Bioszféra

Bioszféra, Controll, jó napot, kösz a választ. Igazad van, bár több kutyám volt, de Tomit illetõen nem vagyok "kutyás", mert bár szeretem õket, de nem õk állnak az életem középpontjában, ahogy a macskák sem. Szégyen nem szégyen, a "célfeladatra kirendelt" munkatárs szerepét töltik be. A kutya "éjjeliõr", a macskák a "rágcsálómentességért felelnek", inkább háziállat szintjén tartom õket, mint egyenrangú lelki társként. Nem én vagyok az állatokért, õk vannak értem. Szeretem õket, de én is tudom, hiányzik az a kapocs ami "házikedvenccé" teszi õket, amit megnehezit hogy állandóan "terepen járnak", koszt, bolhákat, kullancsokat hoznak be fürdetés, FrontLine, macskanyakörv dacára. Még nem öregedtem meg annyira, hogy doromboló cicámmal az ölemben karosszékben ücsörögjek vagy csendesen pipázva, hûséges "öreg" kutyámmal járjam az erdõket-mezõket. Tomi különben sem alkalmas erre, látszik rajta, milyen félvad lesz egy kutya, ha nem úgy foglalkozok vele mint városi kutyával szokás, "csak hódolatát fogadom". Tomi három hónapos koráig "bentlakó volt" és "ennivalóan aranyos" sete-suta zsemlegombóc. Utána kikerült az udvarra és a "nomád életmód", nomeg az ivarérettség "megtette a magáét". Mint írtam, félnapokig nem is találkozunk, botrányai miatt sétálni sem viszem már. Bár nagyfokú ragaszkodást és valami kajla szeretetet mutat, öröm nézni amikor "mosolyog" és ragyognak szemei, de néha megcsillan a szemében valami ellenséges vad tûz, ami arra int, jó vigyázni, kutya-nem kutya, ez "csak" egy állat. Egyfajta "távolságtartó" barátság alakult ki közöttünk, (ez a kijáró macskákra is érvényes) melyet valami hangulatfüggõ labilis ösztönös szeretet, tán "falkaösztön" és a finom falatok reménye köt össze, nem lettünk "lelki társak". Azért faggattalak, mert úgy tudom "dogos" vagy, úgy véltem, a nagytestû kutyákkal gyakrabban vannak "rivalizálási problémáid", a napi tapasztalat többet ér mint könyvtárnyi szakirodalom és "évtizedes házikedvenc" tapasztalataim Tomi "félvadsága" láttán mostanában elgondolkodtam, tán a kutya egyfajta "büntetésként" éli meg azt hogy, nem engedem a házba. Bolha-nem bolha (a FrontLine tényleg hatásos), kísérletképp naponta többször rövidebb idõre beengedem a kutyát, sertepertéljen köröttem vagy feküdjön "gyerekkori" helyére (pontosan emlékszik rá) amig a gépnél ülök, bár alapvetõen a tolvajok elriasztására tartom a kertben, mert ezek másodpercek alatt "jönnek-látnak-lopnak", bár már postás és a többi "hivatalos bejáró" hirét vitte, hogy ez egy "bolond" kutya és "félnek tõle", nem alaptalanul. A régebbi kutyáimmal fajtafüggetlenül nem volt ilyen gond, úgy vélem, azért mert "mellettem nõttek fel". Tomi az elsõ olyan kutyám, mely "nomád" körülmények között nõtt fel és ez kihozhatta belõle az emberre is veszélyes viselkedésmódot. Kutyás-macskás tapasztalataim alapján úgy vélem, a "házikedvencek" nem elmélyült barátság, hanem "szülõ-gyerek" függõség szintjén "tartják" a kapcsolatot. Itt, ebben a környezetben kutya-macskák "háziállat státuszban" vannak, emiatt nemigen van mélyebb érzelmi kötõdés, inkább a "tekintélyuralom" érvényesül. Ez még a macskákon is "látszik". A megszokott idõpontban összegyûlnek etetésre, utána ki-ki megy a dolgára, amit a legtermészetesebb dolognak tartok. A szemüket figyelve látszik, a rendszeres élelmezés iránti kötõdés erõsebb mint a "barátság". A különbség jól lemérhetõ a "bentlakó" Micikén, tizenhat éves kora és süketsége miatt ritkán megy csavarogni, többnyire az íróasztalomon szundikál. Idõs kora ellenére viselkedése egy kölyökmacskára emlékeztet, a tekintete is azt mutatja "én vagyok az anyja". A többiek tekintete közömbösen barátságos, ha bent vannak, azt lesik "mikor pottyan le" egy jó falat A kutya sokrétûbb "személyiség". Szertelensége, fegyelmezetlensége, rivalizálása ellenére nagyon ragaszkodó, úgy érzem "becsapom" ha dokihoz viszem. A józan ész arra int, ha már "háziállatként" tartom, vigyem orvoshoz, de úgy érzem visszaélnék ragaszkodásával, ha engedelmesen követve elballagna velem orvoshoz, ahol megcsonkítanák. Elõbb magamban kell felszámolnom az "érzelmi és racionális" kettõsséget a józan ész nevében döntve Azért faggattalak, nincs e valami középút. Kivétel mindíg akad, ahogy a vad verekedõ néhai Micó kandúr volt szokatlan értelmi képességeivel. Sajnos Tomi kissé "kótyagos", átlagos kutyához mérve is gyengébb értelmi szintû, ámbár ebben sem vagyok biztos, nyugodtabb perceiben olyan "bölcsen" és figyelmesen néz, épp csak meg nem szólal Érzelmi hullámaimat is követi, néha "együttérzést" vélek felfedezni szemében, persze ez lehet "belemagyarázás" is Nem azt várom hogy más döntsön helyettem, csak tapasztalatokat vártam, mielõtt "érzelgõsséget" félretéve dokihoz megyünk Tán valamiféle bûntudat lappang bennem, mióta apámék két elöregedett kutyáját is "felvezettem" elaltatásra. Embertelen dolog, amikor egy ragaszkodó hûséges jószágot kell vinni a halálba, õ pedig vak bizalommal követ mindenhová. Még Pesten, halálos beteg macskát is vittem elaltani, soha nem felejtem el, ahogy távozásomkor hülye módon visszatekintve, az ápoló kezében otthagyott cica a vizsgálóasztalról "rámnézett", azt nem lehet leírni Ember-háziállat szinten "gladiátor, ne barátkozz gladiátorral" mondás jegyében kellene együttélni. A problémás Tomit is legszivesebben gyors halállal, DE sajátkezüleg végezném ki megcsonkítás helyett. Fel se fogná mi történt vele és "nem vágom át". No mindegy, még "kísérletezem" vele, remélem nem "találkozunk a tévé napihíreiben" Bioszférás témának felteszem a "háziállataimat"
Micike a vacsorakészítést figyeli, a "kijárók" a csavargást pihenik ki

Tomi kutya egy-három és a "elvadulva", hat hónaposan

Bocs a filóért, helyfoglalásért Kösz a türelmet, minden jót! Ui: amig írtam beengedtem Tomit. Mint akit kicseréltek, illedelmes, szófogadó jó kutya képét mutatta. Körbejárta a házat, "megjelölte" az emeletes macskafa "lakórészét", Micikét nagy ívben kikerülte majd régi helyére telepedett. Nem lett volna baj, ha Micike nem akarja kikergetni. Tomi, tán miattam is kikerüli, szinte tiszteli, nomeg Micike az udvaron kétszer már orrbakapta. Ámde Micike (semmilyen kutyától nem fél) megint belekötött, Tomi rámorgott, Micike rögtön orrbavágta, lett is akkora balhé, köpködés, acsargás, borogatás hogy nem gyõztem "rendet tenni" köztük Sziasztok