Már csak a tanult szakomból kiindulva is van/volt szerencsém (többnyire csak felületesen, de) megismerni szerveiket, azok mûködését, életmódjukat, stb... Én elhiszem, hogy vannak emberek, akik szeretik õket, csodálják õket, figyelik õket, sõt szépnek tartják õket, de én azonkívül, hogy nem szeretem õket, jobban nem is akarom megismerni életüket. Ez egy érzés, ami ellen tenni nehéz, talán a legnehezebb, ámbár lehetne, de nincs affinitásom hozzá. Én nem bántom a rovarokat, de õk se bántsanak engem. (A bántás is nagyon relatív tudom, mert egy szúnyog is csak táplálkozni akar, az életéhez elengedhetetlen tevékenységet hajt végre, de nem tud vigasztalni, ha utána órákig viszket a helye. És ez csak egy példa a sok közül.) Az utóbbi évek során így is sokat javult az ízeltlábúakhoz való hozzáállásom, de megszeretni õket lehet, hogy sosem fogom.

A tigrises "poén" szerintem elég rossz példa, de szerintem te is érzed. Én is megsimogatnék egy két órás grizlimacit minden további nélkül, persze csak ha az anyja nincs 200 km-es körzetbennevet Ugyanakkor ezt nem mondhatom el egy kedves kis kullancsról és barátairól...