Bioszféra
Szép nap volt, már-már tavaszias
Szinte egész nap kint voltam a kertben, teraszon, a laptoppal is kitelepültem, csak enni jöttem be. Kezem ügyében a fotomasina de nem akadt semmi "puskavégre"
Se rovar se madár, egy árva légy sem pedig erõs, ruházatot átmelegítõ napsütés volt szinte mostanáig. A december-januári enyhébb idõkben rendre elõmerészkedtek a legyek, mozgolódtak a kispókok, még bágyadt darazsak is - ma nem, pedig szép nap volt, még hûvös ezért csak Napon volt érdemes mozogni, de ott érezhetõ volt hogy közeleg a Tavasz, mellé más állásszög, bár az aljnövényzeten kívül nem zöldül semmi (közte a szívós "télálló" kisvirágok virítanak) de valahogy tavaszias a megvilágítás
A "helyi" madarak többsége nem tudom miért, ma elbújt, csendben volt. Viszont vándormadarak nagy csapatait láttam a Duna vonalában Észak felé repülni 
Az egyik kedvenc virághozó yuccám leveleinek harmada elsárgult mert Tomi kutya rászokott hogy felemelt lábbal "letisztelje"
A másik virághozó "kupac" életteli zöld.
"Csodát" teszek Tomival (vagy bekerítem a yuccát csirkehálóval)




Az egyik kedvenc virághozó yuccám leveleinek harmada elsárgult mert Tomi kutya rászokott hogy felemelt lábbal "letisztelje"

"Csodát" teszek Tomival (vagy bekerítem a yuccát csirkehálóval)

A cseresznyéké is siethetne, jó lenne már roskadozó érett cseresznyékkel teli fán mászkálni

Annak ellenére, hogy ma nem nagyon van hideg (az elmúlt napokhoz képest), ostrom alatt az etetõm, még eg barátcinke is volt. :-) De a széncinkéknek már a szexen jár az eszük, olyan kergetõzéseket csapnak le, hogy ihaj! A verebeink is egyre élénkebbek meg bátrabbak.
Minderrõl a tûzben elhamvadó és tûzbõl újjászületõ fõnix meséje jutott eszembe. Az emberiséget a tûz emelte fel, reméljük hogy újjászületéséhez soha nem kell a fõnix útjára lépnie

Hari én is hallottam/olvastam az elfogadhatóan indokolt higgadt ellenvéleményekrõl. Mint mindig az igazság itt is valahol középúton lehet azaz nincs még a nyakunkon a baj, de ismereteink szerint minden feltétel megvan hozzá és egy ma még talán ismeretlen jelentéktelen esemény esetleg mégis beindíthatja.
Igazad van, nem tudhatjuk pontosan, mivel alapvetõ probléma hogy manapság annyira lejáratták a tájékoztatást az egymással rivalizáló érdekkörök lefizetett, a tényeket ügyesen csoportosítva harsogó ellenszónokai hogy lassan annak sincs hitele aki tényleg igazat mond... [esõ] A felmelegedést a nyári tûzgyújtási tilalmakhoz hasonlóan kellene kezelni lelkiismeretes minden érdekkörtõl távol álló pártatlan tudósok ellenõrzése mellett (intõ példa az emlékezetes vakcina). Túlságosan a fosszilis energiára alapozva rendeztük be a földi létet, kezdve az elkényelmesedett átlagpolgár életvitelétõl, a szállítás-közlekedés-kereskedelem kapacitásnövelésén át (autók, kamionok, repülõk sokasága) a hadseregek energiazabáló arzenáljáig. Ezt máról holnapra megváltoztatni NEM LEHET legfeljebb apránként csökkenteni míg kiváltják más eszközökkel. Hóban esõben szélviharban is kerékpáron járok, nem olyan rettenetes (igaz felelõtlen autósok miatt olykor életveszélyes) pedig ott áll a gázüzemû merci a garázsban. Nem kellemes egyetlen tetõtéri szobát fûtve 16-18°-ban élni (a konyhában elgémberednek ujjaim a lenti 3-4°C-ban) de ezzel leszorítottam fogyasztásom 1kW/óra áramfelvételre és mindenképpen kialakítok napelemes energiaellátást fiaim segítségével. Egy férfi tûrõképessége határáig azt tesz magával amit akar, ám asszonyt-kisgyereket kitenni ilyesminek nem lehet, tehát KELL a megújuló, környezetét nem terhelõ alternatív energia (ezzel is csökkentve a leselkedõ globális felmelegedés veszélyét). Rendben, feltételezzük hogy mégsem következik be a globális felmelegedés DE az energiaválság akkor is beköszönt idõvel és az emberiség zöme rákényszerül a megszorításokra. A globális felmelegedés vitatható DE az energiaválság a lelõhelyek kimerülésével lassan de biztosan közeleg amire idejében fel kell(ene) készülni (akár egy átlagember "hóvégén"). Változtatni kell, nehéz lesz de nem nehezebb mint egy fegyvergyártó üzemet átállítani hétköznapi eszközök gyártására. A változást megnehezítik a jelenlegi helyzetet kiszolgáló/kihasználó érdekkörök akik "ebbõl élnek", az elkényelmesedett emberi életvitel, nem mellesleg az éjjel-nappal készenlétben álló hadseregek energiaigénye is. A filmben elhangzik egy érdekes mondat: a diktatúrát, kommunizmust, demokráciát felváltotta a "fogyasztói társadalom" mely terjed a hamis illúziókat keltõ reklámok hatására szerte a Földön. A megszólaló afrikai diáklány halászattal (és olaj viszonteladásával viszonteladónak, ez se jó hogy a világon mindenhol fellelhetõ láncolt viszonteladás is az átlagemberre nehezedik: az olcsón megvett árut nemegyszer le se rakodják hanem továbbküldik újabb viszonteladónak, közben mindenki ráteszi a maga hasznát a hétköznapi vásárló "meg csak néz" mennyibe kerül amíg a kufárok láncolatán keresztül hozzájut szükségletéhez) próbálja elõteremteni költségeit hogy tanulhasson, mert szeretne "nyugati" módon élni. Bioszférában említésre méltó a kifogott halakat mosószerrel kell lemosnia hogy ehetõk legyenek valami nincs rendjén. A globális felmelegedésrõl közvetlen információnk nincs, csak elméletileg tudjuk amit "sztereóban" mondanak nekünk (az LGT "Szól a rádió" nóta sorai jól idevágnak: ...a két oldalról egy idõben más-más hallható. A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, ha középen ülsz és jól figyelsz már teljesebb a kép) és gyakorlatilag tapasztalunk az idõjárás szokatlan változásaiban. Az idõszakos tûzgyújtási tilalomhoz hasonlóan ügyelni kellene a globális felmelegedés leselkedõ veszélyeire is, ne utólag kapkodjunk amikor itt a baj mely szegényt-gazdagot egyaránt utolér. A magyarázkodás sohasem pótolja a CSELEKVÉST csak késlelteti azt míg bekövetkezik a baj melynek rendbetétele általában sokkal nagyobb ráfordítást igényel mint az odafigyelõ megelõzés (pld. árvízvédelem elhanyagolása vagy a vörösiszap tragédia). Bibliai hasonlattal élve, ideje a "tékozló fiú megtérésének" avagy inkább "egyszer élünk utánunk a vízözön", oldják meg leszármazottaink? Az ivóvíz szintén közelgõ problémáját már nem is említem (a lentebb csatolt filmben már panaszkodnak)...
Igazad van, nem tudhatjuk pontosan, mivel alapvetõ probléma hogy manapság annyira lejáratták a tájékoztatást az egymással rivalizáló érdekkörök lefizetett, a tényeket ügyesen csoportosítva harsogó ellenszónokai hogy lassan annak sincs hitele aki tényleg igazat mond... [esõ] A felmelegedést a nyári tûzgyújtási tilalmakhoz hasonlóan kellene kezelni lelkiismeretes minden érdekkörtõl távol álló pártatlan tudósok ellenõrzése mellett (intõ példa az emlékezetes vakcina). Túlságosan a fosszilis energiára alapozva rendeztük be a földi létet, kezdve az elkényelmesedett átlagpolgár életvitelétõl, a szállítás-közlekedés-kereskedelem kapacitásnövelésén át (autók, kamionok, repülõk sokasága) a hadseregek energiazabáló arzenáljáig. Ezt máról holnapra megváltoztatni NEM LEHET legfeljebb apránként csökkenteni míg kiváltják más eszközökkel. Hóban esõben szélviharban is kerékpáron járok, nem olyan rettenetes (igaz felelõtlen autósok miatt olykor életveszélyes) pedig ott áll a gázüzemû merci a garázsban. Nem kellemes egyetlen tetõtéri szobát fûtve 16-18°-ban élni (a konyhában elgémberednek ujjaim a lenti 3-4°C-ban) de ezzel leszorítottam fogyasztásom 1kW/óra áramfelvételre és mindenképpen kialakítok napelemes energiaellátást fiaim segítségével. Egy férfi tûrõképessége határáig azt tesz magával amit akar, ám asszonyt-kisgyereket kitenni ilyesminek nem lehet, tehát KELL a megújuló, környezetét nem terhelõ alternatív energia (ezzel is csökkentve a leselkedõ globális felmelegedés veszélyét). Rendben, feltételezzük hogy mégsem következik be a globális felmelegedés DE az energiaválság akkor is beköszönt idõvel és az emberiség zöme rákényszerül a megszorításokra. A globális felmelegedés vitatható DE az energiaválság a lelõhelyek kimerülésével lassan de biztosan közeleg amire idejében fel kell(ene) készülni (akár egy átlagember "hóvégén"). Változtatni kell, nehéz lesz de nem nehezebb mint egy fegyvergyártó üzemet átállítani hétköznapi eszközök gyártására. A változást megnehezítik a jelenlegi helyzetet kiszolgáló/kihasználó érdekkörök akik "ebbõl élnek", az elkényelmesedett emberi életvitel, nem mellesleg az éjjel-nappal készenlétben álló hadseregek energiaigénye is. A filmben elhangzik egy érdekes mondat: a diktatúrát, kommunizmust, demokráciát felváltotta a "fogyasztói társadalom" mely terjed a hamis illúziókat keltõ reklámok hatására szerte a Földön. A megszólaló afrikai diáklány halászattal (és olaj viszonteladásával viszonteladónak, ez se jó hogy a világon mindenhol fellelhetõ láncolt viszonteladás is az átlagemberre nehezedik: az olcsón megvett árut nemegyszer le se rakodják hanem továbbküldik újabb viszonteladónak, közben mindenki ráteszi a maga hasznát a hétköznapi vásárló "meg csak néz" mennyibe kerül amíg a kufárok láncolatán keresztül hozzájut szükségletéhez) próbálja elõteremteni költségeit hogy tanulhasson, mert szeretne "nyugati" módon élni. Bioszférában említésre méltó a kifogott halakat mosószerrel kell lemosnia hogy ehetõk legyenek valami nincs rendjén. A globális felmelegedésrõl közvetlen információnk nincs, csak elméletileg tudjuk amit "sztereóban" mondanak nekünk (az LGT "Szól a rádió" nóta sorai jól idevágnak: ...a két oldalról egy idõben más-más hallható. A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, ha középen ülsz és jól figyelsz már teljesebb a kép) és gyakorlatilag tapasztalunk az idõjárás szokatlan változásaiban. Az idõszakos tûzgyújtási tilalomhoz hasonlóan ügyelni kellene a globális felmelegedés leselkedõ veszélyeire is, ne utólag kapkodjunk amikor itt a baj mely szegényt-gazdagot egyaránt utolér. A magyarázkodás sohasem pótolja a CSELEKVÉST csak késlelteti azt míg bekövetkezik a baj melynek rendbetétele általában sokkal nagyobb ráfordítást igényel mint az odafigyelõ megelõzés (pld. árvízvédelem elhanyagolása vagy a vörösiszap tragédia). Bibliai hasonlattal élve, ideje a "tékozló fiú megtérésének" avagy inkább "egyszer élünk utánunk a vízözön", oldják meg leszármazottaink? Az ivóvíz szintén közelgõ problémáját már nem is említem (a lentebb csatolt filmben már panaszkodnak)...
Mondjuk ez valószínûbb :-) Ez viszont amerikai fa, nem afrikai, úgyhogy tuti kertben nõtt. (Persze nálunk is van, aki yuccát rak a háza elé).
Már csak azt nem értem, ha tudod, miért kérded?
Már csak azt nem értem, ha tudod, miért kérded?
Köszönöm srácok! Azért a kisördög még megkérdezteti velem, hogy esetleg nem-é Caesalpinia pulcherrima?
Azért messze nem fejbõl.... Családból, élõhelybõl viszont 2 perc megtalálni. :-) Egyébként, meg nem mondom, hogy hol, de valamelyik tud. lapban volt pár éve egy nagyon jó kis cikk a CV növényvilágáról. Egy csomó dologra emlékeztem belõle. :-)
Igen, a lepényfafélék közé tartozik, az akác távolabbi rokona. Noli nem semmi, mi mindent tud fejbõl, botanikus létemre én csak a családra tudtam tippelni..
Hari, még játszani se kell a tûzzel ahhoz, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Nagyjából csak rövidebbet lehet húzni...
Itt hangzik el az ominózus mondat: Link
A Pinatubo-n az õ filmjeiknek köszönhetõen volt sikeres az evakuálás, azokat mutatták be a kis falvakban, s így mutatták meg az embereknek, hogy mi vár rájuk, ha nem költöznek. ÉLetek sok tízezrét mentették meg...
A Pinatubo-n az õ filmjeiknek köszönhetõen volt sikeres az evakuálás, azokat mutatták be a kis falvakban, s így mutatták meg az embereknek, hogy mi vár rájuk, ha nem költöznek. ÉLetek sok tízezrét mentették meg...
Lehet lehûlés lesz, én ilyen verziót is hallottam. Szóval nem lehet tudni.
De már a kutatók nagy része is inkább klímaváltozásnak nevezi, mint felmelegedésnek.
Kicsik vagyunk mi emberek. Én úgy gondolom, hogy a természetet nem lehet legyõzni; akárhogy is lesz, mi fogjuk húzni a rövidebbet, ha "játszunk a tûzzel". Annak ára lesz.
De már a kutatók nagy része is inkább klímaváltozásnak nevezi, mint felmelegedésnek.
Kicsik vagyunk mi emberek. Én úgy gondolom, hogy a természetet nem lehet legyõzni; akárhogy is lesz, mi fogjuk húzni a rövidebbet, ha "játszunk a tûzzel". Annak ára lesz.
Ezek után a számszerûsített 24 év sem hagyott nyugodni
(az említett filmet rég láttam teljes egészében)
Ezért utánanéztem, nem 24 hanem 23 év, legalábbis ennyit említ Maurice Krafft a halála elõtti napon.
Idézve kijelentését: "I am never afraid because I have seen so much eruptions in 23 years that even if I die tomorrow, I dont care"
"Soha nem félek, annyi erupciós jelenséget láttam 23 év alatt, ha holnap meghalok, engem nem érdekel" Kijelentése épp az õ és felesége halála elõtti napon forgatott felvételen hangzott el...
"Katia és Maurice Krafft (French volcanologists who died in a pyroclastic flow on Mount Unzen, in Japan, on June 3, 1991. ~ Francia vulkanológusok, akik életüket vesztették egy piroklasztikus áradatban..." "The Kraffts were known for being pioneers in filming, photographing and recording volcanoes ~ A pár ismert volt arról hogy [haroun tazieffhez hasonlóan [i] (Találkozás az ördöggel) [i] ] úttörõk voltak a vulkánok filmezésében, fényképezésében"
Kicsit vidámabb videó róluk Link

Ezért utánanéztem, nem 24 hanem 23 év, legalábbis ennyit említ Maurice Krafft a halála elõtti napon.
Idézve kijelentését: "I am never afraid because I have seen so much eruptions in 23 years that even if I die tomorrow, I dont care"
"Soha nem félek, annyi erupciós jelenséget láttam 23 év alatt, ha holnap meghalok, engem nem érdekel" Kijelentése épp az õ és felesége halála elõtti napon forgatott felvételen hangzott el...

"Katia és Maurice Krafft (French volcanologists who died in a pyroclastic flow on Mount Unzen, in Japan, on June 3, 1991. ~ Francia vulkanológusok, akik életüket vesztették egy piroklasztikus áradatban..." "The Kraffts were known for being pioneers in filming, photographing and recording volcanoes ~ A pár ismert volt arról hogy [haroun tazieffhez hasonlóan [i] (Találkozás az ördöggel) [i] ] úttörõk voltak a vulkánok filmezésében, fényképezésében"
Kicsit vidámabb videó róluk Link
Noli igazad van, a lahar az iszapáradat. Hibáztam mert kapkodtam
Az utószerkesztési idõ lejárta után én is láttam, de nem korrigáltam mert mondókám lényegét nem érintette, csupán megemlített példa volt a váratlan irányból érkezõ eseményre.
Ma is fel tudom idézni magamban a filmkockákat amint a szürkés tömeg elõtör és egyre közeledik a megfigyelõhöz aki több évtizedes tapasztalata birtokában biztos volt dolgában hogy nem éri el megfigyelõhelyét. A lahar "csak" betemette/elsodorta volna és belefullad.
Piroklasztikus ár (vulkánkitörést követõ gyorsan áramló, forró gáz, hamu, izzó kõzettörmelék és egy hamuval keveredõ sárfolyam) látható a videón, az odaérkezõ perzselõ felhõ magas hõmérsékletével szinte szénné égette a kutatót oly gyorsan hogy arcvonásai is felismerhetõek maradtak.
Láttam, kapkodtam, nem korrigáltam- helyette most több sorban magyarázkodhatok DE mondanivalóm lényegét nem változtatta - nem lehetünk elbizakodottak
Akit megzavartam vele, elnézést nem volt szándékos, elismerem, lustaságból nem korrigáltam pedig láttam (talán elhiszitek, a vonatkozó alapfogalmakat azért ismerem)
Az említett videó Link

Az utószerkesztési idõ lejárta után én is láttam, de nem korrigáltam mert mondókám lényegét nem érintette, csupán megemlített példa volt a váratlan irányból érkezõ eseményre.
Ma is fel tudom idézni magamban a filmkockákat amint a szürkés tömeg elõtör és egyre közeledik a megfigyelõhöz aki több évtizedes tapasztalata birtokában biztos volt dolgában hogy nem éri el megfigyelõhelyét. A lahar "csak" betemette/elsodorta volna és belefullad.
Piroklasztikus ár (vulkánkitörést követõ gyorsan áramló, forró gáz, hamu, izzó kõzettörmelék és egy hamuval keveredõ sárfolyam) látható a videón, az odaérkezõ perzselõ felhõ magas hõmérsékletével szinte szénné égette a kutatót oly gyorsan hogy arcvonásai is felismerhetõek maradtak.
Láttam, kapkodtam, nem korrigáltam- helyette most több sorban magyarázkodhatok DE mondanivalóm lényegét nem változtatta - nem lehetünk elbizakodottak
Akit megzavartam vele, elnézést nem volt szándékos, elismerem, lustaságból nem korrigáltam pedig láttam (talán elhiszitek, a vonatkozó alapfogalmakat azért ismerem)



Nem lahar volt, hanem piroklasztár. A lahar sárfolyam, míg ez egy többszáz fokos gáz-hamu-törmelékfelhõ, ami akár 150-300 km/h sebességgel is száguldhat lefelé egy hegyoldalon. Maurice Krafft a halála elõtti napon nyilatkozta, hogy egyáltalán nem bánná, ha meghalna egy vulkánon. Sikerült neki...
Rágyújtva a pipára, frissen lefõtt kávét kortyolgatva egy féltréfás gondolat nyomakodott elõ kvarkos hasonlatodról:
Információ akkor születik ha arra igény van és ezért valamit megvizsgálunk.
Nem szükséges hozzá anyag SEM, maga SEMMI is hordoz információt számunkra - azt hogy ott SEMMI NINCS avagy kissé megcifrázva - ott a SEMMI van elvégre matematikailag az üres halmaz is halmaz, még tartalma is van- önmagát tartalmazza
Tovább megyek az információ hiánya is információ arról hogy nincs információ
Bocs ez csak olyan "reggeli agymenés" volt 
A lentebb ajánlott filmet illetõen nem vagyok tagja semmilyen zöld, kék, stb. szervezetnek (tisztelet a kivételnek, nagyrészt lobby- vagy politikai célokra használják õket). A Metnet nyitott erre külön fórumot, de én a Bioszféra, Légköroptika, Csillagászat "szentháromságot" látogatom az adatközlés mellett. Tehát nem "zöldkampány" csak jeleztem, engem megfogott a film. Természetesen minden negatív eseményt tetszõlegesen lehet lélektanilag hatásosan elrendezni, várható tragédiába torkolló folyamatként összekapcsolva õket, ezen alapul minden tömegmanipuláció évezredek óta. De ezek a viták (szerintem) olyanok, amikor tûzveszélyrõl vitatkoznak, ahelyett hogy felkészülnének egy ESETLEGES tûzvészre. Távolabbi hasonlattal: földrengések voltak és lesznek. A katasztrofális méretû földrengések szerencsénkre nem túl gyakoriak, mégis lehetõleg földrengésálló épületeket építenek ott ahol gyakoribb a szeizmikus tevékenység. A vulkánok "közelkörzetében" csak saját felelõsségükre engedik letelepedni az embereket. A földi életre veszélyes aszteroidabecsapódás sem túl gyakori, mégis készülnek rá. A felmelegedést kiváltó veszélyforrások is léteznek és a meteorológiából köztudott a körülmények összejátszásával "akár egy lepke szárnycsapása tomboló vihart kelhet"
Persze erre felkészülni csak a világ gyökeres felforgatásával lehetne, ami túl sok érdeket sért kezdve az átlagember életvitelétõl a fosszilis energiára épült iparig. Önkéntelen a párhuzam egy vulkánkitörést végig követõ filmmel. Nem felejtem el, egy idõs házaspárt megszólalt a filmben, megtagadták az evakuálást - õk maradnak, hátha túlélik. Nem élték túl (akár az a kutató házaspár akik 24 évig szerencsésen tanulmányozták a vulkánokat, ismereteik birtokában tudni vélték mit tegyenek, ezért biztonságban érezték magukat míg egy nem várt irányból elõtörõ lahar kioltotta életüket)[i]. A globális felmelegedés is hasonlóan lehetséges veszély mely igaz, sok tényezõbõl állhat össze de nem kellene megvárni összeállásukat és majd csak akkor kapkodni amikor már emberek pusztulnak tömegesen... Rendben, ne riogjunk de ne is becsüljük le ezt a veszélyt SE. További párhuzam ötlött fel - senki nem várta az emberek százezreit megölõ pusztító cunamit, holott a szeizmikus és földrajzi adottságok ismeretében elméletileg várható volt bekövetkezése. Az emberiség és felelõs vezetõi a "szerencsére játszanak" de senkinek sincs örökké szerencséje
Az emberiség ma még olyan mint a kisgyerek, akinek fogalma sincs a létét fenyegetõ reális veszélyekrõl...
Információ akkor születik ha arra igény van és ezért valamit megvizsgálunk.
Nem szükséges hozzá anyag SEM, maga SEMMI is hordoz információt számunkra - azt hogy ott SEMMI NINCS avagy kissé megcifrázva - ott a SEMMI van elvégre matematikailag az üres halmaz is halmaz, még tartalma is van- önmagát tartalmazza



A lentebb ajánlott filmet illetõen nem vagyok tagja semmilyen zöld, kék, stb. szervezetnek (tisztelet a kivételnek, nagyrészt lobby- vagy politikai célokra használják õket). A Metnet nyitott erre külön fórumot, de én a Bioszféra, Légköroptika, Csillagászat "szentháromságot" látogatom az adatközlés mellett. Tehát nem "zöldkampány" csak jeleztem, engem megfogott a film. Természetesen minden negatív eseményt tetszõlegesen lehet lélektanilag hatásosan elrendezni, várható tragédiába torkolló folyamatként összekapcsolva õket, ezen alapul minden tömegmanipuláció évezredek óta. De ezek a viták (szerintem) olyanok, amikor tûzveszélyrõl vitatkoznak, ahelyett hogy felkészülnének egy ESETLEGES tûzvészre. Távolabbi hasonlattal: földrengések voltak és lesznek. A katasztrofális méretû földrengések szerencsénkre nem túl gyakoriak, mégis lehetõleg földrengésálló épületeket építenek ott ahol gyakoribb a szeizmikus tevékenység. A vulkánok "közelkörzetében" csak saját felelõsségükre engedik letelepedni az embereket. A földi életre veszélyes aszteroidabecsapódás sem túl gyakori, mégis készülnek rá. A felmelegedést kiváltó veszélyforrások is léteznek és a meteorológiából köztudott a körülmények összejátszásával "akár egy lepke szárnycsapása tomboló vihart kelhet"



Ma is hoztam egy virágot, de a nevét sajnos nem tudom. Valami akácfélére tippelek. Segítséget elfogadok

Noli, korrekt válasz most nem is boncolgatom
Eredetileg más szemszögbõl néztem- (szerintem) az Univerzumban általában, és közelebbrõl a földi élõvilágban minden folyamat az elemi részecskék spontán bekövetkezõ konfliktusaiban dõl el miközben magasabb energiaszintrõl alacsonyabbra igyekeznek, ennek során a rendszer minden eleme a legkisebbtõl a legnagyobbig "keresi a helyét", sorozatos ütközésekben pusztulva-újjászületve-alkalmazkodva alakítja a világot. Sokaságuk miatt követhetetlen kaotikus folyamatokban összegzõdnek (egyébként elemenként jól követhetõ) hatásaik és a végeredményt a legnagyobb valószínûséggel bekövetkezõ véletlen formálja 
De most filmet néztem
Mosolygok, bár nem vidám, sõt majdhogynem szörnyû, mégis minden Bioszférásnak ajánlom megnézésre: A hülyeség kora (The Age of Stupid) Link
Rövid kivonata: A film 2055-ben egy pusztulásra ítélt világban játszódik. "Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?" - teszi fel a kérdést a fõszereplõ, egy idõs történész számára már archív, 2008-as filmfelvételek nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élõ húsvér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különbözõ pontjain élnek, mégis ugyanúgy szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.
Sok megállapítása súlyos és (szerintem) egyáltalán nem túldramatizált. A 2008-ban megszólaló (valódi) riportalanyok elbeszélései egyszerûek/tárgyilagosak, semmi hatásvadászat nincs a filmben, mégis érzékelhetõ: az emberiségnek és vezetõinek változtatni KELL ameddig még lehet...
A Kathrina hurrikánt átélõ szemtanú mondta: "Farkasszemet nézel az anyatermészettel aki általában elég jóindulatú. Aztán egyszer csak kinevet módszeresen, könyörtelenül. Ott áll veled szemben és kihív. Kihív: Gyerünk, elõ a legjobb fegyvereddel, táncoljunk!".
Nem kommentálom, érthetõ világos mélyen elgondolkodtató. Akinek van kedve és ideje inkább nézze meg (1:30)


De most filmet néztem

Rövid kivonata: A film 2055-ben egy pusztulásra ítélt világban játszódik. "Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?" - teszi fel a kérdést a fõszereplõ, egy idõs történész számára már archív, 2008-as filmfelvételek nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élõ húsvér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különbözõ pontjain élnek, mégis ugyanúgy szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.
Sok megállapítása súlyos és (szerintem) egyáltalán nem túldramatizált. A 2008-ban megszólaló (valódi) riportalanyok elbeszélései egyszerûek/tárgyilagosak, semmi hatásvadászat nincs a filmben, mégis érzékelhetõ: az emberiségnek és vezetõinek változtatni KELL ameddig még lehet...
A Kathrina hurrikánt átélõ szemtanú mondta: "Farkasszemet nézel az anyatermészettel aki általában elég jóindulatú. Aztán egyszer csak kinevet módszeresen, könyörtelenül. Ott áll veled szemben és kihív. Kihív: Gyerünk, elõ a legjobb fegyvereddel, táncoljunk!".
Nem kommentálom, érthetõ világos mélyen elgondolkodtató. Akinek van kedve és ideje inkább nézze meg (1:30)
De drága!!!! Köszönöm szépen! POnt úgy néz, mint anno a korfui csacsi, csak õ olajfaligetben volt kipányvázva. Nézd csak: Link
Paúk nincs több sajnos, mert a száraz évszakban nem nagyon mutatkoznak. Vagy én nem jártam eleget ott, ahol õk vannak (valószínûleg ez utóbbi az igaz
)
De hoztam neked õt Link Fogo-ról. Kissé közönséges - fõleg ott - de tudom, hogy nem hagy hidegen. Helyi kreol nyelven duru-nak hívják
Békésen álldogált egy papaya-liget mellett.
Dávid: jókor jó helyen

De hoztam neked õt Link Fogo-ról. Kissé közönséges - fõleg ott - de tudom, hogy nem hagy hidegen. Helyi kreol nyelven duru-nak hívják

Dávid: jókor jó helyen

Persze, egyiknek se sikerült volna egyedül, de az ember nem is magányos állat. Az egész viselkedésünk, ösztöneink mind társas lényként határoznak meg minket. A szoftveres rész az ösztönökben, a viselkedésminták beégetett csíráiban van. A társas mivoltunk a leglényegesebb e szempontból!
Nézd meg, milyen állatok a háziállataink!Csupa olyan társas lény, ahol az ember átvette az állat természetes csoportjában (falkában, nyájban, nagycsaládban) azt a szerepet, amit a csoport vezetõje jelentett. Kutya, birka, kecske, marha, tyúk, stb. Egyik se magányos lény. A macska félig-meddig az, de õt nem is sorolhatjuk a szokványos háziállatok közé szerintem, mert az õ esetében nem az ember trükközik az állattal, hanem az állat velünk :-)
A saját szociális szoftverünk határolja be a lehetõségeinket is! Még a betegségeinket is! (a fertõzéseink csak csoportban tudnak "életben maradni" és terjedni, a pszichoszomatikus nyavalyáink a csoportban elfoglalt helyünk és az ebbõl alkotott énképünk hatására alakulnak ki, stb.) Ha nem volna bennünk a társainkkal azonosulni vágyó és velük együttmûködést célzó ösztön, akkor sehol se lennénk. A felhalmozott tudásunk sem egyéni, hanem csoportos tudás. Az összes túlélési stratégiánk arra alapul, hogy nem egyedül kell túlélnünk. Persze, fizikailag lehet egyedül is, csak ezzel elveszítjük azt, amiért emberek vagyunk. Nem adjuk át másoknak az emberi voltunkat.
A szoftver az ösztönökben van, ami persze hardveres irányítás alatt fut. Ez az ember esetében lényegesen bonyolultabb, mint a biogépeknél, amit az animációd is jelez. De mondjuk az már modellezhetõ (sikeresen) így, hogy egy hangyacsapat útja miként válik a fészek meg az élelemforrás vagy egy másik fészek közt a lehetõ legrövidebbé ( Link ) azon iszonyúan egyszerû elvek alapján, hogy 1, a hangya önállóan elindul kaját keresni (éhes) 2, a hangyák szagnyomokat hagynak maguk után minden úton (oda és vissza is) 3, a hangyák követik egymás szagnyomait (amerre a legtöbb szagnyom van - kaja megtalálva, fészekbe behordva), arra fog menni a legtöbb hangya. Hasonló egyszerû elven mûködnek a halrajok vagy madárcsapatok szinkronizált, együttes mozgásai, ami rendkívül összehangolt és bonyolult dolognak tûnik, azon alapul, hogy az egyed két-három szomszédját figyelve alakítja a saját röptét, úszási mintáját, stb. Ahogy a Te biogéped esetében is szoftveres irányítás az, hogy vonzó vagy taszító hatás áll fenn két egyed közt s ennek megfelelõen alakul ki bonyolultnak tûnõ, fraktálszerû mintázat. Eléggé elmossa a határokat, hogy minek is lehet tekinteni egy "ösztönt" adott esetben, s bejön a képbe, hogy az anyag-információ konvertibilitás milyen szerepet képvisel ebben a játékban, amit univerzumnak hívunk... Hiszen MINDEN anyag hordoz magában információt egészen az általunk ma ismert legalacsonyabb anyagi szintig. Át lehet billenni abba a filozófiai találgatásba is akár, hogy nem nevezhetjük-e magát az anyagot egy speciális információ-csomósodásnak? Hisz egy kvark is hordoz fizikai tulajdonságokat (információt), ami meghatározza azt, hogy miként mutatkozik meg számunkra anyag képében...Na de ez már nagyon messzi mutat a biológia itt tárgyalt dolgaitól.
Nézd meg, milyen állatok a háziállataink!Csupa olyan társas lény, ahol az ember átvette az állat természetes csoportjában (falkában, nyájban, nagycsaládban) azt a szerepet, amit a csoport vezetõje jelentett. Kutya, birka, kecske, marha, tyúk, stb. Egyik se magányos lény. A macska félig-meddig az, de õt nem is sorolhatjuk a szokványos háziállatok közé szerintem, mert az õ esetében nem az ember trükközik az állattal, hanem az állat velünk :-)
A saját szociális szoftverünk határolja be a lehetõségeinket is! Még a betegségeinket is! (a fertõzéseink csak csoportban tudnak "életben maradni" és terjedni, a pszichoszomatikus nyavalyáink a csoportban elfoglalt helyünk és az ebbõl alkotott énképünk hatására alakulnak ki, stb.) Ha nem volna bennünk a társainkkal azonosulni vágyó és velük együttmûködést célzó ösztön, akkor sehol se lennénk. A felhalmozott tudásunk sem egyéni, hanem csoportos tudás. Az összes túlélési stratégiánk arra alapul, hogy nem egyedül kell túlélnünk. Persze, fizikailag lehet egyedül is, csak ezzel elveszítjük azt, amiért emberek vagyunk. Nem adjuk át másoknak az emberi voltunkat.
A szoftver az ösztönökben van, ami persze hardveres irányítás alatt fut. Ez az ember esetében lényegesen bonyolultabb, mint a biogépeknél, amit az animációd is jelez. De mondjuk az már modellezhetõ (sikeresen) így, hogy egy hangyacsapat útja miként válik a fészek meg az élelemforrás vagy egy másik fészek közt a lehetõ legrövidebbé ( Link ) azon iszonyúan egyszerû elvek alapján, hogy 1, a hangya önállóan elindul kaját keresni (éhes) 2, a hangyák szagnyomokat hagynak maguk után minden úton (oda és vissza is) 3, a hangyák követik egymás szagnyomait (amerre a legtöbb szagnyom van - kaja megtalálva, fészekbe behordva), arra fog menni a legtöbb hangya. Hasonló egyszerû elven mûködnek a halrajok vagy madárcsapatok szinkronizált, együttes mozgásai, ami rendkívül összehangolt és bonyolult dolognak tûnik, azon alapul, hogy az egyed két-három szomszédját figyelve alakítja a saját röptét, úszási mintáját, stb. Ahogy a Te biogéped esetében is szoftveres irányítás az, hogy vonzó vagy taszító hatás áll fenn két egyed közt s ennek megfelelõen alakul ki bonyolultnak tûnõ, fraktálszerû mintázat. Eléggé elmossa a határokat, hogy minek is lehet tekinteni egy "ösztönt" adott esetben, s bejön a képbe, hogy az anyag-információ konvertibilitás milyen szerepet képvisel ebben a játékban, amit univerzumnak hívunk... Hiszen MINDEN anyag hordoz magában információt egészen az általunk ma ismert legalacsonyabb anyagi szintig. Át lehet billenni abba a filozófiai találgatásba is akár, hogy nem nevezhetjük-e magát az anyagot egy speciális információ-csomósodásnak? Hisz egy kvark is hordoz fizikai tulajdonságokat (információt), ami meghatározza azt, hogy miként mutatkozik meg számunkra anyag képében...Na de ez már nagyon messzi mutat a biológia itt tárgyalt dolgaitól.
Noli az a "szoftveres dolog" lehet életösztön és kíváncsiság, emellett szerintem nem elhanyagolható hogy látni látták a társaikat és a többi embert. Viszont, ha ráadásul vak is akkor ki tudja miként érzékeli/éli át a világot csak szagok és tapintási ingerek révén. De türelmes segítõvel hihetetlen dolgokra lehet képes az ilyen ember is ha van társa, ahogy a süket és vak dr. Helen Keller (USA) pusztán tapintás segítségével megtanult beszélni, eljutott a doktori fokozatig, sõt könyveket is írt egészséges társnõje segítségével aki tenyerébe "írt" jeleket ujjaival.
(A technikákat nem részletezem, beszédtanulás ajaktapintással, gépírás vakon) A lényeg legyen egy társ, külsõ segítség nélkül elmerült volna belsõ világában.
A rendezõdésre egy kis életjáték példa, bocs a minõségért mobillal vettem fel a laptopról. Egyetlen alakzat robbanásszerûen gyarapodik, stabil csoportok igyekeznek kialakulni ütközésekben formálódva. Az ütközések véletlenek, mert minden egyes elem egy és ugyanazon, a rendszerre vonatkozó törvényt követi ezért saját "belsõ törvényei" szerint viselkedik/fejlõdik mozgásában csoportokat létrehozó fejlõdésében, más csoportokkal ütközve/formálódva míg eljut a stabilitásig. Szerintem nem rossz hasonlat a káosz "önrendezõdésére". Az már elgondolkodtató miért épp egy adott törvényszerûség érvényes egy adott "élettérben" (pld. "nálunk" azonos elõjelû töltések taszítják egymást) melyet akár "univerzális intelligenciának" vagy "eleve elrendeltetésnek" is nevezhetnénk felfogás szerint. A rendszer minden eleme ugyanazon törvénynek engedelmeskedve kaotikus konfliktusokban keresi a helyét, ennek során elemek pusztulnak el és születnek, újabb és és újabb alakzatokat formálva melyek addig ütköznek míg többet nem ütköznek, stabil helyzet alakul ki
Az Univerzum mindennapjai, mikro- és makrovilág, az emberi élet teljesen hasonló szerintem- ütközés, alkalmazkodás vagy pusztulás. A minden egyes elemre vonatkozó ugyanazon belsõ törvényen elgondolkodhatunk de (én) úgy vélem, ez nem intelligencia, az adott Univerzumban érvényes fizikai hatás
Ha tényleg léteznek más Univerzumok is, lehet hogy ott a mieinktõl gyökeresen eltérõ "belsõ törvények" vannak (pld. az okozat megelõzi az okot, a "az idõ filmje visszafelé pereg") de az ütközéseket ott is a VÉLETLEN vezérli, bár a véletlen tulajdonképpen nem véletlen, csupán a szabályos folyamatok kaotikusan, elemenként követhetetlenül kavarodnak. Az ütközések "megjósolhatóak" lennének ha lenne elegendõ információnk és elegendõ idõ feldolgozásukra
Gondoljatok bele, ha kétmilliárd év múlva ideér az Andromeda köd és ütközik Galaxisunkkal, abból micsoda kaotikus kavarodás lesz 
A végeredmény kiszámítható az ismert fizikai törvényekkel, dehát sokmilliárd csillagra kissé idõigényes...
(A technikákat nem részletezem, beszédtanulás ajaktapintással, gépírás vakon) A lényeg legyen egy társ, külsõ segítség nélkül elmerült volna belsõ világában.
A rendezõdésre egy kis életjáték példa, bocs a minõségért mobillal vettem fel a laptopról. Egyetlen alakzat robbanásszerûen gyarapodik, stabil csoportok igyekeznek kialakulni ütközésekben formálódva. Az ütközések véletlenek, mert minden egyes elem egy és ugyanazon, a rendszerre vonatkozó törvényt követi ezért saját "belsõ törvényei" szerint viselkedik/fejlõdik mozgásában csoportokat létrehozó fejlõdésében, más csoportokkal ütközve/formálódva míg eljut a stabilitásig. Szerintem nem rossz hasonlat a káosz "önrendezõdésére". Az már elgondolkodtató miért épp egy adott törvényszerûség érvényes egy adott "élettérben" (pld. "nálunk" azonos elõjelû töltések taszítják egymást) melyet akár "univerzális intelligenciának" vagy "eleve elrendeltetésnek" is nevezhetnénk felfogás szerint. A rendszer minden eleme ugyanazon törvénynek engedelmeskedve kaotikus konfliktusokban keresi a helyét, ennek során elemek pusztulnak el és születnek, újabb és és újabb alakzatokat formálva melyek addig ütköznek míg többet nem ütköznek, stabil helyzet alakul ki

Az Univerzum mindennapjai, mikro- és makrovilág, az emberi élet teljesen hasonló szerintem- ütközés, alkalmazkodás vagy pusztulás. A minden egyes elemre vonatkozó ugyanazon belsõ törvényen elgondolkodhatunk de (én) úgy vélem, ez nem intelligencia, az adott Univerzumban érvényes fizikai hatás



A végeredmény kiszámítható az ismert fizikai törvényekkel, dehát sokmilliárd csillagra kissé idõigényes...
Nekem annak tûnik! Híres szádor, örülök, hogy õt is megörökítetted!
PÓKOT MÉG!!! :-)
PÓKOT MÉG!!! :-)
Egy apróságot fûzök hozzá. Valamelyik latin-amerikai országban egy totálisan süketnéma gyerekeknek fenntartott intézményben spontán kialakítottak a gyerekek maguknak jelnyelvet. Egyik gyerek se volt soha olyan környezetben, ahol ezt tanulhatta vagy elleshette volna, a legtöbb csecsemõként került be, de aki késõbb, az is 1-2 évesen. Amikor kialakult a jelnyelvük, onnantõl fogva átadták egymásnak, fejlesztették, finomították, ahogy bármilyen nyelvvel teszi az ember a saját fejlõdése során, vagy ahogy a pidgin nyelvek fejlõdnek. Igazából csak azért mondtam, mert a pucér hardveren kívül van benn valami szoftveres dolog is, ami persze csak adott hatásra tör felszínre.
Elnézést kollegák, pár napot kihagytam, most olvasgatok vissza van pár jó téma, fogok írni mint az íródeák
Thermometer elismerésem, szép átgondolt okfejtés, világos kifejtés érthetõ szavakkal, simán kapcsolódnak a logikai láncszemek - és elismerésemben nem bujkál semmilyen lappangó irónia. Kerek, egész, jól átgondolt. DE... a "szokásos" DE... (hangsúlyozom, egyéni-) véleményem szerint, nem létezik univerzális intelligencia. Ellenben létezik beilleszkedési-alkalmazkodási kényszer az elemi részecskéktõl kezdve a makrovilágig, melyben (tudomásunk szerint) az ember képes a legmagasabb intelligenciára (alkalmazkodóképességre, ismeretszerzésre, ismeretek megfelelõ alkalmazására, szükség szerint információhalmazok csoportosításával új egyedi információkat - felismeréseket/felfedezéseket létrehozni reális és virtuális térben egyaránt). Ha tetszik, az antropocentrikus szemlélettel szemben az enyém "kiber- és káoszcentrikus"
Szükségesnek tartom megemlíteni, ha egy elszigetelt "magányosan lézengõ" részecske nem kerül kölcsönhatásba egy másikkal, számunkra nem is létezik, holott létezik csak nem adott magáról "életjelt" mert nem került konfliktusba-kölcsönhatásba semmivel. Ha kölcsönhatásba kerül, pályája esetleg szerkezete, alapvetõ tulajdonságai megváltoznak a környezet követelményei szerint, különben elpusztul, környezete felmorzsolja (lényegében kiszelektálódik).
Nem huzakodom, csupán vélemény: ha létezne univerzális intelligencia, az embereknek nem is kellene tanulni. Egy újszülött nem lát és nem hall, csupán "szenzoraival" érzékel fényt és hangrezgéseket de még nem képes formát és hangot azonosítani. A felismerõképességet szüleitõl, tanáraitól, nevelõitõl tanulja meg egészen az elvont gondolatok logikus elemzéséig. Megállapításod: "Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából" teljesen igaz, csak (szerintem) "nem úgy". Egyedül valóban képtelen kifejleszteni magában a szellemi funkciókat, de fejlõdésében nem univerzális intelligencia segíti, mert élete során fejlõdve (olykor konfliktusok sorozatában) másoktól tanulja meg mindazt ami képessé teszi az önfenntartásra, fennmaradásra. Jellegzetes példái a "dzsungelgyerekek", akiket kutyák, farkasok "neveltek". Beszélni nem tudnak, viselkedésük fõbb jegyeit az állatoktól veszik át. Egy újszülött idegrendszere olyan mint az operációs rendszer nélküli számítógép, bekapcsolod, elindul a hûtõventillátor és nem történik semmi más, még a monitor is sötét. Ha telepíted az operációs rendszert, már képes kommunikálni, ha tetszik, együttmûködni az operációs rendszer nyújtotta lehetõségek keretein belül. A rovarok ilyen szempontból nagy elõnnyel indulnak mert génjeikben örökölték az "operációs rendszert", a fajtájuk fennmaradásához szükséges viselkedésmintát (én ezért neveztem õket korábban "biorobotoknak" de tiszteljük a "szerves alapú életet"- nevezzük élõlénynek õket) de itt meg is állnak amennyiben elégséges életben maradásukhoz. Ha a környezeti változások igénylik, õk is változnak de nem tudatosan hanem "célfeladatra" szelektálódással (többnyire apró génhiba folytán) "átírva programjukat" - amelyik nem képes változtatni, elpusztul, kihullik a rendszerbõl. Az ember képes tudatosan változni a megváltozott helyzethez alkalmazkodva. Viszont, ha egy embert teljesen elszigetelünk a világtól, tudata beszûkül, ismeretei elvesznek, olyik még beszélni is elfelejt vagy meghibban. Ha létezne a világmindenséget átható univerzális intelligencia, ilyesmi sose történhetne meg. Nem akarok nagyon elszaladni a filóval, sok gondolat lenne még hozzáfûzhetõ. Korábban fejtegettem, hogy (szerintem) a világot makro-és mikroszinten egyaránt (leginkább mikroszinten mert a makrorendszerek is együttmûködésre szervezõdött/szelektálódott mikroelemek halmazából épülnek fel - amíg ezt a sort olvassuk, sok-sok neuron véletlenszerû párhuzamos kapcsolódásokban keresi és azonosítja az érzékelt jeleket a korábban eltárolt információkkal, agyunkban a neuronok mûködtetéséhez szükséges vegyi reakciókban ionok cserélnek helyet, az információátvitelre elektromos impulzusok keringenek az idegpályákon) a magasabb-alacsonyabb energiaszintek különbsége és VÉLETLEN események irányítják sorozatos ütközések konfliktusok során melyben a vizsgált "elem" vagy felmorzsolódik vagy "túléli" és beilleszkedik. A tapasztalat szerint a világban/földi létben/Univerzumban uralkodó káoszban a Véletlen teremt rendet, mely ha "szerencsésen kapóra jön" (azaz úgy alakulnak a feltételek hogy életben marad a rendszer mely pontosan ezt igényli) hajlamosak vagyunk valamiféle "vezérlõ" univerzális intelligenciának vélni
Szerintem ez akkor lenne igaz, ha az egész Univerzumunk egy óriási PC lenne, melynek adatforgalmát valamiféle elõre programozott központi processzor irányítja
Vannak vélekedések, de a fizikai valóságban eddig csak annyi derült ki hogy céltalanul cikázó elemi részecskék véletlenül bekövetkezõ mikroszintû kölcsönhatásai mûködtetik az egész óriási komplexumot, a legnagyobb értékrendû valószínûségnek megfelelõen - ideértve a Napot, a földi életet vírustól a bálnákig, és a mindezt felismerõ, fennmaradása érdekében megtanuló/rendszerezõ kéttenyérnyi emberi agyat is mely bonyolultságát tekintve vetekszik az óriási Univerzum komplexitásával. De ez csak az én véleményem, nem szentírás

Thermometer elismerésem, szép átgondolt okfejtés, világos kifejtés érthetõ szavakkal, simán kapcsolódnak a logikai láncszemek - és elismerésemben nem bujkál semmilyen lappangó irónia. Kerek, egész, jól átgondolt. DE... a "szokásos" DE... (hangsúlyozom, egyéni-) véleményem szerint, nem létezik univerzális intelligencia. Ellenben létezik beilleszkedési-alkalmazkodási kényszer az elemi részecskéktõl kezdve a makrovilágig, melyben (tudomásunk szerint) az ember képes a legmagasabb intelligenciára (alkalmazkodóképességre, ismeretszerzésre, ismeretek megfelelõ alkalmazására, szükség szerint információhalmazok csoportosításával új egyedi információkat - felismeréseket/felfedezéseket létrehozni reális és virtuális térben egyaránt). Ha tetszik, az antropocentrikus szemlélettel szemben az enyém "kiber- és káoszcentrikus"

Nem huzakodom, csupán vélemény: ha létezne univerzális intelligencia, az embereknek nem is kellene tanulni. Egy újszülött nem lát és nem hall, csupán "szenzoraival" érzékel fényt és hangrezgéseket de még nem képes formát és hangot azonosítani. A felismerõképességet szüleitõl, tanáraitól, nevelõitõl tanulja meg egészen az elvont gondolatok logikus elemzéséig. Megállapításod: "Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából" teljesen igaz, csak (szerintem) "nem úgy". Egyedül valóban képtelen kifejleszteni magában a szellemi funkciókat, de fejlõdésében nem univerzális intelligencia segíti, mert élete során fejlõdve (olykor konfliktusok sorozatában) másoktól tanulja meg mindazt ami képessé teszi az önfenntartásra, fennmaradásra. Jellegzetes példái a "dzsungelgyerekek", akiket kutyák, farkasok "neveltek". Beszélni nem tudnak, viselkedésük fõbb jegyeit az állatoktól veszik át. Egy újszülött idegrendszere olyan mint az operációs rendszer nélküli számítógép, bekapcsolod, elindul a hûtõventillátor és nem történik semmi más, még a monitor is sötét. Ha telepíted az operációs rendszert, már képes kommunikálni, ha tetszik, együttmûködni az operációs rendszer nyújtotta lehetõségek keretein belül. A rovarok ilyen szempontból nagy elõnnyel indulnak mert génjeikben örökölték az "operációs rendszert", a fajtájuk fennmaradásához szükséges viselkedésmintát (én ezért neveztem õket korábban "biorobotoknak" de tiszteljük a "szerves alapú életet"- nevezzük élõlénynek õket) de itt meg is állnak amennyiben elégséges életben maradásukhoz. Ha a környezeti változások igénylik, õk is változnak de nem tudatosan hanem "célfeladatra" szelektálódással (többnyire apró génhiba folytán) "átírva programjukat" - amelyik nem képes változtatni, elpusztul, kihullik a rendszerbõl. Az ember képes tudatosan változni a megváltozott helyzethez alkalmazkodva. Viszont, ha egy embert teljesen elszigetelünk a világtól, tudata beszûkül, ismeretei elvesznek, olyik még beszélni is elfelejt vagy meghibban. Ha létezne a világmindenséget átható univerzális intelligencia, ilyesmi sose történhetne meg. Nem akarok nagyon elszaladni a filóval, sok gondolat lenne még hozzáfûzhetõ. Korábban fejtegettem, hogy (szerintem) a világot makro-és mikroszinten egyaránt (leginkább mikroszinten mert a makrorendszerek is együttmûködésre szervezõdött/szelektálódott mikroelemek halmazából épülnek fel - amíg ezt a sort olvassuk, sok-sok neuron véletlenszerû párhuzamos kapcsolódásokban keresi és azonosítja az érzékelt jeleket a korábban eltárolt információkkal, agyunkban a neuronok mûködtetéséhez szükséges vegyi reakciókban ionok cserélnek helyet, az információátvitelre elektromos impulzusok keringenek az idegpályákon) a magasabb-alacsonyabb energiaszintek különbsége és VÉLETLEN események irányítják sorozatos ütközések konfliktusok során melyben a vizsgált "elem" vagy felmorzsolódik vagy "túléli" és beilleszkedik. A tapasztalat szerint a világban/földi létben/Univerzumban uralkodó káoszban a Véletlen teremt rendet, mely ha "szerencsésen kapóra jön" (azaz úgy alakulnak a feltételek hogy életben marad a rendszer mely pontosan ezt igényli) hajlamosak vagyunk valamiféle "vezérlõ" univerzális intelligenciának vélni



:-) Attól tartok, elõbb legelné le az árokparti füvet, mintsem csigát egyen.
Kedves barátod talán annak is tudója, hogyan készítik elõ fogyasztásra a franciák az éticsigát. Valamilyen zárt edénybe (avagy mûanyag zacskóba) gyûjtik a házas csigákat, majd bõven megszórják liszttel. Mivel ily módon más táplálékhoz nem jut a csiga, a lisztet eszi. 2-3 nap alatt kiürül bélcsatornájából az elõzõleg elfogyasztott táplálék (többnyire zöld), helyébe a liszt kerül. Hogy ezután milyen módon "dolgozza fel" a francia konyha, inkább nem írom le..

Ugyanez az élettelenek világára alkalmazva: "Mi a különbség a tû és az autó között?
1. Az autó mondja azt, hogy tütû, de a tû nem mondja, hogy autó-autó.
2.Ülj bele, és megtudod!
1. Az autó mondja azt, hogy tütû, de a tû nem mondja, hogy autó-autó.
2.Ülj bele, és megtudod!

Tele jó cikkekkel! Link
Denevérek-tévhitek, receptek, túraajánlat, városi kertészkedés, belvízhelyzetrõl, gombás poszter, gasztronómia-fenntarthatóság (elsõsorban Nolinak ajánlva), mézeskalácsosság, az Év Vadvirága (Dávidnak), stb..
Denevérek-tévhitek, receptek, túraajánlat, városi kertészkedés, belvízhelyzetrõl, gombás poszter, gasztronómia-fenntarthatóság (elsõsorban Nolinak ajánlva), mézeskalácsosság, az Év Vadvirága (Dávidnak), stb..
Meg az én helleborusomnak, már egy bõ hónapja kijött, de elég lassan nõ.