Bioszféra
A kolléganõmnek köszönhetõen ma egy hím sárgafejû bikapók (Eresus moravicus) boldog gazdájává lettem. Errõl a pókról még a fóbiásoknak is az a véleményük, hogy gyönyörû.
Kép: Link
A sárgafejû a nõstény, a srác ilyen gyönyörû piros. :-) Vacsorára kapott egy pattanóbogarat.
Kép: Link
A sárgafejû a nõstény, a srác ilyen gyönyörû piros. :-) Vacsorára kapott egy pattanóbogarat.
Nagyon szépek. Nekem csak a Mórahalmi kaktuszom jelenít. 
Képek soká, mert nagyon lassú a sin.
Képek soká, mert nagyon lassú a sin. 
Ahogy vesszük. Egymillió évvel ezelõtt tényleg nem volt természetes. De a sütés-fõzés is százezer éves múltra tekint vissza, s ennyi idõ alatt az ember emésztõtraktusa alkalmazkodott hozzá. Elõnyei kézzelfoghatóak: koncentráltabbá teszi a tápanyagokat, ugyanakkora energiabevitelhez kevesebbet kell enni. Amellett könnyebben emészthetõ -mindkét tény oda hatott, hogy az ember bélrendszere egyszerûbbé, kisebb terjedelmûvé lett. Több hely maradt az izmoknak, az emésztéssel kapcsolatos vegetatív beidegzés redukálódott: az ember erõsebbé, ügyesebbé vált. A fogak szintén megkisebbedtek, a nyelv is -több hely maradt a fonáció számára. Végül, de nem utolsõsorban a hõkezelés sterilizál, kevesebb baktérium jut be a testbe, ezért az immunrendszer leterheltsége csökken, a biológiai noxák egy része ki van iktatva. Lehet, ez is hozzájárul az ember szokatlanul hosszú élettartamához. Egyszóval: a táplálék sütése-fõzése az emberré válás nagyon fontos tényezõje. 
Nem beszélve arról, hogy a boltokban kapható vaj nyilvánvalóan nem azzal a metódussal készül, ahogy Mari néni Kiskukutyinban száz évvel ezelõtt csinálta (az volt az igazi).
Ettõl függetlenül a margarint még gyanúsabbnak tartom. Nem mintha ténylegesen toxikus volna, olyat nem engednek forgalomba hozni (legalábbis nagyon remélem). De a furcsa, az evolúció során meg nem szokott vegyületek táplálékként allergizálnak, sõt, esetleg karcinogének. Nem indokolatlan az óvatosság a túlzottan "denaturált" élelmiszerek esetén.
Ettõl függetlenül a margarint még gyanúsabbnak tartom. Nem mintha ténylegesen toxikus volna, olyat nem engednek forgalomba hozni (legalábbis nagyon remélem). De a furcsa, az evolúció során meg nem szokott vegyületek táplálékként allergizálnak, sõt, esetleg karcinogének. Nem indokolatlan az óvatosság a túlzottan "denaturált" élelmiszerek esetén.
Elgondolkodtam mennyire kiváló a "tervrajzaik" átörökítése. Az emberiség írott történelme pár ezer éves, 49 millió évhez mérten tizedmásodpercek. Megszámlálhatatlan mennyiségû leszármazottja vagy rokona született és ma is pont ugyanolyan testfelépítésûek. Létfeltételeik sem nagyon változhattak, hiszen nem növesztettek szárnyat Igaz a hangyák sem változtak 300 millió év alatt.
Igaz a hangyák sem változtak 300 millió év alatt.
Bevallom, borivás közben vizet prédikálok mert kedvenc ételeim adagjában olykor elvetem a sulykot de valóban a mértékletesség a lényeg. Lehetõség szerinti legjobb megoldás - sokfélét de mindenbõl keveset - enni. Persze akinek telik rá manapság. Nemcsak divathóbort miatt fogy a margarin. Áraikat érdemes összevetni a természetes állati zsiradékokkal. Akinek hús helyett felvágottra futja, az margarint fog venni mangalica- vagy libazsír helyett....
Ma olvastam a 49 millió éves borostyánban talált pókról Link Kiemelem ezt a sort: "háromdimenziós felvételek a megkövült pók legapróbb részleteibe is betekintést engedtek a kutatóknak: jellegzetességei a ma élõ rokonaiéval hajszálra megegyeztek" A közölt képet egybevetettem a Médiatárba letett 2009-es fotóval Link Sikeres faj, 49 millió év alatt nem változott a konstrukció (talán a chelicerák "belsõ élén" húzódó finom szõrszálak durvábbak/vastagabbak a 2009-es fotón, de ugyanott láthatók. Persze nem feltétlen közeli rokonok.)
Ma olvastam a 49 millió éves borostyánban talált pókról Link Kiemelem ezt a sort: "háromdimenziós felvételek a megkövült pók legapróbb részleteibe is betekintést engedtek a kutatóknak: jellegzetességei a ma élõ rokonaiéval hajszálra megegyeztek" A közölt képet egybevetettem a Médiatárba letett 2009-es fotóval Link Sikeres faj, 49 millió év alatt nem változott a konstrukció (talán a chelicerák "belsõ élén" húzódó finom szõrszálak durvábbak/vastagabbak a 2009-es fotón, de ugyanott láthatók. Persze nem feltétlen közeli rokonok.)
Az istállóba befészkelt egy rozsdafarkú és egy fecske. Ülnek szorgosan a tojásaikon.
A fecskéknek kimondottan örülök mert utoljára vagy 10éve raktak fészket nálunk, a rozsdások minden évben vendégek, a portánkon itt-ott idén is van vagy 4-5 fészkük amirõl tudok(már a galambházat is elfoglalták).
Fotózni nem merem õket mert elég fényszegény helyen vannak a fészkek és félek,hogy megijednének a mamák a vakutól.
A fecskéknek kimondottan örülök mert utoljára vagy 10éve raktak fészket nálunk, a rozsdások minden évben vendégek, a portánkon itt-ott idén is van vagy 4-5 fészkük amirõl tudok(már a galambházat is elfoglalták).
Fotózni nem merem õket mert elég fényszegény helyen vannak a fészkek és félek,hogy megijednének a mamák a vakutól.
Mátrai túrán (Galyavár) készült képek. Az ismeretlen növények meghatározásához kérnék segítséget.
Link
Link
A zabálásról jut eszembe, itt pár hete (amíg volt) a borostyán bogyóit szüretelték le.
Munkába jövet egy májusi cserkóval piros fán kb 10 feketerigó ZABÁLT ezerrel. Seregély a közelben se volt..
Hát ja, remekül lehetne margarinmentesen élni, ha nem volnának városok, s mindenki tartana otthon egy tehénkét, aki ad vajat. :-) A részletesebb véleményem meg benne van a cikkben, amit Nano linkelt. Nem ördögtõl való dolog ez, ahogy a zsíros kenyér se.
A lényeg azon van, hogy mindent mértékkel. :-)
A lényeg azon van, hogy mindent mértékkel. :-)
De nem ilyen lassan kezdene hozzá, mint ahogy az oldal betöltõdik!
Lujo köszönöm jóindulatú tanácsod. Valóban, sokáig nem ismerték a margarin negatív hatásait amikor anno vajpótlónak kitalálták és a "Vaj helyett ágyút!" jelszóval népszerûsítették. Többségben laikus oldalakon jó ideje figyelmeztetnek a margarin veszélyeire (akár az E-szériára) ám az élelmiszeriparban továbbra is igen sok élelemhez használnak fel margarint ami eszerint tudatos mérgezésnek tekinthetõ (ahogy a dohány- vagy szeszfeldogozás élvezeti célokra). A koleszterin létfontosságú anyag, részletes hatásspektrumának felsorolására a vérképzésben, idegrendszeri/agyi mûködésben, ásványi anyagforgalom szabályozásában itt nincs hely. Laikusként annyit tudok, a rossz (LDL) koleszterint lebontó jó (HDL) koleszterint aránya követi a változásokat. Ha ez az arány felborul, akkor van gond. Eddig a koleszterinszintem mindenkor normális volt, pedig egy tojásrántottát 4 tojáson alul ma sem adom, nemegyszer 6-8 tojást ütök a saját zsírjában elõpirított hagymára kolbászra szalonnára 
Szeretem a "zsíroskenyér-élményt", sertészsír, libazsír, kacsazsír mikor hogy és eszem akár margarinos kenyeret is ha azt kívántam meg. Amikor összeütök valamit és margarin is szerepel a hozzávalókban bizony azzal készítem el. A koleszterinrõl mondanak hideget-meleget, a halfogyasztás állítólag ellensúlyozza, ezért iktatom sûrûn étrendembe (szerencsére szeretem is) a hal minden létezõ változatát. Itt beiktatok egy "népmesei elemet": hiszek benne hogy ösztönösen megérzem, mi jó és mi rossz számomra. Így vagyok a margarinnal is. Pld. a sokféle margarinból némelyek ellenérzést keltenek, míg egyes LIGHT verziókat kedvelek. Ezzel analóg, hogy sose voltam édesszájú, ízvilágom javarészt a száraz-keserû-sós húsos ételek és nyers hagymák/zöldségek körül forog, a tésztákat-édestésztákat süteményeket nem kedvelem mégis párhavi rendszerességgel rohamszerûen felzabálok egy tábla csokit aztán hónapokig rá se nézek. Az alkohol sose hiányzott, csupán virtuskodásból ittam míg abba nem hagytam. Ha megkívánom a margarin ízét, én bizony eszek egy-két margarinos kenyeret, ahogy sertészsíros vagy baromfizsíros kenyeret is hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom kísérettel. Pár hónapja vettem és ettem egy "kis vödör" libazsírt, elfogyott, be is teltem vele újabb pár hónapra. Szeretem a zsíros ételeket, mértéket tartva ma is eszem. A vérképemen ez nem látszik, de orvosaim még a sajt és tejföl hallatán is intve figyelmeztetnek zsírtartalmukra. Két "csillagozott" érték van leleteimben - a 8-11 között ingadozó vércukor és a magas vörösvérsejtszám, mely viszont gyerekkoromtól kezdve világéletemben határérték feletti volt, ilyen az alkatom. A margarinfogyasztásra visszatérve, ha valaminek a hiányát érzem, addig eszem míg elmúlik a hiányérzet ami nem azonos a teltségérzettel egyszerûen nem kívánok többet belõle, a maradék kaját Tomi kutya kapja. A margarinos doboz is hasonlóan megy a hûtõbe, akár több hétig is érintetlen marad. Vannak kedvelt ételeim melyek hosszabb kihagyás után is ellenérzést keltenek bennem és nem azért mert elõzõleg torkig laktam vele. Laikus elgondolással szervezetem visszajelzésének tekintem- EZ MOST NEM HIÁNYZIK mert nem hiányzik a benne lévõ enzim, mikroelem. Tudom orvostudományokban jártasak számára ez olyan "babona" lehet mint "szkeptikusnak a áltudományok" - hiszem hogy ösztönösen ráérzek hogy szervezetemnek mi kell mi nem és aszerint étkezem, nem beidegzõdött szokásokat követek. Sarkított példa, sose tör rám olyan érzés hogy most azonnal innom kell egy pofa sört, felest, pohár bort . Nyilván nem ok nélkül hajtogatják a margarin problémáit, ugyanakkor azt vélem hogy várjunk még a sommás ítélettel. A tojás-tej-só-cukor-kávé szinte évtizedek óta hol rossz, hol életelixír. A kávét mostanában ártalmatlannak minõsítik, sokrétû jótékony élettani hatásait kiemelve. Mértékadó hírforrás közölte hogy a cukor gyógyszer, kísérletek kimutatták erõsíti az antibiotikumok hatását. A sóról is olvastam a napokban, hosszútávú összegzésben nem mutatható ki szignifikáns hatása a szívbetegségekben. Keserves tapasztalatok mutatják, az effajta váltakozó riogatás/dicséret hátterében szinte mindig üzleti érdek lappang. Nem vitatom a margarin körüli vizsgálatok eredményét de laikus véleményem hogy a károsnak minõsített élelmiszerek normális mértékben fogyasztva egészséges szervezetben nem, esetleg gyengén jelentkezik káros hatás (afféle gyógyszer mellékhatásként) ellenben más területeken kifejthet jótékony hatást. Köszönöm jó szándékú intésedet, olvastam a a veszélyekrõl. Kíváncsian várom mi történik, ha már "feltûnõen" sokfelõl igazolják hogy a margarin károsítja az emberi szervezetet. Vajon leállítják gyártását és kivonják a forgalomból? Ha ezt gazdasági okok nem engedik (ahogy a dohánygyártásnál) legalább feltüntetik csomagolásán hogy életveszélyes a margarin fogyasztása?
Szeretem a "zsíroskenyér-élményt", sertészsír, libazsír, kacsazsír mikor hogy és eszem akár margarinos kenyeret is ha azt kívántam meg. Amikor összeütök valamit és margarin is szerepel a hozzávalókban bizony azzal készítem el. A koleszterinrõl mondanak hideget-meleget, a halfogyasztás állítólag ellensúlyozza, ezért iktatom sûrûn étrendembe (szerencsére szeretem is) a hal minden létezõ változatát. Itt beiktatok egy "népmesei elemet": hiszek benne hogy ösztönösen megérzem, mi jó és mi rossz számomra. Így vagyok a margarinnal is. Pld. a sokféle margarinból némelyek ellenérzést keltenek, míg egyes LIGHT verziókat kedvelek. Ezzel analóg, hogy sose voltam édesszájú, ízvilágom javarészt a száraz-keserû-sós húsos ételek és nyers hagymák/zöldségek körül forog, a tésztákat-édestésztákat süteményeket nem kedvelem mégis párhavi rendszerességgel rohamszerûen felzabálok egy tábla csokit aztán hónapokig rá se nézek. Az alkohol sose hiányzott, csupán virtuskodásból ittam míg abba nem hagytam. Ha megkívánom a margarin ízét, én bizony eszek egy-két margarinos kenyeret, ahogy sertészsíros vagy baromfizsíros kenyeret is hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom kísérettel. Pár hónapja vettem és ettem egy "kis vödör" libazsírt, elfogyott, be is teltem vele újabb pár hónapra. Szeretem a zsíros ételeket, mértéket tartva ma is eszem. A vérképemen ez nem látszik, de orvosaim még a sajt és tejföl hallatán is intve figyelmeztetnek zsírtartalmukra. Két "csillagozott" érték van leleteimben - a 8-11 között ingadozó vércukor és a magas vörösvérsejtszám, mely viszont gyerekkoromtól kezdve világéletemben határérték feletti volt, ilyen az alkatom. A margarinfogyasztásra visszatérve, ha valaminek a hiányát érzem, addig eszem míg elmúlik a hiányérzet ami nem azonos a teltségérzettel egyszerûen nem kívánok többet belõle, a maradék kaját Tomi kutya kapja. A margarinos doboz is hasonlóan megy a hûtõbe, akár több hétig is érintetlen marad. Vannak kedvelt ételeim melyek hosszabb kihagyás után is ellenérzést keltenek bennem és nem azért mert elõzõleg torkig laktam vele. Laikus elgondolással szervezetem visszajelzésének tekintem- EZ MOST NEM HIÁNYZIK mert nem hiányzik a benne lévõ enzim, mikroelem. Tudom orvostudományokban jártasak számára ez olyan "babona" lehet mint "szkeptikusnak a áltudományok" - hiszem hogy ösztönösen ráérzek hogy szervezetemnek mi kell mi nem és aszerint étkezem, nem beidegzõdött szokásokat követek. Sarkított példa, sose tör rám olyan érzés hogy most azonnal innom kell egy pofa sört, felest, pohár bort . Nyilván nem ok nélkül hajtogatják a margarin problémáit, ugyanakkor azt vélem hogy várjunk még a sommás ítélettel. A tojás-tej-só-cukor-kávé szinte évtizedek óta hol rossz, hol életelixír. A kávét mostanában ártalmatlannak minõsítik, sokrétû jótékony élettani hatásait kiemelve. Mértékadó hírforrás közölte hogy a cukor gyógyszer, kísérletek kimutatták erõsíti az antibiotikumok hatását. A sóról is olvastam a napokban, hosszútávú összegzésben nem mutatható ki szignifikáns hatása a szívbetegségekben. Keserves tapasztalatok mutatják, az effajta váltakozó riogatás/dicséret hátterében szinte mindig üzleti érdek lappang. Nem vitatom a margarin körüli vizsgálatok eredményét de laikus véleményem hogy a károsnak minõsített élelmiszerek normális mértékben fogyasztva egészséges szervezetben nem, esetleg gyengén jelentkezik káros hatás (afféle gyógyszer mellékhatásként) ellenben más területeken kifejthet jótékony hatást. Köszönöm jó szándékú intésedet, olvastam a a veszélyekrõl. Kíváncsian várom mi történik, ha már "feltûnõen" sokfelõl igazolják hogy a margarin károsítja az emberi szervezetet. Vajon leállítják gyártását és kivonják a forgalomból? Ha ezt gazdasági okok nem engedik (ahogy a dohánygyártásnál) legalább feltüntetik csomagolásán hogy életveszélyes a margarin fogyasztása? 
Elõbújtak a fészekbõl a rozsdafarkú fiókák, a harmadik éppen nem látszik.
A mama aggódott, hogy miért zavarom meg a tanórát.
A mama aggódott, hogy miért zavarom meg a tanórát.
Szép gyûjtemény Az a fehér szõrös hernyó tetszik a legjobban
Hú, az a szép lepke áldozat, a 2. sorban..
Az a fehér szõrös hernyó tetszik a legjobban Hú, az a szép lepke áldozat, a 2. sorban..
Srácok, hoztam ma egy zsák lepkét. És még csak a tizedét se tudtam lefényképezni...
Link
még 5-6 perc és mind fenn lesz
Link
még 5-6 perc és mind fenn lesz
Valami amerikai filmben láttam, hogy egy öreg és egy fiatal beszélget, és azt mondja az öreg: meglátod, fiam, ha majd nyolcvan éves leszel, csak a tested lesz nyolcvan éves, de a szellemed húsz éves marad.
Sok évvel ezelõtt néztem azt a filmet, és hamisnak gondoltam az öreg kijelentését. Most, hogy már én sem vagyok húsz éves, kezdem valószínûnek tartani, és nyugdíjas koromra lehet, be is látom az igazát. A "karosszériámmal" még nincs semmi alapvetõ hiba, de az ifjonti energia már a múlté. Lélekben viszont most is olyan az ember, mint mikor kilépett a gimnázium kapuján.
A test "kopásáról": ez elvileg különbözik attól, ahogy egy gép elhasználódik. A szervezetben rengeteg sok reparáló mechanizmus mûködik, és ezek mind "intelligensek." Hadd mondjak egy példát: nemrégiben kis üvegszilánk fúródótt a hüvelykujjam hegyébe. Nem tudtam kiszedni, nem találtam meg -a bõr begyógyult, záródott felette. Nos, az idegen testektõl a szervezet igyekszik megszabadulni. Egy idõ múlva az üvegszilánk megjelent a körmöm alatt, és a körömlemezzel együtt szép lassan "lenõtt". A gyógyító-védekezõ "intelligencia" az eltávolítás leggyorsabb, legkíméletesebb módját találta meg!
Sok évvel ezelõtt néztem azt a filmet, és hamisnak gondoltam az öreg kijelentését. Most, hogy már én sem vagyok húsz éves, kezdem valószínûnek tartani, és nyugdíjas koromra lehet, be is látom az igazát. A "karosszériámmal" még nincs semmi alapvetõ hiba, de az ifjonti energia már a múlté. Lélekben viszont most is olyan az ember, mint mikor kilépett a gimnázium kapuján.
A test "kopásáról": ez elvileg különbözik attól, ahogy egy gép elhasználódik. A szervezetben rengeteg sok reparáló mechanizmus mûködik, és ezek mind "intelligensek." Hadd mondjak egy példát: nemrégiben kis üvegszilánk fúródótt a hüvelykujjam hegyébe. Nem tudtam kiszedni, nem találtam meg -a bõr begyógyult, záródott felette. Nos, az idegen testektõl a szervezet igyekszik megszabadulni. Egy idõ múlva az üvegszilánk megjelent a körmöm alatt, és a körömlemezzel együtt szép lassan "lenõtt". A gyógyító-védekezõ "intelligencia" az eltávolítás leggyorsabb, legkíméletesebb módját találta meg!
Ki feledte, ki nem azt én nem tudom. Az én generációm talán még ismeri a mûveit. Manapság egyetlen könyvét se láttam a boltokban, holott lebilincselõbb, szórakoztatóbb ismeretterjesztõ írásokat nem sokan alkottak.
Arszenyev kalandjainak fõhõsérõl, Derszu Uzaláról film is készült, talán még Oscart is kapott...
Arszenyev kalandjainak fõhõsérõl, Derszu Uzaláról film is készült, talán még Oscart is kapott...
A margarint hagyd ki, ártalmasabb az erekre, mint a legmagasabb koleszterintartalmú állati zsírok. Ezt elhallgatják több okból, pl. ugyanazok állapították meg, akik korábban koleszterinmentessége miatt egészségesnek minõsítették, valamint olcsó és hatalmas üzleti érdekek állnak a gyártása mögött. Nincs olyan élõlény a világon, amelyiket az evolúció felkészítette volna a hidrogénezett növényi zsiradékok fogyasztására. A margarint nyugodtan a kerülendõ vegyipari termékek közé lehet sorolni. A tejfölutánzatok is ugyanebbe a kategóriába sorolhatók : hidrogénezett pálmaolajból készülnek. Ha valaki tart a koleszterintõl, vagy korlátoznia kell a bevitelt, fogyasszon inkább gyakorlatilag koleszterinmentes libazsírt.
Maximális tisztelettel.
Maximális tisztelettel.
Rögös az út, de csak ez lehet a jövõ útja, ha vissza szeretnénk idézni az árterek õsi élõvilágának képét. A vízügy kevesebbet tesz hozzá, de szerencsére egyre több jó példa is akad, amihez elengedhetetlen az erdész, ökológus, biológus, tájtörténész, vízügyi mérnök konstruktív együttmûködése.
Köszönöm a sok kedves természetkedvelõ társam pontos válaszát! A leirások, képek tökéletesen megegyeznek az ide vándorolt pihékkel, bolyhokkal, amelyek miatt "kapar" a torkom, amit Gaia földanyánknak õszintén megbocsátok. Ennél rosszabb ne legyen. Mindenkinek szép napot!
Kakas, vagy tyúk? 2 kakas 2 tyúk:
Link
1 kakas 3 tyúk:
Link
Az elõkertecskénk, a járda melletti ágyás ki kaszálva, a nárcisz-írisz hagymák még a földben, érlelõdve. A lompos sorban áttelelt egy selyemakác magonc, az öreg fát tavaly tavasszal ki kellett vágni, elkapta vmi.tripszt, levéltetû, vagy más ragadozó, a 15 éves fa kiszáradt.
És itt van a túlélõ gyermeke, meg lesz mentve az utókornak.
Link
Link
Link
1 kakas 3 tyúk:
Link
Az elõkertecskénk, a járda melletti ágyás ki kaszálva, a nárcisz-írisz hagymák még a földben, érlelõdve. A lompos sorban áttelelt egy selyemakác magonc, az öreg fát tavaly tavasszal ki kellett vágni, elkapta vmi.tripszt, levéltetû, vagy más ragadozó, a 15 éves fa kiszáradt.
És itt van a túlélõ gyermeke, meg lesz mentve az utókornak.
Link
Link
Kornisé a pont, seprence! A karolópókok nagyon szeretnek lakni benne.
Valami nyárfa lesz. Az idén kicsit késõbb jött az "áldás" (nekem az, mert bár szinte mindenre allergiás vagyok ami körülvesz, de ettõl a szálló szösztõl még létezni sem tudok), többnyire május elsõ felében repked város és vidék szerte. Szívesen kihagynám az életembõl ezt a pár hetet, mert akkor talán levegõt is kapnék. Bár akkor meg az év egyik legszebb idõszakától fosztanám meg magam.
Kosakiss kollega köszönöm jókívánságod, igyekszem Egészségi és fizikai állapotom felügyeletével kissé bolondos módon úgy vagyok mint egy autóval - az agyam a vezetõ, testem a közlekedési eszköz 
Szerencsére nem érzem az öregedést bár ez "kívülrõl" bizonyára jobban megítélhetõ megnyilvánulásaim alapján (az ember mindig elfogult önmagával szemben) csupán a "karosszériám" romlik, nomeg a "motor és kapcsolt mechanikai egységei" kopnak. Autós hasonlatnál maradva nálam a "hengergyûrûk égtek el", emiatt "megy, de nem hajthatom meg a kocsit". "Futómûvem és egyéb mechanikai részeim" korukhoz képest az elvártnál jobb állapotban vannak de a motor már nem bírja szusszal. Így hát "ülök a kocsiban lassacskán bandukolva haladok ahogy a motor állapota engedi". Thermometer kollega felé kacsintva- ez talán helytelen "biorobot szemlélet", mégis, nem így van? "Ül az agy" a fejben akár egy "vezetõülésben" irányítja a testet az agy célja felé. Megtervezi (élet)útját, figyeli haladását, kikerüli az akadályokat és veszélyhelyzeteket, a szabályokat (amennyiben betartható értelmes szabályok) lehetõleg követve alkalmazkodik a közlekedéshez, mások agresszív, meggondolatlan vagy tehetetlenkedõ vezetési stílusához. Természetesen ügyelnie kell hogy "jármûve" mindenkor "üzemképes" állapotban legyen és ne terhelje túl oktalanul. Az egészség és az emberi test karbantartása lényegében hasonlít egy "eldobható" de bonyolult, "finommechanikával" telezsúfolt szerkezet üzemeltetéséhez melyet ajánlatos óvni és folyamatosan gondozni hogy sokáig mûködjön
Bubu reméljük nem kerülsz kés alá Úgy látom, nem vagy hajlamos az elkeseredésre ÉS EZ JÓ A testi állapot elkeserítõ nyûgjeit illetõen mindenkinek ajánlom a jelmondatot: "Voluntas omnia vincit (az AKARAT mindent legyõz)" - kellõ akaraterõ és kitartás átsegít minden nehézségen. Ahogy látom Bubu, ez nálad megvan A kerékpározást üdvözlöm, tedd továbbra is, csak óvatosabban mert korosodva egyre törékenyebbek a csontok (de egy ficam sem kellemes, exnejem most nyögi hogy nemrég bringával "eltanyázott" és kificamodott a csuklója). Eszembe jutott Erdélybõl még Trianon idején elszármazott távoli rokonunk, õ kilencvenedik életévét közelítve is rendszeresen kerékpárra ült. Ez még nem lehetetlen, más hasonló korúak is megteszik bizonyára. Csak éppen õ mûlábbal tette ami azért "nem semmi" (16 éves korában elvesztette térdbõl a ballábát mert mozgó vonatra akart felugrani). Lelkierõ az elhatározáshoz, akaraterõ a végrehajtáshoz és nem szabad elcsüggedni. "Fel a fejjel gyerekek! Hasat behúz, mellkas ki!"
Jó napot jó kedvet kívánok Mindenkinek
Egészségi és fizikai állapotom felügyeletével kissé bolondos módon úgy vagyok mint egy autóval - az agyam a vezetõ, testem a közlekedési eszköz Szerencsére nem érzem az öregedést bár ez "kívülrõl" bizonyára jobban megítélhetõ megnyilvánulásaim alapján (az ember mindig elfogult önmagával szemben) csupán a "karosszériám" romlik, nomeg a "motor és kapcsolt mechanikai egységei" kopnak. Autós hasonlatnál maradva nálam a "hengergyûrûk égtek el", emiatt "megy, de nem hajthatom meg a kocsit". "Futómûvem és egyéb mechanikai részeim" korukhoz képest az elvártnál jobb állapotban vannak de a motor már nem bírja szusszal. Így hát "ülök a kocsiban lassacskán bandukolva haladok ahogy a motor állapota engedi". Thermometer kollega felé kacsintva- ez talán helytelen "biorobot szemlélet", mégis, nem így van? "Ül az agy" a fejben akár egy "vezetõülésben" irányítja a testet az agy célja felé. Megtervezi (élet)útját, figyeli haladását, kikerüli az akadályokat és veszélyhelyzeteket, a szabályokat (amennyiben betartható értelmes szabályok) lehetõleg követve alkalmazkodik a közlekedéshez, mások agresszív, meggondolatlan vagy tehetetlenkedõ vezetési stílusához. Természetesen ügyelnie kell hogy "jármûve" mindenkor "üzemképes" állapotban legyen és ne terhelje túl oktalanul. Az egészség és az emberi test karbantartása lényegében hasonlít egy "eldobható" de bonyolult, "finommechanikával" telezsúfolt szerkezet üzemeltetéséhez melyet ajánlatos óvni és folyamatosan gondozni hogy sokáig mûködjön Bubu reméljük nem kerülsz kés alá
Úgy látom, nem vagy hajlamos az elkeseredésre ÉS EZ JÓ A testi állapot elkeserítõ nyûgjeit illetõen mindenkinek ajánlom a jelmondatot: "Voluntas omnia vincit (az AKARAT mindent legyõz)" - kellõ akaraterõ és kitartás átsegít minden nehézségen. Ahogy látom Bubu, ez nálad megvan A kerékpározást üdvözlöm, tedd továbbra is, csak óvatosabban mert korosodva egyre törékenyebbek a csontok (de egy ficam sem kellemes, exnejem most nyögi hogy nemrég bringával "eltanyázott" és kificamodott a csuklója). Eszembe jutott Erdélybõl még Trianon idején elszármazott távoli rokonunk, õ kilencvenedik életévét közelítve is rendszeresen kerékpárra ült. Ez még nem lehetetlen, más hasonló korúak is megteszik bizonyára. Csak éppen õ mûlábbal tette ami azért "nem semmi" (16 éves korában elvesztette térdbõl a ballábát mert mozgó vonatra akart felugrani). Lelkierõ az elhatározáshoz, akaraterõ a végrehajtáshoz és nem szabad elcsüggedni. "Fel a fejjel gyerekek! Hasat behúz, mellkas ki!" Jó napot jó kedvet kívánok Mindenkinek
Az ártéri nyárfások által eregetett "szösz" a horgászok "kedvencei"
A Felsõ-Tiszán jelenleg is zajlik az árterek rekonstrukciója. A neofita fafajokat (pl a Laci által is emlegetett kanadai nyárakat) kiszedik az állományból, és fõleg fehér nyár kerül a helyére. A horgászzsinórra ennek termése is tapad, mint a ragasztó, de legalább a miénk.
A Felsõ-Tiszán jelenleg is zajlik az árterek rekonstrukciója. A neofita fafajokat (pl a Laci által is emlegetett kanadai nyárakat) kiszedik az állományból, és fõleg fehér nyár kerül a helyére. A horgászzsinórra ennek termése is tapad, mint a ragasztó, de legalább a miénk.
Link
Szerintem - látatlanban - a kanadai nyárfa termése lesz, ahogy Vatter egykomám írta alább.
Szerintem - látatlanban - a kanadai nyárfa termése lesz, ahogy Vatter egykomám írta alább.
Bubu, jobbulást kivánok! Lord Akela, óvd az egészségedet!
Több napja már, hogy kisebb-nagyobb, gyapjúpamacsra vagy egymáshoz tapadt hópelyhekre emlékeztetõ, hófehér növényi termék szállong a levegõben (amirõl kiváló fényképfelvétel is készült - a légköroptika fórumban pollenkoszorú gyanánt fedeztem fel, bluli fotózta Dunaújvárosban). Milyen vadvirághoz - vagy inkább gyomnövényhez - kapcsolódik? Válaszotokat elõre megköszönöm.
Több napja már, hogy kisebb-nagyobb, gyapjúpamacsra vagy egymáshoz tapadt hópelyhekre emlékeztetõ, hófehér növényi termék szállong a levegõben (amirõl kiváló fényképfelvétel is készült - a légköroptika fórumban pollenkoszorú gyanánt fedeztem fel, bluli fotózta Dunaújvárosban). Milyen vadvirághoz - vagy inkább gyomnövényhez - kapcsolódik? Válaszotokat elõre megköszönöm.
Köszönöm a jókívánságokat.
Ez a térd nem tréfál, tudom eltelhet akár 4-6 hét is mire helyreáll. Kenegetem, meg óvatosan kerékpározok is. A leszállás a macerás, mert fordítani is kell a térdem, nem csak hajlítani.
Na azért jönnek a meleg napok, a bodza virágzás, nagyon szeretem az illatát, úgymint a hársnak is. Most valahogy az akác illata nem volt nagyon érezhetõ, a hideg, és a szél kiszárította a nektárt is.
Ez a térd nem tréfál, tudom eltelhet akár 4-6 hét is mire helyreáll. Kenegetem, meg óvatosan kerékpározok is. A leszállás a macerás, mert fordítani is kell a térdem, nem csak hajlítani.
Na azért jönnek a meleg napok, a bodza virágzás, nagyon szeretem az illatát, úgymint a hársnak is. Most valahogy az akác illata nem volt nagyon érezhetõ, a hideg, és a szél kiszárította a nektárt is.
Bubu tréfásan mondva "javulj meg" azaz tiszta szívembõl jobbulást vagy legalább is enyhülést/könnyebbedést kívánok.
A cukor nem tréfadolog, alattomosan lappang és súlyos következményei vannak idõs korban. Én naponta mérem a vércukrom/vérnyomásom és ügyelek a szénhidrátra meg a zsírra, amihez lehet olajat-margarint használok. A szalonna, disznósajt, töpörtyû, félig nyers füstölt kolbász mind zsíros, de ezekkel úgy vagyok, finomak, szeretem és egyszer élünk. Bár egészséges fiatal és megtört öreg egyaránt "a halál völgyének árnyékában jár" (anno húszegynehány éves éves barátnõm halt meg utcán percek alatt váratlan agyvérzésben, tavaly Gyöngyi barátnõm hunyt el korához mérve túl fiatalon) de én öt éve azt sem tudom a következõ percben vagy húsz év múlva "szólítanak" (doki intett rá, úgy éljek hogy fokozott veszélyben vagyok, a sikeres mûtét és jó életkilátásaim ellenére bármelyik percem az utolsó lehet) ebben a tudatban, módjával bár de mindig eszem ilyesmit mert szeretem
Szegény exnejem is, aki pedig valaha a kirobbanó életerõ és egészség mintaképe volt, mára súlyos cukorbeteg lett amiben sok szerepet játszott az idegeskedés (mindenünket el kellett adni, a család szétrobbant ahányan annyifelé) ma már inzulinoznia kell magát.
Alapvetõen LEHETÕLEG -ha lehet manapság- kerülni kell az idegeskedést, kiegyensúlyozott életet kell(ene) élni testileg-lelkileg-táplálkozásban egyaránt.
Thermometer kollega felé szólva, még szívbetegnek is ajánlott napi egy pohár vörösbor vagy pár cent konyak. Kis mennyiségben az alkohol is lehet gyógyszer, hiszen minden gyógyszer lényegileg méreg csak kis adagban. Én régóta nem iszom semmilyen szeszt. Szégyen-nem szégyen, bevallom legénykoromban értelmetlen virtuskodásból annyi sört-bort-töményt megittam, amit más talán egész életében sem. Csak vitte a pénzt és botrányokat hozott, leálltam vele. Aztán jött a családalapítás, jöttek sorban a gyerekek, minden elérhetõ formában túráztunk (gyalog, kerékpáron, síléccel, vitorlással) dolgozgattunk/pihentünk az akkor még meglévõ családi telkeinken (Szt.endre-Pismány, Ráckeve, Tata, Balatonszárszó - mind elvitte exnejem csõdje). Volt feleségem elõtt fejet hajtva, el kell mondjam, az õ hihetetlenül sodró hajtóerejének köszönhetõen minden idõnket értékesen kitöltve szép és teljes életet éltünk (operával, színházzal, hangversenyekkel). Én is magányra hajló voltam/vagyok, akkor is gyakorta elbújtam a dolgozószobámban, de a család "kirángatott". Mindig mentünk valahová, akár szerda délután felugrottunk kocsival a Lajos-forráshoz vagy az akkor még létezõ Hubertus-forráshoz (Pomáz felett a Kõ-hegy és környéke) esetleg Szárligetre õzlábgombáért/pöffetegért Minden idõnket kitöltötte a négy gyerek, ebbe társasági élet (a szinte kötelezõ ivással) nem fért bele, az alkohol végképp elmaradt. Ma már egy pohár bort/sört feleskét sem iszom és mástól sem fogadok el. Pedig hej de finom hazai borok vannak (már ami nem a bor aromáját átvett, hûtéshez használt jégbõl cukorral-alkohollal újrakotyvasztott pancs amit akkoriban minõségi boroknak csúfoltak. Erre még Tarcalon figyelmeztetett anno egy borász)
Egyébként 1969 óta pipázom és kávézom, ez már így is marad az utolsó pillanatig
A cukor nem tréfadolog, alattomosan lappang és súlyos következményei vannak idõs korban. Én naponta mérem a vércukrom/vérnyomásom és ügyelek a szénhidrátra meg a zsírra, amihez lehet olajat-margarint használok. A szalonna, disznósajt, töpörtyû, félig nyers füstölt kolbász mind zsíros, de ezekkel úgy vagyok, finomak, szeretem és egyszer élünk. Bár egészséges fiatal és megtört öreg egyaránt "a halál völgyének árnyékában jár" (anno húszegynehány éves éves barátnõm halt meg utcán percek alatt váratlan agyvérzésben, tavaly Gyöngyi barátnõm hunyt el korához mérve túl fiatalon) de én öt éve azt sem tudom a következõ percben vagy húsz év múlva "szólítanak" (doki intett rá, úgy éljek hogy fokozott veszélyben vagyok, a sikeres mûtét és jó életkilátásaim ellenére bármelyik percem az utolsó lehet) ebben a tudatban, módjával bár de mindig eszem ilyesmit mert szeretem
Szegény exnejem is, aki pedig valaha a kirobbanó életerõ és egészség mintaképe volt, mára súlyos cukorbeteg lett amiben sok szerepet játszott az idegeskedés (mindenünket el kellett adni, a család szétrobbant ahányan annyifelé) ma már inzulinoznia kell magát.
Alapvetõen LEHETÕLEG -ha lehet manapság- kerülni kell az idegeskedést, kiegyensúlyozott életet kell(ene) élni testileg-lelkileg-táplálkozásban egyaránt.
Thermometer kollega felé szólva, még szívbetegnek is ajánlott napi egy pohár vörösbor vagy pár cent konyak. Kis mennyiségben az alkohol is lehet gyógyszer, hiszen minden gyógyszer lényegileg méreg csak kis adagban. Én régóta nem iszom semmilyen szeszt. Szégyen-nem szégyen, bevallom legénykoromban értelmetlen virtuskodásból annyi sört-bort-töményt megittam, amit más talán egész életében sem. Csak vitte a pénzt és botrányokat hozott, leálltam vele. Aztán jött a családalapítás, jöttek sorban a gyerekek, minden elérhetõ formában túráztunk (gyalog, kerékpáron, síléccel, vitorlással) dolgozgattunk/pihentünk az akkor még meglévõ családi telkeinken (Szt.endre-Pismány, Ráckeve, Tata, Balatonszárszó - mind elvitte exnejem csõdje). Volt feleségem elõtt fejet hajtva, el kell mondjam, az õ hihetetlenül sodró hajtóerejének köszönhetõen minden idõnket értékesen kitöltve szép és teljes életet éltünk (operával, színházzal, hangversenyekkel). Én is magányra hajló voltam/vagyok, akkor is gyakorta elbújtam a dolgozószobámban, de a család "kirángatott". Mindig mentünk valahová, akár szerda délután felugrottunk kocsival a Lajos-forráshoz vagy az akkor még létezõ Hubertus-forráshoz (Pomáz felett a Kõ-hegy és környéke) esetleg Szárligetre õzlábgombáért/pöffetegért
Minden idõnket kitöltötte a négy gyerek, ebbe társasági élet (a szinte kötelezõ ivással) nem fért bele, az alkohol végképp elmaradt. Ma már egy pohár bort/sört feleskét sem iszom és mástól sem fogadok el. Pedig hej de finom hazai borok vannak (már ami nem a bor aromáját átvett, hûtéshez használt jégbõl cukorral-alkohollal újrakotyvasztott pancs amit akkoriban minõségi boroknak csúfoltak. Erre még Tarcalon figyelmeztetett anno egy borász) Egyébként 1969 óta pipázom és kávézom, ez már így is marad az utolsó pillanatig
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat