Persze a nyugton hagyás relatív fogalom... Képzeljétek el, árnyas hûvös zöldben élve, a fejetek felett hirtelen megjelenik egy földrengetõ, dübörgõ, zajos fekete monstrum, alján egy forgó acélkéssel, mely mindent letarol, szétzúz. Kitör a pánik, mindenki szalad ki merre lát. A kisgyerekeket(hangyabábok) felkapkodják és céltalanul kavargó pánikban fejveszetten rohangálnak ide-oda. Pedig ez nem a harmadik világháború "sebészi pontosságú" hadmûvelete, csupán a fûnyíró. Noli hogy mérhetõ ez össze egy rovar makrofotós "halálra-ijesztésével", vagy az égbõl aláhulló mérges permettel, akár egy csizmatalp harckocsi módjára életek sokaságát kioltó "gázolásával"? Bocs, ahogy a Bioszféra a makrózással "bevitt a mikrovilágba", meg tán korosodom is, kezdem másként látni a dolgokat nevet Azoknak is elõbb "makrózniuk" kellene a lábunk alatt kiszolgáltatottan heverõ mikrovilágot, akik a tömegpusztító fegyvereket kifejlesztik havazas Ahogy szerencsétlen kis lények halálsikoltása nem jut el a fülünkbe, ugyanúgy a bombázókban, rakétasilókban, bunkerekben ülõ "gombnyomók" fülébe sem jut el az emberek sikoltása. Persze egy katona, amikor "önvédelmi gyilkolásra" készítik fel, tán nincs is tudatában mit tesz, parancsot hajt végre. Különben is a katona ne gondolkodjon, az soha nem vezet jóra, megeshet, eldobja fegyverét, elhagyja szolgálati helyét, megtagadja a parancsot. Ugyanez vonatkozik a természet erõforrásait felelõtlenül pusztítva kiaknázó "civilekre" is. De akkor "minek jöttünk le a fáról"? A Föld és az ember viszonya emlékeztet egy "tékozló fiúra", aki öreg szüleit zsarolja ki a végsõkig, ahelyett hogy segítene azokon akik felnevelték. Bocs a filóért nevet