Bioszféra

Ma is hoztam egy virágot, de a nevét sajnos nem tudom. Valami akácfélére tippelek. Segítséget elfogadok Link

Noli, korrekt válasz most nem is boncolgatom Eredetileg más szemszögbõl néztem- (szerintem) az Univerzumban általában, és közelebbrõl a földi élõvilágban minden folyamat az elemi részecskék spontán bekövetkezõ konfliktusaiban dõl el miközben magasabb energiaszintrõl alacsonyabbra igyekeznek, ennek során a rendszer minden eleme a legkisebbtõl a legnagyobbig "keresi a helyét", sorozatos ütközésekben pusztulva-újjászületve-alkalmazkodva alakítja a világot. Sokaságuk miatt követhetetlen kaotikus folyamatokban összegzõdnek (egyébként elemenként jól követhetõ) hatásaik és a végeredményt a legnagyobb valószínûséggel bekövetkezõ véletlen formálja
De most filmet néztem Mosolygok, bár nem vidám, sõt majdhogynem szörnyû, mégis minden Bioszférásnak ajánlom megnézésre: A hülyeség kora (The Age of Stupid) Link
Rövid kivonata: A film 2055-ben egy pusztulásra ítélt világban játszódik. "Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?" - teszi fel a kérdést a fõszereplõ, egy idõs történész számára már archív, 2008-as filmfelvételek nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élõ húsvér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különbözõ pontjain élnek, mégis ugyanúgy szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.
Sok megállapítása súlyos és (szerintem) egyáltalán nem túldramatizált. A 2008-ban megszólaló (valódi) riportalanyok elbeszélései egyszerûek/tárgyilagosak, semmi hatásvadászat nincs a filmben, mégis érzékelhetõ: az emberiségnek és vezetõinek változtatni KELL ameddig még lehet...
A Kathrina hurrikánt átélõ szemtanú mondta: "Farkasszemet nézel az anyatermészettel aki általában elég jóindulatú. Aztán egyszer csak kinevet módszeresen, könyörtelenül. Ott áll veled szemben és kihív. Kihív: Gyerünk, elõ a legjobb fegyvereddel, táncoljunk!".
Nem kommentálom, érthetõ világos mélyen elgondolkodtató. Akinek van kedve és ideje inkább nézze meg (1:30)

Hö, ezeknek siet az órájuk :-)))

Egy kis tavasz Tormaföldérõl!
Télizöld Link Link Link Link
Hogy miért is télizöld Link
Keltikék Link Link Link

De drága!!!! Köszönöm szépen! POnt úgy néz, mint anno a korfui csacsi, csak õ olajfaligetben volt kipányvázva. Nézd csak: Link

Paúk nincs több sajnos, mert a száraz évszakban nem nagyon mutatkoznak. Vagy én nem jártam eleget ott, ahol õk vannak (valószínûleg ez utóbbi az igaz )

De hoztam neked õt Link Fogo-ról. Kissé közönséges - fõleg ott - de tudom, hogy nem hagy hidegen. Helyi kreol nyelven duru-nak hívják Békésen álldogált egy papaya-liget mellett.


Dávid: jókor jó helyen

Te mákos, miket nem látsz.

Persze, egyiknek se sikerült volna egyedül, de az ember nem is magányos állat. Az egész viselkedésünk, ösztöneink mind társas lényként határoznak meg minket. A szoftveres rész az ösztönökben, a viselkedésminták beégetett csíráiban van. A társas mivoltunk a leglényegesebb e szempontból!
Nézd meg, milyen állatok a háziállataink!Csupa olyan társas lény, ahol az ember átvette az állat természetes csoportjában (falkában, nyájban, nagycsaládban) azt a szerepet, amit a csoport vezetõje jelentett. Kutya, birka, kecske, marha, tyúk, stb. Egyik se magányos lény. A macska félig-meddig az, de õt nem is sorolhatjuk a szokványos háziállatok közé szerintem, mert az õ esetében nem az ember trükközik az állattal, hanem az állat velünk :-)
A saját szociális szoftverünk határolja be a lehetõségeinket is! Még a betegségeinket is! (a fertõzéseink csak csoportban tudnak "életben maradni" és terjedni, a pszichoszomatikus nyavalyáink a csoportban elfoglalt helyünk és az ebbõl alkotott énképünk hatására alakulnak ki, stb.) Ha nem volna bennünk a társainkkal azonosulni vágyó és velük együttmûködést célzó ösztön, akkor sehol se lennénk. A felhalmozott tudásunk sem egyéni, hanem csoportos tudás. Az összes túlélési stratégiánk arra alapul, hogy nem egyedül kell túlélnünk. Persze, fizikailag lehet egyedül is, csak ezzel elveszítjük azt, amiért emberek vagyunk. Nem adjuk át másoknak az emberi voltunkat.
A szoftver az ösztönökben van, ami persze hardveres irányítás alatt fut. Ez az ember esetében lényegesen bonyolultabb, mint a biogépeknél, amit az animációd is jelez. De mondjuk az már modellezhetõ (sikeresen) így, hogy egy hangyacsapat útja miként válik a fészek meg az élelemforrás vagy egy másik fészek közt a lehetõ legrövidebbé ( Link ) azon iszonyúan egyszerû elvek alapján, hogy 1, a hangya önállóan elindul kaját keresni (éhes) 2, a hangyák szagnyomokat hagynak maguk után minden úton (oda és vissza is) 3, a hangyák követik egymás szagnyomait (amerre a legtöbb szagnyom van - kaja megtalálva, fészekbe behordva), arra fog menni a legtöbb hangya. Hasonló egyszerû elven mûködnek a halrajok vagy madárcsapatok szinkronizált, együttes mozgásai, ami rendkívül összehangolt és bonyolult dolognak tûnik, azon alapul, hogy az egyed két-három szomszédját figyelve alakítja a saját röptét, úszási mintáját, stb. Ahogy a Te biogéped esetében is szoftveres irányítás az, hogy vonzó vagy taszító hatás áll fenn két egyed közt s ennek megfelelõen alakul ki bonyolultnak tûnõ, fraktálszerû mintázat. Eléggé elmossa a határokat, hogy minek is lehet tekinteni egy "ösztönt" adott esetben, s bejön a képbe, hogy az anyag-információ konvertibilitás milyen szerepet képvisel ebben a játékban, amit univerzumnak hívunk... Hiszen MINDEN anyag hordoz magában információt egészen az általunk ma ismert legalacsonyabb anyagi szintig. Át lehet billenni abba a filozófiai találgatásba is akár, hogy nem nevezhetjük-e magát az anyagot egy speciális információ-csomósodásnak? Hisz egy kvark is hordoz fizikai tulajdonságokat (információt), ami meghatározza azt, hogy miként mutatkozik meg számunkra anyag képében...Na de ez már nagyon messzi mutat a biológia itt tárgyalt dolgaitól.

Noli az a "szoftveres dolog" lehet életösztön és kíváncsiság, emellett szerintem nem elhanyagolható hogy látni látták a társaikat és a többi embert. Viszont, ha ráadásul vak is akkor ki tudja miként érzékeli/éli át a világot csak szagok és tapintási ingerek révén. De türelmes segítõvel hihetetlen dolgokra lehet képes az ilyen ember is ha van társa, ahogy a süket és vak dr. Helen Keller (USA) pusztán tapintás segítségével megtanult beszélni, eljutott a doktori fokozatig, sõt könyveket is írt egészséges társnõje segítségével aki tenyerébe "írt" jeleket ujjaival.
(A technikákat nem részletezem, beszédtanulás ajaktapintással, gépírás vakon) A lényeg legyen egy társ, külsõ segítség nélkül elmerült volna belsõ világában.
A rendezõdésre egy kis életjáték példa, bocs a minõségért mobillal vettem fel a laptopról. Egyetlen alakzat robbanásszerûen gyarapodik, stabil csoportok igyekeznek kialakulni ütközésekben formálódva. Az ütközések véletlenek, mert minden egyes elem egy és ugyanazon, a rendszerre vonatkozó törvényt követi ezért saját "belsõ törvényei" szerint viselkedik/fejlõdik mozgásában csoportokat létrehozó fejlõdésében, más csoportokkal ütközve/formálódva míg eljut a stabilitásig. Szerintem nem rossz hasonlat a káosz "önrendezõdésére". Az már elgondolkodtató miért épp egy adott törvényszerûség érvényes egy adott "élettérben" (pld. "nálunk" azonos elõjelû töltések taszítják egymást) melyet akár "univerzális intelligenciának" vagy "eleve elrendeltetésnek" is nevezhetnénk felfogás szerint. A rendszer minden eleme ugyanazon törvénynek engedelmeskedve kaotikus konfliktusokban keresi a helyét, ennek során elemek pusztulnak el és születnek, újabb és és újabb alakzatokat formálva melyek addig ütköznek míg többet nem ütköznek, stabil helyzet alakul ki

Az Univerzum mindennapjai, mikro- és makrovilág, az emberi élet teljesen hasonló szerintem- ütközés, alkalmazkodás vagy pusztulás. A minden egyes elemre vonatkozó ugyanazon belsõ törvényen elgondolkodhatunk de (én) úgy vélem, ez nem intelligencia, az adott Univerzumban érvényes fizikai hatás Ha tényleg léteznek más Univerzumok is, lehet hogy ott a mieinktõl gyökeresen eltérõ "belsõ törvények" vannak (pld. az okozat megelõzi az okot, a "az idõ filmje visszafelé pereg") de az ütközéseket ott is a VÉLETLEN vezérli, bár a véletlen tulajdonképpen nem véletlen, csupán a szabályos folyamatok kaotikusan, elemenként követhetetlenül kavarodnak. Az ütközések "megjósolhatóak" lennének ha lenne elegendõ információnk és elegendõ idõ feldolgozásukra Gondoljatok bele, ha kétmilliárd év múlva ideér az Andromeda köd és ütközik Galaxisunkkal, abból micsoda kaotikus kavarodás lesz
A végeredmény kiszámítható az ismert fizikai törvényekkel, dehát sokmilliárd csillagra kissé idõigényes...

Ó, de szép!

Itt is meg kell jegyezzem, hogy csodálatosak a képek!!!

Nekem annak tûnik! Híres szádor, örülök, hogy õt is megörökítetted!
PÓKOT MÉG!!! :-)

Egy apróságot fûzök hozzá. Valamelyik latin-amerikai országban egy totálisan süketnéma gyerekeknek fenntartott intézményben spontán kialakítottak a gyerekek maguknak jelnyelvet. Egyik gyerek se volt soha olyan környezetben, ahol ezt tanulhatta vagy elleshette volna, a legtöbb csecsemõként került be, de aki késõbb, az is 1-2 évesen. Amikor kialakult a jelnyelvük, onnantõl fogva átadták egymásnak, fejlesztették, finomították, ahogy bármilyen nyelvvel teszi az ember a saját fejlõdése során, vagy ahogy a pidgin nyelvek fejlõdnek. Igazából csak azért mondtam, mert a pucér hardveren kívül van benn valami szoftveres dolog is, ami persze csak adott hatásra tör felszínre.

Remélem az, aminek írtam Link

Link

Elnézést kollegák, pár napot kihagytam, most olvasgatok vissza van pár jó téma, fogok írni mint az íródeák
Thermometer elismerésem, szép átgondolt okfejtés, világos kifejtés érthetõ szavakkal, simán kapcsolódnak a logikai láncszemek - és elismerésemben nem bujkál semmilyen lappangó irónia. Kerek, egész, jól átgondolt. DE... a "szokásos" DE... (hangsúlyozom, egyéni-) véleményem szerint, nem létezik univerzális intelligencia. Ellenben létezik beilleszkedési-alkalmazkodási kényszer az elemi részecskéktõl kezdve a makrovilágig, melyben (tudomásunk szerint) az ember képes a legmagasabb intelligenciára (alkalmazkodóképességre, ismeretszerzésre, ismeretek megfelelõ alkalmazására, szükség szerint információhalmazok csoportosításával új egyedi információkat - felismeréseket/felfedezéseket létrehozni reális és virtuális térben egyaránt). Ha tetszik, az antropocentrikus szemlélettel szemben az enyém "kiber- és káoszcentrikus" Szükségesnek tartom megemlíteni, ha egy elszigetelt "magányosan lézengõ" részecske nem kerül kölcsönhatásba egy másikkal, számunkra nem is létezik, holott létezik csak nem adott magáról "életjelt" mert nem került konfliktusba-kölcsönhatásba semmivel. Ha kölcsönhatásba kerül, pályája esetleg szerkezete, alapvetõ tulajdonságai megváltoznak a környezet követelményei szerint, különben elpusztul, környezete felmorzsolja (lényegében kiszelektálódik).
Nem huzakodom, csupán vélemény: ha létezne univerzális intelligencia, az embereknek nem is kellene tanulni. Egy újszülött nem lát és nem hall, csupán "szenzoraival" érzékel fényt és hangrezgéseket de még nem képes formát és hangot azonosítani. A felismerõképességet szüleitõl, tanáraitól, nevelõitõl tanulja meg egészen az elvont gondolatok logikus elemzéséig. Megállapításod: "Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából" teljesen igaz, csak (szerintem) "nem úgy". Egyedül valóban képtelen kifejleszteni magában a szellemi funkciókat, de fejlõdésében nem univerzális intelligencia segíti, mert élete során fejlõdve (olykor konfliktusok sorozatában) másoktól tanulja meg mindazt ami képessé teszi az önfenntartásra, fennmaradásra. Jellegzetes példái a "dzsungelgyerekek", akiket kutyák, farkasok "neveltek". Beszélni nem tudnak, viselkedésük fõbb jegyeit az állatoktól veszik át. Egy újszülött idegrendszere olyan mint az operációs rendszer nélküli számítógép, bekapcsolod, elindul a hûtõventillátor és nem történik semmi más, még a monitor is sötét. Ha telepíted az operációs rendszert, már képes kommunikálni, ha tetszik, együttmûködni az operációs rendszer nyújtotta lehetõségek keretein belül. A rovarok ilyen szempontból nagy elõnnyel indulnak mert génjeikben örökölték az "operációs rendszert", a fajtájuk fennmaradásához szükséges viselkedésmintát (én ezért neveztem õket korábban "biorobotoknak" de tiszteljük a "szerves alapú életet"- nevezzük élõlénynek õket) de itt meg is állnak amennyiben elégséges életben maradásukhoz. Ha a környezeti változások igénylik, õk is változnak de nem tudatosan hanem "célfeladatra" szelektálódással (többnyire apró génhiba folytán) "átírva programjukat" - amelyik nem képes változtatni, elpusztul, kihullik a rendszerbõl. Az ember képes tudatosan változni a megváltozott helyzethez alkalmazkodva. Viszont, ha egy embert teljesen elszigetelünk a világtól, tudata beszûkül, ismeretei elvesznek, olyik még beszélni is elfelejt vagy meghibban. Ha létezne a világmindenséget átható univerzális intelligencia, ilyesmi sose történhetne meg. Nem akarok nagyon elszaladni a filóval, sok gondolat lenne még hozzáfûzhetõ. Korábban fejtegettem, hogy (szerintem) a világot makro-és mikroszinten egyaránt (leginkább mikroszinten mert a makrorendszerek is együttmûködésre szervezõdött/szelektálódott mikroelemek halmazából épülnek fel - amíg ezt a sort olvassuk, sok-sok neuron véletlenszerû párhuzamos kapcsolódásokban keresi és azonosítja az érzékelt jeleket a korábban eltárolt információkkal, agyunkban a neuronok mûködtetéséhez szükséges vegyi reakciókban ionok cserélnek helyet, az információátvitelre elektromos impulzusok keringenek az idegpályákon) a magasabb-alacsonyabb energiaszintek különbsége és VÉLETLEN események irányítják sorozatos ütközések konfliktusok során melyben a vizsgált "elem" vagy felmorzsolódik vagy "túléli" és beilleszkedik. A tapasztalat szerint a világban/földi létben/Univerzumban uralkodó káoszban a Véletlen teremt rendet, mely ha "szerencsésen kapóra jön" (azaz úgy alakulnak a feltételek hogy életben marad a rendszer mely pontosan ezt igényli) hajlamosak vagyunk valamiféle "vezérlõ" univerzális intelligenciának vélni Szerintem ez akkor lenne igaz, ha az egész Univerzumunk egy óriási PC lenne, melynek adatforgalmát valamiféle elõre programozott központi processzor irányítja Vannak vélekedések, de a fizikai valóságban eddig csak annyi derült ki hogy céltalanul cikázó elemi részecskék véletlenül bekövetkezõ mikroszintû kölcsönhatásai mûködtetik az egész óriási komplexumot, a legnagyobb értékrendû valószínûségnek megfelelõen - ideértve a Napot, a földi életet vírustól a bálnákig, és a mindezt felismerõ, fennmaradása érdekében megtanuló/rendszerezõ kéttenyérnyi emberi agyat is mely bonyolultságát tekintve vetekszik az óriási Univerzum komplexitásával. De ez csak az én véleményem, nem szentírás

:-) Attól tartok, elõbb legelné le az árokparti füvet, mintsem csigát egyen.

Kedves barátod talán annak is tudója, hogyan készítik elõ fogyasztásra a franciák az éticsigát. Valamilyen zárt edénybe (avagy mûanyag zacskóba) gyûjtik a házas csigákat, majd bõven megszórják liszttel. Mivel ily módon más táplálékhoz nem jut a csiga, a lisztet eszi. 2-3 nap alatt kiürül bélcsatornájából az elõzõleg elfogyasztott táplálék (többnyire zöld), helyébe a liszt kerül. Hogy ezután milyen módon "dolgozza fel" a francia konyha, inkább nem írom le..

Ugyanez az élettelenek világára alkalmazva: "Mi a különbség a tû és az autó között?

1. Az autó mondja azt, hogy tütû, de a tû nem mondja, hogy autó-autó.
2.Ülj bele, és megtudod!

Tele jó cikkekkel! Link
Denevérek-tévhitek, receptek, túraajánlat, városi kertészkedés, belvízhelyzetrõl, gombás poszter, gasztronómia-fenntarthatóság (elsõsorban Nolinak ajánlva), mézeskalácsosság, az Év Vadvirága (Dávidnak), stb..

Meg az én helleborusomnak, már egy bõ hónapja kijött, de elég lassan nõ.

Nagyon szépek a képeid, Vica!
Ezeket még anno a budiból fényképeztem: Link Link
Nem olyan jók, mint a tieid, de azért látszik, hogy lehetett miért szeretni azt a Prakticát is.

Õ szerinte már bõven tavasz van Link Link , virágzási idõ március-április.

Hát ez mekkora!!!

szerk: Én kiskoromban kufferbivalynak hívtam anyukámék szerint..

Egy kedves barátom agyrémszüleménye:

Az éticsiga megkülönböztetése a kafferbivalytól

A címben szereplõ probléma súlyosan érintheti a laikus közönséget, mivel mindkét nevezett állat fején nyúlványok találhatók, emiatt a felületes szemlélõ számára könnyen összetéveszthetõk.

A szükséges kellék mindössze némi kakaópor. Igényesebb változatban lehet cukrozott is. Ezzel behintjük az azonosítandó állatot. Ekkor két alapvetõ kimenetel lehetséges:

1) Az eredmény egy kakaós csiga. Ezt bárki, különösebb elõképzettség nélkül könnyen azonosítani tudja.

2) Az eredmény egy kakaós bivaly. Bár nem közismert létforma, de tulajdonképpen már az is elégséges, ha látjuk, hogy nem kakaós csigával állunk szemben (Ha véletlenül megindulna felénk, tanácsos oldalra lépni.).

Na azért nem..

Esztercica Ez mindenütt így van, függetlenül attól, hogy védett-e vagy nem a terület. Szavakat is nehezen találok azokra az emberekre, akiknek semmi se szent, a piszkaikat össze-vissza dobálják. Igénytelen, kulturálatlan emberek..

Köszi, Noli!
Igen, aludtam a medvékkel... :-)
Nagyon lassan ébredezik a természet, újra visszatértek a nappali fagyok. Gyakorta járom az erdõt, hallgatom hangjait, beszívom illatát.
Nem takar még a lomb, meglátni az erdõn elhajított, rozsdaette mosógépet, mûanyag vödröt, egész háztetõnyi palát kupacba borítva...Õrségi Nemzeti Park..
Készítettem a merényletekrõl fotókat.. nem szomorítlak Titeket vele, helyettük hozom inkább majd a kosboros rétet (már százával mosolyognak a tõlevelek).
Nem fekszem már vissza a medvebarlangba, bár néha jobb ott..

Köszönöm szépen! Hozok még pár állatot, növényt, ha lesz rá idõm (remélhetõleg ma este)

Vizsgázni is így mész? Ha az embernek 1 db ép nadrágja van (mert nem vesz addig újat, míg él a régi), annak gáz... :-(

Vasárnapi képek: Link (a képeket Bellone készítette).

Nekem se számítanak az ilyenek.
Én a kertbe is egy szakadt, gyakran koszos bundabélésû farmerkabátban megyek télen, úgyis összepiszkolom, karcolom.

Úgy az igazán jó a fotózás, ha sokáig emlékszel a körülményekre. Kúszol-mászol, hasalsz, levegõ visszatart, végtag görcsben, aztán huss, exponálás elõtt másfél pillanattal elrepül a lepke/madár/gomba Kevés szentségelés magadban (néha hangosan), majd minden elölrõl. Többször volt úgy, hogy addig követtem egy lepke röptét, míg végül gõzöm sem volt, hová keveredtem. De azért az egyetlen felvételért megéri az egész.

Noli: én meg sem varrom a ruháimat, eleve szakadtakban járok terepre (néha nem csak oda).

Hm, buszoztam már haza a Bakonyból jó méteres L alakú szakadással a nadrágomon, amit septiben öltöttem össze a mezõ szélén, saját magamom persze :-)
Komolyra fordítva, az sose zavart, ha saját magamat felsértem, összeütöm, stb. De ha a ruhám elszakad, attól hülyét kapok, részint mert legtöbbjük évtizedes, szívemhez nõtt darab ami helyett sose kapok már ugyanolyan kényelmeset és jót, részint meg azért, mert ha veszek valamit s beválik, mire mennék vissza, hogy vegyek még belõle tartalékot, sosincs már...
Nem csodálnám, ha a kopott, fakó vackaimban egyszer valaki hajléktalannak nézne...

Néha meg kell szenvedni a fotókért, de azt hiszem megéri.

Édesek a kis gombócok! :-)))

Mire pár képet sikerült megcsinálnom, addigra tele lettem bogánccsal

Én egyszer egy piciny sárgafejû királykával bújócskáztam, annyira gyorsan ugrált, reppent egyik ágról (és tûlevélrõl) a másikra a sûrû lombú fenyõ közt, hogy fél órán át próbálkoztam a fotózással.

Mondjuk azt, hogy felvettem a tempójukat! Azért lett olyan kép amin már csak a farka látszik a sarokban, vagy egyáltalán nincs is rajta Igaz is, a gombák nem fognak kirepülni a képbõl

Végül megmaradtak, s ezzel kiérdemelték a nagy kezdõbetût... Szép képek. Egyébként meg ezért is jobb gombákat fényképezni, sokkal türelmesebb lények.

Vasárnap találkoztam egy csapat Õszapóval. Nem voltak túl félõsek, de a fenekükön alig akartak megmaradni Link

Az a kettõ kerekhálós, akinek X alakban áll a lába, az Argiope sector (a mi darázspókunk, karéjos keresztesünk zöldfoki unokatestvére). Az X lábúak azok mind Argiope-fajok. :-)
A falon mászó alkatilag Nephila-nak látszik, sajnos a tapogatólábikói nem látszanak, így nem tudom eldönteni, hogy gyerek, vagy hím. CV-n a Nephila senegalensis él. Remélem, nem tévedtem nagyot. :-)
Köszönet értük, gyönyörûségek!

Dehogy nincs! Az "Ínyesmester nagy szakácskönyve" címû receptgyûjtemény tartalmaz ilyen "középkori" csemegéket. A könyvet az 1950-es években adták ki, akkor még közelebb voltak a barbár korok... Ha gondolod, citálok én ide neked mandulás rigót.

Dehogynem! Már megint rohannom kell, de feltöltöttem 3 gyorsat. Hálás lennék egy meghatározásért Bár a második nehéz dió, mert full zoommal is csak ennyire tudtam közelíteni, benne volt a szúrós dzsindzsában.

Link Link Link

Nálunk így volt ez még 15 éve is, de a folyosói hûtõbõl azért nem "párolgott" el minden. Egyszer ki is ragasztották az ajtajára a listát. Valahogy így kezdõdött:
"-Maki (bocs, Maki!) smaragd és türkiz színekben játszó töltött káposztája..."

Könnyedebb téma: iszonyú sok balkáni gerle gyûlt össze a kertemben az utóbbi néhány hónapban. Nem tudom, mit "esznek rajtunk". Tud valaki közelebbit ennek a fajnak a szokásairól?

Imádom ezeket a polémiákat! Az antropocentrikus látásmódról annyit, hogy az valószínûleg "bocsánatos bûn", hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk rá. Még akkor is magunkból indulunk ki, ha erõvel próbálunk objektivek maradni -ez egyszerûen nem lehet másként. Gondolj arra, hogy a teljesen objektívnek gondolt egzakt tudományok is mennyire az ember mindennapi tevékenységébõl nõttek ki, mennyire a "testünkre szabottak."
Másrészrõl tényleg van antropomorfia a természetben is. Ha -ahogy nagyon helyesen állítod- az ember a természet tartozéka, abból nõ ki, akkor valamiféle "elõzményeinek" is kell lennie az élõk és az élettelenek világában.
A "lélekrõl" annyit, hogy én sose beszéltem ilyesmirõl. Anyagtól független lélek nem létezik. Olyan csacsiság meg végképp nem jutott eszembe, hogy az embernek van lelke, de a többi élõlénynek nincs.
Azért az tagadhatatlan, hogy az ember nagyon sok másnál potensebb ágens ezen a világon. Semmi más "állat" nem képes így átalakítani a föld arculatát. Hogy ez jó, vagy nem jó -az kérdés.
Persza az igaz, potenciája nem jelent rangosabb mivoltot, az meg, hogy eltûnik-e, mint a trilobiták? -valószínû, de korántsem biztos.

Ilyen nem csak koleszban, hanem lakótelepen is dukált. :-) Erkély nélküli panelokban sokszor volt az ablakba akasztva szatyorban valami kaja. :-)

Ezzel a felfogással a legnagyobb baj nem az, hogy valamiféle természetfelettit feltételez, hanem az, hogy ismét csak egy antropocentrikus látásmód. A legfontosabb az lenne, ha végre mindenki megértené, hogy semmivel se vagyunk fontosabbak a világban, mint egy fóka bélbaktériuma. Nincs szükség lélekre egy más élõlényekkel egyenrangú léthez. A fontos az, hogy egy egész részei vagyunk mi is, némelyeknél nagyobb, némelyeknél kisebb erõvel bírunk arra, hogy befolyásoljuk a környezetünket. Semmi de semmi szerepünk nincs, egy szép napon eltûnünk, mint a trilobiták.

Úgy 30 éve a kollégiumban a legbiztonságosabb élelmiszer tárolás az ablakon kilógatott reklámszatyor volt. Ott csak a cinkék kezdték meg a csabai házi kolbászt. A szobákban a fáraóhangyák leptek el minden kaját, a folyosói közös hûtõbõl meg egyszerûen elpárolgott minden. Mi a cinkéktõl sajnáltuk a legkevésbé.