Bioszféra

No látod, Kuroszava sem felejtette el.

Ki feledte, ki nem azt én nem tudom. Az én generációm talán még ismeri a mûveit. Manapság egyetlen könyvét se láttam a boltokban, holott lebilincselõbb, szórakoztatóbb ismeretterjesztõ írásokat nem sokan alkottak.
Arszenyev kalandjainak fõhõsérõl, Derszu Uzaláról film is készült, talán még Oscart is kapott...

A margarint hagyd ki, ártalmasabb az erekre, mint a legmagasabb koleszterintartalmú állati zsírok. Ezt elhallgatják több okból, pl. ugyanazok állapították meg, akik korábban koleszterinmentessége miatt egészségesnek minõsítették, valamint olcsó és hatalmas üzleti érdekek állnak a gyártása mögött. Nincs olyan élõlény a világon, amelyiket az evolúció felkészítette volna a hidrogénezett növényi zsiradékok fogyasztására. A margarint nyugodtan a kerülendõ vegyipari termékek közé lehet sorolni. A tejfölutánzatok is ugyanebbe a kategóriába sorolhatók : hidrogénezett pálmaolajból készülnek. Ha valaki tart a koleszterintõl, vagy korlátoznia kell a bevitelt, fogyasszon inkább gyakorlatilag koleszterinmentes libazsírt.
Maximális tisztelettel.

Rögös az út, de csak ez lehet a jövõ útja, ha vissza szeretnénk idézni az árterek õsi élõvilágának képét. A vízügy kevesebbet tesz hozzá, de szerencsére egyre több jó példa is akad, amihez elengedhetetlen az erdész, ökológus, biológus, tájtörténész, vízügyi mérnök konstruktív együttmûködése.

Köszi Noli!

Köszönöm a sok kedves természetkedvelõ társam pontos válaszát! A leirások, képek tökéletesen megegyeznek az ide vándorolt pihékkel, bolyhokkal, amelyek miatt "kapar" a torkom, amit Gaia földanyánknak õszintén megbocsátok. Ennél rosszabb ne legyen. Mindenkinek szép napot!

Kakas, vagy tyúk? 2 kakas 2 tyúk:
Link
1 kakas 3 tyúk:
Link

Az elõkertecskénk, a járda melletti ágyás ki kaszálva, a nárcisz-írisz hagymák még a földben, érlelõdve. A lompos sorban áttelelt egy selyemakác magonc, az öreg fát tavaly tavasszal ki kellett vágni, elkapta vmi.tripszt, levéltetû, vagy más ragadozó, a 15 éves fa kiszáradt.
És itt van a túlélõ gyermeke, meg lesz mentve az utókornak.
Link

Link

Kornisé a pont, seprence! A karolópókok nagyon szeretnek lakni benne.

Valami nyárfa lesz. Az idén kicsit késõbb jött az "áldás" (nekem az, mert bár szinte mindenre allergiás vagyok ami körülvesz, de ettõl a szálló szösztõl még létezni sem tudok), többnyire május elsõ felében repked város és vidék szerte. Szívesen kihagynám az életembõl ezt a pár hetet, mert akkor talán levegõt is kapnék. Bár akkor meg az év egyik legszebb idõszakától fosztanám meg magam.

Kosakiss kollega köszönöm jókívánságod, igyekszem Egészségi és fizikai állapotom felügyeletével kissé bolondos módon úgy vagyok mint egy autóval - az agyam a vezetõ, testem a közlekedési eszköz Szerencsére nem érzem az öregedést bár ez "kívülrõl" bizonyára jobban megítélhetõ megnyilvánulásaim alapján (az ember mindig elfogult önmagával szemben) csupán a "karosszériám" romlik, nomeg a "motor és kapcsolt mechanikai egységei" kopnak. Autós hasonlatnál maradva nálam a "hengergyûrûk égtek el", emiatt "megy, de nem hajthatom meg a kocsit". "Futómûvem és egyéb mechanikai részeim" korukhoz képest az elvártnál jobb állapotban vannak de a motor már nem bírja szusszal. Így hát "ülök a kocsiban lassacskán bandukolva haladok ahogy a motor állapota engedi". Thermometer kollega felé kacsintva- ez talán helytelen "biorobot szemlélet", mégis, nem így van? "Ül az agy" a fejben akár egy "vezetõülésben" irányítja a testet az agy célja felé. Megtervezi (élet)útját, figyeli haladását, kikerüli az akadályokat és veszélyhelyzeteket, a szabályokat (amennyiben betartható értelmes szabályok) lehetõleg követve alkalmazkodik a közlekedéshez, mások agresszív, meggondolatlan vagy tehetetlenkedõ vezetési stílusához. Természetesen ügyelnie kell hogy "jármûve" mindenkor "üzemképes" állapotban legyen és ne terhelje túl oktalanul. Az egészség és az emberi test karbantartása lényegében hasonlít egy "eldobható" de bonyolult, "finommechanikával" telezsúfolt szerkezet üzemeltetéséhez melyet ajánlatos óvni és folyamatosan gondozni hogy sokáig mûködjön
Bubu reméljük nem kerülsz kés alá Úgy látom, nem vagy hajlamos az elkeseredésre ÉS EZ JÓ A testi állapot elkeserítõ nyûgjeit illetõen mindenkinek ajánlom a jelmondatot: "Voluntas omnia vincit (az AKARAT mindent legyõz)" - kellõ akaraterõ és kitartás átsegít minden nehézségen. Ahogy látom Bubu, ez nálad megvan A kerékpározást üdvözlöm, tedd továbbra is, csak óvatosabban mert korosodva egyre törékenyebbek a csontok (de egy ficam sem kellemes, exnejem most nyögi hogy nemrég bringával "eltanyázott" és kificamodott a csuklója). Eszembe jutott Erdélybõl még Trianon idején elszármazott távoli rokonunk, õ kilencvenedik életévét közelítve is rendszeresen kerékpárra ült. Ez még nem lehetetlen, más hasonló korúak is megteszik bizonyára. Csak éppen õ mûlábbal tette ami azért "nem semmi" (16 éves korában elvesztette térdbõl a ballábát mert mozgó vonatra akart felugrani). Lelkierõ az elhatározáshoz, akaraterõ a végrehajtáshoz és nem szabad elcsüggedni. "Fel a fejjel gyerekek! Hasat behúz, mellkas ki!"
Jó napot jó kedvet kívánok Mindenkinek

Szerintem seprence!

Elcseszett kamillának tûnik

Tele virággal a citromfa Link
Meg tudjátok mondani, milyen gyomnövény ez? Link Köszi elõre is!

Az ártéri nyárfások által eregetett "szösz" a horgászok "kedvencei"

A Felsõ-Tiszán jelenleg is zajlik az árterek rekonstrukciója. A neofita fafajokat (pl a Laci által is emlegetett kanadai nyárakat) kiszedik az állományból, és fõleg fehér nyár kerül a helyére. A horgászzsinórra ennek termése is tapad, mint a ragasztó, de legalább a miénk.

Mi a szösz?

Egy kis fajismeret,dendrológia hozzá.
Link

Link
Szerintem - látatlanban - a kanadai nyárfa termése lesz, ahogy Vatter egykomám írta alább.

Nem a nyárfára gondolsz?

Bubu, jobbulást kivánok! Lord Akela, óvd az egészségedet!

Több napja már, hogy kisebb-nagyobb, gyapjúpamacsra vagy egymáshoz tapadt hópelyhekre emlékeztetõ, hófehér növényi termék szállong a levegõben (amirõl kiváló fényképfelvétel is készült - a légköroptika fórumban pollenkoszorú gyanánt fedeztem fel, bluli fotózta Dunaújvárosban). Milyen vadvirághoz - vagy inkább gyomnövényhez - kapcsolódik? Válaszotokat elõre megköszönöm.

Köszönöm a jókívánságokat.
Ez a térd nem tréfál, tudom eltelhet akár 4-6 hét is mire helyreáll. Kenegetem, meg óvatosan kerékpározok is. A leszállás a macerás, mert fordítani is kell a térdem, nem csak hajlítani.
Na azért jönnek a meleg napok, a bodza virágzás, nagyon szeretem az illatát, úgymint a hársnak is. Most valahogy az akác illata nem volt nagyon érezhetõ, a hideg, és a szél kiszárította a nektárt is.

Bubu tréfásan mondva "javulj meg" azaz tiszta szívembõl jobbulást vagy legalább is enyhülést/könnyebbedést kívánok.
A cukor nem tréfadolog, alattomosan lappang és súlyos következményei vannak idõs korban. Én naponta mérem a vércukrom/vérnyomásom és ügyelek a szénhidrátra meg a zsírra, amihez lehet olajat-margarint használok. A szalonna, disznósajt, töpörtyû, félig nyers füstölt kolbász mind zsíros, de ezekkel úgy vagyok, finomak, szeretem és egyszer élünk. Bár egészséges fiatal és megtört öreg egyaránt "a halál völgyének árnyékában jár" (anno húszegynehány éves éves barátnõm halt meg utcán percek alatt váratlan agyvérzésben, tavaly Gyöngyi barátnõm hunyt el korához mérve túl fiatalon) de én öt éve azt sem tudom a következõ percben vagy húsz év múlva "szólítanak" (doki intett rá, úgy éljek hogy fokozott veszélyben vagyok, a sikeres mûtét és jó életkilátásaim ellenére bármelyik percem az utolsó lehet) ebben a tudatban, módjával bár de mindig eszem ilyesmit mert szeretem
Szegény exnejem is, aki pedig valaha a kirobbanó életerõ és egészség mintaképe volt, mára súlyos cukorbeteg lett amiben sok szerepet játszott az idegeskedés (mindenünket el kellett adni, a család szétrobbant ahányan annyifelé) ma már inzulinoznia kell magát.
Alapvetõen LEHETÕLEG -ha lehet manapság- kerülni kell az idegeskedést, kiegyensúlyozott életet kell(ene) élni testileg-lelkileg-táplálkozásban egyaránt.
Thermometer kollega felé szólva, még szívbetegnek is ajánlott napi egy pohár vörösbor vagy pár cent konyak. Kis mennyiségben az alkohol is lehet gyógyszer, hiszen minden gyógyszer lényegileg méreg csak kis adagban. Én régóta nem iszom semmilyen szeszt. Szégyen-nem szégyen, bevallom legénykoromban értelmetlen virtuskodásból annyi sört-bort-töményt megittam, amit más talán egész életében sem. Csak vitte a pénzt és botrányokat hozott, leálltam vele. Aztán jött a családalapítás, jöttek sorban a gyerekek, minden elérhetõ formában túráztunk (gyalog, kerékpáron, síléccel, vitorlással) dolgozgattunk/pihentünk az akkor még meglévõ családi telkeinken (Szt.endre-Pismány, Ráckeve, Tata, Balatonszárszó - mind elvitte exnejem csõdje). Volt feleségem elõtt fejet hajtva, el kell mondjam, az õ hihetetlenül sodró hajtóerejének köszönhetõen minden idõnket értékesen kitöltve szép és teljes életet éltünk (operával, színházzal, hangversenyekkel). Én is magányra hajló voltam/vagyok, akkor is gyakorta elbújtam a dolgozószobámban, de a család "kirángatott". Mindig mentünk valahová, akár szerda délután felugrottunk kocsival a Lajos-forráshoz vagy az akkor még létezõ Hubertus-forráshoz (Pomáz felett a Kõ-hegy és környéke) esetleg Szárligetre õzlábgombáért/pöffetegért Minden idõnket kitöltötte a négy gyerek, ebbe társasági élet (a szinte kötelezõ ivással) nem fért bele, az alkohol végképp elmaradt. Ma már egy pohár bort/sört feleskét sem iszom és mástól sem fogadok el. Pedig hej de finom hazai borok vannak (már ami nem a bor aromáját átvett, hûtéshez használt jégbõl cukorral-alkohollal újrakotyvasztott pancs amit akkoriban minõségi boroknak csúfoltak. Erre még Tarcalon figyelmeztetett anno egy borász)
Egyébként 1969 óta pipázom és kávézom, ez már így is marad az utolsó pillanatig

Piros, piros, piros. Nagyon-nagyon piros...
Link

Mielõbbi jobbulást kívánok!

Gyógyulj meg, BuBu!

Noli ahogy elnézem, az orosz népmesei "Baba Jaga" (magyarban vasorrú bába) lúdtalpakon sétáló házának ötletét ilyen terménytárolók ihlették vélhetõleg

Hari érthetõ és okos ötlet Ezért vannak a tengerjáró hajók parti kikötõbakra futó rögzítõköteleire helyezett merõlegesen álló nagy korongok hogy a patkányok ne tudjanak felsurranni a fedélzetre a kötélen mászva
Más jellegû, de kissé ehhez hasonló hatásos megoldás hogy kerti asztalra helyezett élelemre/gyümölcsre ne menjenek fel a hangyák és más "gyalogrovarok" - ezért vízzel feltöltött konzervdobozokat tesznek az asztal lábai alá.

Á, most látom a házat.

Mán ki feledte el ûtet oly méltatlanul?

Ez valami nagyon õsi és általános módszer lehet egerek ellen, mert a méltatlanul elfeledett orosz földrajztudós Arszenyev is ilyen megoldásról tesz említést a Távolkelet õserdeiben címû könyvében. A Szihote Aliny (hegység Vlagyivosztoktól északra) mandzsu-tunguz lakossága szintén ilyen "tányérokat" épített be az egerek felmászásának megakadályozására.

Okos! :-) Emlékszem, gyerekkoromban ((72-73 felé), amikor még csak a kis faház volt meg Paloznakon s abban volt a mi fekhelyünk meg a tyúkok kukoricája is, hány egeret szedtem ki a farkánál fogva a kukoricás zsákból! Aztán lett a Cilike és vége volt a bulinak a zsákban. Cilike 16 évesen halt meg, totál fogatlanul, igazi kerti macska volt.

Nõvérem apósa csinált egy olyan lábas tárolót, aminek a lábaira egyenként tárcsa szerû korongot szerelt fel. Már nem emlékszem rögzítésére, rég jártam arra.. Azok a tárcsák remekül megakadályozza a rágcsálók felmászását a lábakra.

Kösz a kiegészítést, de nem elsõsorban a hivatalos nevezéktanhoz ragaszkodtam, hanem inkább azt próbáltam ezzel kifejezni, hogy lehetõséget kínáltunk nekik egy új élettér elfoglalására, és ezt meg is tették. Opportunista - azaz alkalmazkodó.

A "kacsalábon forgó vár" is a rágcsálók elleni védekezés eredménye, északabbi barátaink (Szibériától a Baltikumig) építettek olyan terménytárolókat, amiket gyökeres fatörzsekre helyeztek rá. Az építménybe bejutni egy alul elhelyezett ajtón át lehetett. Hasonló gerendalábas épületek sokfelé voltak, ahol lehetett, a gerendákat vízben állították fel, amin az egér nem tudott átmenni.
Ez egy skanzenben áll Stockholmban, számi terménytároló:

Fõleg akkor igaz, ha nem tudjuk olyan helyen tárolni a kaját, ahova nem jut be az egerentyû.

Na szóval mégis itt vagyok.
52%-osan vagyok részleges rokkant nyugdíjas, az eü.problémák miatt egy éve,véglegesítve 2010.máj.2 óta.

De .. a munkahelyem volt olyan kegyes, hogy vissza fogadott 5 órás munkakörre, a kis boltba a Fõ utcán.
A kollégámmal csere-belélünk, van hogy másfél-egész napozunk.
Ma szabados voltam, és rám tör ilyenkor a fõzõcske. Baromfiboltunkból vettem 1 kiló csirke szárnyat, és feltettem pörköltnek, 2 hagymával, 2 zellerrel, paprika, só, zöldség, csak úgy natúran.
Múlt hét végén meg a halpiacra mentem ki, 1800 Ft.ért reszkíroztam egy ponty-busa hallé alapot, óriási halfejjel, és farokkal.( az olcsóbb volt). Megfõztem a családnak, délután meg dolgoztam. Mire hazakeveredtem, a halfej eltûnt a köztes dolgokkal egyetemben, csak a mellék tészta, és hallé maradt pár köztes bordákkal... na dicsértem magam. (Na közrejátszott a lányom és annak võlegénye is.)

Amúgy a nejem cukros, csak zöldségeket és könnyû ételeket eszik, külön fõzünk magunknak ez miatt.
Nálam a magas vérnyomás 150-165 a rizikós, és az érszûkület a két lábamban. Két hete elestem a betonon a térdemre, ápolom, és áldom minden felkelést éjszaka..ínszalag, vagy porc leválás, ha 4 hét múlva se halkul el akkor doki, és nyissz, a halasi kórház-vágóhídon... plusz 10% a rokkantságra..he.. he.. de nem volna jó.
Na szép napokat, jön talán a nyár 3 hónapig nem kell fûteni. És jó kedvet, mindenkinek!

Tetszik nekem a Te életformád és felfogásod. Magam is aféle "civilizációs menekült" vagyok, s ízig-vérig városi származék létemre elfutottam a civilizáció elõl. Na nem valami messze: 10 km-re lakom Gyõrtõl, de elég eldugott helyen, ahol az enyémet is számítva nagyjából 10 ház van.
Nõs, családos ember lévén, valamint foglalkozásom miatt sem élhetek remeteéletet, de azt a két lépés távolságot igyekszem megtartani a világgal. Manipulációit, bornírtságát, buta hiperaktivitását, divatmajomságát nem nekem találták ki. Én a magam útját szeretem járni, alapjában véve magányos farkas vagyok. Megvannak az elveim, életfelfogásom, és nem érdekel, mások mit szólnak hozzá.
Szeretem az egyszerû, természetközeli dolgokat, szemben a túltengõ technikával. Például, fás cserépkályhával fûtök. Vezetékes gáz ugyan nincs nálunk, de vehettem volna ún. telepített gáztartályt, lehetnének a házban szép radiátorok -de nem.
A manipulációtól és a túltengõ technikától, "denaturált" dolgoktól való ódzkodásom megnyilvánul az étkezésemben is. Én szeretem látni, hogy mit eszem. A felismerhetõ élelmiszereket kedvelem: ha látom, hogy ez hal, az meg szalonna. Gyanús minden, ami darált, kevert, pépesített. Kizárólag szemeskávét használok, és semmi felvágott, krinolin és egyebek (legfeljebb pick szalámi, az jó minõségû) A tejtermékek, úgymint joghurt, aktívia bifidus-szal és társaik abszolút kerülendõk, nem élek velük.(Sajtot azért szoktam fogyasztani, bár az is manipulált)
A modern (vagy posztmodern?) egészségkultusszal szemben meggyõzõdésem, hogy mérsékelt, kultúrált alkoholfogyasztás és dohányzás nem árthat. Inni társaságban szoktam, s hozzád hasonlóan kiülök a kertbe pipázni és írogatni.

Szép környezet leírás amit írtál, majd én is fogalmazok hasonlót, csak most elfáradtam.Fõzés, a kert, a nejem meg gyüvetele a m.helyrõl, szokásos zsörtölõdés, és tíz perc után egymás dicsérete... a hosszú élet titka.

Bubu, még a virsliféléket sem kedvelem (hagyományból szilveszterkor eszem) sem a húst olykor csak nyomokban tartalmazó húskészítményeket/felvágottakat. Egy helybeli hentes igen finom füstöltárukat készít. Minden nyugdíjfosztáskor veszek egy szép szál szalámiszerû vastagkolbászt, egy jó darab kolozsvári szalonnát, egy nagy zacskó töpörtyût, jó darab disznósajtot (egy darab húst is a mélyhûtõbe, levesbe kockázom). Mértékkel és beosztással eszem (öt éve tartom a szívmûtét utáni 80 kg-ot, annyi testsúly még az orvos szerint is kell egy férfiembernek; elõtte 98-100 kg voltam) elállnak és kitartanak következõ nyugdíjig. Húsvétkor vettem egy kisebb malaccombnyi füstölt sonkát, még mindig van belõle, nem romlik, csak keményedik. Lekanyarítok egy szeletet, ha túl kemény megsütöm, hozzá túró, pár fej hagyma, fél fej fokhagyma a magam sütötte kenyérrel. (Igaz nincs ember a közelemben csak a fiaim jönnek néha, a kisboltban már többször szememre is vetették évek itt lakva mindenkinek köszönök de semmilyen közösségbe nem járok, dehát még közvetlen szomszédaimhoz sem járok át. A külvilággal interneten/mobilon/faxon/videotelefonon webcammal érintkezek akivel kell, jól elvagyok magamban a sokféle bolondériámmal, hát kedvemre hetek büdöset) A kenyerem magam sütöm, egy hétig eláll száradás nélkül és nem penészedik mint a bolti. Emellett lehetõleg reggelente eszem tonhalkonzervet sajttal és fokhagymával, de gyakran sütök egész halat vagy eszem néhány rusznit (ecetes-hagymás nyershal). Szokásom a tonhalkonzervet összekeverni túróval kukoricával beleszelt fokhagymával és hagymával; ha ettetek finomat, hát szerintem az. Leöblítem egy jó ibrik kefirrel (a kefirt magam oltom, tejet elvétve iszom). Fõétkezésem másnak egyhangú lehet, naponta egy fél fazék "mindent bele" gulyáslevesszerû sûrûre fõzött húsos kotyvalék sok zöldséggel(kétféle répa, krumpli, zöldborsó, kukorica, bab, káposzta, hagyma, fokhagyma, olykor rizs is) ízváltozatosság csak a reggeliben és vacsorában van, bár néha "elnassolok" egy kisdoboz zöldborsót/kukoricát majonézzel. Mindig jó étvágyam volt és a hagymát, fokhagymát, zöldségeket különösen szeretem. Két pofára ettem és eszem nyersen a hagymaféléket(vörös- lila- póré, fokhagyma) sárga- és fehérrépát, savanyú káposztát, én ennek tudom be hogy -el ne kiabáljam- életemben alig voltam beteg és a szívmûtét (szívem, vérnyomásom a zaklatott életvitel miatt robbant le elõtte nyoma se volt) óta öt év alatt sem. Elkerült az orvosnál-boltban-élelemmel-tömegközlekedéssel felszedhetõ influenza, megfázás egyéb nyavalyák Azt gondolom (persze akinek bírja a gyomra) mindenkinek bátran ajánlhatom, egyen sok fejes hagymát és fokhagymát HA foglalkozása engedi, sajnos munkába/emberi közösségbe járva nem lehet. Amíg a Honvédséghez jártam szolgálatba elõzõ nap akkor nem, ha most orvoshoz megyek most sem eszem, mert nemcsak a lehelleten érezhetõ hanem a bõrlégzéssel is "gõzöl" de egy nap alatt kipárolog és a zuhany is semlegesíti.
Azt vélem, a jó egészség egyik titka a helyben termelt friss zöldség, helyben feldolgozott friss hús, otthon sütött kenyér. Sokat számíthat az is hogy itt nagy csend és nyugalom van (bár a töltött pisztollyal alszom mert egyedül élek, öregszem és a mûtét óta csak árnyéka vagyok egykori önmagamnak amikor a 220 kg-ot is felemeltem) embert alig látok, "kóbor indiánt" még ritkábban. Nem vagyok betegségfóbiás, de úgy vélem már szállításkor (Egyiptom, Kína, Portugália stb. de még itthon is) sok kórokozó tapadhat az élelemre a levegõbõl, rakodók kezérõl. Pesten élve egyszer az eladó influenzaidényben ráprüszkölt a kenyérre... nem örültem neki, emellett ki tudja milyen utat jár meg az élelem mire megveszem

Sajnos nálam nincs kegyelem. Ha lecsapott a lecsapó akkor úgy jó.
Sok mindent összerágtak, bûzös kamra szag és szétrágott pp-szövet zsákok.
Pusztuljon Tázlár! ahogy Gálvölgyi utalt az egyik helyszínére...

Szerencsére itt a környéken egyelõre nincs szúnyog, még a pötrétei tõzegtavak környékén sem, pedig az a vidék egy szúnyogeldorádó szokott lenni. Hiába a szárazság nem kedvez nekik.

Volt már egered a házban? Hogy ez milyen, csak az tudja átérezni, akinek volt -azelõtt én se hittem volna, mekkora gond tud ez lenni.
Az egér egyébként nem opportunista -azaz megalkuvó. Az egér nem alkuszik, hanem alkudozás nélkül összerág, összekakál és pisil mindent, amihez hozzáfér. Az ember és a rágcsálók "együttélését" kommenzalizmusnak nevezzük. Ez végsõ soron a parazitizmushoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a másik faj nem közvetlenül a testedet károsítja. Abban egyet kell, hogy értsek, hogy a kommenzalizmust az ember tevékenysége váltotta ki, az õ letelepült életformája, elraktározott élelemkészletei, hulladékai csalták a közelébe a kis rágcsálókat, melyek eredetileg teljesen más életfomát folytathattak. Azonban attól fogva velünk vannak, és velünk is lesznek ítéletnapig.
Egyébként állatbarát vagyok, kis drótkalitkával fogtam meg az egereimet, nehogy bajuk essen szegénykéknek -aztán jó messze a háztól szabadon engedtem õket. Hülyének is nézett mindenki, akinek elmondtam.

Én se ettem ilyen burgert, se hoot dogot. Esetleg kihûlt "egyveleg" pizzát, nátron papírba csomizva. Hát eléggé lelaposított ízvilága volt, csak az éhség érzetemet csapta agyon, de jól lakásról szó sem volt. (-1500 Ft.) ez sem derített jó kedvre.

Igazad vagyon No és a fehérjepótlásra tervezett termeszhangya-puding, melybõl állítólag 20 dkg elég az ember napi fehérjeszükségletére? Másutt a kutyahús csemege, itt Európában jóízûen megeszik az állítólag vadnyúl húsára emlékeztetõ ízû macskahúst, a gyenge korai jércére emlékeztetõ rántott békacombot (ezt ettem és tényleg finom HA nem gondolsz arra hogy békát eszel), éti-csigát amit sose étkeztem Mi megesszük a marhahúst másutt szent állatként tisztelik. A kövön sült hangya és madárpók potroha is finom állítólag, az elõbbi pörköltmogyoró, utóbbi gesztenyeízû ugyanakkor rendkívül magas tápértékû. Egyre hangosabban javasolják a gilisztaféléket (némelyik akkora mint egy kisebb virsli) étkezésre (Az Amerika, Amerika c. filmben kukacturmixot isznak a kukacpörköltre). "Des gustibus non est disputandum" (az ízlésekrõl nem kell vitatkozni)

A patkányt csak a nyugati, vagy elnyugatiasodó kultúrákban tartják gusztustalannak. Kb úgy, mint ahogy a muzulmán többségi vallású országokban a sertésrõl vélekednek. Nálunk meg a malacsültre inkább a nyálunk csorog, ahelyett hogy fintorognánk. Hús, hús, csak a csomagolás más.

CCA - korrigálok nem hamburger (az darálthús-pogácsa sütve, zsemlébe téve) hanem HOT-DOG (fõtt virsli zsemlében) módján vette és ette a fõtt patkányt.
Tévesztettem, mert ha hiszitek-ha nem, se hot-dogot se hamburgert nem ettem még életemben, a kettõ egykutya "yunk-food"... nyomába se lépnek akárcsak egy szelet kolozsvári szalonna hagyma-paprika-jó karéj kenyér együttesének, inkább éhezem

Arról nem is beszélve hogy a rágcsálók táplálékforrást is nyújthatnak, mivel a mai napig megeszik õket is akár a patkányokat...
A Spektrum tévében mutattak régebben "patkány-hamburgert" evõ afrikait. "Patkányburgeres" kocsinál álló szakácssapkás-fehérkötényes tulajtól vette az utcán és akkurátusan leülve, szalvétával fogva hamburgerre emlékeztetõ módon ette. Ha nem lóg ki jól láthatóan a fõtt patkány farka a zsemlébõl, nem is volt sejthetõ mit eszik. Értelmes tekintetû normális embernek látszott, talán õ sem jókedvében ette mert odaszólt a filmesnek:
"Ne filmezzen! Ez itt nem Európa!" Itthon is esznek rágcsálót, az ürge rágcsálóféle... De amint hallani, a new-yorki csatornákban élõ hajléktalanok is rendszeresen esznek sült patkányt

Thermometer kollega a "macska-effektust" gyakorlati tapasztalattal megerõsítem Itt se voltak soha rágcsálok a házban, vélhetõen mindenkori macskáim miatt. Tapsztalatomat hosszas szövegelés helyett inkább egy 201. júliusi kommentem Link csatolásával pótlom
Érdemes azért tudni, már az ókori egyiptomi írások megemlítik a magtárak rágcsálómentesítésére alkalmazott, egyébként istenként is tisztelt macskákat (ezért mumifikálták a cicákat). Ráth-Végh egyik könyvében olvastam hogy a "polgári" alkalmazás mellett a kutyákhoz és postagalambokhoz hasonlóan macskák is teljesítettek katonai szolgálatot hajókon és laktanyákban pld. "Õfelsége hajómacskája (nem a vasmacska!) a mai nappal lajtsromba vétetett" egy angol hajón avagy Mária Terézia rendelete a katonai éléstárak védelmében kincstári macskák "besorozására"

Ó, hagy már ezt az elemiistenicsapásozást. "AZ Egér" egyszerûen csak opportunista. Kihasználja az emberi környezet adta lehetõségeket. Ha a te szóhasználadoddal akarok élni, akkor azt mondhatnám, hogy az ember tette "csapássá". Elõtte csak egy volt a rágcsálók rendjének harmincakárhány családjából.

Link

A terráriumban biztos nagyon aranyosak, amellett ügyesek és meglepõen intelligensek. De éppen ezek a tulajdonságaik terráriumon kívül elemi csapássá teszik az egereket. A rejtõzködés és az akrobatika nagymesterei, a házban mindenhova eljutnak, mindent megrágnak és összepiszkítanak. Hihetetlenül szaporák. Az egér táplálkozásmódja nagyon érdekes. Más állatfajok azt az élelmet keresik és eszik, mely nekik megfelel. Az egér stratégiája más. Mindent felzabál, effektíve ehetetlen dolgokat is: rézdrótot, mûanyagot -mindent, amit a foga elvisz (és kevés dolgot nem visz el). A béltraktusa azután szelektál, ami használható, felszívódik. Ami nem: kijön változatlanul. Éppen ez a táplálkozási stratégia teszi az egeret rendkívül kártékonnyá.
Tapasztalatom szerint semmiféle csapdával nem lehet maradéktalanul összefogdosni õket. Ha csak néhány megmarad (s ez biztos), úgy pár hét múlva ugyanott vagyunk, ahol a part szakad.
Egyedüli mentség a macska. Nem is kell "személyesen" találkozniuk -az egér annyira fél a macskától (joggal), hogy ha csak a szagát megérzi, ész nélkül menekül. Az én macskám se enne egeret, de amióta a háznál van, egér egy darab se!
El lehet képzelni, mekkora pusztítást visznek végbe a rágcsálók pl. egy magtárban. Rövid idõ alatt tönkreteszik az elraktározott terményt. Ezért bízvást kijelenthetõ, hogy a civilizáció a MACSKÁNAK köszönhetõ.(Nem hiába tisztelték szentként Egyiptomban)