Noli, köszönöm, õ termetre majdnem kétszerakkora, mint akit elkergetett. Sajnálom mert a pici, verébnyi szürke+drapp egyszínû madárka szépen és hosszan cifrázta fuvolaszólamát (dallamosan változó, de nem csalogányszerû volt az éneke). A rigó a másik fa csúcslombján ült, gondolt egyet és rárepült a picire, elriasztotta, majd a helyére telepedett, a kicsi meg az õ helyére, de mindketten hallgattak utána.
Ui. nem gyõzök javítani az IBM billentyû miatt, a guta üt meg lassan duhos