Megértem, hogy megilyedtél, ugyanis múlt héten fenyvesben voltam vargányászni, elég távol úttól-településtõk, azt hittem egyedül vagyok az erdõben, idõsebb fenyves volt, jó nagy közökkel a fák között, csend, nyugalom, sõt, túl nagy volt a csend, se madár semmi nem volt!
Sétálgattam, nagy magányomban álmodoztam a vargányákról, pont azon gondolkodtam mikor járhatott ott utoljára ember, amikor egyszer csak mozgásra, és pattogásra lettem figyelmes a mellettem lévõ fenyõ tövében, úgy megilyedtem, ugrottam helybõl 5 méter, odanézek, egy kígyó-sikló féle tekergõzött onnan elfele, gyorsan körbenéztem, nincs-e még több, ugy vert a szivem majd kiugrott a helyérõl!
Egy fenyves közepében mindenre gondolta, de siklóra-kígyóra nem, rettentõen megilyedtem!
Utána minden földön fekvõ ágat jól megnéztem, nem kigyóféle-e, olyan óvatosan mentem tovább, mintha parázson jártam volna!