül túl sok videót csináltam (kishangya, kölökpók, levéltetû, picike bödeféle) ma már nem bajlódok velük, majd holnap (a reggeli "rokkant" szúnyogot is elhalasztottam holnapra).

Bizony-bizony mennyi és mennyi megfejtetlen dolog van az állatok terén..


Én most aggódom, reggel óta nem jött haza Cirmi cicám, ilyet még sosem csinált azelõtt. pár órára már volt hogy elment, de ilyet,hogy fél napja nem jön haza még nem volt.
Félek valami baj történhetett vele és én nem tudok neki segíteni, azt sem tudom merre keressem..

UTC 6.45-tõl érdemes lapozgatni, nagyon szépek: Link

Nagyon keveset tudunk az állatok "lelkivilágáról". Sokan csak reflexválaszokat adó értelem nélküli ösztönlénynek tekintik õket. Mégis léteznek "eszközhasználó" állatok, dróthajlító varjú, stb. Nemegyszer elgondolkodtam hogy a bumfordi kis hörcsög miként jutott arra a felismerésre (második menekülése után kilestük) ha odatolja házikóját a sarokba, a házikó tetejére állva eléri azt a pontot ahol a fedél nyitott a szellõzés miatt - és el is tudja tolni azt, majd kikapaszkodhat. Késõbb már rutinszerû reflexválasz lehet valóban, de hogy jött rá még az "elején"? Véletlen próbálkozáshoz már túl bonyolult mozdulatsornak vélem - hajlok arra hogy ha nem is emberi értelemben véve de "elgondolta" mire van szüksége, mit tud felhasználni. A dolog ott kezdõdik hogy felmérte, a házikója tetejérõl elérheti a menekülési pontot. Ez lehet természetes ösztön. Viszont ehhez odatolta házikóját. Ez is csak génjeiben õrzött reflex lenne? Egy tárgyat meghatározott helyre vinni hogy felállhasson rá? A rákövetkezõ cselekvéssor is lehetett "furakodási reflex" amivel félretolta a fedõt annyira hogy kiférjen és felkapaszkodott. "Túl logikus" véletlen "Rossz szokásom" minden lénynek a szemébe nézni. Önkényes gondolatom, hogy minden olyan lény, melynek fejlett szeme van, ki-ki a maga szintjén már "emlékezik/gondolkodik/öszehasonlít" és ezzel járhat hogy valami primitív "érzelemvilága" is lehet. Ló, kutya-macska-madár esetében mindenki láthatott elgondolkodtató "egyéniséget" és jelenséget (nem az idomított állatoknál természetesen). Sok megfigyelés kellene az "állatlélektan" elemzésére, de az ember nevû lényrõl is oly keveset tudunk még. Az ember tudatos de sok gépies reflexcselekvése is van. Az állatnak sok gépies reflexcselekvése van ami szerintem nem zárja ki hogy mégoly halványan is de primitív tudata és ezzel járó érzelemvilága is van persze fejlettségéhez mérten. Az értelmi fejlõdést/visszafejlõdést a változások alkalmazkodási kényszere váltja ki. Az is joggal feltételezhetõ hogy egy "célfeladatra" kiszelektálódott lény tudata ugyanúgy beszûkül akár az emberé monoton életvitelben. De még nekik is kell változni ha változnak körülményeik, különben kihalnak. Úgy vélem ha nem is emberi léptékben de létezik "állati intelligencia" mely segít a túlélésben, alkalmazkodásban. Ez problémamegoldó készséget igényel, amihez szükséges "tervezés és gondolkodás". A gondolkodás érzelmeket és kíváncsiságot (ami lényegében a próbálkozást megelõzi) hozhat. Mi késztette a rigót hogy mellém reppenjen a fûnyíróra? Nem etettem õt pavlovi reflexeket kiváltva mert addig a levágott fûben csipegetett. Amikor megálltam akkor röppent egyenesen elém karnyújtásnyira és kíváncsian nézegettük egymást nem zavarta pipára gyújtásom sem. Figyelõ tekintete nem volt "üres", inkább nyugodt és volt benne valami halvány szikra amit barátságosan érdeklõdõ tekintetnek nevezhetek talán. Ismerem a riadt rigó éber nézését, az egészen más. Ez is csupán reflex lenne? Tényleg órákig lehetne filózni

Egyáltalán nem kinevetni való,hogy próbálod megérteni az állatok hangját, beszédét!
Nekem is Cirmi cicám sokszor próbál beszélgetni, ha pl megszidom hátat fordít és "nyammog" valamit a bajsza alatt, mint ahogy az emberek szoktak morgalódni magukban.
Érdekes és meg nem megfejtett a dolog az állatok kommunikációja felénk emberek/gazdáik felé.
Lehetne róla hosszú órákat beszélgetni.

Itt szemtelenkedett egy szúnyog, hessentõ mozdulatommal lecsaptam a földre. Nem pusztult el, de röpképtelenné vált. Feltettem az asztalra és próbáltam makrovideózni amint ápolja magát (egy helyen jól látszik kettõs alsó állkapcsa mint ezen a fotón Link ). Õ sem szereti a kamera lencséjét, folyamatosan igyekezett eltávolodni vagy ("békét kérõ" rovarszokás szerint- tapasztalom, szinte minden rovar csak hátat fordít ha maradni akar de zavaró a közelségem) hátat fordítani, ezért sok homályos rész lett. A fõleg fejére és szipókájára irányuló jobb képsorokat megpróbálom összefogni GIF animba a "hadirokkant" szúnyogról A közelben kóricált egy "gyalogpók", kis gonoszsággal vártam hogy rárohan de valamiért egy megtorpanás és némi habozásnak tûnõ nézelõdés után kikerülte, elhaladt a közelében és másfelé fordult. Eszembe jutott a régi felvétel (többször is mutattam) melyen kaszáspók és szúnyog "szemez". A szúnyog arcátlanul odarepülve a nála jóval nagyobb kaszáspók "orra" elé, annak mellsõ lábaira tette saját mellsõ lábait, szipókáját a kaszásnak szegezve, így álltak sokáig, végül a szúnyog elrepült. "Antropocentrikus hasonlattal" két beszélgetõ ember benyomását keltették, közben a szúnyog a pók "vállára tette kezét". Lehet hogy a szúnyog tévedett, rosszul választott "landolási helyet", a kaszáspók csak támadási alkalomra várt, de az is lehet nem tekintette élelemforrásnak "beszélgetõpartnerét", amennyire tudom fõleg levéltetveket eszik. A megrokkant szúnyog közben kihúzódott a napos részre (akár egy beteg állat) most az asztal permén ácsorog.
Bolondos állatkísérlet jutott eszembe Van gyors számítógépem és vannak jó hangfeldolgozó szoftvereim. Semmi akadálya ("csak" az IDÕ) hogy felvegyem Cira cica hangjait melyekrõl már tudni vélem hogy milyen helyzetben hallatja. Ezeket az eltérõ hangokat összekapcsolnám egy "szótárral". Meglehetõsen "bennszülött angol" jellege lenne ugyan, de a gép "fordíthatná" a cica vernyogását. Ha válaszolok, a hangokhoz kapcsolt emberi szókészletbõl a gép hangfelismerõ szoftvere azonosítja a szót majd a hangadatbankból kikeresi a hozzátartozó macshangot. Így "macskára" fordíthatná amit mondok, hangszórón "közölve a választ" Cira alkalmas lenne, mert hajlamos "beszélgetni". Ha üldögél és szólok hozzá, nemegyszer hosszan válaszol változó, jól elkülöníthetõ murrogó tagolt nyekergéssel melyrõl felismerhetõ hogy nem ugyanazt ismételgeti.
Bolondos ötlet, de lehet hogy kipróbálom
Nevessetek ki, talán kótyagos dolog "beszélgetni" az állatokkal - régi tapasztalat, ha suttogok nekik, madár-kutya-macska felfigyel rám, nézünk egymás szemébe és a maguk módján válaszolnak is testbeszéddel, csippanással-vakkantással-murrogással. Ha jól figyelsz, egy csöpp madár szemében is látszik hogy megnyugszik és figyel, mintha megpróbálna megérteni Hiszek abban hogy az állatok jó emberismerõk, megérzik és meghálálják a szeretetet. Még Pesten lakva, halvásárlás miatt mentünk kisállatboltba. Egy nagytestû színes papagájféle gubbasztott a bejáratnál. Hozzáléptem megnézni, mert "szomorúnak" tûnt, még szóltam is hozzá. A madár rám nézett és attól kezdve a kalitka falán ugrálva követte mozgásomat az üzletben, rikácsolt, szinte követelte hogy vigyem magammal még távozásomkor is (kölkeim kapacitáltak, de "huha" drága volt nem vittem, különben is akkor volt már otthon pintypár, vad- és aranyhörcsög, ausztrál ugrópatkány, macskák, akvárium, tücskök terráriumban még egy szelíd gerle is kalitkában - természetesen többségében én és párom voltunk az állatgondozók). Az üzlettulajdonos is meghökkent - ha csak nem átverés volt magakelletésre betanított papagájjal - elhiszem hogy nem tudta mi ütött az addig szomorúan gubbasztó madárba Ugrópatkányról jut eszembe- egyszer kiszabadult hatan kergettük az éjszaka közepén, métereseket pattogva menekült már a teniszütõre pislogtam hogy bizisten lecsapom... az aranyhörcsög lusta, de a vadhörcsög "szabadulómûvész". A fifikás kis lény rendre odatolta a hörcsögházikót a terrárium falához és eltolta a nehéz üvegfedelet. Egyszer a mázsás könyvszekrények alá menekült ahonnan nem sikerült kipiszkálni (már macskára gondoltam) végül pipára gyújtottam és fél csomag pipadohány árán "kifüstöltem" onnan de edzett pipás létemre is "belezöldültem" Kergettünk pintyet is az öt méter magas lakásban horgászbottal, merítõhálóval nem hagytuk leszállni míg el nem fáradt. Csak az nem tudja aki nem próbálta, szép dolog a kisállattartás, szeretik is a gyerekek. Bizony felelõsségérzetre is nevel. Komolyan felelõsségre vonnak kölkeid ha nem gondozod kedvenceiket mert gazdáiknak sürgõs elfoglaltságuk támad Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Ó, köszönöm a dicséretet, de ne sûrûn tedd mert a végén még elbízom magam. Nem kell hozzá semmi extra, 1 oszlop, annál jobb ha réginek tûnik mert nem tûnik ki a környezetbõl. Aztán pár széledeszka, szeg, kalapács és lazúr. Végül mehet a kopácsolás, elején néha az ujjamra is. De ha készen van és jön a tél, jönnek a kis apró-közepes-nagyobb madárkák falatozni öröm nézni õket! Tavasszal pedig ezerszeresen visszaadják a téli gondoskodást nóta formájában.

Felszedtem ma egy kis pasit:
Link
Az úton gyalogolt piszok sárosan, itthon vizes ecsettel megpróbáltam lemosdatni valamennyire, aztán fotózás után szabadon engedtem. Kis szarvasbogár, Dorcus parallelepipedus.

Köszi a képeket. Én ma tekerek ki a kertbe és megnézem az imbricata-t, hogy nyílik-e.

Érdemes elolvasni Link
Persze, nem kajaidõben.

Ügyes! Rendes leány vagy, ha ilyen jó etetõket készítesz :-)

Nyulikám, épp nyaralhatnál is :-)

De csak szigorúan madár etetési idõn kívül!(amúgy a madáretetõt a saját két kezemmel készítettem, van még 2 ilyen máshol is a kertben, szóval nem csodálkozom a tavaszi/nyári irdatlan mennyiségû madár seregen) Télen ül a konyhaablakban és onnan lesi õket, néha annyira belefeledkezik,hogy koppan a feje az üvegen.
Ma is rigó figyelésen volt velem, ültünk kint a kertben a székben, õ az ölemben, a rigó Jancsi(anyum nevezi így ) körülöttünk kergette a bogarakat a frissen nyírt fûben.

Az esti önkéntes fürdését pedig már tudod hisz átbeszéltük.

Sajnos nincs, én is már csak itthon vettem õket észre a képen, azé' köszi!

Köszönöm szépen (bár a nevem alatti Bad Aussee felirat elárul egyet s mást )

Hmmm, akkor figyelmetlenül siklottam át a bejegyzéseken, mert gondolom jelezted vagy utaltál rá
Mindenképpen jobbulást kívánok Nyuli, Miezi is bizonyára nagyon vár Téged Õt üdvözlöm Cira és Kalóz cicák nevében

Na, itt is vannak. Az elmúlt 1,5 hétben készültek (a végén van pár nem télálló is):
Link Link
Link Link Link
Link Link Link Link

Ohh, akkor már értem, miért vagy ilyen bátor

Lordom, éppen szanatóriumban vagyok több, mint két hete; Miezivel minden rendben van

Bubu a billentyûzet sincs letakarva, csak rádobtam a pipadohányos zacskót. Ebben a tekintetben olyan mint egy kisgyerek, megsértõdik és nem tanul belõle ha összeszidom és ledobom. Járkál, tapos, ráfekszik a billentyûre is míg rá nem hördülök. Ha nem dobom le csak arrébb teszem õt, akkor felkéredzkedik a vállamra és ott szunyókál

De szeretem a loncokat.. Igen, az lesz. Nekünk sárga cirkás levelû változata van, de Sóstóhegy-szerte sok ilyen lonc-félgömböt látni, virágba borulva.

Nyuli, Miezivel remélem nincs baj, csak átmenetileg elszólított mellõle a munkád
Kalóznak tetszenek talán a cicák, elém tolakodva szimatolgatja a képernyõt

És milyen rendes, hogy vigyáz a madáretetõre is! :-)))

Figyu, pasit bármelyik bokorban lehet szedni, de olyan macskát, mint a Sámán, sehol. (nincs rajta az uramon a szemüvege, nem látja, mit írok :-))

Siheone, a cica kandúr - volt és nemsokára egy éves lesz. Tavaly egy távolabbi utcai fán nyávogott keservesen. Többen is próbálták leszedni, azt hitték nem mer lejönni. Én a kertbõl néztem a veszõdést, amikor már feladták, ráciccegtem. Erre lejött a fáról és egyenesen beszaladt hozzám a kertbe. Mit tehettem, befogadtam. Fél szemére vak, azért kapta a Kalóz nevet. Eleinte úgy nézett ki hogy feltisztul a szeme, de megállt a folyamat. Lát is vele meg nem is, pupillareflexei mûködnek. Nagyon ragaszkodó, ma is úgy viselkedik mint egy kölyökcica. Pár napja meglepett viselkedésével. A madarak nyugodtan járnak a kertben, se a kutya se a macskák nem zaklatják õket (kapnak eleget enni, Tomi "védi" is õket mert elkerget minden kóbor macskát). A madarak bizalmát jelzi, tegnap fûnyírás közben elléptem a géptõl, az addig nyomomban sertepertélõ-csipegetõ rigó felreppent a gép vezetõkeretére és (karnyújtásnyi távolságból) nézegettük egymást, az se zavarta hogy közben pipára gyújtottam Egyszóval, ennyire nyugodtak a madarak (még fiókáikat is idehozzák repülõgyakorlatokra) nem törõdnek a macskákkal, a macskák sem velük. Mégis, pár napja Kalózból kitört a vadászösztön, ekkor történt egy alig hihetõ eset. Az egyik "rigóhaverom" (kedvenc sokat fotózott "házirigóm" jó ideje eltûnt, lett helyette kettõ aki ideszokott. Ha kimegyek, elõröppennek valahonnan és köröttem ugrándoznak. Az egyik "púpos", tarkóján van egy nagy daganat. A másikat is felismerem, neki a combján van egy nagyobbacska sérülés) a "reggeli üdvözlés" (közelbe röppenés, nézegetés, tollborzolás) után köröttem pattogott szemezgetett a macska "hatósugarán" belül. Éppen hátat fordított amikor Kalóz rohamszerûen megindult felé. Akaratlanul is felugrottam és rákiabáltam a macskára "VISSZA!" - láss csudát, a macsek megtorpant és durcás gyerekre hasonlítóan visszakullogott hozzám. Érdekes, hogy a rigó nem riadt meg kiáltásomra sem felugrásomra, csak hátranézett és nyugodtan csipegetett tovább a fûben mintha tudta volna hogy nem neki szól Egyébként nemcsak rigók, sok más madár is ideszokott mióta eltûnt a a kert királya a "házirigó". Állataim annyira békén hagyják õket hogy már-már amolyan "legelészõ gazella mellett heverészõ oroszlán" képét nyújtják. Valamiféle fura falkaösztön folytán befogadnak "falkatársnak" minden lényt akit nem kergetek el én vagy Tomi. Elsõ eset volt hogy "rendet kellett tennem", mert Kalóz még mindig meggondolatlan kölyökcicaként viselkedik. A felnõtt Cira "tudomásul vette" hogy itt a kertben nincs vadászat, tudja hogy a törleszkedést sem szeretem. Ha "kérése van" inkább leül és hosszan "beszél" hozzám Beszéd alatt az értem hogy eddig sok különbözõ egyedi hangot figyeltem meg nála és ezek értelmét is kezdem felfogni mivel mindig a helyzetnek megfelelõ hangot vagy hangsort hallatja. Lassan pályázhatok Dr. Dolittle szerepére, kezdem érteni/érezni az állatok (ideértve a madarakat is) hangulatát esetleg kérését "testbeszédük" vagy hangjaik alapján Ui: most látom itt a szebbnél szebb cicókat. Gazdáiknak elismerésem, egészséges szép macskák, öröm nézni õket

Köszönjük, átadom neki a dicséretet!

Most jóllakottan itt fekszik mellettem és dorombol.