Bioszféra

Hát ez mekkora!!!

szerk: Én kiskoromban kufferbivalynak hívtam anyukámék szerint..

Egy kedves barátom agyrémszüleménye:

Az éticsiga megkülönböztetése a kafferbivalytól

A címben szereplõ probléma súlyosan érintheti a laikus közönséget, mivel mindkét nevezett állat fején nyúlványok találhatók, emiatt a felületes szemlélõ számára könnyen összetéveszthetõk.

A szükséges kellék mindössze némi kakaópor. Igényesebb változatban lehet cukrozott is. Ezzel behintjük az azonosítandó állatot. Ekkor két alapvetõ kimenetel lehetséges:

1) Az eredmény egy kakaós csiga. Ezt bárki, különösebb elõképzettség nélkül könnyen azonosítani tudja.

2) Az eredmény egy kakaós bivaly. Bár nem közismert létforma, de tulajdonképpen már az is elégséges, ha látjuk, hogy nem kakaós csigával állunk szemben (Ha véletlenül megindulna felénk, tanácsos oldalra lépni.).

Na azért nem..

Esztercica Ez mindenütt így van, függetlenül attól, hogy védett-e vagy nem a terület. Szavakat is nehezen találok azokra az emberekre, akiknek semmi se szent, a piszkaikat össze-vissza dobálják. Igénytelen, kulturálatlan emberek..

Köszi, Noli!
Igen, aludtam a medvékkel... :-)
Nagyon lassan ébredezik a természet, újra visszatértek a nappali fagyok. Gyakorta járom az erdõt, hallgatom hangjait, beszívom illatát.
Nem takar még a lomb, meglátni az erdõn elhajított, rozsdaette mosógépet, mûanyag vödröt, egész háztetõnyi palát kupacba borítva...Õrségi Nemzeti Park..
Készítettem a merényletekrõl fotókat.. nem szomorítlak Titeket vele, helyettük hozom inkább majd a kosboros rétet (már százával mosolyognak a tõlevelek).
Nem fekszem már vissza a medvebarlangba, bár néha jobb ott..

Köszönöm szépen! Hozok még pár állatot, növényt, ha lesz rá idõm (remélhetõleg ma este)

Vizsgázni is így mész? Ha az embernek 1 db ép nadrágja van (mert nem vesz addig újat, míg él a régi), annak gáz... :-(

Vasárnapi képek: Link (a képeket Bellone készítette).

Nekem se számítanak az ilyenek.
Én a kertbe is egy szakadt, gyakran koszos bundabélésû farmerkabátban megyek télen, úgyis összepiszkolom, karcolom.

Úgy az igazán jó a fotózás, ha sokáig emlékszel a körülményekre. Kúszol-mászol, hasalsz, levegõ visszatart, végtag görcsben, aztán huss, exponálás elõtt másfél pillanattal elrepül a lepke/madár/gomba Kevés szentségelés magadban (néha hangosan), majd minden elölrõl. Többször volt úgy, hogy addig követtem egy lepke röptét, míg végül gõzöm sem volt, hová keveredtem. De azért az egyetlen felvételért megéri az egész.

Noli: én meg sem varrom a ruháimat, eleve szakadtakban járok terepre (néha nem csak oda).

Hm, buszoztam már haza a Bakonyból jó méteres L alakú szakadással a nadrágomon, amit septiben öltöttem össze a mezõ szélén, saját magamom persze :-)
Komolyra fordítva, az sose zavart, ha saját magamat felsértem, összeütöm, stb. De ha a ruhám elszakad, attól hülyét kapok, részint mert legtöbbjük évtizedes, szívemhez nõtt darab ami helyett sose kapok már ugyanolyan kényelmeset és jót, részint meg azért, mert ha veszek valamit s beválik, mire mennék vissza, hogy vegyek még belõle tartalékot, sosincs már...
Nem csodálnám, ha a kopott, fakó vackaimban egyszer valaki hajléktalannak nézne...

Néha meg kell szenvedni a fotókért, de azt hiszem megéri.

Édesek a kis gombócok! :-)))

Mire pár képet sikerült megcsinálnom, addigra tele lettem bogánccsal

Én egyszer egy piciny sárgafejû királykával bújócskáztam, annyira gyorsan ugrált, reppent egyik ágról (és tûlevélrõl) a másikra a sûrû lombú fenyõ közt, hogy fél órán át próbálkoztam a fotózással.

Mondjuk azt, hogy felvettem a tempójukat! Azért lett olyan kép amin már csak a farka látszik a sarokban, vagy egyáltalán nincs is rajta Igaz is, a gombák nem fognak kirepülni a képbõl

Végül megmaradtak, s ezzel kiérdemelték a nagy kezdõbetût... Szép képek. Egyébként meg ezért is jobb gombákat fényképezni, sokkal türelmesebb lények.

Vasárnap találkoztam egy csapat Õszapóval. Nem voltak túl félõsek, de a fenekükön alig akartak megmaradni Link

Az a kettõ kerekhálós, akinek X alakban áll a lába, az Argiope sector (a mi darázspókunk, karéjos keresztesünk zöldfoki unokatestvére). Az X lábúak azok mind Argiope-fajok. :-)
A falon mászó alkatilag Nephila-nak látszik, sajnos a tapogatólábikói nem látszanak, így nem tudom eldönteni, hogy gyerek, vagy hím. CV-n a Nephila senegalensis él. Remélem, nem tévedtem nagyot. :-)
Köszönet értük, gyönyörûségek!

Dehogy nincs! Az "Ínyesmester nagy szakácskönyve" címû receptgyûjtemény tartalmaz ilyen "középkori" csemegéket. A könyvet az 1950-es években adták ki, akkor még közelebb voltak a barbár korok... Ha gondolod, citálok én ide neked mandulás rigót.

Dehogynem! Már megint rohannom kell, de feltöltöttem 3 gyorsat. Hálás lennék egy meghatározásért Bár a második nehéz dió, mert full zoommal is csak ennyire tudtam közelíteni, benne volt a szúrós dzsindzsában.

Link Link Link

Nálunk így volt ez még 15 éve is, de a folyosói hûtõbõl azért nem "párolgott" el minden. Egyszer ki is ragasztották az ajtajára a listát. Valahogy így kezdõdött:
"-Maki (bocs, Maki!) smaragd és türkiz színekben játszó töltött káposztája..."

Könnyedebb téma: iszonyú sok balkáni gerle gyûlt össze a kertemben az utóbbi néhány hónapban. Nem tudom, mit "esznek rajtunk". Tud valaki közelebbit ennek a fajnak a szokásairól?

Imádom ezeket a polémiákat! Az antropocentrikus látásmódról annyit, hogy az valószínûleg "bocsánatos bûn", hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk rá. Még akkor is magunkból indulunk ki, ha erõvel próbálunk objektivek maradni -ez egyszerûen nem lehet másként. Gondolj arra, hogy a teljesen objektívnek gondolt egzakt tudományok is mennyire az ember mindennapi tevékenységébõl nõttek ki, mennyire a "testünkre szabottak."
Másrészrõl tényleg van antropomorfia a természetben is. Ha -ahogy nagyon helyesen állítod- az ember a természet tartozéka, abból nõ ki, akkor valamiféle "elõzményeinek" is kell lennie az élõk és az élettelenek világában.
A "lélekrõl" annyit, hogy én sose beszéltem ilyesmirõl. Anyagtól független lélek nem létezik. Olyan csacsiság meg végképp nem jutott eszembe, hogy az embernek van lelke, de a többi élõlénynek nincs.
Azért az tagadhatatlan, hogy az ember nagyon sok másnál potensebb ágens ezen a világon. Semmi más "állat" nem képes így átalakítani a föld arculatát. Hogy ez jó, vagy nem jó -az kérdés.
Persza az igaz, potenciája nem jelent rangosabb mivoltot, az meg, hogy eltûnik-e, mint a trilobiták? -valószínû, de korántsem biztos.

Ilyen nem csak koleszban, hanem lakótelepen is dukált. :-) Erkély nélküli panelokban sokszor volt az ablakba akasztva szatyorban valami kaja. :-)

Ezzel a felfogással a legnagyobb baj nem az, hogy valamiféle természetfelettit feltételez, hanem az, hogy ismét csak egy antropocentrikus látásmód. A legfontosabb az lenne, ha végre mindenki megértené, hogy semmivel se vagyunk fontosabbak a világban, mint egy fóka bélbaktériuma. Nincs szükség lélekre egy más élõlényekkel egyenrangú léthez. A fontos az, hogy egy egész részei vagyunk mi is, némelyeknél nagyobb, némelyeknél kisebb erõvel bírunk arra, hogy befolyásoljuk a környezetünket. Semmi de semmi szerepünk nincs, egy szép napon eltûnünk, mint a trilobiták.

Úgy 30 éve a kollégiumban a legbiztonságosabb élelmiszer tárolás az ablakon kilógatott reklámszatyor volt. Ott csak a cinkék kezdték meg a csabai házi kolbászt. A szobákban a fáraóhangyák leptek el minden kaját, a folyosói közös hûtõbõl meg egyszerûen elpárolgott minden. Mi a cinkéktõl sajnáltuk a legkevésbé.

Érdekes, hogy szinte mindenki, akinek felvetettem ezt a kérdést, hozzád hasonlóan számtanilag cáfolta meg hipotézisemet. Ha szó szerint vesszük a lélekvándorlást, ti. hogy az identikus tudat (lélek) csak leveti a régi testet és felveszi az újat, akkor természetesen igazad van.
A helyzet az, hogy nagyon nehezen tudja az ember függetleníteni magát megszokott szemléletmódjától. A tudatot az egyed tartozékának véljük -ahogy Jung, a pszichiáter írja egy helyen: a nyugati civilizáció polgára a tudatot az éntudattal azonosítja.
Mindaddig, míg több fogalmunk nem lesz a tudat és az egyediség mibenlétérõl (egyelõre tudásunk e tekintetben gyerekcipõben jár, ezek még mindig a legnagyobb talányok) addig nem sok mindent mondhatunk arról, hogy hányszor élünk a földön, mi volt születésünk elõtt, s mi lesz halálunk után.
Mindenesetre a materialista "tuti" vélemény, miszerint a tudat, a szellemi funkciók az agymûködésnek, mint szervmûködésnek a termékei - tehát az idegsejtek pusztulásával ezek is megszûnnek, túlságosan kézenfekvõnek, "pofonegyszerûnek" tûnik a számomra. A valóság feltehetõleg sokkal bonyolultabb és más.
Az tagadhatatlan, hogy a tudati funkciók szervesen összefüggnek az agytevékenységgel: neurofiziológiai és neuropathológiai tények bizonyítják ezt. De azt a következtetést, hogy "ahol nincs idegrendszer, nincs szellemi funkció" levonni ebbõl mégsem lehet. Hisz gondoljunk csak a nagyon intelligensen tevékenykedõ immunrendszerre, vagy a cél és okszerûen "viselkedõ" növényekre -egyik esetben sem beszélhetünk idegrendszerrõl.
Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából. Mikor ezt leírom, természetesen nem a kereszténység (és a hozzá hasonló monoteizmusok) "big bácsi" szerû Istenére gondolok, aki személy, mindenhol ott van (vagy inkább sehol?), láthatatlan, de mindent lát. Ebben az értelemben az univerzális intelligencia nem isten, hanem rendszerintelligencia. Hasonló a méhkaptár viselkedéséhez: a méhek sokasága elképesztõ bölcsességrõl tanúságot téve tevékenykedik, míg az "egyedi" méh szánalmasan ostaba. Az univerzum kiragadott elemei önmagukban nem intelligensek, összességük azonban igen.
Az univerzális intelligencia õseredeti, elválaszthatatlan tulajdonsága a létezésnek, akárcsak az energiakvantumok (vagy még õsibb). Az emberi "agyintelligencia" ezen általános intelligenciának speciális megnyilvánulási formája. Az agy nem szüli a tudatot, csak módosítja azt. Az agy "célszerszám", ami lehetõvé teszi a szokásos és specifikus emberi tevékenységet, de ezt a célszerszámot az általános intelligencia "tartja a kezében".
Még annyit, hogy a célszerszám jelleghez hozzátartozik egy bizonyos mértékû szeparáltság az univerzális intelligenciától. Az agyintelligenciának opponálhatónak kell lennie a világgal.
A szeparációt az agy végzi, ha ez zavart szenved, lehetetlenné válik a normális gondolkodás: pszichózis (skizofrénia) áll elõ.
Tekintve a szeparációt, már érthetõ a tudat látszólag abszolút izolált volta az egyes emberekben holott ezek anatómiai, fiziológiai szempontból lényegében egyformák.
Fentiekbõl következõen az egyéniség, egyediség voltaképpen relatív annak ellenére, hogy abszolútnak látszik.
Ezek azok a meggondolások, amelyek miatt én az általad említett ellentmondást nem látom, ill. nem tartom felodhatatlannak.

A rigónak is volt egy jó napja!

Klassz kirándulás lehetett. A Kõorron talált növények kisvirágú hunyorok.
Én sem bírtam otthon maradni egész hétvégén - szeles, hideg idõ ide vagy oda, - tettem egy ötvenes kört Mattersburg és a Marzer Kogel felé bringával. Errefelé még ennyi növény sem mutatkozik..

Gyerekek, ......!!!! Kiraktam az erkélyre fél tepsi sütit (nem fért a hûtõbe), letakarva alufóliával, ahogy máskor is szoktam télen. Mit látok? Egy feketerigó zabálja... Az alufólia lekerült róla (szél vagy madár, nem tudom), a kis tollas dög meg ott csípkedi azzal a sárga csõrével az én mandulás sütimet...
Mandulával töltött rigó receptje nincs valakinek véletlenül???
Már csak röhögni tudok rajta... A Sámánt el se lehet robbantani az erkélyajtóból persze...

Boldog Névnapot:
Eleonoras Falcon - Falco eleonorae - Eleonóra-sólyom Link

Jaurinum, köszönöm! :-) Jó sok a mocsár a Látóhegyen, találó a név :-)))

Kutató, a hunyoroknak direkt örülök :-) Klassz kis kirándulás lehetett!

Nano, jók a madaraid! Emberevõ pókot, százlábút láttál-e már? :-)

Meg mégegyet: Link

Végre jók a linkek, kegyetlenül megtréfált a feltöltõ oldal.... Elnézést, ha valaki közben eltévedt a képek között, sziklákat vagy kilátást keresve.

Okos Gyárek vagy

Hoztam egy madarat a messzibõl: Link

Jön már a kutya tejfoga.

Megnéztem a Fauna Europaea-ban: mocsári katica. Vele még nem találkoztam.

Képek a mai sétánkról, Biatorbágy határában a Négyes-sziklához és a Hármas-sziklához másztunk fel.
Az Iharos-völgyben fagyott világ fogadott minket, jégtábla Link
Felfelé a Kõorr nyugati lejtõjén, kora tavaszi volt a világ: Link Link Mohos hegyoldal és csillagmoha: Link Link
A Négyes-sziklánál: Link Link Link
Hármas-szikla: Link Link
Az északi hegyoldalon a tegnap esti havazásból még megmaradt a lepelnyi hó: Link Link
Szily kápolna: Link

Összes kép: Link

Találd ki, ki vagyok Link ?

Nagyon jó képek!! Gratula, jó hogy megosztottad!

Kis unszolásra ide is beteszem!

Ma reggel végre volt egy kis fény:
Csak egy Barát:
Link

Link
Ha a szoknya alá fúj a szél:
Link

Link

Hm, és akkor mi a neve a Hippodamia tredecimpunctata-nak? :-)

Még pöfögni is tudott, ahogy véletlenül megérintettem :-)Volt egy csomó testvérkéje a mohákban.

A kérdés, hogy az összes, ebbe a fajba tartozó sas, illetve az összes hegyvidéki sas így vadászik-e, vagy csak ez az egy jött-e rá erre a technikára?

Ohhh, köszönöm! A pöfetegek jól bírják!

Nem semmi videó. A héten hallgattam egy vetítettképes elõadást India madarairól, az elõadó is mesélt hasonló történetet egy helyi sasfajról. Persze kifigyelni, lefotózni nem tudták az akciót, csak magát a fajt látták.
Egyébként a bemutatott sok meghökkentõ kinézetû madár közül talán az arasznyi méretû indiai verébsólyom tetszett a legjobban: Link
Némileg ellenpontozva a zergeejtõ sast, az õ legfõbb táplálékát a lepkék jelentik.

13-pettyes katica.

Csodálatos, fantasztikus, lenyûgözõ ez a sas!