Bioszféra

Azám. Link Link Még nem volt szerencsém õket élõben látni, hátha majd..

Link

Egy jó hír!

Mai bioszos képek: Link
(a 7. képtõl végig), egy csokor madár leginkább

A törpetyúk befogadta a három, egy héttel öregebb csibéket. Ketten költöttek, az elsõ csapat 10 tojásból 3 kelt ki.
Az udvari gallyrakás alatt, szabad ég alatt kotlott a tyúk, majd bevittük a garázsba egy fadobozba. Csak hidegek voltak még, megfáztak a tojások, befulladtak.
A másik kotlós 9-bõl 5 csibét keltetett, és alá csempésztük a nagyobb hármat, így nem vesznek össze a kotlósok. Egyenlõre övék most az elõkerti udvar, mert a hátsókert elégé le van legelve, semmi zöld nincs.
A 3+5 -ös csapat:
Link

A tavalyi történet tovább folytatódik... milliószámra vannak ezek a kis körömnyi békák, tegnap zápor után kezdtek ismét elõjönni. Ha kerékpárral közlekedünk olyan hangokat hallani, mint amikor gumitappancsot szedünk le az üvegrõl...

Gyönyörû tyúkanyód van! Az én szememben a tyutyunak egyik legszebb dísze, ha szép hosszú farktollakból álló "farokkoszorúja" van és ez olyan
Aranyosak a picinyek és a nagyobbacskák is Mindkét csapatot õ költötte ki?
Sajnos épp egy ilyen szép feketefarkúnkat ütötte le õsszel a héja, aminek nem volt elég félelemérzete; lehet, pont ezzel lopta be a szívünkbe is magát
Szerencsére a mostani kakasunk tétovázás nélkül kirepül a tyúkkertbõl a szökdösõs tyúkok után; amikor meg kiengedjük õket, egy tyúk miatt általában csak rövid idõre hagyja ott a többit. Nagyon aktív; nemcsak a talált kaját mutatja meg népének, hanem az alkalmas ülõhelyeket is

Nem tudom, ki követte el, ma vettem észre a veszprémi színházkertben ezt az LSD-s fát:
Link
Link
Link
Horgolt, szivárványszínû pókhálók vannak rajta :-)

Igen, bár én kíváncsiságból vártam meg, nem tudtam,hogy meg kellene várni. De jelentem a vakond egészségesen elindult a földbe, ott van õ jó helyen! Örülök,hogy sikerült egy kisállat életét megmentenem.

Fésztufész - Link Odáig vagyok megy vissza ezért a fordított objektívért. :-))) Imádom a makrót. :-) Sajnos a mélységéle(tlen)s(s)ég olyan amilyen...

Halalsikoly volt az.... Raadasul VAKond leven ugye nem is lathatta a tamadojat, aki valszeg a betonra vonszolta szerencsetlent. Aztan meg a kezedbe kerult, ilyen helyzetben sem lehetett me'g sosem. Szoval nem hiaba sikoltozott!

Megvartad, mig beassa magat a foldbe, mikor biztonsagba helyezted?

Ma nagyon aktív napom van, az elõbb mentettem meg a vakond életét akit épp Buksi kutyám akart kivégezni. Szerencsére még idõben észre vettem és sikerült biztonságos helyre szállítani õt. Mondjuk nem értem hogy került az udvar közepére a betonos részre, mert se közel se távol nem volt sehol vakondtúrás.
A másik pedig mikor kézbe vettem éktelenül sikított, remélem csak az ijedtség miatt(külsérelmi nyom nem volt rajta látható.

Hétvégén sikerült lencsevégre kapni a szerszámos oldalán pihenõ gyíkot:
Link
Egyéb: most már tényleg körbe fényképezem mi, hogy áll a kertben
Egyéb2: a tafrinás õszibarack fáink közül az 1k a rendszeres permetezés hatására magához tért, és 10-15 db mini barack jelent meg rajta

Valóban, a föld (és persze az univerzum) érzékeny és dinamikus szisztéma, nem olyan, mint egy halom sóder, amit egyszerûen ellapátolhatunk. A fene tudja, milyen válaszokat adhat a megmozdulásainkra. Bolygónk végleges tönkretételéhez szerintem is kevés most még az erõnk, ez a mi nagy szerencsénk.
Az emberi faj esetleges kipusztulásáról az a véleményem, ez nagyon nehéz ügy lenne azon ágens számára, mely ebben mesterkedik. Szívós, és roppant alkalmazkodóképes "állatok" vagyunk. A földtörténet során persze rengeteg faj tûnt el, de ezek kihalása és az ember esetleges kihalása közé egyenlõségjelet nem tehetünk. Az ember biológiai szempontból egyrészt valóban nem több emlõsállatnál, másrészrõl viszont tagadhatatlan, hogy analitikus-szintetikus intelligenciája által, anyagi kultúrája révén minõségi ugrást hajtott végre "állattestvéreihez" képest. Hogy ez fennmaradásának idõtartamára milyen kihatással van, senki sem tudja.

Évente visszatérõ téma a talált madárgyerekek (és anyjuktól elsimogatott gidák...) esete. Mit tehetünk, ha fiókát találunk?
Link

Reggeli képek, biosz a galéria közepén: Link

Jó reggelt Mindenkinek Elnézést a "zsinórbejegyzésekért", látom még nem indult be a fórum viszont én nyakig vagyok a dolgaimmal, fiaimnak is bevállaltam egy elég komoly számítógépes munkát, ezért napközben neten sem nagyon leszek legfeljebb késõ este. Érdekes dolgot szeretnék megosztani. Emlegettem hogy az ÉNy-ra tekintõ konyhaablakom négyszögén is sok érdekes esemény látható pld. a hangyakirálynõ halála Link vagy a nemrégiben fotózott "birodalmi lépegetõként" sétáló "szuperpók nagykislányát". Ma reggel a kávéfõzés közben a hangyakirálynõ halálának közelében kis levéltetût kapott el egy ránézésre csak háromszor nagyobb testû póksüvölvény. A kis szárnyas becsapódását követõen a kamaszpók cca. kétarasznyi távolságról meglepõ gyorsasággal odarohant. Lestem a pillanatot mikor használja cheliceráit (ahogy a legutóbb feltett "légyinjekciózó" GIF animon látható volt). Lábaival átkarolta áldozatát ahogy az ember megmarkol egy labdát, de semmilyen "testkontaktust" nem vettem észre mivel végig látszott az ég háttere a két lény között, testük sehol nem érintkezett. Ha meg is marta, szabad szemmel követhetetlenül gyorsan tehette mert az erõs ellenfényben végig kitûnõen láttam pedipalpusait és cheliceráit (körvonalaikban kontrasztosan kiváltak a háttérbõl) és úgy tûnt ezekkel még csak nem is közelített hozzá, csupán hossztengelye körül félfordulatokkal forgatva áldozatát gyorsan "uzsonnacsomagot" formált belõle. Lehet hogy "energiatakarékosság" miatt nem marta meg gyengécske ártalmatlan áldozatát, csak behálózta Jó napot jó kedvet mindenkinek

Elnézést kérek mindenkitõl, de nem állhattam meg ha már pókhálót emlegettem bemutatom a PÓKHÁLÓFÉSÛT is

Kutyaitatóból kanállal kimentett szárítkozó pók lábán fotóztam. A kissé megviselt, csúnyán nézõ fotomodell arcképét letettem a Médiatárban Link
(Megúszta az úszást, kb. félóra mozdulatlan szárítkozás után épségben elinalt a kerti asztalról)

Még annyit, a pók kitûnõen kihasználta a gravitációt és kis légörvényeket. Segítségükkel villámgyorsan ereszkedett egy-egy fõátlóig majd azokon felkúszva az általa jónak vélt pontig húzta maga után fonalát melyet a "bal hátsó" lábával fogott és irányított olyan ügyesen hogy soha nem tapadt véletlenül másik fonálhoz. A pókok lavírozó képessége már nem lep meg, van valahol egy képsorom melyeken erõs szélben ejtõernyõsre emlékeztetõ mozdulatokkal "csoportosítva" lábait pontosan irányította testét miközben a kerti zuhanyozóról egy 2 m távolságban lévõ bokor ága felé tartott. Egy másik képen a pók potrohát függõlegesen megemelve bocsátott ki fonalat míg a szellõ felkapta és a pók elröppent elõlem cca. 15 m távolságra vitorlázva landolt egy bokron - csak "néztem ki a fejembõl" mire képes Ebben a két esetben "repüléstechnikájuk" nem lepett meg, mert "ebbõl élnek" csupán eltûnõdtem azon mit láthattak a célpontból, hiszen tapasztalatom szerint erõsen "rövidlátók" viszont mozgásuk több méteres távolságra is célzottnak tûnt. A "szuperpók" cca. 61 cm-es munkafelületû hálóját 7 azaz HÉT méteres (kimértem!) fesztávú szálak rögzítették a háztetõ sarka és egy bokor ága között. Mivel a háló az általános széljárásnak megfelelõen (ÉNy-ra merõlegesen, megfigyeltem ekkor sok kis rovart sodor a szél hálójába tehát nem kell soká várakoznia hogy "maguktól" a hálóba tévedjenek; persze ez antropocentrikus logikázás) volt tájolva, látnia kellett hová horgonyozza a tartószálakat. Úgy gondolom, ez véletlen pozicionálással kevéssé sikerülhet de akkor hogy bibébe látott el olyan messze gyengécskének tûnõ látásával? "Pókológus" kollegák, esetleg okítás-vélemény?

Nemrég végignéztem egy pókháló születését "Tizenkettõ egy tucat" keresztespók alkotta, képével nem terhelem a fórumot, ugyanilyen fajtársát korábban már letettem a Médiatárban Link Pókháló születését eddig csak filmen láttam, ezért "élõben" elképesztett a pók céltudatos és gyors munkája. Gondolom, minden pókháló ugyanazon "génprogramozott" terv szerint készül, a fiatal cca. 8 mm-es testméretû pók szemlátomást "tudta" mit tesz mert gyorsan és pontosan haladt vele szinte "gondolkodás nélkül". Elsõ lépcsõben két egymást keresztformán metszõ téglalapot gyártott. Második lépcsõben kihúzta a "szögfelezõ fõátlókat". Ezután három, körívet közelítõ sokszöget épített koncentrikusan a téglalapok metszetébõl keletkezett "négyszögesített kör" köré körkörösen azaz a "fõátlók" közé összekötõ fonalakat húzott, melynek eredménye koncentrikusan növekedõ "szögletes körökre" emlékeztetett. Kialakult egy "félkész hálóváz" mely körvonalaiban már kezdett hasonlítani a szokott pókhálóra csak még "foghíjasan". Ezután a szögfelezõ fõátlók közötti szögeket felezve húzott ki újabb átlókat. Végül a legkisebb középponti "körbõl" (inkább négyzet, mely a két egymásra merõleges "alaptéglalap" metszetébõl alakult) elindulva, meglepõen gyors mozgással szinte "futva" a fõkörök közötti tág tereket harmadolva sûrítette újabb növekedõ sugarú koncentrikus hálókörökkel (valójában sokszögek). Még most is dolgozik rajta, ide-oda futkosva folyvást matat egyes csomópontokon, gondolom erõsítgeti õket. Elnézést hogy képpel most nem dokumentálom munkáját. Fel akartam venni videóra mert látványos volt és kitûnõ GIF animáció készülhetne, de az alkonyat miatt sikertelenül. Bevallom, a kvarcreflektor kicipelésére állványozásra lusta voltam, infravörösben pedig, bár már erõsen szürkült a látszólag fényesebb növényi háttérre fókuszált a nyavalyás masina, nem a pókra Érdekes viszont a szem alkalmazkodása - bár erõsen szürkült már, de a pókot és munkájának mozzanatait fél méterrõl vizuálisan kitûnõen láttam a gép szerint (infrában) jóval fényesebb háttér elõtt, mely nekem fel sem tûnt és nem zavart a megfigyelésben. A pók sok lába közül szövésre és a fonál irányítására a "bal hátsó" lábát használta olyanformán mozgatva ahogy az ember kötelet enged ki a kezébõl. Két pár mellsõ lábát párosával nyújtogatva haladt és kapaszkodott, a többit begörbítve teste mellé húzta. Fonálkibocsátása is változott - hol "kábelt húzott" haladás közben és a "bal hátsóval" igazgatva, hol megtorpant és potrohát vízszintes szögben elmozdítva "pöttyentett" ahol szükségesnek ítélte. Fura volt hogy az egyébként tapadós fonalat némelykor látszólag spirálisan feltekerte egy-egy szálra, akár az ember szõlõkordonra a drótvéget, persze valódi okát nem tudom. A "szúnyogevõ szuperpók" hálóján figyeltem meg hasonló laza spirálokat, melyek akkor "lengéscsillapító" tehermentesítõ spirálrugóknak tûntek nekem, de nem biztos mert emberi ismeretekkel összevetett antropocentrikus vélemény Úgy vélem nem alaptalan feltételezés, mert a spirálisan körétekert szál rátapad az egyenes szálra, mintegy összeolvad vele és fékezheti/csillapíthatja a vezetõszál terhelését. De ez csak antropocentrikus logikázás Feltûnõ volt a pók gyors és láthatóan céltudatos pontos mozgása, szinte "tervszerû" mozgása és "munkafázisai"

Nagyon jó lett, köszönet érte!!!

Cikkünk a Madarak és fák napja alkalmából Kerekrobi tollából ( ): Link

Egy kis jelenidõ, mert gyorsul a természet:

4 napja kelt pici csodák;
Az ideiglenes bázis ma:
Link
Az elfoglalt terület pampaföldjén:
Link
A bázis, anya mellett:
Link

A két alsó hsz. a társalgóba való. (leganyi)

Kis biszbaszok vagyunk mi ahhoz, hogy felszámoljuk a FÖLDET. Szellemi visszafejlõdésrõl egyedek szintjén beszélhetünk, fajszinten azonban más a helyzet, amennyiben az összképet nézzük. Mindenesetre nagy megkönnyebbülés lenne a földnek a Homo sapiens kihalása, bár ez még egy ideig nem fog bekövetkezni. Nem számítva ide hirtelen (egyéb esetben is tömeges kihalást okozó) események bekövetkeztét.

Bizony a pénz és profitorientált versenyszellemmel és a fejlõdéskényszerrel (ami valójában szellemi lelki visszafejlõdés) nagy hatékonysággal felszámoljuk létünk forrását a FÖLDET. Vagy bevesszük az "étvágycsökkentõ" pirulát vagy hamarosan eltûnik az ember is a Földrõl.

Nolinak: Link

Érdekes áttekinteni a véleményeket egymás mellett melyek megfogalmazásban és indulatokban eltérnek. Elsõsorban annak örülök hogy minden megszólaló "méltó" a MetNet szellemiségéhez, nem marakodik vagy hõbörög ahogy az manapság más fórumokon szokás. Bármely agresszió, legyen az verbális vagy tettleges, rendszerint tehetetlenséget tükröz és csak újabb agressziót szül. Emberi viszonylatban már az emelt hang, kiabálás is agresszió mely vitát szül és fizikai erõszakba torkollhat. Legkönnyebb megoldás az ellenfél elnémítása, eltiprása DE az ember mivel "lények fölötti lény" kötelessége (LENNE- ó szent naivitás) hogy humánus eszközökkel oldja meg problémáit. Bármely rendszer jó hatásfokú mûködtetéséhez szükséges a szabályozás és ellenõrzés de ezzel sajnos gyakorta visszaélnek a vezetõk és az asztalról lehulló morzsákat lesõ csatlósaik. Szemben a Természettel az emberi életben gyakorlattá vált hogy nem természetes kiválasztódással hanem csalárd ügyeskedéssel kerülnek vezetésre alkalmatlan önjelölt vezetõk a hatalomba. A Természet evolúciós folyamataiban a legéletképesebb és ügyesen alkalmazkodó marad fenn DE mindez megmarad a célszerûség határain belül. Az emberi társadalmakban is érvényesül hasonló melyet Thermometer kollega "szociáldarwinizmus" néven említett és a "nagy hal megeszi a kishalat" vagy az "erõsebb kutya" elvvel szokás jellemezni. Humánusnak tûnik mert a Természettel ellentétben az ember (ma már) nem öli meg a sérülteket és testi hibás embertársait illetve az életre alkalmatlanokat, de ebben a formában is zajlanak gyilkosságok csak csendesen. Perifériára szorult emberek sokasága hal meg mert nincs szállása, étele, nem telik gyógyszerre. Az erõsebb lelkûek reménykednek és próbálnak "túlélni" míg bele nem halnak, a gyenge és kétségbeesett öngyilkosságba menekül. Ez a folyamat akár gondatlanságból elkövetett emberölések sorozatának tekinthetõ - úgy irányítani egy társadalmat ahol emberek kénytelenek az életükhöz szükséges alapvetõ dolgokról lemondani vagy megoldhatatlan helyzetbe kerülve önként megválni életüktõl. Súlyosabban fogalmazva "rejtett népirtás" közönyös cinizmussal magára hagyni sorstragédia vagy született alkalmatlanság miatt önerõbõl boldogulni képtelen embereket. Természetesen nem várható el hogy Assisi Szent Ferenc módjára utolsó köpenyét is elajándékozva tartsa el õket a társadalom "életképes" része de humanitárius kötelesség segíteni rajtuk. Nemcsak Etiópiában vannak súlyosan nélkülözõk, sajnos itt Európa szívében is ami a "fehér ember" szégyene hogy hagyja. Természetesen nem olyan végletesen önfeláldozó módon kell segíteni ahogy Szent Ferenc tette, hanem gondolkodó emberhez méltóan megkeresni a lehetõségeket mert VANNAK. Örvendetes dolog hogy megmentünk egy-egy baglyot, törött szárnyú madarat, erdei állatot, számkivetett kutyát, óvjuk a védett növényeket - de elszomorító hogy az EMBERREL vajon miért nem teszik ugyanezt azok akik "vitték valamire" tehát módjukban állna rosszabb sorban élõ embertársaikon segíteni? Szomorú tény, bizony vannak születetten lusta vagy félrenevelt deviáns munkakerülõ emberek aki csak kihasználják a segítséget, nem próbálnak talpra állni hanem élõsködnek. De az is tény hogy sokan közülük nem maguktól lettek azzá a körülmények és a körülményeket saját hasznuk szerint alakító lelketlen haszonlesõ kufárok tették õket ilyenekké. Segítünk egy törött lábú gólyán mert az emberiesség úgy diktálja, de országos szégyen hogy felhívásokkal kell "összekalapozni" pénzt beteg kisgyerekekek gyógyítására vagy gyermekétkeztetésre miközben százmilliók folynak el nemegyszer csupán "lám én vittem valamire" magamutogatást szolgáló dolgokra. A Természetben létezik a könyörtelenség a fennmaradás érdekében DE csak az emberi társadalmakban létezik a könyörtelen KAPZSISÁG és HATALOMVÁGY. A természetben ilyen nem létezik tehát nem szükségszerû és ezt semmilyen ideológiával nem lehet kimagyarázni. A felkapaszkodó és önmaguk "nagyszerûségétõl" eltelt rétegek szokása az elesetteket piszkolni mintegy erkölcsi alapot teremtve önigazolásukra. Megkereszteltek, de nem vagyok vallásgyakorló. Semmi bajom a vallásgyakorlókkal, éljen ki-ki vallása etikai parancsait betartva. Mégis visszatetszõ ahogy a könyörtelenül "mások holttestén felkapaszkodó" jellemtelen réteg nemzedékenként kaméleon módjára változtatgatja meggyõzõdését és mostanság "gyanús buzgósággal" csatlakozik valamely felekezethez és vallásos lett ámde semmibe veszi az "újra felvett" vallásos elveket melyek évezredes emberiességi elvárásokat rögzítenek. Aki szereti embertársait, annak nem szükséges vallásgyakorlás ahhoz hogy könyörületes legyen nemcsak a magatehetetlen állatokkal hanem elesett sorba került embertársaival is akik valamilyen szinten ugyancsak magatehetetlenek akár testi akár lelki okok miatt - mert ezt az önbecsülés és az ember szíve kell(ene) hogy diktálja. Tapasztaltam, bosszantó amikor piros lámpa elõtt hajléktalanok nyomulnak az autóhoz nemegyszer arcátlan követelõdzõ viselkedéssel, majd a következõ lámpánál újabbak, az ember minden pénzét elosztogathatná az se lenne elég. Bosszantó, DE ha valaki a szemükbe is mer nézni, nem egynek tiszta õszinte, szomorú nyílt tekintete van. Láthatóan valaha jobb sorsból süllyedt le az ilyen, õk néhai emberi méltóságuk roncsaiban is általában kérnek és nem követelõdznek. Tudom, egyetlen ember nem veheti magára Krisztus módján a világ minden terhét, ezt a társalom jómódba került rétege tudná megtenni arányosan elosztott terheket vállalva honfitársai érdekében. Kialakult egy szép szokás, állatkerti állatok örökbe fogadása az állatkertek támogatására. Ebbõl viszont következhet egy "populista" kérdés... a segítségre szoruló EMBEREK egytõl-egyig méltatlanok erre??? Vagy minden szép - minden jó - mindennel meg vagyunk elégedve, bele kell nyugodni "ahol fény van ott árnyék is van"? Nem kívánom hogy az erre a mondásra támaszkodó önelégült ember maga is közvetlenül megtapasztalja a mélynyomorban élõk sorsát, de néha nem ártana nekik egy kis lecke...
Az alábbi sorok lényegi értelmét világnézettõl függetlenül megszívlelheti az, aki tenni képes és AKAR:
"Mikor a népeket elébe gyûjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedõ embertársaik személyében. Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Õ végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hûséges szolgálatot fogja méltatni, amit õk, az emberek végeztek Érette. Azoknak, akiket jobb keze felõl állított, azt mondja majd: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem; Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám" (MT 25:34-36)

Még ha "naív" is, egyetértek gondolataiddal!

Elsõ olvasatban valóban naívnak tûnhet, amit leírtam -ez nekem is eszembe jutott. A létért való küzdelem, a gyengék könyörtelen kiszelektálása alapvetõ mechanizmusa az élõvilágnak. A destrukció része a világ szerkezetének, mely enélkül nem mûködhetne.
S legyünk õszinték, a kompetició tagadhatatlanul ott van az emberi társadalomban is. Mindennek ellenére a szociáldarwinizmusnak nincs igaza. Mégpedig azért nem, mert a versengés elemi ösztön (miképp az agresszió és a szexualitás), és az ilyenek soha nem bátorítandók. Itt fékezhetetlen õserõk mûködnek, melyeket szabadjára engedés helyett nyesegetni, mederbe terelni szükséges. A destrukciónak az a tulajdonsága, hogy kumulatív, önerõsítõ. A brutális nyerseségében megnyilvánuló létküzdelem emberi relációban örökös torzsalkodást, a mindenki harcát mindenki ellen, bosszú és viszontbosszú végeérhetetlen láncolatát jelenti. A civilizáció pontosan ott kezdõdik, ahol az ember véget képes vetni ezen állapotnak, mivel intelligenciájával felismeri a kompromisszum elõnyeit.
Az emberiség nagy tanítói, akiket máig sokan tisztelnek, szinte kivétel nélkül az emberi lények (és minden lény) tiszteletének, kíméletének eszmei alapján álltak. Ellenben a szociáldarwinizmus útja a gázkamrákhoz vezetett.
"Naív" kis írásomat azért engedtem meg magamnak, mert úgy látom, jelenleg társadalmunkban túlteng a versengés, az alulmaradtak, gyengék irgalmatlan letiprása a kompromisszummal szemben. Aminek hangot adtam, lehet, hogy a "ló másik oldala", de szerintem olyan orvosság, melyet most be kéne vennünk.

Igen az élõ természet sokkal bölcsebb mint az ember.
Szerintem az igazi állatvédelem ott kezdõdik, hogy NEM ESSZÜK MEG ÕKET. Én nem védem az állatokat, de nem is pusztítom.
Védd az erdõt egyél hódot !

Errõl jut eszembe! Nincs kölcsön egy tízesed, fõnök?

Amikor ilyen naív gondolatokra ragadtadod el magad, akkor eszedbe jut például a gondoskodó szeretetbõl elkövetett genetikai leromlás?

Szõkülõ árpamezõ Nagykanizsa határában Link Link Link

Mély és szimpatikus gondolatokat fektettél le kommented végén, azonban félek, mindez pusztába kiáltott szó. Az emberekrõl (és az állatokról) való gondoskodás, úgy látom, egyáltalán nem természetes dolog a mi társadalmunkban. Például a kéregetõket (akiknek mindig szoktam pár forintot adni) embertársaiknak legalább 90%-a elküldi (s még jó, ha nem a pokolba). Véleményem szerint alapvetõ erkölcsi (kutya) kötelesség, hogy akinek a sors többet juttatott, segítse a rászorulókat -legalább valami jelképes kicsiséggel, ha mással nem is.
A szenvedés csökkentésének szándékáról: nem elég, hogy tétlenül nézzük mások szenvedését (nem kell okvetlenül szörnyû kínokra gondolni, a "jelentéktelen" lelki szenvedés is szenvedés), de nap mint nap szekáljuk, gyötörjük egymást, sokszor ostobán, teljesen feleslegesen. Kínjaink nagyobb részét mi emberek okozzuk egymásnak. Gondolkodhatunk így is: az élet anélkül is hoz fájdalmakat, tragikus eseményeket mindenkinek, hogy arteficiálisan nehezítenénk egymás sorsát. Nos, ezt a belátást a legkisebb mértékben sem tudom felfedezni az emberek többségének magatartásában. Mentális higiénia szempontjából padlón van az ország, a kölcsönös segítségnyújtás, szolidaritás ritkaság.(Persze, valószínûleg a világ más részein se angyalok élnek)
A társadalomnak bizony a szolidaritás, az együttérzés, a gondoskodó szeretet és az ebbõl származó bizalom a kötõanyaga. Borzasztó tévedésben van a mai világ, mikor a lelkiséget ad hoc hozott, sokszor klikkérdekeket szolgáló törvényekkel, állandó ellenõrizgetéssel és szankcionálással próbálja pótolni. Ilyen mentalitással nem lehet nemzetet, országot -egyáltalán, emberi együttélést felépíteni.

Bejárat - Link
Pihenõ - Link
"[címnélkül]" - Link :-)

Véleményemet már többször kifejtettem e témában, de ezt az apropót nem hagyhatom kihasználatlanul. Tehát, szent meggyõzõdésem, hogy az élõlények nem automaták, nem holmi "biorobotok." Még az egysejtû sem az. Automatákat, robotokat csak az ember konstruál, az élõvilágban ilyen nincs. Az élõk világában mindent érzés és motiváció jár át, még ha emberi értelemben vett éntudatról nem is beszélhetünk primitívebb élõlények esetében.
Más lapra tartozik, hogy technikai konstrukciók néha eléggé hasonlatosak "biokonstrukciókhoz" -gondoljunk csak,például, a denevérek hanglokátorára. Valaki könyvet is írt errõl, melyben hosszan sorolja az "élõ találmányokat" (azt hiszem, ez a könyv címe).
Elgondolkodtató jelenség ez, filozófiai mélységekbe vezet.

Hozzáteszem, hogy macskánál ennek a töredéke az ár, kutyánál is testsúlyfüggõ.

Ivartalanítás témához egy cikk: Link

Szamóca Csörnyeföldön Link Link
Korai cseresznyénk az udvarban Link Link Link

Hétvégi képek Link Link Link

Szerintem nagyon jó példát hoztál Noli. Ha nem is tudatos élet de 11 millió ÉLET, 11 millió "jelentéktelen" szenvedés melyrõl nem veszünk tudomást, mert közvetlenül nem találkozunk napi szenvedéseikkel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szenved köröttünk élõlények sokasága nap mint nap. Igaz, "természetes dolog" mióta az élet elterjedt bolygónkon, a vadonokban és emberi településeken egyaránt ott jajgat a szenvedés. Ha már a szenvedés mellett közönyösen elmegy az emberek sokasága, legalább egészségügyi következményeire kellene gondolni, a szaporodó állatok számával hatványozottan szaporodnak kórokozóik és élõsködõik is melyek közül nem egy átterjedhet emberre is. Szeretem az állatokat, de egy kedvesen viselkedõ kóbor macskát hízelegni sem engedek bolha, bélféreg miatt. 11 millió gazdátlan macska, 11 millió lehetséges veszélyforrás - távoli példája az évekkel ezelõtt pestisben elhunyt kislány aki csupán egy "édes" de pestises mókuskát etetett mogyoróval. Sokan nem gondolnak erre a veszélyforrásra. Persze, tömeges irtóhadjárattal elkerülhetõ felszaporodásuk, de inkább emberhez méltó megoldás az ivartalanításuk. Jó példa számomra a balatonfüredi szívkórház gyakorlata. Ott feltûnõ helyeken kitett hirdetményekkel tudatták a betegekkel, a kóborló macskákat senki ne etesse. Ugyanakkor a kórház területén igyekeztek befogni a macskákat, ivartalanították majd újra szabadon bocsátották õket. Szükséges és kell az emberi környezetben (nem a természeti körülmények között) élõ gazdátlan kóbor állatok elszaporodásának megakadályozása humánus eszközökkel úgy emberi mint emberiességi szempontok miatt.
Igen, gondoskodni kellene az állatokról, ugyanakkor felmerült bennem mi lesz az elszaporodott "gazdátlan emberekkel"? Sok embernek már eleve a születése (génhibák, örökölt betegségek, gyenge szellemi képesség, rossz életkörülmények) miatt nem adatott meg az elõrelátó gondolkodás, öngondoskodás képessége és lehetõsége, ezért mások gondozására szorulnak. Az õ szenvedésük talán mégiscsak közelebb áll hozzánk, nem mellesleg a kóbor állatok felsorolt veszélyforrásai eltörpülnek az emberi veszélyforrások mellett. Természetes ellenvetés hogy õk is emberek, gondolkodnak, irányítsák tudatosan saját életüket gondoskodjanak magukról de ez cinikus vagy legalábbis közönyös felfogás. Aki nyitott szemmel jár a világban láthatja, igen sok ember önhibáján kívül sajnos képtelen erre, okai szerteágazók és messzire vezetnek. Az "okosabbaknak" már csak a saját érdekükben is gondolni kellene rájuk de az ilyen elesett emberek gondjait és szenvedését általában szõnyeg alá söprik az állatokéval együtt. Úgy vélem akinek megadatott a magasabb szintû és elõrelátó gondolkodás képessége, nem nézhet tétlenül semmilyen szenvedést lehetõségei szerint kötelessége gondoskodni a környezetében élõ elesett emberekrõl és állatokról EGYARÁNT, de legalább egy kis gondoskodó SZERETETET (embereknek reményt is) kell(ene) minden élõlénynek nyújtani. A segítség nem párosulhat hatalmi eszközökkel és elvárásokkal, mert az csupán félelmen alapuló "idomítást" eredményez nem a saját és közös érdekek felismerésén alapuló õszinte "engedelmességet" mely lényegében önkéntes kompromisszumos közösségi beilleszkedés. Úgy vélem, a gondoskodó szeretet jobban összefûz és összetart minden életközösséget mint a nyers hatalmi eszközök (utóbbiak megszûnésével, a "keretek" széthullásával rendszerint a közösség is széthullik). A jó szándékot megérzi ember-állat egyaránt, ragaszkodással és szeretettel viszonozza, ami egyfajta "kölcsönös együttmûködés" kezdete és lehetõséget nyújt az egész életközösség mindenki számára hasznos együttélésére, ahol "ki-ki a maga helyén" önként beilleszkedve megtalálhatja helyét képességei és adottságai szerint.

Persze, egy VAD állatnál így van, de nem egy háziasítottnál, ahogy teljes felelõsséggel tartozunk mindenért, ami vele történik. Semmiben nem különbözik a "hagyjuk szülni as macskát / kutyát" dolog attól, mintha valaki kedvtelésbõl tartott pirányát vagy keselyûteknõst engedne valamely tavunkba, vagy monjuk mosómedvét az erdõbe.....
Könyörgöm, nézz már be egy állatmenhelyre vagy Illatos útra... Azoknak az állatoknak 98%-ban megszületni se szabadott volna, akik ott tengetik sok szörnyûséggel teli életüket...
Link

Vagyis pusztán egy macskapárnak, almonként 2,8 életben maradt kölyökkel számolva 9 év alatt több, mint 11 millió utóda lesz.

Éntudat - évekkel korábban emlegettem egyes rovarok megfigyelése kapcsán, MINTHA a primitívebb élõlényeknek is lenne - ha nem is emberi, de képességeikhez mérten - halvány éntudatuk. Természetes hogy viselkedésük megfigyelése során akaratlanul is emberi szempontból mérlegeltem cselekedeteiket tekintve hogy ösztönlényként adott reflexválaszaik alapjában a helyzet megoldására irányultak DE sok megfigyelés után úgy tûnt, válaszaikban mintha valamiféle "egyéniséget" is mutattak volna döntéseikben és emberi szemmel logikusan "elvárható" cselekedeteikben. Biológus kollegáink akkor helyreigazítottak hogy túlságosan antropocentrikusan nézem õket, hiszen csak ösztönlények, reflexválaszokkal - éntudata csak neokortexszel rendelkezõ állatnak lehet. Természetesen elfogadom véleményüket bár önkényes terminussal a "komfortérzet" fogalmára redukálva "megtartottam" feltételezett "életérzésüket" (éhes, fázik, fél a megsemmisüléstõl) Azért úgy tûnik, másokat sem hagy nyugodni az "énprobléma" hiszen rendületlenül kutatják. Sok cikket találni a neten ilyen kísérletekrõl. Emberszabású majmokról a palackorrú delfinrõl és az indiai elefántról sikerült kimutatni, hogy tisztában vannak saját létezésükkel. Egy kissé bulvárjellegû oldal megemlíti hogy német kutatók kimutatták, a szarkának is lehetséges éntudata Link No comment, de "nem zörög a haraszt..."
Jó ideje netmozizok (free online, ingyenes) esténként, korábban is ajánlgattam filmeket. Most madárkedvelõ kollegáknak ajánlom Sir David Attenborough "A madarak élete" c. filmsorozatát. Ennek második része "A repülés mesterei" szerintem különösen látványos, lassított és közeli felvételekkel The life of birds Link
Nem Bioszféra, de a fórumon voltak olykor vallásfilozófiai elemzéseink is ezért merem ajánlani még az
"Éli könyve" c. filmet is. Környezetét és cselekményét illetõen kissé a "Mad Max" sorozatra emlékeztetõ apokaliptikus akciófilm. Története szerintem szuggesztív, sokra értékelem hogy nem "hittérítõ" jellegû hanem önfeláldozó példamutatás. The Book of Eli Link

Valóban nem oldhat meg mindent az iskola, de - sajnos - egyre több feladat hárul rá. A nem éppen természetközelben felnövõ gyerekek hasonló körülmények közt szocializálódott szüleiktõl ilyesmirõl nem hallhatnak. Ilyesmirõl - nem tananyagként - túrák, vándortáborok alkalmával szerezhetnének ismereteket.

Cukorka: Link Egyelõre teszt, ekvivalens 80 mm, fordított objektív. Azért olyan a kontraszt amilyen, mert majdhogynem teljesen kiégett a kép, szerencsére RAW-ban lõttem (ugye nincs infója a gépnek a rekeszrõl, helytelenül állít expozíciót). No meg az élesség sincs a legjobb helyen...

Link

Én nem értem a kérdésed

Az állatok úgy látják, érzik, ahogy mi sohasem.Épp ezért megilleti õket mindaz, ami Élet.

Szomorú, hogy ma mindenki az iksolára hivatkozik..... Járni se ott tanítanak, mégis megy. Talán ma is van olyan gyerekkönyv, amiben le van írva. Régen volt...

Hihetetlen, hogy ma még mindig ez megy, amikor évente elmondják minden tavasszal a rádióban, hogy ne taperolják szegényeket... Ettõl függetlenül biztos vagyok benne, hogy jó anyukái lesztek szegény gidának... És még hány hasonló sorsú gida van minden évben... :-(((((

Szültél már?????????????????????????????
Ne vetítsük már ki az emberi érzéseket az állatokra, akik alapvetõen ösztönlények....

Nagyvárosi "wildlife" Link