Egész délelõtt felhõs volt az ég, majd egyre hosszabb idõszakokra sütött ki a nap, végül délután totális napsütés volt, fülledt meleggel 25 fokkal.
A sok napsütés miatt bíztunk abban, hogy valami berobban....aztán egyszer csak késõ délután elkezdõdött Link
A nyugati égen elkezdetek tornyok nõni egy pontból, áttörték a záróréteget Link Link , de nagyon sokáig szétnyíródtak, aztán újranõtt egy torony, szétnyíródott, ez ment egy darabig Link
Amíg nem az egyik cella alulról széthullott, de halála elõtt eresztett egy kis csapadékot, ami valószínû benedvesítette a légkört ott, és a következõ torony már erõsebb lett Link , stabil alapja lett, és a teteje kezdett kifagyni Link
Szép Link
Ekkor indultunk neki Link
Itt visítottam Wetsomnak a telefonban Link laza
Északkelet felé Zalakaroson át 120-al Link
A szívinfarktus határán Link
Falfelhõvel, fantasztikus volt Link , Atival ott ordibáltunk a napraforgótábla közepén Link Link
Alásütött a nap Link Link
Itt volt a falfelhõje, csak mi hátulról láttuk Link Link
Sötétedõben Link
A kettéválás pillanatában a baloldali cella talpfelhõje Link
Gyönyörû volt Link
Fantasztikus élmény volt!