Bioszféra
Most egy elég laikus kérdésem lenne, szakik számára..
Mi a különbség a fekete és a nemes nyár között (kinézetben)?

Mi a különbség a fekete és a nemes nyár között (kinézetben)?
Úton a tavasz, sokat már nem várathat magára, íme az egyik csalhatatlan jele az õrségi rétekrõl: Link

Példának szemelvény a Hangoskönyvtárból: Biblia - Teremtés Könyve Link (Elsõ fejezet) A Firefox automatikusan megnyitja ha van telepített MP3 lejátszó

Nem kötözködési szándék
Logikailag kissé ellentmondani látszik az újjászületés körforgásának a gyakorlati élet, a "népességrobbanás". Úgy vélem, ha létezne halál-újjászületés körforgás, a népesség létszáma nagyjából egyensúlyban maradna. De ez sem bizonyos, mert egyszerû számítás beárnyékolja. A hindu szemlélet szerint ki hogy élt, olyan testben születik újjá (disznó lesz vagy féreg) de állati testbe kerülve fogyna az emberként újjászületettek létszáma. Ugyancsak "elvesznek lelkek" amikor valaki életvitele megérdemelt jutalmaként sorozatosan emberként születik újjá és a minden egyes létezésében megvilágosodásra törekedik bódhiszattvaként (akik minden érzõ lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek.) egy ciklusszám után nem születik újjá hanem halála után a mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát. Miután eggyel kevesebb lélek "keres testet" ezzel is csökkenti az élõlények (emberek vagy állatok) lélekszámát. A keresztény (és a hozzá hasonló elemekre épülõ, de más egyistenhitû vallásokban) szemléletnél nincs ilyen (logikai) probléma. Az ilyen vallások megengedik a földi túlszaporodást, az adott vallás Mennyországa és Pokla gyarapodik lelkekkel. Már Napóleon is gondolkodott ezen, végül a temetõk kapuján átíratta a "Feltámadunk!" szót "A halál örökös álom" feliratra. Majd megtudjuk HA létezik "odaát". Esendõ emberi vélekedéseink vannak, de ismereteink nincsenek mert még senki nem jött vissza onnan. Kísérteteket említenek, de "purgatóriumból visszatért" megtérésre intõ lelkeket több évszázada nem. Szerintem a kísértethistóriákba nem érdemes elmélyedni. (Több könyvem van róluk, átolvastam, megítélésem szerint nagyrészt fantazmagóriák. Cáfolatáig vagy bizonyításáig egy dolgot találok esetlegesen elfogadhatónak a "biolenyomatot". Az elmélet szerint minden élõlény hátrahagy ilyesmit szilárd tárgyakon környezetében fõleg krízishelyzetbe kerülve, DE ez olyan mint egy videofelvétel, a kísértet nem kommunikál hanem gépiesen "jön-megy" mint a filmeken. Állítólag egyes túlfeszített idegrendszerû, finomabban szólva érzékeny emberek láthatják esetleg a jelenséget.)
Létezik túlvilág vagy se, Mikszáth Kálmán véleményét idézem:
"- Hát abszolút nem hiszesz semmiféle másvilágot? - faggatta Dõry, akit meglehetõsen mulattatott a doktor elevensége.
- Nem én, míg egy olyan emberrel nem beszélek, aki már volt benne. De olyat még senki se látott. Még a Jézus se járt azóta a földön, amióta a sírjába tették.
- Patakon beszélnek egy esetet - vágott közbe Bernáth Zsigmond -, hogy egy lutheránus és egy katolikus pap sokszor disputálgatott arról, mi van a másvilágon. Egy alkalommal olyan tûzbe jöttek, mindenki a maga álláspontja mellett, hogy megesküdtek, aki elõbb meghal, eljön bejelenteni a másiknak, hogy kinek volt igaza. A lutheránus pap halt meg elõbb. Egy éjjel aztán megnyílik a katolikus pap ajtaja, és belép a lutheránus pap síri halványan. Nesz nincs a lába nyomán, csak jön-jön feléje, mint az árnyék, s végre megszólal: Se úgy nincs, ahogy te mondtad, se úgy nincs, ahogy én mondtam."
Forrás: Link Mikszáth Kálmán: Különös házasság 4. fejezet "Milyen lehet a túlvilág?"
Az idézet kapcsán ajánlom mindenkinek a MEK Hangoskönyvtárát Link
Csökkentlátók számára hozták létre és nem korlátozzák a hozzáférést. A Bibliával kezdve, jelenleg 175 magyar és idegen szépirodalmi mû hallható MP3 hanganyagban (sok gyerekkori kedvencem akad közöttük). Hétköznapi foglalatosság közben hallgathatók, nem kell leülni olvasni, mást is végezhet közben az ember (Mikszáth fent említett regénye is hallható 101-175 között Link )

Létezik túlvilág vagy se, Mikszáth Kálmán véleményét idézem:
"- Hát abszolút nem hiszesz semmiféle másvilágot? - faggatta Dõry, akit meglehetõsen mulattatott a doktor elevensége.
- Nem én, míg egy olyan emberrel nem beszélek, aki már volt benne. De olyat még senki se látott. Még a Jézus se járt azóta a földön, amióta a sírjába tették.
- Patakon beszélnek egy esetet - vágott közbe Bernáth Zsigmond -, hogy egy lutheránus és egy katolikus pap sokszor disputálgatott arról, mi van a másvilágon. Egy alkalommal olyan tûzbe jöttek, mindenki a maga álláspontja mellett, hogy megesküdtek, aki elõbb meghal, eljön bejelenteni a másiknak, hogy kinek volt igaza. A lutheránus pap halt meg elõbb. Egy éjjel aztán megnyílik a katolikus pap ajtaja, és belép a lutheránus pap síri halványan. Nesz nincs a lába nyomán, csak jön-jön feléje, mint az árnyék, s végre megszólal: Se úgy nincs, ahogy te mondtad, se úgy nincs, ahogy én mondtam."
Forrás: Link Mikszáth Kálmán: Különös házasság 4. fejezet "Milyen lehet a túlvilág?"
Az idézet kapcsán ajánlom mindenkinek a MEK Hangoskönyvtárát Link


Gábrusz értem én a tréfát, köszönöm a "bókot"
Úgy vélem, "kinek mire telik" mindenki szellemi és testi képességei szerint old meg egy problémát. Én úgy oldom meg, hogy a pipát fogaim közé szorítom amikor a kezemre van szükség. Kávét akkor hörpintek amikor egy leírásra szánt gondolat még formálódik fejemben és kezem felszabadul pár pillanatra. Kétkezes "vakírásnál" a pipa agyaraim között füstöl. De igazad van, az orr használata valóban hasznos lehet. Pld. végtagjaikat vesztett emberek orrukkal böködhetik a gombokat (bár inkább fogaik közé szorított ceruzával teszik, ahogy ecsettel festenek is). Emellett létezik olyan szoftver, mely egyszerûen szemmel vezérli a gépet. Magyar fejlesztés egy édesapa fejlesztette magatehetetlen kislánya számára. Közönséges webkamera követi a szemet és aszerint vezérli a kurzort, kacsintásra vagy szemhunyorításra "kattint". Kipróbáltam, szinte hihetetlen látvány és nagyszerûen mûködik
Az indító kalibrálás után (referenciapontokat jegyez meg a gép fejeden és szemeid csillanásán) csak ülsz és nézed a monitort. Ha rögzíted tekinteted (vele a kurzort) valamely parancsikonon vagy a képernyõn látható virtuális billentyûzet egyik betûjén és kétszer pislogsz-kacsintasz "kattint". Programokat futtathatsz vagy tetszõleges szöveget írhatsz. Nem is kell nagy önfegyelem, ha elmozdulsz követ ha nem túl nagy a változás. Minden elismerésem a gyermekét szeretõ apának, és önzetlenségéért mellyel a mai pénzcentrikus világban ingyen hozzáférhetõvé tette fejlesztését. Tehát nem szükséges orral böködni a billentyûket 
Az "orral böködést" nem elõször hallom
Rég vót igaz se vót, munkáltatóm átállt egy ismert szoftvercég nagyon biztonságosnak mondott rendszerére. "Nagycsoportos fejtágító" ismertetése során a hallgatóság elõtt kissé gúnyosan megszólítottak, ezt még én se töröm fel. Ezért fogadtam velük, hogy biztonsági tesztelésként feltöröm. Nevetve biztattak, úgy sem sikerül. Némileg a sértettség is hajtott, sikerült a rendszerbe jutnom. Kárt nem okoztam de hátrahagytam jeleket hogy azt tehetnék a rendszerrel amit akarok. Több hetes javítgatás és "tesztelési harc" követte. Igyekezetük ellenére mindig maradt "rés a pajzson" (régi igazság, minél bonyolultabb valami annál sérülékenyebb). Idõvel további javításra már használhatatlanná vált volna a rendszer. Ekkor feladták és ekkor hangzott el az orrmonológ "az ellen nem tudnak tenni ha egyidõben a tíz ujjammal lenyomok tíz billentyût és orrommal egy tizenegyediket" (használtam billentyûkombinációkat de az orromat nem)
Kissé elkanyarodva az "orrhasználattól", még annyit, bármi feltörhetõ, a feltörést csak késleltetni lehet. Rendszergazdaságban (kora és nem gondjai miatt) megõszült régi kollegám véleménye (2003 táján): "csak az a gép van biztonságban, melynek semmilyen külsõ kapcsolata (billentyû és monitor sem) nincs, bezárják egy páncélszekrénybe, kiöntik betonnal és jó mélyen elássák" Megemlítem, nem szükséges vírust spy/kém/keylogger programot juttatni a gépbe mert léteznek olyan hardveres eszközök mellyel hálózatba kapcsolódás nélkül pusztán a monitor lesugárzott jeleibõl is megfigyelhetik mi van a képernyõdön, mit csinálsz a gépen (ahogy hallom, már képesek érzékelni/azonosítani csupán a leütött billentyûk jeleit is bármely "drótos" eszközön). A rádiót használó "drótnélküli" wi-fi eszközök elterjedése csak könnyít ezen (használója lényegében "világgá sugározza" minden ténykedését gépen és periférián) védelmük pedig feltörhetõ, az adatbiztonság egyre inkább illúzió



Az "orral böködést" nem elõször hallom



Valóban szépek és jó nézni õket. De nem irigylem Floot, én annak fogok örülni legjobban, ha majd jó meleg napos tavasz és nyárelõ lesz, néhány üdítõ esõvel
[esõ]
[esõ]






Ugyan, Floo, nálam decemberben is volt virágzó aranyvesszõ! :-)))
ÁLLAT JÓK A TÕZIKÉK!!!!!!
ÁLLAT JÓK A TÕZIKÉK!!!!!!
Na, látom másokban is megfogamzódnak ilyen gondolatok, csak a legtöbbünk nem tud mit kezdeni velük, lehet, kicsit szégyelli is õket. Az nyugati civilizáció embere számára általában két út van, ami innen tovább vezet: a keresztény doktrina tévútja (amin mellesleg egyre kevesebben járnak), vagy a materializmusé, mely azt mondja, számára az ilyen kérdések értelmezhetetlenek, ergo nem is foglalkozik velük. Pedig, akárhogy is nézzük, ezek az élet és halál nagy kérdései, melyek alól senki sem vonhatja ki magát. Legfeljebb kitessékeljük a tudatunkból õket, mert kibírható válaszunk nincs ezekre -ez önmagában lelki betegség!
Nem ártana, ha a "honnan jövünk, hova megyünk?" kérdését elfogulatlanul megpróbálnánk újra gondolni.
Nem ártana, ha a "honnan jövünk, hova megyünk?" kérdését elfogulatlanul megpróbálnánk újra gondolni.
Pár napja ezen filóztam a társalgóban Link . Igaz nem kávét ittam akkor este
. Nem válaszolt senki, hogy mi lesz az elkövetkezõ évmilliárdokkal?
Úgy tudom 1 milliárd év múlva csak mikrobák tudnak majd megélni a Földön. Jó lenne nekem más bolygón is, egy muslincaként egy demizson körül az a pár nap ameddig élnek ezek a parányok, csak ne legyen mindörökre vége!



Na, csak belerántom (vagy beleártom?) megint magam a filozófiába. A nyugati ember, legyen istenhívõ vagy materialista, általában mélyen meg van gyõzõdve arról, hogy létezzen akár eónok óta az univerzum, és létezzen még ugyanolyan sokáig, õ emberi formában csupán abban a 70-80 évben lehet itt. Se elõtte, se utána! Az örök sötétségbõl jövünk, és oda is zuhanunk vissza. De ez a dolog egyáltalán nem olyan magától értetõdõ, mutasson bármit a látszat. Miért ne lehetne, hogy az ember érzõ, gondolkodó lényként (természetesen más egyéniség formájában) többször is éljen a földön? A kérdés az egyéniség problémájához vezet. Véleményem szerint, amíg errõl nincs használható fogalmunk, semmi biztosat nem mondhatunk arról, honnan jöttünk, és hova megyünk.
Huszonéves koromban nem fért a fejembe, hogy van az, hogy az anatómiailag és fiziológiailag egymástól édeskeveset különbözõ egyedek miért vannak teljesen szeparálva egymástól pszichés szempontból. Nagyon-nagyon hasonló sejtek és szervek alkotnak téged és engem, ezek ugyanúgy mûködnek -mégis, én vagyok én, te vagy te, s ez abszolút érvényûnek látszik. Kérdés, tényleg ilyen abszolút a személyiség, vagy ez csak látszat? Errõl bizony hallgat az általam egyébként nagyra becsült egzakt tudomány -holott ezek megkerülhetetlen kérdések.
Huszonéves koromban nem fért a fejembe, hogy van az, hogy az anatómiailag és fiziológiailag egymástól édeskeveset különbözõ egyedek miért vannak teljesen szeparálva egymástól pszichés szempontból. Nagyon-nagyon hasonló sejtek és szervek alkotnak téged és engem, ezek ugyanúgy mûködnek -mégis, én vagyok én, te vagy te, s ez abszolút érvényûnek látszik. Kérdés, tényleg ilyen abszolút a személyiség, vagy ez csak látszat? Errõl bizony hallgat az általam egyébként nagyra becsült egzakt tudomány -holott ezek megkerülhetetlen kérdések.
Ez aztán az ügyesség! Bocsáss meg, de elképzeltem, hogy egyik kezedben a kávé, másikban a pipa és közben az orroddal pötyögteted a billentyûket
Amúgy igazat adok neked is, illetve azt a bizottságot kicsit utópiának tartom, leginkább addig, amíg nincs katonai és gazdasági egyensúly a világban.

Amúgy igazat adok neked is, illetve azt a bizottságot kicsit utópiának tartom, leginkább addig, amíg nincs katonai és gazdasági egyensúly a világban.
Tekintsd úgy az életet, hogy ember voltod elõtt voltál már bárányfelhõ, kavics a talajban, voltál csillag, stb. Az a pár évtized csak az, amit tudattal megáldva töltünk. :-)
Biztos hogy nem? Nem szeretnék hosszas filozófiai-metafizikai eszmefuttatásokba bonyolódni újra, de tényleg: biztos, hogy csak egyszer élünk a földön? Az emberiségnek jelentõs része ezt máshogy tudja (de általában nem örül neki). Ha belegondolunk, nem túl valószínû, hogy az univerzum sokmilliárd éves létezésébõl minden embernek csak egy hetven-nyolcvan évnyi tudatos lét jusson.
Floo igazat adok, nemegyszer én is hasonlóan érzek. Mégis szerencsémnek tartom hogy már most ennyi hihetetlen változást megértem bõ fél évszázad alatt, elég ha csak a primitív relés logikai kapcsolásokból született mai számítógépekre gondolok. De ezernyi más területen kaptam már választ gyerekfejjel feltett kérdéseimre a csillagászatban és más területeken
Én is nagyon kíváncsi vagyok mi lesz 100-200-500 vagy akár százezer év múlva, legjobb lenne feltalálni az idõgépet


Gábrusz szerintem túl sommás így
A fejlõdés vitte elõre az emberiséget. Visszafejleszteni szükségtelen és káros, elég "abbahagyni" a kétes, vagy több kárt mint hasznot hajtó területek fejlesztését melyek lassan feledésbe merülnek, hatásaik elenyésznek. Ez nagy mértékben a tudósok etikáján/etikátlanságán múlik, hogy
NE a Mammont szolgálják fejlesztéseikkel hanem az emberiséget
(Értelmes, magasan képzett emberek vesznek részt pld. fegyverek fejlesztésében, vélhetõen mert jól megfizetik) Szerintem a fejlesztések negatív hatása a pénz és nyerészkedés miatt jelentkezik, egyrészt ökológiai katasztrófákban másrészt az emberi lelkeket rombolva
Ideje már hogy legyen egy "etikai bizottság" mely szabályozza és ellenõrzi a kutatást-fejlesztést a Föld bolygóra kiterjedõen. Nem olyan nehéz, már abból kiderülhet hogy ki milyen mûszereket eszközöket vásárol (pld. atombomba, droglabor eszközei melyeket már szorosan ellenõriznek)

NE a Mammont szolgálják fejlesztéseikkel hanem az emberiséget



Kis kávé+pipa filó a halálról
Sokan félnek a haláltól. Én állítom hogy NEM félelmetes, az ember rettegésével önmaga teszi azzá. Ha tiszta tudattal kezd valaki haldokolni, CSAK addig keserves érzés amíg küzd ellene az életösztön. Ilyenkor az ember úgy érzi nem végzett el mindent "még maradnia kell". Aki nem veszíti el eszméletét és képes felismerni hogy "elvégeztetett", jobban teszi ha ha megõrzi nyugalmát, békességben kivárja és higgadtan figyeli mi történik vele. Ebben sokat segít ha azokra gondol akiket szeret. Nem aggodalmaskodva "mi lesz velük nélkülem", inkább õszinte szeretettel gondolva rájuk hasonlóan amit az ember akkor érez ha megsimogatja kisgyereke fejét- ha nem volt gyereke, azt a kedves lényt aki közel állt szívéhez. A lényeg hogy szeretettel gondoljon hátramaradottaira és a világra melyet elhagy. NE azt számolgassa mit végzett és mi várna még rá, mert kétségbeesésbe kergeti magát "pokollá" téve utolsó perceit. Ha ez sikerül, minden könnyû és szép lesz egészen a tudat széteséséig amit már nem fog érzékelni
Érezve a közeledõ halált, tudni kell elfogadni különben kétségbeesik az ember és reménytelen reménykedésben rémülten kínlódva vergõdik el a jótékony eszméletvesztésig. Az utolsó percekben a látás elsötétül bár még hallani a külvilág neszeit, de jólesõ békés nyugalom és sötétség vesz körül, nincs fehér fény, se angyalok, se fényes alagút- én legalábbis egyszer sem láttam. Nem az "észt osztom", saját tapasztalatok
Nekem (szerencsémre) sikerült minden esetben higgadt maradni, kíváncsi természetem révén inkább figyeltem/vártam mi történik. Békés nyugalomban lassan elsötétül minden, még hallod a külvilágot egy darabig és vége. Ennyi az egész
Ez persze csak saját tapasztalatom. Meglehet hogy ahány ember "annyiféle halál". Úgy gondolom, az ilyen élményeket nagymértékben meghatározza az egyén neveltetése, mûveltsége és idegi beállítottsága. Tavaly elhunyt néhai barátnõm 2001-es klinikai halálára úgy emlékezett, mintha tengervízben süllyedt volna lassan egy üres szék felé melyrõl "tudta" hogy az övé. Puha csönd és kékes derengés vette körül. Felnézve egy távolodó fényes foltot látott maga fölött mint amikor víz alól néz fel az ember. Mire visszanézett már ott ült valaki a székben és egy hang súgta, menjen vissza még nincs itt az õ ideje és elindult felfelé a "vízfelszín" irányába. Érdekes és talányos momentum, amikor a klinikai halálból visszahozták, dokumentálhatóan ugyanabban az idõben halt meg édesapja száz kilométerrel távolabb kórházban.




Ez persze csak saját tapasztalatom. Meglehet hogy ahány ember "annyiféle halál". Úgy gondolom, az ilyen élményeket nagymértékben meghatározza az egyén neveltetése, mûveltsége és idegi beállítottsága. Tavaly elhunyt néhai barátnõm 2001-es klinikai halálára úgy emlékezett, mintha tengervízben süllyedt volna lassan egy üres szék felé melyrõl "tudta" hogy az övé. Puha csönd és kékes derengés vette körül. Felnézve egy távolodó fényes foltot látott maga fölött mint amikor víz alól néz fel az ember. Mire visszanézett már ott ült valaki a székben és egy hang súgta, menjen vissza még nincs itt az õ ideje és elindult felfelé a "vízfelszín" irányába. Érdekes és talányos momentum, amikor a klinikai halálból visszahozták, dokumentálhatóan ugyanabban az idõben halt meg édesapja száz kilométerrel távolabb kórházban.
Ám a fejlõdés inkább minõségre vonatkozik, nem mennyiségre (az növekedés). Ne feledjük.
De persze, a fejlõdés is relatív.. Kinek mit jelent.
De persze, a fejlõdés is relatív.. Kinek mit jelent.
Ami a végeredményt illeti, "Ne féljetek!"
De olyat természetesen senki nem mondott, hogy "Ami a dolgotok, azt is hagyjátok a Jóistenre!"
Vagyis ha rossz irányba halad a Föld állapota, akkor valamit rosszul csináltunk, muszáj változtatni és ha kell, lemondani bizonyos dolgokról. A "fenntartható fejlõdésben" nem hiszek teljesen, bizonyos dolgokban szerintem muszáj visszafejlõdni, ami nem jelent boldogtalanabb életet.
De olyat természetesen senki nem mondott, hogy "Ami a dolgotok, azt is hagyjátok a Jóistenre!"
Vagyis ha rossz irányba halad a Föld állapota, akkor valamit rosszul csináltunk, muszáj változtatni és ha kell, lemondani bizonyos dolgokról. A "fenntartható fejlõdésben" nem hiszek teljesen, bizonyos dolgokban szerintem muszáj visszafejlõdni, ami nem jelent boldogtalanabb életet.
Hát, szerintem valószínû, hogy jobb, ha nem tudjuk meg. :-((((
Meghalni meg természetes és nem borzasztó. Maximum annak, akit itthagy az ember.
Egyébként biztos megoldható lesz a szagfotózás, csak be kell építeni egy hordozható gázkromatográfot a kamerákba, az a pixelek mellé rögzíti a környezet kémiai összetevõit és azok arányát, amit aztán képnézegetésnél megfelelõ hardverrel elõ is lehet csalogatni. :-)
Meghalni meg természetes és nem borzasztó. Maximum annak, akit itthagy az ember.
Egyébként biztos megoldható lesz a szagfotózás, csak be kell építeni egy hordozható gázkromatográfot a kamerákba, az a pixelek mellé rögzíti a környezet kémiai összetevõit és azok arányát, amit aztán képnézegetésnél megfelelõ hardverrel elõ is lehet csalogatni. :-)
Én a derült, anticiklonos éjszakák dombtetõi levegõszagát fotóznám le, iszonyat jószagú a levegõ ilyenkor, na meg persze a növényekét is, de a mi életünkben valószínû erre nem fog sor kerülni.
Bele szoktam gondolni, hogy milyen borzalmas, hogy egyszer meg fogunk halni, és nem fogjuk megtudni, hogy hova fejlõdik az emberiség, mi lesz 100-200-500 év múlva, hol fog tartani a technika, mi lesz a bolygónkkal, eljutunk-e majd egy másik bolygóra, nagyon rossz érzés, hogy ezt nem fogjuk megtudni.
Bele szoktam gondolni, hogy milyen borzalmas, hogy egyszer meg fogunk halni, és nem fogjuk megtudni, hogy hova fejlõdik az emberiség, mi lesz 100-200-500 év múlva, hol fog tartani a technika, mi lesz a bolygónkkal, eljutunk-e majd egy másik bolygóra, nagyon rossz érzés, hogy ezt nem fogjuk megtudni.
Kár, hogy az illatát nem lehet lefényképezni! Gyönyörûek voltak, köszönöm! :-)
"a Mogyoróska és Regéc környékérõl készült botanika, domborzat és történeti földrajz témájú (neten már olvasható) munkádat sikerült könyv alakban is megjelentetni ahogy tervezted?"
Köszönöm szépen a kérdést! Tegnap adtam le az anyagot az egyik kiadónál. Fogok szólni, ha kész lesz.
Köszönöm szépen a kérdést! Tegnap adtam le az anyagot az egyik kiadónál. Fogok szólni, ha kész lesz.
Elnézést a késõi reagálásért, majd két napig nem volt telefonom, netem, digitévém valami központi összeakadás miatt, ezekben a percekben állt helyre
Ezért most köszönöm meg mindenkinek a véleményeket. LAM tudom hogy nem erdész vagy de foglalkozásod révén sokat járod az erdõt
Hálából két kép a "éneklõ fáról". Az egyiken a Hold a fejéke (sarkában egy Nap 22-es), a másikon néhány madár mely szeret alkonyatkor a Nap felé fordulva trillázni (érdekes szokásuk, sose hagyják ki). Napközben is kedvelik, a másikon épp "vitatkoznak" a legjobb helyért a csúcson

Ezért most köszönöm meg mindenkinek a véleményeket. LAM tudom hogy nem erdész vagy de foglalkozásod révén sokat járod az erdõt

Csé, erre elsõre csak azt mondanám, hogy "na ne szivass", de elég hihetõek a fotóid! :-))) Szegény fa :-(( Kicsit elsiette a bizalmat.
Kuhi: a naposzlopodat belinkeltem a légköroptikás fórumba, utólagos engedelmeddel. Jó lesz figyelni a madarászokra, lehet, hogy itt van egy "piaci rés" légköroptikai szempontból, hisz úgyis felfelé leskelõdtök :-))) A vörösbegyecskéd nagyon bájos :-) Valamiért ellenállhatatlanul helyes tekintetû madárkák õk, nagyon csípem õket :-)))
Kuhi: a naposzlopodat belinkeltem a légköroptikás fórumba, utólagos engedelmeddel. Jó lesz figyelni a madarászokra, lehet, hogy itt van egy "piaci rés" légköroptikai szempontból, hisz úgyis felfelé leskelõdtök :-))) A vörösbegyecskéd nagyon bájos :-) Valamiért ellenállhatatlanul helyes tekintetû madárkák õk, nagyon csípem õket :-)))
A múlt heti meleg hatására több mandulafa is kivirágzott a környékünkön (szombati képek).
A már tél elején megindult bimbók megfázhattak, mert a virágok apróbbnak tûnnek. A fényviszonyok nem voltak a legjobbak.
Link Link Link Link Link
Az egyik, már decemberben nyíló fáról korábban le is fagyott az összes virág, ezeknek sem túl jók a kilátásaik...
A már tél elején megindult bimbók megfázhattak, mert a virágok apróbbnak tûnnek. A fényviszonyok nem voltak a legjobbak.
Link Link Link Link Link
Az egyik, már decemberben nyíló fáról korábban le is fagyott az összes virág, ezeknek sem túl jók a kilátásaik...
Egy maci? Nem-nem, azt mondtam volna. 2-õ volt.
Köszönöm a hozzászólásokat a témában!

Köszönöm a hozzászólásokat a témában!
Igen az. Köszi. Megerõsítem, hogy ilyen a termése. Link Majd valamikor még hozok beazonosításra váró fákat.

A képen egy magnólia van amit sokan tulipánfának neveznek a virág alakja miatt.
Ez a tulipán fa:
Link
Ez a tulipán fa:
Link
Ismerem ezt a fát is, ennek olyan termése van, mint a zsidócseresznye, csak nem fakóbarna. Tényleg inkább ez lesz Siheone sárga fája.
Nálunk halványsárga virágú van, nagy fák már. Amikor virágzik, hangosan zümmög a fa, több tonna méh csüng a virágain, de még a lehullott, földön heverõ virágokat is ellepik.
Köszi. Szerintem is Sophora japonica lesz.
Bár annak is lehet több változata...(?)
Egy virágzó tulipánfa a környékünkön: Link

Egy virágzó tulipánfa a környékünkön: Link

Szerintem azért kezelik gyomfajként, mert bizonyos rétek, kaszálók nyírrel kezdenek el bebokrosodni, így a pucolásnál gyakran kell kivágni. Ugyanakkor érdemes belõle hagyni is, mert nagyon értékes a fája. Úgy tudom, nálunk ebbõl faragták ki legszívesebben a szekérrudat (még nem is olyan régen).
Én is ezeket tippeltem volna, de a sárgában nem vagyok biztos. A kõris tuti.
Szerk:A sárga nem gesztenye, hanem az valami akácféle, van ilyen itt a telepen is, csak nem ennyire élénk sárga a virága. A csonttollúak imádják a termését. Sztem japánakác, Sophora japonica,
Szerk:A sárga nem gesztenye, hanem az valami akácféle, van ilyen itt a telepen is, csak nem ennyire élénk sárga a virága. A csonttollúak imádják a termését. Sztem japánakác, Sophora japonica,