Tulajdonképp a "hosszútávú esélylatolgatásokban" található,sarki jégborítottsággal kapcsolatos hozzászólásokra kívánok reagálni,de a téma inkább ide kívánkozik.Való igaz,hogy a jégborítottság az utolsó néhány évtizedben valamennyit csökkent.De az is igaz,hogy nincs egyenes arányosság a mi telünk hideg volta és a sarki jégtömeg között.Például,2006 januárjában rekordhidegek voltak Kelet-Európában,és nálunk is nagyon zord volt az idõ -mindez feltûnõen alacsony jégborítottság mellett.Persze,azt nem vonom kétségbe,hogy igen nagy sarki jégborítottság hemiszférikusan valószínûleg hidegebb idõvel jár.Az arktikus jégborítottság a tavalyi télen meglepõen nagy mértéket ért el,s ugyanúgy az Antarktiszon is,az ottani téli hónapokban.Az elmúlt évtizedek tendenciája megtörni,visszájára fordulni látszik.Mi történhetett a sarkvidékeken?Elõrebocsájtom,a most következõ eszmefuttatás kizárólag elméleti találgatás.Elképzelhetõ,hogy a napszél,ez a poláris magaslégkört bombázó részecskeáramlás akadályozza a sarkvidékek hõkisugárzását.Még az is lehet,hogy nagyobb a hatása a sarkvidéken,mint az üvegházgázoké.Az utóbbi években pedig rekordgyenge volt a napszél.Van néhány tény,mely jól korrelál ezzel az elképzeléssel.Ha valóban megnõtt a kisugárzás lehetõsége a sarkvidékeken,akkor annak klimatikus hatásaival elsõsorban a téli félévben kell számolni.Éppen ez volt a jellemzõ a tavalyi évre: mind az Arktisz,mind az Antarktisz esetében alacsony jégborítottsági minimumról nõtt igen nagyra a jégmennyiség a téli félév végére.A mostani,váratlanul gyors növekedésnek indult arktikus jégborítottság is nagymértékû kisugárzási hõveszteséget sejtet.