Jó reggelt Bioszféranevet Noli, OffLine hozzászólás: bölcsen szólottál. Ámbár a vagyonközösség válásnál visszaüt, olyan mint egy becsõdölt vállakozás, mindenki a maga "bevitt apportját" akarja "kivinni". Ha "bevittél" valami értéket és eladjátok, a befolyt összeg már közös. Jelen tudomásom szerint minden házasságba vitt magánvagyon haszna automatikusan közös, a házasságba vitt magánvagyon 15 év után közössé válik külön rendelkezés hiányában, ilyen rendelkezést házasság elõtti fellángolásban nemigen tesz senki, csak a "józanabbja", de akkor hol a bizalom? Ami hasznot termel(föld terménye, bérbe adott ház vagy azok eladása), a befolyó minden haszon közös. Nem panaszkodhatom, a mi válásunk közös megegyezéssel zajlott, keveset filóztunk ki mit vigyen, sõt az asszony évek óta engem használ "lomtárnak", idehordja nekem a cuccokat ami mégsem kell neki. A válás maga is féléves hercehurca, a bíró(nõ) nem értette az egészet, azt sem, hogy én ügyvédet se vittem, mivel vagyonmegosztásról, gyerekelhelyezésérõl nem kellett dönteni. A végén a párom sírva a nyakamba borult a válás kihirdetése után, még én vigasztaltam, amin minden jelenlévõ meglepõdött. Ámbár õ akarta a válást én csak ráhagytam. A "vagyonszétosztás" felér valami huha rossz "leltárral", mert egy házaspár ha el nem issza, évtizedek alatt sok értéket szerez, sok cuccot örököl szüleitõl, rokonaitól(pld. tanár felmenõinktõl igen sok könyvet örököltünk, sok újat vettünk is). Én úgy voltam, vigyen az asszony amit akar. Az idegesített a legjobban, a négy szobában szétosztott, közkönyvtárnyi (cca. hétezer) könyvet szét kellett válogatni (végül majdnem az egész hozzám került), meg lehet zakkanni tõle. A szétköltözés alatt eltúnt egy értékes fúróm összes kiegészítõ tartozékaival együtt(állvány, többféle csiszolófej , kompresszor, kiseszterga, dekopírfûrész stb.), ma sem került elõ duhos Exnejem csõdje miatt az emlegetett pismányi telket is eladtuk, ami az én örökségem, ökörségem volt, ilyenkor már a saját érdekét nézi minden "normális" ember. 25 év házasság, négy gyerek után megbiztam a páromban, hiszen nem köpködtük egymást. Az asszony a nevemet megtartotta (ámbár zeneszerzõ édesapja révén "büszke" lehetne lánynevére), ennyi "jóban-rosszban" közösen leélt év, négy felnevelt gyerek után már emberileg tökmindegy "van e papír". No nem a házasság ellen beszélek, de nem szabad egy fellángolás miatt lazán beleugrani. Mi másfél év "együttjárás" után házasodtunk össze, úgy tartottuk, "szükséges rossz", nem a polgári és templomi szertartásokon van a lényeg. Floo, ha két ember szereti és megbecsüli egymást, "vadházasságban" is jól elvan, de a házaspárok egyenlõre több elõnyt kapnak, a rögzült társadalmi megítélések is kedvezõbbek. Ettõl függetlenül mindkét félnek jól meg kell gondolni mielõtt "papírral" is megerõsítik kapcsolatukat. Igy sem lehet tudni elõre mi következik be. Kihangsúlyozom, semmilyen politikai célzat nincs benne, a mi házasságunk a rendszerváltás után ment tönkre. Exnejem "megszédült" a szabad vállakozás szép de bizonytalan lehetõségétõl. Tizenhét év után otthagyta jól fizetett munkahelyét ahol "kisfõnök" volt. Sokféle képesítése birtokában önálló pénzügyi tanácsadó lett. Ez addig tartott, amig a család közös vagyona fedezte a felmerült kiadásokat(a vállalkozására nehezedõ "közterhek" is egyre növekedtek), "nem indult meg", végül "bedõlt", már a nyomorgás szélén álltunk. Szûkebb családom és a teljes rokonság (még a "külföldre szakadtak" is a balatoni közös nyaralásokon) évekig velem huhogott, miért "hagyom". Párom önálló, talpraesett, energikus egyénisége, melyért megszerettem, hasznos volt, "sodorta a családot", ám hibás döntése visszájára fordult, makacsságával akaratlanul "szétverte" a családot. Nem erre született, mégis kitartott mellette, vélhetõen "bizonyítani" akart. Szegényt "kibeszélem", szétválásunk után odáig fajult anyagi helyzete, hogy én és fiaink "dobtunk össze" neki jelentõs összeget, hogy "kiváltsuk" az APEH-tõl, mely már elzárással fenyegette, nem tudott mibõl fizetni. Ma már a szétköltözés után vett pesti lakását is eladta, leköltözött a tatai telekre. A házasságban olykor tudni kell fejet hajtani a másik házasfél meglátásai és javaslatai elõtt. Ilyen vagy bármilyen indíttatású "törés" minden párkapcsolatban, házasságban elõfordulhat, akár évtizedek után is, csak a két fél egyetértésén múlik, "hogyan tovább". Floo, megértelek nevet Bocs filóért és a személyes dolgokért, Nolinak és Floo-nak szánt válasz, mások talán "okulhatnak" belõle, nem ideillõ téma, Modik & Adminok inkább töröljétek ha úgy látjátok, de nem akarom a Társalgóban "közhírré" tenni. Ez szûkebb körû és hasonló érdeklõdésû "jóbarátok" fóruma.
Kösz a megértést, befejeztem az OFF-olást nevet