Controll, jogos a kérdés. A nyers megoldások racionalitása ütközik az érzelmekkel. Kiherélés után elõttem szaladgálna "élõ bûnjelként" egy "megcsonkított" állat, mely talán már nem is "igazi" kutya. A kinyiffantás ugyan a tehetetlenség jele lenne, mivel (még) nem találom a "kulcsot" a kutyához, de emlékét idõvel "átfedné" egy másik blöki, kutya mindenképpen kell ide. A ma délelõtti "beengedéses fõpróba" megmutatta, tud másként is viselkedni, mintha kicserélték volna, körülszaglászott és ment a régi helyére nevet Ha Micike nem "provokálja", úgy tûnik, semmi gond nem lett volna. Utána jutott eszembe, lehetséges hogy a kutya "elõlem is védi" a kertet, mert saját területének tekinti? Itt bent a házban teljesen más volt a viselkedése, a régi kis "puhány zsemlegombóc" módjára viselkedett nevet Mindenesetre a cicát elzárom ha Tomit valaha még beengedem, nem akarok még egy ilyen kalamajkát laza Elképzelhetetlen mit mûveltek néhány másodperc alatt törve-zúzva-borogatva, pedig a kutya úgy elment a macska mellett, oda se szagolt. Viszont kicsi kora óta "kötekedõ" ez a nõsténymacska(a többi cicát is "terrorizálja"), ha kutyát lát nem szalad el, ki tudja miért nekimegy, pedig kölykei sincsenek laza Testtömeg-függõen a kutya vagy megzavarodik és elmegy vagy a macska húz fel a fára vidám Hihetetlen vitális a cica, pedig már öreg. Mindegy, folytatom még az "etológiai kísérleteket", de a bot a kezem ügyében lesz. Az is tény, ivarérett kora óta még nem találkozott szukával, bizonyára ez is egyfajta "szenvedés", ami nyilván idegesíti. Ez a kiherélés felé billenti a döntést, hiszen "megszabadítja szenvedéseitõl", tehát szükséges rossz, mindkettõnk érdekében nevet Téma "lezárva", elmegyünk dokihoz. Bocs a "kutyázásért", kösz a türelmet nevet