Jó reggelt Controll és Bioszféra válaszként egy kis OffLine közeli Tomi-etológia nevet Lehet, tán bosszantó "fórumoffoló" hezitálásom, kedvelem Tomit, de nem tudom miként értékeljem jelenlegi magatartásjegyeit, hová vezet fokozódó agresszivitása, idejében kell tennem valamit egy késõbbi jóvátehetlen baleset ellen. Hivatásos szakértõhöz képest talán kevés a "kutyás" szókincsem, (lehet marhaság) nem tudom másként nevezni egy tajtékzó, acsarkodva hörgõ kutya látványát, mint "megvadulás". A dolgát tette, ettõl függetlenül a nyakörvénél fogva elhúztam és eredménytelenül próbáltam csillapítani. Nem szivesen válnék meg tõle mert kedvelem, kedveskedek is neki, az õ részérõl helyzetfüggõen szélsõséges félelem- vagy szeretetrohamokkal jelzi mit érez, középút nincs. Ránézésre aranyos, jó kutya, de nem értelmes. Esettanulmány: Életem során többfajta, különféle értelmi szintû kutyám volt, eddig Tomi a "legbutább". Negyven év alatt kutyáimat soha nem vittem oktatóhoz, kutyasuliba, eleinte "irodalomból" és tanácsok alapján, késõbb szerzett tapasztalataim birtokában "képeztem ki" õket, sikerrel. Engedelmeskedtek, mindent megtettek amit elvárhatsz egy kutyától. Ez életem elsõ kutyája mely hasonló egy nehézfejû emberhez, akibe az alapvetõ viselkedési normákat is nehéz "belenevelni". Csak az erõfölényt respektálja, hány ilyen ember van, mit várjak egy kutyától. Szeretem, de nem õ az életem középpontja, nem mindíg vele foglalkozom(ugye a kutyával rendszeresen foglalkozni kell), idõm sincs rá, eredménye sincs a tanításnak. Jókedvében hívásra odajön hozzám, ennyi. Hiba lehet, hogy három hónapos korától kutyaházban, kennelben, gyakorlatilag majdnem "félvad" módon, a kertben nõtt fel, nem "házikedvenc", néha félnapokig nem találkozunk, csak ha kimegyek vagy etetem, a házba nem engedem be(az ajtót kulcsra kell zárnom, mert "firkásan" kinyitja, csak arra figyelek föl hogy megbök az orrával). Érdekes, Micó házikandúrral kicsi korától rendszeresen játszott, viselkedésében macskákra jellemzõ "fogások" jelentek meg, mint a "levegõbe pattanás" rohamozás elõl vagy rejtekben meglapulva némán rohamozó támadás. A "szokásos" kutyakiképzésbõl behíváson kívül semmit. Ivarérett korszaka óta több "vitánk" volt, ki a fõnök. A kedveskedést gyengeségnek, "megadásnak" tekinti, ilyen alkat. Csak addig fog "respektálni" amíg érzi erõfölényt, de ha "megzakkan", ez sem nagyon számít nála, három hónaposan (sétáltatás közben, nyílt területen) rendszeresen rátámadt nála nagyobb termetû kutyákra, bár esélye sem volt gyõzelemre. Sztem a kutyaiskola nem csodaszer, legfeljebb "sikeres állatidomítás", mégoly primitív lényeket, képességeik szerint akár bolhákat is meg lehet tanítani"mutatványokra". Kollegám elvitte hasonlóan viselkedõ kutyáját. Egy hónap után a kutya szépen végigjárta az akadályokat, teljesített minden követelményt, megkapta minõsítését, hazatérve ott folytatta ahol abbahagyta, mint visszaesõ bûnözõk szabadlábra kerülve. Elõdöm kaukázusija is hasonlóan viselkedett, tán a "félvad, rideg tartás" hozza ki belõlük. Az is egy embernek engedelmeskedett kelletlenül, még gazdája is félt tõle. Tomi kutyán sincs mit elrontani mert javítani sem lehet ami "a vérében van". Jó kutya, százméterre is megugatja ami mozog, legyen kutya, macska, ember, autó. Nemegyszer spontán, "betanított" vadászkutya módon viselkedik, ami a génjeiben "lappanghat". A "vizes affér" után visszazártam a kennelbe, megdícsértem, megnyugodott, bár a vizes is kiment kertbõl. Jelenleg egyetlen védelem a szájkosár és a póráz, amíg hagyja feltenni. Tábla két helyen is kint van, de híre ment hogy ez egy "bolond" kutya, amit nagyon nem is bánok nevet Senkivel nem barátkozik( a kutya olyan lesz mint gazdája?), aki erõlteti, megharapja. Szomszédom rendszeresen eteti finom falatokkal, bõséges ebédmaradványokkal, de csak addig tart a barátság. Nemrégiben a "buksiveregetésre" átnyúló öreg kesztyûje maradt a kutya szájában, feleségét, unokáját már megharapta. Röhej, a kesztyût odahozta nekem, ledobta elõttem nevet Mióta engem felrántva(nem szabadult el), egyetlen felhördüléssel megszalasztott egy kisgyerekes házaspárt, sétálni sem viszem. Legényfiaim is tartanak tõle, menyasszonyaik egyenesen félnek, Timit simán fellökte puszta barátságból, egyébként rájuk se figyel(tartok tõle, ha idõ elõtt megpusztulok, el fogják altatni). Nemrég "megtréfált", csendben hátulról nekemszaladva berogyasztotta térdeim, elrohant mellettem majd hirtelen hátraperdült és kutyamód röhögve nézte ahogy káromkodva feltápászkodok. Talán hiba (én is lobbanékony vagyok, velem ezt ne tegye) dícséret helyett körbezavartam a kertben, amíg le nem csillapodtam. Ha dícsérem, azt sem tudja hová legyen, levegõbe ugrál, néha törleszkedve körbejár mint egy macska, épp csak nem dorombol nevet Ami az elzárást illeti, tán paranoid dolog, ismeretleneknél sosem tudni kit vagy kiket engedek be, jó védelem lehet az "acsargó" robbanékony, kutya látványa. "Lecserélésén" azért gondolkodom, mert nem tudom, korosodásával merre tartanak idegi folyamatai, kire-mire lesz életveszélyes. Én gyengülök, lassulok, a mûtét óta száz kilómról 85 kilóra fogytam, így is elránt, meg kell vetnem lábamat, pedig látszólag vékony "felrúgható" kutya (megtévesztõen szikár izomcsomó, sokat eszik, de "lerohangálja" a kerítés mentén, mint egy idegbeteg, álló nap szaladgál, ugat ismeretlen zajok felé). Már több meggondolatlan, a jól láthatóan kitett táblák ellenére kerítésen barátságosan benyúló embert is megharapott (volt olyan szemét aki valamivel leöntötte, amitõl idõlegesen részben kihullott a szõre, azóta elhátrál elõlem is ha vizesüveget lát a kezemben). Szóval a jövõre gondolva vacillálok egy értelmes, engedelmes fajtára cserélésén. Megkedveltem, sajnálom, "jó pillantaiban" túláradó örömmel bohóckodik, igen ragaszkodó, póráz nélkül mindenhová követ mint az árnyék, de nem akarok vele "orosz rulettet játszani". Játékos verekedéseknél szinte kivédhetetlen gyorsasággal az ember mögé perdülve berogyasztja a térdet, szemvillanás alatt visszaperdülve rögtön "torokra megy". Általában fejre támad, ütés, rúgás elõl félreugrik, majd a "rárobban" az emberre, torkot, vállízületeket támadva. Ezért kértem a fórum kutyás szakértõitõl tanácsot, merre tarthatnak ezek a folyamatok. Hivatásos vadász ismerõsöm sommás javaslata szerint, "amelyik kutya rivalizál, majd szembefordul gazdájával, le kell lõni, menthetetlen". Másik ismerõsöm hétéves komondorát lõtte agyon, miután az figyelmeztetõen megfogta bokáját. Ezt szeretném idejében elkerülni, kutya-menhelyre küldeni, de nem akarom ha "menthetõ".. Bocs ha valakit untattam volna, jó napot jó kedvet Bioszféra :laza