Bioszféra
A probléma ott kezdõdik,hogy régen nem volt zsír, amit el kellett volna mosogatni, mert az a kevés, amelyet elhasznált a háztartás, az mind ment a pocikákba, mint értékes és rikta tápanyag.
Ahogy az apám mesélte, õnáluk zsíros kenyér alig volt, ha kevés volt az étel, lekváros kenyeret kaptak, mert a fák csak hoztak gyümölcsöt, a disznóval viszont nem volt egyszerû és olcsó dolog bánni. Húsokat sütõben sütöttek, amiknek a kisült zsírját az utolsó cseppig kimártogatták, rántott hús, ilyesmi, amelyet az ember sok zsiradékban készít, sose volt. Se hasábburgonya. A fasírt nem kis golyó volt, hanem õzgerincben készült egybesült fajta.
Ez a fajta "süsd ki forró olajban" technológia, amely manapság oly elterjedt, fõként a félkész mirelit ebédek esetében, az elmúlt évtizedek terméke. A hagyományos konyhák egyike sem alkalmazza a világon!!! Nem tudom, utánaszámolt-e valaki már, hogy mennyivel nõtt meg az étolajfogyasztás az elmúlt 40-50 évben a világon? Ezt a zsiradékot meg kell termelni, majd a maradékát el kell tüntetni... A termeléshez vegyszerek kellenek (mûtrágya, permetszer), az eltakarításhoz dettó... A maradék használt olajat nem nagyon forgatjuk vissza, pedig van ma már használtolaj begyûjtés hazánkban is.
Graz városának tömegközlekedésében a buszokat kizárólag a lakosság által leadott használt étolajból készült biodízel hajtja. (EZ jobban BIOdízel, mint a kenyérgabona helyén termesztett repceolajból készült...)
Egy szó mint száz: iszonyúan az orrunknál fogva vezet minket az ipar, azzal hogy elhiteti, CSAK egy bizonyos módon lehet élni. Hivatkozik arra, hogy "de ezzel idõt takarít meg", persze, az idõ meg megy a rabszolgamunkára, amely kell pl. a megnövekedett energiafelhasználás és felesleges, de reklámozott luxuscikkek megvásárlása miatti többletköltségekre...
Megoldás: alacsonyabb igények, luxussá tenni ismét azt, ami régen is az volt, feladni egy nagy adagot abból a kivagyiságból, miszerint MI URALJUK a világot...
Mellesleg az étolaj ára az elmúlt évben 60-70%-kal nõtt, aki fõz, az észlete ezt... Talán elvezet az ésszerû és zsírtakarékos fõzesi módszerek visszajövetelére.
Ahogy az apám mesélte, õnáluk zsíros kenyér alig volt, ha kevés volt az étel, lekváros kenyeret kaptak, mert a fák csak hoztak gyümölcsöt, a disznóval viszont nem volt egyszerû és olcsó dolog bánni. Húsokat sütõben sütöttek, amiknek a kisült zsírját az utolsó cseppig kimártogatták, rántott hús, ilyesmi, amelyet az ember sok zsiradékban készít, sose volt. Se hasábburgonya. A fasírt nem kis golyó volt, hanem õzgerincben készült egybesült fajta.
Ez a fajta "süsd ki forró olajban" technológia, amely manapság oly elterjedt, fõként a félkész mirelit ebédek esetében, az elmúlt évtizedek terméke. A hagyományos konyhák egyike sem alkalmazza a világon!!! Nem tudom, utánaszámolt-e valaki már, hogy mennyivel nõtt meg az étolajfogyasztás az elmúlt 40-50 évben a világon? Ezt a zsiradékot meg kell termelni, majd a maradékát el kell tüntetni... A termeléshez vegyszerek kellenek (mûtrágya, permetszer), az eltakarításhoz dettó... A maradék használt olajat nem nagyon forgatjuk vissza, pedig van ma már használtolaj begyûjtés hazánkban is.
Graz városának tömegközlekedésében a buszokat kizárólag a lakosság által leadott használt étolajból készült biodízel hajtja. (EZ jobban BIOdízel, mint a kenyérgabona helyén termesztett repceolajból készült...)
Egy szó mint száz: iszonyúan az orrunknál fogva vezet minket az ipar, azzal hogy elhiteti, CSAK egy bizonyos módon lehet élni. Hivatkozik arra, hogy "de ezzel idõt takarít meg", persze, az idõ meg megy a rabszolgamunkára, amely kell pl. a megnövekedett energiafelhasználás és felesleges, de reklámozott luxuscikkek megvásárlása miatti többletköltségekre...
Megoldás: alacsonyabb igények, luxussá tenni ismét azt, ami régen is az volt, feladni egy nagy adagot abból a kivagyiságból, miszerint MI URALJUK a világot...
Mellesleg az étolaj ára az elmúlt évben 60-70%-kal nõtt, aki fõz, az észlete ezt... Talán elvezet az ésszerû és zsírtakarékos fõzesi módszerek visszajövetelére.