A fákról eszembe jutott, Noli említette a növények erõs immunvédelmét Példának vélem a kertemben lévõ kb. 60-70 centi széles, nyárfa gyökeres tuskóját, melyet mérete, súlya miatt nem szedtek ki sem az elõdök, sem én. Két éven át teljes csonkjában hozott hajtásokat makacsul. Zavaróak voltak, rendre levágtam õket, újakat hozott. A csonk felülete, kérge végig ép és tiszta maradt, nyilván múködött az "immunvédelme". Végül a facsonk "feladta", nem hozott több hajtást. Rá pár hétre megtelepültek rajta a korhadéklakó gombafélék. Nyilván elhalt és megszünt az immunvédelme. Ez már tán korral járó érzelgõsség, néha úgy érzem, "meggyilkoltam" a minden áron élni akaró gyökeres fatuskót mert "utamban volt" és jó tüzifa lesz bográcsoláshoz szomoru Emberi szempontból oktalanság, a fa is csak olyan mint a háziállat. Ha már útban van, öreg, kell a nyersanyag, kivágjuk és újakat ültetünk helyette, ahogy a naposcsibéket keltetjük, hülyeség érzelegni egy "kedves háziállat" teteme fölött... elvégre mi is élni akarunk és mi vagyunk a "csúcsragadozók". A fa még elszaladni sem tud, bár küzd az életben maradásért ha teheti szomoru Bocs a filóért nevet