Időjárási visszatekintő
Hasznos linkek
>> OMSZ állomáshálózata (2025 áprilisi állapot)
A Baranya megyei TOP3 nagyjából a következõképpen néz ki jelenleg:
1. 1295 mm (Misinatetõ, 1937)
2. 1242 mm (Kárász, 1999)
3. 1210 mm (Mecseknádasd, 1955)
Tehát egy gyengébb befejezéssel akár még az is lehet, hogy nemhogy az országos, de a megyei rekord sem fog megdõlni.
1. 1295 mm (Misinatetõ, 1937)
2. 1242 mm (Kárász, 1999)
3. 1210 mm (Mecseknádasd, 1955)
Tehát egy gyengébb befejezéssel akár még az is lehet, hogy nemhogy az országos, de a megyei rekord sem fog megdõlni.

69 mm-nél tart a havi csapadék Árpádtetõn, az éves 1157nél. Noha rendkívül csapadékos az év úgy tûnik a Mo-i abszolút rekord nem itt fog megdõlni, ha egyáltalán megdõl. Viszont az év egy erõs rekord lesz megyei szinten az tuti.
Ez gyönyörû volt!!
Remélem nem telik el újabb 10 év, mire ismét ilyen élményben részesülünk!
Remélem nem telik el újabb 10 év, mire ismét ilyen élményben részesülünk!
A méréseim alapján júniust és júliust kivéve az idei év havi átlagai minden hónapban a tavalyi év alatt futott.
A 2010. január végi mediterrán ciklonról készítettem egy kis összeállítást még anno, aki nem látta volna még és érdekli itt megtekintheti: Link

Hõségnap inkább, ha jól emlékszem akkor talán 28,8 fok volt a csúcs:-) Szóval nyári nap volt:-)
A Bükkben, a fennsíkon nem volt nyári nap az éven.
Legalábbis a töbörben nem.
Azért ott még a 30 fokot elér(het)jük az éven.
Mármint a -30 fokot.
Legalábbis a töbörben nem.
Azért ott még a 30 fokot elér(het)jük az éven.
Mármint a -30 fokot.

Tehát most már mindenképpen rekord lesz, csak az iránya kérdéses. Persze nem hinném, hogy lenne még idén nyári nap bárhol az országban.

Link
Ez az év már elég nagy valószínûséggel rekord év lesz ilyen tekinteben Budapesten.
A legkésõbbi nyári nap pedig 1923. október 25-én volt Budapesten 26,4 fokkal.
Szóval ha minden igaz, lesz új rekord, a legkorábbi utolsó nyári nap tekintetében.
Legutolsó nyári nap: 2010. augusztus 27. max: 30,8°C
Ha esetleg mégis lenne nyári nap még idén, akkor pedig a légkésõbbi nyári nap rekordja dõlne meg.
Ez az év már elég nagy valószínûséggel rekord év lesz ilyen tekinteben Budapesten.

Szóval ha minden igaz, lesz új rekord, a legkorábbi utolsó nyári nap tekintetében.
Legutolsó nyári nap: 2010. augusztus 27. max: 30,8°C

Ha esetleg mégis lenne nyári nap még idén, akkor pedig a légkésõbbi nyári nap rekordja dõlne meg.

Na igen, itt az elmúlt három októberben mindig volt még 25 fok is legalább egyszer. Idén eddig 17,5 a havi maximum, és nagyon úgy tûnik, hogy már ennyi is marad. Ez szerintem se mindennapi.
Szeptemberben nem volt nyári nap.
Októberben eddig nem volt és az elõrejelzéseket elnézve már nem is lesz esélyünk a 20 fok elérésére.
Bár nincsenek adataim, de gondolom nem túl szokványos dolog, hogy ennyire hûvös legyen az õsz elsõ 2 hónapja, a Tmax.-at tekintve.
Itt Budaörsön, mielõtt valaki belém kötne!
Októberben eddig nem volt és az elõrejelzéseket elnézve már nem is lesz esélyünk a 20 fok elérésére.
Bár nincsenek adataim, de gondolom nem túl szokványos dolog, hogy ennyire hûvös legyen az õsz elsõ 2 hónapja, a Tmax.-at tekintve.
Itt Budaörsön, mielõtt valaki belém kötne!

Kerek 7 éve jó ki hó esett az ország északi felén...abban az évben az volt az elsõ hó ! Néhány óráig meg is maradt.


Itt is péntek reggel volt meg az elsõ fagy, -1,7 fokkal.
Azelõtt még +1 fok alá sem mentünk.
Azelõtt még +1 fok alá sem mentünk.
Zabaron az elmúlt 17 napban nem hullott (az automata számára) mérhetõ mennyiségû csapadék! Az október 21 mm-nél jár (az átlagos 65 %-a kb.), az éves szumma 810 mm. Ebben a hónapban még esélyes egy 10-20 mm, tehát átlag körül valószínû az október is.
Nos akkor ezzel majdnem vezetsz is az országban!
Csak a Zabar-féle helyek lehetnek elõrébb valószínûleg.
Te ugye völgyben, vagy legalábbis olyan jellegû területen mérsz, ha jól emlékszem?
Ez a sok fagyos nap azért érdekes, mert pl. Ferihegyen sem nagyon volt még olyan túl sok belõle a szezonban. Persze az október eleji hideg napokon rendszerint Lõrinc alatt mért 2-3 fokkal, de általában 0 felett volt még így is.
Vagyis ez is bizonyítja, hogy a völgy tényleg sokkal nagyobb extrémumokat tud produkálni egy, a várostól messze lévõ, de sík területhez képest.

Csak a Zabar-féle helyek lehetnek elõrébb valószínûleg.
Te ugye völgyben, vagy legalábbis olyan jellegû területen mérsz, ha jól emlékszem?
Ez a sok fagyos nap azért érdekes, mert pl. Ferihegyen sem nagyon volt még olyan túl sok belõle a szezonban. Persze az október eleji hideg napokon rendszerint Lõrinc alatt mért 2-3 fokkal, de általában 0 felett volt még így is.
Vagyis ez is bizonyítja, hogy a völgy tényleg sokkal nagyobb extrémumokat tud produkálni egy, a várostól messze lévõ, de sík területhez képest.
Közben látom, hogy Felcsút -4, Kakucs pedig -5 fokos minimumot regisztrált. Utóbbi nem sokkal maradt el a "magyar Ojmjakon"-tól (Zabar).
Budaörsön (legalábbis a település e részén) ez az idei október 6. fagyos napja, a mai minimum hõmérséklet pedig -3.2°c lett. Október elsõ felében hat egymást követõ napon öt alkalommal mértem 0 és -1.5°c közé esõ értéket.
Mátraalmáson valószínûsíthetõen enyhébb volt a ma reggel, azonban a napi középhõmérsékletek kb. 2 fokkal alacsonyabbak mint Budaörsön (alacsony Tmax, 9-10 fok körüli napi hõingás). Tegnap délután nem hinném, hogy 5 fok feletti érték elõfordult Galyatetõ északi lejtõjén.
Mátraalmáson valószínûsíthetõen enyhébb volt a ma reggel, azonban a napi középhõmérsékletek kb. 2 fokkal alacsonyabbak mint Budaörsön (alacsony Tmax, 9-10 fok körüli napi hõingás). Tegnap délután nem hinném, hogy 5 fok feletti érték elõfordult Galyatetõ északi lejtõjén.
...hogy legyen teljes a sor, ami az eddigi szezonrekordokat illeti:
Zabar -5.8
21-én 12 UTC-s felszállás 850 hPa hõmérséklete -4.3.
(A tavalyi legalacsonyabb T850 talán dec. 20-án volt -14..-15 fok körüli értékkel.)
Zabar -5.8
21-én 12 UTC-s felszállás 850 hPa hõmérséklete -4.3.

(A tavalyi legalacsonyabb T850 talán dec. 20-án volt -14..-15 fok körüli értékkel.)
Bp-Lõrincen ma volt a szezon elsõ fagyos napja.
-1,4 °C-ig süllyedt reggelre a hõmérséklet, ilyen alacsony értéket március 17. óta nem jegyezhettünk fel.
Érdekesség, hogy a radiációs minimum-hõmérséklet kerekítve -8 °C lett, ez szintén a szezon eddigi legalacsonyabbja az állomáson.
-1,4 °C-ig süllyedt reggelre a hõmérséklet, ilyen alacsony értéket március 17. óta nem jegyezhettünk fel.
Érdekesség, hogy a radiációs minimum-hõmérséklet kerekítve -8 °C lett, ez szintén a szezon eddigi legalacsonyabbja az állomáson.
Egyre inkább úgy fest, október is negatív T anomáliát hozhat. Csapadékkal még ebben a hónapban gyengén állunk, de az éves szumma már így is rengeteg Link
Jövõhéten ismét egy med garázdálkodhat majd felettünk, mely akár télies gúnyába is öltöztetheti a tájat egy-egy "szerencsésebb" helyen. A modellek egyre-másra pedzegetik a zonalitást, egyelõre viszont (ha ki is alakul) nem látszik túlságosan stabilnak. Néhány pillantás a szezonális modellekre: Átlag körüli, kicsit az alatti hõmérsékletek amíg a szem ellát. Link A csapadékos Link jelleg mintha a modell szerint alábbhagyna, mintha arra utalna, hogy vége szakadna a blokking felállásnak?, ennek egyelõre semmi jele. Az elmúlt idõszak, a jelenlegi makrofelállás, illetve a szezonális modellekbõl kiindulva én egy átlagos télre számítok.
Jövõhéten ismét egy med garázdálkodhat majd felettünk, mely akár télies gúnyába is öltöztetheti a tájat egy-egy "szerencsésebb" helyen. A modellek egyre-másra pedzegetik a zonalitást, egyelõre viszont (ha ki is alakul) nem látszik túlságosan stabilnak. Néhány pillantás a szezonális modellekre: Átlag körüli, kicsit az alatti hõmérsékletek amíg a szem ellát. Link A csapadékos Link jelleg mintha a modell szerint alábbhagyna, mintha arra utalna, hogy vége szakadna a blokking felállásnak?, ennek egyelõre semmi jele. Az elmúlt idõszak, a jelenlegi makrofelállás, illetve a szezonális modellekbõl kiindulva én egy átlagos télre számítok.
Ezen a héten eddig 29 mm-nyi csapadék hullott, nem vártam ilyen sokat, de a talaj sem, mert tegnap délután már megint kezdtek kialakulni a tavak a füves területeken.
Iszonyat telített a talaj...
Iszonyat telített a talaj...
Néhány számadat mérõhelyemrõl (2009-2010-es évek összehasonlítása; idei adatok a mai napig bezárólag, kiv. csapadék):
-hõségnapok: 23/25, ugyanakkor nyári napok: 95/66(!) - idén elmaradtak az áprilisi, illetve szeptember-októberi "huszonöt fokok"
-ködös napok: 63/61; nagy valószínûséggel meghaladjuk a tavalyi számot
-hótakarós napok: 44/49; akár a 60 is meglehet, vagyis összesen majd' két hónap!
-csapadékos napok 211/151, de jelentõs csapadékú napok: 31/48(!) Beszédes adat... (ráadásul nagyobbik részben nem konvektív csapadékból adódott-adódik az 5mm-t meghaladó napi összeg)
-csapadékmennyiség: 504,1mm/789,7mm. Az elõzõnél is beszédesebb...
-Tközép: 10,3°C/11,0°C - jó eséllyel hasonló, vagy a tavalyinál kissé hûvösebb lesz az idei év (ha nov.-dec. hónapokra a tavalyi értékek adódnának, a Tmin 0,5 fokkal magasabb, a Tmax bõ egy fokkal illetve a Tközép bõ fél fokkal lenne alacsonyabb az elõzõ évinél. ).
-hõségnapok: 23/25, ugyanakkor nyári napok: 95/66(!) - idén elmaradtak az áprilisi, illetve szeptember-októberi "huszonöt fokok"
-ködös napok: 63/61; nagy valószínûséggel meghaladjuk a tavalyi számot
-hótakarós napok: 44/49; akár a 60 is meglehet, vagyis összesen majd' két hónap!
-csapadékos napok 211/151, de jelentõs csapadékú napok: 31/48(!) Beszédes adat... (ráadásul nagyobbik részben nem konvektív csapadékból adódott-adódik az 5mm-t meghaladó napi összeg)
-csapadékmennyiség: 504,1mm/789,7mm. Az elõzõnél is beszédesebb...
-Tközép: 10,3°C/11,0°C - jó eséllyel hasonló, vagy a tavalyinál kissé hûvösebb lesz az idei év (ha nov.-dec. hónapokra a tavalyi értékek adódnának, a Tmin 0,5 fokkal magasabb, a Tmax bõ egy fokkal illetve a Tközép bõ fél fokkal lenne alacsonyabb az elõzõ évinél. ).
A tegnap este óta lehullott 13 mm esõvel, az októberi csapadékösszeg jelenleg 35 mm nálam. Az elmúlt hónapokhoz képest mondhatni meg se kottyan!
A nagyon jól jövõ 13 napos csapadékszünetet követõen tegnap 3,1mm esõ hullott.
A havi összeg ezzel 20,2mm.
A havi összeg ezzel 20,2mm.
Az elmúlt 4 nap csapadékösszege 21,3mm-re emelkedett a tegnapi 3,2mm-es mennyiséggel.

Itt 14 mm a ciklon termése, de engem igazán az szomorít el, hogy 4 napja csak ború és esõ, nagyon kell már a napsütés.

Adataink szerint az október 10-55 mm-nél tart az országban,lassan negyede már elérte az átlagot(a tegnapi és mai adatok ha befutnak még emelhetnek sokat).Egyedül Tornyospálca virít 0,0 mm-rel.Érdekes lenne,ha ebben az évben lenne egy hely havi 0 csapadékkal! Szurkoljunk érte !

Mezõtárkányban 2,2 mm esett ma reggelig (tegnap délutántól), a hónap 19,1 mm, ebben az évben eddig 818,1 mm csapadék hullott.
Itt tegnap ebéd után kezdett gyengén esni az esõ, eddig 4 mm esett, a java késõ este. Az október 17 mm.
Vasárnap délutántól ez idõpontig 15,5mm esett.
A hónap 24,0mm-nél tart.
Az év pedig 699,0mm.
A hónap 24,0mm-nél tart.
Az év pedig 699,0mm.
Itt 14 mm,de megint csepereg.Alighanem ma még sokhelyütt esni fog.Szépen gyûlnek a mm-ek. [esõ] Pápán közel 800 mm esett,de Cseszneken az 1060 mm is meglehet(még nem mértem a mostanit).Ezzel az országos listánkon a 4-5. lennék,ha szerepelne...A Bakony(ZIRC),Baranya(Komló)és Somogy Felétek esõ része kapta a legtöbbet az éghajlati napló szerint,jóval 1000 mm felett.És még 73 napja van az idén,hogy gyarapodjon...
A Mediterrán Ciklon tegnapi csapadéka 12,1mm lett, szép mennyiség, várakozáson felüli.

Reggel 8-ig 2mm esett, utána délelõtt még további 1,5mm.
Így a havi szumma 26,5mm. Valószínûleg ezt a hónapot sem ússzuk meg átlag alatti csapadékkal(33mm itt Budapesten a havi átlag).
Így a havi szumma 26,5mm. Valószínûleg ezt a hónapot sem ússzuk meg átlag alatti csapadékkal(33mm itt Budapesten a havi átlag).
Ezt még begépelni sem volt egyszerû!
Gratula!
Ejjejj ezek a mérések!
Gratula!
Ejjejj ezek a mérések!
A hazai csapadékadatok történetével foglalkozó sorozatom most következõ részébõl kiderül, hogy miként folytak a mérések a hõskorban, és melyek azok az okok, amelyek miatt az 1920-as, 30-as évek elõtti csapadékadatokat manapság erõs fenntartásokkal kell kezelni.
A jelenlegi Magyarország területén elsõként Budán, a XVIII. század végén kezdõdtek meg, de alig tíz év múltán már meg is szakadtak a rendszeres csapadékmérések, s csak 1841-ben folytatódtak az egyetemi csillagdában felállított meteorológiai obszervatóriumban. Pécsett, Debrecen-Pallagpusztán, Szegeden és Mosonmagyaróváron az 1850-es, Egerben és Nyíregyházában pedig az 1860-as években az osztrák központi intézet által szervezett meteorológiai állomásokon kezdõdtek csapadék-megfigyelések. 1870-ben 13 állomást számlált a mérõhálózat, majd miután ebben az évben létrejött az önálló magyar meteorológiai intézet, az állomások száma ugrásszerû növekedésnek indult hazánk területén is. 1900-ban 288 helyen folyt csapadékmérés, majd az I. világháború okozta átmeneti megtorpanás után az 1930-as évek második felében már 600 és 700 között, az 1950-es években - a megfigyelés aranykorában - pedig, amikor a vízügyi állomásokat is a meteorológiához csatolták, 900 és 1000 között volt a mérõállomások száma. Manapság az Országos Meteorológiai Szolgálat kb. 550 társadalmi csapadékmérõ állomással rendelkezik, ehhez hozzá kell még számítanunk a szinoptikus állomásokat, valamint a klímaállomásokat, ez utóbbiak száma kb. 120. Ezen felül léteznek még a Vízügyhöz tartozó mérõhelyek, ezekrõl sajnos pontos adattal nem rendelkezem.
A fenti számokból látható, hogy az idõk során rengeteg mérési adat halmozódott fel. Ezeknek a csapadékadatoknak a XIX. századból származó részét azonban a késõbbi idõkbõl származókkal egynemûnek semmiképpen nem minõsíthetjük. Értékük csupán viszonylagos, azaz az egyidejûekkel relatív összehasonlításra alkalmasak.
Értékelésükkor az alábbiakat kell szem elõtt tartanunk:
A XIX. század ötvenes éveiben létesített állomásokat az 1851-ben alapított osztrák központi intézet az akkoriban használatos, nálunk késõbb osztrák mintájúnak nevezett csapadékmérõkkel látta el. Ennek az eszköznek a felfogója bádogból készült, felsõ része körhenger-, alsó része tölcsér-alakú edény volt, amelyhez alul szuronyzárral volt illeszthetõ a szintén bádogból készült ún. gyûjtõpalack. Ebbe csorgott a csapadékvíz. Az edény körhengerének átmérõje 356,8 mm, a felfogófelület tehát 1/10 négyzetméter volt. Az esõmérõt kettõs - középen a gyûjtõpalack alátámasztására szolgáló kis polccal összekötött - faoszlopra állították úgy, hogy a felfogóedény pereme egy méterrel legyen a talaj felszíne fölött. Az elsõ három évtizedben az egyre nagyobb számban szervezett állomásain a magyar intézet is mindenütt ezt az osztrák mintájú csapadékmérõt használtatta.
Az idõk haladtával gyûlt tapasztalat szerint a csapadékmérõ felfogó részébõl a belehulló havat egy erõsebb szél kifújta. Ezt a hibát vélték kiküszöbölhetõnek az Anderkó-féle, ún. régi rendszerû magyar csapadékmérõ 1899-ben történt bevezetésével. Ez csupán abban különbözött osztrák elõdjétõl, hogy oldalfalának, a hengeres résznek a magasságát mintegy kétszeresére, tehát kb. 40 cm-re növelték. Ezzel az erõs szél okozta hócsapadék-veszteséget jelentõsen csökkent. A gyûjtõpalack mérete azonban nem változott, 50-60 mm-nyi csapadék esetén megtelt. Így aztán idõnként megesett, hogy erõsebb zápor, felhõszakadás esetén a gyûjtõpalack tele lett, s hogy a csapadék további része a mérésbõl ki ne maradjon, cserélni kellett. Ez pedig ritkán ment veszteség nélkül, különösen, ha az állomáson nem volt tartalék esõmérõ. Mérés alkalmával ugyanis elõször a polcról a gyûjtõpalack alátétjeként használt deszkalapot kellett eltávolítani, majd a palack szuronyzárát a felfogóról le kellett csavarni, tartalmát pedig a mérõhengerbe tölteni.
Hosszabb idõn át tartó használat során a szuronyzár annyira elkopott, hogy a tölcsércsõ és a gyûjtõedény között rés támadt, így a felfogó külsõ oldalfalára csapódott és onnan lefolydogáló esõvíz ezen át belecsoroghatott az edénybe is. Egy egészen új csapadékmérõ nyilván hibátlan adatokat szolgáltatott, aztán ahogyan az idõk során a tölcsér csöve a gyûjtõpalackban lazult, ez a becsorgás egyre számottevõbb többletet idézett elõ. A mûszer hibája tehát folytonosan növekedhetett – ráadásul ez a hiba nem szabályszerû volt, hanem egyedi, azaz minden egyes csapadékmérõnél más és más!
A ma is használatos ún. Hellmann-rendszerû csapadékmérõk szerkezetüknél fogva mentesek az efféle hibaforrástól, hiszen ezeknél a henger alakú felfogórész belsejében lévõ tölcsér alul közvetlenül illeszkedik a gyûjtõpalackba. A magyarországi megfigyelõ-hálózatban 1900 elején telepítettek néhány ilyen mûszert, sõt mintegy 10 állomást Hellmann-Fuess rendszerû csapadékregisztrálóval (ombrográffal) is fölszereltek. Nagyobb számban azonban ezeket a Hellmann-féle esõmérõket csak 2-3 évvel késõbb kezdték alkalmazni – sajnos éppen akkor, amikor nem sokkal ezt megelõzõen, 1899-1900 folyamán nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre a hálózatban. Így aztán az összes csapadékmérõt – tartalékmûszereikkel együtt – csak fokozatosan cserélhették ki.
A Hellmann-rendszerû csapadékmérõk alkalmazása során derült ki, hogy egy-egy régi mûszer hibája általában elérheti, sõt meg is haladhatja a 10-15 %-os többletet!!!
Az ilyen módon felfedezett hiba gyorsabb kiküszöbölése érdekében a régi rendszerû csapadékmérõk tölcsérének csövére, a szuronyzár fölé köröskörül kis pléhgallért forrasztottak, hogy az oldalfalakon lecsurgó víz a gyûjtõedénybe ne juthasson. Az ilyen esõmérõket nevezték régi, Anderkó-féle védõgalléros csapadékmérõnek. Használatba vételük napját az állomások észlelési naplójukban és havijelentésükben egyaránt feltüntették.
Az 1920-as évek közepéig nemcsak a védõgalléros, hanem a régi, osztrák rendszerû, 1/10 négyzetméter felfogófelületû csapadékmérõk is használatban voltak – azaz számos állomáson még 1913, a hibaszázalékok pontos megállapításának éve után is! Ekkor már azonban az állomások nagyobbik részén a Hellmann-rendszerû esõmérõk 1/20 négyzetméter felfogófelületû válfaját használták. Ez részben annak is volt köszönhetõ, hogy 1913-ban számos régi, hibás mûszerû állomást megszüntettek. Ott, ahol Hellmann-rendszerû csapadékmérõvel végzett párhuzamos mérésekkel az adatok összehasonlítására mód volt, a hiba mértéke, a többlet egészen pontosan meg is határozható.
Végül 1932-ben fejezõdött be a régi rendszerû esõmérõk kicserélése Hellmann-félékre. A hálózat ekkor megindult újabb fejlesztése során azonban az 1/20 négyzetméteres mûszerek is selejtezésre kerültek, és a nemzetközi trendnek megfelelõen 1/50 négyzetméter felfogófelületûek váltották fel õket. A csere a harmincas évek végére vált teljessé, ettõl kezdve a magyar hálózatban a mérések végre egységes mérõeszközzel folytak, az ún. 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû bronzgyûrûs csapadékmérõvel. A II. világháború alatt a réz hiánycikk lett, ezért ekkoriban kényszerûségbõl kezdték használni az 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû alumíniumgyûrûs csapadékmérõ bádogköpennyel elnevezésû mûszert. Azonban még ez sem bizonyult tökéletesnek, hiszen az esetlegesen kilazuló alumíniumgyûrû mérési hibához vezethetett. Ennek kiküszöbölésére elõbb megjelentek a teljesen alumíniumból készült, Hellmann-rendszerû csapadékmérõk, majd pedig Csomor Mihály és munkatársa kifejlesztették az ún. 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû kettõsfalú alumínium csapadékmérõt (közkeletû nevén Oláh-Csomor-féle kettõsfalú alumínium csapadékmérõ). Ennek az elõnye, hogy a tölcsér és a hengerpalást felfelé nyúló része egyetlen darabból készül, és ekörül köpenyszerûen helyezkedik el még egy henger. 1962 õszétõl kezdték el használni ezt a típust, és 1966-ra a teljes magyarországi hálózatban befejezõdött a mûszercsere. Napjainkban is ezt használjuk a hagyományos csapadékmérésre.
Az említett Hellmann-rendszerû csapadékmérõk a korábbihoz képest egyébként még egy másik okból is pontosabb mérést tesznek lehetõvé: a gyûjtõpalackban kb. 90 mm, a teljes felfogóedényben pedig még további kb. 110 mm csapadék fér el, azaz összesen kb. 200 mm. Ilyen sok esõ egyetlen nap alatt hazánkban egészen rendkívülinek számít, azaz a csapadékmérõ napi egy alkalommal történõ ürítésével is teljesen kielégítõ eredményhez juthatunk.
A következõ jelentõsebb változást az 1990-es évek második fele, 2000-es évek eleje hozta, amikor a korábbi szinoptikus fõállomásokat, valamint az újonnan telepített klímaállomásokat automata csapadékmérõ mûszerrel szerelték fel. Ez az ún. billenõedényes csapadékmérõ, amelynek mûködése a tömegmérés elvén alapul. Ha bizonyos mennyiségû csapadék összegyûlik az edénykében, akkor az átbillen, a csapadék alul távozik, a mûszer pedig a billenések számát regisztrálja. Az elmúlt években ezzel a csapadékmérõvel kapcsolatban két komolyabb problémát tapasztalhattunk. Az egyik a nagy intenzitású csapadékok esete: hirtelen nagy mennyiségû esõ (erõs zápor, felhõszakadás) idején a billenések száma nem képes megfelelõen követni a lehulló csapadékot, és annak egy része egyszerûen elfolyik az edénykék mellett. Ennek következtében kisebb-nagyobb hiány mutatkozik a hagyományos csapadékadathoz képest, de az eltérés általában néhány százalékon belül marad.
Megfigyelések szerint ennél sokkal nagyobb gondot okozhat a szilárd csapadékok esete. Téli körülmények között ugyanis egy, a mûszerbe szerelt fûtõberendezés hivatott segíteni a mérést azáltal, hogy a havat vagy egyéb csapadékot megolvasztja. Csakhogy ennek során elõfordulhat, hogy a folyamatos melegítés miatt a csapadékvíz még azelõtt elpárolog, hogy a mérésre sor került volna. Az ilyen módon fellépõ hiba mértékének szemléltetésére álljon itt egy példa: idén januárban Kékestetõn a hagyományos módon mért havi csapadékösszeg 103 mm volt, míg ugyanez az adat az automata csapadékmérõvel mindössze 70 mm-t tett ki. Ez 32 %-os hibának felel meg... Ezek a mûszerek tehát egyelõre még messze vannak a tökéletestõl, de a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetõen remélhetõleg a jövõben egyre jobb és jobb eredményeket fognak majd produkálni.
Forrás:
Hajósy-Kakas-Kéri: A csapadék havi és évi összegei Magyarországon a mérések kezdetétõl 1970-ig (Az Országos Meteorológiai Szolgálat könyvtára)
www.met.hu

A jelenlegi Magyarország területén elsõként Budán, a XVIII. század végén kezdõdtek meg, de alig tíz év múltán már meg is szakadtak a rendszeres csapadékmérések, s csak 1841-ben folytatódtak az egyetemi csillagdában felállított meteorológiai obszervatóriumban. Pécsett, Debrecen-Pallagpusztán, Szegeden és Mosonmagyaróváron az 1850-es, Egerben és Nyíregyházában pedig az 1860-as években az osztrák központi intézet által szervezett meteorológiai állomásokon kezdõdtek csapadék-megfigyelések. 1870-ben 13 állomást számlált a mérõhálózat, majd miután ebben az évben létrejött az önálló magyar meteorológiai intézet, az állomások száma ugrásszerû növekedésnek indult hazánk területén is. 1900-ban 288 helyen folyt csapadékmérés, majd az I. világháború okozta átmeneti megtorpanás után az 1930-as évek második felében már 600 és 700 között, az 1950-es években - a megfigyelés aranykorában - pedig, amikor a vízügyi állomásokat is a meteorológiához csatolták, 900 és 1000 között volt a mérõállomások száma. Manapság az Országos Meteorológiai Szolgálat kb. 550 társadalmi csapadékmérõ állomással rendelkezik, ehhez hozzá kell még számítanunk a szinoptikus állomásokat, valamint a klímaállomásokat, ez utóbbiak száma kb. 120. Ezen felül léteznek még a Vízügyhöz tartozó mérõhelyek, ezekrõl sajnos pontos adattal nem rendelkezem.
A fenti számokból látható, hogy az idõk során rengeteg mérési adat halmozódott fel. Ezeknek a csapadékadatoknak a XIX. századból származó részét azonban a késõbbi idõkbõl származókkal egynemûnek semmiképpen nem minõsíthetjük. Értékük csupán viszonylagos, azaz az egyidejûekkel relatív összehasonlításra alkalmasak.
Értékelésükkor az alábbiakat kell szem elõtt tartanunk:
A XIX. század ötvenes éveiben létesített állomásokat az 1851-ben alapított osztrák központi intézet az akkoriban használatos, nálunk késõbb osztrák mintájúnak nevezett csapadékmérõkkel látta el. Ennek az eszköznek a felfogója bádogból készült, felsõ része körhenger-, alsó része tölcsér-alakú edény volt, amelyhez alul szuronyzárral volt illeszthetõ a szintén bádogból készült ún. gyûjtõpalack. Ebbe csorgott a csapadékvíz. Az edény körhengerének átmérõje 356,8 mm, a felfogófelület tehát 1/10 négyzetméter volt. Az esõmérõt kettõs - középen a gyûjtõpalack alátámasztására szolgáló kis polccal összekötött - faoszlopra állították úgy, hogy a felfogóedény pereme egy méterrel legyen a talaj felszíne fölött. Az elsõ három évtizedben az egyre nagyobb számban szervezett állomásain a magyar intézet is mindenütt ezt az osztrák mintájú csapadékmérõt használtatta.
Az idõk haladtával gyûlt tapasztalat szerint a csapadékmérõ felfogó részébõl a belehulló havat egy erõsebb szél kifújta. Ezt a hibát vélték kiküszöbölhetõnek az Anderkó-féle, ún. régi rendszerû magyar csapadékmérõ 1899-ben történt bevezetésével. Ez csupán abban különbözött osztrák elõdjétõl, hogy oldalfalának, a hengeres résznek a magasságát mintegy kétszeresére, tehát kb. 40 cm-re növelték. Ezzel az erõs szél okozta hócsapadék-veszteséget jelentõsen csökkent. A gyûjtõpalack mérete azonban nem változott, 50-60 mm-nyi csapadék esetén megtelt. Így aztán idõnként megesett, hogy erõsebb zápor, felhõszakadás esetén a gyûjtõpalack tele lett, s hogy a csapadék további része a mérésbõl ki ne maradjon, cserélni kellett. Ez pedig ritkán ment veszteség nélkül, különösen, ha az állomáson nem volt tartalék esõmérõ. Mérés alkalmával ugyanis elõször a polcról a gyûjtõpalack alátétjeként használt deszkalapot kellett eltávolítani, majd a palack szuronyzárát a felfogóról le kellett csavarni, tartalmát pedig a mérõhengerbe tölteni.
Hosszabb idõn át tartó használat során a szuronyzár annyira elkopott, hogy a tölcsércsõ és a gyûjtõedény között rés támadt, így a felfogó külsõ oldalfalára csapódott és onnan lefolydogáló esõvíz ezen át belecsoroghatott az edénybe is. Egy egészen új csapadékmérõ nyilván hibátlan adatokat szolgáltatott, aztán ahogyan az idõk során a tölcsér csöve a gyûjtõpalackban lazult, ez a becsorgás egyre számottevõbb többletet idézett elõ. A mûszer hibája tehát folytonosan növekedhetett – ráadásul ez a hiba nem szabályszerû volt, hanem egyedi, azaz minden egyes csapadékmérõnél más és más!
A ma is használatos ún. Hellmann-rendszerû csapadékmérõk szerkezetüknél fogva mentesek az efféle hibaforrástól, hiszen ezeknél a henger alakú felfogórész belsejében lévõ tölcsér alul közvetlenül illeszkedik a gyûjtõpalackba. A magyarországi megfigyelõ-hálózatban 1900 elején telepítettek néhány ilyen mûszert, sõt mintegy 10 állomást Hellmann-Fuess rendszerû csapadékregisztrálóval (ombrográffal) is fölszereltek. Nagyobb számban azonban ezeket a Hellmann-féle esõmérõket csak 2-3 évvel késõbb kezdték alkalmazni – sajnos éppen akkor, amikor nem sokkal ezt megelõzõen, 1899-1900 folyamán nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre a hálózatban. Így aztán az összes csapadékmérõt – tartalékmûszereikkel együtt – csak fokozatosan cserélhették ki.
A Hellmann-rendszerû csapadékmérõk alkalmazása során derült ki, hogy egy-egy régi mûszer hibája általában elérheti, sõt meg is haladhatja a 10-15 %-os többletet!!!
Az ilyen módon felfedezett hiba gyorsabb kiküszöbölése érdekében a régi rendszerû csapadékmérõk tölcsérének csövére, a szuronyzár fölé köröskörül kis pléhgallért forrasztottak, hogy az oldalfalakon lecsurgó víz a gyûjtõedénybe ne juthasson. Az ilyen esõmérõket nevezték régi, Anderkó-féle védõgalléros csapadékmérõnek. Használatba vételük napját az állomások észlelési naplójukban és havijelentésükben egyaránt feltüntették.
Az 1920-as évek közepéig nemcsak a védõgalléros, hanem a régi, osztrák rendszerû, 1/10 négyzetméter felfogófelületû csapadékmérõk is használatban voltak – azaz számos állomáson még 1913, a hibaszázalékok pontos megállapításának éve után is! Ekkor már azonban az állomások nagyobbik részén a Hellmann-rendszerû esõmérõk 1/20 négyzetméter felfogófelületû válfaját használták. Ez részben annak is volt köszönhetõ, hogy 1913-ban számos régi, hibás mûszerû állomást megszüntettek. Ott, ahol Hellmann-rendszerû csapadékmérõvel végzett párhuzamos mérésekkel az adatok összehasonlítására mód volt, a hiba mértéke, a többlet egészen pontosan meg is határozható.
Végül 1932-ben fejezõdött be a régi rendszerû esõmérõk kicserélése Hellmann-félékre. A hálózat ekkor megindult újabb fejlesztése során azonban az 1/20 négyzetméteres mûszerek is selejtezésre kerültek, és a nemzetközi trendnek megfelelõen 1/50 négyzetméter felfogófelületûek váltották fel õket. A csere a harmincas évek végére vált teljessé, ettõl kezdve a magyar hálózatban a mérések végre egységes mérõeszközzel folytak, az ún. 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû bronzgyûrûs csapadékmérõvel. A II. világháború alatt a réz hiánycikk lett, ezért ekkoriban kényszerûségbõl kezdték használni az 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû alumíniumgyûrûs csapadékmérõ bádogköpennyel elnevezésû mûszert. Azonban még ez sem bizonyult tökéletesnek, hiszen az esetlegesen kilazuló alumíniumgyûrû mérési hibához vezethetett. Ennek kiküszöbölésére elõbb megjelentek a teljesen alumíniumból készült, Hellmann-rendszerû csapadékmérõk, majd pedig Csomor Mihály és munkatársa kifejlesztették az ún. 1/50 négyzetméteres Hellmann-rendszerû kettõsfalú alumínium csapadékmérõt (közkeletû nevén Oláh-Csomor-féle kettõsfalú alumínium csapadékmérõ). Ennek az elõnye, hogy a tölcsér és a hengerpalást felfelé nyúló része egyetlen darabból készül, és ekörül köpenyszerûen helyezkedik el még egy henger. 1962 õszétõl kezdték el használni ezt a típust, és 1966-ra a teljes magyarországi hálózatban befejezõdött a mûszercsere. Napjainkban is ezt használjuk a hagyományos csapadékmérésre.
Az említett Hellmann-rendszerû csapadékmérõk a korábbihoz képest egyébként még egy másik okból is pontosabb mérést tesznek lehetõvé: a gyûjtõpalackban kb. 90 mm, a teljes felfogóedényben pedig még további kb. 110 mm csapadék fér el, azaz összesen kb. 200 mm. Ilyen sok esõ egyetlen nap alatt hazánkban egészen rendkívülinek számít, azaz a csapadékmérõ napi egy alkalommal történõ ürítésével is teljesen kielégítõ eredményhez juthatunk.
A következõ jelentõsebb változást az 1990-es évek második fele, 2000-es évek eleje hozta, amikor a korábbi szinoptikus fõállomásokat, valamint az újonnan telepített klímaállomásokat automata csapadékmérõ mûszerrel szerelték fel. Ez az ún. billenõedényes csapadékmérõ, amelynek mûködése a tömegmérés elvén alapul. Ha bizonyos mennyiségû csapadék összegyûlik az edénykében, akkor az átbillen, a csapadék alul távozik, a mûszer pedig a billenések számát regisztrálja. Az elmúlt években ezzel a csapadékmérõvel kapcsolatban két komolyabb problémát tapasztalhattunk. Az egyik a nagy intenzitású csapadékok esete: hirtelen nagy mennyiségû esõ (erõs zápor, felhõszakadás) idején a billenések száma nem képes megfelelõen követni a lehulló csapadékot, és annak egy része egyszerûen elfolyik az edénykék mellett. Ennek következtében kisebb-nagyobb hiány mutatkozik a hagyományos csapadékadathoz képest, de az eltérés általában néhány százalékon belül marad.
Megfigyelések szerint ennél sokkal nagyobb gondot okozhat a szilárd csapadékok esete. Téli körülmények között ugyanis egy, a mûszerbe szerelt fûtõberendezés hivatott segíteni a mérést azáltal, hogy a havat vagy egyéb csapadékot megolvasztja. Csakhogy ennek során elõfordulhat, hogy a folyamatos melegítés miatt a csapadékvíz még azelõtt elpárolog, hogy a mérésre sor került volna. Az ilyen módon fellépõ hiba mértékének szemléltetésére álljon itt egy példa: idén januárban Kékestetõn a hagyományos módon mért havi csapadékösszeg 103 mm volt, míg ugyanez az adat az automata csapadékmérõvel mindössze 70 mm-t tett ki. Ez 32 %-os hibának felel meg... Ezek a mûszerek tehát egyelõre még messze vannak a tökéletestõl, de a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetõen remélhetõleg a jövõben egyre jobb és jobb eredményeket fognak majd produkálni.
Forrás:
Hajósy-Kakas-Kéri: A csapadék havi és évi összegei Magyarországon a mérések kezdetétõl 1970-ig (Az Országos Meteorológiai Szolgálat könyvtára)
www.met.hu