Bioszféra

Sziasztok!
Mamám erkélyére befészkeltek a galambok. Az egyik szorgosan hozza a gallyakat, addig a másik szinte el sem mozdul a 2 db tojástól. Szúnyoghálón keresztül egy kicsi résen át mertem csak fotózni.
Link
Link
Link

Egyetértek a leírtakkal! Itthon igyekszünk a minimálisra szorítani a digitális világ adta lehetõségeket. TV-t évek óta nem nézünk, s mivel be sem kapcsoljuk, így a gyerekeket sem érdekli. Ha valahol be van kapcsolva, nem érdekli õket. Remélem, hogy ez egy ideig még így marad. A netezéshez még kicsik, bár a PC érdekli õket, ezeket sajnos már nem lehet kizárni az életükbõl, s mivel ez az iskolai oktatás részévé vált, elkerülhetetlen, hogy "belezúgjanak". Itthon hiába az óvás, a tiltott gyümölcsöt úgyis le akarják majd szakítani.

Természet-szeretethez: itthon abszolút ebbe az irányba tereljük õket. "Felfedezõ" utakat teszünk, de sokszor a kertben is akad érdekes látnivaló, és ezekrõl sokat beszélgetünk. Szeretnek kirándulni, bár sajnos ritkán adatik meg ez a lehetõség, de olyankor sem arról szól a program, hogy keresünk egy játszóteret, hanem irány a hegyoldal! Törzshellyé vált Mátrafüred, viszonylag hamar odaérünk Szolnokról, van kisvasút, patakpart, tanösvény, forrás, és érdekli õket, jól érzik ott magukat (mi is). Bízom benne, hogy ez az érdeklõdés kitart késõbb is, az eddigiek alapján jó úton járunk. Próbáljuk a szelektív hulladékgyûjtést beléjük plántálni. A mi korosztályunk még nem ebben nõtt fel, legalább õk kapják meg a megfelelõ alapokat. Tanulják meg, hogy lehet és kell tenni azért, hogy élhessünk, élhessen a Föld.

De amikor dolgozom, és pl. szombat esténként a diszkóba igyekvõ fiatalság a budapesti elõvárosi vonalak peronjain rendre kinyújtott középsõ ujjal fogad, és még a sörösdobozt is a vonathoz dobja, netán azzal szórakozik, hogy átrohan a vonat elõtt, akkor kétségbe esem. Meg akkor is, amikor a szünidõben a kavicsokkal telepakolják a sínkoronát (ez egyébként a vasúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése a Btk. szerint), sõt, "vadabb" dolgokat mûvelnek (nem akarok tippeket adni). Vagy csak lézengenek a plázákban, az utcákon, piálnak, drogoznak, örjöngenek, akkor mit gondoljak?

A srácok most mentek ki az udvarra, éppen azt nézik, hogy amit pár napja vetettünk a kertbe, kibújt-e már a földbõl. Délelõtt egy cserebogárral ismerkedtünk, és a rigókat néztük a kertben. Ilyenkor megnyugszom picit, hogy talán van még remény...

Az én 17 éves lányom se lett (eddig) természetbarát, dacára annak, amit otthon látott. Az iskola, a barátnõk és az interneten tenyészõ társaság véleményem szerint nincs jó hatással rá. Ezek a gyerekek egész más intellektuális "kozmoszban" tartózkodnak, mint én annak idején (s ahogy írásodból kiderül, Te is).
De a korai évek élményei nem múlnak el nyomtalanul, ebben biztos vagyok. Ha a csemete kiskorában megkapja a megfelelõ "municiót", az késõbb okvetlenül visszaköszön, élete részévé válik.

Az én erdei pintyem legalább védett faj, ráadásul úgy vagyok az állatokkal, hogy övék az elsõbbség, mert amit az emberek eddig tettek a természettel, ez a minimum a részükre. De ezekre a "jövõ reménységeire" inkább nem mondok semmit. Mellesleg két fiam van, és elõre rettegek attól, amit majd az iskolában kapnak annak dacára, amit a párommal próbálunk beléjük oltani az életrõl. Ott majd kiölik belõlük a társaik, és ez ellen tenni nem lehet, mondhat bárki bármit. A liberális pedagógiai módszerekrõl nem is beszélve.

Jelen pillanatban a balatoni nyaralónkban tartózkodok. A szomszédban, alig 15 lépésre az ablakunktól, jó családból való fiatalok hajnali 3-ig tökrészegen üvöltöztek, rikoltoztak, mint az állatkerti majmok. A feleségem fél éjszaka nem aludt miattuk.
Nem az elsõ eset, már szóvá tettem az édesanyjuknak, aki iskolázott nõ, és velem együtt nõtt fel (már ami a nyarakat illeti). Falra hányt borsó volt a mondandóm. Hát, errõl beszéltünk...

Köszi!

Piros hó a mai EPOD-kép: Link
Magyarul egy cikk arról, hogy milyen okból is lehet piros a hó: Link

Kimi, a farkas az farkas, Trochosa-faj (tucatnyi igen hasonló él belõlük, akiket csak mikroszkóppal lehet megkülönböztetni). A másik pókica meg egy üvegházi törpepók, Achaeranea tepidariorum.

Õ meg levetkõzött:Link
Egyébként õ kicsoda?

Farkaspókféle??
Link
Itt mászkál a szunyihálón, lassan kitessékelem az udvarra...

2010 februárjában nekünk is volt "házi" fülesbaglyunk. A pont az ablak elõtt növõ tuján volt a "törzshelye". Reggel megjött, föltelepedett a tujára, és mindjárt elaludt. Aztán késõ délutánig szinte mozdulatlan "csicsikázott", majd fölkerekedett és elszállt. Másnap, harmadnap, stb. mindez ugyanígy megismétlõdött, mintha baglyunknak óraja lett volna.
Éjszaka sosem volt megtalálható -akkor feltehetleg élelem után járt.
Gyönyörû nagy bagoly volt, nevet is adtunk neki. Roppant sajnáltuk, mikor egy szép nap nem jelentkezett -azóta se láttuk a kertben. Valószínûleg a nagy hó és hideg ûzte be a lakott helyre.
Mindenesetre levontam azt a következtetést, hogy úgy látszik, a fülesbagoly a "domesztikálódó" madarak között van, nem nagyon fél az embertõl, rendszeresen látogatja annak lakhelyeit. Szintén tavaly télen fordult elõ, hogy városi parkban tucatnyi példányt figyeltek meg.

Én csak saccolni tudom, hány négyzetméteren van nálunk (sûrûbben-ritkábban), kb. olyan 20-25 m2 lehet.

Noli...! Link ?
Csak úgy: Link

Ú, micsoda illat lehet alatta!

Az a lilaakác fa, az nemsemmi!!

Édesanyáméknál is bimbós, még 15 éve én telepítettem pár tõ gyöngyvirágot. Pár év alatt elfoglalt durván 4 négyzetmétert, de nem megy tovább a mezõ.

Lilaakácrózsa Link
Mézeskalácsházikó helyett lilaakácházikó Link Link

Ja, majd elfeledtem: melóba jövet láttam nyíló gyöngyvirágokat...

A tettes a tafrina nevû szemét gomba, ami rosszabb, mint a kajszinál a monília, mert sok esetben rendszeres permetezés ellenére elterjed a növényen, és sokszor nem tudni, éppen miért vagy mitõl.
Kell rá venni szert, azzal permetezni, én folyamatosan szedtem az enyémrõl az összepöndörödött leveleket.
A múlt éven a csapadékos idõ miatt nem tudtam megvédeni a fákat, az idén sikerült.

Akkor farkaspók, ha ilyen volt, de az szõrös Link (nem raszta, de látni, hogy nem fénylõ, csupasz a segge).
:-)

Hajajj! Ha már látszik a fodrosodás, akkor azonnal Score, vagy Dithane permet, áztatólag.
Sajnos a bibircsókos levél a fertõzéses gomba szaporító képleteit tartalmazza már, tehát felszívódó és kívülrõl lefedõ gyógyszert-vegyszert kell párhuzamosan alkalmazni. A fodros levelek úgyis megkövérednek, és végül leszáradnak, de addig is ne szórja a spóráit a megújuló levélkére, és a gyümölcsre se. Ha nem lenne kezelve, az is fel hólyagosodna, eldeformált beteg gyümölcs lenne.
Ha még éppen látszik csak, akkor megmenthetõ minden, a levél és a termés is. Az idõjárás nem kedvez most ennek a gombának, lehetett volna jó erõs rézgálicos lemosót adni rájuk még a rügyfakadás elõtt. Tavalyról visszamaradt másodlagos fertõzést kaphatott a barack, de mondom ki fogja heverni, csak permetezd le a fentiekkel 3-4 nap múlva ismételve.laza

( a csercsi-meggynek sem árt a fenti összeállítás, esetleg kevés 1-1,5 deciliter lombtrágyával felerõsítve. Gnomóliás nyári levél lukacsosodás és más, kései monília, gyümi himlõ ellen. nevet )
A fenti leírás már másolat máshonnét.. Tõlem mint válasz..

Nem a házban volt, a kerti kiülõnk tetejébõl jött. Szõr tuti nem volt rajta és egyik képre sem hasonlít. Úgy futott, mint a villám, természetesen nem bántottam, hagytam eliszkolni a fûben. Megpróbálok a guglin keresni képet.....
szerk: Balázs szerint a farkas pókra hasonlított a testarányai szerint, de a lába nem volt csíkos, az is matt fekete volt.

szerk2: guglin megtaláltam róla a képet, erre teljesen hasonlított:

Ha szõrös volt és hosszú lábú, valószínû, hogy zugpók (vagy esetleg valami farkaspók, ha rövidebb lábú). Tudnak harapni, de veszélytelenek és csak akkor harapnak, ha nyomorgatják õket, elsõsorban a menekülés a fõ taktika (drága a pókméreg is). A sebessége zugpókra enged következtetni. Rengeteg ház körüli rovart elkapnak, de tényleg ijesztõek tudnak lenni, nem ritkán mennek be házba is, ha van mit kajálni odabenn.
Házi zugpók: Link
Farkaspók (aki viszonylag feketés)http://www.commanster.eu/commanster/Invertebrates/Spiders/WSpiders/Pardosa.hortensis2.jpg
Kövipók: Link Õ kinondottan kékesfekete, ha fényt kap, sötétebb helyen szurokfeketének látni, õ igen félénk természetû jószág.
Remélem, Viki már megnyugodott! Elég horror lehetett egy dekoltázsba zuhanó pók...

Haha. A baj, hogy a rohadt pókot nekem kellett kiszednem, mert én vagyok a férfi a családban, ebben a kis társadalmi egységben nincs felettem senki. Pedig legszívesebben én is elszaladtam volna, bár póküldözés közben támadt pár kellemes gondolatom. Takiné jó csaj, na.

"én röhögtem és fostam, Viki visított"---- és még nekem vannak gondjaim az emésztésemmel.....

Kérdésem volna: még mindig a "kerben", végeztem a fûnyírással. Viki csinálja a kis veteményesét, közben leültünk, õ egy pohár borra, én egy sörre a tetõvel is rendelkezõ kerti kiülõbe. Egyszer csak látom, pottyan valami..... Vikire és eltûnik. Belesasolok a dekoltázsába (nem is rossz elõfutam az estére) akkor látom, hogy a cicifixébe bebújik egy fekete pók. Nincs mese, vetkõzés.
Persze, fotózni (a pókot ) nem tudtam, de a következõ képpen nézett ki:
1. villám gyors volt
2. minta nélkül, tök fekete
3. az egész pók akkora, mint egy ötforintos, ebbõl a potroha kb. a 2/3-a
4. a lábai is feketék, arányosak a pók méretéhez, sem nem hosszú, sem nem rövid.
Végül elkaptam (én röhögtem és fostam, Viki visított).
A tenyerembõl pillanatok alatt felszaladt az alkaromon, a könyökhajlatomból fújtam le végül.
Zuhanás közben hálót nem eresztett. Mi volt ez szerinted? Nagyon ijesztõ volt.....

Áki, nem unalmas! Gyönyörû!!!:-)

Nálam kisebb jószágok voltak: Link

Mai nap is kipipálva.fûnyírás,kert rendbe rakás,permetezés. Minden szépen fejlõdik,a gyümölcsfák nagyja elvirágzott részben/egészben. Egyedül a birsalma maradt le,ma nyíltak ki az elsõ virágok. Látványos volt néhány óra leforgása alatt. A fránya õszibarackkal viszont nem tudok mit kezdeni..összes levél fodros. Az egyik fán mondjuk már vannak friss levél hajtások..de gondolom a termés idén is esélytelen. Ötlete esetleg valakinek következõ évre barackkal?

Nem akarom, hogy unalmas legyen, de nem tudok betelni: Link Mégsem minden nap lát az ember fülesbagolytot. :-))
Illetve mostanában de.

Egy tízpettyes katica, a kedvenc színváltozatomban:
Link
Alatta gyantacsepp, így azt is tudjuk, miért nem szõrösek a katicák. :-)

Lakonikusan, a lényegre törve írtál Thermometer kollega. Ebbõl a "szellemi zsinórmérték" kifejezésed kifejezetten találónak találom. Az ideológiák, szellemi áramlatok, a minden korban létezõ próféták józan megérzései és az önjelölt álpróféták sok esetben öncélúan formált hamisan csillogó próféciái között nehéz eligazodni. Nemegyszer téveszmékbe csapó képzelgések keverednek a józan elõrelátásokkal vagy éppenséggel helyettesíteni akarnak emberi közösségek évezredes összecsiszolódása során kialakult és korokhoz koronként illeszkedve változó szokásokat, kompromisszumokat, emberi tapasztalatokból felhalmozott alapvetõ és célszerûség diktálta közösségi szabályokat nemkülönben a belõlük alakított továbbhaladást megszabó iránymutatókat. "Mondhatta volna szebben kis lovag" ez nem éppen spártai volt
Igen, szellemi zsinórmérték szükséges, egységes és mindenki által követhetõ szellemi zsinórmérték mely Ariadné fonala módján segíthetne eligazodni a megkövült eszmékbõl és téveszmékbõl felépült labirintusban, segíthetne kijutni a napfényre és friss levegõre. Addig-addig civakodnak a célravezetõ és jól követhetõ "egységes zsinórmértéken" míg végül képletesen mondva "Minotaurosz felfal mindenkit"...

Piszokul jó képek ismét!!! Az álkaszás áttetszõségét annyira jól meg tudod fogni, hogy az hihetetlen! :-) Kimennék kicsit én is bogarászni, csak épp beraktam egy tepsi pogácsát és egyelõre nincs önmagát a megfelelõ sültség idején lekapcsoló sütõm...

Én meg moderáltam magam, így korrekt. További szép napot, megyek a "kerbe", vakondtúrás- szétgereblyézés, fûnyírás, egyebek.

Nemcsak a korai gyerekvállalás az alapvetõ gond. Alapvetõ gond az illemtudás hiánya is. Illem alatt persze nem etikett-szabályok formális betartását értem elsõsorban. Valahol olvastam, hogy e három hasonló hangzású szó: illem, szellem, jellem -tartalmilag is összefügg. Hát igen. A szellem, ami nem csupán tudomány, szaktudás. Azt mondjuk, valaki valaminek a szellemében cselekszik. Ez annyit jelent, az illetõnek belsõ, intellektuális-morális "iránytûje" van, bizonyos elvek szerint él. Orientált: van válasza az élet nagy kérdéseire -hogy honnan jött, hova megy és ki õ valójában, mi a célja az életének. Határozott alapelvek szerint viseli magát, bánik embertársaival. Ezen életelvekben gyökerezik az igazi, nem formális jó modor.
Úgy látom, éppen ezekkel a dolgokkal van nagy, s évrõl-évre növekvõ probléma manapság. Elvek terén deficiensek vagyunk. Pedig nem lehet teljesen rábízni az átlagemberre, hogy gondoljon azt a világról, az életrõl, amit akar -ha nem akar, ne gondoljon semmit.
A hedonizmus, a fogyasztás vég nélküli növelése nem életelv. Illetve tulajdonképp annak tekinthetjük, de nemkívánatos. A tömegeknek igenis szükségük van valamiféle szellemi vezetésre -halkan merem csak mondani: ideológiára?
A mi országunkban, sok-sok évnyi demokráciahiány után ez valószínûleg nem rokonszenves gondolat. Még a vicc is úgy szólt: a szocializmus az elvek gyõzelme a józan ész fölött!
De abból, hogy torz ideológiára nincs szükség, nem következik, hogy szükségtelen bármifajta szellemi zsinórmérték az embernek.
A másik nagyon veszélyes jelenség, mely szervesen összefügg a fentiekkel, a szolidaritás és együttérzés hiánya. Jelenleg inkább a mások "kikönyöklése", kisemmizése a divat nálunk, nem pedig a kölcsönös segítségnyújtás. Ebbõl következik a társadalom tökéletes rezisztencia- hiánya vezetõinek hülyeségével, piszokságaival szemben. A szolidaritás nélküli embercsoport nem társadalom, hanem -elnézést a kifejezésért- csorda.
Ezen a ponton kell visszakapcsolódnunk az illem kérdéséhez, mely az együttérzés alapján magában foglalja a tapintatot, a másik ember bántatlanságát. Például, hogy ne ordibáljanak ostobán a fülébe, mikor pihenni szeretne. S ezt az attitûdöt bizony meg kell követelnünk a csemetéinktõl is.
Lehet, kissé messze kalandoztak a gondolataim, de rövidebben nem tudtam kifejezni azokat.

Taki amit a gyerekekrõl mondtál teljesen igaz csak az nem tudja aki még nem próbálta Pontosan ezért kell odafigyelni a szülõnek gyermekére és idejében meginteni hogy nemcsak õ létezik a világon, mindenkire nézve vannak betartandó kötelességek kötelezettségek morális etikai erkölcsi elvárások és együttélési kompromisszumok, amit jó ha idejében megtanul különben konfliktusok sorozatából áll majd egész élete.
Amúgy Télemberrel nem volt sosem bajom, a fórumon jókat beszélgettünk olykor régebben ezért nagyjából sejteni véltem mûveltségi szintjét, csak éppen nem tudom mely okból akkoriban diplomás meteorológusnak véltem
Azt fenntartom, hogy miként az egyetemen csak kellõ ismeretekkel rendelkezõ tapasztalt ember alkalmas diákok okítására vagy épp egy gyermekgyógyító osztály vezetésére, az "Életben" is csak érett, kellõ tapasztalattal rendelkezõ felelõsségteljes ember vállaljon gyereket. Akik korán vállalnak gyermeket még nem tudnak megfelelõen gondoskodni róluk és személyes példát sem tudnak mutatni nekik amiben kell.
A Nolira vonatkozó rész a Modival egyetértésben törlésre került

Jupíí, megláttam az idei elsõ "fecskéimet", sõt ma reggelre a disznóól belsõ gerendájára elkezdtek építkezni.
Örömmel várom a fecskeszaporulatot!

Véleményem szerint,a legutolsó putriban, nagyapától fogant, de egészséges gyermek is olyan, mint az összes többi. Neveletlen, káromkodó és hadd ne soroljam még, a családi háttér, vagy éppen annak hiánya hatására lesz egy gyerek. Soha, de soha nem a gyerek a hibás! Nekem két fiam van, 14 és 6 évesek. Szégyenkeznem sosem kellett miattuk sehol, ha az oviban hallott káromkodást,melyrõl fogalma nem lehet, mit jelent, elõadta itthon, szóltam egyszer, kétszer, harmadszorra szájon vágtam. Soha, sehol nem kellett egyikre sem rászólni, ha bementünk valahová, hogy köszönjön, mert tõlem hallották a leghangosabban a köszönést és ez természetes dolog lett, nem "cirkuszi mutatványként, kisfiam miért nem köszönsz".Szóval, összetett dolog ez.....

Már megint álkaszás Talán nem etikus egy lény haláltusáját fotózni akkor is ha az a lény egy légy. Íme egy gondtalan csapongó repkedés következménye:

Nagyobb: Link
A figyelmetlen légy álkaszás közelébe keveredve, röpke pillanatra leragadt az egyik szálon. Az álkaszás "rámozdult" de a légy azonnal el is penderedett onnan, majd lehullott és vergõdni kezdett. Késõbb a háló gazdája gondoskodott "végtisztességérõl".

Egyébként úgy vélem, a játszótéri ordítozás csak a "jéghegy csúcsa". Szerintem alapvetõ gond hogy sok éretlen személyiségû ivarérett, testileg felnõtt de példamutatásra és megfelelõ gondoskodásra képtelen ember idõ elõtt vállal gyereket de mindazokat a kötelezettségeket melyek a gyerek testi és szellemi neveléssel járnak már nem vállalja vagy nem tudja teljesíteni, személyes példamutatása nemegyszer káros irányba vezeti gyereke fejlõdését.
Egyéni vélemény: szerintem egy férfi csak 26-28 éves korától kezdve alkalmas apának, egy nõ pedig 23-24 éves korától anyának. Fiatalabb korban még csak "gyerek nevel gyereket".

Elnézést, én is hozzáfûzök még pár szót, azt vélem négy fiam felnevelése során szerzett gyereknevelési tapasztalataim alapján megtehetem. Szerencsére engem nemigen zaklat fel a gyerekek zajongása, hiszen egyszer gyerekek, hát tomboljanak DE... a szülõkön múlik mit engednek meg a gyereknek. Természetes hogy hagyják õket tombolni, mozogjanak, levegõn vannak és nem mellesleg kifáradva otthon majd nyugodtabbak lesznek és nem lármáznak apu-anyu fülébe. Ez sajnos azzal jár hogy a gyerekek a játszótér környékén lakók fülébe lármáznak. Itt lép be a szülõk közönye, az empátia és felelõsségérzet hiánya mások nyugalma iránt. Magatartásukban párhuzamot lehet vonni bizonyos népcsoportok nemtörõdöm hangoskodó lármás természetével. Sokat megengedtem fiaimnak és amit lehetett megkaptak. Játszótérre mégis ritkán mentünk, inkább pólyás koruktól kezdve jártuk a természetet velük kenguruban vagy karon-nyakban cipelve õket párommal. Érdekes, bár termetük és testi erejük "feljogosíthatta" volna erre a manapság elterjedt szokásra fiaimat, mégse hangoskodtak se erdõben se játszótéren. Jobban tenné más szülõ is ha inkább kiránduláson/terepen vezettetné le gyermeke fölös energiáit. Ha nem tudja megtenni hogy a természetbe menjen (ami még ma is inkább csak akarat kérdése) vagy legalább nyíltabb területre ahol nem zavar senkit a hangoskodás. Egy házak közé zárt visszhangzó téren a szülõnek gondolnia kellene már az elsõ visításnál arra hogy lakhatnak a környéken éjszakai mûszakosak, öregek és fekvõbetegek. Nekik ugyanúgy megvan a joguk a pihenéshez mint a gyereknek a mozgáshoz. Egy "egészséges" gyerekhangerõt mindenki elvisel - bizonyos mértékig. Az élénk testmozgáshoz nem szükséges okvetlen ordibálni ÉS mivel aki ágyban fekszik az nem ordibál ezért jogosan várhatja el hogy más se ordibáljon a szülõ pedig szóljon rá vásott kölkére ha az "túllépi a decibelt". Pontosítom: egy szülõ annyit engedjen meg közösségi területen gyerekének amennyit õ maga elviselne más kölkétõl vagy saját otthona falai között. Nem feltételen velejárója a felszabadult testmozgásnak a felszabadult üvöltözés se erdõben játszótéren, különösen sorházak közé ékelt visszhangos téren. A gyerek ficánkoló kiscsikó, nagyon sok esetben nem is tudja hogy rosszat tesz amíg meg nem magyarázzák neki. A szülõ felelõssége elmagyarázni. A szülõ kötelessége lenne hogy átérezze mit érezhet más, mit érezne õ más kölkének visongását hallva. Errefelé nagy a csend. Egy alkalommal már messzirõl hangos és kõkemény trágár szavakkal tarkított ordítozó lárma közeledett. Felugrottam és kinéztem mert komolyan azt hittem legalább féltucat "lomtalanító" közeleg. Tévedtem. Csupán három, jólétet sejtetõ módon öltözött normálisnak látszó kamasz kerékpározott erre, de olyan hangerõvel és trágársággal társalkodva hogy meglepett pedig hosszan tudok dühöngve káromkodni de ezek bõven túltettek rajtam. Ha nem káromkodtak volna bádogpultos kocsmai szinten, már a hihetetlen hangerejû ordítozás önmagában kimerítette volna a közbotrányokozás fogalmát. Elsõ gondolatom az volt, na ezeknek is gondos szüleik lehetnek. Gyerekek? Hagyjuk? Szerintem a szabadjára engedett játszótéri gyerektombolás is kelthet hasonló megbotránkozást akár egy részeg felnõtt hangoskodása mely megzavarja a nyugalmat. A szülõk felelõssége hogy felismerjék ezt és tegyenek ellene, mert ezzel a szabados magatartású zabolátlan népcsoportok szintjére süllyednek gyermekeik.

Tegnap de. ahogy illik, fûnyírás volt az utca fronton. Ahogy befejeztem, nemsoká éktelen káromkodás közepette mozgott a tuja és a szúrós cserje ága. Nemsoká meg is lett a felevickélõ fazon, lehet hogy felzavartam az avarból, álmából.
Tuti hunyó, a terepszínre váltva.
Link
Kellemes húsvétot!

Biztos emlékeztek rá, jópár hete már volt, hogy írtam az Alvég (a Felvégen ritkán járok) elsõ és mostanáig egyetlen fecskéjérõl, amelyik valszeg még megvan, mert a héten láttam repkedni. Tegnap templomba menet még egyedül árválkodott a dróton szegény füsti, de hála Istennek, mára többen lettek és már két molnárfecskét is láttam
Más: Láttatok-e már barázdabillegetõt udvarolni?

Hát bizony, olyan ez a -nem elhülyült, csak a szellemi iránytût nélkülözõ- világ, hogy könnyû benne mizantróppá válni. Nemegyszer engem is elfog a Noliéhoz hasonló keserûség.
Persze nem szabad általánosítani, és mindig szem elõtt kell tartani, hogy az ember formálható. Az ember lehet ördög is, meg angyal is kulturális közegétõl és a korszellemtõl függõen -s ez így volt minden idõben.

Fecskét az idén még nem láttam. Ezeknek a madaraknak az érkezése, elköltözése nem egyszerre történik. Elõször feltûnik néhány, aztán egy ideig semmi -pont, ahogy írod. Késõbb megjön a következõ "adag".
Az elköltözésük még érdekesebb. Egy-egy hûvösebb szeptemberi idõszakban látszólag teljesen eltakarodnak, egyetlen fecske se szántja a hideg-kék eget. Aztán, ha megjön a vénasszonyok nyara, újra megjönnek a fecskék is. Szerintem ilyenkor kissé visszakanyarodnak észak felé. Ez a mutatványuk õsz elején nem is egyszer látható.

Én úgy gondolom, hogy ha engedjük magunkat bármire vagy bárkire irányuló gyûlöletbe "belemerülni", azzal csak magunkat és környezetünket is mérgezzük. Attól nem lesz jobb a világ, ez biztos.

Csak az, ahol párban vannak.

Köszi Noli!

Félreértés ne essék: nem vitát akartam-akarok provokálni.

Ettõl függetlenül szeretnék reagálni néhány gondolatodra.

Én is lakótelepen nõttem fel, pontosan tudom, milyen az, ha nem tudsz pihenni. (Miként azt is tudom, hogy a szomszédok kutyáinak egész éjszakás ugatásától se....) Ugyanakkor -mivel alkalmazkodni kénytelen vagyok- próbálom elfogadni ezt a helyzetet is. Nagy különbséget érzek viszont abban, hogy nem mondom és nem is gondolom azt, hogy 1000 kutyából 1 ha normális, mert nem így van. Miként az is hamis, hogy a gyerekeknél ez lenne az arány.

A szülõk gyermeknevelését most hagyjuk, e téren bizony nagy hiányosságok vannak, mindamellett nem hiszem, hogy ez korábban annyival jobb lett volna, legfeljebb a múlt -mint annyi mást- ezt is megszépíti.
Azért mert Te másmilyen gyerek voltál, miért kellene minden gyereknek olyanná válni, mint amilyen Te voltál? Tudomásul kell venni, hogy minden gyerek egy kis saját individuum. Természetesen formálni, alakítani kell, de beskatulyázni, fölösleges korlátok közé szorítani nem szabad, mi több óriási hiba! Nem tudhatod, lehet, hogy az általad "lehülyegyerekezettek" közt kiabál éppen az a tudós, aki megteremti számodra a tudásával, hogy hosszan tartó, békés, akár aktív természetjárással teli öregkort élhessél. A "hülyegyerekek" közt vannak a leendõ pékek, sofõrök, tanárok, orvosok, szak-és segédmunkások, stb., stb., akik nélkül egy lépést nem tudnál megtenni. Belõlük lesz például az a mérnök, aki még jobb lencséket fog tervezni, és az az optikus, aki ezeket meg is csiszolja, hogy éppen Te fotózhass, vagy csodálkozhass az égi csodákra.... Folytathatnám a sort a végtelenségig....

Egészen egyszerûen nem értem, hogy egy ilyen értelmes, olvasott ember ennyi -bocsáss meg- butaságot miként képes összehordani. Te, aki a természettel, a környezettel való harmóniát hirdeted, írsz ilyeneket? Tetszik, nem tetszik: ez is a környezet, miként a kutyák-macskák-pókok és minden más körülöttünk. Ne haragudj meg, de nekem nagyon disszonáns az, hogy rászólsz arra -mi több kioktatod- azt, aki nem szereti a pókot, a patkányt, akinek nem tetszik, hogy vakond túrja fel a földjét, ugyanakkor leírsz olyanokat, amiket az elõzõekben írtál. Nekem az az érzésem, hogy Te azt gondolod, hogy mindenkinek el kell fogadnia a Természetben elõforduló -számunkra idõnként bizony nagyon bosszantó!- dolgokat, jelenségeket, miközben Te nem vagy képes tolerálni ami Téged bosszant, jelesül az adott esetben saját embertársaidat.

Azt írod, lehet utálni azért, mert ki nem állhatod a gyerekeket. Azért utáljon Téged valaki, mert Te utálsz valamit? Nem utállak, szó nincs róla. Más érzéseim vannak. Egyrészt meglepõdök és megdöbbenek -mint már írtam-, hogy az Általad hirdetett fene nagy tolerancia miként csaphat át egyik pillanatról a másikra végtelen tagadásba, és válik ezáltal az egész totálisan hiteltelenné szintúgy egy pillantás alatt.

Másrészt pedig sajnállak. Igen, sajnállak, mert olyan dolgokat "nem állhatsz ki", melyek a világ legcsodásabb dolgai közé tartoznak.

Még csak egyetlen megjegyzés -és ez legyen egy idézet- az Általad eszetlenül, üvöltve játszó véglényekrõl.

"Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Tényleg nem vitát akartam kezdeni, ezzel részemrõl be is fejezném, ha lehet. Meggyõzni -olvasván soraidat- vélhetõen nem tudlak, sõt nem is akarlak. Egész egyszerûen, mint gyereket nevelõ apát, mint embereket (is) szeretõ XXI-ik századi embert, mélyen sértenek a gondolataid, ezért bátorkodtam szót kérni.

(Akit nem érdekelnek soraim, ugorja át, a hosszért ismételten kérnék elnézést!)

Egyrészt nem itt laksz, így nem tudod, mit vagyok kénytelen hallgatni állandóan, másrészt minden hülyegyereknek kéne legyen anyja vagy valakije, akivel lenn van, és aki foglalkozik vele, nem csak kicsapja az utcára, míg õ megvitatja az aktuális körömlakkdivatot a padon a többiekkel...
Igen, voltam gyerek, de nem üvöltöttem teli torokból, ahogy az én korosztályomban senki sem. Maximum akkor, 2 percig, ha pofára estem egy kõben. Az esetek nagy részében totál kussban voltam, mert már akkor sem szerettem beszélni, inkább rajzoltam, olvastam, nézegettem a fa tetejérõl a madarakat, vagy kertészkedtem. Sose vágtak ki a játszótérre, ha elmentünk, akkor aki elvitt, azért vitt, hogy játsszon velem és nem azért, hogy megvitassa a többi szülõvel a világ folyását.
Ezek a véglények nagyon távol vannak mindentõl, ami emberi, mert egyáltalán nem igyekszik senki fegyelmezni õket, tépik a fák ágait, rugdossák, ami az útjukba kerül, nekimennek egymásnak, mintha benarkózott katonák lennének, ész nélkül. Ezekbõl sose lesz a világ hasznos tagja! Tisztelet a kivétel anyukának, aki nem ezt csinálja (de az nem is rakja be a kiskölykeket a játszótérre, hanem sétál vele meg magyaráz, mutogat neki).
Azon kívül azt mondd meg, mire jó a villanymotoros gyerekautó / gyerekmotor? Biciklizni maximum a 10-12 éveseket látni, kiskölyöknek csak lábbal hajtós motor meg villanymotoros motor, autó dukál, ugye ettõl fejlõdnek az izmaik......
Amikor nem esik az esõ, nem lehet kinyitni az ablakot, mert olyan iszonyú zaj van, hogy a saját szavát nem érti az ember a lakásban. Arról nem beszélve, hogy este 9-kor még bõven ez megy... Tavalyelõtt este fél 11-kor üvöltözött lenn négy kölyök, a legnagyobb se volt több 10 évesnél... Szülõ sehol. Olyan is van, hogy gyerek lenn bõg, odamegy az erkélyhez, ahol muter kinn ácsorog, majd a muter rákiabál, hogy menjen vissza a játszótérre, mert neki most szabadnapja van... Na az ilyeneknek abortuszra kellett volna menni...
Az egész világ efelé megy, ész nélküli birka bevásárlóautomatákat növesztenek. Ezer gyerekbõl egy ha normális.
9 mûszakba járok dolgozni, meglehetõsen összevissza, így néha nappal is kell aludnom, de itt nem lehet, csak esõs idõben...
Igen, tudom, el lehet költözni, ha lesz mibõl, meg is fogom tenni. De addig is élni akarok, emberi módon, emberi viszonyok közt.
Az is hozzátartozik az egyéniségemhez, hogy ki nem állhatom a gyerekeket. Ez van, lehet érte utálni.