Csatlakozom az elõttem hozzászólókhoz,ez valóban nagyon jó gondolat,ritkán olvasni ilyet.A magam részérõl annyit tennék hozzá,hogy ha a klíma egyensúlyát analógiába hozzuk a mechanikai egyensúllyal,akkor azt mondhatjuk: ez az egyensúly teljességgel stabilis,még csak nem is közömbös,és a legkevésbé sem labilis.Ha az éghajlat bármilyen szélsõség felé elmozdul,ez az elmozdulást létrehozó tényezõt gyengíti,és nem erõsíti.A szélsõség felé való mozgás ezért elõbb-utóbb megáll,majd a visszájára fordul.Ez az effektus még a napi idõjárásban is megmutatkozik.Valószínûleg nagyon sokféle puffermechanizmus mûködik,melyek a klímát a szélsõségek felõl a közép felé térítik.Biztos vagyok benne,hogy ezeknek nem kis részét nem is ismerjük,illetve az ismertek hatékonyságát alábecsüljük.Az öngerjesztõ,kumulatív folyamatok a földi klímában nehezen jutnak érvényre,holott elvileg számos ilyen létezik.Például,a felhalmozódó jégtömegek a csökkenõ páranyomással,növekvõ albedóval,az akkumulált negatív hõenergiával nagyon könnyen végzetesen kibillenthetnék a földi klímát egyensúlyi állapotából,és ugyanez igaz a csökkenõ jégmennyiségre is ellenkezõ elõjellel.Mégsem következik be ilyesmi,s ha idõlegesen meg is inog az egyensúly,hamarosan újra beáll a stabil állapot(ha némileg megváltozott formában is) Nagyon figyelemre méltónak tartom azt az elképzelést,hogy a magaslégkörbe felemelkedõ,és ott kicsapódó vízpára "kitessékeli" a földfelszín által elnyelt hõenergiát a világûrbe.Lehetséges,hogy hatalmas reguláló mechanizmusról van itt szó.Talán érdemes lenne kutatásokat folytatni ebben az irányban.