Bioszféra
Borzasztó lehet, de néha az embert megacélozzák a bajok.. Egyszer biztosan megérik benned az elhatározás a mûtét felé.
Volt kollégám egy gyermekkori balesetben (elütötték autóval) vesztette el a szaglását és ízérzékelését, ezen kívül semmi baja nem történt. Ez tehát másmilyen eredetû.
Tavaly júniusban, a születésnapomon én is fejre álltam biciklivel sisak nélkül, de odafent vigyáztak rám, a koponyám "jó" helyen törött el, bár csak néhány cm hiányzott a maradandó károsodáshoz.. ami igazából csak javított volna az elmeállapotomon. (A fekete humorért elnézést, de muszáj.)
Volt kollégám egy gyermekkori balesetben (elütötték autóval) vesztette el a szaglását és ízérzékelését, ezen kívül semmi baja nem történt. Ez tehát másmilyen eredetû.
Tavaly júniusban, a születésnapomon én is fejre álltam biciklivel sisak nélkül, de odafent vigyáztak rám, a koponyám "jó" helyen törött el, bár csak néhány cm hiányzott a maradandó károsodáshoz.. ami igazából csak javított volna az elmeállapotomon. (A fekete humorért elnézést, de muszáj.)
Nem hangzik valami jól ez sem, de legalább megoldható. Ezt nem tudják lézeresen mûteni?
Az eléggé kiterjedt orrpolipom elzárja a levegõtõl a szaglóhámot. Amikor egyszer mûtötték, akkor ott nem nagyon mertek kapirgálni, mert közel van a látóideg, féltek, hogy megsérülhet. Volt amikor kicsit visszahúzódott a polip, akkor ideiglenesen visszanyertem a szaglásomat és a teljes ízlelésemet. Aztán újra elzáródott, azóta (már másfél éve) nem éreztem szagot, csak nagyon gyengén, egy pillanatra amikor kifújtam az orrom. Szóval nincs idegsérülés és nem velem született dolog, a szaglószervem mûködne, ha nem lenne elzárva a külvilágtól.
Talán egyszer ráveszem magam, hogy újra megmûtsenek, de a sikert senki nem garantálhatja. Azt azért szeretném elkerülni, hogy ne nõjön kedvére a polip, ezért rendszeresen fújom orrsprayvel. Kéne allergiagyógyszer és rendes allergiás nyálkahártya megnagyobbodást lohasztó spray, de az egész éven át tartó allergiám miatt ezt rendszeresen megvenni anyagi csõd lenne. Azért nem tettem le róla, hogy visszanyerjem ezt a 2 érzékszervemet.
Talán egyszer ráveszem magam, hogy újra megmûtsenek, de a sikert senki nem garantálhatja. Azt azért szeretném elkerülni, hogy ne nõjön kedvére a polip, ezért rendszeresen fújom orrsprayvel. Kéne allergiagyógyszer és rendes allergiás nyálkahártya megnagyobbodást lohasztó spray, de az egész éven át tartó allergiám miatt ezt rendszeresen megvenni anyagi csõd lenne. Azért nem tettem le róla, hogy visszanyerjem ezt a 2 érzékszervemet.
Olyan hibrid nem fordul elõ nálunk a természetben, amelynek egyik szülõje nem õshonos. Egyéb hibridek vannak szép számmal, néha gyakoribbak, mint maguk a szülõk. Pl. a vízi és a lómenta hibridjével, a berki mentával sokszor lehet találkozni vizes élõhelyeken, jellegzetes megjelenésû. Egzotikus mentafajokban nem vagyok túl járatos, szakkönyvek után kéne nézni.
Bocsánat, hogy belekotty, de ez valami idegsérülés, vagy veleszületett dolog? Én nem tudom, hogy tudsz így élni, iszonyatos lehet illatok nélkül. :-((( Én nem tudnék pl. fõzni az orrom nélkül (sose kóstolok, csak szimatolok). Nagyon nagyon nem irigyellek. :-(((
Igazsága vagyon Uram. Gondolkodtam is, hogy a mészkedvelõt idézõjelbe teszem,hiszen ahogy szép görög szavad magyarítása szól, inkább meszes (kémhatású) talajt kedvelõ.Bebe is ezért találkozik többet õkelmével a Bükk sziklavilágában.Egyébként pl. én is csak a Felvidéken látta még. 
A nem kevésbé értékes barkócaberkenye társával viszont már összefutottam a Börzsöny északi felén, ifj. Bakay L. kutatásai nyomán.
Gondolkodtam is, hogy a mészkedvelõt idézõjelbe teszem,hiszen ahogy szép görög szavad magyarítása szól, inkább meszes (kémhatású) talajt kedvelõ.Bebe is ezért találkozik többet õkelmével a Bükk sziklavilágában.Egyébként pl. én is csak a Felvidéken látta még. A nem kevésbé értékes barkócaberkenye társával viszont már összefutottam a Börzsöny északi felén, ifj. Bakay L. kutatásai nyomán. 
Leegyszerûsítve, a sütés-fõzésnek, bár számos kémiai (legegyszerûbb példája a C vitamin lebomlása forrázással) és fizikai átalakulással jár két, alapvetõ hatása van: a nyers rostok roncsolása és a sterilizálás. Minden más fõzési rafinéria, adalék- és tartósító- ízfokozó anyagok alkalmazása, hatásaikat kiemelõ fõzési technikák az emberi fejlõdés és "kísérletezés" hozadéka. Nem mindent használunk fel azonnal, tehát a tartósítószerek is szükségesek természetesen körültekintõen alkalmazva a legmegfelelõbbeket. Az emberi fejlõdés következtében manapság a nap minden percében találkozunk ismert vagy még ismeretlen karcinogén hatású anyagokkal, egyfajta "orosz rulettként" használjuk õket. Ezek közhasználatba kerültek és "jobb híján" maradnak is amíg jobbat nem találnak mivel más nincs és nem okoz tömegméretû problémákat. Az emberi szervezet bonyolult, jól összehangolt finom szerkezet de mindig akad benne egyéni alkat miatt érzékeny "részegység" mely tönkremehet ilyen hatásoktól és felboríthatja a szervezet egyensúlyát mely betegségekbe torkoll. Az aszpartam, ciklamát és társai arra érzékenyekre veszélyesek lehetnek, létezik liszt és tej érzékenység vagy akár a pirított kenyér melyet túlpirítva felszaporodnak benne a karcinogén anyagok akár a többször használt sütõolajban. Az autózás nagyságrendekkel több halált és károsodást okoz az influenzánál, mégis aki teheti autózik. XXI. századi életvitelünk szükséges de hasznos rossz kelléke, ezért elfogadjuk. Oda kell figyelni minderre, de nem szabad riadozni, helyette meg kell ismerni a veszélyforrásokat és körültekintéssel elkerülni vagy korlátozni a külvilág veszélyes hatásait. "Élni életveszélyes, eddig mindenki belehalt"... a dolog ott kezdõdik hogy a nap minden pillanatában sugárözönben élünk, kezdve a földfelszínig elérõ nagy energiájú kozmikus részecskéktõl, a napsütés UV sugarain át, a sokféle természetes és mesterséges rádiósugárzás özönéig. Hatásuk kis mennyiségben is mindenképp romboló, amit egy egészséges szervezet simán kihever önregeneráló képessége révén, egy legyengült érzékeny szervezet károsodhat. Alkat és egészség kérdése. Durva hasonlattal, van aki meghal egy hirtelen lehajtott söröskorsónyi pálinkától van aki "csak" egy jót alszik utána. Makrózásom kezdetén fotózott, a levegõbõl kiülepedett lisztnél finomabb por láttán elgondolkodtam, ezt szívjuk be nap mint nap városban és természetben, ugyanis nagyítva megdöbbentõ hogy javarészt pattintott kõszerszámhoz hasonlóan éles peremû "kõsziklákat" szippantunk be minden lélegzetvételnél. Ez még keveredik rovarok, észrevétlen elhullott élõlények testének bomlásából levegõbe került mikrorészecskékkel. Pld. egy légy "hasznosítható" részeit a pók lerágja a "légycsontokat" (mutattam) aminek maradéka "elenyészik". Ez hasonlít az eróziós folyamatokhoz, hõ-és nedvességingadozás miatt megrepedezik, apró részecskék válnak le róla, a légáramlatok (zárt helyen testmozgásunk révén is) felkapják és belélegezzük (sokféle állati ürülék részecskéit ugyanígy "inhaláljuk" mindenütt, városokban fokozottan a madarak-kutyák-macskák "népsûrûsége" miatt; ehhez még keveredhetnek saját vagy embertársaink elhalt esetleg gombás bõrsejtjei, ruházatunk szálacskái, parányi állati szõrök). Ha kórokozó lappang rajta azt is bejut, az emberi szervezet ellenállásán múlik milyen következményekkel jár. Ez egyszerûen kikerülhetetlen különben "sterilszobában" védõruhában vagy gázálarcban/légzõmaszkkal kellene élnünk. Ha ezek a szennyezések nem érik el a "káros koncentrációt" az emberi szervezet ellenálló képessége megbirkózik vele, tehát erre a küszöbértékre kell(ene) ügyelni mindenben ami káros az emberi szervezetre és nem kitiltani mindent ami veszélyes lehet az emberi életre. "Ami nem öl meg, az megerõsít" 
A só eltúlzott használata roncsolja a gyomrot és veséket. Ésszerû (káros határérték alatti) használata szükséges. A mikro- és nyomelemek javarészt mérgezõ nehézfémek, hiányuk mégis betegséget okozhat megfelelõ kis adagokban szükséges fogyasztásuk. A nap minden percében természetes és mesterséges károsító anyagok között élünk. Hatásaik elkerülhetetlenek de enyhíthetõk "koncentrációváltoztatással" melynek két fõ eleme van: a környezet kímélése és mértékletesség mindenben. Akárcsak egy vegyi laborban, mi emberek a Természet laboratóriumában élünk, maga az emberi test is "vegykonyha". A laborban gondosan ügyelünk az ott felhalmozott vegyi anyagok lehetséges veszélyeire, bizony a napi életben is hasonlóan kell(ene) ügyelni a veszélyekre. Számos ember ennek nincs tudatában, kezdve a tisztálkodás vagy csak a kézmosás jótékony hatásával mely minimális de jelentõs sterilizáció hogy a bõrrõl lemosott kórokozók, mérgezõ anyagok ne kerülhessenek a szervezetbe. Ha pedig felröppennek az E-széria a margarin és társainak nem alaptalan de "urbánus legendává" izmosodó túlhangsúlyozott veszélyei, átgondolás nélkül "adják-veszik". Legjobb példája a só-cukor-kávé hatásainak változó megítélése mely az egymásnak ellentmondó, lobbiharcokat szolgáló szakértõk miatt keletkezik - ami ma éppen hasznos, holnap már káros, oda-vissza váltakozó "bizonyító kutatásokkal" javítva az "üzletmenetet" ha éppen visszaesik egy termék fogyasztása. Nem csoda hogy az emberek javarészt elvesztették bizalmukat tájékoztatásban mert gyakorta kiderül egy híradásról hogy csupán érdekcsoportok önös céljait szolgálja. Emiatt lassan már senkinek nem hisznek, inkább saját hiányos ismereteik után mennek vagy a legnagyobb hangerõvel harsogott nekik tetszõ véleményt követik. Hofit lehet szeretni és utálni, de jól ideillenek sorai: Ezt jól elszabtuk- ha elszabtuk hát elszabtuk utólag már szabhatjuk... kesernyés humorral mondva, ezen talán már csak a Föld bolygó RESET szerû újraindítása segítene
Jó napot jó kedvet Mindenkinek
A só eltúlzott használata roncsolja a gyomrot és veséket. Ésszerû (káros határérték alatti) használata szükséges. A mikro- és nyomelemek javarészt mérgezõ nehézfémek, hiányuk mégis betegséget okozhat megfelelõ kis adagokban szükséges fogyasztásuk. A nap minden percében természetes és mesterséges károsító anyagok között élünk. Hatásaik elkerülhetetlenek de enyhíthetõk "koncentrációváltoztatással" melynek két fõ eleme van: a környezet kímélése és mértékletesség mindenben. Akárcsak egy vegyi laborban, mi emberek a Természet laboratóriumában élünk, maga az emberi test is "vegykonyha". A laborban gondosan ügyelünk az ott felhalmozott vegyi anyagok lehetséges veszélyeire, bizony a napi életben is hasonlóan kell(ene) ügyelni a veszélyekre. Számos ember ennek nincs tudatában, kezdve a tisztálkodás vagy csak a kézmosás jótékony hatásával mely minimális de jelentõs sterilizáció hogy a bõrrõl lemosott kórokozók, mérgezõ anyagok ne kerülhessenek a szervezetbe. Ha pedig felröppennek az E-széria a margarin és társainak nem alaptalan de "urbánus legendává" izmosodó túlhangsúlyozott veszélyei, átgondolás nélkül "adják-veszik". Legjobb példája a só-cukor-kávé hatásainak változó megítélése mely az egymásnak ellentmondó, lobbiharcokat szolgáló szakértõk miatt keletkezik - ami ma éppen hasznos, holnap már káros, oda-vissza váltakozó "bizonyító kutatásokkal" javítva az "üzletmenetet" ha éppen visszaesik egy termék fogyasztása. Nem csoda hogy az emberek javarészt elvesztették bizalmukat tájékoztatásban mert gyakorta kiderül egy híradásról hogy csupán érdekcsoportok önös céljait szolgálja. Emiatt lassan már senkinek nem hisznek, inkább saját hiányos ismereteik után mennek vagy a legnagyobb hangerõvel harsogott nekik tetszõ véleményt követik. Hofit lehet szeretni és utálni, de jól ideillenek sorai: Ezt jól elszabtuk- ha elszabtuk hát elszabtuk utólag már szabhatjuk... kesernyés humorral mondva, ezen talán már csak a Föld bolygó RESET szerû újraindítása segítene
Jó napot jó kedvet Mindenkinek
Azt sem érzem, csak a karaktereket... 
Köszönöm az információidat. A fõbb fajok felismerése már megyeget, borsmentát is tudok szerezni, inkább csak elméleti jellegû kérdés volt az esetleges utód, mert azt olvastam, hogy mesterséges hibrid, a természetben nem fordul elõ. Ami igazán érdekelne, az az egzotikusabb fajok, változatok, vagy nem is tudom mik felismerése, pl. marokkói menta, alma-, ananász illatú menta. De majd kutakodom és próbálok határozgatni... két érzékszervem nélkül...
Köszönöm az információidat. A fõbb fajok felismerése már megyeget, borsmentát is tudok szerezni, inkább csak elméleti jellegû kérdés volt az esetleges utód, mert azt olvastam, hogy mesterséges hibrid, a természetben nem fordul elõ. Ami igazán érdekelne, az az egzotikusabb fajok, változatok, vagy nem is tudom mik felismerése, pl. marokkói menta, alma-, ananász illatú menta. De majd kutakodom és próbálok határozgatni... két érzékszervem nélkül...
Átsiklottam Bebe kérdésén, köszi a reakciót.
Tényleg nem sûrûn találkozik, szerintem nem is ismerem annyira a fajt, mint te (összesen talán 5x láttam, ha jól emlékszem, mindannyiszor Szlovákiában - de nem a Szitnyán ). Nem kimondottam mészkedvelõ, inkább baziklin-nek szoktuk jellemezni, ezért nem oly meglepõ a felbukkanása savanyú alapkõzeten.
Tényleg nem sûrûn találkozik, szerintem nem is ismerem annyira a fajt, mint te (összesen talán 5x láttam, ha jól emlékszem, mindannyiszor Szlovákiában - de nem a Szitnyán
). Nem kimondottam mészkedvelõ, inkább baziklin-nek szoktuk jellemezni, ezért nem oly meglepõ a felbukkanása savanyú alapkõzeten. 
A Mátra északi oldalán nem túl gyakori az elõfordulásuk. Én is eddig a Bükk szikláin találkoztam velük.
Link
Nem sok reményt fûztem hozzá,hogy megjelennek ebben a fészekben,de valami csoda folytán mégis itt van 1 gólyapár. Képek sûrûn lesznek róluk(már ha történik valami érdekes). Barátnõmék házától 20m-re van kb ez a fészek 1 villanyoszlopon.
Nem sok reményt fûztem hozzá,hogy megjelennek ebben a fészekben,de valami csoda folytán mégis itt van 1 gólyapár. Képek sûrûn lesznek róluk(már ha történik valami érdekes). Barátnõmék házától 20m-re van kb ez a fészek 1 villanyoszlopon.
Bár nem vagyok Jaurinum kolléga, azért belekotyogok a dolgába... ..különösebb kuriózum szerintem nincs a dologban, mivel alapvetõen az Északi-középhegységben sziklai törmeléklejtõ erdõk és szurdokerdõk faja, azok pedig nem a hegyláb zónákhoz kötõdnek.Persze nem is gyakori jelenség, de eleve nem sûrûn találkozik ezzel a rózsafélével az ember.Pl.a Kékeshez hasonló adottságú selmeci-hegységi Szitnyán is szép, koros példányait láttam - éppen Bartha prof. hívta fel rá figyelmünket 
- az egykori erdõirtás révén keletkezett Tatár-rét erdõszegélyén, bükkel vegyesen.Ami érdekes,hogy alapvetõen mészkedvelõ faj,de megél savanyú (pl.vulkáni alapkõzet eredetû)talajokon is.Így kerül pl. a Galyavár sziklai erdejébe is, a Mátrában.
..különösebb kuriózum szerintem nincs a dologban, mivel alapvetõen az Északi-középhegységben sziklai törmeléklejtõ erdõk és szurdokerdõk faja, azok pedig nem a hegyláb zónákhoz kötõdnek.Persze nem is gyakori jelenség, de eleve nem sûrûn találkozik ezzel a rózsafélével az ember.Pl.a Kékeshez hasonló adottságú selmeci-hegységi Szitnyán is szép, koros példányait láttam - éppen Bartha prof. hívta fel rá figyelmünket - az egykori erdõirtás révén keletkezett Tatár-rét erdõszegélyén, bükkel vegyesen.Ami érdekes,hogy alapvetõen mészkedvelõ faj,de megél savanyú (pl.vulkáni alapkõzet eredetû)talajokon is.Így kerül pl. a Galyavár sziklai erdejébe is, a Mátrában.
A keresztben átellenes levélállás és négyszögletes szár is jó segítség az ajakosok felismerésénél, valamint az illat-, s néha az ízminta.
Kérdésedre kitérve: nem tudom, de ha egymás mellett egy idõben fognak virítani, elvileg igen. A menta nemzetség alak- és nevezéktana valóban igen problémás, elsõsorban a fajok könnyû keresztezõdése miatt. Sok az átmeneti, köztes bélyegeket mutató alak, nehézkes a határozás, emiatt inkább fajcsoportokról szoktunk beszélni. Konkrét irodalmat most nem tudok ajánlani, de egy valamirevaló gyógynövényes könyv bizonnyal részletesen tárgyalja a fodor- és borsmentát.
Ha "elõállt a cél", vagyis a borsmenta, onnan már nagyon könnyû lesz szaporítani, mert vegetatív úton (tarackokkal) is jól terjed, pár év alatt nagy telepet alkot. Egyszerûbb is lenne így meghonosítani a kertben, vagyis egy darab sarjteleprészt ledugni a földbe.
Kérdésedre kitérve: nem tudom, de ha egymás mellett egy idõben fognak virítani, elvileg igen. A menta nemzetség alak- és nevezéktana valóban igen problémás, elsõsorban a fajok könnyû keresztezõdése miatt. Sok az átmeneti, köztes bélyegeket mutató alak, nehézkes a határozás, emiatt inkább fajcsoportokról szoktunk beszélni. Konkrét irodalmat most nem tudok ajánlani, de egy valamirevaló gyógynövényes könyv bizonnyal részletesen tárgyalja a fodor- és borsmentát.
Ha "elõállt a cél", vagyis a borsmenta, onnan már nagyon könnyû lesz szaporítani, mert vegetatív úton (tarackokkal) is jól terjed, pár év alatt nagy telepet alkot. Egyszerûbb is lenne így meghonosítani a kertben, vagyis egy darab sarjteleprészt ledugni a földbe.
jaurinum: köszönöm. A lisztes berkenye elég érdekes 830 méteren?
Köszönöm!
A pirosas szárból és a piros levélélbõl sikerült kikövetkeztetni. Meg az élõhelyébõl (nedves rét) is gondoltam. Hasonlít a borsmentára is, aminek az egyik "szülõje". Van itthon fodormentám, mellé ültettem a vizi mentából. Számíthatok kis borsmentákra, ha a méhecskét szépen megkérem? Vagy ez a gyermek csak mesterséges úton születhet meg?
Tudnál esetleg ajánlani valami irodalmat a menta témakörben? Egy barátom hobbi mentagyûjtõ (mixerkedik, neki ez alapanyag is, nem csak kerti dísz). Segítenék neki is eligazodni a témában, meg engem is érdekel. Amit én eddig leszûrtem az az, hogy óriási kavarodás és véleménykülönbség van a szakemberek között is. Ki mit számít külön fajnak, változatnak, azonos(nak tûnõ) fajokat illetnek mindenféle névvel, stb. Teljesen összezavarodtam.
A pirosas szárból és a piros levélélbõl sikerült kikövetkeztetni. Meg az élõhelyébõl (nedves rét) is gondoltam. Hasonlít a borsmentára is, aminek az egyik "szülõje". Van itthon fodormentám, mellé ültettem a vizi mentából. Számíthatok kis borsmentákra, ha a méhecskét szépen megkérem? Vagy ez a gyermek csak mesterséges úton születhet meg?
Tudnál esetleg ajánlani valami irodalmat a menta témakörben? Egy barátom hobbi mentagyûjtõ (mixerkedik, neki ez alapanyag is, nem csak kerti dísz
). Segítenék neki is eligazodni a témában, meg engem is érdekel. Amit én eddig leszûrtem az az, hogy óriási kavarodás és véleménykülönbség van a szakemberek között is. Ki mit számít külön fajnak, változatnak, azonos(nak tûnõ) fajokat illetnek mindenféle névvel, stb. Teljesen összezavarodtam.
Klassz felvételek, igazi alföldi varázsuk van, különösen tetszik a pipacs lángszíne uralta gyomközösség (2.).
15. édesgyökerû páfrány, 16. nehézszagú gólyaorr, 20. fürtös salamonpecsét (pártacsõ középen összeszûkült), 21-22. törékeny hólyagpáfrány, 23-24. hegyi sárgaárvacsalán, a 25. három fafajt is mutat: a vaku egy lisztes berkenyét és egy kocsánytalan tölgyet világít meg, háttérben az egyik hárs áll.
De jók a pipacsok! Nálunk egy szálat láttam csak kinyílva, azt is a belvárosban. A mezõn semmi nincs még, bimbó is alig.
A kolléganõmnek köszönhetõen ma egy hím sárgafejû bikapók (Eresus moravicus) boldog gazdájává lettem. Errõl a pókról még a fóbiásoknak is az a véleményük, hogy gyönyörû.
Kép: Link
A sárgafejû a nõstény, a srác ilyen gyönyörû piros. :-) Vacsorára kapott egy pattanóbogarat.
Kép: Link
A sárgafejû a nõstény, a srác ilyen gyönyörû piros. :-) Vacsorára kapott egy pattanóbogarat.
Nagyon szépek. Nekem csak a Mórahalmi kaktuszom jelenít. Képek soká, mert nagyon lassú a sin.
Képek soká, mert nagyon lassú a sin. 
Ahogy vesszük. Egymillió évvel ezelõtt tényleg nem volt természetes. De a sütés-fõzés is százezer éves múltra tekint vissza, s ennyi idõ alatt az ember emésztõtraktusa alkalmazkodott hozzá. Elõnyei kézzelfoghatóak: koncentráltabbá teszi a tápanyagokat, ugyanakkora energiabevitelhez kevesebbet kell enni. Amellett könnyebben emészthetõ -mindkét tény oda hatott, hogy az ember bélrendszere egyszerûbbé, kisebb terjedelmûvé lett. Több hely maradt az izmoknak, az emésztéssel kapcsolatos vegetatív beidegzés redukálódott: az ember erõsebbé, ügyesebbé vált. A fogak szintén megkisebbedtek, a nyelv is -több hely maradt a fonáció számára. Végül, de nem utolsõsorban a hõkezelés sterilizál, kevesebb baktérium jut be a testbe, ezért az immunrendszer leterheltsége csökken, a biológiai noxák egy része ki van iktatva. Lehet, ez is hozzájárul az ember szokatlanul hosszú élettartamához. Egyszóval: a táplálék sütése-fõzése az emberré válás nagyon fontos tényezõje.
Nem beszélve arról, hogy a boltokban kapható vaj nyilvánvalóan nem azzal a metódussal készül, ahogy Mari néni Kiskukutyinban száz évvel ezelõtt csinálta (az volt az igazi).
Ettõl függetlenül a margarint még gyanúsabbnak tartom. Nem mintha ténylegesen toxikus volna, olyat nem engednek forgalomba hozni (legalábbis nagyon remélem). De a furcsa, az evolúció során meg nem szokott vegyületek táplálékként allergizálnak, sõt, esetleg karcinogének. Nem indokolatlan az óvatosság a túlzottan "denaturált" élelmiszerek esetén.
Ettõl függetlenül a margarint még gyanúsabbnak tartom. Nem mintha ténylegesen toxikus volna, olyat nem engednek forgalomba hozni (legalábbis nagyon remélem). De a furcsa, az evolúció során meg nem szokott vegyületek táplálékként allergizálnak, sõt, esetleg karcinogének. Nem indokolatlan az óvatosság a túlzottan "denaturált" élelmiszerek esetén.
Elgondolkodtam mennyire kiváló a "tervrajzaik" átörökítése. Az emberiség írott történelme pár ezer éves, 49 millió évhez mérten tizedmásodpercek. Megszámlálhatatlan mennyiségû leszármazottja vagy rokona született és ma is pont ugyanolyan testfelépítésûek. Létfeltételeik sem nagyon változhattak, hiszen nem növesztettek szárnyat Igaz a hangyák sem változtak 300 millió év alatt.
Igaz a hangyák sem változtak 300 millió év alatt.
Bevallom, borivás közben vizet prédikálok mert kedvenc ételeim adagjában olykor elvetem a sulykot de valóban a mértékletesség a lényeg. Lehetõség szerinti legjobb megoldás - sokfélét de mindenbõl keveset - enni. Persze akinek telik rá manapság. Nemcsak divathóbort miatt fogy a margarin. Áraikat érdemes összevetni a természetes állati zsiradékokkal. Akinek hús helyett felvágottra futja, az margarint fog venni mangalica- vagy libazsír helyett....
Ma olvastam a 49 millió éves borostyánban talált pókról Link Kiemelem ezt a sort: "háromdimenziós felvételek a megkövült pók legapróbb részleteibe is betekintést engedtek a kutatóknak: jellegzetességei a ma élõ rokonaiéval hajszálra megegyeztek" A közölt képet egybevetettem a Médiatárba letett 2009-es fotóval Link Sikeres faj, 49 millió év alatt nem változott a konstrukció (talán a chelicerák "belsõ élén" húzódó finom szõrszálak durvábbak/vastagabbak a 2009-es fotón, de ugyanott láthatók. Persze nem feltétlen közeli rokonok.)
Ma olvastam a 49 millió éves borostyánban talált pókról Link Kiemelem ezt a sort: "háromdimenziós felvételek a megkövült pók legapróbb részleteibe is betekintést engedtek a kutatóknak: jellegzetességei a ma élõ rokonaiéval hajszálra megegyeztek" A közölt képet egybevetettem a Médiatárba letett 2009-es fotóval Link Sikeres faj, 49 millió év alatt nem változott a konstrukció (talán a chelicerák "belsõ élén" húzódó finom szõrszálak durvábbak/vastagabbak a 2009-es fotón, de ugyanott láthatók. Persze nem feltétlen közeli rokonok.)
Az istállóba befészkelt egy rozsdafarkú és egy fecske. Ülnek szorgosan a tojásaikon.
A fecskéknek kimondottan örülök mert utoljára vagy 10éve raktak fészket nálunk, a rozsdások minden évben vendégek, a portánkon itt-ott idén is van vagy 4-5 fészkük amirõl tudok(már a galambházat is elfoglalták).
Fotózni nem merem õket mert elég fényszegény helyen vannak a fészkek és félek,hogy megijednének a mamák a vakutól.
A fecskéknek kimondottan örülök mert utoljára vagy 10éve raktak fészket nálunk, a rozsdások minden évben vendégek, a portánkon itt-ott idén is van vagy 4-5 fészkük amirõl tudok(már a galambházat is elfoglalták).
Fotózni nem merem õket mert elég fényszegény helyen vannak a fészkek és félek,hogy megijednének a mamák a vakutól.
Mátrai túrán (Galyavár) készült képek. Az ismeretlen növények meghatározásához kérnék segítséget.
Link
Link
A zabálásról jut eszembe, itt pár hete (amíg volt) a borostyán bogyóit szüretelték le.
Munkába jövet egy májusi cserkóval piros fán kb 10 feketerigó ZABÁLT ezerrel. Seregély a közelben se volt..
Hát ja, remekül lehetne margarinmentesen élni, ha nem volnának városok, s mindenki tartana otthon egy tehénkét, aki ad vajat. :-) A részletesebb véleményem meg benne van a cikkben, amit Nano linkelt. Nem ördögtõl való dolog ez, ahogy a zsíros kenyér se.
A lényeg azon van, hogy mindent mértékkel. :-)
A lényeg azon van, hogy mindent mértékkel. :-)
De nem ilyen lassan kezdene hozzá, mint ahogy az oldal betöltõdik!
Lujo köszönöm jóindulatú tanácsod. Valóban, sokáig nem ismerték a margarin negatív hatásait amikor anno vajpótlónak kitalálták és a "Vaj helyett ágyút!" jelszóval népszerûsítették. Többségben laikus oldalakon jó ideje figyelmeztetnek a margarin veszélyeire (akár az E-szériára) ám az élelmiszeriparban továbbra is igen sok élelemhez használnak fel margarint ami eszerint tudatos mérgezésnek tekinthetõ (ahogy a dohány- vagy szeszfeldogozás élvezeti célokra). A koleszterin létfontosságú anyag, részletes hatásspektrumának felsorolására a vérképzésben, idegrendszeri/agyi mûködésben, ásványi anyagforgalom szabályozásában itt nincs hely. Laikusként annyit tudok, a rossz (LDL) koleszterint lebontó jó (HDL) koleszterint aránya követi a változásokat. Ha ez az arány felborul, akkor van gond. Eddig a koleszterinszintem mindenkor normális volt, pedig egy tojásrántottát 4 tojáson alul ma sem adom, nemegyszer 6-8 tojást ütök a saját zsírjában elõpirított hagymára kolbászra szalonnára 
Szeretem a "zsíroskenyér-élményt", sertészsír, libazsír, kacsazsír mikor hogy és eszem akár margarinos kenyeret is ha azt kívántam meg. Amikor összeütök valamit és margarin is szerepel a hozzávalókban bizony azzal készítem el. A koleszterinrõl mondanak hideget-meleget, a halfogyasztás állítólag ellensúlyozza, ezért iktatom sûrûn étrendembe (szerencsére szeretem is) a hal minden létezõ változatát. Itt beiktatok egy "népmesei elemet": hiszek benne hogy ösztönösen megérzem, mi jó és mi rossz számomra. Így vagyok a margarinnal is. Pld. a sokféle margarinból némelyek ellenérzést keltenek, míg egyes LIGHT verziókat kedvelek. Ezzel analóg, hogy sose voltam édesszájú, ízvilágom javarészt a száraz-keserû-sós húsos ételek és nyers hagymák/zöldségek körül forog, a tésztákat-édestésztákat süteményeket nem kedvelem mégis párhavi rendszerességgel rohamszerûen felzabálok egy tábla csokit aztán hónapokig rá se nézek. Az alkohol sose hiányzott, csupán virtuskodásból ittam míg abba nem hagytam. Ha megkívánom a margarin ízét, én bizony eszek egy-két margarinos kenyeret, ahogy sertészsíros vagy baromfizsíros kenyeret is hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom kísérettel. Pár hónapja vettem és ettem egy "kis vödör" libazsírt, elfogyott, be is teltem vele újabb pár hónapra. Szeretem a zsíros ételeket, mértéket tartva ma is eszem. A vérképemen ez nem látszik, de orvosaim még a sajt és tejföl hallatán is intve figyelmeztetnek zsírtartalmukra. Két "csillagozott" érték van leleteimben - a 8-11 között ingadozó vércukor és a magas vörösvérsejtszám, mely viszont gyerekkoromtól kezdve világéletemben határérték feletti volt, ilyen az alkatom. A margarinfogyasztásra visszatérve, ha valaminek a hiányát érzem, addig eszem míg elmúlik a hiányérzet ami nem azonos a teltségérzettel egyszerûen nem kívánok többet belõle, a maradék kaját Tomi kutya kapja. A margarinos doboz is hasonlóan megy a hûtõbe, akár több hétig is érintetlen marad. Vannak kedvelt ételeim melyek hosszabb kihagyás után is ellenérzést keltenek bennem és nem azért mert elõzõleg torkig laktam vele. Laikus elgondolással szervezetem visszajelzésének tekintem- EZ MOST NEM HIÁNYZIK mert nem hiányzik a benne lévõ enzim, mikroelem. Tudom orvostudományokban jártasak számára ez olyan "babona" lehet mint "szkeptikusnak a áltudományok" - hiszem hogy ösztönösen ráérzek hogy szervezetemnek mi kell mi nem és aszerint étkezem, nem beidegzõdött szokásokat követek. Sarkított példa, sose tör rám olyan érzés hogy most azonnal innom kell egy pofa sört, felest, pohár bort . Nyilván nem ok nélkül hajtogatják a margarin problémáit, ugyanakkor azt vélem hogy várjunk még a sommás ítélettel. A tojás-tej-só-cukor-kávé szinte évtizedek óta hol rossz, hol életelixír. A kávét mostanában ártalmatlannak minõsítik, sokrétû jótékony élettani hatásait kiemelve. Mértékadó hírforrás közölte hogy a cukor gyógyszer, kísérletek kimutatták erõsíti az antibiotikumok hatását. A sóról is olvastam a napokban, hosszútávú összegzésben nem mutatható ki szignifikáns hatása a szívbetegségekben. Keserves tapasztalatok mutatják, az effajta váltakozó riogatás/dicséret hátterében szinte mindig üzleti érdek lappang. Nem vitatom a margarin körüli vizsgálatok eredményét de laikus véleményem hogy a károsnak minõsített élelmiszerek normális mértékben fogyasztva egészséges szervezetben nem, esetleg gyengén jelentkezik káros hatás (afféle gyógyszer mellékhatásként) ellenben más területeken kifejthet jótékony hatást. Köszönöm jó szándékú intésedet, olvastam a a veszélyekrõl. Kíváncsian várom mi történik, ha már "feltûnõen" sokfelõl igazolják hogy a margarin károsítja az emberi szervezetet. Vajon leállítják gyártását és kivonják a forgalomból? Ha ezt gazdasági okok nem engedik (ahogy a dohánygyártásnál) legalább feltüntetik csomagolásán hogy életveszélyes a margarin fogyasztása?
Szeretem a "zsíroskenyér-élményt", sertészsír, libazsír, kacsazsír mikor hogy és eszem akár margarinos kenyeret is ha azt kívántam meg. Amikor összeütök valamit és margarin is szerepel a hozzávalókban bizony azzal készítem el. A koleszterinrõl mondanak hideget-meleget, a halfogyasztás állítólag ellensúlyozza, ezért iktatom sûrûn étrendembe (szerencsére szeretem is) a hal minden létezõ változatát. Itt beiktatok egy "népmesei elemet": hiszek benne hogy ösztönösen megérzem, mi jó és mi rossz számomra. Így vagyok a margarinnal is. Pld. a sokféle margarinból némelyek ellenérzést keltenek, míg egyes LIGHT verziókat kedvelek. Ezzel analóg, hogy sose voltam édesszájú, ízvilágom javarészt a száraz-keserû-sós húsos ételek és nyers hagymák/zöldségek körül forog, a tésztákat-édestésztákat süteményeket nem kedvelem mégis párhavi rendszerességgel rohamszerûen felzabálok egy tábla csokit aztán hónapokig rá se nézek. Az alkohol sose hiányzott, csupán virtuskodásból ittam míg abba nem hagytam. Ha megkívánom a margarin ízét, én bizony eszek egy-két margarinos kenyeret, ahogy sertészsíros vagy baromfizsíros kenyeret is hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom kísérettel. Pár hónapja vettem és ettem egy "kis vödör" libazsírt, elfogyott, be is teltem vele újabb pár hónapra. Szeretem a zsíros ételeket, mértéket tartva ma is eszem. A vérképemen ez nem látszik, de orvosaim még a sajt és tejföl hallatán is intve figyelmeztetnek zsírtartalmukra. Két "csillagozott" érték van leleteimben - a 8-11 között ingadozó vércukor és a magas vörösvérsejtszám, mely viszont gyerekkoromtól kezdve világéletemben határérték feletti volt, ilyen az alkatom. A margarinfogyasztásra visszatérve, ha valaminek a hiányát érzem, addig eszem míg elmúlik a hiányérzet ami nem azonos a teltségérzettel egyszerûen nem kívánok többet belõle, a maradék kaját Tomi kutya kapja. A margarinos doboz is hasonlóan megy a hûtõbe, akár több hétig is érintetlen marad. Vannak kedvelt ételeim melyek hosszabb kihagyás után is ellenérzést keltenek bennem és nem azért mert elõzõleg torkig laktam vele. Laikus elgondolással szervezetem visszajelzésének tekintem- EZ MOST NEM HIÁNYZIK mert nem hiányzik a benne lévõ enzim, mikroelem. Tudom orvostudományokban jártasak számára ez olyan "babona" lehet mint "szkeptikusnak a áltudományok" - hiszem hogy ösztönösen ráérzek hogy szervezetemnek mi kell mi nem és aszerint étkezem, nem beidegzõdött szokásokat követek. Sarkított példa, sose tör rám olyan érzés hogy most azonnal innom kell egy pofa sört, felest, pohár bort . Nyilván nem ok nélkül hajtogatják a margarin problémáit, ugyanakkor azt vélem hogy várjunk még a sommás ítélettel. A tojás-tej-só-cukor-kávé szinte évtizedek óta hol rossz, hol életelixír. A kávét mostanában ártalmatlannak minõsítik, sokrétû jótékony élettani hatásait kiemelve. Mértékadó hírforrás közölte hogy a cukor gyógyszer, kísérletek kimutatták erõsíti az antibiotikumok hatását. A sóról is olvastam a napokban, hosszútávú összegzésben nem mutatható ki szignifikáns hatása a szívbetegségekben. Keserves tapasztalatok mutatják, az effajta váltakozó riogatás/dicséret hátterében szinte mindig üzleti érdek lappang. Nem vitatom a margarin körüli vizsgálatok eredményét de laikus véleményem hogy a károsnak minõsített élelmiszerek normális mértékben fogyasztva egészséges szervezetben nem, esetleg gyengén jelentkezik káros hatás (afféle gyógyszer mellékhatásként) ellenben más területeken kifejthet jótékony hatást. Köszönöm jó szándékú intésedet, olvastam a a veszélyekrõl. Kíváncsian várom mi történik, ha már "feltûnõen" sokfelõl igazolják hogy a margarin károsítja az emberi szervezetet. Vajon leállítják gyártását és kivonják a forgalomból? Ha ezt gazdasági okok nem engedik (ahogy a dohánygyártásnál) legalább feltüntetik csomagolásán hogy életveszélyes a margarin fogyasztása? 
Elõbújtak a fészekbõl a rozsdafarkú fiókák, a harmadik éppen nem látszik.
A mama aggódott, hogy miért zavarom meg a tanórát.
A mama aggódott, hogy miért zavarom meg a tanórát.
Szép gyûjtemény Az a fehér szõrös hernyó tetszik a legjobban
Hú, az a szép lepke áldozat, a 2. sorban..
Az a fehér szõrös hernyó tetszik a legjobban Hú, az a szép lepke áldozat, a 2. sorban..
Srácok, hoztam ma egy zsák lepkét. És még csak a tizedét se tudtam lefényképezni...
Link
még 5-6 perc és mind fenn lesz
Link
még 5-6 perc és mind fenn lesz
Valami amerikai filmben láttam, hogy egy öreg és egy fiatal beszélget, és azt mondja az öreg: meglátod, fiam, ha majd nyolcvan éves leszel, csak a tested lesz nyolcvan éves, de a szellemed húsz éves marad.
Sok évvel ezelõtt néztem azt a filmet, és hamisnak gondoltam az öreg kijelentését. Most, hogy már én sem vagyok húsz éves, kezdem valószínûnek tartani, és nyugdíjas koromra lehet, be is látom az igazát. A "karosszériámmal" még nincs semmi alapvetõ hiba, de az ifjonti energia már a múlté. Lélekben viszont most is olyan az ember, mint mikor kilépett a gimnázium kapuján.
A test "kopásáról": ez elvileg különbözik attól, ahogy egy gép elhasználódik. A szervezetben rengeteg sok reparáló mechanizmus mûködik, és ezek mind "intelligensek." Hadd mondjak egy példát: nemrégiben kis üvegszilánk fúródótt a hüvelykujjam hegyébe. Nem tudtam kiszedni, nem találtam meg -a bõr begyógyult, záródott felette. Nos, az idegen testektõl a szervezet igyekszik megszabadulni. Egy idõ múlva az üvegszilánk megjelent a körmöm alatt, és a körömlemezzel együtt szép lassan "lenõtt". A gyógyító-védekezõ "intelligencia" az eltávolítás leggyorsabb, legkíméletesebb módját találta meg!
Sok évvel ezelõtt néztem azt a filmet, és hamisnak gondoltam az öreg kijelentését. Most, hogy már én sem vagyok húsz éves, kezdem valószínûnek tartani, és nyugdíjas koromra lehet, be is látom az igazát. A "karosszériámmal" még nincs semmi alapvetõ hiba, de az ifjonti energia már a múlté. Lélekben viszont most is olyan az ember, mint mikor kilépett a gimnázium kapuján.
A test "kopásáról": ez elvileg különbözik attól, ahogy egy gép elhasználódik. A szervezetben rengeteg sok reparáló mechanizmus mûködik, és ezek mind "intelligensek." Hadd mondjak egy példát: nemrégiben kis üvegszilánk fúródótt a hüvelykujjam hegyébe. Nem tudtam kiszedni, nem találtam meg -a bõr begyógyult, záródott felette. Nos, az idegen testektõl a szervezet igyekszik megszabadulni. Egy idõ múlva az üvegszilánk megjelent a körmöm alatt, és a körömlemezzel együtt szép lassan "lenõtt". A gyógyító-védekezõ "intelligencia" az eltávolítás leggyorsabb, legkíméletesebb módját találta meg!
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat