Nekem az uram mindig azt mondja, hogy olyan jó érzés kimondani, hogy "feleségem", büszkeséggel tölti el, hogy van neki és jól választott. Én is hasonlóan érzek, és ettõl jó dolog az egész.
Szerintem az, hogy két ember hosszú távra összeillik-e, kiderül úgy 2-3 év kapcsolat után, amikorra elmúlik az a vakságot és elbutulást okozó biokémiai változásokkal járó kezdeti szakasza a szerelemnek. Csak sokan, amikor ez eljön, hiába érzik belül, hogy nem az igazi, ahelyett, hogy még idõben kilépnének egy lélekromboló kapcsolatból, félve a magánytól, vagy a fene tudja még miért, inkább maradnak és tûrnek olyasmit, ami a pár egyik tagjára sem építõ hatású.
Az, hogy a férfiak nem igazán kötöttség(házasság-)pártiak, az is a két nem különbözõségében ered. Maradjunk annyiban, hogy egy ember sem albatrosz. :-)
Nagyon hosszasan lehetne errõl írni, hogy mik az evolúciós és biológiai okai, mik a hatásai mind szociálisan, mind egyéni szempontból, de ehhez egy fórumbejegyzés nagyon kis léptékû terep.
Helyette inkább ajánlott olvasmány:
Matt Ridley - A sötét bábok királynõje